Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-23 / 302. szám
Égre száll a vörös kakas Akár Szodoma lángokban állt Eger „...Veres Zászlók tétessenek ki...” A tűzoltás múltja és jelene Piros tűzoltóautó száguld az utcákon, szirénájának vijjogó hangja messzire hallik. Valahol tűz ütött ki... ég egy ház... egy szalmakazal... egy istálló. Valahol égre szállt a vörös kakas ... A tűzoltók gyorsan, sietve végzik munkájukat, a tűz hőségétől, a küzdelem hevétől verejtékeznek acélsisakjuk alatt. Nem tart sokáig s elfojtják a mindent elhamvasztani akaró lángtarajokat. Az emberek a Niagara-szivattyú — megtették dolgukat. A tűzrendészet históriája valahol tűz támadt, nemcsak a harangzúgás adta tudtára az embereknek, de azt is tudatták mindenkivel, hol s merre pusztítanak a lángok, hová siessenek, „hamarább mások Oltalmazására”. Nappal a püspöki, a káptalani és a katedrába templomok tornyaira, arra a részre mutatva, ahol a tűz pusztít, vörös zászlókat tetettek ki: éjszaka „egy lámpás jó hosszú rúdon”, mutatta az irányt. Tiltották a tűzgyújtáshoz kapcsolódó népi szokásokat, semminemű időben nem volt szabad sem a belső, sem a külső városban az utcán dohányozni, s kemény büntetést kapott az is, aki a lövöldözést tiltó rendeletet megszegte. (Féldául F. József szabómester uram, azért, mert kilencszer elsütötte puskáját odahaza, az udvarán, 9 óráig tartó áristomra ítéltetett. A pusztulás krónikája A históriai adalékok mind azt bizonyítják, nagyon fontos kérdésnek tartották a régi Egerben, hogy a tűz ellen védekezzenek. Kollektív felelősséggé tették megóvni pusztulásától ezt a várost Ám a vörös kakas minden vigyázás és őrködés ellenére felröppent a város egére, szorongó félelembe és rémületbe kergetve az embereket Az első legnagyobb tűzvesze- delem dátuma: 1800. augusztus 23 ... Egyszerre több pontján gyulladt ki a város, mintha gonosz kezek vetettek volna a házakra zsarátnokot „Ilyen pusztulást csak a törökök 1552-i ostroma idézhetett elő — írta a szemtanú krónikás, Gáttáji Gorove László — a városnak jelesebb része a lángok prédájává lón”. Leégett a püspöki rezidencia, a papi szeminárium épülete, az áldozó papok háza, a ciszterek temploma, s egész sor épület, legalább 150 ház. A kár, mint ) *♦♦♦•*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ k írták, 324 360 ezüst forintra becsültetett. Alig több mint negyedszázaddal később, ugyancsak augusztusban (1827. aug. 2S.) irtózatos tűz pusztította Egert, az utcákon is alig lehetett a nagy melegség miatt állni, s mint az egykori kesergő tudósítás hírül adja, végső pusztulás fenyegette az egész várost, mint Szodomát és Gommorrát. A város nem pusztult el, de így is minden dísze, s minden ami szép volt benne, e napon hamvaiba temettetett: 100 lakóház, középület égett oda és 50 borház. 1874. július 3-án, pénteki napon támadt újabb hatalmas tűz a város kellős közepén, a belső piacon — a mai Dobó téren. „A piac közepén — írta néhány nappal ezután cikkeben az Eger című lap — a hőség legalább 40 fokú volt”. Hatásában, pusztító erejében ez a harmadik tűz volt a kisebb, mégis ez adta a gondolatot, hogy változtatni kel! az eddigi állapotokon. Kilenc nappal a nagy tűz után — 1874. július 12-én — megalakították az Egri Tűzoltó Egyesületet. Nincs messze már a jelentős állomás, fennállásuk 100. esztendejét ünnepelhetik. És a jelenről — egyszerű mondatokban A mai Eger rendezett város és építészetileg egyre rendezettebbé válik. Modern és korszerű épületeket, városnegyedeket építünk — vasbetonból és panelekből. Talán megszűnt volna a tűz fenyegetése? Szó sincs erről, hiszen a veszély- forrásoknak korántsem vagyunk hiányában, s e fészkekből a gondatlanság, felelőtlenség ma is égre röppentheti a vörös kakast Ám olyan tűzve- szedelmekről, amelyeket még Breznay Imre, Eger kutatója említhetett, ma már nem beszélhetünk. Kisebb, apróbb tüzek lángjai — igaz, nem gyakran — még fel-fellobbannak. Eger tűz-statisztikájának adatai azonban mindinkább zsugorodnak. Tűzoltóink, akár hajdani elődeik, éberen őrködnek s munkálkodnak —„a közjóért — becsületből’*. Piros tűzoltóautó száguld az utcán, szirénázva. Az emberek felfigyelnek: „tűz van!” S mennek tovább. Észre sem veszik, amikor a piros autó már visszafelé tart. Hallgat a piros autó szirénája, olyan most, dol- gavégezetten, mint akármelyik jármű az utcai forgatagban. Pataky Dezső ■ «■■ai — -----Mellőzött emberek Beszélgetés dr. Feisthamel Frigyes főorvossal a gyógyult tbc-s betegek munkába helyezésének problémájáról Gtetrii A Geurnió Falusi játékboltok Falvainkhan még másfél—két ♦ Abban az időben, amikor évtizeddel ezelőtt is szükség- \ termelőszövetkezetünk először télén volt a játéküzlet A pa-t kapott üdülési beutalót, a ve- rasztság a városokban és a vá-’zetőség napokig törte a fejét sárokon szerezte be azt a kevés; kit érdemesítsen rá. Hosszas játékot, amennyire a jövedel-i vita után megszületett az elméből futotta. Az igények ké-J. határozás: utazzék Hévízre S. sőbb gyorsan növekedtek, s ma Balogh Antal. Megszolgálta a már nincs az országban olyan jutalmat, s bizonyára kívánja község, ahol ne árusítanának is öreg csontja a meleg vizet rendszeresen játékot, 240 falu-#— neki dukál, ban pedig önálló játékszaküz-, Maga az elnök vitte a jó let működik. Az igények telje- hírt. S. Balogh Antalt fejés sen azonosak a városival. A közben találta az istállóban- falvakban éppen olyan népsze- Homlokával nekidőlt a tehén rű az elemes kisvasút, vagy a oldalának, meg sem fordult a KRESZ-játék, mint akár Buda-*„jó estét, Antal bátyám !”-ra, pesten. A játékvásár egyik így hát aa elnök hátulról sze- szenzációját - a holdautót - gezte neki a kérdést. Pedig ugyanúgy szétkapkod jak a fal- igen-igen szerette volna látni Valiban, mint az ország barme- az öreg arcát, vajon miféle lyik városában. 1961-ben a érzelmi térkép rajzolódik rá, második ötéves terv első évé- ha meghallja a nagy újságot? ben - a falusi játékforgalom _ Mondja, Antal bátyám — értéké már 39,6 millió forint kezdte ünnepélyesen az elnök volt. 1962-ben ez kereken 45 _ volt már nyaraini? millió forintra emelkedett, a . . , , .... „ ,. ... következő évben - 1963-ban - , f P’^gh ^le mellett tala- pedig már meghaladta az 50 lat «óikul suhant el a kérdés, millió forintot. Az 1964. évi fa-* ~ Micsoda, Jamkam? lusi játékforgalom értéke 56,84 —' Azt kérdeztem; volt- már ftűnió forint »nyaralni? Abbahagyta a fejést, a térde közé szorított sajtárral együtt pöndörödött meg a tengelye körül, laposakat hunyorgó szemlében döbbenet tükröződött: Janim, tegnap még semmi bajod sem volt.. j — Nyaralni, azt kérdezted? A harmincas években nem is egyszer. Dunántúlon, meg Békésben, résaisaratóként.., — Ej, ej — dörgött az elnök. — Komolyan beszélek .Igazi nyaraláson, amikor csak evett, ivott meg a lábát lóbálta. S. Balogh ádámcsutkája te, s fel futikározott, mintha szálka akadt volna a torkán. Végképp nem értette, mit akarhat az elnök avval a... Micsoda ő? Kisasszony? Vagy csélcsap dologkerülő? Megkergült az elnök? Ugrassa a cimboráját, ne őt! Maga alá igazgatta a sámlit és megint megtámasztotta homlokával a tehén oldalát. Hanem az elnök nem hagyta annyiban a dolgot. — Jól van hát — mondta. —• Készüljön fel. a hét végén SZOCIALISTA társadalmi rendünk alapvető célkitűzéseiből eredő elv, hogy népi demokráciánkban a legfőbb érték az ember. Az ember értékét pedig társadalmi hasznossága, munkája határozza meg. Ebből a gondolatmenetből természetszerűleg következik, hogy államunk rendkívüli anyagi erőfeszítéseket tesz egészségügyi és szociális intézményeink fenntartására, újabb intézmények felállítására, a betegek szakszerű, gondos gyógyítására. így fokozatosan teremtődnek meg azok a feltételek, amelyek alapján egyes betegségeket —többek között a tbc-t is, mint a „morbus hungaricus”-t — felszámolhatjuk. Bár közismert az a hatalmas megelőző és gyógyító munka, amelyet a tüdőgondozók és gyógyintézetek e betegség teljes gyógyítására, valamint felszámolása érdekében végeznek, mégis önkéntelenül vetődik fel a kérdés: — Gyógyítható-e teljes egészében a tbc, mint „magyar betegség” és milyen lehetőségeik vannak a gyógyult, munkaképes embereknek a munkába való visszatérésére? A választ dr. Feisthamel Frigyes, a gyöngyösi tüdőgondozó intézet főorvosa és dr. Túlit Cecília főorvosnő adja meg, akiket rendelőjükben kerestünk fel a tbc-rehabilitációval (munkakönnyítés) kapcsolatos nehézségek tisztázása miatt MA MAR A KÓRESETEK többségében nem az a probléma, hogy meggyógyítható-e a tbc-s beteg, vagy sem, hanem inkább az, hogy gyógyulás után, átmenetileg, vagy huzamosabb időre tudnak-e számára olyan jellegű munkát biztosítani, amelyet egyrészt a visz- szaesés veszélye nélkül, másrészt önmaga és a társadalom számára hasznosan végezhet Népi államunk ezt a jogot és kötelességet az 1961-ben megjelent tbc-törvényben lefektette és megvalósítását azaz vég- rehajását az egész társadalom kötelességévé tette. Ennek gyakorlati kivitelezése elsősorban a mezőgazdaság területén ütközik komoly akadályokba. — Hány gyógyult, vagy gyógyulófélben lévő tbc-s van a járásban, aki egészségének veszélyeztetése nélkül könnyebb fizikai munkára alkalmas lenne? — A legutóbbi felméréseink alapján 713 tbc-s beteg van a gyöngyösi járás területén nyilvántartva. Ebből 213 mezőgazdasági dolgozó igényel rehabiutazik Hévízmi Most azután csaknem felborult a sajtár, olyan hirtelen költözött a sámli mögé. — Mit csinálok én? — Utazlik Hévízre, — Én-e? Oszt a nyavalyának! — Nyaralni, érti, nya-ralni! Itt a beutalója, fogja! — Egy zöld cédulát nyomott az elnök az (öreg kezébe^ majd faképnél hagyta. Fél óra sem telt eL S. Balogh ott téblábolt az elnök sarkában, Hümmögött, sóhajtozott, nyögött, krákogott, kilitációt. Az ipar és a mezőgazdaság pillanatnyi helyzetét tekintve, főleg az utóbbinál súlyosabbak a problémái;. Ugyanis a beteg tsz-tagok leszázalé- kolásuk esetén havi 260 forint munkaképtelenségi járadékot kaphatnak, illetve egy-két évi maximális időtartamra a napi fél munkaegység ellenértékét. A mezőgazdaságban az állandó könnyebb munka hiányában sokszor kénytelenek nehezebbet végezni, ami a betegség kiújulásához vezethet. A betegségből adódó kényszerű tétlenség egyesekben indokolatlan munkafóbiát, másokban az ellenszolgáltatás nélküli jövedelem a munkaerkölcs megromlását eredményezi. A gyógyulásban való bizodalom elvesztése a mellőzött emberek érzetét keltve „gyógyíthatatlanná” teszi a kevésbé beteget is. NEMCSAK A BETEG ÜGYE az, hogy meggyógyuljon, hanem egyúttal társadalmi feladat is gyógyulásuk elősegítése. A városokban és járási székhelyeken közös tbc társadalmi bizottság foglalkozik a gyógyult, vagy munkaképes egyének elhelyezésével. Munkába állításuk sok esetben fél gyógyulást jelent, nem is beszélve az ezzel járó egyéni és népgazdasági érdekről, — fejezte be nyilatkozatát a főorvos. Különösen a mezőgazdaságban nehéz a helyzet. Nem könnyű feladat egy-egy termelőszövetkezetben átlag 50—60 csökkent munkaképességű tagot rendszeres, vagy huzamosabb ideig tartó kereseti lehetőséghez juttani, ahol a munkák zöme teljes embert és energiát igényel. De azért lehetne kiutat találni. A Népegészségügy című folyóirat ez év júliusi számának a tbc-rehabilitációval foglalkozó cikke közel 120 munkahelyet és lehetőséget sorol fel a mezőgazdaságban, ahol csökkent munkaképességű embereket lehetne foglalkoztatni. Tehát van mód és lehetőség. Az illetékeseknek nagyobb gondot kell rá fordítaniuk. Az egyéni és társadalmi érdekek megfelelő összehangolásával meg kell teremteni a szükséges feltételeket. A beteg és idős emberek rendszeres anyagi támogatásának nagyszerű példáját találjuk az aba- sári Rákóczi Termelőszövetkezetnél, ahol 77 arra rászoruld tagnak fizetnek havi 150—150 forint járadékkiegészítést. Mintegy 20 katasztrális hold terület füzesítésével tervbe vették egy kosár- és demizsonkö- tő segédüzem kialakítását, ahol 30-40 csökkent munkaképességű tagnak tudnak majd állandó kereseti lehetőséget biztosítani. Remélhetőleg ez az úttörő példa hamarosan több követőre talál a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és ilyen, vagy hasonló segédüzemágak létrehozásával nemcsak a tbc-rehabili- tációt, hanem még sok-sok gyakorlati kérdést is meg tehet oldani. TERMÉSZETESEN a betegeknek is mindent el kell követniük, hogy kellő gyógyulás esetén öntudatos dolgozóhoz illő munkamorál kialakításával ismét elfoglalják megbecsült helyüket társadalmunkban. Dr. Sándor József (Kép szöveg nélkül Vie Nnovej hívóval ? — ördögöt behívó? Beutaló? — ráncolta homlokát az elnök. — Felmutatja aa üdülőben, kap érte szobát, meg kasztot. Eszik meg alszik, ennyi az egész. Az öreg kínosan húzogatta a nyakát. Erősen töprengett, mivel vétózhatná meg a parancsot. — Nem mehetek én mégse. Mit szólna a falu? Hogy tán S. Balogh Antalnak öregségire elment az esze... Meg az asszony mit szólna!? — Ugyan, ne gyerekeskedment az irodából, megint be- jen! jött. De az elnök figyelemre — De hát mégis, hogy’ kép- sem méltatta, ezért előrukkolt zeled? .., A legnagyobb do- keservével. logidőben? Meg ki segédkezük — Mondjad már, mi a nehéz- a Szegfűnek, ha borjazik, séget csináljak én ezzel a be- már talán a jövő héten Tucatjával teregette az épveket, hogy így. meg úgy, az elnök azonban mindegyikra tudott kontrát. Végül az öreg, teli szíva tüdejét, utolsó rohamra indult. — De a nemjóját, hát mit vétettem én! Nem jól végzem a munkámat? Nemi én kelek legkorábban, fekszem legkésőbb? Miért kell pontosan nekem mennem? Elszoktam én már a katonásditól. ne parancsolgassanak nekem! — Ugyan, ki parancsolgatna! —■ csapott az asztalra aa elnök, — Azt teszi, amit akar, — Azt mondod, amit aka- rok? — villant meg S. Balogh! szíeme bogara. — Biztos? — Egészen biztos. Pipázhatok a szobásban? — Pipázhat. — A kapun is kiengedne&J ha én úgy akaromi? — Persze. S. Balogh Antalnak nem volt több kérdése. Megvonta a vállát. Ha így áll a dolog^ jól van. Sokat elviselt már ő az életben. — Nem bánom, na — nyugtázta megnyugodva. — Hanem egyetlen, csak egyetlen kérésem volna. Azt mondod, mindent tehetek, amit akarok. Hát én azt akarom, járd ki nekem, kedves Janikám. hogy egyszer, csak egyetlenegyszer adjanak eltávozást. Hogy hazalátogassak. Mert tudod, mé giscsak aggódok a Szegfűért. Meg, na; igaz; tudom én még katonakoromból, mit jelent a „kondérkossat” mellett a kis jó hazai, Csata Ltadft A tűzoltásnak is van történelme, s Egerben e történe- , lem kezdete messzi-messzi időkbe nyúlik vissza. Már a törökök kiűzetése után találni nyomot, amikor is a megsanyargatott város lakói a váratlan tűzesetek megakadályozását sürgették, panaszkodván, hogy „sem éjjeli, sem nappali vigyázói és istrázsái nincsenek a városnak a gyu- ladás eltávoztatására”. II. József tűzrendészeti pátensét is megelőzően születtek már olyan intézkedések Egerben, amelyek a „Gyuladásnak Megakadályozásáról, annak ha- marságos Fel-fedezéséről, a Tűz Gyors El-ótásáról, a Tűz Következéseinek okos Megelőzéséről” rendelkeztek. Külön „tűz-inspektort” választottak s a város tanácsának tagjai együttesen is tartottak „Tűz-Tzirkálás”-L Eger ez idő táján — a 18. században is — a faházak városa volt. Jóllehet, a fából való építkezést kemény parancscsal megtiltották, s még csak azt sem engedélyezték, hogy a város falain belül a házakat szalmával vagy náddal fedjék, a tűz veszedelme tovább ra is fenyegette Egert. Érthető hát, hogy az új meg új statútumok, szabályrendeletek mindig első pontjukban rögzítették, hogy „— a Tűzre Serény Vigyázás Légyen, ahhoz való Készületek jó Karban legyenek”. A tűzoltás szerszámai a maguk idejében korszerűek voltak: lajtok, kádak, abroncsozott hordók, lajtorják, tűzhorgok, vízipuskák, bőrkupák, csáklyák stb. E szerszámokat, eszközöket a céhek teremtették elő, s a céhek kötelességévé tették ezek javítását, karbantartását is. Maguk a céh-tagok voltak az első tűzoltók, a tanács határozata szabta meg, kinek mi a teendője, ha tűz támadna. („Az Harangöntő az Föcsken- dezó mellett lesz...”) Nemegyszer gyakorlatoztak — mint az egykori feljegyzés rögzíti: ^próbatételt tartsanak az Vízi puskák Kormányzására’* —, hogy ki-ki tudja a dolgát, és ( szerszámok se mondják fel < a szolgálatot A tűz jelzését, akár napja-1 bakban, régente is fontos kö-J telességként szabták, * — azo-1 nal, mihelest eredetit tapasz- j talni látytya, tartozzon magaj vagy más által Ki Kiáltattni, 1 és Lármára bocsáitani.„” Haj 4- j