Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
POLNEK ZOLTÁN: Fekete ikonok Benzin és gázolaj ragyogású városok: lovaid fekete ikonja átúszik a motorok fordulatszámán s feszülő testük halálig hordja határtalan egek krétakori nyugalmát. Ideges utcákon küszködnek a száguldás bűvöletében, de őrzik szemükben a dús fürtű mezőket. S midőn hirtelen fellázadnak, a sákoltó fékek jaját szívünkbe marják, ránk robbantják a tigris szemű forga&hat s életünk egy túlfeszített napját. Ml egyetlen mozdulattal mentjük meg őket. Vas reccsen, zöld olaj szivárog. Alinak sértetlenül és élik tovább a velünk megjárt növényi világot. SZOKOLAY KAROLY: Kopogtatás Egy lánynak, akit alig ismerek, napokon át kísér tekintetei Mint egy dallam, mely vissza-visszatér, és dúdolgatom az utcán magamban, s rámkopogtat, magányom ajtaján kopog, mert tudja, mikor vagyok egyedül, csak akkor keres, mintha titkait akarná megosztani s épp velem, létének édes ég egyedüli nagy titkát bízná rám, mint eszelős vándor, ki ismeretlenekhez is bezörget s csak mesél, mesél. És ő már nemcsak szemével beszél, egésiz arcának tágranyílt kérdőjelével — ó, mert kérdez is, ás nem tudom mit, pedig értem, értem, ismerem a száj kedves, keserű ferdülését is — láttam valahol, létem előtti délutánok álmos partijaiban külvárosoknak mélyén, i , Ellenszólamnak milyen dallamot találjak ki ilyen melódiára? S ily kérdésre mit válaszolhatok? Vagy elég neki, ha csak hallgatom, s öröme, hogy megértem? ANTALI*'Y ISTVÁN: Oldás-hötéa Tudom-e még, emlékszem-e. hol kezdtem el, hol kezdtük el, hol a forrás, melynek vize táplált remény-ízeivel, a reménytelenség korában, a játék-nemjáték során, s nem hátráltunk: keltünk korábban, hogy még több jusson mostohán. A szegény hétköznapjainkat várták szegény vasárnapok, és nem volt egyetlenegy mondat, melyet végig elmondhatott, akinek ahhoz jussa nem volt; csak a bányászok léptei hozták a váltást, s a kigombolt ingnyak — egyet könnyíteni... Kusza sorokban megkapállak, múlt évek termő talaja, hogy teljesüljenek a vágyak, szóljon az aranytrombita, erezzem sodrában a mának, hogy egy az élet és a kín a boldogsággal, ha, ki fárad, dalolni kezd, barátaim! Ab tflsÄ slAty érte, amikor bent az üzemben barátját, Andrást kereste. Előre örült a vele való találkozásnak, amit gyakran maga elé igyekezett képzelni, de soha nem tudta vagy nem akarta végiggondolni: a barátja hiányzott talán a legjobban. Jó lett volna olykor megvitatni vele a szerelés közben váratlanul felbukkanó akadályt, figyelni azokra a kesernyés, csipkelődő szavakra, ami mindenki mást idegesített volna, csak őt nem. András mindig megmondta a véleményét, és hogy ne fájjon annyira, becsomagolta iróniába. Persze, voltak, akik emiatt nem szerették. Egyszer szóvá tette előtte. — Nem vagyok én plébános — vonta meg a vállát András. — Bolond ember az, aki mindenki előtt jól akar feküdni Pedig András törődött munkatársaival. — Te, komám, mondanék valamit — állt meg előtte a tavasszal, a műszak kezdetén. — Ennek a szerencsétlen Rózsának csak az akarata van meg a házépítéshez. Beszéljünk a fiúkkal, menjünk segíteni. Viszünk magunkkal egy demizson bort, a kis Kovács pedig megmutathatja, hogyan tud gulyást főzni. Rózsa István a lakatosoknál dolgozott, nem tartozott hozzájuk, de András még vele is törődött. így csinált mozgalmat az üzemben, amibe minden brigád bekapcsolódott Andrást csak ismerni kellett, és akkor nem lehetett nem szeretni, ö pedig nagyon jól ismerte. Külsőre olyan volt mintha egy díjbirkozót és egy félbe maradt óriást gyúrtak volna össze, ebból alakult volna ki ó. Rendetlen, lógó bajusza, szúrós tekintetű szeme inkább taszított, mint vonzott Mosolyogni még ő is ritkán látta. Legfeljebb olyankor, ha a fiáról beszélt Alig tudta visszafojtani fia iránt érzett büszkeségét. Valósággal csodagyereknek tartotta. — Hogy egy ilyen nagy méláknak, hogyan sikerült ilyen srácot összekalapálnia, nem értem, komám! Sokszor elismételte ezeket a szavakat, és úgy ingatta hozzá a fejét, mintha csakugyan nagy gondban lenne. — Jön már az öreg Mackó! — súgták oda felrántott szemöldökkel, kuncogva egymásnak a fiatalok, ha András megindult a gépek között. A fiatalokat rendszeresen ellenőrizte a munkában. Ha valamit nem talált jónak, kurtán felmordult. — A selejtet nem premizáljuk! — és már állított is a gépen, a munkadarabon. — így kell ezt, fiú! A fiatalok becsülték szakmai tudásáért. Csak ne morogna folyton. Ezt mindig hozzátették az elismeréshez. Ezek a dolgok is, és még sok más egyéb mind az eszébe jutottak, amikor az üzemben HMOlMAR jmnC',* <r nem találta meg Andrást a helyén. — Kórházban van — mondta az öreg Hajdú. — Alig hogy elmentél az NDK-ba, egy hét se telt bele, innen vitték el a mentők. Ott dőltei, a mellett a gép mellett, mint egy zsák. Hangját se hallottuk, csak elhuppant. Azt mondják, rákos. Meg hogy kétszer operálták. Én nem mentem megnézni, nem merem. Elárulnám magam, nem tudnék nyugodt lenni. Hát ez van. Hajdú bácsi megtörölte ráncos, gyér hajú tarkóját egy nagykockás zsebkendővel és krákogott. Aztán furcsákat mozdult, mint aki nem tudja, mit akar. Ügy érezte akkor magát, mintha valaki hátulról tarkőn vágta volna. Arra várt, hogy Hajdú bácsi öreges, vicsorgó mosolyával sok ráncba rántja az arcát, aztán köhögve kimondja: — Vicc volt az egész, fiam, ne gyulladj be. András otthon lustálkodik. Áztatja a bajuszát egy lavór vízbe, hogy még konyább legyen. A fene a huncut fejét! De Hajdú bácsi csak krákogott, a nagykockás kendővel mSr a Romiokát fs elkezdte törülgetni, és nem nézett rá többet Már csak abban bízhatott, hogy az öreg eltúlozta András betegségét Mégsem mert másoktól is érdeklődni, az viszont egyre gyanúsabb lett, hogy egész műszak alatt senki sem hozta eló András betegségét, mintha nem akarnának emlékezni sem rá. Délután egyenesen a kórházba ment. A sebészeten megtalálta Andrást. Ott ült az ágya szélén, fénytelen szemmel bámult a szürke cement kockákra. Amikor megállt előtte, András lassan felemelte a fejét, ránézett, hosszú pillanaszóló szakelőadásokat hallgatná, hanem egyebeket is. Anyu már az előbb elhúzódott tőlünk, és fejét a télika- bátba temetve bóbiskolt. Apu is észrevette magát, hogy túl sokat szerepel, és az „Űj Idők”- be bújt. Ha jól emlékszem Duhamel- ről, Georg Traklról beszélgettünk, aztán minden egyébről. Járok-e a mű jégre, nehéz-e az egyetem, kik a professzoraim. Nem is a téma volt a fontos. A könnyed csevegés, ahogy kikerekednek, csattannak, tovább- tovább gyűrűznek a dallamos francia mondatok — volt ebben valami nagyon jóleső. Mintha tizenkilenc év óta erre a beszélgetésre készültem volna; valamiféle vizsgára, amelyen egyenrangúnak kell lennem a tanárral. Itt van a pillanat, és minden sikerül. Ritka értelmes fiú volt Géza. Azt hiszem, mindketten hamar felfedeztük a másikban a partnert — én a magam részéről nem is a férfit, legalábbis ekkor még nem. Mintha a házassághoz, s az egész hosszú élethez nem is férfira volna szükségem, hanem egy jólnevelt partnerre, akivel igen kellemesen és választékosán elbeszélgethetek majd esténként Duha- melről franciául és Traklról németül. (Hogy miért nem sikerült a házasságunk? — nem tudom. Bennünk volt az eredendő ok vagy a történelemben? — Mert a fülke négy utasát a világ négy sarkába szórta szét az elkövetkező vihar: apu Svájcban van eltemetve, anyu nemrégiben kérte a visszahonosítását a bécsi magyar követségen; Gézáról tíz éve nem kaptam hírt. Akkor Brazíliában élt egy portugál nővel). emberek ácsorogtak. Egy kalauz, lámpással a kezében, láváit a csoportból, s errefelé indult. — Mi baj? Mire várunk? — kérdezgették az utasok. — .Valami szerencsétlenség. Nem Gyorsan telt az idő. Siófok után egy kisebb állomáson sokáig vesztegelt a vonat. Géza lehúzta az ablakot. Messze, elől, csoportba verődve enged ki az állomás. Később egy idősebb férfi jött. A mi kocsinknál megállt a lépcsőnél, és rágyújtott. — Egy tehervonat elé feküdt. Valami íré — mondta. Akihez beszélt, most lépett le melléje. Rögtön megismertem az útitársunk volt Tehát nem szállt le Fehérváron, csak más fülkébe költözött. Pár perc múlva indult a vonat s visszajött apu. Tudta már az áldozat nevét is, fiatal költő — a forgalmista most beszélt Szárszóval. Nem a vasút az oka a szerencsétlenségnek, az illető szántszándékkal a kerekek alá szaladt — Szerencsétlen — sóhajtott anyu. — Pedig ismerős a neve... a Nyugatból, vagy valahonnan ... borzalmas. Lassított a vonat amikor kö- Béledtünk az állomáshoz. Az ablakra torlódtunk mind a négyen. Itt nem állt meg, csak áthaladt a vonat; villanásnyi kép maradt meg bennem: égtek a lámpák, szuronyos csendőr, meg néhány bámészkodó a sorompónál, aztán a földön valami fehérség — Magyarország térképe, s kilátszott alóla az elbicsaklott lábfej. — Ez már líra, térkép a költőn. Van ebben valami szimbolikus. Apu hangosan tűnődött: — Verhaeren ... ismeritek? A vonat gázolta el, szerettem egy időben a verseit... Nem is bántam, hogy apu átvette a szót, engem nagyon felkavart az az eset. Egész úton nem bírtam szabadulni egy kényszerű látomástól: alvadt, sikamlós vér a síneken, nem lehet elkerülni többet, minden vonat belegázol, véres lett a mi vagonunk kereke is. j tokig még üres volt a tekinte- te, utána valami egészen enyhe fény indult el a szeméből, elgyötört mosoly rántotta félre szája egyik sarkát, majd fel akart állni, de visszaesett. — Maradj csak — szólt rá. András azonban belekapaszkodott az ágy végébe, a másik kezével feléje nyúlt és mégis felállt Mintha csikorogtak volna a csontjai az erőlködő mozdulatra. Arca eltorzult, de az akarata diadalmas kodott — Meg akarlak ölelni, komám! — mondta erőtlenül. Rettenetes látvány volt. Nem hitte volna, hogy az ember képes így tönkremenni. Tenyerében tartotta András karját, de csak a csontot érezte. Attól félt, hogy a döbbenet az arcára is kiült, ezért mosolyogni igyekezett. És amikor átölelte, mintha csontvázat fogott volna át. Félkézzel fel tudta volna emelni Andrást, úgy gondolta. — Gyere, menjünk ki — kérte András. — Beszélgessünk, Xiía- l$b Csak vonszolta magát. Minden lépésnél úgy ingott, mintha szél cibálta volna. Az ajtó melletti padra ültek le. — Hát megjöttél? Annyi melegséggel nézett rá András, hogy a torkát összeszorította a fájdalom. Ez lenne az utolsó búcsúzás? És hadarni kezdte az élményeit, igyekezett minél tréfá- sabban előadni a történteket. Beszélt a munkáról, a német kollégákról, a furcsa kosztról, a tengerről, és minduntalan német szavakat használt, hogy felderítse barátját a hencegésével. András boldogan hallgatta. — Én pedig itt vagyok — mondta a végén András. — No és? Nem tart már sokáig és... Amikor kimondta, akkor döbbent meg, micsoda hülyeséget mondott. De ő úgy értette, hogy András nemsokára meggyógyul majd és újból.., — Igazad van — ejtette le a fejét András. — Már nem sokáig tart. De ez rettenetes. — Egy hónap múlva táncolni fogsz! — erőltette a vidámságot és átölelte barátja csupacsont vállát. — Egy hónap múlva..' í — Komolyan nézett vissza. —* Nekem már napjaim se nagyon vannak hátra. Ne szólj, fölösleges. Érzem. Tudom. Mindent végiggondoltam. Nem félek a haláltól. Annyit szenvedtem, hogy nekem a halál már semmit sem számít. — Ne beszélj így — kérlelte meggyőződés nélkül. — Megértelek, hogy most el vagy keseredve, de majd meggyógyulsz. Alig észrevehetően legyintett — Szeretnék kérni tőled valamit. Ez volt a legszörnyűbb pillanat. András tekintete mindent kifejezett. Most már tudta, hogy nincs értelme a további alakoskodásnak. Dehát ő képjelen arra, hogy a barátja haláláról nyugodt szavakkal tárgyaljon. Nincs ereje hozzá, — Te búcsúztass majd éli Megteszed? És ne engedj papot hozzám. Érted? Papot? Andráshoz? Ki gondolhat ilyenre? András már negyvenöt tavaszán, még kaJ masz fejjel fogott fegyvert a németek ellen, ötvenhatban együtt káromkodtak, amikora fejtetőre állított, megbolondult világ a vállukra szakadt, és elszabadult körülöttük a féktelen indulat. Egyszerre nyúltak akkor is a fegyver után, keresték meg azokat aa elvtársakat, akik tudták! mit kell tenniük. András osztályának régi, kipróbál* harcosa. Türelmetlenül, nyugtalanul nézett rá András. Nem tudott megszólalni, csak a fejével bólintott. — És beszélj az orvosokkal. Ne hagyják, hogy kínlódjak. Rettenetes fájdalmaim vannak. Adjanak morfiumot. A friss levegőn sem tudott magához férni.' A kórház kapujában éles szél vágott az arcába, bebújt a felöltője alá, még a húsában is érezte a hideget. A tél jelezte már közeledését. A fák alatt vastagon terítve, ösz- szetaposva haldokoltak a sárgafoltos levelek, egyet-egyet felkapott közülük a szél, és megpörgetve hajtotta maga előtt.-- Bukdácsolva, kalimpálva sodródott a társai közül kiszakított levél a következő fáig,) ahol erőtlenül elnyúlt a többiek között. A friss szél sem tudta azon-’ ban gyötrő gondolataitól megszabadítani. És ahogy ránézett' egy vékony akácfa csupasz gallyaira, amiket kénye-ked- vére cibált a szél, mintha András erőtlen karjait látta volna, ahogy integet utána. A következő ház ajtaján két fiú vágtatott elő olyan harso-' gással, mintha csatába indu-' ló indiánokat akarnának utánozni. Sapka sem volt a fejű-' kön, csak rohantak át a téren, aztán belebukfencezMc a1 gesztenyefák lehullott -ha,' vastag levélhalmazába.
