Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-21 / 300. szám
Saliide, Cuba! Friss virág Hemingway asztalán Ha jól emlékszem, Rio Cris- ttában, ebben a trópusi hangulatú városban született meg az ötlet: mivel itt van a közelben, nézzük meg Ernest Hemingway kubai rezidenciáját, amelyet az író felesége, rajongói, s nem utolsósorban a kormány segítségével múzeummá alakítottak. Hamar odaértünk... és nehezen tudtuk még késő délután is rászánni magunkat a búcsúzásra. Először az őspark pompája kapott meg. Autónk sudár legyezőpálmák, tűz színű virágok, buja bokrok, déli gyümölcsökkel teli fák között kanyargóit a szűk úton Hemingway háza felé. Néhány perc múlva megláttuk a nevezetes házat. A domb tetején mint miami apró erőd húzódott nweg a lapos tetejű épület, a Jtatabnas szent fa, a ceiba árnyékában. Matilde de Álarcon asszony,- edd maga Is sokat megfordult 0 házban és ezúttal is önkéntes tolmácsunk, idegenveze- ®nk volt, végtelen lelkesedéssel, remek spanyol és magyar nyelvtudással kalauzolta bámulatos szépségű kertben. Itt sétált, beszélgetett, vitatkozott Ernest Különösen szerette ezt a nagy, ceiba fát Amikor egyik hosszú útjáról visszatért, s megtudta, hogy a ceiba fe egyik ágát felesége levágatta, mert benőtt a ház ablakán, nagy patáliát csapott — És innét nézte hosszan a gQat, ennek a királypálmának • törzse mellől. A kilátás valóban remek, fcronymagas királypálmákkal éke« trópusi erdőségekre lát innen az ember, amely fölött lesm keringéssel keselyül; saáPnak. ■ helyről áradozott fgy Hemingway: „A derű, a szépség, a nekem való hangulat forrása* — René! René! De jó, hogy látlak... azt hittem, már nem tudjuk megnézni Emest emlékeit. Kinyitod ugye...? Magyarországról vannak itt venmindenütt. Egyik szoba a világ majd minden nyelvére lefordított Hemingway művekkel van tele. És a szobák többsége vadásztrófeákkal. — Nagyon szeretett vadászni... Ezek közül még a felesége is lőtt néhányat — mutatHemingway háza, előtérben a kedvenc szent fával, a cei- bávaL Alberto, aki együtt halászott és poharazgatott Hemingway- vaL A ház előtt üldögélő férfiak mondják, hogy hiába fáradtunk, mert Hemingway háza ma nincs nyitva. Legfeljebb az ablakon nézhetünk be. Mintegy segélykérőén jártuk körbe a házat, mikor a lakóháztól néhány méterre magasodó őrtorony-szerű építményből apró bajuszos néger férfi lépett ki, akit Matilde asszony kitörő örömmel üdvözölt. 4 mlPMSiG/ 1965. december 21. kedd dégeink — kérlelte a találkozásnak szintén nagyon megörülő férfit, majd hozzám fordulva magyarázni kezdett. — Ttftíja... Renét nagyon szerette az író. Mintha saját fia lett volna. Őrá és Annára bízta a ház őrzését, az emlékek gondozását, az író özvegye is. René valóban hűséges őrzője, jó ismerője a becses emlékeknek. Most is mentegetőzéssel kezdi, hogy senkit sem engedett még be a látogatók közül, mert a szobák kicsik és csak rongálnák a berendezést, az emlékeket. Aztán visszamegy a toronyházba és kulcsokkal jön vissza. — Jöjjenek a hátsó bejárathoz ... int titokzatos arccal az épület túloldala felé és erre Roberto, a gépkocsivezetőnk is sietve csatlakozik kis csoportunkhoz — mondván, ilyen ritka alkalmat nem akar elszalasztani, mivelhogy belülről még ő sem látta Hemingway otthonát. A sarokszobában, az ebédlőben kezdtük a látogatást. Az asztalon friss virág... teríték, mintna arra várna, hogy az író néhány perc múlva megjelenik majd a dolgozószobája felőli ajtóban, hogy legjobb barátaival elköltse ebédjét. — Ezt a porcelánt szerette legjobban Hemingway és mindig ezen a faragott, magastámlás széken ült, s csak legjobb barátainak jutott osztályrészül, hogy ezen a széken ülve ebédelhessenek asztalánál — mutatja a nevezetes tárgyakat René. — Minden úgy maradt itt... ahogy azon a napon hagyta. Pergő beszédét alig győzi fordítani Matilde asszony az emlékekről, epizódokról, amelyek e ház lakójának, a különös életű írónak szokásait, alkotó módszereit, emberi erényeit és gyengeségeit vázolták. — Húsz évig élt, dolgozott itt és látják __ könyv... kö nyv mindenültt. Könyv a menyezetig érő polcokon, az ágyon úgy, ahogy életének utolsó napján hagyta. Legfelül a Poor No More, ezt olvasta minden bizonnyal utoljára. Mellette már felbontatlanul hevernek a könyvcsomagok. Utolsó postája ez He- mingwaynak. Könyv... könyv a dolgozó- szabában, de még a fürdőszobában is. Széken, asztalon, já René az antilop, őz, szarvas, tigris, vaddisznó fejeket, agancsokat, afrikai és amerikai vadászatok emlékeit. — tjyakran lejárt a halászokhoz, elment velük fogásra, beszélgetett, vitatkozott velük és megnézett mindent, ahol az ember küzdelmét, győzelmét láthatta, a bikaviadaloktól a boxmeccsekig — magyarázza René, s idézi a közös sporthalászatok emlékét, amelyen Fidel Castro is részt vett. Vadászka- landokat, epizódokat említ, amelyekről az a korábbi megállapítása járt eszemben, amit Hemingwayról mondott: „Szerette látni, átélni, az emberek küzdelmét... és győzelmét”. Hemingway életműve valóban ezt bizonyítja. Mindig ott volt, ahol valami történt. Spanyolországból magával hozta az Akiért a harang szól nagy témáját, s mintha megérezte volna, hogy Kubában milyen forradalmi változások következnek, itt telepedett le San Francisco de Paulában. Az ember küzdelme... győzelme. Szobái falán lévő képek is ezt szimbolizálják. Spanyol festő barátjának Domingónak képe, a Toror a bikaviadal hősének a torreádornak állít emléket, de Picasso bikafej refief- je is hasonló gondolatokat ébreszt... és a hatalmas fegyvergyűjteménye is a lándzsáktól a modem vadászfegyverekig, meg az ősi néger és indián emlékek sokasága mindmind ezt a gondolatot testesíti meg. Mint ahogy az első szputnyik modellje is, amelyet Mikoján ajándékozott a nagy írónak. Lassan haladunk szobáról szobára. Az egyikben nagy összevisszaságban üvegek borítják az asztalt. Némelyik üveg tele, legtöbbje megkezdve különféle márkájú italokkal. Kézügyben csontnyelű dugóhúzó, poharak. — Sokszor mondogatta Hemingway: „Barátaim... a jó könyvek, jó italok, jó gondolatokat szülnek”. Délutánonként gint iszogatott... de délelőtt mindig vhyskyt. Velünk együtt járt szobáról szobára egy hallgatag, egyszerű, sötét ruhába öltözött, szolidan félre fésült hajú asszony is, Anna, altit annyira megrázott Hemingway halála, hogy majdnem megőrült. Most Re- nével együtt őrzik a nagy író hagyatékát, gondozza a kutyákat, amelyeket Hemingway szedett össze. Egyiknek a lába volt megsebesülve, a másik csak éhezett, elhagyott volt. A hátsó udvariján hangos csaho- lással köszöntik gondozójukat, Anna asszonyt, amikor a látogatás végén még egyszer körülnéztünk a hatalmas kertben. De maradjunk még az író ház-múzeumánál, pontosabban a dolgozó szobánál, ahol Hemingway sétálgatott a padlóra terített tigrisbőrön, mezítláb róva a szoba hosszát időnként meg-megállva a magas polcszerű íróasztalnál, ahol élesre hegyezett ceruzával, vagy régi módi írógépen szaporította a sorokat. — Pontosan ezer szót írt le mindennap és tréfásan mondogatta, „most már abbahagyhatjuk, megkerestük a napi kenyérnek valót.” Azt is kiszámolta, hogy szavanként hét és fél dollárt keresett és ez sokszor volt az öngúny céltáblája — idézi róla René. Amilyen különc volt munkájában, annyira természetes volt emberi kapcsolataiban. A kertben dolgozó munkások közül többen ismerték őt, halásztak vele, vagy egyszerűen az utcán mesélték az írónak élményeiket a munkáról, családról, vadászatokról, amelyek később sorra bekerültek a novellákba, regényekbe. Hemingway emlékéit ebben a szigetországban nemcsak könyvei, vadásztrófeái, háza őrzi, de legfőképp azok az emberek, akik számára az író egyszereűn barát... ember volt, aki megértette őket, s aki együtt örült velük sorsuk jobbrafordulásán, amikor Kubában győzött a foradalom. (Folytatjuk) Kovács Endre A szombat esti Circo Medrano műsora nem emelkedett még közvetítésének színvonalában sem az átlag fölé —, de cirkusz volt, a maga kétségtelen varázsával, s ez a varázs még a képernyő előtt is megfogja az embert: a fölényes és unott mosolyok mögött is ott vibrál azért az örök gyermeki kíváncsiság. Ami az est másik programját, a „Szabálytalan bűntény” című Wallaoe-sorozat új gyöngyszemét illett, mintha ez a gyöngy tompábban fény- lett volna a wallace-i csiszolt- ságnál... Több volt benne a hulla, mint a nyomozás valóban fordulatos, a nézőt magával ragadó és töprengeni késztető logikája. Nem, unatkozni nem unatkoztunk, — ez tény, de a logika gimnasztikája mintha nem mozgatta volna meg kellően gondolkodásunk .izmait”. A vasárnap este egy rövid művészeti filmmel köszöntött be, — könnyed, csevegő, tudományoskodástól mentes tárlatvezetést kaptunk a drezdai képtár elsősorban olasz anyagából. Ilyenkor érzi igazán a néző, hogy a színes televízió mennyire nem csak valamiféle technikai újdonságot, „agfa- color* — érdekességet jelentene! Az „Irodalmi képeskönyv’5 keretében egy méltatlanul elfelejtett novellistának adózik emlékezettel a Magyar Televízió. A „Boldog új évet Rüdiger úr” című televíziós játék, amelyet Molnár Ákos novelláiból Marton Endre írt és rendezett kamerák elé, egy sajátos hangú írót mutat be a ma közönsége számára. Molnár Ákos —, aki maga is hivatalnok volt — ismeri a vasaltnadrágos proletárok életét, azokét, akiknek „nincs más vesztenivalójuk” csak az íróasztaluk, de azt foggal, körömmel, a hivatalnok lélek árulásával is védeni próbálják maguk számára. Molnár Ákosnak nem voltak illúziói —, ha gyógyító receptjei sem! —, kora társadalmát illetően, s bár egy kispolgári réteg színei keverődnefc ki fanyar-szürke palettáin, de tollának van ereje emögött is felvillantani a két világháború közti Magyarország fiaink, lányaink számára ma már a „mesék országába” való világát. Rüdiger úr, akit elárulnak hivatalnok társai, cserébe elárulja őket —, hogy megmaradjon, hogy fennmaradjon, mert abban a társadalmi környezetben legfeljebb egy va- csóréig terjed a lázadás, de még a céh fizetéséig sem a kollegalitás. Itt a kis ember a kis ember farkasa, dehogyis farkasa, inkább gyáva, sarcálba szorítva mami is kész patkánya, akit a B-lista patkány- fogó furulyája úgy és oda vezet, ahová a furulya gazdája az RT akarjaMarton Endre zárt, zsúfolt, vigasztalan légkörű világot teremtett, amelyben tragikomikus vihar söpör végig, — ma észre se vennénk, akkor, az utcára sodorta az embereket* mint tehetetlen faleveleket, Bessenyei Ferenc Rüdiger úrja megkapóan hiteles alakításnak bizonyult: nem aljaskodó kistisztviselő ő, aki csak társai vállán akar feljebb kapaszkodni, hanem a lehetőségekhez képest jószándékú ember, kit a körülmények és természetesen saját társadalmi gyökér- telensége hajt az árulást» keresztül az irodavezetőn, szobába. Megpróbál ember lenni, de néki sincs ereje hozzá, nem tud szabadulni, mert nem te akar, nem te mer az íróasztal világától. Társai — Benkő Gyula, Gáti József, Tompa Sándor, Versé- nyi László, Gyenge Árpád — a hivatalnokvilág egy-egy eseti, lélekben kiszikkadt figuráját vitték színre hiteles atmoszférát teremtve Löte Attila főnöke egysíkúnak tűnt. Dómján Edit vékonyra írt szerepével nehezen birkózott meg. Szívesen lapozgatnánk tovább a televízió „Irodalmi ké- peskönyv”-őt! (gymkS) cAulmjoaiÁZfiap ittán — Még a Mali néninek vehetnél valamit!,.. Belvizek a A vetések IS százalékai áradnak a hegyipatakol csatornák gyors tisz December közepén szokatlanul enyhe időjárás köszöntött be. Emiatt a megye területein nagyobb belvizek keletkeztek, az őszi vetéseknek mintegy 15 százaléka került víz alá. A vízterület nem összefüggő, kisebb- nagyobb tócsákban helyezkedik el a földeken. A miskolci vízügyi igazgatóság tájékoztatása szerint a Tisza magas vízállása is nehezíti a vizek levezetését. A magas vízállás a napokban csökkent, így sok helyen könnyebbé vált a védekezés. Jó néhány helyen azonban a szivattyúknak is munkába kellett állniuk. Az igazgatóság szakemberei — a hozzájuk tartozó területen — végigjárták és járják a termelőszövetkezeteket és megteszik a szükséges intézkedéseket a belvizek levezetésére. A belvízveszély különösen a hevesi és a füzesabonyi járásban naav. ezekben a járásoki megyében t borítja víz — Tovább k és a Tárná — Az árkok, títására van szükség ban a mélyebben fekvő területeken könnyen megreked a víz. A Közúti Igazgatóság tájékoztatása szerint a belvizek a megye útjait jelentősen nem rongálták meg, az utakon a közlekedést nem akadályozzák. Egyedül Gyöngyös alatt í'ongálódott meg az egyik patak hídja, ennek helyreállítása folyamatban van. Tegnap megyénkben több órás napsütés volt, és a hőmérő higanyszála plusz tíz fok főié is emelkedett. Ennek következtében a hóolvadás meggyorsult, megáradták a hegyi patakok, a Tama is. Bár közvetlen árvízzel ez nem fenyeget, mégis számítani kell arra, hogy további olvadás esetén újabb belvizek keletkeznek, különösen azokon a helyeken, ahol a patakok és a levezetőcsatornák a magas árszint mi- . att már nem fogadiák be a ta- • lajvizet. — Először beveszed szépen a nyugtatöt, aztán megmutatom, mi mindent vásároltam. ..
