Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-07 / 288. szám

Salude, Cuba! Ravanna forró bemutatkozása A bemutatkozás meleg volt, (rnondhatni forró. Amikor a ínurmanszki fagyoskodás után megcsapott bennünket a har­minc fokon felüli párás hőség, Érőmmel bújtunk a repülőtér csarnokának légkondicionált Bűvösébe. De a pihenésünk rö- tóid volt és illuzórikus. Már az fclső hőhullám erejét feledve föröfgettük homlokunkat az fuitőbosz pléhdoboz rabságá­ban, elindulást remélve, de ezt Ikeresztülhúzték az üdvözlé­sünkre odasereglett kubaiak, újságírók, filmesek, akik meg­érkezésünkről akartak hírt ad- ím. Adtak is. A szakállas ope­ratőr az autója tetejére má­szott tel, úgy berregtette gépét, &z újságírónő útiprogramunk- ♦'61 faggatott, s ígérte, néhány tóra múlva hallhatjuk a rádió­ban megérkezésünk hiteles történetét, sőt ha lehet, a ha- teaíakat is értesítik a szeren­csés landolásról. Végre elindulhattunk a fő- fsáros felé, amely néhány perc fnúlva barátságé«, örökzöld és Bahér márvány mosolyával gyújtotta a kezét ismerkedés­ié. Ám a táj csodálatát időn­ként megszakította a görcsös Igyekezet, hogy az autóbusz Ülésért megkapaszkodhassunk. lA kubai sofőrök ugyanis nem Ismernek jobb és gyorsabb butót az övékénél. S ez ügy­ben néhányszor a virágágyak­kal elválasztott négysávos út Is szöknek bizonyult. így ci­káztunk az apró nyaralók, kis fcanánligetek, kövér kaktuszok közé húzódott házak, miniatűr fizetnek, javítóműhelyek kö­pött, amelyek közül az egyiken trommel fedeztük fel a fcíOGÜRT emblémáját. Aztán fehér... fehér épüle­tek* örökzöld trópusi fákkal keretezve, amerre csak a szem ellát. S ebből az eleven szi­liekből emelkedett elénk Jose Martinak, a kubai forradalom apostolának hatalmas emlék­műve. amely előtt Fidel Cast­ro tartja nagy hatású beszé­deit, s ahová tanácskozni ösz- ezegyűt Havanna és az ország népe, ha fontos ügyben kell dönteniük. Sajnos, az autóbusz hang- ferősítője nem valami remek, es így csak szófoszlányokból rakjuk össze első ismeretein­ket — Ez az amerikaiak háza... volt — Mutat a tízegyné­hány emeletes karcsú felhő­karcolóra kubai vezetőnk. Majd ennél is magasabb épü­letóriás vonzza magára a fi­gyelmet. — A Hotel Libre Szálló. . . Huszonöt emeletes. Fél perc száguldás után pa­zar gyermekjátszótér mellé érünk. Modem formájú má- szókák, homokozók, hinták. Üresen. — ... a játszóteret is több találat érte már a kalóztáma­dásoknál — magyarázza Ma­liid asszony, aki több éve él Kubában és társadalmi mun­kában vállalta csoportunk ve­zetését. Nemsokára spanyol stílus­ban épült erőd, az El Morro előtt fordulunk rá a tenger­parti széles útszakaszra. Nagy kiáltozások közepette milicis- ták vonszolnak egy ágyút tüze- iőállásba. A csöve a tenger fe­jé fordul, mint az ósdi, évszá­zados spanyol ágyúké. — Ezen a partszakaszon hu­szonegy fiatal diákot dobtak a tengerbe a cápák martalékául, mert szabadnak akarták látni a (hazájukat. — sorolja tovább Beleszar elmondott szöveget idegenvezetőnk. A pálmák között félig romos épület a következő rövid meg- SB&. ' — Rt tartották Jósé Martit börtönben. — A megrendülés­ből átfűtött szavakat alig lehet {hallani a börtönemlékmű körül Iharsány kiáltozással krikettező gyerekek zsivajától. Aztán szűk -Utcákban kanyarog a busz, ahol nyitott kávézók előtt rá­érő fiatalok üldögélnek, tö­mött áruházak, apró bárok su- Jhsnnak el az ablak előtt, ahol <1965. december 7., kedd négerek, mulattok, fehérek isszák a Coca-colát, a jéghideg sört és a gyűszű nyi csészében felszolgált mézédes feketét. Végre kikanyarodunk a fel­hőkarcolók és zsúfolt utcács­kák tömkelegéből és már a Malekon mellett, a tengert övező sziklagát kanyargását követve hajt a busz a szálloda felé. A Malekon a szerelmesek, váró vendéget; A tolmács magyarázza. — Originál tengervíz. Ügy hozzák ide és tisztítják, hogy cápaveszély nélkül helyben fürödhessenek a szálló vendé­gei. Megkapó látvány ez az uszo­da. Pálmákkal övezett meden­ce, különleges kaktuszok a sé­tány mellett, tusolok, kereke­ken járó pihenőágyak, bár, te­lefonok, ugrótorony, minden, szolid színű csempékkel, már­vánnyal és... mindezt tetőzve A szállodai uszodába vará­zsolt tergeri hangulattól fel­frissülve, az első ebéd várt ben­nünket Kubában. A menü: gyümölcs-saláta, jéggel rakott tálon, vaj, sertéskaraj rizzsel és sült babcsírával, jeges víz, ananász-sütemény, sör, feke­te. .. és ha még valakinek volt valami különleges kívánsága, azonnal teljesítették a sebesen mozgó pincérek. És ezután azt találgattuk, va­jon ezek az első benyomások jeilemzőek-e a kubai főváros •w ■» m w E? A Vedado városrész, a kubai főváros egyik legelegánsabb negyede. a ráérők korzója. Horgászok ülnek alig két lépésre egymás­tól. A beszögellésekben mili- eisták őrködnek. Innen már jó néhány támadás érte a fő­várost. Nemrég messzehordó ágyúkkal lőtték ezt a partsza­kaszt az emigráns kalózok. De a figyelem most már a Hotel Riviéráé, a szállodánké. Az autóbuszból kiszállva szin­te megáll a kezünkben a bő­rönd. Előbb az ámulattól, ahogy felnéztünk húszemelet­nyi magasságára, fényűző, feke­te márványai borított előteré­a bőkezűen tűző nap, amely trópusi hévvel perzseli az extra uszoda heverő vendégeit. Itt szórakoznak a szálló sza­badnapos liftesfiúi, pincérei is, lányismerőseikkel, barátaikkal, akik azelőtt csak takarítani jártak erre a területre. jelenére, és az itt töltött napok megváltoztatják-e ezeket a hirtelen jött élményeket? De ezekre a talányokra csak később kaptunk választ. (Folytatjuk) Kovács Endre Megjött a mikulás — Na és mit kapok jövőre? (Kiss Béla rajza) Egy pohár víz — két és fél óra derű Seribe mindent tudott már a színpadról, s évtizedeken át egyszerűen nem volt verseny­társa a — szórakoztatásban. Művészete” — ami az igazság drámaiságát illeti, enyhén szól­va is megkopott, pontosabban, kopott volt már akkor is, ami­kor megszületett, de e kopott­ság csalóka pompával csillo­gott a rivalda fényében ... S miután — éppen az Egy pohár vízben — nem átallott egy kis bölcseletet is belecsippenteni darabjába, hogy például a tör­ténelem nagy fordulatait látszó­lag apró dolgok szabályozzák, idézik, elő — még az úgyneve­zett „kényesebb” . ízlésűek is megelégedetten távozhattak a seribe-i színházból. Ami felszínen tartja ma is Scribe-t és elsősorban az Egy pohár víz-et, s ami miatt időn- kint a színházak és most a Te­levízió is elővette, — az kétség­telen . színpadi virtuozitása, könnyed derűje, színes cselek­ményvezetése. Seribe nem un­tat, fölényes magabiztossággal szórakoztat —, de percek múlva már nem is emlékszünk darab­jára, inkább csak szóikra, akik játszottak benne —. ha jól ját­szottak, A szombat esti televíziós be­mutató, amelynek szereplői a miskolci és egri színházból verbuválódtak, s amelynek rendezője Lend vai Ferenc, nem akart többet — és ez végtére nem is kevés! —, mint könnye­den, mondhatnám kecsesen szó­rakoztatni. Lendvai Ferenc nem óhajtott „újítani”, még kevésbé értelmezni, egyszerűen játszat­ni akarta és engedte színészért* mindvégig könnyedségre teke- kedve. A szereplőgárda közül Mar- gitt ay Ági kedvesen butus, nai­van szerelmes királynője tet­szett talán a legjobban. Kovács Mária kissé nehezen oldódott fel a karnej-ák előtt, de végül is gondosan kikerülve az „int- rikus”-i lehetőségeket, köny- nyed belső humorral valóságos pamflettjét adta az udvari cselszövés női Machiavellijé­nek. Máriássy József Boling- broke-ját simulékonyabbnak, könnyedebbnek* ugyanakkor fölényesebbnek képzeltük el. Masham bumfordi alakját de­rűs színekkel ábrázolta Doi>- ránszky Zoltán, Balogh Emese Abigailje üde színfoltot jelen­tett. Rövidebb szerepeikben hozzájárultak a kétségtelenül sikeres és szórakoztató bemu­tatóhoz Antal László és Arday Aladár. Vasárnap este „Nehéz hűtlen­nek lenni” címmel francia- olasz koprodukciós filmet per­getett a televízió. A film játé­kában jobb az átlagnál, tartal­mában éppen csak annyi. Ta­lán ami legjobban tetszett e filmben: a magyar hangok ki­fejező ereje. (gyvrkó) A BÖBE BABA VERPELÉTEN A Polimer műanyagipari ktsz verpeléti üzemében jelen­leg négy bábut gyártanak a televízió Cicavízió együttesé­ből: Böbe babát, Mazsolát, d- camicát és Manókát. Jövőre a népszerű társulat más tagjait is — Rókát, Morzsit, Nyuszit •— a verpeléti asszonyok készítik, Negyedévenként mintegy 15 ezer darab poliuretán habszi« vacs figurát gyárt a ktsz. A havannai kikötő népsze­rű Juan-ja, a kifutófiú, aki ön­kéntes idegenvezetőül szegő­dött hozzánk. re, modern szobraira, majd a készséges szállodai személyzet­nek átadva csomagjainkat, azt vettük észre, hogy a gyors, lift már a tizedik emeletnél tart velünk. Az 1016-os szoba nemcsak barátságos lakóhelyet adott kubai tartózkodásunk alatt, de felejthetetlen panorámát is nyújtott, kilátást a színét vál­toztató, haragvó tengerre. A légkondicionáló berendezés, a fürdőszoba, a rejtett világítás, a földszinti bár, posta, étter­mek, üzletek, szökőkutak, szob­rok, süppedő szőnyegek, miha­marább természetessé váltak, csak az tűnt fel, hogy milyen kevesen vagyunk ebben a ha­talmas szállodában. Ahogy az első fogadáson az igazgató elmondta, ez Kubá­nak egyik nagy fájdalma, hogy az eddigi óriási idegenforga lom az amerikai provokációk és ellenpropaganda következ­tében szinte a minimumra csappant, és a felhőkarcoló­szállodák hiába várják a ven­dégeket Pedig itt minden millomos szinten épült. A szálloda ud­varán külön uszoda, amelyhez gyorslift repíti a felüdülésre Az egri irodalmi kávéház vietnami műsoráról Mario Delli Ponti hangversenyéről A tanárképző főiskola énekkari estjéről Az egri pódiumok gazdag hét végi műsorából kiemelke­dik az irodalmi kávéház va­sárnap délelőtti műsora, a Hotel Egerben. Nemcsak a vers egri barátai jöttek el erre a vietnami dal- és versfűzérre, hanem a VDK budapesti nagy- követségének képviselői is: Mai Dinh Houng első titkár és Tran Van Khanh kulturális attasé. Az első titkár meleg szavakkal köszöntötte a vers és a vietnami nép barátait. A vietnami irodalom kiváló­ságát, a 200 évvel ezelőtt szü­letett Nguyen Dut, korát, klasszikus értékű költészetét, emberi sorsát és költői hitval­lását, a néphez való hűségét a vietnami irodalom jeles ma­gyar fordítója, Balássy László mutatta be az egri irodalom­barátoknak. Ezt az ésszerű is­mertetést nemcsak az tette ak­tuálissá, hogy a Béke-világta- nács Nguyen Du évfordulóját az idén megünneplésre aján­lotta, hanem e nép most folyó nagy harcának izzó napja5 mellett az is, hogy ez a gon­dolataiban, szándékaiban je­lentős költő és művészete- ma is időszerű, hazafiságával és a néppel való azonosulásával együtt. Talán ennek köszönhe­ti Nguyen Du, hogy egyre több versét fordítják le a nagy vi­lágnyelvekre és hatása egyre terjed. Kohut Magda, a Nemzet5 Színház művésznője szemel­vényeket mondott el Nguyen Du apróbb lírai írásaiból, de nem maradt adósunk a költő legnagyobb elbeszélő költemé­nyének néhány szépségekben bővelkedő részével sem. Hogy Balássy László, a nagy költő­egyéniség ma is éiő hatását bemutassa, néhány verset ma­ga is előadott a ma élő Che Lom Vientől, To Huntól, Ngu­yen Cong Hoantól és Xuan Dientől. A mindvégig érdeklődéssel kísért műsor végéről a humor sem hiányzott: Kohut Magda felolvasta Nguyen Cong Hoan A tiszteletre méltó megyefő­nök papucsa című írását. Be­fejezésül Domahidy László, a Magyar Operaház kiváló basszistája két nagy tetszéssel fogadott vietnami népdalt éne­kelt. ★ Szombaton délután az Egri Állami Zeneiskola Bartók-ter- mében a serdülő korú zeneba­rátok gyűltek össze, hogy ta­lálkozzanak az éppen hazánkba érkezett fiatal olasz zongora- művésszel, Mario Delli Ponti­val. A zenebarátok szervező tanára, Korsós Nándor üdvö­zölte a mikulási ajándékként Egerbe látogató fiatal muzsi­kust, aki közvetlen hangon kötött barátságot az egri fia­talokkal. Bach Toccatáját szó­laltatta meg bemutatkozás­ként, majd Beethoven Baga­telle-jét és Chopin Nocturne- jét adta elő. Néhány számából is nyilván­valóvá vált, hogy a fiatal olasz pianista steles skálán játszik, a hangulatoknak és szenvedé­lyeknek erőteljes fokozásáig eljut, s mintha nem is lenne sok köze a könnyed hangvéte­lű, lágy zengéseket kedvelő lírai olasz iskolához. Észak- Olaszországban él, Milánóban született, olasz mestereken kí­vül Deckers-Küszler Ilonánál is tanult, 1950 óta járja a világ fontosabb hangverseny-állo­másait. Franciaország, Svájc, Németország, Hollandia és Ju­goszlávia után Angliába is el­jut s mint első olasz, 1956-ban Londonban megkapja a Bach- érmet. Toscanini elismeréssel szólott játékáról és Pablo Ca­sals is dicsérte technikai vir­tuozitását. Megjárta Amerikát is. Zongorán kívül zenetörté­neti kutatásokat folytat. A zeneiskola pedagógus­kollektívájának eljátszotta a Schumann-dalokat és ezekkel vallott — mintegy válaszként a feltett kérdésre — szenvedé­lyes érzelmi világáról. (Szinte nem értjük, hogyan pazarol­tuk el ezt a nagyszerű alkal­mat: Eger közönsége semmit nem tudott a kitűnő művész érkezéséről és csak hatvan ál­talános iskolás és néhány ze­netanár előtt játszott Mario Delli Ponti.) ★ Szombaton este, az Egri Ta­nárképző Főiskola zenetermé­ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Ka­marakórusa, Párkai István karnagy és az Egri Tanárkép­ző Főiskola női kara Tar Lő­rinc vezetésével adott hang­versenyt. A műsor első részében az egri női kar Pecci-, Vecchi-, Monteverdi-, Brahms- és Ko­dály-műveket énekelt. Az el­múlt években , szervezett és szorgalmas kar most is jó tel­jesítményt nyújtott, s legin­kább a Monteverdi-művek hangulatát szólaltatta meg a legtisztábban. Kelemen Imre Brahms ko- rál-előjátékát, D’Andrieau Of- fertoire-jét és Buxtehude egy művét játszotta orgonán. Nagy , sikert aratott Medgyessy Er­zsébet és Papp Mária duettje. A hangverseny külön szá­maként Mario Delli Ponti Pro- kofjev IX. szonátáját adta elő* majd ráadásul Brahms Inter- mezzoját. A délutáni szűkkörű bemutatkozás után is megle­petésszámba ment, ahogyan Mario Delli Ponti ezt az izga­tottan szenvedélyes Prokoíjev- alkotást zongorázta. Prokof- jev technikailag is nagy bra­vúrokat rejtő muzsikáját úgy szólaltatta meg a fiatal zon­gorista, hogy a mű drámai fe­szültsége lenyűgözte a közön­séget. S mintegy a drámai fe­szültség alóli felengedésül ját­szotta el ráadásként Brahms lírai hangulatát. Ritka élmény egy ennyire elmélyült és az al­kotás lényegét-leikét megszó­laltató zenészt hallani! A Zeneművészeti Főiskola kamarakórusa méltó hírnevé­re. Párkai István karmesteri vezetésével az európai és a ha­zai kórusirodalom néhány szép művét énekelte, többek között Leehner, Lotti, Lassus, Balázs Árpád és Oláh György alkotá­sait. A hangversenyen közremű­ködött Ary Tibor zongorakísé­rettel, míg az összekötő szöve­get Szabó Mária mondotta el. ★ Ennek a zsúfolt hét végének a margójára kívánkozik egy szerény kérdés: Nem lehetne ezeket a hasznos és értékes művészi munkát bemutató ta­lálkozásokat valahogyan ren­dezettebben és. ésszerűbben beosztani? így nem lehet jól nevelni és a pódiumhoz oda­szoktatni a közönséget! 'farkm)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents