Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 20. szám

Várakozáson felül Of megye szövetkezeti kórusa hangversenyezett Gyöngyösön Az országos minősítés előtti meghallgatásra jöttek össze Gyöngyösön vasárnap délelőtt a Városi Művelődési Házban öt megyéből a szövetkezeti ének­karok. Most dőlt el, hogy a bí­ráló bizottság melyik kórus részvételét javasolja majd, hányat talál alkalmasnak arra, hogy a siker eshetőségével in­duljon a minősítő hangverse­nyen. Az eredmény felülmúlta a várakozást. A' bíráló bizott­ság, amelynek Maróti Gyula, a Népművelési Intézet osztály- vezetője volt az elnöke, tagjai pedig Pallos Béla és Tóth Béla karnagyok, úgy vélekedett, a meghallgatott énekkarok mind­egyike a bronzérem váromá­nyosa. eséllyel vehet részt az országos vetélkedőn. A summás általánosítás azonban nem zárja ki a bíráló megjegyzések jogosságát, mivel erre további fejlődésük céljá- bór szükségük is van. Előbb azonban érdemes az énekkarok teljesítményét sor­ra vennünk. A miskolciakat Veszprémi Ilona vezényelte. Legisikerültebb számuknak Haydn Nevető kórusát jelölhet­jük meg. A népdaloknál a rit­mikai biztonság volt a legerő­sebb oldaluk, bár a Gömöri nó­tákat még tovább keli érlel­niük. Az énekkar kitűnő szop­rán és tenor hanganyaggal ren­delkezik. A jásztedányiak vegyes ka­rát Kalmár István vezényelte. Palestrina Szívfájdalom című művével kezdtek, majd azonos hangulatú kompozícióval, Ko­dály Esti dalával folytatták. Az utóbbi sikerült jobban., külö­nösen a pianók megszólaltatása biztosított hangulati kontaktust a közönséggel. A népdaloknál valósággal kinyílt a kórus. A forték azonban nem csengtek tisztán, a Hej, halászok pedig ritmikailag siklott ki. A hajdúszoboszlói férfikart Török Zoltán dirigálta. Az egy­nemű kórus önmagában is von­zott ízes tájszólással adták elő a Hajdúsági népdalokat. Mind a felső, mind az alsó fekvés­ben biztos, tömör hangzást kaptunk. Énekkultürájuk szín­vonalát Friderici Ladilom című művével bizonyították. Techni­kailag is jól képzett az énekkar. A jászkiséri énekkar vezető­je Tiszai József. Sulyok Révé­szem és Gastoldi Csónakos ének című számával kezdtek. Mind­két művel hangulatot tudtak teremteni, bár sikeresebb elő­adásban szólaltatták meg Ver­di Nabucco című operájának Rabszolga-kórusát. A szépen árnyalt előadást néhány nyúj­tott ritmusképlet és a kíséret bizonytalansága zavarta. Sosz- takovics A béke dala című mű­vénél a lelassított ritmussal nem értettünk egyet, a lendület hiá­nya a mű mondanivalóját vál­toztatta meg. A‘ nyírbátoriakat Kollár And­rás dirigálta. Teljesítményükön érződött, hogy műsoruk még nem ért be teljesen. Händel Szárnyaljon víg dalunk és Ba­lázs Hajnali köszöntője elnyúj­totta n szólalt meg, az intoná­ció biztosságát is fokozniok kell még, valamint a kíséretet kell elválasztaniok a dallamtól. Az egri énekkar Nyíri József és Huszti Zoltán karnagyok irányításával lépett dobogóra. Egységes teljesítményt nyújtot­tak, de ezen belül is ki kell emelni Mendelssohn Csalogá­nyát és Koch Rumbala című művét. Árnyaltság, lendület, szép hangzás, biztonság, érett­ség: ezeket a tulajdonságokat bizonyította a két kórusmű. Az énekkar minden szólama egysé­ges, hanganyaga kitűnő. A te­nor csengése és a basszus tö­mörsége szinte kifogástalan. Kán hogy ezekkel a lehetősé­gekkel nem éltek eléggé, csak villanásnyi időre élvezhettük mindezt. A szoprán két rossz belénése ellenére is, minden el­fogultság nélkül állíthatjuk, az egriek teljesítménye érte el a legmagasabb fokot. Az általános jelenségekre visszatérve, a már említett ma­gas átlagszínvonalon túl be­szélnünk kell néhány hiányos­ságról is. Kezdjük a műsor megválasztásával. Különösen a kisebb énekkarok vállalkoztak lehetőségeiken túli Igényeket támasztó művek bemutatására. Ritmikai bizonytalanság is nemegyszer ^előfordult, de a hang jegyért ó-kek elmosódása és a szó-, illegve frázisvégek eltű­nése is megfigyelhető volt. A szólistákat általában ma­gukra hagyták a karnagyok. A zongora kíséret többször nem töltötte be feladatát, még az is előfordult, hogy nem a szer­ző kompozícióját adta vissza a zongora. A művek befejezésé­nél a karnagyok lemondtak a feszültség megteremtésének, a hatásosságnak lehetőségéről. És bár a fegyelmezettség 1 runden kórus legjobb erényei közé tar­tozott, ez a fegyelmezettség olykor a feszélyezettségbe me­revedett, ami különösen a nép­dalok előadásánál mutatkozott meg hátrányosan. Feltűnő volt ezen a meghall­gatáson az énekkarok össze­tételének szerencsés változása: amíg eddig az elöregedéstől kellett ’ tartanunk, most kide­rült, az utánpótlássál nincs baj, sok fiatal énekel a kóru­sokban, bár ez a korbeli meg- ifjodás az énekhang kiérleltsé- ge szempontjából ma még nem jelentkezik egyértelműen pozi­tív irányban. De ezzel a „ne­hézséggel” szívesen néznek szembe a karnagyok. Még valamire kellene felhív­ni a figyelmet A múltban any- nyit és olyan sokszor beszél­tünk az éneklés kulturáltságá­nak követelményéről, bog}' most szinte a másik végletig jutottunk el, a finamkodáshoz. Mintha az énekkarok elfelejtet­tek volna fortékat énekelni, mintha minden törekvésük csak a pianók lennének. Véle­ményünk szerint mind a két szélső erősségre egyaránt szük­ség van, hiszen az éneklés az érzelmek tág skáláját szólaltat­ja meg, ezekben az érzelmek­ben pedig a halk vágyakozások mellett az erőteljes kitörések is megtalálhatók, valamennyi a megfelelő helyen. Akkor hát, fejezzük is ki azokat. A gyöngyösi hangversenyről fölösleges még egyszer a meg­nyugvás hangján megemlékez­ni, inkább azt kell újból hang­súlyozni. hogy a hátralévő idő elegendő lehetőséget nyújt a ma még meglévő kisebb hiányossá­gok megszüntetésére, az orszá­gos minősítésre való sikeres felkészüléshez még elegendő idő áll rendelkezésre. Az öt megye szövetkezeti bi­zottságainak énekkarai szép eredménnyel szerepelték Gyön­gyösön. G. Molnár Ferenc A mezőgazdasági könyvhónapra készül a füzesabonyi járás Közeledik február elseje, az 1966. évi mezőgazdasági könyv­hónap megnyitásának időpont­ja. Ezekben a napokban az el­múlt évek szokásainak és ha­gyományainak megfelelően lá­zas igyekezettel készülnek a könyvhónap sikeres megren­dezésére. Idejében megalakult a járási előkészítő bizottság, ki­dolgozták a könyvhónap főbb eseményeinek, rendezvényei­nek tervét és jelenleg már a községi előkészítő bizottságok is megalakultak. A járás mezőgazdasági jelle­gére való tekintettel az előké­szítő bizottság célul tűzte ki, hogy minél több községben, minél több termelőszövetkezet­ben szervez mezőgazdasági szakíró—olvasó találkozót, szakkönyv-ismertetéseket, könyvkiállításokat. A könyv­hónapi rendezvények során 10 község 12 termelőszövetkeze­tének tagsága találkozik me­zőgazdasági szakkönyv-írókkal. A járási megnyitóra Besenyő­telken, a helyi Lenin Termelő- szövetkezetben kerül sor, ame­lyen dr. Fekete Béla szak- könyv-író, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem tanszék- vezető tanúra tart előadást a talajerő-utánpótlás, trágyake­zelés és talajjavítás témaköré­ből. Mezöszemerén és Egerfar- moson dr. Magyari Beck Vla­dimir a háztáji állattartók szá­mára tart előadást a szarvas­marha, a sertés és a baromfi háztáji gazdaságokban történő neveléséről. Aldebrőre dr. Prohászka. Ferenc szakkönyv- ívó, a Gyöngyösi Felsőfokú t<vn^7*£kvpzstőic látott el. ahol a T>ens-Meser-fnagyüzemi szőlőtelepítés előnyeit ismerte­ti. Ezer az előadáson a körnve- ző községek. Feldebrő és Tó­falu terme1 őszövetkezeteinek szőlőtermesztői is részt vesz­nek. Mindezeken kívül kertészeti témájú szakíró-olvasó találko­zóra kerül sor Kaiban, Mezó- tárkányban üzemszervezési, Füzesabonyban és Poroszlón állattenyésztési jellegű szakíró­olvasó találkozó megrendezé­sét tervezi az előkészítő bi­zottság. A mezőgazdasági könyvhó­nap záróakkordjaként február utolsó napjaiban Füzesabony­ban nagyszabású járási szintű ankét megrendezésére kerül sor a Magyar Mezőgazdaság című lap szerkesztőségével. Ezen a találkozón a járás ter­melőszövetkezeteinek vezetői, újságolvasó termelőszövetkeze­ti tagok, a járás könyvtárosai és népművelői is részt vesznek. Az ankét célja a lap minél szé­lesebb körben való további népszerűsítése, előfizetői szá­mának növelése. Minden író—olvasó találko­zót mezőgazdasági szakkönyv­kiállítással tesznek színesebbé, A járási könyvtár külön könyvpropagáló kiadványt je­lentet meg a könyvhónap al­kalmából, ezenkívül ennek je­gyében kezdi meg működését Füzesabonyban a termelőszö­vetkezeti dolgozók könyvbarát klubja és a művelődési ház ál­tal szervezett szőlészeti tanfo­lyam. A járási könyvesbolt dolgozói és a földművesszövet­kezeti könyvbizoanányosok a mezőgazdasági szakkönyvek népszerűsítésén kívül azok árusításával, fokozott propa­gálásával is foglalkoznak, a községi könyvtárak pedig a termelőszövetkezeti tagok kö­rében végeznek toborzó mun­kát. Céljuk, hogv minél több termelőszövetkezeti dolgozó iratkozzék be a községi könyv­tárak tagjai közé, és minél több mezőgazdasági dolgozó kezébe eljussanak a megfelelő szakkönyvek. Császár István \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Hold és a bolygók szépségé ben gyönyörködhetünk. 4. A kezdő kutató vagy ama­tőrcsillagász érdeklődését ez már nem elégítheti ki. Kiván­csi egy idegen csillagvilágra, ködfoltra vagy éppen mutat­kozó üstökösre. Ezek tanulmá­nyozása már szükségessé teszi a városi fényözön kizárását. Ezt csak az üzembe helyezett mozgatható kupola biztosít­hatja. Ezt kiegészítve a kupo­lába erősebb (kb. 30 cm átm.) távcső beszerzésére van szük­ség. 5. Működésbe hozzuk a fali kvadránst, ennek segítségével a főiskolai és a városi csilla­gászati szakköri tag a csilla­gok delelési idejét állapíthatja meg. 6. Valamikor a Líceum pe­dellusa — napfényes időben — abból állapította meg a de­let, ha a résen át a napsugár a carrarai márványból kira­kott délvonalra esett. Ennek a megnyitása is e napok feladata. 7. Ide csatlakozik a közép- és általános iskolák csillagá­szati anyagának szemléltetés­sel és bemutatásokkal támo­gatott oktatása, az érdeklődés kielégítése. A visszaállított múzeum mel­lett a csillagászati életet e né­hány vonással jelzett program csak érzékeltetni szeretné. Az ilyen szempontok alapján mű­ködő csillagászati intézménye­ket országos viszonylatban ..Urániáknak” nevezik. Az űrhajózás és űrkutató' rohamos fejlődése parancsként írja elő a csillagászati alapis­meretek szélesebb körben való ismertetését. Erre köteleznek az egri ha­gyományok is. Dr. Zéiényi Endre-------------------------­A 200 éves egri csillagda újraéledése tositja. De igen nagy erkölcsi és anyagi támogatást nyújt a fenti másik két intézmény is. Amennyiben az előkészületek megtörténnek, sor kerül a mű­szerek csomagolására és visz- szaszállítására. Eger város ér­deklődő dolgozói az április 4-ére tervezett ünnepélyes át­adás után megtekinthetik. A múzeum elsősorban a két eredeti helyiséget, a hatodik emelet kelet és nyugati termét foglalja le. A nyugatiba van beépítve a kvadráns és a dél­vonal. A létesítendő múzeum muzeális építményei közé tar­tozik a kupola is, melyet szin­tén eredeti állapotába kell visszaállítani. Ebből a célból a kupolán bizonyos átalakítások­ra kerül sor. A jövő tervek, feladatok 1. A Líceum 6. emeletén le­vő két helyiségben, eredeti he­lyükön állítjuk ki a XVIII. században beszerzett műsze­reket. Itt tanulmányozhatják a már eddig is szép számmal ér­deklődő külföldi és hazai szak­emberek. 2. Mind az amatőrcsillagász, mind a kiránduló érdeklődő gazdag élményt nyerhet. A te­rasz szép látványt nyújt. Ezt fokozni lehetne ún. panoráma­távcsövekkel. Kijavítják a sö- tétkamxa periszkópját, mellyel a város nyüzsgő életét asztalra vetítve láthatják a kirándulók. 3. A TIT tulajdonában levő közepes nagyítású távcsővel a hét sajnálni, hogy nincsen mindenkor a toronynak csil­lagvizsgálója” (a délvonalat carrarai márványból rakatták ki, mellé tárkányi követ csi­szoltattak). Hazánk felszabadulása után, az 50-es évek elején, a Termé­szettudományi Társulat, majd a TIT az ismeretterjesztés ke­retein belül távcsöves bemuta­tásokat szervezett. Ezen alkal­mak — különösen a hagyomá­nyos csillagászati heteken — sok látogatót vonzottak. Mi lett a műszerek sorsa ? 1948—-49-ben, az államosítás idején a műszereket becsoma- bolták és Budapestre szállítot­ták, s a budapesti TIT csillag- vizsgáló raktáraiban helyezték el. E sorok olvasásakor még ott vannak. Azonban a MM hatáskörébe tartozó Műszaki Emlékeket Nyilvántartó Cso­port, az Egri Tanárképző Fő­iskola, s a budapesti Uránia igazgatóságai arra a megálla­podásra jutottak, hogy ezek a muzeális műszerek eredeti he­lyükön, az egri főiskola to­ronyépületében nyernek való­di értéket. Ezért az Egerbe va­ló visszaszállításuk kívánatos, Ennek legelső feltétele, hogy az elhelyezésre szánt helyisé­geket korszerűen előkészítsék Ezt a feltételt a főiskola biz­|NWS\\\\\\V,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w 1778 őszén az akkorra elké­szült és felszerelt, Speculának is nevezett csillagdában a csil­lagász megkezdte működését. A Jupiter holdjainak a fo­gyatkozásai szerepeltek leg­többször a feladatok között. A drága műszerek 15 ezer forin­tot meghaladó összegbe kerül­tek, azokat részben bécsi, rész­ben londoni műszerészek ké­szítették. De csak 1784-ig mű­ködhetett az intézet, mert a Líceumot a bécsi intézkedések a fejlődésben gátolták. A csillagász állását beszün­tették. A XIX. században már el­avultak a műszerek. Felújítá­sukra háromszor is sikertelen kisérlet történt. A kiránduló érdeklő­dők csupán a sötétkamrában elhelyezett periszkóp vetítése kedvéért, valamint a teraszról nyíló pompás kilátásért láto­gatták. Gorove László „Eger városá­nak történetei” című munkájá­ban 1876-ban így emlékezik meg ezekről: „.. .a torony te­tejében alkalmazott kamra, melyben tiszta napfényben az idegen utazó mulattya magát azon színes ámyékképekkel, amelyeket egy fehér asztalon eleibe tüntetnek...” Továbbá: ,jsokan megfigyelik a Délilé- niát vagy meridiánuszt, melyet a híres csillagvizsgáló Hell Miksa, hazánk fia nagy pontos­sággal húzta meg, tsak azt le­4 r^Epßjm 1966. január 25, kedd mel... De meg kell jegyezni, hogy a túlságosan is merev ragaszkodás a regényhez, a próza ritmusához, vontatottsá- got, sok-sok dikciót jelentett a képernyőn. A próza egyszerű átültetése a film — mégha te­levíziós filmről is van szó — nyelvére, nem színesebb ma­gyarázását, gazdagabb illusztrá­cióját jelenti egy ilyen nagy lélegzetű regénynek, hanem bizony helyenként unalmassá váló képi fordítást. Örömmel vártunk és nem csalódtunk a Századunk-soro- zat új adásában, amely nemcsak bőséges dokumentummal, de ahol erre szükség volt, a vi- zualitás miatt is — dramatizál- tan is bemutatta, hogyan és miért jutott el a világ a sza­rajevói gyilkosságtól az első világháborúig. És este... nos, végre este mindenkinek alkalma nyílt arra, hogy másnap elmondhas­sa — el is mondta minden bi­zonnyal, hogy ő már az elején tudta: Vanderheyd lehet egye­dül a gyilkos. A „nyomok”, amelyek a Hetedik mennyor­szágba vezettek, ha jól meg­gondoljuk, nem is a lokálba vezettek, hanem inkább egy teniszpályára... De sebaj. Jó és fordulatos logikai játék volt, amelynek végén győz az igazság és a bűnös a halál ha­lálával lakói. Ami az átlag fö­lé emelte ezt az NDK-filmet, az nem az átlagosnál több gyilkosság volt, hanem az, hogy a nyomozó szervek, élén a felügyelővel, mentesek vol­tak mindenfajta nagyképűség­től. Csak azt és úgy tudták meg, amit a logika, a tények gyakorlott, hozzáértő összeve­tése lehetővé tett. A rendőrség munkája így ugyan megfoszló- dott a misztikumtól, de ezt bőven kárpótolta a mindenkit logikai játékra késztető töp­rengés. Csak egy kérdés még? Gon­dolják, hogy akadt olyan csa­lád, ahol a tizenkét éves gye­rekek nem nézték végig az öt folytatást, mert ez csak 14 éven felül ajánlott? Válaszra nem is várunk. Gyurkó Géza Major Tamás, Egri István, Ba­lázs Samu, Őze Lajos, Gelley Kornél, Tyll Attila, Agárdi Gábor és Raksányi Gellért egymást múlta felül, talán csak Horkai János Thomas A. Mor- ganja volt kevésbé hiteles. A stúdiórendezés, úgy lát­szik, végérvényesen bevonult a televízió míífajába, — remél­jük, a már bemutatott darabo­kat több más követi. Várakozással tekintettünk a tv irodalmi klubjának műsora elé, hiszen nem kevesebbről volt szó, mint a XX. század remekíróinak, stílustörekvései­nek bemutatásáról. Ám ami­lyen nagyszerű a technika, olyan „veszélyes” is: a kékesi adó kiesése jóvoltából legfel­jebb magunk lapozhattunk a XX. század jeleseinek egy-egy életművében. És hogy a tech­nika fintora ne legyen hűtlen hozzánk, szombat este is tech­nikai akadály (vajon mi lehe­tett az?) állt D’Artagnan útjá­ba, így csak néhány és kétség­kívül kellemes taktust kap­tunk az olasz zenés filmből... Talán végighallgathatjuk más­kor? Rendkívül érdekes volt a vasárnap délutáni Kék fény cí­mű riportműsor, amit stíluso­san zárt le a Szőke Éva 1946 című igaz, megtörtént krimi. Nem vártunk — nem is kap­tunk — különösebb művészi megfogalmazást, de hát nem is erről volt szó, mint sokkal inkább arról, hogy a demok­ratikus rendőrség immáron tör­ténelmi múltjának egy darab­ját villantsa fel a képernyő. Örömmel láttuk Simon Györ­gyöt, Demeter Hedviget és az Egerből is jól ismert Pusztai Pétert e bűnügyi dokumentum­játék szereplői között. A vasárnap egyébként két befejezett sorozatot is hozott. A tíz folytatásból álló Nyomo­rultak nemes szándékkal vál­lalta, hogy televíziós illusztrá­lással, hűen a regény cselek­ményéhez, megismertesse a né­zőkkel Victor Hugo egyik leg­népszerűbb remekművét. A szándék nemes volt és az ope­ratőri munka, a színészi játék minden elismerést megérde­L .és ez a megállapítás most nemcsak a hét végére, hanem a hét elejére is vonatkozik. Kedden mutatta be, stúdióadás keretében a televízió Kipphardt Az Oppenheimer-ügy című színművét. A bírósági, vizsgá­lati jegyzőkönyvek — Az Op­penheimer-ügy is példázza — nemcsak bevonultak az iroda­lomba, mint ihletők, hanem avatott szerzők tollán művészi dramatizációval, vagy még pontosabban adaptációval sa­játos és rendkívül izgalmas műfajt alakítottak ki E mű­faj elsősorban konkrétságával, ismert történelmi vagy törté­neti tények őszinte feldolgozá­sával, friss reagációjával, s nem utolsósorban hőseinek nemegyszer személyes ismere­tével hat drámai erővei Az Oppenheimer-ügy a tu­dós lelkiismeretéről, az embe­ri felelősségérzetről, az alkotó gondolat, s általában a gondo­lat szabadságáról vall a tár­gyalási jegyzőkönyv hitelessé­gével. Igaz, megtörtént ese­ményről van itt szó, s a meg­történt tárgyalás légkörében, az érvek, a vélt és való igazság összeütközésében kristályoso­dik ki a dráma alapvető mon­danivalója: jobb, igazabb, pon­tosabban jó és igaz eszmét kell adni az emberiségnek. Az Egyesült Államok belső poli­tikai életének e kegyetlenül leleplező színműve kitűnő ren­dezésben és nagyszerű színészi alakítások közvetítésével döb­benti rá a nézőt, minden „tő­lünk származó” agitációnál jobban, hogy nem egyszerűen az emberekben, hanem a rend­szerben, az imperializmusban van alapvetően a bajok gyö­kere — az elavult eszmékben, az igazságnak vallott igazság­talanságban, a szabadnak hir­detett, ám megbéklyózott gon­dolatok reménytelen vergődé­sében. A stúdiórendezés — kissé erőltetett kifejezéssel — tévé- sítette a színművet, „bekevert” filmek és fotók nemcsak vízuá- lisabbá tették az előadás mon­danivalóját, de még döbbene­tesebbé is. Fábri Zoltán rende­zése mentes volt minden kül­sőségtől, a belső érzésekre, a csak szavakban kifejezhető emóciókra helyezte a súlyt • . • bekapcsolni érdemes volt • • •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents