Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) nyeíhez mért növekedése 3 —5,5 százalék, ami az elmúlt évek átlagos fejlődési üteménél magasabb ugyan, de az 1965. évi alacsony zöldség- és gyümölcstermés miatt reálisnak tekinthető. A mezőgazdasági felvásárlási árak emelése csak részben szolgád a közvetlen személyi jövedelem növelésére, s min­den bizonnyal ösztönzőleg hat a termelésre. Az ipari és mezőgazdasági termelés alakulásával össz­hangban a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékkal ha­ladja meg az előző évit. A költségvetés bevételeinek mintegy 80 százalékát az álla­mi vállalatok befizetései nyújt­ják, amelyek 76 miliiáird fo­rintot tesznek ki. Számolunk azzal, hogy a munkaszervezési intézkedéseket, amelyeket vál­lalataink 1965 folyamán meg­kezdték, tovább fejlesztik. Meg kell akadályozni az adminisztratív létszám nö­vekedését. Nagyobb figyelmet kell fordí­tani — elsősorban a kohó- és gépipar területén — az anyag- gazdálkodásra, az anyagfel­használásra. Szólni kell néhány szót a készletekről is. Az elemzések azt mutatják, hogy vállalataink jelentős részénél az 1966-os termelési feladatok megoldha­tók változatlan nagyságú kész­lettel. Ezért az anyagi érde­keltség eszközeivel, vagy szük­ség szerint adminisztratív in­tézkedésekkel is — a termelést irányító minisztériumoknak, a bankoknak el kell érniük, hogy ne halmozódjanak fel indoko­latlanul készletek és biztosítsák a szükségletre történő terme­lést, az összetétel kedvező irá­nyú változását. A tapasztala­tok arra utalnak, hogy a kész­letek terén még mindig jelen­tősek a tartalékok, s elsősor­ban a vállalati vezetés fel­adata, hogy ezeket megfelelő szervezési és értékesítési mód­szerekkel felszabadítsa A költségvetés bevételi olda­lán a kisipari és földművesszö­vetkezetek adóbefizetése több mint 3 milliárd forint. Ennek jelentős része a kisipari szö­vetkezeteket terheli. Termelé­sük 1966-ban 8,5 százalékkal haladja meg az előző évit. Az adóbevétel azonban nem emel­kedik ilyen arányban, mert a szövetkezetek exporttermelése — örvendetesen — az összter­melésnél nagyobb mértékben (mintegy 13 százalékkal) nő, ami forgalmiadómentes és jö­vedelemadó-kedvezményben részesül. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek befizetési előirány­zata— összesen 1625 millió fo­rint — az előző évihez képest némi emelkedést mutat. A ke­nyérgabona felvásárlási áre­melésből származó bevétel egy részét adókedvezmény formá­jában kapják meg a szövetke­zetek. Gondoskodni kell a költ­ségvetést megillető adóbefize­tések és a hitelvisszafizetések pontos teljesítéséről. A termelőszövetkezeteknél úgy kell tovább fejleszteni az ösztönző jövedelemelosztási formákat, hogy azok szorosan kapcsolódjanak a végzett mun­kához és ne okozzanak üze­men belüli aránytalanságokat Meg; kell akadályozni minden olyan juttatást, amely mögött nem áll tényleges teljesítmény A lakosság befizetései össze­sen 6291 millió forintot tesznek ki ami a költségvetés összbe- vételeinek 6,6 százaléka. EK évben adórendszerün­kön néhány változtatást eszközlünk, amelyek előre­láthatólag mintegy 150 mil­lió forintos többletbevételt eredményeznek. Ezek az intézkedések elsősor­ban magas jövedelmű kisiparo­sokat, kiskereskedőket és sza- badfoglalkozásúakat érintik. Az államháztartás bevételei szempontjából ez viszonylag nem jelentős összeg, az intéz­kedések mégis szükségesek a jövedelem-elosztás aránytalan­ságainak mérséklése végett. Bizonyos — nem széles — ré­tegnél ugyanis olyan kirívó aránytalanságok mutatkoznak, amelyek nem indokoltak és nem is engedhetők meg. Az adóemelés nem fogja érinteni a kis jövedelmű szolgáltató, javító és más iparosokat. A népgazdaság beruházá­sainak összvolumene 1966- ban 45,1 milliárd forint, mintegy 5—7 százalékkal több az előző évinél. Ennek több mint felét — elsősorban a na­gyobb létesítményeket — az állami költségvetés finanszíroz­za — mondotta és megemlítet­te, hogy új tételként jelennek meg— egymilliárdos keretben — az exportnövelő és import­csökkentő kisebb beruházások. Ezek számára egyszerűsített engedélyezési és bonyolítási el­járást biztosítunk, ami le­hetővé teszi, hogy viszonylag gyorsan elkészülő létesítmé­nyekkel kedvező irányba befo­lyásoljuk külkereskedelmi mér­legünket. A termelőszövetkezeti beru­házások megvalósításához hosszú és középlejáratú hitelek formájában 4472 millió forin­tot, beruházási és üzemviteli juttatásokra pedig 4434 millió forintot irányoz e'ő a költség- vetés. Termelőszövetkezeteink 1966-ban a felvásárlási áreme­lés nyújtotta bevételi többle­tek felhasználásával amortizá­ciós alapot létesítenek. Az alan — eavelőrp — <*ének éc géni berendezések pótlására és fejlesztésére használható fel. Az alap képzése és elszámolá­sa fontos lépés az önálló gaz­dálkodás erősítését célzó intéz­kedések sorában. Növekszik a korábbi évek­ben megvalósított beruházá­sokkal. ültetvénytelepítésekkel kapcsolatos járulékos létesít- mérvekre fordított összeg. az előző éveknél nagyobb mértékben létesülnek cso­magolok, tárolószínek, tej­házak, takarmány-előkészí­tők. Gépállomási díjkedvezmény cí­mén 820 millió forintot, a gyenge termelőszövetkezetek állami támogatására — az elő­ző évhez hasonlóan — 700 mil­lió forintot biztosít a költség- vetés. Dr. Timár Mátyás pénzügy- miniszter nagy tapssal fogadott beszéde után dr. Pesta László, a terv- és költségvetési bizott­ság előadója emelkedett szó­lásra. Utalt arra, hogy a nyíltság és őszinteség, amellyel a párt és a kormány a közvélemény elé tárja a gazdaságpolitika időszerű problémáit, olyan eredménnyel is járt, hogy ma már tömegesen foglal­koznak az emberek a vár­ható és megvalósuló refor­mok, a mechanizmus, sőt a termelés összetételének kérdéseivel és hasonló lé­mákkal. Szólt az elért eredményekről, s ld jelen tét te: meggyőződé­sünk, hogy ezeket az eredmé­nyeket nem értük volna el a párt 1964 decemberi határozatai nélkül. Hangsúlyozta, hogy A községfejlesztési alapot illetően január 1-én életbe lé­pett a kormány rendelete az állami hozzájárulási rendszer módosításáról. Ennek alapján elsősorban a városok helyzete javul. Az állami hozzájárulás 130 millió forinttal nő. Tímár Mátyás kiemelte, hogy a fogyasztási alap a terv szerint 2,5—3 százalékkal nő. A reálbéreknél az emelke­dés 13 százalék. A megjelent rendeletekből és nyilatkozatokból ismeretes, hogy a Központi Bizottság és a kormány határozata alapján hozott árintézkedések célja az értéket jobban kifejező árará­nyok megteremtése, a termelés ösztönzése, a dotációk csök­kentése, a fogyasztás összetéte­lének bizonyos változtatása. Közismert, hogy húsáraink lé­nyegesen alacsonyabbak, mint számos szocialista országban és általában a töltés országok­ban. Mivel a hús fogyasztási ára, s ennek következtében felvásárlási ára is, alacsony volt. ez nem ösztönözte meg­felelően az állattenyésztést. Ugyanakkor az alacsony árral összefüggően 1957 óta 30 százalékkal nőit a fogyasztás. Ugyancsak tudott dolog ma már, hogy például a fővárosi közlekedésnél az állami dotá­ció évenként 600 millió forint, azaz az önköltség 23 százalé­ka. Ismert az is, hogy a tex­tíliák egy része nálunk lénye­gesen drágább, mint más or­szágokban. Ezeket az arány­talanságokat, amelyek a ter­melést, a keresletet és a kíná­latot nem megfelelő irányba befolyásolják, előbb vagy utóbb rendezni kell. A fogyasztói ár-, a bér- és társadalombiztosítási intéz­kedések a költségvetés egyenlegét nem érintik. A felvásárlási árak emelése bi­zonyos többletterhet ró az ál­lamháztartásra, amelynek fe­dezetét előirányoztuk. Az in­tézkedések részletes költségki­hatását az érdekelt szervek de­cemberben és januárban kidol­gozták. A hús és állati termé­kek, a tüzelőanyagok árainak emelése, a helyi közlekedési tarifák emelése, a progresszív nyugdíjjárulék és egyes magas jövedelmű kategóriák adójá­nak növelése a költségvetés bevételeit növelni fogja, ille­tőleg kiadásait (a dotációkat) csökkenti. Ezzel szemben a béremelések, a családi pótlék, nyugdíj és egyéb társadalom- biztosítási juttatások, valamint a textil és egyéb árleszállítás a költségvetés kiadásait növeli, illetőleg bevételeit csökkenti. Ilyen nagy horderejű intézke­désnél a fogyasztási struktúra alakulása és így hatása a költ­ségvetésre teljes pontossággal természetesen nem számítható ki, feltehető azonban, hogy a tervezettnél jelentősebb elté­rés nem lesz. A határozatok nyilvánosság­ra hozatala után elsősorban a lakosság jövedelmét csökkentő intézkedések: az ár-, a közle­kedési tarifa és a nyugdíjjá­rulék emelése volt az érdeklő­dés előterében. A jövedelem- növelő intézkedések közül a béremelések részletei a közel­múltban váltak ismertté. A béremelések összesen kö­rülbelül 800 000 dolgozót érintenek. így az állami iparban és az egyéb ágazatokban mintegy 300 000 munkás részesül 7—8 százalékos béremelésben. Kö­rülbelül 100 000 pedagógus 15 —16 százalékos, 140 000 bel­kereskedelmi dolgozó 8—9 szá­zalékos és több mint 50 000 egészségügyi dolgozó havi át­lagban 170—180 forintos fize­tésemelést kap. Az állami épí­tőiparban 100 000 főt érint a különélési és 10 000 főt a mun­kahelyi pótlék felemelése. A művezetők béremelése körül­belül 40 000 főt érint. A csa­ládi pótlék rendezése 600 000 családot, a nyugdíjemelés 367 ezer főt érint. Kétségtelen, hogy a jíivfdplemnőveliedés inkább az alacsony keresel«, a csökkenés pedig a magas jövedelmű családoknál mutatkozik. az eredmények még csak kezdetiek, mert a felszabaduló anyagi erőket, eszközöket még nem si­került igazán és hatásosan a legfontosabb gazdasági felada­tok szolgálatába állítani. A most kialakuló egészséges ten­denciák azonban reménytelje­sek, érvényesülésük számos probléma jó megoldását fogja eredményezni. Dr. Pesta László kiemelte, ha a mutatkozó kedvező tenden­ciák megszilárdulnak, a nem­zeti jövedelem szolid, három- négy százalékos emelkedésével számolhatunk. Az előadó a to­vábbiakban foglalkozott az ár- és bérjellegű intézkedésekkel, majd vázolta, milyen problé­mák foglalkoztatták legélén­kebben a különböző bizottsá­gok tagjait. Végül a terv- és költségvetési állandó bizottság nevében javasolta, hogy az or­szággyűlés — az előterjesztett módosításokkal — a költségve­tést általánosságban és részle­teiben fogadja el. Az országgyűlés ezután dr. Pesta László javaslatára elha­tározta, hogy a Magyar Nép­köztársaság 1966. évi állami költségvetéséről előterjesztett törvényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben együtt tár­gyalja meg. Ezután szünet következett. Szünet után az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós Vida Mik­lósnak adta meg a szót. Dr. Stark Janka Pest megyei képviselő az óvodai helyek megfelelő kihasználását sür­gette. Ezután Szabó István Hajdú- Bihar megyei képviselő szó­lalt fel, majd dr. Hornung Má­tyás Szabolcs megyei képviselő a költségvetés mezőgazdasági, előirányzatait elemezte. Ezután ebédszünet követke­zett. Az államháztartás a vállala­tok forgóeszköz-szükségletének finanszírozására 2350 millió forint összeget irányoz elő. A vállalatok pénzellátása ke­retében a költségvetés 4,8 mil­liárd forintot fordít külkeres­kedelmi árkiegyenlítésre. E ha­talmas összeg a hazai és világ­piaci árak eltéréseit fedezi, s arra figyelmeztet, hogy export­cikkeink önköltsége sok eset­ben megengedhetetlenül ma­gas, gazdaságosságuk nem ki­elégítő. Tímár Mátyás elmondotta, hogy a költségvetési szervek kiadásai összesen 39,4 milliárd forintot tesznek ki. Ezen belül elsősorban a nyugdíjak növe­kednek. Ebben az évben 1 millió 186 ezer állami és szövet­kezeti nyugdíjas ellátásáról gondoskodik államunk. A nyugdíjkiadások teljes ösz- szege 7350 millió forint, míg a nyugdíjjárulékból eredő bevé­tel — az újonnan bevezetett progresszióval együtt — 5460 millió forint. A hiányt az ál­lamháztartás biztosítja. Ugyan- csak a költségvetés fedezi a tsz-nyugdíjalap 330 millió fo­rintos hiányát is. A társada­lombiztosítási kiadásokra for­dított teljes összeg — figye­lembe véve a bevezetésre ke­rülő intézkedéseket is — az előző évinél 2 milliárd forint­tal lesz magasabb. A szónok elmondotta, hogy egészségügyi elíáíásea 5,680 miSEfó forintot, a ku 2 fura 12$ kiadásokra 9,920 issiiSió for totói ford álunk ! Bár ez a jövedelmek differen­ciálásával szemben hat, úgy véljük, hogy a jövőt illetően a differenciálás helyes elvét fenn kell tartani és lehetősé­get kell biztosítani a bérezési és anyagi érdekeltségi rend­szeren keresztül ennek érvé­nyesítésére. Február 1-ével életbe lép a textil-árleszállításra vonat­kozó határozat is, amely azt jelenti, hogy számos ruházati cikket — többek kö­zött olyan keresett árukat, mint egyes ágyneműk, körkö­tött női harisnya, kártolt gyap­júszövetek, szintetikus és mű­selyem kötöttáru, néhány cipő­fajta és más áru stb. — mint­egy 15—20 százalékkal olcsób­ban vásárolhat a lakosság — mondotta. Az 1966. évi népgaz­dasági terv és költségvetés si­keres megvalósítása szempont­jából jelentősek a Központi Bizottság határozata nyomán ez évben bevezetésre kerülő gazdaságirányítási intézkedé­sek. A kormány nem írt elő teljes termelési mutatót az ipari tárcák részére, ami elő­segíti a szükségletre termelés jobb érvényesítését. Előremutató intézkedés a szállítási szerződések reformja is. A kidolgozott új jogszabály megszünteti a terv és a szer­ződések, illetőleg a tervidőszak és a szerződési időszakok me­chanikus kapcsolatát. Néhány új rendelkezés lép életbe a be­ruházások, felújítások lebo­nyolítási rendszerében. Tovább fejlesztjük a pré­mium- és nyereségrészesedési rendszert, a vállalatok érde­keltségét a devizagazdálkodás­ban. A gazdaságirányítási re­form céljaival összhangban 1966-ban javítjuk a költségve­tési szervek tervezési és gaz­dálkodási rendszerét is. Vállalatainknak az új gaz­daságirányítási intézkedések­kel kapcsolatban már 1966-ban fokozott figyelmet kell fordíta- niok a piacra, az itt jelentkező szükségletekre. Az a vállalat, amely erre időben felfigyel, anyagilag nem fog rosszul jár­ni. Az elmondottakból is kitű­nik, hogy az 1966. évi gazdál­kodásban már számos vonat­kozásban érvényesítjük a Köz­ponti Bizottság által megerősí­tett Irányelveket. A jelentősebb intézkedések­re azonban 1967-ben és fő­leg 1968. január elsején ke­rül sor, amikor a reform teljes egészé­ben életbe lép, — jelentette ki Tímár Mátyás, majd befejezé­sül többek között ezeket mon­dotta: 1986. harmadik ötéves ter­vünk kezdete. A védelmi, valamint rend­es jogbiztonsági kiadások az előző évhez képest lényegében változatlan szinten vannak, hasonlóképpen az igazgatási kiadások is. Az államigazgatási szervek létszáma, az előirány­2 1985. január 23, péntek zatok szerint, valamelyest csökken. Bízunk abban, hogy a csökkenés a költségvetés vég­rehajtása során nagyobb lesz, mert a megtakarított összeg felét e szervek béremelésére használhatják- fel. A tanácsok költségvetése az előző évvel szemben 360 millió forinttal emelkedik. Gazdálkodási rendszerünkben mse-ban számos változás kö­vetkezik be. így szélesedik az átengedett bevételek köre. Ez évtől kezdve a tanácsok bevé­teli forrásait növeli a földadó, valamint az illetékbefizetések jelentős része is. A helyi szer­vek előirányzatai a korábbi gyakorlattól eltérően maguk­ban foglalják az év során meg­valósuló új egészségügyi, szo­ciális és kulturális intézmé­nyek működéséhez szükséges összegek nagyobb részét, amit a múltban a minisztérium költség ve lése tartalmazott. A terv lő aránvai már kialakultak A még hátralevő munka meg­valósításakor biztosítani kell a beruházások koncentrációját azokra a területekre, ahol az új létesítmények leginkább elő­segítik a gazdasági egyensúlyt és a fejlődés fokozott, ütemét. Meg kell vizsgálni széles össze­függéseiben a fő felhasználók és más érdekelt szervek bevo­násával — néhány olyan kér­dést, amely alapvetően befo­lyásolja jövőnket. így energia-gazdálkodásunk fejlesztését ezen belül a gáz­felhasználás programját, alu­mínium-feldolgozó iparunk fej­lesztését, vegyiparunk, jármű- gyártási iparunk feladatait, a gépipar egyéb területein kia­lakítandó súlypontokat, a me­zőgazdasági járulékos beruhá­zások kérdését, az élelmiszer- ipar fejlesztési lehetőségeit. Ki kell dolgozni, illetve tovább kell fejleszteni azokat a kon­cepciókat, amelyek a követke­ző 10—15 évre meghatározzák feladatainkat. A vállalatok vezetői töreked­jenek a belkereskedelem áru­ellátásának javítására, az ex­port terven felüli növelésére. Biztosítsak hogy valódi keres­lettel alá nem támasztott ter­melés sehol ne legyen. A fel­használók ne termeltessenek és ne vegyenek át olyan ter­mékeket, amelyeknek minősége nem kielégítő és amelyeknek realizálása bizonytalan. A tervet azokon a területe­ken teljesítsék túl, ahol ezt a népgazdaság érdekei va­lóban szükségessé teszik. Javítani kell az exportcik­kek gazdaságosságát, helyt kell állni a világpiacon is cikkeink minőségével, korszerűségével. El kell érni, hogy a folyamat­ban levő nagy beruházások az előírt határidőre és a terve­zett költségekkel valósuljanak meg. Fokozott szigorral kell fellépniük az állami és társa­dalmi ellenőrzés szerveinek a rendet sértő, hanyagul gazdál­kodó vállalatokkal szemben. Az irányitó szerveknek és a bankoknak fel kell figyelniük minden rendellenességre. Terveink végrehajtásában a legnagyobb feladatok a vezetőkre hárulnak, mind az államapparátus intéz­ményeinél, mind a vállalatok­nál. Rajtuk áll, hogy kihasz­nálják azokat a hatalmas lehe­tőségeket, amelyek a szocialis­ta rendszerben, a tömegek munkájában rejlenek. A szünet után Pólyák János elnökletével folytatódott a költségvetés vitája. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter felszólalása A második ötéves terv idő­szakában a párt és a kormány figyelme mindinkább a lakos­ság szükségleteinek kielégítésé­re és ennek megfelelően a fo­gyasztási iparok fejlesztésére, korszerűsítésére irányul. Ennék alátámasztására elegendő kira­gadni csupán azt az adatot, hogy az első ötéves terv idején összesen mintegy kétmilliárd, a második ötéves terv idő­szakában pedig már 6,4 milliárd forintot fordítot­tunk a könnyűipar fejlesz­tésére.. Ez az összeg a harmadik öté­ves tervben előreláthatólag el­éri a 9 milliárdot. A miniszter a továbbiakban elmondotta, hogy az 1966. évi tervek a köny- nyűipari cikkekből körül­belül a múlt évi szinten biztosítják a belkereskede­lem áruellátását. Ezen belül néhány különösen keresett korszerű cikkből sike­rül a tavalyinál valamivel jobb ellátást biztosítani. Ezek közé tartoznak a pamuttípusú szin­tetikus szövetek, az Orkán eső­kabátok, a szintetikus kötött­áruk, a habhátú textiliák, a kárpitozott bútorok stb. —■ Az idén jelentős erőfeszí­téseket kíván a könnyűipar és a belkereskedelem ruházati ágazatában dolgozóktól az a kormányintézkedés — mondot­ta —, amely kereken 730 millió forint érték ben leszállítja számos ruházati eikk árát Az árleszállítás zömében a ke­resett, a tömegek szűk? égleteit kielégítő cikkeket érinti és ezért máris intézkedtünk, hogy ha a kereskedelem ezt Igényli, akkor az iparvállalatok menet közben is álljanak át ezeknek a cikkeknek a fokozottabb gyártására. így például a Ha­risnyagyár az eredetileg ter­vezettnél mintegy félmillió párral több szintetikus haris­nyát fog készíteni. Az ellátás javítására ezenkívül mintegy másfél millió négyzetméter ágyneműanyag, több mint másfél millió pár szintetikus zokni, csaknem negyedmill ó darab különböző szintetikus alsóruházati cikk és sok más áru terven felüli átadásáról in­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents