Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 18. szám
A DARUS Selejtezzünk, de hogyan ? 400 milliárdos érték 0 Gépek — csak papíron A kenyérszállítás visszásságai 1965-ben a kifizetett prémiumok összege az állami iparban megközelítette az 500 millió forintot. A prémiumfeltételeket teljesítették, tehát csak azok kaptak prémiumot, alak valamilyen előírásnak valóban eleget tettek. Ha azonban a feltételeket vizsgáljuk, akkor már felmerül a kérdés, vajon a prémiumfeladatok mindenhol, mindig valóban a szűkebben értelmezett munkaköri kötelességnél nagyobb erőkifejtésre ösztönöztek-e, a vállalati jövedelmezőséget valóban elősegítették-e? E kérdések vizsgálatakor már kiderülhet, hogy a prémiumtényezőként kitűzött feladatok megoldásával nem produkáltak minden esetben egyértelmű általánosan jó eredményt. Sőt, helyenként a prémiummal ösztönzött munka esetleg egy más területen a nem ösztönzött munkát is hátráltatta. Ezért vált szükségessé a prémiumrendszer módosítása; KÉRDÉS: Miben különbözik az új prémiumrendszer a régitől? VÁLASZ: A régi rendelkezés értelmében egy-egy vállalat prémiuma több tényezőtől függött. A következmények többségét a felettes hatóságok írták elő. A prémiumkeret nagyobbik része egyes iparágakban az önköltség alakulásától, az exportterv teljesítésétől, a műszaki fejlesztés eredményeitől függött, így a vállalatok érdekeltségi köre megoszlott. Bizonyos fokig pedig válogathattak, s a könnyebb feladat teljesítésével is megtalálhatták számításukat. Prémiumot például az a vállalat is kaphat, amelyik csak exporttervét teljesítette, vagy csak az önköltségi tervét. A már eieve megszabott követelmények vállalaton beliül azt is eredményezték, hogy az igazgatók kénytelenek voltak olyan kifizetési feltételeket szabni a dolgozóknak, amilyenektől a vállalati prémiumkeret függött* Ebből következően ezek a feladatok nem minden esetben voltak „testre szabottal:’. Vagyis: a régi prémiumrendszer elsősorban a prémium elérésére ösztönzött és nem a vállalat egész munkájának javítására, fejlesztésére. Az új szabályzat értelmében a vállalat az 1965-ös keretnek mintegy 70 százalékát kapja meg feltételek nélkül. Ez a keret az elért nyereségtől függően növekedhet is. Ezután bizonyos mértékű, napokban kifejezett nyereségrészesedés elérésekor (ez iparáganként és vállalatonként eltérően, lehet például 15 nap, de legfeljebb 24 nap) — a feltételekhez nem kötött keret 80 százalékát is megkaphatja még pluszként a vállalat, tehát így elérhető a tavalyi keret mintegy 130 százaléka is. A nagyobb feltétel nélküli keret lehetővé teszi, hogy a vállalat igazgatója döntse el, hogy mire ösztönzi a szakembereket. így a reális helyzetből indulhatnak ki* s ők is tudják a legjobban, milyen területeken kell javítaniok a munkát. (Az újságíró megjegyzése: A nyereség reagál a legérzékenyebben bármiféle változásra. Ha valamennyi részfeladatot — pl. a műszaki fejlesztést, a selejtcsökken- tést, a gyártmányfejlesztést stb. — eredményesen megoldanak, az a nyereség tekintetében is pozitív változásokat idéz elő. Tehát, ka a nagyobb nyereség elérésére ösztönözzük a vállalatokat, akkor egészében véve a gazdaságosabb, korszerűbb racionálisabb munka, a komplexebb, elemzőbb szemlélet kialakulását segítjük elő.) KÉRDÉS: Miként változik az új prémiumrendszerben a vezetők személyi érdekeltsége? VÁLASZ: Az igazgató^ helyetteseik, a főkönyvelők, főmérnökök csak év végén kaphatnak prémiumot, s csak a felettes hatóságoktól, ha az a vezetők egész évi jó munkáját — a vállalati összeredmények alapján — kielégítőnek találja. Eddiig a vezetők két-három előzetes feltételt is kaptak, és ezeket túlságosan szemmel tartották, más — ugyanolyan fontosságú tényezőket esetleg másodrendű kéx-désként kezeltek. Elbírálhatjuk egy vezető munkáját néhány szempont alapján? Nem, hiszen a vezetők a vállalat egész munkájáért felelősek. Az új prémiumrendeletben tehát a munka komplex szemlélete, s értékelése érvényesül. KÉRDÉS: Milyen változások várhatók a vállalaton belüli premizálásban? Változik-e például a premizáltak köre? VÁLASZ: A vállalatok önállósága megnőtt azáltal, hogy nőtt a feltételekhez nem kötött keret, s így az igazgatóknak lehetőségük nyilt arra, hogy munkakörüknek teljesen megfelelő feladatokat írjanak elő. Az új rendszerben a vállalatok nemcsak abban érdekeltek, hogy az irányító szerveiméi megadott mutatókat teljesítsék, hanem az eredmény növelésében is. Ez azt jelenti, hogy a jobb, gazdaságosabb munkához vezető utat a vállalat határozhatja meg. A premizálásra kijelölt munkaköröknél tehát ezzel kell számolni. Elvileg valamennyi műszaki és adminisztratív dolgozó részesülhet prémiumban — gyakorlatilag azonban azokat érdemes premizálni, akiknek a vállalati eredmény kialakulásában számottevő befolyásuk van. Az eddigi gyakorlat kialakította azok körét, akik rendszeresen kaptak prémiumot. Ezt a kört érdemes most felülvizsgálni. S ott, ahol a prémiumok kereset- kiegészítéssé váltak, s ahol a premizálás az eredmény alakulását lényegesen nem befolyásolhatja, indokolt megszüntetni a prémiumot, Persze, ha a vállalat bérhelyzete megengedj, méltányos, hogy — az éves bérfejlesztés keretében — egyes munkakörökben az eddigi prémiumként adott összeg egy részét alapbérré változtassák. Ebből következően a kör szü-, külhet — ám ugyanakkor a prémium differenciáltabbá válhat, ezáltal ösztönzőbbé és értékesebben felhasználhatóvá. (Az újságíró megjegyzése: Eddig ez volt a számítás: fizetésem 2000 forint. Ehhez jön 500 forint prémium, tehát keresek 2500-at. Ez most így változott meg: fizetésem 2000 forint — de kereshetek 4 ezret Is; — és most ebben a „feltételes módban” a társadalom haszna is tükröződik. Igaz, ezután nines prémiumos állás — de lehet a kimagasló teljesítményért illő honorárium.) KÉRDÉS: Mit várhatunk az új prémiumrendszertől, annak gyakorlati alkalmazásától? VÁLASZ: A módosítás több lehetőséget nyújt a vállalatoknak az eredmények fokozására, a differenciáltabb érdekeltség megteremtésével, azzal, hogy a vezetők figyelmét nem osztja meg előre rangsorolt feladatokkal. E lehetőségekkel persze élni kell. Ez azzal kezdődik, hogy például a feladatokat úgy kell meghatározni; azok címzettjei területükön valóban jelentős befolyással bírjanak, vállalati szintű feladatot csak vállalati hatáskörrel rendelkező dolgozó kapjon. A részletmunkát végző dolgozót valóban a saját területére vonatkozó prémiumfeladattal bízzuk meg. Azt is várjuk, hogy ezután a prémiumkifizetések ne csak a naptári időszakokhoz kapcsolódjanak, hanem a feladatok teljesítésének időpontjához. Legyenek olyanok, amelyekéit csak év végén fizethető prémium (ezek általában azok legyenek, amelyeknek erős a hatásuk a vállalat egész eredményére, s éippen ezért csak év végén értékelhetők pontosan), de legyenek olyan részfeladatok is, amelyeknek elvégzéséért azonnal járjon prémium. Az új rendszer annyiban is ösztönzőbb, hogy a prémiumnak most csak alsó határa van: 500 forint — felső hatóra nincs. Ezzel is élni kell, hiszen lényeges, hogy a feladatok súlyától, a munka színvonalától függően érzékelhető differenciálást valósítsunk meg. Ne az emberekhez keressük a feladatokat, hanem a feladatokhoz az embereket. Tehát először elemezzük, vizsgáljuk meg pontosan, mi a teendő a nagyobb eredmény eléréséért, s utána azt is elemezzük pontosan, hogy ki az, aki munkakörénél, beosztásánál fogva valóban a legtöbbet teheti* (Az újságíró megjegyzése: A prémiumfeladatokat is tehát gazda- j sági számításokkal, elemző precizitással kell , ,me g-szer k e s zteni’5. Felelősséggel kell kezelni ezt a keretet is — most már valóban egyszemélyi felelősséggel, hiszen ezután minden vállalat maga dönti el. mire költi ezt a pénzt. S nem akármilyen befektetés évenként félmilliárd!) G. F. Niért kevés a hatvanhétmillió ? Hiányzik a téli kereset - Számtalan kihasználatlan lehetőség - Kevés pénzből sok jövedelem 1866. január ZZ, szombat Mezőgazdaságunk 1966. évi tervei között szerepel az üzemek melléktevékenységeinek kiszélesítése. Ha a számszerű- séget tekintjük, első látásra nem rossz a kép, hiszen megyénk 136 szövetkezete közül jelenleg mindegyik folytat valamilyen melléktevékenységet. A számokból kitűnik viszont, hogy a melléktevékenységnek az elmúlt két év alatt sem mennyiségileg, sem hozamok tekintetében nem emelkedtek számottevően. Jelenleg a szövetkezetek melléktevékenységeiből származó évi jövedelem 67 millió forint. — Sok ez, vagy kevés? Vannak-e további lehetőségek? — Ezekre a kérdésekre keresünk választ. A statisztika igazolja, hogy számos vonatkozásban még kihasználatlan lehetőségek kínálkoznak és sok olyan forrás van, amelyből több jövedelem, pénz várható. Különösen gond faluhelyen az emberek téli foglalkoztatása. A tagság 75 százaléka télen nem dolgozik a szövetkezetben, pedig közülük többen ezekben a hónapokban is szívesen vállalnának munkát. Különösen vonatkozik ez a fiatalokra, akik közül többen éppen a téli foglalkoztatás hiányával érvelnek, amikor másütt, az ipar-» . ban keresnek munkát. A melléktevékenységek : rendkívül széles skálán mozognak, ezért nehéz konkrét javaslatot adni arra vonatkozóan, hogy egyes gazdaságok melyiket folytathatnák legeredményesebben. Általános javaslat lehet, hogy a tsz-ek elsősorban a különböző ter■ melési jellegű tevékenységüket növeljék. így a megyében szinte ismeretlen a kisállattenyésztés. (Méh, nyúl, halászat.) Nem kielégítő a feldolgozó jellegű tevékenység sem. így Hevesben mindössze két helyen végeznek zöldség-gyü- mölcs-feldolgozást, nyolc he- lyen foglalkoznak tejösszegyűjtéssel és -feldolgozással. Ezzel szemben 126 daráló, 22 pálinkafőző és ugyanennyi fafeldolgozó üzem működik. Tapasztalat, hogy a szövetkezetek többségében nem kutatják azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasak lennének a foglalkoztatás kiszélesítésére, a nagyobb, több jövedelem- szerzésre. Több helyen kihasználatlanok a helyiségek, a pincék, amelyek kitűnően alkalmasak lehetnének gombatenyésztésre, savanyításra stb. Itt-ott van- ' lehetőség építőanyagelőállításra, nád-, homok-, sóder-, ■ kő-, vályogtermelésre. A téli foglalkoztatások közül megemlítjük a fűz-, a nyírágvesz- szö, a cirok feldolgozását. Kevés a szövetkezeti zöldség- gyümölcs elárusító, szinte mindenütt gond a fuvarhiány, a lakosság fuvarigényeinek kielégítése, és azok a szövetkezetek, ahol egy-két pár lovai már beállítottak ilyen célra, tudják, milyen jól jövedelmezhet a fuvarozás is. A tanácsok évente sok százezer forintot fizetnek ki a községfejlesztési alapból út- és járdaépítésért, ároktisztításért, stb. Azok a szövetkezetek, amelyeknek építőbrigádjuk van, ezeket a munkákat is elvállalhatnák. Szakemberek véleménye szerint a termelőszövetkezetek tevékenységének növelése mintegy háromszorosára tehető, kevés pénzbefektetéssel. Ez sok embernek adna munkát, emelné a bevételeket A jelenlegi 67 millió, amely a tsz-ek melléktevékenységéből származik, látszólag nagy szám ugyan, de a lehetőségekhez mérten mégis kevés. Ott tehát, ahol van munkaerő, és gond a tagok téli foglalkoztatása, ott érdemes elgondolkodni: van-e olyan lehetőség, amely kevés befektetéssel nagyobb jövedelmet biztosít a szövetkezeteknek, a falusi dolgozóknak. Sz. I. SZINTE HALLOM a választ: selejteznek vagy sem, és hogyan csinálják?... a főkönyvelő gondja ez. Ha előzőleg közvéleménykutatást végeztem volna, nem kevesen szavaztak volna úgy* hogy ez nem újságcikk-téma. Az ellentmondókat, azokat, akik az állóeszköz-gazdálkodást adminisztratív feladat körére szűkítenék le, egyetlen adattal szeretném meggyőzni. Népgazdaságunk jelenleg 400 milliárd forint értékű állóeszközzel rendelkezik. Az évek során 400 milliárd forintot kötöttünk le a nemzeti jövedelemből épületekre, gépekre, járművekre, szerszámokra és egyéb állóeszközökre. Ebből az egyetlen adatból világos, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan gazdálkodunk az állóeszközökkel. A Mátrai Bánya és Előkészítő Mű elmúlt évi beruházási kerete 37,4 millió, a felújításra 17,6 milliót kaptak. 1964-ben még ennél is jelentősebb összeget bocsátott államunk a vállalat korszerűsítésére, a nehéz fizikai munka kiküszöbölésére. Korszerű, szemre is tetszetős kőbányát teremtettek a Berva- béreen. Megbecsülik-e az új gépeket, teljes mértékben kihasználják-e, úgy vigyáznak-e rájuk, mint ahogyan a milliós értékek megkövetelik? Több helyről aggasztó híreket hallottunk., De most nem is erről, hanem az állóeszköz-gazdálkodással kapcsolatos egyéb furcsaságokról szeretnék néhány szót szólni. A FOLYAMATOS beruházások lehetővé tették, hogy a Mátrai Bánya és Előkészítő Műnél 1965-ben 15,6 millió forint értékű elhasználódott és korszerűtlen gépet kiselejtezzenek. De a kiselejtezett gépek teljes értékét még nem számolták el értékcsökkenésként. Egymillió forint az értékesítésből befolyt összeg, de 795 ezer forint a maradvány érték, amit a vállalat eredménye terhére kell elszámolni. Ez rontja az eredményt, tavaly hasonló okok miatt veszélybe került a Heves megyei Építőanyagipari Vállalat nyereségrészesedése. De hányszor előfordul, hogy a vállalatok nem selejtezik ki állóeszközüket, nehogy a maradvány érték leírásával rontsák az eredményt. így kényszerből. de úgy is mondhatnánk, hogy mesterségesen teremtenek olvan állapotot, hogy a gének csak papíron léteznek és főleg csak papíron termelnek. A tarthatatlan helyzet felszámolására már történtek intézkedések. Például az állami építőiparban az 1957 előtt beszerzett, de már nem használható állóeszközöket kiselejtezhették, úgy, hogy a maradvány érték nem rontja az eredményt, nem csorbítja a nyereségrészesedést. A tanácsi vállalatoknál az elszámolandó összeg felére adhat mentesítést a felügyeleti szerv. Az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat gépeinek értéke az elmúlt öt év alatt 12 millió forint értékkel szaporodott. De a gépek kihasználási foka romlott. Ez rendkívül káros jelenség, ezen sürgősen változtatni kell, annál is inkább, mert a gépel: után százalékos kulcsok szerint megállapított értékcsökkenés összegét az eredmény terhére mindenképpen el kell számolni. Másrészt a gépek akkor is romlanak, elavulnak és elértéktelenednek, ha nem használ iák azokat. AZT MINDENKI megérti, hogy népgazdaságunk teherbíróképessége nem végtelen. Fogyasztásra, életszínvonal-emelésre és beruházásra is csak azt oszthatjuk el, amit megter- 1 meltünk. Az is szükségszerű, hogy a beruházásokat és az új gépeket oda összpontosfteufc; ahol a legnagyobb szükség vaa arra. De ahhoz sem fér kétség* hogy a sütőipart korszerűsíteni kell, főleg a kenyér kiszállítását kell megoldani. Nem tartható sokáig az az állapot, hogy csúcsfogyasztás idején lenne kenyér, de nem ér idejében a boltokba. Sem a sütőiparnak, sem az AKÖV-nek nincs megfelelő, zárt kocsija, ahol higiénikusan szállíthatnák a legfontosabb élelmiszert Vidéken még ma is előfordul, hogy az egyik nap szuperfoszfátot, másnap kenyeret szállítanak a gépkocsin. Illik, vagy nem, de ,a kenyér után beszéljünk a szemétről. Egerben és Gyöngyösön javult a helyzet de Hatvanban még nincs Kuka. De az egri is hamarább tönkre fog menni, mint ahogy gondolná az ember. Ugyanis egy-két éve építettek garázst, de nem gondolkodtak előre, vagy rosszul tervezte;;, de az tény, hogy a Kuka nem fér be a garázsba. Különösen a tanácsi vállalatok gépparkja régi és elavult Az Elektromechanikai Vállalatnál, a Vas- és Fémipari Vállalatnál olyan öreg eszterga- padok és más gépek akadnak, hogy inkább múzeumba, mintsem műhelybe valók. Vagy említsük saját házunk táját? A Heves megyei Nyomdában, 1780—1790 körül gyártott gépeken is dolgoznak. Persze a régi, alig használható gépeket a legtöbb helyen szívesen kicserélnék. De újat nem kapnak, vagy nincs rá pénz. Mennyi tehergépkocsi megy tönkre idő előtt az AKÖV-né!,- az ÉMÁSZ-nál, az építőiparban és másutt is, mert nincs megyénkben elegendő és korszerű javítóműhely. Rossz az alkatrészellátás és így a kis hibából sokszor nagy kár keletkezik. Sok esetet lehetne felsorolni, hogy majdnem annyit költenek egy-egy gépkocsi felújítására mint amennvibe az új kerül. Így aztán a vállalati költséggel együtt az állóeszköz bruttó értékét is jól ..megfejelik”. Aztán egy fél év múlva, amikor mégiscsak selejtezésre kerül a sor, nem kis összeget kell a veszteségszámlára írni. ELMÚLT MÁR az az idő, amikor a beruházásokat ..nemzeti ajándéknak” tekinthették a vállalatok. Az 1960. évi 275 milliárdról 1965-ig 400 milliárdra növekedett az ország állóeszközeinek az értéke és ezen belül megvénk is nem kis mértéklvm gazdagodott. Éppen azért szükséges, hogy naevóbb gondot fordí+sunk az állóeszköz-gazdálkodásra Szüntessük meg a bosszantó fonákságokat, mindenütt érvén vesü'tön a gondosság és a felelősség. Dr. Fazekas László Budapesten, az Arpád-híd mellett kapaszkodott fel az első toronydarura s utána — mint ez már ebben a szakmában szokás — nyakába vette ő is az országot. Nem jegyezte, hogy merre járt, hány ház építésénél segédkezett, annyit mond csak: sokfelé megfordult. Győrre emlékszik, Komlóra, Kazinct>arcikára meg Hatvanra— mert ezek a helységek, az ottani munkák talán valamivel érdekesebbek voltak a többinél. Az Eger-patak partjára — a hatvani új kórház építkezéséről jött. Délelőtt 11 órakor indultak és este hat óra lett mire megérkeztek. A Tátra vontatta tréer lassan haladt: csaknem negyven tonnás terhet cipelt. A negyven tonna —1 a toronydaru súlya. Kiegészítésképpen hozzáfűzi még azt is, hogy az acélkoloszszus önszerelő: saját magét dönti és állítja. Az építkezésen hatvan méter hosszúságú pályán mozog, s ő. Bense József. a darus, 27 méter magasságból irányítja az óriás munkáját. Csodálkozva néz vissza a különös kérdésre: hová való ? Ugyan hová való lenne, magyarázza egyszerű természetességgel, ha nem Zsámbok- ra?! Hiszen a legtöbb torony- darus zsámboki! Meséli, hogy 48 ilyen övéhez hasonló Rapid toromydaru mozog az országban — s negyedrészét zsámboki ember kezeli... Hogy lehet ez? Azt maga sem tudja egészen bizonyosan. Talán úgy: valamikor az első zsámboki darus elbeszélte munkáját egy falubelijének, s az annyira kedvet kapott az érdekes, izgalmas munkához, hogy társához szegődött. Aztán ő maga is tovább adta élményeit, dicsérte szakmáját. így lehetett) magáról tudja Bense József: mert őt is egy ismerőse csalta el a pesti tizenharmadik kerületi sütőipari vállalat gépkocsijának volánjától. 1962 nyarán. .. Akkor jelentkezett hathónapos tanfolyamra, azután lett darus. Most a kileneemeletes öntöttfalú házak építésén dolgozik. Ügy biztatják, hogy Egerben marad még egy ideig: talán 1967. márciusáig akad itt munka a számára. Addig — huszonhét méter magasságból — a fiatalodó barokk várost figyeli: a kopott házakkal összenövő új lakótelepet. És mint azelőtt is: várja a szombatokat, a zsámboki utazásokat. Feleségével, tizennyolc hónapos kislányával, családjával, ismerőseivel való találkozását... (gyónt) A valódi «élok szolgálata Bánki Pálnak, a Munkaügyi Minisztérium bérgazdálkodási főosztálya vezetőjének nyilatkozata az új prémiumrendszerről
