Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 20. szám

Szovjet vélemény a havannai értekezletről MOSZKVA (TASZSZ) Dmitrij Dolidze, az afro­ázsiai országokkal való szoli­daritás szovjet bizottságának titkára a TASZSZ tudósítójá­nak adott nyilatkozatában ki­fejtette hogy a havannai tri- kontinentális értekezlet, ame­lyen a szovjet küldöttség tag­jaként ő is részt vett, világo­san megmutatta: Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népei harcos szolidaritással és forradalmi akciókkal hajlandó szembesze­gülni az imperialista agresszió­val. A havannai értekezlet ki­emelte, hogy elengedhetetlenül szükséges a szoros együttmű­ködés a nemzeti felszabadító mozgalmak, a szocialista orszá­gok. a munkásosztály és a ha­ladó szervezetek között. A kül- dötek ebben látták a népiek antiimperialista harca sikeré­nek biztosítékát. Az értekezlet a leghatározot­tabban állást foglal amellett, hogy a vietnami népet támo­gatni kell az amerikai agresz- szió elleni harcában — folytat­ta Dolidze. Hangsúlyozta, hogy a havan­nai értekezleten a szovjet kül­döttség javasolta: Vietnam né­pe számára létesítsenek nem­zetközi segélyalapot. A három világrésznek a havannai érte­kezlet eredményeiként megala­kított bizottságát megbízták e segélyalap gyakorlati megvaló­sításával. Fasiszta ül a köztársasági ellik székében Újabb súSyosan terheSö bizonyíték Lübke múltjáról Tüntetések az atomfegyverkezés ellen BERLIN: (MTI) Heinrich Lübke nyugatnémet köztársasági elnök fasiszta múltját bizonyító újabb, eddig ismeretlen, súlyos terhelő bi­zonyítékokat tárt a nyilvános­ság elé az- a nemzetközi sajtó- konferencia, amelyet Albert Norden professzor, a Német Szocialista Egységpárt Politi­A hold-íííév után Ismét bombák robbannak, fegyverek ropognak Dél-Vietnamban 2 nSSPBJS&G : 1966. január 25, kedd NIGERIA ' útlevelet és pénzt ígért neki, • később azonban megbízta alvi- ; lági barátait, hogy tegyék el • láb alól a sokat tudó Figont. • Az Express felveti a Frey bel­ügyminiszter és Papon párizsi i rendőrfőnök felelősségét, akik • hosszú ideig eltitkolták az igaz­■ ságot a vizsgálóbíró, sőt De i Gaulle előtt is. A francia sajtóvélemények ■ szerint a bűnügyi nyomozás e héten döntő szakaszába lép, • mert a vizsgálóbíró megidézte i azokat a személyeket, akik előtt i Figon nyilatkozott. Ezek között ■ van Lemarchand képviselő, to­• vábbá Caille, a párizsi rendőr- prefektúra hírszerző osztá^gí­. nak vezetője, valamint az*az ■ újságíró, aki hangszalagon rög­zítette Figon vallomását. A Figaro értesülése szerint ■ Caillenak tudomása van arról, ■ hogy Ben Barka holttestét a : marokkói titkosszolgálat embe- . rei múlt év október 30-án • Orly közelében, egy erdőben ; ásták el. i Az AP amerikai hírügynök­■ ség szerint a Ben Barka-ügy • csupán alkalmat nyújt arra, ■ hogy Franciaország kifejezze rosszallását az amerikaiak nö­vekvő marokkói befolyása . miatt. Franciaország korábban ■ saját érdekszférájának tekin­tette Marokkót, márpedig az utóbbi hónapokban számos jel mutatott az Egyesült Államok ■ politikai, katonai és gazdasági szerepének növekedésére az észak-afrikai országban. Az AP Ufkir belügyminisz­■ térről adott portréjában alig ■ leplezett rokonszenwel ír a : marokkéd belügyminiszterről, akit a komnxunistaellenes harc kiemelkedő alakjaként jelle- ; mez, s bírálja De Gaulle-t az . Ufkir ellen tett lépések miatt. Az AP szó szerint ezt írja: : „Amíg Ufkir felel Marokkó , biztonságáért, addig Északnyu­• gat-Afrika ezen életfontosságú : területe szilárdan a nyugati tá- : borban marad” ; A baloldali pártok kedd esté­re nagygyűlést hívtak össze Párizsban a Ben Barka-üggyel kapcsolatban. Francois Mitter­rand, volt köztársasági elnökje­lölt és Robert Ballanger, a kommunista párt parlamenti csoportjának elnöke felszólal a gyűlésen. A Combat rámutat, hogy a Ben Barka-üggyel kapcsolatban nemcsak az ellenzéki pártok tá­madják a kormányt, hanem az UNR-en belül is nagy harc fo­lyik. Pompidou, Frey és más vezetőállású személyiségek fe­lelősségét Debré leleplezte vol­na De Gaulle előtt. A lap sze- 1 rint szó van arról, hogy Papon ■ párizsi rendőrfőnököt rövide­■ sen menesztik, és hogy Frey i műtétnek veti magát alá és i emiatt kénytelen lesz lemon- i dani a belügyminiszterségrőL ★ l PÁRIZS—RABAT: i Marokkó is visszarendelte • nagykövetét Párizsból, a Ben : Barka-ügyből kifolyólag Az • erről szóló jegyzéket hétfőn : nyújtotta át Couve de Murville ■ francia külügyminiszternek • Muiaj Ali marokkói nagykövet. Amikor Fanjani, az ENSZ­közgyűlés elnöke, lemondani kényszerült olasz külügymi­niszteri pozíciójáról, a többi között kijelentette: „Ha egy ilyen békeakció (Fanjaninak a vietnami háború megszünteté­se érdekében tett lépéseiről van szó. — A szerk.) zavarja az USA-t, akkor el kell is­mernünk: igazuk van a kom­munistáknak, akik azt mond­ják, hogy az amerikai kor­mány háborút akar és eluta­sítja a béke perspektíváját.” Fanjani bukása volt az olasz kormányválság nyitánya. Fan­jani külpolitikai kezdeménye­zésével lényegében szembehe­lyezkedett miniszterelnökkel, Moro, és az egész olasz kormány vonalával, amely messzeme­nően támogatta Washington külpolitikáját, beleértve annak jelenleg legagresszívebb ténye­zőjét, a vietnami háborút is. A vietnami szennyes háborút irányító washingtoni politiku­sok oly mértékben rosszallot- ták Fanjani akcióját és ezzel kapcsolatos kijelentéseit, hogy az olasz külügyminiszter végül is lemondani kényszerült. De néhány nappal később az Egyesült Államoknak túlzottan elkötelezett Moro miniszterel­nök és egész kormánya is kény­telen volt lemondani, minthogy parlamenti többsége megingott. Elsősorban annak hatására, hogy az olasz közvéleményben mindinkább erősödik a végze­tes amerikai külpolitikát el­ítélő állásfoglalás. Most Saragat köztársasági elnöké a döntés joga. A külön­böző pártok vezetőivel folyta­tott tárgyalásai után talán már ma kijelöli az új minisz­terelnököt. Lehet, hogy mit sem tanulván a korábbiakból, újra Marónak adja a megbí­zást. Ugyancsak a mai napon még egy rendkívül fontos ese­ménye van az olasz belpolitikai életnek, összeül az Olasz Kom­munista Párt kongresszusa. Alcárkinek a kezébe kerüljön is ezután a kormány, számol­nia kell a kommunisták kong­resszusának határozataival. Számolnia kell a haladó ola­szok millióival, akik megelé­gelték az eddigi középbal poli­tika csődjét, s mind erőtelje­sebben követelnek valódi gaz­dasági reformokat az olasz bel­politikában, s az Egyesült Ál­lamok nyomásától mentes, igazán független, az emberiség egyetemes békéjét szolgáló tet­teket Róma külpolitikájában. Kongresszus és kormány alakítás Komában A nemzetközi politika nagy bűnügyi fihnie: A BEN EÄEKA^ÜGY A nemzetközi politika nagy bűnügyi filmje, a Ben Barka­ügy vasárnap Franciaország marokkói nagykövetének visz- szahívásával új fordulathoz ér­kezeit. A francia kormány vasárnap átadott jegyzéke világosan le­szögezi, hogy a Ben Barka­ügyben indított vizsgálat során kitűnt: a marokkói belügymi­niszter szervezte meg Ben Bar­ka elrablását és a marokkói belügyminiszter és több közvet­len munkatársa személyesen részt vett a művelet utolsó szakaszában. A nagykövet visz- szahívását ezenkívül indokolt­tá teszi, hogy a „marokkói kor­mány nem volt hajlandó a megfelelő intézkedések fogana­tosítására”. Párizsban rámutatnak, hogy a francia nagykövet január 21- én fel akarta keresni a• marok­kód külügyminisztert, de még a miniszter kabinetjében sem fogadták. II. Hasszán király fe­dezi súlyosan kompromittált belügyminiszterét. Szombaton a Ramadan-ünnepségek befeje­zése alkalmából rendezett dísz­szemlén a király jobbján Uf­kir, balján pedig Dliml haladt. A király az ünnepi fogadáson megjelent személyiségek és a diplomáciai testület előtt biz­tosította Ufkirt, hogy a „Ben Barka-üggyel kapcsolatos me­séknek” nem ad hitelt és hogy teljes a marokkói áll am bizton­sági szervezetbe vetett bizal­ma. ★ Az Express a Ben Barka- ügynek szentelt e heti külön- számában újabb leleplezéseket közöl. Most Figonnak egy má­sik nyilatkozatát közli, ame­lyet három órával halála előtt adott a lap munkatársának. A nyilatkozatból kiderül: Figon tpdta, napjai meg vannak számlálva. Volt védőügyvédje, Lemarchand kormánypárti par­lamenti képviselő, aki részt vett Ben Barka elrablásának előkészítéséből, előbb hamis kai Bizottságának tagja, tar­tott hétfőn délelőtt az új ber­lini Kongresshalleban. Lübke — 1365. decemberé­ben a „Der Spiegel” című nyugatnémet magazinban ki­jelentette, hogy semmi köze sem volt a Bernburg közelé­ben levő Leaui egykori náci koncentrációs munkatábor fel­építéséhez és „munkaerővel” való ellátásához. Norden pi'ofesszor eredeti do­kumentumok, építkezési raj­zok, jegyzőkönyvek alapján feltárta, hogy Lübkét a leaui táborral kapcsolatos háborús bűntetteken kívül elsőrendű felelősség terheli a Magde­burg közelében létesített Neu- Stassfuxt-i koncentrációs tábor­ban elkövetett tömeges gyil­kosságokért is. E táborban leg­alább hetvenhét antifasisz­tát, köztük hetvennégy francia ellenállót kínoztak, illetve dol­goztattak halálra. Di*. Gustav Reins, egykori falusi orvos a sajtóértekezle­ten felszólalt és elmondotta, hogyan kényszerítette öt az SS arra, hogy a táborban megölt foglyok részére olyan hamis halotti bizonyítványt állítson ki, amelyben a halál okául szívgyengeséget, vagy vérke­ringési gyengeséget tüntettek fel. A sajtóértekezlet egy másik szereplője elmondotta, Lübke csak azért nem került Nüm- bergben a vádlottak padjára, mert az első időkben $8 «I ta­dott rejtőzni. Egy harmadik szemtan^ n NDK-ban éiő Tamischka, aki a Neu-Stassfurt-i tábor építésé­nél mint művezető dolgozott, megerősítette, hogy a háború utolsó 12 hónapjában LObke 7—8-szor felkereste a Mea- StassfurM lágert és ott mbxteu alkalommal energikusan aztkfi- ve telte, hogy még fokozottabb munkateljesítményt kell ktcsL hohd a foglyokból és hé ujiipa. munkásokba, v |^i BONN; »’ + _i. Az atomfegy vetkezék eStaß felei vasárnap Mannbennben és Oberhausenben tüntetéseket rendeztek, amelyeken az angol munkáspárt több képviselője Is részt vett. A tüntetések részve­vői arra szólították fel a bonni kormányt, ne törekedjék az atomfegyverek fölötti rendel­kezési jog megszerzésére, és na keresztezze a Genfben ismét összeülő nemzetközi leszerelési konferencia munkáját. A tüntetések részvevői to­vábbá felszólították a kor­mányt, hogy ne nyújtson segít­séget az Egyesült Államok vi­etnami beavatkozásához. A mannheimi gyűlésen Harder geológus-professzor kjelentette, a németeknek kötelességük, hogy tiltakozzanak az ellen, ami Dél-Vietnamban történik, mert az nem más, mint a hit- lerizmus utánzása. A Magyarország területénél tízszeresen nagyobb, 58 millió lakosú ország Afrika legnépe­sebb államainak egyike. 1960- ban nyerte el függetlenségét a Brit Nemzetközösség keretén belül. Közigazgatásilag négy tartományra (Északi-, Nyugati-, Közép-nyugati- és Keleti-tarto­mány) és a fővárosra, Lagos» oszlik, amelyek Nigéria szövet­ségi részei. Viszonylag nagy népsűrűsé­gével és azzal, hogy hét városa van százezer lakoson felül, egyedül áll Afrikában. A leg­sűrűbben lakott területei a ten­gerparti övezetben és Kano-tól, az Északi-tartomány fővárosá­tól délnyugatra vannak. A' la­kosság megoszlása tartomá­nyonként a következő: Lagos 670 000, Északi-tartomány 29.9 millió, Nyugati-tartomány 10,5 millió, Közép-nyugati-tarto- mány 2,7 millió és a Keleti-tar­tomány 12.6 millió. A városok ellenben, magas lélekszámúk ellenére sem euró­pai értelemben vett városi te­lepülések. Az egyes település- csoportokat széles térségek vá­lasztják el egymástól. A' köz­művesítés is hiányzik. A lakos­ság nagy számban analfabéta, jelenleg is az iskolaköteles gyermekeknek csak mintegy fele jár iskolába. Az Ibadan-i egyelem hallgatóinak száma nem haladja meg az 1000 főt, s ennek kb. háromszorosa kény­telen külföldön, elsősorban an­gol egyetemeken tanulni. Nigéri a sem néprajzilag, sem nyelvileg nem egységes. Négy nagyobb népcsoport él mozaik­szerűen az országban. Az Északi-tartomány északnyuga­ti részén, egészen Kanoig a hausza, északkeleti részén a fülbe törzsek élnek, a Nyugati tartomány a joruba, a Keleti tartomány nagy része pedig az ibo törzsek birodalma. Rajtuk kívül tucatnyi kisebb törzs is él az országban. A nyelvi megosztottság miatt az ország hivatalos nyelve az angol. Az elmúlt napok eseményei­nek hátterében feltehetően bel­ső törzsi ellentétek állnak. Az Északi-tartományban élő, főleg mohamedán hauszák fokozato­san kiszorították más törzsek képviselőit a hatalomból, mely fegyveres összecsapásokba» ve­zetett az Egyesült Államok európai szövetségesei kevés támogatást nyújtanak a háborúhoz, s azt követelte, lássák be, hogy ez „nemzeti érdekük”. Rusk nyit­va hagyta azt a lehetőséget, hogy Washington katonai se­gítséget követel európai part­nereitől s azt mondotta, „a se­gítség sok formája közül az egyes kormányoknak maguk­nak kell választaniok”. Fejtegette, hogy a nyugat­európai országoknak „meg kell érteniök az USA távol­keleti kötelezettségeit”, s ön­ként kell bizonyos terhet le­venniük az Egyesült Államok­ról. sával együtt haladéktalanul kezdjék újra a bombázásokat is. I Rusk külügyminiszter egy vasárnapi tv-interjújában han­goztatta: „gondoskodni kell az amerikai csapatok biztonságá­ról” Vietnamban. Az inter­jút, amelynek során egy an­gol, egy olasz, egy francia, egy nyugatnémet és egy amerikai újságíró az Early Bird mester­séges hold felhasználásával közvetlen kérdéseket adott fel Rusknak, a külügyminiszter arra használta fel, hogy ismét kifejtse a vietnami háború folytatását indokló amerikai jelszavakat. Elismerte, hogy DNFF Központi Bizottságának január 21-i nyilatkozatát, amely tiltakozott az újabb amerikai csapatmegerősítések Vietnamba küldése ellen. A VNA hírügynökség köz­lése szerint a DNFF egy január 20-i nyilatkozatban követelte, hogy az amerikai agresszorok és a dél-vietnami bábkormány hatóságai haladéktalanul bo­csássák szabadon azt a három dél-vietnami hazafit, akiket nemrégiben tartóztattak le és akiket bíróság elé akarnak ál­lítani. kr WASHINGTON: Az amerikai televíziónak adott interjújában Stewart brit külügyminiszter kifejezte azt a nézetét, hogy a dél­vietnami háború folytatása nem vezet szükségszerűen ál­talános ázsiai háborúra. Azt állította, a harcokat korlátoz­ni ^ehet, hogy azok ne terjed­jenek a vietnami demarkációs vonalakon túl. Martin Luther King egy New York-i templomban mon­dott prédikációjában hangsú­lyozta, hogy a Vietnamban működő amerikai bombázógá- pek megsemmisítették az Egye­sült Államokban az ellenzéki­ség és a vita jogát, a szólássza­badságot. Ha az Egyesült Államok megengedi, hogy koriátok közé szorítsák a szabadsá­got, és a gondolatot, akkor elkerülhetetlenül a fasiz­musba süllyedünk — mondotta. ★ Az MTI washingtoni tudósí­tója jelenti: Washingtonban azt várják, hogy Johnson elnök ezen a héten nyilvánosságra hozza döntését a vietnami háború folytatásáról. Elsősorban arról kell döntenie, hogy az USA fel- újít.ia-e a VDK területe elleni bombatámadásokat. Katonai körök azt követelik, hogy a harci cselekmények íelújítá­SAIGON: Dél-Vietnamban vasárnap éjfélkor ért véget a dél-viet­nami kormány és az amerikai csapatok által a hold-újév al­kalmával megtartott tűzszünet. Nyugati hírügynökségek jelen­téseket közölnek arról, hogy az amerikai B—52-es és B—57-es bombázógépek egy perccel éj­fél után felszálltak a Da Nang-i támaszpontról és tá­madást intéztek a támaszpont­tól 160 kilométernyire délre fekvő célpontok ellen. Bom­bázták továbbá a partizánok feltételezett állásait a Saigon­tól keletre fekvő Phuoc Tuy tartományban és Tay Ninh tartományban a kambodzsai határ közelében. Az amerikai tengerészgya­logság tüzérsége röviddel a tűzszünet befejezése után szin­tén működésbe lépett, de a gerillák vélt állásai helyett a lövedékek dél-vietnami lakó­településre estek, s megöltek két vietnami asszonyt és egy hároméves kisfiút. A szabadságharcosok a hét­fői kora hajnali órákban szin­tén folytatták elszórt fegyveres tevékenységüket, Phuoc Tuy tartományban támadást intéz­tek egy „stratégiai falu” ellen. A saigoni rendőrség vizsgá­latot folytat egy amerikai olaj- vállalat igazgatósági tagjának titokzatos megsebesülése ügyé­ben. Julian Dashiell, az olaj- vállalat magas állású tisztvise­lője egy divatos saigoni klub teraszán ült, amikor ismeret­len személy, valószínűleg a klub épületén kívülről, a hátá­ba lőtt. Dashiellt egy amerikai katonai kórházba szállították, ahol műtét segítségével eltávo­lították a revolvergolyót. A hanoi rádió ismertette a

Next

/
Thumbnails
Contents