Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

Kevés a termelőszövetkezeti jogász Beszélgetés dr. Köböl Lászlóval, a Heves megyei Termelőszövetkezeti Tanács jogügyi főelőadójával Fizetési mérleget javító beruházás Hatvanban 300 vagonnal több cukor és 174000 dollár évente AZ ORSZÁGOS Tervhivatal az illetékes szervek bevonásá­val megtárgyalta és elfogadta a Hatvani Cukorgyár beruhá­zási igényét. Üjabb 30,9 millió forintos költséggel korszerűsí­tik a gyárat. Nemcsak összege, inkább jel­lege miatt fontos és új a hat­vaniak kezdeményezése. Több és jobb cukrot kérnek Hatvan­ból. Többet, hogy elegendő jus­son belföldi fogyasztásra, és minél nagyobb mennyiségű cukrot adhassunk el külföldre. Ez elsősorban attól függ, hogy mennyi és milyen répát ter­mel a mezőgazdaság. De nem csak ettől. A mennyiséghez és a minőséghez is hozzá akar já­rulni a Hatvani Cukorgyár. De a régi Robert-féle diffúziós te­lep már korszerűtlen és el­avult. Folyamatos torony-dif­fúziós berendezést építenek, új gépeket szereznek be. Amikor a jelentős összegű beruházást igényelték, nem­csak kérő szavukat hallatták a Hatvani Cukorgyár műszaki vezetői, hanem meggyőző ér­vekkel, számításokkal és ada­tokkal bizonyították, hogy a jelentős összeg kifizetődik és két év alatt megtérül. A dif­fúziós veszteség az eddigi egy- harmadára csökken. Ez önma­gában is jelentős megtakarítás, de csökken a nyerslé mennyi­sége, tehát a gyártáshoz keve­sebb gőz kell, vagyis energiát takarítanak meg. Az is lénye­ges, hogy az új berendezés 33 ember nehéz fizikai munkáját végzi el, és gazdaságosabbá te­szi a korábbi berendezések működtetését. Jelentősek ezek az eredmények, de nem utal­nak arra, hogyan akarják nö­velni az exportot, és a hatva­niak kezdeményezése hogyan javítja az ország fizetési mér­legét. A TERVEZETT korszerű be­rendezéssel — azonos répa- mennyiséget feltételezve —jö­vőre már 3273 tonna cukorral termelnek többet, kevesebb gőz és kevesebb munkaóra rá­fordításával. A korszerű tech­nológiával gyártott cukortöbb­letből 249 vagonnal szánnak külföldre. Vajon megveszik-e a Hat­vanban gyártott cukrot külföl­dön, főleg Nyugaton? Erre a kérdésre is igennel kellett vá­laszolni, mielőtt a beruházást engedélyezték. Két alapvető feladat áll a gyár előtt: ön­költségben és minőségben áll­ják a nemzetközi versenyt. A számítások azt igazolják, hogy a Hatvani Cukorgyár mindkét követelménynek eleget tud ten­ni. A külkereskedelmi szervek évente 174 ezer dollár bevétel­lel számolnak, és a beruházás költsége két év alatt megtérül. Ilyen feltételek igazolása után engedélyezte az Országos Terv­hivatal a 30,9 millió forintos beruházást. A népgazdaság érdeke azt diktálja, hogy az exportot nö­veljük, az importot csökkent­sük, mert így javítható az or­szág fizetési mérlege. Erre minden lehetőséget meg kell ragadni. Azonnal, halogatás és késedelem nélkül. Éppen azért kedvező jel, hogy a Hatvani Cukorgyár korszerűsítését gyorsított beruházási eljárás­sal valósítják meg. Több időt rabló eljárástól eltekintenek, érvényesíteni akarják az elvet: az idő pénz. A gyorsított eljá­rás azokra is vonatkozzék, akik a gépbeszerzés ügyében döntenek. Határozzanak, meg­fontoltan és gyorsan, hogy nyugatnémet, vagy magyar gé­pék kerüljenek a Hatvani Cu­korgyárba. ISMÉTELJÜK, az idő sürget* az ügy sem késedelmet, sem kárt nem szenvedhet. F. L. Á termelőszövetkezetek mű­ködését, külső és belső jogvi­szonyait, pénzügyi és beruhá­zási tevékenységét, más szer­vekkel való termelési és áru- kapcsolatait számtalan jog­szabály rendelkezései szövik át. A termelőszövetkezetek megszilárdulása és fejlődése nagymértékben függ ezeknek a jogszabályi rendelkezések­nek az érvényesülésétől. Ép­pen ezért felkerestük dr. Kö­böl Lászlót, a Heves megyei Termelőszövetkezeti Tanács jogügyi előadóját, hogy mi­lyennek bizonyul jelenleg a megye termelőszövetkezeteinek jogi képviselete és jogi ellá­tottsága? — A megye termelőszövetke­zeteinek jogi képviseletében és ellátottságában 1962-ben és az utána következő időben alap­vető változás állt be. A me­gye termelőszövetkezeti elnö­kei, a megyei párt- és tanács­szervekkel egyetértésben elha­tározták, hogy jogi képvisele­tük ellátását a jövőben fő­foglalkozású jogászokra bíz­zák. Ennek az elhatározásnak az alapján alakult ki az im­már hároméves sikeres múlt­ra visszatekintő forma. Járá­sonként egy-egy bázistermelő' szövetkezet alkalmaz egy-egy jogászt, aki a termelőszövetke­zetek által kifizetett jogi alap­ból kapja a fizetését. Ezek a jogászok intézik a járás terme­lőszövetkezeteinek jogi és ér­dekképviseleti vonatkozású ügyeit. A jogászok munkájá­nak elvi irányítását az önálló jogi főelőadó látja el. Mi a jogi képviselet célja ? — A termelőszövetkezeti jo­gászi munka alapos és széles körű jogi ismereteket kíván. Annál is inkább, mivel a ter­melőszövetkezetek gazdasági és egyéb tevékenysége általá­nosságban a jogterületek leg­nagyobb részét érinti, illetve felöleli. A termelőszövetkezeti jogászok tevékenységének el­sődleges feladata a közös gaz­daságok jogi ellátása, a belső és külső kapcsolataikhoz szük­séges jogi tanácsadás, segítség­^iLianatkífL A gyermek kimon­dottan falurossza, he­lyesebben az iskola fekete báránya. Már jó néhány tanítója türelmét tette próbá­ra, alaposan levizs­gáztatva őket peda­gógiából. Hogy mit művel egy ilyen ki- birhatatlannak el­könyvelt kis polgár? Ilyen kérdést csak az tehet fel, aki kevésbé járatos a nevelés ró­zsás—tövises berkei­ben. Pétiké — nevez­zük így — minden iskolában fellelhető egy-két példányban. Arról lehet felismer­ni, hogy mindig a fordítottját cselekszi annak, ami éppen műsoron van. Ha hallgatni kell, beszél. Ha csendben ül min­denki, ö ugrál. Ab­lakot tör, kiönti a tintát, szamárfüleket mutat, ha tanítója el­fordul, kötekedik tár­saival. A játékba olyan elemi erővel veti be magát, hogy egy labdáért bármely szöges dróton átmá­szik, vagy vetődés közben végighempe­reg sárban, porban. Abból az elvből ki­indulva, hogy min­denkiben szunnyad több-kevesebb jóra való hajlam — nála talán csak nyomok­ban — régen figye­lemmel kísérem az én Petikém cseleke­deteinek változatos skáláját. Talán a ve- rekedési hajlam a legcsúnyább jellem­vonása. Minden be­vezetés nélkül egy­szerűen begázol bé­késen sétáló társai közé, s jót bokszol rajtuk, vagy beléjük rúg. A nálánál na­gyobbaknak is neki­ront, s mint valami kis pulykakakas, se nem lát, se nem hall, csak üt. A büntetést fel sem veszi. Ránt egyet a vállán, s foly­tatja ott ahol abba­hagyta. A napokban végig­haladtam a folyosón, s a kanyarból láttam, hogy Peti, mint egy kis gonosz manó, kivágódik a tante­remből s lesurran a lépcsőn. Egy pöttöm kisfiú lépegetett le­felé. Amint Petit megpillantotta, ré­mülten állt meg. Most mi lesz? Magam is kiváncsi voltam a fejlemé­nyekre, s igy csend­ben félrehúzódtam. Peti körülfürkészett, s amikor megállapí­totta, hogy tiszta a le­vegő, utánozhatatlan gyermeki bájjal, megsimogatta a kicsi állát, kivette a kezé­ből a nehéz táskát, s az örökös kiabálástól rekedtes hangján dör- mögte: gyere, te kis elsős, majd én segí­tek... (Andrásné) idős, fekete fejkendős néni­ké lép be az egri kölcsönző boltba. — Ö, megérkezett a néni a mosógépért, — mondja az el­adó. — Meg bizony, — szól a né­ni — Sokat mostam életem­ben már kézzel. A lányom azt mondta: próbálja meg, anyám, mosógéppel. Nem én, — felel­tem. Aztán mégis megpróbál­tam. És megfogadtam, még egyszer kézzel nem mosok. Ve­tetek is a lányommal tavasz- szal mosógépet Addig meg kölcsönzők. A néni örömmel teája haza a masinát..; — Mit kölcsönözhetünk? — Szinte mindent Porszí­MiMÁLy : * Tfi M ár. tTíRO\ WMMMf ba. Pikó odaintette kocsiját és a Moszkvics után eredtek. Sze­rencséjére hamarosan felfedez­ték és a nyomába szegődtek. A kocsiban hárman ültek, ketten a hátsó ülésen. A vezető ügye­sen kormányozva, nagy sebes­séggel száguldott a fővárosi for­galomban. Csakhamar kiértek a széles betonúira. Egy egye­nes útszakaszon a Moszkvics hirtelen megállt Pikó vezetője ösztönösen a fékre taposott — Menjünk tovább! — ordí­tott rá a századosi, de az uta­sítás már elkésett. A Pobeda elvessztette sebességét, és száz­ötven lépésnyire leállt az út kö­zepén. A Moszkvics vezetője — nyilvánvalóan felismerve a helyzetet — azonnal indított és teljes sebességre kapcsolt. Pikó döntött. — Utánuk! — kiáltotta^ és be­kapcsolta a rádióadót A távol­ság mintegy fél kilométernyi lehetett a két kocsi között A nyomozótiszt helyzetjelentést tett a rádiókészüléken — Ragadjon rájuk! — hang­zott az utasítás. — A nyűt la­pok következnek! „H”-község- nél várni fogjuk őket! — har­sogta az URH-rádió hangszó­rója gyakorlatlan fül számáré érthetetlen fahangan. — Értettem, végrehajtom! - nyugtázta a parancsot Pikó Csőre töltötte pisztolyát. A ve­zetőre pillantott, és akaratla­nul elmosolyodott. Azt a karú neki mondani, hogy „most me­het, ami belefér”, de a kilomé teróra mutatója máris a 90-e: szám körül ingott. A Moszkvics váratlanul le­húzott az úttest bal oldalára ajtaja kilendült és egy egyen­ruhás alak zuhant belőle aj útra. Néhányat bukfencezett majd elterült keresztben az út test közepén. (Folytatjuk) vót, padlókefélöt, mosógépeli Lakodalomra kést, villát, tá­nyérokat Nyáron sátrat, gu-< mimatrocot. Szórakozásra magnetofont. Van kerékpá­runk, varrógépünk, sőt baba­kocsit is kölcsönzünk. — Mit nem kölcsönözhe­tünk? — Sajnos, írógépet, fényké­pezőgépet, távcsövet, filmfel­vevőt nem bocsáthatunk a köl­csönzők rendelkezésére, mert nincs egyetlen darabunk sem. — Vannak-e, akik rosszul értelmezik a kölcsönzés fogal­mát? — Sajnos vannak, akik az „örök kölcsönzésben” hisznek. Például mostanában volt egy táskarádió ügyünk, amely ma már a bíróságon van. Egy fiatalember épp most lép be a boltba, egy kölcsön­zött táskarádióval. — Köszönöm szépen, jó volt a készülék* de a foci sem volt rossz. A táskarádió odakerül tár­sai mellé, és a többi cikkel együtt várja, hogy újra kiköl­csönözzék.;! ffóiS) á ntiPísmGi 1965. november 12., péntek Megjelent az 1966-os Kincses Kalendárium Az előzőnél is színesebb* változatosabb, szórakoztatóbb olvasmányokat közöl az új Kincses Kalendárium. Ismert írók, Mikszáth Kálmán, Mol­nár Ferenc, Féja Géza, Urbán Ernő, Galgóczi Erzsébet el­beszélései mellett a jelen tár­sadalmi életünk politikai, gaz­dasági és kulturális tenniva­lóiról is frissen, ötletesen tájé­koztat az új Kincses Kalen­dárium. A falu legnépszerűbb naptá­rában a cikkek sora számol be a modern csillagászat* a közlekedés* a Hold-utazás problémáiról és más érdekes­ségekről. A naptári részben a hónapok mellett tizenkét érde­kes történettel, a népszerű ké­pes mellékletben is újszerű megoldásokkal találkozik az olvasó. Kapható az újságárusoknál és postai kézbesítőknél! A vonat megállt, & 5 feléb­redt. Sebtében begombolkozott, rendibe hozta ruházatát és ki- sáetett az utca forgatagába. A legközelebbi trafikban néhány érmét vásárolt, aztán sokáig sé­tált egy kettős telefonfülke mellett, amíg mindkettő meg nem üresedett. Magára zárta az ajtót, és tárcsázott. A hall­gatóból a hívás berregése hal­latszott Joós mély lélegzetet vett, és hogy nyugalmat erő­szakoljon magára, beleböngé- szett a fülke falára firkált jegyzetekbe. Nem vette észre a közelben álldogáló Pikó századost. Pikó a kirakatüveg tükrében látta, hogy Joós kilépett a fül­— Helló! — kiáltott fel a lány felé. — Honnan vetted a hala­kat? A lány kimászott a vízből, és felé szökdécselt. Pikkelyes für­dőruháján csillogtak a víz- cseppek. — Csak addig hozattam őket, amíg fürdők. Szeretek halakkal fürödni — kacagta felé, és öle­lésre tárta a karját. — Nem bírom a pikkelyeidet. Vesdd le a pikkelyeidet — uta­sította ő tettetett szigorral. A lány kigombolta fürdőru­háját, és hagyta, hogy ölelke­zés közben lassan a földre csússzon. Jocis teniszcipőjének talpa alatt élesen csikorogtak a parányi, színes kagylóhéjak... kéből -és elindult a November 7 tér felé. A katona ráérősen, andalogva ballagott kirakattól kirakatig, de amint a Royal Szálló elé ért, váratlanul be­ugrott egy kitárt ajtajú Moszk­vics hátsó ülésébe. A kocsi azonnal indult és hirtelen gyor­sulva beleveszett a forgalom­ék, ahogy ez ilyenkor lenni szokott...” i De hát a kérdés nem hang- 1 íott el, így a válasz is kimon- latlan maradt. j Az eltávozási engedélyt meg- , kapta, és borotválkozás közben , akaratlanul is kiszökött a szá­ján a szó. — Rák...! ; — Mi bajod? — kérdezte egy : mellette mosakodó katona. — Hagyj borotválkozni. Elvá­gom a pofámat — vetette oda válasz helyett. Az ügyeletes tiszt előtt fo­lyékonyan mondta el a szabad­ságolt katona magatartásának szabályait és bemutatta az uta­záshoz szükségies pénzt Csak­nem végigfutotta az állomáshoz vezető utat és idejében meg tudta váltani a jegyet A vona­ton kifújta magát elszívott egy cigarettát, majd behunyt szem­mel kedvenc gondolataiba mé- lyedt. Nyolcsoros autósztrádák népesedtek be előtte, hosszú, la­pos gépkocsikkal. Amint a vo­nat fékezett ő gondolatban be­letaposott egy Jaguár pedáljá­ba. A kocsi rugózva állt meg, végigradírozta öt—hat méteren az úttestet Kilépett a kocsiból és néhány lépcsőfokot átugrál­va, magas teraszra jutott. A te­raszt átláthatatlan, buja növé­nyek övezték minden oldalról, hosszú fürtökben csüngött le róluk a gyümölcs és a virág. A teraszba kék—fekete csempé- zésű, tágas fürdő volt süllyeszt­ve, és a fekete villogású, kris­tálytiszta vízben egy lány für- dött, aranyhalak között. 29. Ugyanezen a napon az N-i speciális alakulatnál a század­ügyeletes ideges kapkodással állította össze a kihallgatást. Kiigazította a sort, és harsány hangon jelentett a századpa- rancsnoknak. A tiszt meghall­gatta a jelentéseket és kérel­meket, minden katonánál né­mán időzött néhány másodper­cet, és minden jelentéshez csak ennyit fűzött: — Igen. Világos. Joós, aki eltávozást kért, furcsállta ezt a választ, idege­sítette a két kurta szó. De fe­gyelmezte arcvonásait és kése­delem nélkül, a többiekkel egy­szerre hajtotta végre a balra- ét-ot. Nyugtalanította az is, hogy a parancsnok ezúttal nem ér­deklődött az eltávozás szüksé­gessége felől, nem kérdezte, hogy hová? miért? miért most? Csak annyit mondott: „Igen, vi­lágos”. Jobban szerette volna, ha felteszi a szokásos kérdéseket, hiszen körültekintően felké­szült a válaszra. A mosdóban még hangosan is begyakorolta a kihallgatás előtt. A válasz így hangzott volna: „A nagynéném beteg A szü­leim halála óta ő nevelt... Nagyon aggódom... Rákja van... A kórházból hazaküld­— Jogtanácsosaink lelkiis­meretes munkát végeznek, sajnos azonban kevesen van­nak. A távlati elképzelések ? — Feltétlenül indokolt és és fontos a jogtanácsosi vonal további fejlesztése. Az lenne jó, ha egy-egy jogtanácsos maximum tíz termelőszövetke­zet jogi képviseletét és jogi ellátottságát lenne hivatva vé­gezni. Természetesen ez a kö­zös gazdaságok részéről is kel­lő megértést és anyagi hozzá­járulást igényel. Ez a terme­lőszövetkezetek részére nem jelent hátrányt, mert csak így biztosítható a törvényes és alapszabály szerinti működé­sük, tevékenységük, csak így biztosíható jogos és törvényes érdekeik megvédése, a szo­cialista demokrácia és a szo­cialista törvényesség betartá­sa, végső soron a termelőszö­vetkezetek megszilárdítása és fejlesztése. Kaposi Levente. adás. Különösen fontos a ter­melőszövetkezetek önigazgatá­si szerveinek, a közgyűlésnek, a vezetőségnek, a különböző bizottságoknak a jogi ügyek helyes és törvényes elintézésé­ben nyújtandó segítségadás. — Természetesen ehhez hoz­zájárul még a peres és jogvi­tás ügyek bíróság és más ha­tóságok előtti képviselete. Az eredmények? — Az eddigi tapasztalatok megnyugtató módon igazolták ezt a jogi képviseleti formát. Megmutatkozik ez abban is, hogy a termelőszövetkezetek egyre több perbeli vitát kez­deményeznek és követelésük összege is jóval meghaladja a vállalatok és egyéb szervek ál­tal támasztott igények és kö­vetelések összegét. — A? idei első félévi adatok szerint például megyénk ter­melőszövetkezeteinek 396 pe­res ügye volt. Ebből a terme­lőszövetkezetek 253 esetben több mint hétmillió-hétszáz­ezer forint értékben léptek fel mint felperesek. Porszívó, táskarádió van, — írógép, fényképezőgép nincs Mit kölcsönözhetünk ?

Next

/
Thumbnails
Contents