Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-09 / 290. szám

Salude, Cuba! A múlt... Nem lehet Kuba jelenét ecse­ten! anélkül, hogy ne essen saó a múltat minduntalan fel­idéz» élményekről, epizódokról. Városnéző sétánkon két lát­vány vonzotta szemünket a ki- tk&to túlsó partja felé. Egyik a saovjet olajjal működő finomí- tótelep égő, hatalmas földgáz- lángja volt, a másik, monu­mentális fehérmárvány Krisz- fíus-szobor. — Ez még Batista műve. A villám vágott bele, alighogy kész lett. Ügy látszik, az ég se tudta nézni azokat az inkvizi- tori állapotokat, amit ez a hó­hér itt meghonosított a szige­ten, Húszezer áldozatát sirató ják még ma is... — magya­rázza Matild asszony, Havan­nában lakó egykori honfitár­sunk, e szobor történetének ap- aopójaként. A hófehér márványkrisztust azóta rendbe hozták mintegy jelképéül annak, hogy a forra­dalom egyesíteni akarja a ku­baiakat fajra, nemre, vallásra váló tekintet nélkül, mindazo­kat, akik készek a szocializ­mus felé haladó úton együtt menni a Sierra hőseivel. A múltat azonban mégsem Stebet olyan egyszerűen elfeled­ni, átalakítani, mint a déli nap­ban szikrázó Jézus-szobrot. Ott bujkál a köveken, ott lappang a tudatban és minduntalan elő­bukkan sötét árnyéka a kedé­lyes sziget könnyed épületei- nek lakói között is. Mint például Havanna szívéi ben. Téglalap alakú téren járunk, amelyet századok óta koptat­nak cipők és kerekek, s áhítat­tal nézzük az időmarta, kőbo- rítású vasrácsos, spanyol stílű épületeket. — Ez itt a leghíresebb rab- seigakereskedő háza volt — hallgatjuk az idegenvezető szak­isén! magyarázatát... még ma is élnek olyanok, akik apáik elhurcolására emlékeznek. Most művész-presszóvá alakí­tották a komor emlékű épüle­tet Mellette kéttornyú temp­lom, Kolumbusz földi marad­ványait őrizték benne és táp­lálták a hitet, a mindenható fe­hér Krisztus iránt. Nem mesz- ssóre, a spanyol sétányon a brorrzoroGzlánok már „munka” nélkül maradtak, nem marhat­ják él az árnyékos, carrarai márványpadokról a fekete bőrű, pihenésre vágyókat Havanna vá­rosi múzeumá­ban hosszú órá­kig lehet szem­lélni a több száz éves spa­nyol uralom emlékeit a hó­dítók fegyve­reit, kínzóesz­közeit és az új­gyarmatosításra vágyók provo­kációinak fény­képes doku- . meritumait, köztük azét a francia hajóét, amelyet Havan­na kikötőjében robbantottak fel az ellenforra- dalmárok, a partraszállást megelőző idő­ben, amely fegyvert és ha­dianyagot ho­zott a kubai ha­zafiaknak. A múlt... Durva számítás szerint több mint százezer szabadsághar­cos életét köve­telte a fel-fel­lángoló függet­lenségi harcok­ban. Az ősla­kosságot telje­sen kipusztítot­ták a spanyo­lok, s amikor csalárd manő­verek és apró helyi háború Után az USA birtokába ju­tott a sziget, Hay, amerikai külügyminisz­ter így csapta össze a kezét a hír hallatán ör­vendezve: ..Remek háború volt. Megérte”. Igen, mert az övék lett Kuba, egészen Fidel Castro forradal­mának győzelméig. És ez az árnyék ma is sok­szor felhőzi az azúrkék kubai eget. rönk. — Takarít..: tette még hozzá, s hátradűlve az ülésein, nyugodtan megvárta, amíg a jód megtermett dögkeselyű föl­szedte az útról az autók gázol­ta apróvadat. Csak aztán indultunk tovább. S hallgattuk a régi-régi törté­neteket erről a „szent madár­ról”, amelyet itt babonásan vé­— Vári Nem is kellett magyarázni, mire vár az egykori ültetvé­nyes, aranyláncos úr. S mennyien vannak még Ku­bában ilyen várakozók, akik elnéző mosollyal szemlélik a munkások, földművesek erőfe­szítéseit, hogy az ő egykori birtokaikon és gyáraikban al­katrész- és szakemberhiánnyal küszködve előteremtsék a leg­szükségesebbeket. Ök várnak... ők, akiken mint a költő mondja: belül üt k.i az éjjéV’. Vagyonuk marad­ványaiból éldegélnek, nézik a híreket a partraszállásokról, a diverzáns cselekményekről, és a trópusi naptól védett fürdő­hely hűvösében jólesően álla­pítják meg egy-egy provokáció után: „No, lám, megint ágyúz- zák Havannát.” A keselyűk, bármerre jár­tunk is Kubában, lassú kőnk zéssel, éles szemmel, zsákmány után kutattak és haragosan rikkantottak, ha sikertelen volt a vadászatuk. Mert a vadász-szerencse ma már nem oly egyértelműen áll mellettük, mint a forradalom győzelme előtt. Mert bár Kuba utolsónak szabadult fel az amerikai földrészen a gyarma­ti uralom és a rabszolgaság alól, de az első azok között, ahol a szocializmus építéséhez kezdtek. Megértettük vezetőnk büsz­keségét, amikor e lehangoló emlékek után Cartenosba ér­keztünk, ebbe az 50 ezer lako­sú városkába, ahol elsőnek tűzték ki a kubai zászlót a gyarmatosítókkal vívott harc idején. A keselyíSc itt a város zaja elől az ültetvények között dü- ledező, régi spanyol erődít­mény-romokra menekültek. Nagyon stílszerű volt látvá­nyuk a törésekkel csipkézett omladozó falakon. (Folytatjuk) Kovács Endre Változatos filmek a bemutató mozik ünnepi műsoraiban Évszázados spanyol templom, ahol Kolumbusz Kristóf hamvait őrizték. denek, autók állnak meg, hogy szabadon átsétálhassanak az úton, s lassú repüléssel, népes rajokban szinte mindenfelé ott láttuk e keselyűket a fejünk fölött. Sötét foltokként tarkították az eget az egész szigeten. Kuba sok ilyen régi árnyat, hagyományt hordoz még, s ezeknek a dögkeselyűk által szimbolizált képe sokszor kí­sértett útjainkon. Soroa híres fürdőhelyén, a hegyektől körülvett kék vizű medence partján, sötétbőrű úriember üldögélt a tarka nap­ernyő alatt. Soha nem vetkő­zött le fürödni. Elegáns ruhá­jában, méltóságteljesen dőlt hátra a széken, vastag arany­lánc övezte mellét és felsőbb- ségénék teljes tudatában elné­ző mosollyal nézte a kubai sportolók, szovjet fiatalok, ma­gyar túristák önfeledt lubicko­lását a trópus fűtötte vízben. S amikor mindenki tapsolt a rögtönzött hangverseny befe­jeztével, ő akkor is néma és mozdulatlan maradt. Le akartuk fényképezni. Dü­hös ijedten kapta kezét arcá­hoz. A büfés-fiú futott oda hoz­zánk, és még a tolmács számá­ra is szinte érthetetlen hada­rással mondta. — A Szenyor... nem engedi, hogy fényképezzék. — Majd kezét magasba lökve mondta. — Nagy úr volt... ültetvé­nyes. És sok borravalót ad. De nem szereti, ha zavarják. Mindjobban érdekelt szemé­lye. Megtudtak róla, hogy több ezer holdas cukornád-ültetvé­nyét a földreform során kiosz­tották a paraszté*: között, ö maga elmehetett volna a gyá­rosokkal, földbirtokosokkal, papokkal, akik az USA-emig- rációt választották a forrada­lom győzelme után. De ő ma­radt. Miért? Mit csinál itt az­óta? A büfés-fiú, aki hónapok gettünk az útra. Mi történt? óta ismeri és szolgálja ki, rö- — Keselyű! — mutatott az vid, de annál kifejezőbb vá- autóbusz elé Roberto, a sefő- Laszt adott NÉPMŰVELÉSI ÜGYELET Az év végi ünnepeken a vi­lág filmgyártásának rendkívül változatos új termését láthat­juk a bemutató filmszínhá­zakban. Olasz—szovjet koproduk­cióban készült a Keletre me­neteltek című szélesvásznú filmalkotás Giuseppe de San­tis, az olasz neorealizmus ki­emelkedő művészének rende­zésében Zsanna Prohorenko, a Ballada... és Tatjána Sza- mojlova, a Szálnak a dar- vak hősnőjének, valamint ne­ves olasz színészek főszereplé­sével. A filmdráma a második világháborúban a keleti front­ra küldött olasz katonák tra­gédiáját mondja el. Háború ellen es a számos nemzetközi díjat nyert, ma­gyarul beszélő nyugatnémet film, A híd is, amelyet Man­fred Gregor azonos című regé­nyéből rendezett Bernhard Wicki. A nagy nemzetközi si­kert elért filmalkotás döbbe­netes vádirat a fasizmus, a mi- litarizmus ellen. A Szamurájhűség című szé­lesvásznú japán filmdráma, amely az 1963-as berlini fesz­tivál nagydíját nyerte el, az európai ember számára úgy­szólván teljesen ismeretlen szamuráj életformába nyújt betekintést. Hét nemzedéken keresztül mutatja be az úgy­nevezett szamurájbecsület, a szamurájetika mögött meghú­zódó vak hitet. A film rende­zője Tadashi Imái, egyike a legnevesebb japán filmrende­zőknek. Színes magyar filmvigjáték a Gyerekbetegségek, amely azt mutatja be, milyennek látják a világot, a felnőttek életét, viselkedését a kisgyerekek. A főleg gyakorló szülők, pedagó­gusok, fiatal házasok és nagy­szülők számára tanulságos tör­ténetet Kardos Ferenc és Ró­zsa János írta és rendezte. A játékos és ismeretterjesz­tő elemeket ötvözi a mese rea­lizmusának megőrzésével a Lobo, a farkas című, magya­rul beszélő, színes amerikai film, amely a századforduló idején New Mexicoban játszó- I dik. A komor fenségű, sziklás tájakon, egy rettenthetetlen farkas csatangolt. Nevét még a cowboyok is babonás félelem­mel emlegették. Ennek a far­kasnak a történetét mondja e! a film, miközben egy számunk­ra ismeretlen világba nyújl betekintést. A Martin kalandos ifjúsága című, magyarul beszélő NDK- fiim a kalandkedvelőknek, fő­leg a fiataloknak jelent izgal­mas, fordulatokban gazdag szórakozást. A 14 éves, bátor( leleményes fiú, Mariin törté­netén keresztül ismerhetjük meg a huszas évek német sztrájkmozgalmait, Németor­szágnak ezt a történelmi kor­szakát. Két szovjet szélesvásznú film kerül egy műsorba: a Ketten és az Ibolyás nő című­ek. A Ketten az idei moszkvai filmfesztiválon a rövid játék­filmek kategóriájában nagy­díjat nyert. A Michail Bogin rendezésében készült művészi film egy süketnéma lány és egy zeneiskolai hallgató szo­morú szép szerelmét mondja el. Az Ibolyás nő a bolgár Aranyparton játszódik, ahol egy turista társasággal érkező fiatalember találkozik gyer­mekkori háborús emlékeivel. A fiatalembert a Ballada em­lékezetes katonája, Vlagyimir Ivasov alakítja, rendezője Pa­vel Ljubimov. A csehszlovákok új széles­vásznú, zenés filmkomédiáját; Ha ezernyi klarinét... címmel mutatják be Jana Brejchová- val a főszerepben. Mellette is­mert csehszlovák színészek^ dalénekesek dzsessz-zenekarok szerepelnek a háborúellenes témájú, vidám, zenés, ötletes filmben. Kubai filmet is láthatunk az ünnepi műsorban Kuba 58 címmel, amelyben szokatlan környezetben három izgalmas történet játszódik le a nézők előtt a kubai forradalom elő­estéjéről, illetve napjáról. A kedves család című szí­nes dán filmszatíra egy család életén keresztül mutatja be;M mi rejlik a látszólag harmoni­kus külszín mögött. V. A, 4. Keselyű előtt fékez a sofőr Szent madár köröz a modern viadukt fölött. Matanzas tartományban jár­tunk, amikor a kecses viadukt után —, amelyről pazar kilátás nyílik a király pálmákkal sűrűn teletűzdelt ősvadonrá, és a Ke­nyérhegyre — csikorogva íéike- zett autóbuszunk. A lehulló csomagok elől kap­kodva fejünket, ijedten tekint­Egy kis A hatvaniakat nem érdekli az operett és a még könnyebb esztrádműsor sem? (Érdeklődés hiányában az egri színház Mágnás Miska-előadását és egy ORI-rendezvényt le . kel­lett mondani.) HATVAN BOLYGÓVÁROS? Az emberek Hatvanból köny- nyebben felutazhatnak Pestre: közel van a főváros, sokan a vasutas ingyenjeggyel, a 250 személygépkocsin és az 500 mo­toron gyakran mennek a hat­vaniak egy-egy fővárosi szín­házi előadásra. Az ipari üze­mek dolgozói és az értelmisé­giek közül sokan fővárosi szín­ház-, opera-, vagy hangver­senybérlettel rendelkeznek. A hatvaniak csupán csak dolgozni és aludni járnak haza? Szórakozni, művelődni „elbo­lyongnak” Budapestre? Majdnem igennel kell vála­szolnunk — és akkor Hatvan a főváros fél bolygóvárosa (bolygóváros: egy nagy, legin­kább milliós város közelében fekvő település, amely csupán lakóhely.) Ehhez hozzá kell még azt is tenni, hogy rengeteg hatvani jár fel Pestre dolgoz­ni. De a valóság, hogy a vá­ros nem csupán lakóhely, mert munkaalkalmat ad bőven. Ez­ért nem teljesen bolygóváros — de „elbolyongás” van. Kultúrát, illetve szórakozást is biztosít. De ezt úgy kellene megoldani, hogy ne bolyongja­nak el az emberek egy kis ki- kapcsolódásért, művelődésért, továbbképzésért sem. Mert azért egy-egy ismeretterjesztő előadásért, vagy klubfoglalko­zásért túlzás lenne felutazni a fővárosba, annál is inkább, mert a hatvaniak nagy része mégsem „bolyong” Pest felé. KILENC ÚJDONSÁG Az idei népművelési évet ki­lenc újdonság bevezetése fém­jelzi Hatvanban. Ezek a más­metszet H hol nem is olyan új dolgok az elmúlt évben hiányoztak és elősegítették ezt a „bolygóvá­rosi” tendenciát. Az újdonságok a követke­zők: Létrehoztak ifjúsági klubot: a városi és a MÁV kultúrház- ban ismeretterjesztő előadáso­kat, a cukorgyár művelődési otthonában irodalmi kört; és ezek mellett klubszerű szórako­zási formákat találhat az ifjú­ság. A Park Szálló minden szom­baton délután szeszmentes szó­rakozóhelyként áll a fiatalok rendelkezésére. Az idén már sikerült fel­emelni a dolgozók általános iskolájában a tsz-tagok ará­nyát, amely áldozatos agitációs és felvilágosító munkát köve­telt (A mozgolódás még így sem nagy.) A múlt évben a tsz a városi szarvasmarha-tenyésztő tanfo­lyam megszervezésében nem segített. Most a brigádok párt­tikárai felelősek a tagság rész­vételéért. A nyugdíjasoknak klubot biztosítottak a városi és a MÁV művelődési házakban. A tömegszervezetek házában külön helyiséget kapott a gyermekkönyvtár. A kölcsönzé­sen kívül filmvetítésekre, me- sedélelőttökre és író—olvasó találkozókra is nyílik itt alka-t lom. Cigányklubot nyitnak, ahol felvilágosító és alapfokú isme­retterjesztő előadásokon kívül a cigánylakosság hozzájuthat a tv-hez, rádióhoz, újságokhoz, magnetofonhoz, lemezjátszó­hoz, társasjátékokhoz. A városi művelődési ház ve­gyeskara ebben az évben új­ból feléledt. Az új kétéves városi nép­művelődési terv mindezeket tartalmazza — mi csupán az újdonságokra szorítkoztunk a otvanról felsorolásban — és azt is, hogy minden szerv, minden intéz­mény kapja meg ezt a tervet, hogy a megfelelő reszortokat; a. teendőket felelősökre, határ­időkre is le lehessen bontani. KORSZERŰ KULTÚROTTHON, VAGY MODERN NÉPMŰVELÉS? Hatvan lakóinak száma nem sokkal több, mint egy óriás falué. De város ez a javából, mindenfajta réteggel, elkép­zelésekkel és feladatokkal. Az egységes műsorpolitika és anyagi gazdálkodás megterem­tése a most kialakuló városi népművelési tanács első fel­adata lesz az egyes rétegek kulturális igényeinek össze­hangolása.) A város népművelési felügye­lője sűrűn emlegette a tanács megalakulását. Különösen az anyagi szempontok azok, ame­lyeknél nélkülözhetetlen lesz a népművelési tanács össze­hangoló szerepe. A tanácsban a város minden rétege képviselve lesz. A városnak egy „hivatalos” művelődési háza van, a másik kettő üzemi. Háromféle érdek­ek, háromfajta költségvetés ne­hezíti az egységes városi nép­művelési munka kialakulását. A népművelési tanács viszont nem láthat maga előtt három­féle érdeket, csak egyet: a hat­vaniakét. Persze, a hatvani népműve­lés próbaköve nem lehet az, bogy egy színházi előadást meg lehet tartani, vagy sem. sőt egy központi, modern mű­velődési ház hiánya sem lehet -“gyedüli meghatározó. Mert lehet ott is kiváló a népműve­lési munka, ahol nincs korsze­rű művelődési ház, mint ahogy a felsorolt újdonságok is mu­tatják. (berkovitw

Next

/
Thumbnails
Contents