Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-11 / 292. szám

Salude. Cuba! A mártír mangó mindazt, ami bátor, jő kezde­ményezés. S itt ennek a hat­ezer diáknak a tanítása — fel­nevelése valóban megérdemli a megkülönböztető jelzést. Érdekes pedagógiai kísérletek­ről hallhatunk. — Bevált módszer máris a „látva tanulás”. Ennek a lé­nyege — magyarázza Domini­ca de La Mado—hogy szetn­nalnak még, hanem tanulni is. Járjuk az iskolaváros pál­maövezte utcáit, virágos sétá­nyait, tréfásan igazítjuk lépé­sünket az apróságok menetelé­séhez, amely számunkra szo­katlan, rövid, hosszú, rövid lé­pésekből áll, s akkor vezetőnk egy sebzett törzsű, letördelt ágú, megviselt fára hívta fel a figyelmet. — Ez a mártír mangó. Nagyon csodálkozó arcot vághattunk, mert bővebb ma­gyarázatba kezdett. — Elképzelhetik, hogy ami­kor először összegyűltek itt a külvárosokból, a környező fal­vakból a gyerekek — akik a régi, vad törvények szerint él­tek, mert tanulni, műveltséget szerezni nem állt módjukban — nem tudták becsülni az is­kolát, a gondoskodást, a felsze­relést. Mikor megtudták, hogy ezek itt Batista katonáinak laktanyái voltak, lecsillapítha- tatlan dühhel rohamozták meg a fákat, törték, zúzták a galy- lyakat. „Batista-gyümölcs... piszkos gyümölcs” — kiáltoz­ták, és ... csak ezt az egyetlen fát sikerült pusztító dühüktől megmenteni. Mikor nagy-nagy türelemmel sikerült megma­gyarázni a gyerekeknek, hogy ezek a fák nem tehetnek a dik­tátor Batista kegyetlenkedései­ről, s hogy a mangófát szeret­ni kell, mert most már nekünk termi gyümölcsét, azóta a gye­rekek különös gonddal ápol­ják* védik az egyetlen megma­radt mangófát. Ök nevezték el mártír mangónak. És most már értik, hogy megbecsülve a hasznost, miként lehet felhasz­nálni a régit, az új előmozdítá­sára. így lett szimbólum ez a meg­kínzott fa, bizonygatva a meg­talált hasznosság örömét, amely alól itt a Szabadság városban egymás után indulnak el a te­hetséges fiatalok, hogy megva­lósíthassák a nagy elképzelést, amely Kuba ifjú nemzedékére vér. , (Folytatjuk) ú‘ Kovács Endre A Maya című revűoperett ma este adják elő tizenne­gyedszer. Közvéleménykutatá­sunk szerint a közönséget szinte elkápráztattál* a Itatá­sos díszletek és jelmezek, va­lamint az ötletes térkikéDzés. Először Herédy Gyula ugrott be, jelenleg pedig Csapó Já­nos játssza Kovács Sándor he­lyett a portás és a főpincér szerepét — a régi szereplők miellett. December 15-től Géczi Jó­zsef veszi át a főszerepet, Charles szerepét Huszár Lász­lótól. * A közvetlenül karácsony előtt bemutatásra kerülő Cy­rano emlékprcíbái már a nagy színpadon folynak díszletjel­zések között. A jelmez- és díszlettervek — Kalmár Kata­lin tervei — már a műhelyek­ben vannak, közvetlen megva­lósítás előtt. A színház vívómestert is fo­gadott, mert ebben a roman­tikus, verses drámában sok­szor ragadnak kardot a sze­replők. ★ A héten két színészünket — Kovács Máriát és Máriáss Jó­zsefet láthattuk a tv-ben. Most újabb meghívás érkezett a ív­től Parragi Mária részére, de ő betegsége miatt sajnos en­nek nem tud eleget tenni. Szilágyi István azonban — akit a Zöldár című filmben is láthattunk — újból kamerák előtt áll. Máriássy Félix hívta meg Kulcskérdés című új filmjéhez egy karakterszerep­re: újságíró-gyakornokot ját­szik. Martha Edit nincs Egerben. Öt Özdra hívták, hogy játssza el Lehár Cigányszerelem című operettjének főszerepét. ★ Örömmel újságolták a szín­házban* hogy december 4-én, szombaton, Mezőkövesden nagy sikerrel és zsúfolt ház előtt játszották Csehov Sirály című drámáját. ★ A Maya előadásai folynak, a Cyranót próbálják és a soron- következő darab előkészülete­it is megkezdte már Hegedűs László rendező, aki Maugham —Nádass: Imádok férjhez menni című zenés vígjátékát állítja színpadra. A díszleteket is ő tervezi és ezekkel na­gyobbrészt már el is készült. f—trfís) r Évszázados titkokra bukkantak a budai hegyekben Csaknem 200 millió éven át rejtőzött titkokra bukkant a budai hegyeikben Oravecz Já­nos geológus, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem föld­tani tanszékének tudományos munkatársa. Olyan apró, mik­roszkopikus élőlények marad­ványait találta meg, amelye­ket máig is teljes épségben őrzött meg „koporsójuk”, a budai triász tűzkő. Ez a kő­zetanyag a hajdani tengerfe­néken a vízben oldott szilici- umdioxidból keletkezett és ma lencseszerűen helyezkedik el a dolomit közé ágyazódva. Kialakulásának első fázisában kerültek bele a tengerben ál­landóan óriási tömegben pusz­tuló apró növényi és állati egysejtűek lefelé szállingózó maradványai, virágporszem­csék, sőt a nagyobb élőlények tetemeinek apróra tört darab­kái is. A magyar kutató eze­ket a triászbeli tűzköveket olyan vegyszeres kezelésnek vetette alá, amely a kovaanya­got feloldja, de a beJetemefcő- dött maradványokat nemcsak kiszabadítja, hanem azonnal konzerválja is, sőt szinte üvegszerűen átlátszóvá teszi, úgyhogy belső szerkezetük is tisztán felismerhető. az, amikor sikerült eljutni Havannában a Liberty City- be, a kaszárnyavárosból isko­laközponttá alakult Szabadság városrészbe. Már útközben megcsodálhattuk az 5-ös szá­mú sugárút majd tíz kilomé­ter hosszú, gyönyörűen parko­sított, fényűző villákkal teli sávját Mindez egykoron gyá­rosok, földbirtokosok, katona­tisztek kényelmét szolgálta, s mindezt a forradalom a fiata­loknak adta, amikor milliomos gazdáik pánikszerűen otthagy­ták a márványpalotákat, a ki­rálypálmákkal, kaktuszokkal övezett házi úszómedencékkel, crikett-pályákkal bőven ellá­tott városnegyedeiket. Sorra mutogatták a villákat. — Ez itt kollégium... Tech­nikumi diákok laknak benne. 4 rMPSMiG december 11., szombat Az iskolaváros tanulói must tanították itt... legfelső fokon. Már nyoma sincs az épüle­tek, utak, berendezések szo­morú régi rendeltetésének. Most iskolaváros. Átalakí­tottak mindent, a gyakorlóte­reket, a fegyverszobákat, a lo­vardát — amelyből technikum lett, s a főváros üzemei, hiva­talai vasárnaponként brigádo­kat állítottak össze, főleg szak­emberekből, akik valóságos diákparadicsomot varázsoltak a komor emlékű városrészből. Amikor Dominica de La Mado tanárnő, önkéntes kísé­rőnk, az iskolavárosban első kérdéseimet hallja, csodálkoz­va néz a tolmácsra, jól érti-e? — Mennyi a tandíj... mi­vel járulnak hozzá a szülők a diákok étkeztetéséhez ... kol­légiumi ellátásához? — Mindez természetesen ... ingyenes. A könyvektől kezd­ve az étkeztetésig, ellátásig, az állam vállalta magára a szülők anyagi terheit Ez „pilótaisko­la”. így nevezik Kubában — Sokat ígér ez a beosztás.... de csak még most jutottunk el oda, hogy szakosíthatjuk a ta­nárokat — mentegetőzik veze­tőnk. De amikor megtudjuk, hogy az induláskor az egész iskolavárosban mindössze egyetlen tanítói képesítéssel rendelkező nevelő kezdte meg a tanítást, (a pedagógusok kö­zül igen sokan az emigrációt választották) megértjük, mi­lyen jelentősége van itt a sza­kosításnak. Mert a tanulási kedv itt is az utóbbi években csapott ma­gasra és főleg, hogy biztosíta­ni tudják anyagi lehetőségeit is a tanulásnak. A forradalom győzelme óta kétszeresére nőtt az iskolázottak száma, s a be­iratkozott kisdiákok rendsze­rint meg is tudják a magasabb iskolát kezdeni, nem úgy mint korábban, amikor még az ele­mi iskolában is csak minden hetedik gyerek tudta befejez­ni a hat osztályt. Itt is, és Kuba más vidékein Is nemcsak tanítani most ta­Csehszlovák film A GYILKOS HALALA Nyugodtan állíthatjuk, hogy a háború is, mint téma, írás­ban és képben kimeríthetetlen, nem lesz sohasem fárasztó, még kevésbé unalmas, ha ab­ban — a művészi ábrázolás eszközeinek fényében — az eszmékért küzdő, kockázatot vállaló ember áll a középen. Mint ebben a filmben is. A Londonban székelő cseh­szlovák emigráns kormány há­rom ejtőernyős csoportot tesz le Prága közelében, hogy Heydrichet, a Reich Protekto­rat, a hírhedt helytartót tegyék el láb alól. A katonák a kellő tájékozódás és szervezés után a nagy feladatot végrehajtják, mert parancsuk kötelezte őket erre. Csal* a parancs? A Londonban székelő cseh­szlovák kormány nyilván meg­fontolta, amikor Heydrich láb alól való eltételére hazaküld­te katonáit. A katona engedel­meskedik, mert az a kötelessé­ge. De felmerül-e benne a két­kedés, a latolgatás? Bűn-e, ha mérlegre teszi az elkövetendő tettet és annak következmé­nyeit? Mi a feladata a kato­nának a titkos tett után? Afelől nincs és nem is lehet kétség, hogy a megsértett em­beri jogok, az emberi, nemzeti — és egyéni — önérzet egyfor­mán fellázad a betolakodók dölyfe, kétségbeejtő hatalmi túltengése, a gőg, a megalázta­tás ellen. A zsarnokság ellen nyilván mindenki küzd a ma­ga módján, a maga eszközei­vel, a körülményekhez mérten. De a válság és az erkölcsi meggondolás őrlő órái a tette­ket megelőzik és követik. A teljes fegyverzetben álló német hadigépezet megszállva tartja Csehszlovákiát, és akkor egy maroknyi ember olyan feladatot teljesít, amelynek megtorlásául ezreket végeznek ki Prágában, és elsőprik a föld színéről a kis falut, Lidi- cét. Megéri-e a véráldozatot, a rettegés, a nemzet megkínza­tása ezt a látványos vállalko­zást? Ezeket az erkölcsi kérdése­ket, a felelősségnek ezeket a belülről mardosó kérdéseit a vállalkozás hősei felteszik ön­maguknak és parancsadóiknak is. Lehet-e eredményesen vé­get vetni egy ember kiiktatá­sával — mégha az olyan magas polcon is ül — a jogfosztásnak, amikor a zsarnokság nem egy ember, vagy egyes kiválasztot­tak akaratától függ, hanem egy kegyetlen folyamat az, a hatalomba szédülésnek, a jog- tiprásnak olyan erjedése, amely sokakat megmételyez: a belső őrületnek olyan fokára visz, mint a filmbeli Jacobi ezredes is. Ez a hóhérlegény az embereknek bosszúvá ala­kulását a cseh nép megvetésé­ben és kiirtásában, gyermekek és asszonyok likvidálásában kívánja realizálni, mert Heyd­richet meg merték ölni Prá­gában, az emberi és nemzeti jogok felfüggesztésének har­madik esztendejében. Valaha az ókorban, lényegesen más történelmi körülmények között tudott ilyesmit alkotni a szol- galelkűség és a gyávaság, ami­kor a zsarnokokat közfelkiál­tással istenné avatták, míg a szerencsétlen leigázottakat rabszolgaszíjra fűzték. Igaz, a gyáváknak és a szolgalelkűek- nek semmi sem drága, ha más­ról van szó! A zsarnokság elleni küzde­lemnek ezt a nemes, itt-ott finoman patétikus fogalmazá­sát adják a film írói: Miloslav Fabera, Kamii Pixa és Jirí Sequent. A merénylet végre­hajtásáig gyorsan pergő, csak­nem száraz célratöréssel ismer­tetik a hatalmi helyzetet a né­metek kémelhárításában, a Ca- naris és Heydrich között kiala­kult pozícióharcot, a három ejtőernyős csoport taktikai, hú­zásait, előkészületeit. Itt talán kevesebbet kapunk a kelleté­nél az emberi elszánásból, amely végül is tetté érik. A gyilkos megölése után megváltozik a forgatókönyv és a film pergése, lelassúdik min­den, erőtlenné válik az a fe­szültség, amely addig az ese­ményeket mozgásban tartotta. Az áruló Vrbas lélektani fordulása nem előkészített. Azt sem hisszük el, hogy ezek a cseh hazafiak — még ha olyan kiváló hősök is —, az idegeket emésztő napokat, he­teket csak nyugalommal sakk­partikkal, néhány kedélyes és fanyar megjegyzéssel intézhet­ték el. A lélektani epilógus­ként kialakított végküzdelem mintegy magyarázatként szol­gál a már lezajlott események­hez. Jiri Sequens nemcsak részt vett a forgatókönyv-írásban* de fegyelmezetten fel is zár­kózik jeleneteivel, képeivel az Írói kompozícióhoz. Sehol nem ad többet a kelleténél — egé­szen a gyilkosságig. Onnan kezdve részletez, szinte az utolsó töltényig nyomon kísér minden mozzanatot. Játékában többet kaphattunk volna Heyd­rich és Canaris találkozójából* vagy Jacobi vérszomjas meg­nyilatkozásaiból mert ezek a figurák hasznosan elrettentő tanítást adnak millióknak a zsarnokság természetrajzából. Heydrich — passzív fogal­mazás ellenére is — kitűnően alakítja Siegfried Loyda, Har­ry Studr viszont Canarist túl kedélyesre formálja. Antonin Mrkvica, Rudolf Jelinek, Jiri Kodét, Radoslav Brzobohaty és Ludek Munzar játsszák ennek az elgondolkoz­tató és emlékeztető filmnek vezető szerepeit. A póztalan hősöket, akik a parancs fogal­mában tetteket látnak. Beethoven zenéje a bevezető részben és a fináléban előké­szíti és folytatja azt a gondo­latsort, amely a film alkotóit foglalkoztatta: az emberség le­győzi a zsarnokságot. Ezért jó ez a film, és ezért kell megnézni. Farkas András azdasági központokban épült rekek a hegyvidék! bochiokból. léltető filmekkel, képekkel ve­zetjük rá a gyereket a külön­böző ismeretek elsajátítására* i tanulás megkedvelésére. Az­tán kísérletezünk azzal is, hogy hány év a helyes arány* az általános műveltség és a speciális szakismeret megszer­zésére. Ügy véljük, hasznosabb, iá kilenc évig általános isme­reteiket gyarapítják a fiata­lok, utána könnyebben és rö- /idebb idő, három év alatt /égzik el a középiskolát, isme- ük meg a speciális tantárgya­vat. A szövetkezeti és állami g iskolákba lóháton járnak a gye így lehetett volna sorolni, 1 ahogy fqgytak a kilométerek a fényűző villák során, amelyek- 1 nek udvarait, ablakait jóke- ; délyű, integető diákok uralták, I hatévestől harmincig. 1 Olyan hatalmas területet i vettek igénybe Havannából a í diákok, mintha mondjuk a fél : budai városrészt kollégiumok- 1 nak, tantermeknek alakították volna át. Ezek közül is legha- 1 talmasabb a diákváros, a Li- 1 berty City, ahol Batista idejé- 1 ben a legmegbízhatóbb zsoldo- i sokat képezték ki. A szadiz- 1 'íft—-Tadja, a papok elmentet feríorradalom után, akiké ezaí egyházi iskola volt —, mutatjí Idegenvezetőnk a reprezenta­tív épületet Havanna luxus- negyedében, amely egyházi is­kolaként működött Batist« idejében. — Az a fontos, hogy az épü- Jetek meg a gyerekek itt ma- leadtak. Itt mindent rájuk aka­runk építeni... az ifjúságra ■*— Matild asszony szavait ak- 1»r értettem meg igazán, ami- kor a Los Pinos-i farm falus tekolájában tettünk látogatást Mintha valami színes kép ele­venedett volna meg előttünK As apró, lapos tetejű házat között az iskola volt a cent- Bum és mintha ezt is jelké­pezte volna, kör alakúra épí­tették. A vidám színű falak c szépen gondozott trópusi fák­kal és virágokkal díszített ke­rék térre néztek* ahová az óra­közi szünetekben gyerekek futottak ki, hogy a ve- tóféoyes időben népi játékok­kal, tánccal, énekkel űzzék el a tanulás fáradtságát. 'Amikor megtudták* hogy Magyarországról érkezett látó- gatőjuk, a tanítónő egyetlen intésére félkör alakba állták s máris felcsendült ajkukról e Július 26 induló, és énekeltek az indián lányról, a szabadság­ról* Kidéiről, a jövőről, mély hangú dob, a tumbadora kísé­retévé!. Jártunk ragyogó tisz­taságú étkezdéjükben* a jól felszerelt tantermekben, ahol e hangszerektől a televíziók minden a gyerekek, a nevelés szolgálatában álL És minder bizonnyal őszinte irigységei váltott volna ki sok falusi pe­dagógusunkból is ennek az is- tortának a látványa Pedig ez, úgymond isten há fa mögötti település, de mél- főképpen reprezentálja annal a gondolatnak a megvalósítá­sát* hogy Kubában semmi sem szabad sajnálni az ifjú­ságtól. Minden az ifjúság _ minder a gyermek... Hosszú órákif tartó beszélgetések, viták zaj­lottak le arról, helytálló-e éí mennyiben, hogy a kormány lehetővé teszi az idősebb nem­zedék kivándorlását, de abbar mindenki egyetértett, hogy £ fiatalokat nem szabad világgf engedni, hogy ezzel a nemze­dékkel lehet a lehető legyor- sabban felépíteni a szocialista társadalmat. Még meggyőzőbb érvet adoh *r*e a Los Pinos-ban látottak­— Ez a nyitott elejű kas­tély ... tanterem. — Amint látják, ebből az i épületből menzát alakítottak a társadalmi munkások. Ebben , egy osztály ebédel, vacsorázik j rendszeresen. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents