Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

Igennel szavaz a tagság —, de hát ki szavazna a 65 fori ntos munkaegység ellen? sem a tagságnak, sem a ve­zetőségnek: egy esztendő jó munkája nyomán a legma­gasabb jövedelmet biztosítja a szövetkezet. A vaskos vezető­ségi beszámolót — hiába, egy egész esztendőről kell itt szá­mot adni a tagságnak — Sza­bó Imre elnök tartja, s ahogy fogynak az oldalak, mint va­lami utólag írt krónika, úgy alakul ki az 1965-ös esztendő története a számok és a té­nyek stílusában. Mert van mit elmondani, van miről beszélni, hiszen a tíetkieknek sem sütött más nap az égen, már amikor sütött, nekik is volt gondjuk, bajuk éppen elég a késői kitavaszo­dással, a sok esővel és a ko­rán jött téllel. Ám a példa azt igazolja, hogy sok nehézség ellenére is képes tovább is erősödni egy megalapozott, jól gazdálkodó szövetkezet, ha megvan a kellő összhang a bet Is keresni, mint az Ipar­ban: az egy tagra eső jövede­lem az 1964. évi 15 és félezer forintról kereken 17 és fél ezer forintra emelkedett! Sünnek természetesen olyan alapja volt, mint az átlagos 17 mázsás búzatermés — mit tesz a gondos talajelőkészités, megfelelő időben történő ve­tés! —, vagy az állattenyész­tés hozama, s azon belül is példának a leadott több mint ezer hízósertés. De a mező­gazdasági termelés más ágá­ban is — így például a járási első kertészeti brigádot dicsé­rő kertészet hozama, vagy a kapásoké, melyeket családok­ra bontva műveltek meg igen eredményesen. Gazdag jószágállomány, év­ről évre fejlődő géppark, szi­lárd munkafegyelem, a közös vagyon óvó védelme, a szőlő hozama, a megfelelő áruérté­feladat beszélni a tagság előtt, s egyáltalában nem „unalmas” hallgatni sem. Nem véletlen hát, hogy feszült figyelem, né­ma csend kísérte a beszámo­lót, s az sem, hogy ilyen ér­deklődéssel hallgatták a járá­si titkár szavait, aki a szövet­kezeti mozgalom további fel­adatairól, a párt és a kormány liatározatairól szólt. A közgyűlés, amely új tagok felvételéről is döntött, s amely megtapsolta a járási első ker­tészeti brigádot, a pártbizott­ság vándorzászlajának idei tu­lajdonosát, s a második helye­zett állattenyésztési brigádot, azzal az érzéssel oszolt szét, hogy sikeres esztendőt zárva van erő és kedv, lehetőség a még eredményesebb munká­hoz. A Hatodik zárszámadás után hozzálátnak a hetedik „elő­készítéséhez”. (gyurkó) e feladatok megvalósításához. Nevelőink többsége ma már látja, hogy a nevelési terv ko­moly segédeszköz, hogy a ne­velés tervezhető, hogy tan­könyveink egyre inkább a ne­velés szolgálatában állnak. E rőfeszítéseink ellenére a reformtörvény három alapvető feladata körül e téren jutottunk legkevésbé előre. Igaz, hogy az iskolai oktató— nevelő munkában ma is a szo­cialista nevelést illetően a leg­nehezebbek a feladatok. Ne­velőink nagyon sokszor maguk­ra maradnak. A társadalom se­gítsége a szocialista nevelés vonatkozásában még nem olyan hatékony, mint a reform többi feladataiban. Ugyanakkor ma még sok tényező gátolja a szo­cialista nevelés előrehaladását. — Átmeneti korszakban a régi társadalom erkölcsi nor­máinak visszahúzó ereje még sokáig fékezi az új, a kialakuló erkölcsi normák megszilárdu­lását, — Előfordul, hogy még pe­dagógusok között is találko­zunk idealista nézetekkel. Szo­cialista embert nevelni pedig csak olyan nevelő tud, aki maga is szocialista. — Az ifjúság nevelésének feladatai nemcsak az iskolá­ban valósulnak meg. Mai vi­szonyaink között gátolja a szo­cialista nevelés hatékonyságát az iskolai nevelés normatívái­nak a társadalomban tapasztalt ellenkező érvényesülése. — Fékezi előrehaladásunkat ez a tény is, hogy a szocialista nevelés legjobb tapasztalatai­nak összegyűjtése, elemzése, ál­talánosítása és széles körű el­terjesztése lassan halad. — Nem sikerült még min­denütt megoldani az iskola és mz ifjúsági szervezet együttmű­ködését a szocialista nevelésért. Háttérbe szorul az ifjúsági szervezet öntevékenysége, sok­szor az iskolai módszereket má­solják és munkájukból gyakran hiányzik a politikai, világné­zeti nevelés. — Oktatási intézményeink túlzsúfoltsága, tárgyi feltételei­nek hiánya, nevelőink túlter­heltsége — különösen falusi iskoláinkban — ma még aka­dályozói az eredményes szo­cialista nevelésnek. gja e tapasztalatokat fi­■ * gyelembe vesszük, lát­nunk kell, hogy a reform szo­cialista tartalmának javításá­ban, a szocialista nevelés to­vábbfejlesztésében várnak tő­lünk legtöbbet az elkövetkező időben. A napokban folyó ta­nácskozások központi kérdése is az, hogy a szocialista neve­lés hatékonyabbá tételében, ta­nulóink életre való felkészíté­sében előbbre lépjünk. A szocialista nevelés azzal az igénnyel lép fel mindazok­kal szemben, akik az ifjúság nevelésével foglalkoznak, hogy egyetértsenek a nevelés célját illetően, egységes követelményt állítsanak az ifjúság elé. A szocialista emberré válás nem képzelhető el csak az összes nevelő hatások céltudatos, terv­szerű, egységes követelmény- rendszerének érvényesülésén keresztül — nemcsak az isko­lában, hanem a családban, az üzemben, a tsz-ben, az intéz­ményekben, egyszóval a társa­dalmi élet minden területén. Ha a termelőszövetkezetben a társadalmi tulajdon védelme tizedrangú kérdés, ha a tanu­lók az eszközök, az anyagok pazarlását látják, akkor mind­ez lerombolja a számukra út­mutatott erkölcsi normákat. Mai viszonyaink között a ne­velés fő területe az iskolán, az oktatási intézményen belüli nevelés. Az ifjúság nagy több­sége ma már 11—12 évig jár iskolába, s az iskolások több­sége a tanulószobákban, nap­közi otthonokban, kollégiu­mokban heti 45—48 órát tölt el. Mindez azt mutatja, hogy az iskolai munka igen fontos feladata a nevelés. E munka központi alapja a pedagógus. A nevelő személyes példája, tetteinek & nevelési elveinek egysége ma a legna­gyobb nevelő erő. Ha a tanuló látja, hogy nevelője nemcsak beszél a szocialista elvekről, hanem aszerint él és cselek­szik, hogy nemcsak az iskolá­ban dolgozik lelkiismeretesen, hanem a társadalmi tevékeny­ségben is élen jár, hogy való­ban közösségi ember, hogy hisz a szocialista társadalmi rend magasabbrendűségében, akkor olyan személyiséggé vá­lik a gyermek előtt, akit a tanuló méltán követhet. Az ilyen pedagógus nevelőmun­kája lehet csak igazán haté­kony és eredményes. A hhoz, hogy szocialista ™ nevelésünk eredménye­sebb legyen, szükséges a ne­velés céltudatosságának a fo­kozása. Nemcsak a tanítási órán vagy az osztályfőnöki órán kell nevelni. Az iskolai munka egészének kell nevel­nie. Az osztályfőnök összefog­ja és irányítja az osztályban tanítók nevelőmunkáját. Nem egyedül az ő feladata a neve­lés. Az osztályfőnöki órán „erőszakolt” nevelési munka nem hoz eredményt, hanem csak a jó osztályfőnöki'irányí­tás, tervezés és koordinálás. Az iskola és az ifjúsági szer­vezet összehangolt nevelő­munkája, egymást kiegészítő Előadások vetített képekkéI Vasárnaponként délelőtt, hét alkalommal rendez ismeretter­jesztő előadást Gyöngyösön, székhazának nagytermében, a Szakmaközi Bizottság. A prog­ram nemcsak változatos téma­kört ölel fel, hanem egyaránt figyelembe veszi a szórakoz­tatás és az ismeretterjesztés követelményét is. Először vasárnap, január 23-án láthatnak képeket az ér­deklődők a szomszédos Cseh­szlovákiáról, később a Német Demokratikus Köztársaság tá­jaival és lakóinak életével is­merkedhetnek meg, de szó esik majd az idősebb emberek helyes táplálkozási rendjéről és az öregkori tbc-röl. Egy vasárnap délelőtt az időszerű kúU és belpolitikai kérdések elemzésével telik majd el. Az előadások minden alka­lommal délelőtt háromnegyed tízkor kezdődnek, díjtalanok, bárki meghallgathatja azokat. A téli vasárnap délelőttök hasznos eltöltésére ilyen mó­don is igyekszik lehetőséget nyújtani a nyugdíjasok klubja, amely eddig is vonzó hatást fejtett ki az idős gyöngyösiek körében. Barátságunk okmánya Amikor tizennyolc esztendővel ezelőtt megkötötték a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést, a kommentátorok a költőt idézték! rendezni végre közös dolgainkat. Barátságunk immár közös történelmi utunkon, a szocializmuson alapszik, a román és a magyar nép, a szocializmust építő országok népeinek közös érdekein. Tizennyolc esztendő alatt mindkét ország népe kima­gasló sikereket ért el a szocialista építőmunkában. A Román Szocialista Köztársaságban az ipari termelés színvonala eb­ben az évben már csaknem tízszeresen felülmúlja az 1938-as szintet. A legutóbbi öt esztendőben a román ipar termelésé­nek évi növekedési üteme meghaladta a 14 százalékot. A szomszédos, baráti országban olyan ipari-vegyi központok létesültek, mint Borzesti, Gheorghiu-Dej város, Savinesü, Brazi, s egykori vidéki kisvárosok, mint Galac, Craiova, Ro­mán, Nagybánya, Pitesti, Birlad — emelkedtek az ipari centrum rangjára. Különösen a vegyipar fejlődött gyors ütemben, új köolajfír.omítok egész sora épült. Tavaly Szlati- nán lerakták a korszerű román alumíniumgyártás alapjait. Galacon épül a román nehézipar új bázisa, az óriási kohá­szati kombinát. Valóban ugrásszerű, csak a mi társadalmi rendszerünkben elképzelhető az a fejlődés, amely végbement az ipar minden terén, a mezőgazdaságban és a tudományos kutatásokban, valamint a kultúra fejlesztésében és terjesz­tésében. Hasonlóan nagy utat tett meg a magyar nép is. S mindkét nép eredményeihez hozzájárult az elmúlt két év­tizedben kibontakozott, gyümölcsöző együttműködésük. Románia és Magyarország együttműködése szervesen beleillik a szocialista országok kapcsolatainak fejlődésébe, s mind a KGST keretében, mind a kétoldalú kapcsolatokat tekintve egyaránt komoly eredményeket nyugtázhatunk. Szé­lesednek a turisztikai kapcsolatok is, egyre többen keresik fel a szomszéd országot. Barátságunk szerződésének évfordulóján népünk kö­szönti a szocializmust építő testvéri román népet, sikereket kívánva együttműködésünk további fejlesztéséhez. S. T. Egyformák lettek az évszakok Ha meleg vsai, azt kérdik tő­lük: Hogyan bírják ki ezt a hő­séget? Ha hideg: Hogyan bír­ják ka ezt a hideget? A válás® egyforma: Meg­szoktuk. Munkájukat kevesen irigy- lfk. Mindig nehéz. Télen, nyá­ron, tavasszal, ősszel. Nehézzé teszi a meleg, a hideg, az eső, a hó, a szél, a fagy, a sár. Azokról van szó, akik mun­kájukat a szabadban végzik, akiknek egyformák lettek az évszakok. A rakodógép-kezelő­ről, az útkaparóról, a gépsze­relőről, a fúrómesterről, akik­től ha megkérdezik, hogyan bírják ki a hőséget, a hideget, azt válaszolják: megszoktuk... A gépkezelő Érces szél söpri a havat az istenmezeji bentonitbánya völ­gyében. Az erdő alatti tisztás­ról monoton gépzúgás kevere­dik a fejünk fölött sivító hi­deg széllel. A hatalmas gép beleharap a megfagyott bento- nitba, hátat fordít a bányának, a dömper beemeli a sárga tevékenysége, az ifjúsági szer­vezetben tevékenykedő neve­lők odaadó munkája is ered­ményesebbé teszi a szocialista nevelést Mindehhez természetesen el­engedhetetlen követelmény a nevelők politikai, pedagógiai, szakmai képzése, önképzése. Politikai, pedagógiai, szakmai ismeretek hiányában nem le­het képes a nevelő az adott eszközökkel, lehetőségekkel hatékonyan élni, nem tudja helyes irányban befolyásolni növendékei fejlődését. Iskoláink igazgatói, pedagó­gus pártszervezeteink és szak­szervezeti bizottságaink e most folyó tanácskozások alkalmá­val törekedjenek arra, hogy az iskolában folyó nevelő—oktató munka elemzése, értékelése minél teljesebbé váljék. Nyújt­son segítséget e vita a neve­lők számára, hogy jobban meg­értsék az oktatási reform tár­sadalmi szükségességét és pers­pektíváját, a megvalósításhoz pedig módszereiben is adjon segítséget. pártszervezeteink, tanácsi ■ és gazdasági vezetőink pedig vegyenek részt e tan- testületi értekezleteken, véle­ményeikkel, tanácsaikkal se­gítsék elő a helyes feladatok megjelölését. Erezzenek fele­lősséget az iskolában levő eszmei, politikai, pedagógiai egységért, annak kialakításáért, fejlesztéséért, az iskola oktató —nevelő munkájáért. A közö­sen kialakított tennivalók vég­rehajtásában pedig mozgósítsák dolgozóinkat, hogy egész tár­sadalmunk teljes közreműkö­désével, minél előbb közelebb vigyük a megvalósításhoz ok­tatási törvényünket. Bóta Albert, a megyei pártbizottság munkatársa agyagot. Visszafordul, kezdi az egészet élőiről... Nagy Tibor 13 év óta telel és nyaral a rakodógépen ... — Ez a gép már istenes, en­nék legalább van vezetőfülké­je, de 11 évig olyan gépem volt, hogy a szabadból irányí­tottam. Nálunk nem számít az időjárás, ha esik, ha fúj, ha fagy, melózni kell. Télen bi­zony fázik az ember. Hiába öl­tözik fel pufajkába, de 12 óra alatt az szépen áthidegszik. A múlt év tavaszán egy hónapig feküdtem. Megfáztak a cson­tok. Nem könnyű pénz ez, higgye el. Egy műszakban 300 tonna bentonitot mozgatok meg, Nincs idő gondolkodni, hogy hideg van-e, vagy meleg. Ezt választottam, csinálni kell. A pénzt sehol sem adják ingyen... A bagger ismét elindul. A vezetőfülkéből füstölgő lehelet száll a magasba. Hideg van bent is ... Az úfkaparó Frissen szórt salak borítja a kerecsenéi temető melletti utat Jól fűtött kocsik mellő­zik egymást a felszórt úton, talán észre sem véve az út szé­lére húzódott salakszórót, Sem- perger Istvánt, az útkaparót. Pedig már 20 éve, hogy tisz­togatja, javítgatja az utat... — Ma még egy falat sem volt a számban, pedig már három körül jár. Nem hagyhatom itt, csúszik az út. Nem szeretném, ha miattam lenne valami baj. 1946-tól vagyok a vállalatnál. Hatkilométeres útszakaszom van. Csak az a baj, hogy mind a hat kilométer emelkedő. A lábaim miatt. Már nem na­gyon bírják. A húsz év alatt sokszor végigjártam. Itt vesz­tettem el az egészségemet is. Megfáztam. Tudja, hiába öltö­zik fel az ember, de ha dolgo­zik, megizzad. Elég egy pilla­nat megállás és már meg is fázott. Itt nem lehet behúzód­ni sehová. így kaptam meg az isiászt. Örökre. Nem tudnak attól már megszabadítani. 4* éves fejjel már hová menjen az ember. Marad az úton. 1250 forintért. Két éve tíz hó­napig voltam beteg. Azóta a lábam mindig fázik. Nem Is hiszem, hoev valaha is meg­gyógyul. Egy útkaparónak, ké­rem, meg kell szoknia a hide­get, meleget. A munkával jár. A főfúrómester Ha egy térképet készítenének Rebrica Kálmán bácsi „kirán­dulásairól”, bizony jócskán na­gyobb lenne, mint Magyaror­szág. Jugoszláviában Francia- országban és a magyar olaj me­zőkön telt el 59 esztendeje... — Az én munkaidőm janu­árban kezdődik 0 órakor és decemberben fejeződik be 24 órakor. Van olyan nap, ami­kor 15 kilométert is gyalogol az ember. Nem is beszélve ar­ról, hogy számtalanszor éjsza­ka is felköltik. Ha menni kell* akkor menni kell. Ügy va­gyunk mi már, mint az óra. Mindig megyünk. A tél hiába hideg, de jobb mint a sáros idő. No, nem mondom, a hideg megviseli az embert, de itt nincs vagy-vagy. Dolgozni kell és kész. Az ember megszokja az esőt, a fagyot, a meleget és egyformán tűri. Muszáj. Ez a munkánk... Ha meleg van, azt kérdik tőjük: Hogyan bírják ki ezt a hőséget. Ha hideg: Hogyan bírják ki ezt a hideget. A válasz egyforma: megszok­ták ... A kötelesség és a munka szerény, közkatonái ők. Koós József Uj ssaküsleítel gazdagodott Gyöngyös Mintegy ötvenezer forintos költséggel készült el Gyöngyö­sön a Mátravidéki Sütőipari Vállalat új szaküzlete a Köz­társaság téren, amit pénteken délelőtt adott át a forgalom­nak Oláh György, a vállalat igazgatója, rövid ünnepség ke­retében. A megnyitón részt vett Mucsi Sándor, a megyei tanács ipari osztályának veze­tője, valamint a társvállalatok vezetői is. A vállalat igazgatója el­mondotta, hogy a modern, íz­lésesen berendezett üzlet fel­adata nemcsak a lakosság jobb ellátásának biztosítása, hanem olyan készítmények bemutatása és megkedvelteté- se is, ami iránt eddig még nem nagyon mutatkozott meg a kereslet. A kenyéren kívül még közel harmincféle finom pékárut készítenek és árusíta­nak, a teljes választék az úi szaküzletben mindig kapható lesz. Az üzlet nyitva tartásá­nak idejét is úgy szabályozták^ hogy az minél nagyobb lehe­tőséget nyújtson a bevásárlás­ra. Reggel fél hattól este nyolc óráig szolgálják ki a ve­vőket. Mucsi Sándor arra kérte többek között a sütőipari vál­lalatot, hogy az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattal a legteljesebb összhangban vé­gezze a munkáját, közös erő­feszítéssel biztosítsák a lakos­ság még az edidgieknél is jobb ellátását. A sütőipar az új szaküzleten keresztül is kelt­sen érdeklődést az eddig még kevésbé ismert áruféleségek iránt. miPUMGr 3 1966. január 23, vasárnap Ez volt a hatodik Zársxámadó közgyűlés Detken kesítés — és a szövetkezet a tavalyi zárszámadáshoz képest kereken hárommillió forinttal növelte bevételét, de több mint másfél millió forinttal az osztatlan alapot is. A detki Szabadság Termelőszövetkezet összvagyona túlhaladta a 20 millió forintot! Nos, ilyen számokról, ilyen eredményekről nem hálátlan vezetőség és a tagság között, ha a tagok maguk is mindent elkövetnek, hogy rendben, sorra végezzék az időszakos munkákat. A kultúrház nagyterme zsú­folásig telt, kucsmák, kendők, sok idős arc, de már nem ke­vés a fiatalabb évjáratúak szá ma sem. Ebben a szövetkezet­ben lehet annyit, sőt még töb­Pénteken délelőtt tartotta meg zárszámadó közgyűlését a detki Szabadság Termelő­szövetkezet. A közgyűlésen részt vett és felszólalt Molnár Jenő, a Központi Eizottság póttagja, a gyöngyösi járási pártbizottság első titkára is. ★ Ez volt a hatodik. S most sem kellett szégyenkeznie

Next

/
Thumbnails
Contents