Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-26 / 21. szám
Miről tud és miről tudjon az Igazgató? A kérdésre adandó válasz bizonyára attól függően lényegesen különböző, hogy egyetlen telephelyen működő kis vállalat, vagy egy nagyobb és szerteágazó vállalat igazgatója mondja el véleményét. Én Réz Jánost, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját kérdeztem meg, akire közel kétezer embert, évente több mint 200 millió forint termelési értéket és 40—50 munkahely irányítását bízták. Mit mond a jogszabály és mi a gyakorlat? Réz János fejből idézi „a törvény” szavát, de a nagyobb hitelesség kedvéért az idézet második felét a vállalati ügyrend első oldaláról olvassa: ..A vállalat egyszemélyi vezetője az igazgató, aki törvényadta jogkörénél fogva egyedül dönt a vállalat ügyeiben. A vállalat vezetéséért anyagilag, legyei mileg és büntetőjogilag felelős”. — De milyen ügyekben éi hogyan döntsön az igazgató? Mit bízzon munkatársaira és mit intézzen maga? Csak általános elveket állapíthat'' meg a jogszabály, a szakkönyvek és a vállalati ügyrend, Ám az élet és a körülmények ezer meglepetéssel szolgálnak. Amikor 1964. szeptemberében a vállalathoz kerültem, a vezetésről elképzeléseim, határozott terveim voltak. (Régebben személyzeti vezető voltam a vállalat elődjénél. Műszaki és személyzeti beosztásban dolgoztam a vállalatnál és a minisztériumban. Közben állami ösztöndíjasként mérnöki diplomát szereztem). Az embereket, az adottságokat és a problémákat csak a munkahelyen és főleg személyes tapasztalatok nyomán lehet megismerni. Eleinte nagyon gyakran jártam vidékre, aztán észrevettem, hogy túlzott aprólék ossággal beleavatkozom a munkába. Egy darabig ez segített, hasznos és talán szükségies is volt, de később kezdtem érezni, hogy jóformán minden ügyben tőlem várják a döntést. Saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy nem jó munkamódszer az, ha az igazgató közvetlen munkatársai válláról leveszi a terhet és ezzel együtt a felelősséget is. Így sem ideje, sem energiája nem marad az elmélyült elemző munkára és a távlati fejlesztésre. Különben is mi a garancia arra, hogy minden ügyben és mindenkor az igazgató dönthet a leghelyesebben? Aki naponta sok üggyel foglalkozik, az alaposan eggyel sem. A' helytelen vezetési módszerre is érvényes a közmondás igazsá• ,A fától nem látja az erdőt”. Milyen szervezeti változás történt? — Lényegesebb szervezeti változást nem hajtottunk végre, de feltétlen növelni akarjuk a két főépítésvezetőség, sőt az építésvezetők hatáskörét. Januártól Hatvanban önálló körzeti építésvezetőség működik. A főépítésvezetőségen termelési előadó, technológus és technikus dolgozik. Azt szeretnénk, hogy a főépítésvezető valóban az építkezés irányításával, szervezésével foglalkozzék. Egészséges és ésszerű munka- megosztást akarunk megvalósítani az építésvezetőség és a vállalat termelési, illetve műszaki osztálya között. Az igazgató feladata és kötelessége, hogy a feladatokat megszabja, a munkafeltételeket megteremtse, gondoskodjék a tervfeladatok, a határozatok és a döntések végrehajtásáról. Mikor intézkedjék személyesen az igazgató? — Nehéz, vagy talán lehetetlen erre általános szabályt mondani. Embere válogatja és a körülmények szabják meg. Inkább egy-két példát' említenék. Az év első munkanapjain tapasztaltam, hogy a gyöngyösi lakásépítkezésen még reggel 8-kor sem dolgoztak. A parkettával, de inkább a munkafegyelemmel volt baj. A főépítésvezetővel, az építésvezetővel és művezetőkkel tárgyaltam. Késedelem nélkül és határőr Érdemes termelni... A verpeléti Dózsa Termelő- szövetkezetbe néhány hónappal ezelőtt olasz vendégek érkeztek. Nézegették a gazdaság eladó hízómarháit és elégedetten nyilatkoztak. A helyes gondozásnak, a szakszerű hizlalásnak volt köszönhető, hogy a tsz hízóállatainak jelentős részét mint I. osztályú árut adhatták át az olaszoknak. A vendégek távozása után számítást készítettünk és kiderült, hogy a legjobb és legkorszerűbb hizlalással is csak kevés haszna maradt a szövetkezetnek. Másutt — így volt ez a szövetkezetek többségében — ráfizettek az állattenyésztésre és még a ráfordítási költségek sem térültek meg. — De lehet-e ráfizetésből élni? Erre, a termelőszövetkezetek és a népgazdaság számára Ha elkészül: kétszáz holdat öntöz Víztárolót építenek Domossló határában :/*«» ->A ' qfTfr&Wf '■ Egy esztendő óta tart a nagy munka: földgépek borotválják, mélyítik a donioszlói határt, kubikosok változtatják a vidék képét — 1 200 000 köbméteres víztárolót építenek a Mátragyóngye Tsz részére. Az Eszak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság félszáz embere serénykedik nap nap után a segítségül hívott gépekkel: medencét alakítanak, töltést emelnek és köveznek, zsilipet készítenek. A tervek szerint a Csonkás és Berek patakok táplálják majd a hatalmas tárolót, amelyből 3 nagy teljesítményű szivattyú emeli ki s küldi tovább a mintegy tizenhat kilométer hosszúságú csőhálózaton a vizet 700 hold — szőlő, málna, szántóföldi és kerti növény — öntözésére. S ami lényeges: a berendezést már az idén használatba veheti a tsz...! (Foto: Kiss Bélaj zottan. Az eredmény nem maradt el. — Szaporodott a lopások száma. A kiadott rendelkezésekből tudtam, hogy nem lopnak többet, csak többször és alaposabban foglalkoztunk a társadalmi tulajdon védelmével. De Szilveszterkor Hatvanban feltörték a raktárt, a gyöngyösi munkásszállóban másodszor szerelték le a vízcsapokat, vagy amikor a hatvani munkahelyen az építésvezető-helyettes berúgott, úgy éreztem, hogy a vezetők és a munkások előtt is következetes szigort kell tanúsítani. Azonnal és személyesen intézkedtem. A besurranó tolvajt a rendőrség őrizetbe vette. Remélem, az építésvezető-helyettes és a főgépész szigorú fegyelmije használt, másokra is nevelő hatású volt. Az igazgató feladata, hogy a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben döntsön, hogy melyik fegyelmi vétség kerüljön a társadalmi bíróság elé, de együtt dicsérjék és jutalmazzák a példamutató, jó munkást Mi a véleménye a bizalomról és a nyugodt légkörről? — Ez a kérdés szorosan kapcsolódik alihoz, hogyan lehetne jobban vezetni. Alapelvként vallom, hogy a vezető a legkirívóbb helyzetekben se veszítse el a fejét és türelmét. A kapkodással és a kirobbanással jóvátehetetlen hibát követhet el. A hozzáértés és az emberség legyen a vezető legfőbb mércéje. Helyes, ha az utasítás kiadásánál és főleg a felelősségre vonás előtt azt vizsgálja az igazgató, hogy beosztottja helyében hogyan hajtotta volna végre maga a feladatot. — Utaltam már arra, hogy mennyi veszélyt rejt magában az a módszer, ha a vezető elaprózza magát. Bízni kell a Milyen as i Angliában 1400 férfi versenyében George Rafell, londoni postatisztvíselő nyerte el „Az ideális férj kék szalagja” című kitüntetést s a vele járó 500 font jutalmat. A zsűri azért ítélte győztesnek Rafellt, mert 1. mindennap az ágyba viszi feleségének a reggelit, 2. szakemberekben. Döntés előtt hallgassuk meg a műszakigazdasági vezetők véleményét. Adjunk lehetőséget a termékeny vitának. Külön téma lenne a műszaki konferenciák és termelési tanácskozások előkészítése, a vállalati demokrácia kibontakoztatása. Az alkotó kezdeményezésnek és a vállalati demokráciának egyaránt éltető eleme: a bizalom és a nyugodt légkör. De azt is vallom, hogy minden vezető olyan helyettest neveljen magának, aki bármikor helyébe léphet. Ez feltétlenül ösztönzést jelent az utód, de a vezető számára is. — Nagyon ügyelni kell arra, hogy kereszt- és ellentétes intézkedések ne történjenek. Tárgyaljunk, vitatkozunk, hogy a legjobb döntés születhessek. Műszaki megoldások, besorolások és prémiumok ügyében lehet véleményeltérés, sőt vita a szakemberek, az igazgató, a párt- és a szakszervezet között. De a vezetés feladatához tai'- tozik, hogy merje vállalná a döntés kockázatát, sőt felelősségét is. Persze, sokszor a döntésnél sokkal nehezebb a határozat végrehajtása. Köny- nyebb és zökkenőmentesebb lesz az, ha a dolgozók saját elképzeléseiket vélik felfedezni az intézkedésekben. A mindennapi munkához következetes ellenőrzés és szigor is kell. De nemcsak ez. Nyugodt légkört kell teremteni, érezzék a bizalmat mindazok, akik erre munkájukkal és magtartásukkal rászolgálnak és akkor segíteni fogják a közös ügyet Ezt a célt szolgálja az anyagi és erkölcsi ösztönzés, a vezető minden szava és tette. Észre sem vettük, hogy beszélgetésünk közben besötétedett. Most mégis bocsánatot kell kérnem, hogy magánjellegű eszmecserénket lejegyeztem, másrészt azért, hogy nem minden kérdés és válasz fért bele egyetlen újságcikkbe. (F. L.) deál is férj ? naponta segít minden házi munkában, 3. sohasem veszekszik, és 4. a ruháját mindig akasztóra teszi. Arról hallgat a hír, hogy vajon a zsűri Rafell bemondásait vette-e figyelembe, vagy pedig meghallgatta a tisztes férfi feleségét is, s annak alapján döntött. Hirői tud az igazgató? 1 Kényes ügyek — Jogok és kötelességek — Bizalom és szigor Beszélgc IV incs olyan ipari vagy mezőgazdasági üzem, ahol az egymást követő termelési, szervezési, bérezési, s politikai feladatok megoldása nélkülözhetné a dolgozók beleszólását és alkotó részvételét. Az 1966. évi tervfeladatok végrehajtása, a munka hatékonyságának fokozása, gazdaságirányítási rendszerünk további fejlesztése is a dolgozókkal való rendszeresebb tanácskozást, véleményük kérését, tapasztalatuk és őszinte cselekvőkészségük magas fokú hasznosítását követeli meg. Nagyon nehéz helyzetbe kerül az az igazgató, főmérnök vagy szövetkezeti elnök, aki úgy kísérli meg az egyes feladatok végrehajtását, hogy a dolgozók tapasztalatát, segíteni akarását figyelmen kívül hagyja. Az a feladat, amit nem értenek az emberek, amellyel értelmileg és érzelmileg nem azonosulnak, amelyben nem látják pontosan a saját helyüket és felelősségüket — bármilyen precíznek is tűnik a műszaki, technológiai előkészítés — a valóságban csak félmunka marad. És a félmunka — nem munka. Rendkívül tanulságos ezzel kapcsolatban az, ami egyik nagy gyárunkban történt. A gyár több fontos szerszámgéppel nemzetközi kiállításra készült. A kiállításon való eredményes szereplés a gyár több éves folyamatos termelését volt hivatva megalapozni. A határidő szorított, a bemuta>tés a maiul tásra kerülő szerszámgépek összeszerelése azonban egyre jobban összebonyolódott. Jóllehet pontosak voltak a műszaki leírások, a szerelőcsarnokban mégis egyre több volt a baj. A szereidéből kikerült gépek nem működtek, mert a szerelési munka egyes fázisaiban egyesek hibákat követtek el, gondatlan munkát végeztek. A tarthatatlan helyzetben a gyár munkásból lett igazgatója a munkásokhoz fordult. Behívott a végszereidéből az irodájába nyolc idős, tapasztalt munkást „A segítségüket kérem — mondta. — Látják, mi megy a szereidében. Ha néhány nation belül nem leszünk úrrá a helyzeten, kénytelenek leszünk visszalépni a kiállításon való szerepléstől.” C az őszinte szóra őszin- teség volt a válasz. A munkások elmondták, hogy melyik művezetővel nem tudnak együtt dolgozni, mert durva, iszákos, felülről kezeli az embereket, s kik azok az emberek, akiknél már nagyon régen esedékes lett volna bizonyos bérkorrekciót végrehajtani. Meg kell jegyezni, hogy a nyolcból egyik sem önmagának kérte a béremelést. S amikor ígéretet kaptak a panaszok orvoslására, átvették az új gépek összeszerelése feletti minőségi ellenőrzést. Két nap múlva pontosan, rendben haladt a munka. Eltávolították a hátramozdítókat, s a munkások olyan légkört teremtettek a csarnokban, hogy mindenki iáikkal szívét-lelkét adta a gépekbe* amelyek hamarosan sikerrel szerepeltek a nemzetközi kiállításon. Ebben a gyárban azóta is rendszer, hogy az igazgató meghívja a törzsgárdához tartozó, tekintélyes munkásokat és elbeszélget velük. Nemcsak kér az igazgató: Elmondja a gyárat ért elismeréseket is, beszél a további teryekről, az üzem jövőjéről, s mindig megkérdezi: „Hogyan látják, mit szólnak hozzá?” S a munkások minden ilyen beszélgetéskor számos ötlettel segítik az igazgatót, elmondják a munkások véleményét. Megbeszélik az igazgatóval, mit lehetne jobbá* hasznosabbá tenni. Nem műszaki értekezletek, s nem is közgazdasági értekezések ezek. Őszinte munkásbeszélgetések, amelyeknek foganatjuk van, nemcsak azért, mert köznapi szavakkal ott vannak bennük a műszaki és közgazdasági tennivalók, hanem azért is, mert a munkások állal felvetett javaslatok meghallgatásra találnak, s intézkedések következnek. p* történet nem séma, rei J cept, de egy alapvető tanulságot szolgáltat, s ez nagyon fontos. A dolgozók véleményének kérése, a gondok megosztása óriási erőtartalék, s egyetlen gazdasági vezetőnek sincs joga ezt lebecsülésből vagy politikai éretlenségből — figyelmen kívül hagyni Á. L. igen fontos kérdésre adott választ az a rendelkezés, amely kimondja: o felvásárlási áraljat minden jelentősebb állattenyésztési ágazatban emelni kell. Számolni már tudunk A ‘ mezőgazdasági, üzemek fejlődésének olyan szakaszában vagyunk, amelyben nemcsak a vezetők, de a 'tágok is számolnak és megéri, nem éri alapon állítják be a termelést. A szövetkezeti önállóság, a közgazdasági elemzés, a vállalatokkal való üzleti viszony a fejlődés szükségszerűen követeli, hogy olyan árrendszer alakuljon ki, amely a többtermelésre ösztönöz és szorgalmas munka mellett biztosítja e. szövetkezetek és a tagsag magasabb jövedelmét. Az egyik hegyvidéki szövetkezetben, ahol a járásban a legrosszabbul ment a hizlalás és a hizlalási idő is elhúzódott, az elnök panaszkodott: ráfizetnek a sertéshizlalásra, — Majd ha felemelik az árakat — reménykedett. Az áremelés megtörtént, viszont ez a szövetkezet a jelenlegi árak mellett is ráfizet a hizlalásfa, hiszen a szakszerűtlen gondozás, a helytelen takarmányozás következtében a sertések csak éves koron túl érik el azt a súlyt, amelyet másutt a gazdaságok többségében már nyolc-kilenc hónap alatt elérnek. Ez azt jelenti, hogy a termelői árak felemelése mellett a gazdaságoknak is mindent el kell ^ követni, hogy áruikat a lehető legalacsonyabb önköltséggel állítsák elő. Szükség van tehát a papírra, ceruzára akkor is, amikor a saját önköltségeiket számítják ki és azt mérlegelik; a jövőben hogyan lehetne még gazdaságosabban, még olcsóbban termelni. R fő hangsúly a minőségen vein Az állattenyésztéssel foglalkozó szövetkezetek örömmel fogadták a kormány intézkedését a felvásárlási árak emelését illetően. Valóban nem kis dologról van szó, hiszen a vágómarha felvásárlási ára álta- - Iában 22 százalékkal emelkedett, amely lehetővé teszi, hogyne csak a legjobban gazdálkodó szövetkezetek termeljenek haszonnal húst, hanem a mezőgazdasági üzemek zöme is. Az eddig érvényben volt termelői árak a szövetkezetek többségében nem fedezték az előállítási költségeket, így ez kihatott a termelés ütemére. A vágómarha közismerten lefontosabb exportcikkünk közé számít, ameljr a nyugati., piacokon is biztonságosan értékesíthető. A szövetkezetek ma már tudják, hogy a január elsejével életbe léptetett vágómarhaárak az egyes árkategóriákban kilónként 2—4 forinttal magasabbak, és jobban ösztönöznek az exportminőség előállítására. Az üzemek könnyen kiszámíthatják, hogy az új rendelet különösen a minőséget helyezi előtérbe, és akkor járnak el gazdaságosan, ha a legjobb minőséget állítják elő. Lényeges ezért az átlagsúly emelése, hiszen, amíg az úgynevezett ..A” minőségű vágómarháért 500—550 kiló között 19 forintot fizet kilónként a felvásárló, 550 kilón felül ez az ár 21,50 forintra ugrik. Hasonló a helyzet az extrém minőségű állatok tekintetében is. A jelenleg érvényben levő felvásárlási árak alkalmasak arra, hogy az üzemek szakszerű hizlalás mellett, eredményesen és jövedelmezően állítsanak elő minél több és jobb minőségű húst. 52 forinttal ér töbkoi egy mázsa búza Második esztendeje, hogy az ország megtermeli saját kenyerét és nem szorulunk búzaimportra. Csak büszkék lehetünk arra, hogy terven felül megyénk tavaly is a legtöbb kenyérgabonát tette az ország asztalára. Mindenki tudta eddig is, hogy búzát még ráfizetéssel is termelnünk kell, hiszen népünk kenyeréről van szó. Az új árintézkedéseket a szövetkezetek ebben a vonatkozásban is örömmel fogadták, hiszen egy mázsa kenyérgabonáért 52 forinttal fizetnek többet, mint eddig. A felvásárlási árat 22 forinttal emelték mázsánként, de ehhez hozzá kell számítani azt a 30 forintot is, amely adótörlés címén marad vissza a szövetkezetnek. A helyes árintézkedések mellett látni kell, hogy azok a gazdasagok járnak igazán jól, amelyek további erőfeszítéseket tesznek a hozamok növelésére, , az önköltségek ‘csökkentésére. A jövőben már nem kell ráfizetéssel búzát termelni, így érdemes lesz a vetésekre, a hozamok növelésére az eddiginél is nagyobb gondot fordítani. (Sz. I.)
