Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

A BARATSAG KONGRESSZUSA írta: dr. Vadász Elemér akadémikust ax MSZBT alelnöhe Több mint három és fél millió személyazonossági igazolványt cseréltek ki Akadnak még késlekedők A Magyar—Szovjet Baráti Társaság IV. kongresszusa olyan időpontban ül össze, amikor a magyar dolgozók szí­vében és emlékezetében még elevenen ott élnek az 1965-ös jubileumi esztendő eseményei, azok az érzelmek és azok a gondolatok, melyeket felszaba­dulásunk 20. évfordulójának nagyszerű ünnepe ébresztett. Bennünk él az a szeretet, meg­becsülés és hála, amelyet a magyar nép különös erővel ér­zett ezen az évfordulón a fel­szabadító Szovjetunió iránt. Bennünk élnek azok a gondo­latok, amelyek a felszabadulás óta eltelt két évtized eredmé­nyeit vizsgálva születtek. Dolgozó népünk ezen az év­fordulón jogos büszkeséggel állapíthatta meg, hogy pár­tunk vezetésével, szorgalmas, teremtő munkánk eredménye­képpen hazánkat az elmara­dott tőkés-földesúri Magyaror­szágból fejlett szocialista ipar­ral és mezőgazdasággal, fej­lett kultúrával rendelkező or­szággá tettük. Leraktuk a szo­cializmus alapjait és hazánk ma aktív, egyenrangú tagja a szocialista országok nagy csa­ládjának; a többi testvéri szo­cialista országgal vállvetve küzd a békéért, a társadalmi haladásért. A kétévtizedes fejlődés eredményeinek vizsgálata azt is elevenen bizonyítja, hogy ezen a — sokszor nehéz, küz­delmes — úton igaz barátra leltünk a Szovjetunióban. A szovjet nép azután, hogy sú­lyos véráldozatok árán meg­hozta a szabadságot sokat szen­vedett népünknek, felbecsülhe­tetlen segítséget nyújtott a fel­szabadult ország új életének megindításához, majd az azt követő években olyan sokrétű kapcsolatok alakultak ki or­szágaink között, amelyeknek felmérhetetlen szerepük volt országunk fejlődése szempont­jából. A testvéri barátságnak és együttműködésnek ebben a termékeny légkörében végezte munkáját^ a Magyar—Szovjet Baráti Társaság is, amely ugyancsak az 1965-ös esztendő­ben ünnepelte megalakulásá­nak 20. évfordulóját. Megálla­píthatjuk, hogy a magyar— szovjet barátság kétévtizedes fejlődésében, erősödésében és elmélyülésében, népeink köl­csönös megismerésében mindig / bankettről még' behal­“ látszott a kis szobács­kába az éljenzés, de az orvos már közölte, hogy az ünne- peltnek, a nagy Baradlay Káz- mérnak mindössze egy órája win hátra. Szívverőér-kövesü- lésben szenvedett régen, de hát mégis evett, ivott, dohányzód mértéktelenül, s ez most meg­bosszulta magát. Felesége sír­va állt a dívány előtt, amely­re a kőszívű Baradlayt fektet­ték. — Semmi gyöngeség, Marié — szólt a férfi, egyre hidegebb hangon. — A természet folya­mata ez. En hatvan perc múl­va tehetetlen tömeg vagyok. Az orvos mondta. Legyen olyan jó, üljön ide az ágyam mellé, a kis asztalhoz, írja fel, amit mondani fogok. A nő teljesítette a paran­csot, a férj folytató: — Írja, Marie, mi dolguk lesz fiaimnak halálom után. Járják ők ki az élet iskoláját. Legidősebb fiam, Ödön, legyen pincér. Adjon mindig elég pénzt neki, amíg ipari tanuló lesz, hogy versenyezhessen a pálya nemes ifjúival, akik de­geszre keresik magukat borra­valóval. Nézze el túlcsapongó szenvedélyeit, mert ha egy jó nyári restibe, vagy egv ked­velt pesti nagyvendéglőbe ke­rül, mindezt folytatni tudja az emberi kor végső határáig. A nő csendesen írta a rábí- sottakat. — Második fiam, Richárd, hamarosan leszerel. Ne zupál- jon be. N'yisson ön neki egy maszek autószervizt; ott di­csősége mindannyiunkra fog világítani, mert ismerem, ő bőviben lesz mindenkor a Volkswagen-, Simca- és Fiat 1100-álkatrészeknek. Ebből bő­ven telik mindenre. Írja ön le ezt is. fontos szerepet töltött be a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság. S ami ennek az eredményes tevékenységnek az értékét még inkább növeli, hogy a munka nagy részét, legnehezebbjét a társaság áldozatkész, fáradsá­got nem ismerő társadalmi ak­tivistáinak ezrei végezték. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság legutóbbi kongresz- szusa óta mintegy hat év telt el. Ezalatt dolgozó népünk to­vábbi nagy lépést tett előre a szocializmus építése területén. Eredményesen befejeztük a második ötéves tervet, jelen­tős eredményeket értünk el a szociális és kulturális fejlődés terén, tovább szélesedtek és eredményességben gazdagod­tak a magyar és a szovjet nép sokoldalú kapcsolatai. Ez utób­bi vonatkozásban a Magyar— Szovjet Baráti Társaságnak is sikerült kialakítania tevékeny­ségének azon területeit, azokat a munkamódszereit, amelyek az elmúlt években megfelelő fejlődést eredményeztek a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság együttműködésében, s ezen keresztül hozzájárultak népeink életének és munkájá­nak jobb, alaposabb kölcsönös megismeréséhez, kulturális ér­tékeink kölcsönösen hasznos cseréjéhez. Társaságunk munkájának nagy lendületet adott hazánk felszabadulása 20. évforduló­jának esztendeje. Ezen az év­fordulón, amely az egész ma­gyar nép országos, nagy ün­nepe volt, a magyar és a szovjet emberek szívében to­vább erősödtek a barátság érzésének szálai és még inkább tudatosodott a két nép sokol­dalú együttműködésének köl­csönösen előnyös volta. Ebben a légkörben tartották meg kerületi és megyei el­nökségeink konferenciáikat, amelyeknek előkészítése során még inkább fokozódott és szé lesedett aktivistáink tevékeny­sége. A jelenlegi helyzet jó alapot biztosít ahhoz, hogy az elkövetkező években eredmé­nyesen ápolhassuk tovább a magyar-r-szovjet barátságot. Ebből a szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy 1967-ben az egész haladó em­beriséggel együtt ünnepelhet­jük a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évforduló­ját Számunkra, magyarok szá­»XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVOXXVÄVXXXXWXWXXXXV. A nő igy tett. •— Harmadik fiam, a legif­jabb: Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy legjobban szeretem őt a három közül. Legyen ő sima, okos és eszes jó fej, hogy őt idézzem, ak­kor mindig magasabbra fog emelkedni. Tartson ismeretsé­get nagy nevekkel és hatal­mas befolyásokkal: légyen női fodrász. Ezzel azt hiszem, mindent megmondtam. Az ő mára, ez az évforduló különö­sen jelentős, hiszen a forrada­lom kivívásában, a fiatal szov­jet állam védelmében mintegy 100 ezer magyar internaciona­lista harcolt szovjet testvé­reink oldalán. Ahhoz, hogy ezeknek a fon­tos eseményeknek és tények­nek a politikai jelentőségét kellő hatékonysággal tudato­síthassuk hazánkban, arra kell törekednünk a jövőben is, hogy munkánk során minél széle­sebb tömegekhez juthassunk el. Társaságunknak fontos fel­adata, hogy a magyar és a szovjet nép sokoldalú kapcso­latainak, kölcsönösen előnyös együttműködésének, történel­mi barátságának talaján, a magyar dolgozók széles tö­megei körében, más tömeg­szervezetekkel és tömegmozgal­makkal szoros egységben, to­vább szélesítve a Szovjet— Magyar Baráti Társasággal meglevő együttműködését, konkréten és őszintén, mind az emberek értelmére, mind pedig érzelmeire hatva tuda­tosítsa a magyar—szovjet ba­rátság jelentőségét. Ezzel egy­részt hozzájárul a hazánkban folyó ideológiai munka egé­széhez, másrészt a két nép barátságának elmélyítésével elősegíti népeink nemzetközi összefogását a békéért, az em­beri haladásért, a szocialista világrendszer erősítéséért, a nemzetközi munkásmozgalom egységéért, a szocializmus és kommunizmus felépítéséért ví­vott harcban. Fehér utakon, _________ FE HÉR ITALÉRT (Hajnaltól délutánig) Tejgyűjtő autó. Fehér és kék, beleolvad a hótakaró színébe. Vezetője: Légrádi Ignác. 1961. óta tejgyűjtő. Tábortűz a hóban Két reflektor világítja meg az utat. Hajnal öt óra. Az autó motorja brummog, a hó szik­rázik. Indul a mai kör, hogy biztosítsa Eger város tejellátá­sát. Méghozzá nem is kis rneny- nyiséget: 13 ezer liternyit és még nyolcezret a termékek elő­állítására. Szerdán nyolcezret tudtak csak hozni a kocsik. Szerdán a tartalékokból élt a város, leállt a tejfel-, túróké­szítés is. Ha nem tudnak elég tejet hozni, fennakadás lesz a város ellátásban. Egymás után indulnak az autók, hogy legyőzzék az uta­kat, a havat, hogy tejet hozza­nak a városnak. Nagy ellenfél a hó. Alig hagyjuk el Egert, az út mellett már kisebb tábortűz lángjainál olvasztja a jéggé fa­gyott hűtővizet az egyik tar­tálykocsi vezetője. Makrancos volán Méteres hófal között kanya­rog az út Szihalom és Mezősze- mere között A hó „elhúzza” a kormányt, szinte birkózni kell vele, hogy egyenesben marad­jon a kocsi, Alig járható ez az út, t — Ügy bizony — mondja az árok Ezéléről Tóth József, aki már 31 éve útőr. — Kis hóeké­vel túrták a havat, aztán ez a kis hóeke is lerobbant. Hívtam egy nagyobbat, az aztán ki­húzta a kisebbet, meg egy ki­csit „taszigálta” is a havat, de nem tudott rendes nyomtávot elkotorni. S a vezető tovább birkózik a kormánnyal. A pipettában megfagy a tej Egerfarmos... A szivattyú felzúg és a kannákból 700 liter tej ömlik a tartályba. A zsír­próbakor a pipettában meg­fagy a tej. Papírlánggal mele­gítik. Mintavétel... és már in­dulunk is. A kerekek pörög­nek. Lapátolás! Ez az első la­pátolás. Lehet vagy fél hét. Mi történik, ha négy hátsó kerék pörög? Altkor a kocsi s hó rabja lett. És szükség van a vontatóra! Mi van akkor, ha hat hátsó kerék pörög? Akkor a vontató sem tud megbirkóz­ni a hóba ragadt kocsival. És ha nyolc hátsó kerék pörög? Akkor két vontató próbálkozik kiszabadítani a gépkocsit. Vég­re, sikerrel... A ezihalmi Ri­mamente Tsz két traktoristája, a Kovács-fivérek, kimentették a szihalmi hófogságból és be­vontatták a tsz-be. A szivattyú újra felzúg és újabb 250 liter tej áramlik a tartályba. Közben a vontató- rudunkat is meghegesztik. In­dulhatunk a kocsi tartályában már csaknem ezer liter tej „lö­työg”. Két órát álltunk a Füzese abonyi Állami Gazdaság Bese­nyőtelek—Poroszló közötti be­kötő útja előtt. Jó kétszáz mé­terre előttünk egy silótakar­mányai megrakott tehergépko­csi „fulladt” a hóba; és az ál­lami gazdaság más gépei is a hóban vesztegeltek. i Miniatűr hóeke Végre vontató érkezik és be­húzza a silóval telt teherautót. Aztán megérkezik egy minia- • tűr hóeke is. Ettől nehezen . lesz járható az út. . Két óra várakozás utáa megpróbálunk „betörni” a ta­nyába. Sikerül is. Az állami gazdaság kádjá- 1 ben több ezer liter tej van. A » tartályokba háromezer liter te- i jet nyom a szivattyú. A gép- t kocsi megtelt. Négyezer liter , tejet gyűjtött a gyomrába. Irány: Eger! ‘ A kék-fehér tartálykocsi 139 '• kilométer utat tett meg négy­ezer liter tejért. Sok izgalom* : munka, nehézség után sikere- ■ sen teljesítette feladatát A gépkocsivezető meghozta i a város italát S ki tudja, még : hányszor indul a télben... Fe­hér utakon — a fehér italért Fóti Péter feladata lesz, hogy szükség esetén anyagi támogatást ad­jon testvéreinek. A kőszívű ember lehunyta szemét és tanácsot kért a sö­tétségtől. Megtalálta azt. Töre­dezett hangon rebegé: — Az óra végire jár... Az orvosnak igaza volt... Már nem fáj semmi... Sötét lesz minden... Csak fiaim képe vi­lágít még ... A nő látta, hogy a végső perc betelt, férje halva van. Odaropvott térdére az íróasz­tal mellé s két összekulcsolt kézét a teleírt papírra fektet­ve rebegé: igénybe vett, hoav el tudja kellően temettetni kőszívű fér­jét; az viszont valóban eszébe sem jutott, hogy végakaratát teljesítse. Baradlay Ödön túlcsapon­® gró szenvedélyű ifjú volt valóban. Am Marie, az édesanyja, nem nyugodott be­le ebbe a helyzetbe oly köny- nyen, mint apja és közgazda- sági esti technikumba járatta. Egy darabig ott is csa­pongóit, amennyire ezt a túlzsúfolt technikumi tan­rend megengedte. Utóbb l;hig­gadt és 4-es átlaggal megsze­rezte a technikumi érettséiit. Aztán beiratkozott a Közgaz­dasági Egyetemre, azt is elvé­városban elhelyezkednie. Édes­anyja boldogan mondta: — Tanár lett a fiam! Nem mászik naphosszat mocskosáéi kétes elemek leprakocsija alatt, nem lopkodja lei a jó al­katrészeket a szervizelő autók­ból! Másokat okít! Üli, be gyö­nyörű! A sima, okos és eszes Jenőt Marie könyvtárosnak íratta be; az ifjút az egyetemi évek befejeztével vidékre helyez­ték. Az anya boldog volt, hogy a fiú a kultúra és a tudomány nagyszerű alkotásai között te­vékenykedhet. Büszke is volf nogy a koszira Kázmér gonosz terveit sikerült végképp ke­resztülhúznia. Könyvelő és pe­— Esküszöm, hogy az ellen­kezője fog történni annak, amit ő végrendeletével paran­csolt. Nem engedem, hogy fi­aim konjunktúraemberekké le­gyenek. Esküszöm... ... Egy emberen túli, egy el­képzelhetetlen borzadályú ki áltás hangzott fel a csendben. A felriadt nő rettenve tekin­tett az ágyon fekvő halottra. Aztán összeszedte minden pénzét, még OTP-kölcsönt is — Már megint azt mondod, hogy a Holdon vagy ÄiWilWWWWWWWWVWftVWWWVVWWWWVWWWVWWWWXXWXVVX \XVVVX\XXX\XW-. gezte. Végül elhelyezkedett az egyik Impexnél könyvelőnek. — De nem lehet mégsem pin­cér, aki visszeressé futja a lá­bát, hogy jókeresetű szemé­lyek kétforintjait kiérdemelje! — szólt Marié. — Tisztviselő lett belőle, íróasztala van, em­beri életet élhet! A barkácsoló természetű Richárd pedagógus lett, még­hozzá a tekintélyes matemati­ka-fizika szakon. Sikerült is a A' Belügyminisztérium igaz­gatásrendészeti osztályán el­mondották, hogy lényegében év \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\x,vx\\\\w«c«w dagógus fia sokszor felkereste az özvegyet, s hol virágot, hol apró ajándékot is vittek neki. Később azonban értékesebb dolgok is kerültek Baradlayné asztalára név- és születésna­pokon, húsvétkor, karácsony­kor. Egy-egy szép műanyag­ruha, egy vég vászon, egy li­ba, egy operabérlet. — Nektek sincs sok — szólt ekkor Marie. — Miért költitek rám azt a kevés pénzt? Vegye­tek példát Jenő öcsétekről. Az oft vidéken meghúzza magát a kis fizetésével, nem szórja a pénzt, mint ti! Egyszer elhatározta, meglepi Jenőt és visz is neki valamit abból a sok jóból és szépből, amivel Ödön és Richárd elhal­mozta. Elment a kis városi könyvtárba. Ám Jenőt nem ta­lálta ott. A könyvtáros — ko­pott könyökű, borotválatlan ember — a szemben lévő ragyo­gó üzletre mutatott. Annak homlokzatán csillogó betűkkel áUt a felirat: „Baradlay Jenő női fodrász- szalon”. Előtte gyönyörű autó, szem­mel láthatóan a tulajdonosé. — Most épített villát is — mondta lelkesen a könyvtáros. Az anya sírva ment át a té­kozló fiúhoz: — Kőszívű, te, akár az apád! Hát az ö végakaratát teljesítet­ted, amikor én könyvtárossá ne­veltelek. taníttattalak! Hogyan tehetted? J enő mrohkodva mondta; — Egy darabig dolgoztam én n könyvtárban, de felkopott az állam. Akkor eszembe jutott, minek szánt boldogult apuka Esti tanfolyamon kitanultam a női fodrászatot. Es üzletet nyi­tottam, — De miért? — zokogta Ma­rie. — Mert legalább egyikünk­nek jól kell keresnie. Azóta tá­mogatni tudom testvéreimet is — ebből veszik a többi közt ne­ked az ajándékokat. végén befejezték az S9ÍM-Í96SS évben lejért személyazonossá­gi igazolványok kicserélését Az illetékesek az előzetes fel­mérések alapján mintegy négy­millió személyazonossági iga­zolvány kicserélésével, illetve új igazolványok kiállításával számoltak. A még nem végle­ges adatok szerint a rendőri hatóságok három és fél millió­nál több személyi okmányt cse­réltek ki. E nem csekély ad­minisztrációs munkát igénylő feladat végrehajtásánál, — egy­néhány esettől eltekintve — a személyi igazolványok cseréje gyorsan, zökkenőmentesen zaj­lott le. Az előre kitöltött űrlap alapján a rendőrségen már el­készíthették az új igazolványt* s a tulajdonos jelentkezésekor csak a fényképet ragasztották be. Az egyszerű és gyons ügyinté­zés mellett mégis vannak olya- nők, akik hanyagságból, nem­törődömségből nem tettek ele­get állampolgári kötelességük­nek, s érvényét vesztett iga­zolványt hordoznak zsebükben» Különösen a megyeszékhelye­ken lakó állampolgárok köve­tik el ezt a mulasztást. Figyel­men kívül hagyják, hogy az érvénytelen igazolvány számos nehézséget, sőt kellemetlensé­get okozhat tulajdonosának; megakadályozza, vagy késlel­teti a hivatalos ügyek intézé­sében, nem vállalhat munkát, nem igényelhet útlevelet, nem vehet fel OTP-kölcsönt. Azon túlmenően, hogy megnehezítik állampolgári jogaik gyakorlá­sát, szabálysértést is követnek' el éx pénzbírsággal is sújtják őket. A rendőrség ezért figyelmez­teti a késlekedőket, hogy amennyiben 19?R-ben lejárt a személyazonossági igazolvá­nyuk, s mind ez ideig a zöld színű űrlapot nem nyújtották be a rendőrségnek, illetve a házfelügyelőnek, a lakónyil- vántartó könyv vezetőjének, haladéktalanul jelen+kezzenek a lakóhely szerint illetékes ! rerdőrkanitánvságon személy- j azonosság! igazolványuk kiese- j rélése végett. I (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents