Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-14 / 294. szám

Salude, Cuba! 8. La Corona Meg lehetünk ezzel az évvel elégedve, amely majd méltán vonul be történelmünk krónikájába a „vásárok éve” néven. Mert alig akadt olyan hét, sőt nap, amikor vala­miből ne lett volna vásár... Volt nagy tava­szi, nagy nyári, nagy őszi és nagy téli vásár, volt kártya- és lemez-, könyv- és televízió-, selyem- és cipővásár ... Most van a karácso­nyi vásár, amelyet nyilván nyomon követ majd az év végi vásár, amelyet nyilván — hogy zökkenőmentes legyen az átmenet — követ majd az újévi, sőt új Évi vásár is. Valamikor a vásár eseményszámba ment, most az megy eseményszámba, ha nincs vá­sár, bár egyesek már azon töprengenek, ho­gyan lehetne Most Nincs Vásár vásárt ren­dezni. Meg vagyok győződve arról, ismerve erre hivatott szerveink hallatlan leleményes­ségét, megtalálják majd a módját, hogy ezt is megszervezzék. Mindent a vásáron vásárolni akaró vásárlónépért! Előre! (— Az egri zeneiskola hangversenyéről ' Hawannaszivar. I; A világ ímnden táján áhítattal ejtik ki azt a szót az igényes dohányo­sok, akik szeretik a füstölniva­lóban a különleges aromát. A kubai szivar világmárka. — Jó lenne megnézni kik, hűként készítik, mi a titka en­nek a különlegességnek — cé­lozgattam már többször is erre kubai vendéglátóinknak, amíg az egyik délelőtt így szóltak: •— Most pedig elmegyünk a fira Coronába. Hirtelen múzeumra, vagy »ás látnivalóra gondoltam, s ebbéli feltevésem megerősödni látszott, amikor néhány perc­nyi autózás után megálltunk egy köroszlopos, belvárosi, né­hány emeletes ház előtt Am a bejáratnál fogadó mi- Bcisták és a bennünket fogadó kedélyesen üdvözlő szemüve­ges férfi átható dohányillata, amely szinte mellbe vágott, ürömmel tudatta, hogy Kuba leghíresebb és legrégibb szi- wargyárába érkeztünk. Már a lépcsőn felfelé meg­kezdődött a fogadásunkra elénk jött Oscar Filcueiros faggatása, aki a gyár pénz­ügyért intézi, s emellett a párt- szervezet szervező titkára. — Nem zavaró, hogy itt, a város közepén van a gyár? — Megszokták már a havan­naiak. Régi üzem, — S hogy fér el az ország legnagyobb szivargyára ilyen „kis” épületben. — Nagyon nehezen. Hat­száznál is többen dolgozunk itt — .és ráadásul nem tudunk terjeszkedni.,, pedig a meg­rendelések szaporodnak, s az export megkívánná a gyor­sa uu fejlődést — Ezért inkább gépesítünk. — ezt már a csoporthoz lépő Sisto Mirenda fűzi az előzőek­hez, aki milicista egyenruhá­ban, pisztollyal az oldalán ér­kezett, s ez fel sem tűnt külö­nösebben, mert rajta kívül még sokan ilyen harckész állapot­ban dolgoznak a gyárban. Aztán a gyártásvezető veszi át a szót. — Magyarországra is szállí­tunk szivarokat, de szinte az egész világ ismeri a La Coro­na készítményeit. — Hányféle szivart gyárta­nak? — Ha Jól összeszámoljuk, ezernél is többfélét... ráadá­sul legtöbbjét kézzel. Mert ez a keresettebb. — De nemcsak külföldön fogy a mi szivarunk. Mondhat­nám, a legnagyobb fogyasztó Kuba, hiszen majdnem száz szivar jut minden polgárra, a csecsemőket is beleértve. Szó esik a munkaidőről is. — Nyolc órát dolgoznak em­bereink, s emellett itt tanul­nak a gyárban. Olyan félig üzem, félig iskola a La Coro­na is, mint a többi gyár az országban. Mindennap lega­lább egy órát tanulnak mun­kásaink. De nézzük meg, mi­ként fest ez a valóságban — invitál a szakszervezeti titkár, mondván, hogy az egyik mun­kateremben most éppen tanul­nak a „tabagüerok”. (így ne­vezik a munkásokat, akik kéz­zel sodorják a híres kubai szi­varokat.) Két termen megyünk át, s a harmadik ajtaja mögül hang­szórón közvetített tagolt, lassú beszéd szűrődik ki. Az üb-tit- kár csendre int. S odamegy a katedrán ülő, szemüveges, idős férfihez, mond neki valamit, mire a „diákok” örömtől su­gárzó arccal ugranak fel a he­lyükről, körülvesznek bennün­ket, s mikor Judit asszony, másik tolmácsunk spanyolul kiáltja: „Viva, Cuba! Vence- romes” — rögtön átveszik a jelszót, s alig csitul el percek múlva is a zajos ünneplés. — Mit tanulnak? Egymás szavába vágva fele­lik — Technológiai utasítások betartását. — ... a minőség miatt. — Külpolitikát... —- Elsőnek a Granma-t ol­vastuk (ez a Kubai Kommunis­ta Párt lapja). 4 CMPtiMG 1965. december 14., kedd — Van, aki írni tanul. — Vagy fegyverforgatást, — teszik hozzá és a másik terem felé mutatnak, ahová alig ju­tunk át az ünneplők, kíván­csiskodók gyűrűjéből. Ott a számozott munkaasztalok mel­lett, 100—150 férfi és nő sodor­ja, vágja, ragasztja, osztályoz­za a hosszú, kecses vonalú szi­varokat. A hírünk már ide is eljutott, és üdvözlésünk gyanánt az acél vágókések ütemes kocog- tatása tölti be a termet. A szervező titkár büszkén hordozza körül tekintetét. _ — Ügy nézze az elvtárs, hogy ők itt mind egy szálig megta­nultak fegyverrel bánni, ami­kor meghallották az ellenfor­mányoknak. radalmi partraszállás hírét. Közülük néhányan meg is se­besültek ... s itt van a legtöbb milicista is. — És nem megy ez a ter­melés rovására? — Nézze a munkájukat. És ott, azon a táblán a teljesít­ményt. Addig haza se lehetne zavarni őket, amíg a rájuk bí­zott munkát el nem végzik; A fekete, mulatt és fehér munkások rövid ujju ingben, valóban boszorkányos gyorsa­sággal alakítják a dohányleve­let szivarrá, készségesen kínál­nak belőle, s szinte egymás ke­zéből kapják ki, s tűzik mel­lükre a jelvényeket, s teszik munkapadjuk fő helyére az ajándékba kapott egri leporel­lókat, képeslapokat. Végigjártuk az egész gyárat, kezdve attól, ahol simítják, elő­készítik a dohánylevelet, ahol nyers szivar lesz belőle, a cím- kézőknél, csomagotoknál, ke­restük, kérdeztük, valóban mi is a titka a havannaszivar különleges finomságának, de csak ilyesféle receptet tudtunk hozni a La Corona-i gyárláto­gatásról, hogy a kubai szivar specialitásának titka: szívvel, szakértelemmel végzett munka, plusz finom dohány. Igaz, ilyen receptről senki sem tud a havanni szivarral vetekedő szívnivalót előállíta­ni. De hát eddig sem tudott. Különben nem lenne olyan hí­res a La Corona gyártmánya. Megnéztük a gyár szociális létesítményeit is. A márvány­asztalos ebédlőtől a kultúrte­remig, a bölcsődétől az öltö­zőkig, s elmondták a munká­sok, hogy keresetük szépen a’akul, öt pesótól 20-ig keres­nek naponta, teljesítményüktől .függően. A látogatás végén viszatér- tünk az irodába. Mondom, hogy Egerben is dolgozik egy dohánygyár. ; — Ismerjük a magyar do­hányipart. Rendszeresen le­fordítjuk a szakcikkeiket, so­kat tanulunk belőle.;. hát még ha a helyszínen is tanulmá- nyozhatánk a magyar módsze­reket .'. — sóhajt fel a gyár­tásvezető, majd a szervező titkár szól. — Különösen mi tanulhat­nánk sokat, pártvezetők. Még csak 27 kommunistánk van a gyárban... most jelentkeztek megint tízen, a legjobb mun­kások közül, s a kollektíva meg a vezetők együtt döntenek majd arról, megértek-e a párttagságra. De a szervezeti élet még nagyon kezdeti idő­szakát éli. A beszélgetés ezután elka­nyarog más iparágak problé­máira, az államosításra, mai bajokra, sikerekre. — Valahogy úgy történt az. s. — kezdi fejtegetéseit a szakszervezeti titkár — hogy az amerikaiak megtagadták a cukor átvételét. Piac kellett a cukornak. A Szovjetunió segí­tett, megvásárolta a készletet. Aztán nem kaptunk az USA- tól olajat... A Szovjetunió új­ból segített. Erre az olajfino­mítók megtagadták a szovjet olaj feldolgozását. Mit lehetett tenni? Államosítottuk a finomí­tókat. így követett lépés lépést. De azzal, hogy állami kézbe ke­rültek az üzemek, nem oldó­dott meg minden gondunk. Nagyon egyoldalú volt — és még ma is az iparunk; Főképp cukorgyárak, dohány-, szesz-, gyümölcs-feldolgozók akadtak, kisebb üzemek, gépjavítók... De az is kevés. — Biztosan látta a város szé­lén és az utcákon is azokat a „lerobbant” autókat, amelyek­ből kiszerelték a motort, kere­ket, lámpákat mert nem ka­punk alkatrészt az ameriaiak- tól. Gondolja el a helyzetün­ket. Itt, Kubában csaknem minden motor, gép amerikai, amelyhez nagyon nehéz alkat­részeket szerezni. Elsorvasz­tották iparunkat, s csak most kezdünk nekilendülni. — Nagy bizakodással magyaráz, érvel, hogy most már jó úton halad a kubai iparosítás, s hamarosan eljön az idő, amikor a kubai gép, textil, konzerv is olyan hírnevet szerez majd a sziget- országnak, mint a La Corona gyártmányai. — Igen... és el ne felejtse ha hazamegy, átadni üdvözletün­ket az Egri Dohánygyár mun­kásainak — bízták rám búcsú­zóul, amikor hosszú percekig köszöntünk el újra és újra egy­mástól a gyár kapujában. íme, most átadom. (Folytatjuk) Kovács Endre Hí az igazság a kairói összeesküvés körül? A kairói sajtó részletesen ismerteti és kommentálja a Muzulmán Testvériség nevű terrorszervezet tagjainak első csoportja ellen emelt vádat. A fővádlott Szaid Ramadan és három másik társa ismeretlen helyen tartózkodik: őket tá­vollétükben ítélik el. Négy vádlott a betiltott és illegáli­san feltámasztott titkos szer­vezet tagjaként részt vett az államellenes összeesküvésben, merényletet készített elő a köztársasági elnök ellen, fegy­veres terrorcsapatokat szerve­zett. A vádirat szerint a Muzul­mán Testvéreknek ez az alexandriai csoportja fel akar­ta robbantani azt a vontot, amelyen Nasszer elnök uta­zott, és meg akarta gyilkolni az elnökön kívül az EAK több más vezetőjét is. A vádirat megállapítja, hogy a fővádlott a nyugati kémügynökség em­bere, aki a CENTO megbízá­sából a nyugati kémszerveze­tekkel összhangban szervezte az államellenes összeesküvést VALAKI AZT mondta egy­szer, nagyon régen, hogy a szem a lélek tükre. S mivél általában a kirakatokat úgy jellemzik, hogy azok a bolt szemei, nem esünk túlzásba, ha így okoskodunk, hogy a ki­rakatok a boltok Jelkének” tükrei. így sétálgattunk Eger városában, szemügyre véve néhány kirakatot, mennyire is tükrözik azok az illető bol­tok „lekét” •.. Az Állami Áruházzal kezd­tük, a kénytelen-kelletlen pél­daképpel, mint a „mindent egy helyén” cikkeink fellegvá­rával, amelynek kirakatai nemhiába nevezettek példa­képnek a nevelés szótárában. Igén, ne tessék csodálkozni, nevelést írtunk, mert a kira­kat célja nemcsak az, hogy be­mutassa, mi minden kapható az illető üzletben, hanem ne­veljen az Ízlésre, a jól öltö- zöttségre például, s nem utolsó­sorban némi lényeges esztéti­kai élményt is nyújt, amely vi­szont elválaszthatatlan a jó íz­lésre való neveléstől. Mindez jól kidomborodik az Állami Áruház kirakatrende­zőinek munkájából. A térki­használás itt tulajdonképpen kompozíciót jelent, mint a képzőművészetben, s a monda­nivaló, bár végső soron reklá­mot jelent kidomborodik, s nem öncélúan, csupán a ke­reskedelmet illető ízléses öltö- zékkombináció egy-egy idény, vagy esemény jellegű összeál­lításban. A kirakat nyújtotta teret kellőképpen használják ki, s ebben jól érvényesül az alkalmazott grafika is. A kínálat mennyisége azon­ban néha elveszi a levegőt, mint például az Alkotmány utca sarkán lévő Divatház ki­rakataiban, ahol a „vásárolni Az egri zeneiskola Bartók- termében szombaton este ren­dezték meg a növendékek első hangversenyét ebben az isko­lai évben. A hangversenyen többnyire azok a műsorszámok szerepel­tek, amelyek a növendékek technikai felkészültségéhez ké­pest arányos feladatokat jelen­tenek: Mozart, Händel, Bach, Chopin, Csajkovszkij és Weber alkotásai mellett jelentős he­lyet foglalt el ebben a jól szerkesztett műsorban Bartók Béla muzsikája is. A növendékhangversenyek természetszerű velejárója, hogy az elfoglaltság, a művek megszólaltatásánál mutatkozó technikai és értelmezési bi­zonytalanság, az ún. reprodu- kálási fehér foltok is befolyá­solják az előadót és a közön­séget egyaránt Ennél a hang­versenynél is akadtak ilyen jelenségek, de a lámpalázas mozzanatoktól eltekintve meg­állapítható a komoly pedagó­giai munka eredménye. érdemes”-jelszó a szépség ro­vására megy, még akkor is, ha figyelembe vesszük a kiállított tárgyak jó színösszeállítását. A „kevesebbet, de jól elhelyez- ve”-eilv talán nagyobb hatást kelthet az adott körülmények között is, mint a mindent egy­szerre bemutatni alkarás. Ugyanezt mondhatjuk el a Napsugár Áruház kirakatáról is, ahol a túlzsúfoltság iskola­példáját mutatja annak: ho­gyan nem szabad kirakatot rendezni, s hogy a választék sokszínűsége mennyire nem elég — hatáskeltésre. NAGY ELŐNYE egy üzlet­nek, ha kirakata egyúttal ab­lak is, tehát nemcsak a kiállí­tót áruk miatt csuroghat an­nak a nyála, aki benéz, ha­nem betekintést nyer a bolt belsejébe is. Ugyanakkor ez a tény elősegíti a kirakat na­gyobb térhatását, mint példá­ul a főutcai Írószerboltban, Könyvesboltban, vagy a Cse­mege-üzletben. Dicsérendő, hogy például a Csemege kará­csonyi kínálata, amely mint szinopszis, a kirakatban is helyet foglal, nincs körülvéve a telet imitáló, de inkább egy vata-fölösleggjeí rendelkező gyógyszertár kínálatát érzékel­tető vattatömeggel, mint a Bajcsy-Zsilinsziky utcai Édes­ségbolt kirakata, amely ugyan nyálcsordító dolgokat kínál, de vattakörítéssel, s ez nagy­ban rontja a hatást. ízléses és szép az Anyait Boltja kiraíkata, de a zsúfolt­ságra vigyázni kell, különösen azért, mert a tér igen levegőt­len, még üres kirakatokkal is. A tér érzékeltetése inkább a Méterárubolt kirakataiban si­került, ahol a lehetőségek olyanok, mint az Anyák Bolt­jánál, s mégis, egy nagyon ke­Az eddigiektől eltérően most a vonósok alkották a műsor gerincét. Kiss András, Zbiská Ágnes, Losonczy Györgyi, Kiss Ernő, Szegedi Zoltán, Fülöp Mária, a határozott egyéniség­ről tanúskodó Magyar Mária, Gáspár Sándor és Szegedi Jó­zsef — különböző szinteken ugyan — értékes adottságok­ról és képzettségről tettek ta­núbizonyságot A fúvósok közül M kel! emelnünk Hibay Éva, Lakatos Béla, Józsa Albin, Vass Mart«, Lováes István egy-egy számát Kovács Ágota, Nagy Magdolna és Vendrei Éva zongoraszámai közül az utóbbit kell külön dicsérettel említenünk: Kodály, Székely nótáját és Bach B-dúr; prelúdiumát a Wohltemperier­tes Klavierből komoly elmé­lyüléssel és technikai bizton­sággal adta elő. Az egyes számok zongorakí­séreteit Fógel Elemémé és Halmay Katalin tanárnők lát­ták eL vés díszítőelem alkalmazásán val ügyesen el tudják hitetni a nézővel a nagyobb levegőt A kiállított anyagok színössze­állítása pedig igen jó harmó­niát teremt amely ízlés és esztétikai szempontból is ha­tásos. Az Óra és Ékszerbolt és as OFOTÉRT kirakataihoz nehéz hozzászólni, mivel a csillogás, a „gazdagság” látszata eleve megbabonázza a szemet s kí­vánságot ébreszt. Az alkalmazott grafika és díszítő elemek elhelyezése, ki­választása sokat segít de so­kat is ronthat Mi is a felada­ta ezeknek a kisegítő elemek­nek? Felhívni a figyelmet a kirakatokra. Valami odahúzza a tekintetet, s az ember észre sem veszi, már a kiállított cikkekben is gyönyörködik. Ilyen céllal készítette a ’Baj­csy-Zsilinszky utcai férfi kon­fekciót bolt kirakatrendezője a szellemes óradíszt ám a tár­gyi és színbeli ismétlés vala­mennyi kirakatban, s a szín­beli ismétlés vonatkozik a ki­állított cikkekre is, egy hazug­ságot teremthet és érdektelen­séget. IGEN SZÉP a Gyermek Di­vatház reklámozása. Itt már nemcsak az utcai kirakatokról kell szólnunk, hanem a bolt belsejének kiállításáról is, mely valóban megközelíti a korszerű igényeket kívánal­makat. Az áruspolc is tulaj­donképpen kirakat, miként a képzőművészeti kiállításokon a paraván, amelyen a szép fest­mény függ, s ez a festmény ugyanakkor megvásárolható. A lehetőségek kiaknázásával sok helyen meg lehetne ezt valósítani. Kátai Gábor Aki készítője és fogyasztója is a híres La Corona-gyárt­KIRAKATNI ÉZ ÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents