Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
Közelebb a világszínvonalhoz A jövő évi gyártmány fejlesztés a KAEV. 30. számú egri üzemében — És eldobta a papírt? — Egy frászt! Juszt se! Majd egyszer magamtól! (—ó) nyolcvan milliméter szélességű fonálkötegek szárítására alkalmas. Kényelmesebb üzemi elrendezés mellett nagyobb kapacitás érhető el! Kapacitásnövekedést hoz majd textilgyárainkban a fes- tőjígger is — amely szintén az egri gyáregység fejlesztési tervében szerepel. Az új berendezés — amely a szövött áruk automatikus festésére alkalmas — a jelenlegi gépeknél jóval többre képes: 1 000 milliméter szélességű anyag helyett ezerhétszáz milliméteres szövetet képes színesíteni. A manzard-szárító elkészítése a legközelebbi feladatok között szerepel: a jövő év első felében kerül legyártásra. A percenként 80 méter anyag szárításra alkalmas berendezés a korábbitól eltérően nem felső, hanem alsó légfúvású — s így lényegesen jobb minőség elérését teszi lehetővé: a szövet kevésbé foltosodik. Mindezek természetesen csupán a nagyobb jelentőségű gyártmányok. Rajtuk kívül sok más terméket korszerűsítenek a következő hónapok során az egri üzemben, közöttük olyanokat is, amelyeket nem éppen az ipar — hanem talán mi, a vásárlók fogadunk szívesebben. Érdekességként említik, hogy például a táskazárak tökéletesítésére is sor kerül a kö zeljövőben. A gyáregység mintegy 100 ezer forintos költséggel kísérletezik ötféle új zártípus kialakításával. A huszonnyolc gyártmány korszerűsítése egyelőre még csak terv. Az egri gyáregység műszaki dolgozóin, munkásain múlik, hogy a tervek az elkövetkezendő hónapok során sikeresen meg is valósuljanak. (—ni) — Képzelje el, napok óta hordok a zsebemben egy darab papírt, pontosan a közepéit egy szóval, és majd megbolondulok. Először is ott kezdődött a bolondéria, amíg megpróbáltam kisilabizálni, mi is van annak a darab fehér papírnak pont a közepére írva... Végre sikerült: „Eldobni!” — ez volt ráírva. Azután jött a még ke <yetlenebb töprengés: mit, miért, hol, mikor, hogyan kell eldobni? Mindent végiggondoltam, az égvilágon mindent, még azt is, hogy talán az életemet kellene eldobnom és nem, és nem jöttem rá, miért, ki írta arra a darab fehér papírra, annak is a közepére: „Eldobni!” . .. — Na és végül mi lett a papír sorsa? — kérdeztem izgatottan, mert már engem is érdekelt az ügy... — A teljes megbolondulás előtt, szólt a feleségem: „Jenő, eldobtad már végre azt a vacak papírt? ... Direkt ráírtam, hogy eldobni, mert nélkülem még arra is képtelen vagy. hogy egy vacak papírtól megszabadulj!” — Hintát készített a lőrinci Petőfi Termelőszövetkezet két mesterembere: a kovács és a bognár. Obrecán László már as összeszerelésnél tart... Tavasszal építettük — idegen helyekre. A kovács és a bognár szerszáma meg olyan, hogy nélkülözni sem tudják a mindennapos munkában. A ló- patkolás, a hordókészítés, a mond^k * büszkéh ~ vallják ’ magukénak a hatvani muut szekerjavitas, az ekek, boronák m€uett húzódó épületet és más munkaeszközök ápolása a falusi életmóddal jár együtt marty utcában volt. Át lehetett hallani a kovácsüllő csengését Az én munkámat a vasalással fejezzük be, ezért nem mindegy, ki csinálja. Obrecán Lászlónál kívánni sem tudtam volna jobbat... — Pontos, jó famunkára öröm rádolgozni a vasat — szól közbe a kovács. — Szívesen dolgozunk együtt a termelőszövetkezetben is, mert az évek során megtan ültük egymást becsülni. Itt is egymásra vagyunk utalva a sok munka közben. — Tavasszal húzták fel a műhely falait, én készítettem a tetőt, ablakokat, ajtókat. Pannóniát érő hintó Szita József, a párttitkár, a műhely vezetője sorolja ezután, hogy milyen sok eredmény fűződik a két mesterember nevéhez. — Rendbe hozták a fogatokat, a munkagépeket, kukoricagóré- kat, sertéshizlaldát építettek helyi anyagból. Ha fél kellene sorolni, sokáig tartana. A famunkát Bózsvári, a vasmunkát Obrecán készítette a «&- vetkezetben. — Sok munkájuk mellett hintát is készítettek... Az új jármű —, amely a szövetkezet vezetőinek kwwtttfa hogy kerékpár, gyaloglás helyett ez vigye őket a határba — befejezés előtt álL A festés, az összeszerelés van még hátra és máris kigördülhet hosszú útjára. — Egyhónapos kovács- és egyhónapos kerékgyártó—bognár munka van benne — gyaráz a műhelyvezető. — Ez a hintó legalább Pannónia árával egyenlő. Két alapos, hozzáérts i ember munkáját dicséri a lőrinci Petőfi Termeiősritarite- zetben ez a hintő is és az a sok í j műhely A lőrinci Petőfi Termelőszövetkezetben is kopnak, romlanak a gépek, új épületekre, új talajművelő gépekre van szüksége a gazdaságnak, és ez a mesteremberek feladata. A Könnyűipari Alkatrész- gyártó és Ellátó Vállalat 30. számú Egri Gyáregységében még tart az idei nagy munka, az év végi finis — december tizenötödikére kell befejezni a szegedi rekonstrukciót: a tex- tilgyár belső anyagmozgatásának teljes gépesítését —, de már a következő hónapok feladataival ismerkednek a műszakiak. A gyáregység vezetőjével és főmérnökével beszélgetünk. Említik, hogy jövőre — félszáz- fajta termékből — ismét több mint 40 millió forint értékű munka vár az egri üzemre. Vállaltak volna többet is, de a telepen már nagyon szűkösen férnek, egyre ijesztőbb a zsúfoltság. így lényegében az idei feladatok ismétlődnek. Természetesen már ami a forint-tervet illeti — helyesbítettek —: hiszen a jelenlegi gyártmányokat újabbak egészítik majd ki, közöttük több olyan, amelyet hazánkban első ízben készítenek. — Tovább tisztul a profilunk — újságolja Németh Tibor gyáregységvezető — termékeinkben egyre inkább a textilipari berendezések dominálnak. Munkánk során arra törekszünk, hogy közelebb kerüljünk a világszínvonalhoz; idehaza próbáljuk elkészíteni azokat a gyártmányféleségeket, amelyeket eddig drága pénzért külföldről vásárolt az ipar... Az elkövetkezendő másfél év során mintegy 7 millió forintos költséggel 28 gyártmányt kívánunk fejleszteni. A hozzávaló leírásokat már megkaptuk, rövidesen hozzáfogunk a munka előkészítéséhez. A jövő évi újdonságok közül feltétlenül említést érdemel a 7 dobos írezö szárító. Az osztrák Sucker céggel közösen készítendő termék nagy előnye, hogy a textiliparban jelenleg használatos szekrényes szárító berendezéseknek csak mintegy egyharmada, s így lényegesen kisebb helyen elfér. Praktikus és ami a döntőbb: 50 milliméter helyett s ha minden klappol, jöhet a sorozatgyártás. És maga is megkapja a sok... sok ezer forintját... Arkhimédész: Zeuszra, és ez mennyi időt vehet igénybe?... Igazgató: Ö az ilyesmi viszonylag gyorsan megy, mert tényleg olyan dologról van szó, amit nélkülöz az ipar, meg az 500 millió is hatalmas pénz... Legkésőbb két év alatt megy a dolog... Arkhimédész: Két év? 730 nap? De hát én csak ezer forintot kérek most, hogy gyorsan megkezdhessék és megtakarítsanak 500 millió forintot... Igazgató: Nem érti ön ezt. Arkhimédész elvtárs ... Nekem ilyenre nincs keretem... Ez nem tartozik a hatáskörömbe, én ilyenben nem dönthetek... Arkhimédész: Az Olimposz összes szentjeire... Hát mekkora gyár ez? Igazgató (büszkén): Nagy, hatalmas gyár... Évente kétszáz- millió forintot termelünk, de az egész gyár megéri a háromszorosát is... Arkhimédész: És maga ennek az igazgatója? Igazgató: Igen ... Arkhimédész: És nem dönthet ezer forintról egy 500 milliós megtakarítást hozó találmány ügyében... Igazgató (feszeng): Nézze, az úgy van, Arkhimédész kartárs (a titkárnő hozza a konyakot és a feketét)... az úgy van, hogy nincs rá keretem... Tessék, kávé és konyak ... Parancsoljon ... Arkhimédész: Erre van kerete? Igazgató: Hogyne ... Erre igen ... Évi nyolcezer forint... (egri) — Története van ennek — szól Obrecán László kovács, és a hideg téli széltől óvó falak között —, ahol fűrészporos kályha adja a meleget — két ember sorsa, a szövetkezet két mesteremberének rövid története kerekedik ki. ! — Régi, szakmai barátság köt .össze bennünket — mondja 'Bózsvári József bognár. ’ — Az én műhelyem az Ár- 'pád, Obrecánó pedig a VörösA famunka Bózsvári József nevéhez fűződik, a festés is ac ő feladata. javítás, új gép, új épület, amelyeket nehéz pénzben kifejezni Munkájuk nélkülözhetetlen. Hasznos együttműködésükre még sok éven keresztül lesz szüksége a közös gazdaságnak. Pilisy Elemér gára gondoltam... A népre! Igazgató: Űgyis jó ... Titkárnő: (benéz). Igazgató: Kávét, konyakot, Marika... Szóval, igazán nagyszerű, még ma felterjesztem a felsőbb szervekhez ... Arkhimédész: Hogy mit csinál még ma? Igazgató: Még ma felterjesztem, a felsőbb szervekhez... Arkhimédész: De miért kell ezt felterjeszteni? Hát itt van a mintapéldány, itt vannak a rajzok... Van itt talán néhány hozzáértő?... Nézzék meg, s kezdjenek hozzá már holnap... Mindennap több mint egymillió forint. Igazgató: És az ön találmányi díja... Vagy újítási díj... Mindegy, hogy minek nevezzük? Arkhimédész: Én, kérem, nem vagyok a pénz örök éhezője... Nekem csak annyikéit, hogy vegyek egy új köntöst, s egy darabka kenyeret... Meg még valami jusson (kissé cinkosan) a hetérákra... Érti? Na, mondjuk ezer forint.. Mert a papír is pénzbe kerül manapság... Igazgató: De hát miből fizessem én ki magának azt az ezer forintot? ... Ilyesmire nekem nincs keretem ... Még a mai nap felterjesztem, aztán megvizsgálják, ellenőrzik, legyártják, kipróbálják, engedélyezik, mi megkapjuk ezt az engedélyt, elkészítjük a prototípust, aztán a nullszériát, majd a KERMI megvizsgálja, A nti kis színpadunk: Arkhimédész elvtárs a gyárban alaktól, meg a szövegtől is). Hogy mi... Legfőbb micsodája? Igazgatója, kérem... Az vagyok, ha erre gondol.. . Arkhimédész: Jó ... legyen igazgatója... Azért jöttem, mert hallottam, hogy hellénföldtől északra, az egykori vad lovasok földjén, a népgazdaság rászorult arra, hogy okos emberek minél több bölcs találmánnyal segítsék ... Ezért vagyok itt. Feltaláltam a végtelen csavart. Igazgató: A végtelen micsodát? Arkhimédész: A végtelen csavart... Ügy hallottam, hogy erre nagy szüksége lenne a népgazdaságnak, de még eddig nem találták fel... Hát itt van. Elhoztam. Igazgató: (felugrik). Ember... izé ... Arkhimédész elvtárs ... Up-"e, így hívják? Nagyszerű- Igazán kolosszális. Éppen most szóltak egy másik gyárból, hogy pont ilyesmi kellene. Arkhimédész: Nahát, ennek igazán örülök .., Számításokat is végeztem... A népnek és gazdaságnak évente kereken 500 millió forint megtakarítást eredményez, ha elkezdik gyártani ... Tessék, itt vannak a tervrajzok... Itt a mintapéldány ... Igazgató: Soha ennél boldogabb napom ... Foglaljon helyet ... (csönget). Mondom, soha ennél boldogabb napot... és igazán örülök, hoay pont rám gondolt. Arkhimédész elvtárs ... (Űjból csenget.) Arkhimédész: Én nem maSzereplők: titkárnő, igazgató, Arkhimédész elvtárs. A szín: igazgatói iroda. Az igazgató az íróasztal mögött telefonál. Igazgató: Nem... értse meg, Kókai elvtárs, nem tudunk gyártani olyan csavart... Hogy miért nem? Azért, mert ezt a csavartípust még nem találták fel... Jó, amint feltalálták, rögtön üzenni fogok ... Természetesen. Viszont hallásra ... (leteszi a kagylót). Titkárnő: (beoson a szobába), Igazgató: Nem kérek kávét Marika... Titkárnő: Nem is azért jöttem. .. Egy ember, olyan furcsa szakállú, keresi az igazgató elvtársat... Igazgató: Hogy hívják? Titkárnő: Furcsa neve van... Valami Arkhi... Arkhimédész, vagy ilyesmi... Igazgató: Arkhimédész... Arkhimédész... Hol találkoztam ezzel a névvel? A központban nem dolgozik ilyen nevű... A telephelyeken se... Mit akar? Titkárnő: Nem mondta meg, pedig kérdeztem, ötször is .. . De nagyon fontos... Népgazdasági érdek ... Csavar... csak ennyit mondott, hogy csavar ... Igazgató: Csavar? Népgazdasági érdek? Utóvégre csavargyár vagyunk. Küldje be azt az eml ért... Titkárnő: Kérem, máris küldöm, igazgató elvtárs ... (el). Igazgató: Arkhimédész? Nem tudok rájönni, ki lehet,.. Arkhimédész: (belép az ajtón, udvariasan meghajol.) Az istenek adjanak hosszú életet és boldog halált... Ön itt ennek a csavarkészítőnek a legfőbb mestere? Igazgató: (meghökkenve az A szövetkezet tanyaközpontjában, az új tehénistálló mellett, új épületben kapott helyet a gépszerelő, a kovács és a bognár. Nincsen falu mesterember nélkül. Cipészre, ácsra, kőművesre mindig szükség volt Most is építkeznek — nagyobb mértékben, mint bármikor — a javítani valót nem szívesen viszik MESTEREMBEREK
