Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-05 / 3. szám
Egészségünk fehér itala Kevesebb te^et iszunk, mint régebben! Két tejüzeme van a megyének; mind az egri és mind a gyöngyösi üzem korszerű és megfelelő. A tejfeldolgozó üzemekhez tartozó tejgyűjtő csarnokok is 70 százalékban felelnek meg a követelményeknek — mind technikai, mind egészségügyi szempontból. A községekből felvásárolt tejnek mintegy 7 százaléka kerül vissza a falusi lakosság ellátására A tejüzemek a falu ellátását az igényeknek megfelelően és az adottságokhoz mérten, többé-kevésbé kielégítik. S ugyanezt vonatkoztathatjuk a városokra is. örömmel vetnénk papírra, hogy emelkedett megyénkben a tejtermelés, s több tejet fogyaszthatott a megye lakossága. A tejtermelés, a tejfelvásárlás azonban csökkent, így természetesen a fogyasztás sem emelkedhetett Mit várhatunk az elkövetkező években? Egy bizonyos, az űj gazdasági mechanizmus alapjaiban biztosítja a további fejlődést, az előrelépést S termelőszoSzabály, vagy humánum? Nem hiszem, hogy a szilveszteresti autóbuszjárat kalauza a gyöngyösi Szurdokparton — utasai közmegelégedésére cselekedett: amikor egy hirtelen mozdulattal megálljt parancsolt a gépkocsinak. A gyorsjárat váratlan megállását aligha sejtettük volna — ha mindjárt nem halljuk a kalauznő ellentmondást nea» tűrő utasítását: azonnal szálljon le! No, de mi is történt hát péntek este a Gyöngyösről 18.20- kor induló autóbuszon? Nem más, mint az, hogy egy Idős asszony is helyet foglalt az utasok között, gyanútlanul haladt Eger felé — gondolván, hogy az autóbusz megáll majd a haimaji csárda előtt, s onnan beballaghat falujába. Nyilván nem tudta, hogy a kocsi gyors- járat — ennélfogva korlátozott a megállása. A kalauznő egy érvényben levő szabályhoz ragaszkodott, amikor újra meg újra felszólította az öregasszonyt a kocsi elhagyására, majd végül is erőszakkal „letette” az autóbuszról. A huzavona, a vita percekig tartott a Szurdokparton» A kalauznő és az asszony is védte az igazát. Olyan ügyben — amelyben valóban nehéz igazságot tenni. Ám — kétségtelen — azt a megoldást is lehetett volna választani, hogy az autóbusz néhány percig cppen a haimaji csárda előtt „vesztegeljen”: az öregasszony „leszállhasson” faluja bejáratánál, időben hazaérhessen, ne csavarogjon az éjszakában. Természetesen türelmesen, néhány szóban el lehetett volna mondani azt is, hogy máskor Halma jugrára ne a gyorsjárattal utazzék, mert az a falu előtt nem áll meg. A kalauznő cselekedete — el kell ismerni —« szabályos volt. De ha ez utóbbit teszi — emberségesebben viselkedik. Mindannyian tévedünk, hiszen emberek vagyunk. De ne feledje senki: ha tehetjük, inkább emberi éráé* scinkre hallgassunk, ne pedig a szabályokra, rendeletekre. Mert mi történik, ha az autóbusz a Szurdokpart helyett -• kivételesen a csárdánál áll meg? Legfeljebb az öregasszony nagy csomagjával nem gyalogol vissza fölöslegesen a városba. Másfél kilométernyit az éjszakában.— I—ri) CfRGEW MIHÄIV • 3sa*iffinaaaEí Az első napon azt hitte, az lesz a legnehezebb. Szokatlanul sokáig maradt ágyban. Lett volna magyarázat arra is, hogy az egész napot átheve- réssze. Még nem épült fel teljesen a három hónapja kezdődött kétoldali mellhártya-gyul- ladásból sem, a szíve egyre rosszabb, azonkívül tegnap este tartotta a tsz-ük a rendkívüli közgyűlést, amelyen ő, valamennyi kezelőorvosa tanácsára, lemondott az elnökség.- röl. Az alakulás óla, 1949 decemberétől volt a „Jórernény- ség” elnöke. Maga a tizenöt esztendő is elég lett volna, nem az ő beteges, gyönge fizikumával végigcsinálni annyi mindent. Ha önismerete hiányosabb, az esti közgyűlés meggyőzhette róla, nincs szégyenkezni valója a másfél évtizedes munkáért. ö is akadozva, az elér- zékenyüléstől meg-megcsukió hangon beszélt a közös emlékekről, felsorolta a régi tagok érdemeit, értékeit. Az egymás után felálló, s tőle elbúcsúzó tagok elsírták magukat. Még Kuttor is könnyezett, akiről pedig mindvégig azt hitte, engesztelhetetlenül gyűlöli, amiért a második lopása miatt megszégyenítette a tagság előtt. Az embereknek sok okuk volt, hogy így búcsúzzanak tőle, hiszen már tíz esztendeje, hogy náluk évente öt- ven-ötvenct forintot ér a munkaegység. fis hányszor nyertek országos mezőgazdasági versenyeken első, második vagy harmadik díjat, amiért sok tízezer forint jutalmat kaptak, és versenyzászlókat, okleveleket — tele van velük az iroda. Tudta, sokan mondták őrá a másfél évtizedben a járás és a megye vezetői közül, hogy náluk nincs igazi demokratikus vezetés, hogy egyedül határoz mindenben. Nem egy tagjuk olvasta a fejére: kiskirály, ő azonban nem ijedt meg senkitől, mindig azt csinálta, amiről úgy hitte, haszna lesz belőle a szövetkezetnek, az ötven családnak. Nem is volt neki külön magánélete. Tizennégy éve, hogy a felesége meghalt, egyedül nevelte fel a három kisebb gyerekét is. Most már csak kettesben él a legfiatalabb leányával, aki tavaly érettségizett. a többi négy kiröpült a családi fészekből. Pedig az új házukat úgy tervezte, építette föl három esztendeje, hogy abban két-három gyereke is elférjen, családostól. Felkelt, lassan, piszmogva öltözött. A fürdőszobában megnézte magát a tükörben, nem kell-e borotválkoznia, de mindjárt felelt is magának; minek? kinek? Egész nap ki sem kell mozdulnia, délután házhoz jön az orvos is, hogy meghozza a mindennapi injekciót. Kati a fedett verandán terített a reggelihez, ő már túl is volt rajta, így hát egyedül csipegetett, étvágytalanul. Aztán belefeküdt a pokrócokkal kibélelt nyugágyba. Feküdt és arra gondolt, milyen különös, hogy többé semmit sem kell csinálnia. Így pihengetett ebben a nyugágyban, lábadozása heteiben, o meleg tavasz megérkezése után ez volt a kedvenc helye, de tegnap, tegnapelőtt még ide jöttek hozzá az emberek. Elmagyarázta a brigádvezetőknek, mit csináljanak. meghallgatta a tagok panaszát, véleményét, itt fogadta a hivatalosan hozzájuk érkező embereket, aláírta a napi postát, átnézte a leveleket, megírta a válaszlevelek fogalmazványát, telefonon tárgyalt a szövetkezet ügyeiről, akivel kellett. A kórházból való hazatérése után nem is vott ac már igazi betegeskedés, nyughatatlan tevékeny, kísérletező természete a tétlenségbe betegedett volna bele sokkal kább. Mára pedig egyszerre mindennek vége, nem nyit ha hozzá a könyvelő, hogy hozza a napi postát, a telefon sem csörög rá, még véletlenül sem. Hiszen volt ő olyan ismert ember a megyében, hogy mindenki tudja, mától kezdve nyugdíjban van, s a „Jóreménység“ minden dolgában Homola, tsz áj elnök illetékes. így múlt el az első napja. Csak egyetlenegyszer keresték telefonon, az Állatforgalmitól akartak vele tárgyalni, ott még nem tudtak a nyugalomba vonulásáról. Szokásos humoros, csipkelödő stílusában elküldte őket Homolához. Tréfálkozott, de ez a beszélgetés még jobban lehangolta. Másnap is így maradt, mert kezelőorvosa szigorúan ráparancsolt, még sokáig kell pihennie, de agyában már ott kavarogtak a lecsillapithatat- lan, súlyos kérdések: csakugyan így kell most már leélnie, ami hátra van, hogy többé nem alkothat, nem teremthet semmit? Senki sem tart már igényt az ö ötleteire, gondolataira?... Egyetlen bonyolult, vitás ügyben sem kell döntenie kentén? .., Pedig milyen sok terve volt még, mi mindent szeretett volna megvalósí- tani!. „ Most már befejezetlenek maradnak a kísérletei a takarmány cirokkal? A külföldi búzafajtákkal?... fis a Kelet- Németországból megszerzett, napi egy vagon kapacitású bur- gonyafüllesztőt sem helyezik üzembe, amitől olyan sokat várt a disznóhizlálásuk önköllségének csökkentésében? ...A napokban megérkezett a gépezet, most már gyorsan csak egy kis külön épület kell neki, beállítani és üzembe helyezni! Ezért még biztosan megkeresik, egy ötvenezer forintos gépet még az ő gazdag szövetkezetük sem nélkülözhet! Az első hét nehéz volt, aztán az egymást követő hónapok is. Elmúlt a május, megjött a nyár, és egyszer sem nyitották rá az ajtót a „Jóreménység’’ új vezetői. Nyár végén be-betértek hozzá a régi tagok. A „Jóremény- ség”-gel januárban egyesült népes „Rákóczi” tagjai továbbra is elkerülték, de a régiek közül egyre többen meglátogatták. Mert a panasz, az aggodalom vezette őket, a nyugtalanság, hogy sok minden nem jól van, hogy az idén nem lesz meg a szokásos munkaegység, amit pedig már annyira magától értetődőnek tartottak. És sorolták a gondokat, ő pedig úgy tudta volna, hol kell másképpen csinálni, hogyan lehetne gyorsan megszüntetni a bajokat; de most már hiába mondta volna. Csak a nyugtalansága nőtt napról napra. Megjött az ősz, s egy nap elindult, kisétált a szövetkezetbe. Az irodáig végig kellett haladnia a majorságon, és láthatta a változást. Olyan volt az egész, mint egy lusta, tehetetlen gazda udvara. És a krumnli- füllesztő gép ott állt a kovácsműhely előtt, a rozsda, már vékonyan belepte a csiszolt felületeteket. Bekopogott az irodába. Kérdésére a két köniwelő egyszerre felelt, hogy Homola bent van, a belső irodában. Amit ugyan még ő rendezett be, elegánsan. modern bútorral, szőnyegekkel, képekkel, de ő azt csak a külföldi, vagy más magas rangú látogatók tiszteletéra tartogatta, mert annyian jártak hozzájuk, nem ültethette la őket. idekint, ebben a zajos, közös irodában. Homola mókázva, viccelődve egészségi állapotáról kérdezgette. Ö pedig megpróbálta óvatosan a „Jóreménységr” ügyeire terelni a, szót. Hányszor eltervezte otthoni tépelödései közben, miként mondja majd el tapintatosan a véleményét, tanácsait, hogy meg ne sértse a „Rákóczi” volt elnökét. Fejjel is magasabb volt nála Homola, vaskos, behemót ember. Amikor megértette, hogy nem a puszta kíváncsiság vezette ki őt a „Jóreménység” majorjába, elborult az arca, elvörösödött, és azt mondta: — Emlékezz csak vissza! Beleavatkoztam én egyszer is a te dolgodba? ... Ugye, nem! Hát most te se háborgass engem! Ne félj. elboldogulunk mi is!... Igaz. hogy az idén rom osztunk annyit, de az árvíz, a rossz időjárás!... Majd jövőre helyreütünk mindent! Mondani akarta, hogy rossz időjárás majd minden évben van, még árvíz és hasonló természeti csapás előfordult náluk is. de a jó szövetkezeti vezetőnek éppen az a kötelessége, hogy minden baj ellenére is biztosítsa a tagok jövedelmét. De nem mondott már egy szót sem. Elköszönt és hazament. Azonnal ágyba bújt, olyan gyöngének érezte magát. Csak feküdt, kimeredő szemével konolail bámult a mennyezet egy pontjára. Kimondhatatlanul szomorú volt, beteg szíve úgy égett, mintha olvadt fémet kellene szétpumpálnia megrokkanti* öreg testébe. Piros-tarka a kedvenc szín A fiatal tehenek egészségesebbek! NEB-vizsgálah a tejről Említsük például, hogy a vizsgált gazdaságok majd négyezer tehenéhez mindössze csak 28 fejőgép áll rendelkezésre? Ám az igazság másik oldala az, Egészséges te mindi A második ötéves terv végére megyénkben 26—28 000 tehenet kellett volna számolnunk — ezt a megszabott tervet nem teljesítettük. Jóllehet, a tehénállomány látszólagos számszerű megóvása érdekében még a kívánatos selejtezési ütemet is lassították. 1964 második felében megkezdődött a nagyobb arányú kiselejtezés, s bár a tehénállomány csökkent, nyugodtan mondhatjuk, hogy már az idén és jövő évben számbeli és minőségi emelkedésre számíthatunk, mert szövetkezeteinkben az utánpótlás biztosított. Kedvező-e a tehénállomány jelenlegi diagnózisa? hogy még a meglevő fejőgépek javítása s nagy nehézségekbe ütközik, mert nincs szerviz-állomás a beteg gépek „gyógyítására”. hénállományt snütt! A vizsgált gazdaságokban a tehé illomány 53,8 százaléka fért zott, tbc-s. Figyelmeztető, hogy míg a háztáji állomány fertőzöttsége 1960-ban 18 százalékos volt, 1964-ben már 19 százalékos; a szövetkezetek tehénállományának fertőzöttsége négy év alatt négy százalékkal emelkedett, 26-ról 30 százalékra! Természetesen a fiatalabb tehenek az egészségesebbek, azok az egyedek, amelyeknek életkora kevesebb az öt évnél. Elmondhatjuk, hogy a megyei tehénállomány közepes minőségű, ezt a minőséget — a helyes irányú tenyésztési feladatok megvalósításával — tovább kell javítani. vetkezeteinkben. gazdaságainkban az előrelépés, a fejlődés adottságai biztosítottak. (pataky) Szórakozva tanulnak a gyöngyösi műkedvelő színjátszók Műkedvelő színjátszók klub- foglalkozása. Mit tartalmazhat egy ilyen klubest? Nézzük meg! A színhely a gyöngyösi Városi Művelődési Ház klubszobája, résztvevői pedig a MÁV Kitérőgyártó ÜV kétszeresen kitüntetett színjátszó együttesének tagjai. Az egész úgy kezdődött, hogy ezen az estén Jankovits Jenő, az együttes vezetője tart majd rövid tájékoztatást az eltelt fél év munkájáról, elemzi, ösz- szegezi a csoport tevékenységét, aztán lesz majd valami hangulatos játék, hogy a kedélyek feszültségét fellazítsák, valami kevés harapni- és innivaló is jut a klubest résztvevőinek, aztán pedig bekapcsolják a magnetofont és táncolhat, akinek kedve tartja, no, nem akármeddig, hanem csak este tíz óráig, hiszen másnap mindannyiukra az üzemi munka vár újból. Ez volt a program, meg is valósították minden változtatás vagy kiesés nélkül. Ennek a programnak azonban a tartalmi része az érdekes. Maga a beszámoló nem tért el semmiben a más alkalmakkor is szokásos beszámolóktól: itt és itt szerepeltünk, erről ilyen és ilyen véleményt kaptunk, a tervünk pedig a következő — így rövidíthető le Jankovits Jenő adott tájékoztatója. Csak ami ezután következett, az tért el a megszokottól, ugyanis a játékos vetélkedő minden részletében egyetlen célt szolgált, a színjátszói ismeretek bővítését, a technikai készségek fejlesztését. Ebben a Vetélkedésben is küzdelem folyt ugyan, hiszen a feladatokat pontozták, a legjobbak pedig jutalmat kaptak, könyvet, csokoládét, a zsűri som hiány® zott, amelyiknek feladata wtt a vitás kérdések eldöntése, a pártatlan bíráskodás a teljesít« mények szintjének megítélésér ben. A lényeg azonban soha sens sikkadt el, a játékos forma eV« lenére is komolyan végezték gyakorlataikat a műkedvelő csoport tagjai, amiből nemcsak maguk tanultak és fejlődtek) hanem azok a társaik is, akik közönségként izgulták végig a vetélkedőt Az is természetes! hogy a hangulat mindvégig kitűnő volt tökéletesen megfelelt a klubest követelményeinek. Éppen emiatt adunk hírt erről a hasznos klubfoglalkozásról, mert ez részleteiben is és általánosságban is helyesen szolgálta a műkedvelői színjátszáshoz annyira szükséges önképzést fe. mof—4 ^XXXNXXXXXXXXXXVWS.XXXXXXXXXNXXVXXXXXXV«W A tej: élet, erő, egészség! De vajon, minden tehén tejére elmondhatók ugyanezek? S egyáltalában: milyen a megye tehénállományának minősége, milyen a tejíelvásórlás és a -feldolgozás helyzete, biztosított-e és milyen mértékben a lakosság tejellátása? E fontos Kevés a Ä tanácsi szektorban tartott szarvasmarha-állomány alakulása 1960. és 1965. között a következő képet mutatta: 1960- han az összes szarvasmarha 57 814 volt 1965-ben — a vizsgálat időpontjában — 55 981; ezen belül a tehenek száma 26 460-ról (1960-as adat) 23 926- ra (1965-ös adat) csökkent Míg a tehenek száma csökkent, növekedett a hízómarhák száma: 4719-ről 6600-ra. Ha a vizsgált gazdaságok, szövetkezetek hasonló adatait tesszük mérlegre, mindenféle tekintetben növekedésrőt az állatállomány számbeli gyarpodásáról beszélhetünk; ám mindez csak motiválja azt a tényt hogy általában — különösen a szövetkezetekben és a háztáji gazdaságokban! — a szarvasmarha-állomány csökkent A megye közös gazdaságainak tejtermelése — mint a NEB-vizsgálat is megállapítja — alacsony szinten mozog, s a tejtermelés is — összességében — csökkenést mutat Mi az oka annak, hogy a tehénállomány minősége és a tejtermelés színvonala általában nem kielégítő? Kevés a szakTehenek és „1< A megvizsgált szövetkezetekben, gazdaságokban a szarvasmarhák részére 11 383 férőhely áll rendelkezésre; ebből konkrétan 9980 férőhely a szarvasmarháké, a fennmaradó férőhelyeken a lovak osztozkodnak, de nem egy helyen az istállókban raktárakat, egyéb eszközök tárolóhelyét rendezték be. Ha a megye szarvasmarháinak összességét tekintjük: 1124 férőhely hiányzik. Nyugodtan beszélhetünk hát „lakáshiányról”, sőt, az állatok „lakásproblémájáról”. lakásprobléma? Igen, hiszen a tehéntartás nagyüzemi feltételei a gazdaságok jó rékérdésekre keresett választ a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megye 23 szövetkezetében, két állami gazdaságában. 14 átvevő tejcsarnokban és a két tejfeldolgozó üzemben megtartott vizsgálata során. A népi ellenőrök az 1964. és 1965. évi állapotokat rögzítették. „fejadag" ember, a megfelelő szakértelem hiányzik, s a vetésszerkezet is sok kívánnivalót hagy maga után. Maradjunk egyelőre a vetésszerkezetnél: a takarmánytermő területek alatta maradtak a kívánalmaknak, s még a kevés mennyiségben, gyenge minőségben megtermelt abraktakarmányokból sem jutott elegendő a tehenészeknek, — az abrak nagy részét a sertés-, baromfi- és marhahizlalásoknál használták fel —, de még sok esetben a tej után járó tej tápot vagy korpát sem porciózták ki a teheneknek. És a legeltetés? A megye valamennyi gazdaságában a legelőterület általában, megfelelő mértékben, rendelkezésre áll. Nagyon sok legelő javításra szorult volna, ám azoknál a szövetkezeteiméi, ahol kertészeti vagy nagyobb ipari növénytermelés folyik, még a legelőjavításra szánt műtrágyát is egyéb növények javára hasznosították. Nem úgy mint egyes szövetkezeteknél például a kiskörei Vörös Hajnal és a tarna- zsadányi Egyetértés szövetkezeteknél ahol a legelőterületek öntözésétől sem húzódoztak. ikásprobléma" szében biztosítatlan, s az istállók gépesítési foka is — az építési típusoktól függően — alacsony. A régebbi típusú istállókban nemcsak a takarmányelőkészítés nincs meg, de a vízellátásról sem nagyon beszélhetünk. Hogy statisztikai adatokkal is bizonyítsunk: 9071 istálló közül csak 5687-et láttak el villannyal és vízzel, villany és viz nélkül áll 344 tehénistálló! A „lakások”, az istállók berendezését sem mondhatjuk még a legjobb jóindulattal sem korszerűeknek, moderneknek!
