Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-11 / 266. szám
Lehet két „dekával" több...? Bármennyire is furcsa, de a kérdés az egri 18/8-as készenléti gyógyszertárban hangzott el. S hogy tovább bonyolítsuk e furcsaságot, ime a válasz, amelyet Tóth Zsigmondtól, a gyógyszertár vezetőjétől kaptunk ... — Lehet. Persze ezt korántsem úgy kell érteni, mint mondjuk egy csemegeüzletben, vagy egy húsboltban. Vannak orvosok, akik egy gyógyszer elkészítéséhez 15 centrigramm hatóanyagot írnak fel, és vannak, akik ugyanahhoz a gyógyszerhez már 20-at. Tehát a választ így kell értelmezni. A gyógyszerek egy fajtájánál •sitnozoghat” a precízség, de vannak gyógyszerek, amelyek százalékos pontosságot követelnek. — Mit mond a gyógyszerésznek az orvosi recept? •— Mindent A használati n kozottak, nem tévedhetünk, hiszen emberi életekről van szó. Ha előfordulna, közölnénk az orvossal, és természetesen kijavítjuk... A következő történetet is csak hallottuk. Tavaly Londonban — lehet, hogy csak puszta szórakozásból — megrendezték az olvashatatlan írások versenyét. A versenyt egy holland körzeti orvos nyerte egy betegének kiadott receptjével, amelyet azóta is ereklyeként őriz a verseny zsűrije. Mondjuk egy ilyen versenyen milyen eséllyel szerepelnének a magyar orvosok? — Tehát arra gondol, hogyan tudjuk elolvasni az orvosok által felírt recepteket. Nagy praxisunk van már benne. Elég két betű, s már tudjuk is, miről van szó. Természetesen vannak receptek, amelyeket alaposán meg kell — Az nem baj, sőt nagyon egészséges dolog, ha az emberek tartanak lakásukon lázcsillapítókat, vagy fejfájás elleni tablettákat. Ez természetes. Az azonban már nem, hogy egyesek gyűjtik a gyógyszert. Nem ismerik, nem értenek hozzá, így pedig csak ártanak egészségüknek. Vannak gyógyszerek, amelyek a használati idő lejárta után már nem használnak, sőt ártanak. A gyógyszerekkel nem lehet játszani, válogatni, találgatni közülük. 1950 óta készenléti gyógyszertárként működik a 18/8-as gyógyszertár. Éjjel-nappal ügyeletben van ... — Valóban. Tizenöt év óta nem volt bezárva. Naponta 3—400 receptet veszünk át. Volt idő, amikor az emberek visszaéltek éjjel-nappali szolgálatunkkal. Esti sétájuk közben jutott eszükbe a gyógyszer, vagy eljöttek moziba, s utána becsengettek. Mióta ügyeletes orvosi szolgálat van, csak akkor jönnek éjjelenként, ha valóban szükség van a gyógyszerre. Befejezésül még egy kérdést. Azt mondják, a XX. század egyik népbetegsége az idegesség. Valóban? — Igen. Bizonyítják ezt a gyógyszerek sztárjai, a különféle idegcsillapítók, amelyek örökös szezonban fogynak a gyógyszertárakból... Koós József Mindnyájain felelősek vagyunk egymásért 1777 üzemi baleset történt, 36.709 munkanap elveszett A SZAKSZERVEZETEK Heves megyei Tanácsának múlt heti ülésén elhangzott beszámoló szerint üzemeinkben az év első felében, még inkább a harmadik negyedévben emelkedett a balesetek száma. Kilenc hónap alatt hat ember életét vesztette, 1777 balesetet szenvedett, és 36 709 munkanap kiesett a termelésből. Országos szinten 4—6 százalékkal csökkent a balesetek száma, megyénkben 7,6 százalékkal emelkedett. Az előző év azonos időszakához képest felére csökkentek a halálos balesetek, de 13,2 százalékkal növekedett a kiesett napok száma. Az adatok ismerete után természetes és jogos a kérdés: miért nem sikerült úgy termelni, hogy munka közben kevesebb szerencsétlenség érje az embereket. A baleseti statisztika kedvezőtlen alakulásának alapvető oka, hogy nem sikerült döntő változást elérni sem a gazdasági-műszaki vezetők, sem a szakszervezeti tisztségviselők szemléletében — állapította meg a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa. A Mátravidéki Fémművekben a műszaki-gazdasági vezetők egy része elmulasztja a dolgozók balesetvédelmi oktatását, nem tartják meg a biztonsági szemlét, a Hevesi Gépjavító Állomás egész évben nem tárgyalta meg a munka- védelmi problémákat, pedig a balesetek alakulása ezt állandóan sürgette. Több példát lehetne felhozni, hogy termelési, műszaki tanácskozásokon csupán a bekövetkezett baleseteket említik meg, de nem elemzik annak valódi okát. Nem egy üzemben kedvét szegték a munkavédelmi őrségnek, mert észrevételeikkel, naplóbejegyzéseikkel nem törődtek, javaslataikra választ sem kaptak. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa felhívta megyénk valamennyi vállalatának vezetőjét, hogy a baleseteket előidéző okokat gondosan elemezzék, és ennek alapján állapítsák meg, hogy az üzem melyik részén milyen munka közben történt leggyakrabban baleset. Ezekre a veszélyeztetett munkahelyekre különös goddal ügyeljenek, egyetlen alkalmat ne mulasz- zanak el, hogy felhívják a dolgozók figyelmét a balesetveszélyre. A SZOCIALISTA brigádok vállalásaikhoz híven tudatosan törekedtek arra, hogy a biztonságos munka szabályainak pontosan eleget tegyenek. Szükséges, hogy az önkéntes őrködést, a szabályok megtartását a brigádon kívüliekre, főleg a fiatalokra és az új dolgozókra is kiterjesszék. A balesetek túlnyomó többségénél megállapítható, hogy különösebb beruházás és anyagi ráfordítás nélkül, jóindulatú fiT essék az Randoms. ege — nyújtja át a gyógyszert Jakucs (Foto: Kiss B.) utasításit a gyógyszer összetevőit, annak arányait. .Nem tudjuk, megtörtént-e, de hallottunk egy olyan esetről, hogy az orvos azt írta fel a receptre: háromszor egy evőkanállal. Amikor a beteg kiváltotta, alaposan meglepődött, mert tablettákat kapott... — Előfordulhat. Sok a beteg, vagy szórakozott az orvos. De azonnal hozzáteszem, hogy ilyen esetek rendkívül ritkán fordulnak elő. És nem is emlékszem. De megtörténhet, az orvos is ember... B — De ha mégis. Akkor mit csinál a gyógyszerész? ' — Mi nem lehetünk szóranézni, hiszen számos hasonló hangzású gyógyszer van forgalomban, és ilyenkor már kevés az említett két betű. Azért nincs komolyabb baj a receptek olvasásával... — Hány gyógyszert kell ismernie egy gyógyszerésznek? — Szám szerint ezt nehéz lenne megmondani. Ahány van... — Több gyógyszerroérgezés- ről hallottunk mostanában, amelyeket az úgynevezett „házi gyógyszertárak” okoztak. A ki mit gyűjt mozgalomban tehát vannak, akik a gyógyszereket gyűjtik... Kolumbusz tojása Pacolairól, a termelési osztály vezetőjéről köztudomású, hogy ostoba fajankó. Nem azért ostoba fajankó, mert a termelési osztály főnöke, attól még lehetne igazán értelmes, hasznos tagja a gyár kollektívájának, mint ahogy általában a termelési osztályok vezetői értelmes és hasznos emberek. De Pdcolai kora gyermekségétől, úgyszólván az első szó kimondásától ostoba, csak erre elég későn jöttek rá... — Igazgató elvtárs — mondta a személyzetis. — Ezt a Paco- lait nem lehet tovább ott tartani a termelési osztály élén... — Mit javasol? — vonta ráncba homlokát az igazgató, mert ezzel szokta jelezni, hogy töpreng. — Le kell váltani... — Mit gondol maga? Leváltani Paco- lait? Pártonkívüli... Ha leváltjuk, azt 'mondják, hogy ebben az üzemben üldözik a pártonkívülieket... Kemenesi, a beszerzési osztály vezetője kétségkívül jó szándékú elvtárs, s nem is volt vele semmi baj addig, amíg a selejt- ellenőrzési csoport vezetője volt. Mióta azonban kiemelték a beszerzési osztály élére, kiderült, hogy Kemenesi ugyan jó szándékú, de annyit ért a beszerzéshez, mint analfabéta hajdú az integrálszámításhoz. Ez többeknek feltűnt. Majdnem az egész gyárnak. Csak Mi- kuskánénak, a takarítónőnek nem, mert az Kemenesi anyósa volt. — Igazgató elvtárs — mondta a személyzetis. — Ezt a Kemenesi elvtársat item lehet tovább ott tartani a beszerzési osztály élén... — Mit javasol? — vonta ráncba homlokát az igazgató, mert mint már ismert, ezzel szokta jelezni, hogy töpreng. — Le kell váltani... — Meg min maga őrülve, személyzetis elvtárs?! Leváltani Kemenesit? Hiszen párttag... Ha leváltjuk, azt mondják, hogy ebben az üzemben liberalizmus kapott lábra és üldözik a párttagokat... — De hát akkor mit tegyünk? — kérdezte kétségbeesve a személyzetis... — Mit tegyünk... mit is tegyünk? — ráncolódott még jobban az igazgató homloka ... Megvan! Megvan, ha mondom... Termesztésen mindennel nekem kell tö rődnöm, mindennek nekem kell eszembe jutnia ... Hát kérem, azt csináljuk, hogy leváltjuk a Pacolait, s ö lesz a beszerzési osztály vezetője, de leváltjuk a Kemenesit is, ő lesz a termelési osztály vezetője ... Na ugye, egyszerű, mint Kolumbusz tojása... ' gyelmeztetéssel, a biztonsági előírások ismertetésével, és azok betartásának megkövetelésével megmenthették volna dolgozó társukat a balesetektől. Éppen azért a szakszervezetek fontos feladatnak tekintik e téren is a társadalmi tevékenység továbbfejlesztését. A biztonságos munka feltételeinek megteremtéséért, a fegyelemért és a rendért elsősorban az igazgató, az üzem- és a művezető felelős. Nekik kell gondoskodniuk arról, hogy ne formális legyen az oktatás; hanem mindenki megismerje a rendszabályokat és a veszélyeket. De ez csak az első lépés. Gondoskodni kell a rendelkezések és a biztonságtechnikai intézkedések lelkiismeretes betartásáról — a munkanap minden órájában, és az üzem minden részében. Ügy véljük, ehhez szükséges, — de nem elegendő — a vezetők éber ellenőrzése. Éppen azért nem mondhatnak le a munkavédelmi őrségek segítségéről, sem az újítók: javaslatairól. Segítsék munkájukat erkölcsileg, ösztönözzék őket anyagilag. Megyénkben az országos átlagnál több baleset történt az elmúlt kilenc hónap alatt. De ki merné állítani, hogy az átlagosnál rosszabbak a munka- feltételek, vagy veszélyesebbek üzemeink, tanulatlanabbak ügyetlenebbek munkásaink? Ne az objektív körülményekben, hanem önmagukban keressék a hibát! A SZAKSZERVEZETI bizottságok az eddiginél jobban iparkodjanak, hogy fény derüljön a balesetek valódi okaira. Ne tűrjék, hogy a balesetek 80—90 százalékában kizárólag a dolgozó felelősségét állapítsák meg. Ha valóban hibát és mulasztást követett is el a munkás, minden esetben alaposan vizsgálják meg a munkakörülményeket, a baleseti oktatás színvonalát, a közvetlen vezetők éberségét, az ellenőrzés hatékonyságát, és a munkahelyen kialakult szellemet. A szaporodó üzemi balesetek azt mutatják, hogy a vezetők és a dolgozók szemléletén egyaránt változtatni kell. Törődjünk többet az emberrel, mindnyájan felelősek vagyunk egymásért. (F. E.) Ötszáz tonna — kozmikus C&OSZ. MtHAiy: 28. Másnap reggel hat órára pár mindenki készen állt. A iyomozók feszülten várták a kritikus időpontot. Végre: hét óra. A zavaróadót bekapcsolták. A félrevezető adás két perc múlva megkezdődött. Rövid idő múltán a zavarási körzeten kívül lévő rádió-vevőtől telefonon jelentették a Münchenből vett közleményt. A szöveg közölhető volt és nem mondott ellent az eddig leadottaknak. Ezt is kisugározták az éterbe. A telefonhallgatók percei következtek. A tüdőbajos hívta a manökent. — Anika, jöjjön azonnal hozzám. Pénze érkezett... — köhögött a mikrofonba. A nő nemsokára meg is jelent a műszerésznél. A tüdőbajos ezután elhagyta a Petőfi Sándor utcai lakást, és a Körút felé villamo- sozott. A Kőrútnál átszállt, majd a Népköztársaság út járjál lelépett a villamosról, és félórás séta után egy OFO- TÉRT-ba tért be. ÁvUlPUJS&G 1965. november 11., csütörtök Pikó, miután vette a jelentést, csodálkozva fordult az alezredeshez. — Miért vannak ezek úgy összeragadva a fotózással? — kérdezte. Amaz mosolygott. — Könnyebb a titkosírások megfejtése, felvételek készítése... Bizonyára feltűnőbb lenne, ha mondjuk egy pék foglalkozna vegyszerekkel... A nő a lakásra sietett, az Izabella utcába. Néhány perc elteltével az egyik fényképész-segéd sürgős családi ügyre hivatkozva elké- redzkedett az üzletvezetőtől. Gépkocsijába ült, és maximális óvatossággal vezetve, Zuglóba hajtott. Az egyik, viszonylag néptelen utcában kiszállt a kocsiból és gyalog folytatta útját. A követésével megbízott nyomozóknak nehézségekbe ütközött, hogy feltűnés nélkül figyelhessék. Egyedülálló ház kapuján csengetett. Középkorú, nyugdíjas pénzügyőr engedte be. A segéd egy óra múltán távozott. Utána a házat nem hagyta el senki. A fényképész visszakocsiká- zott az OFOTÉRT-ba. Rövid ideig várt, majd a telefonhoz lépett Hídvégit hívta. — Ani kérem, most ráérek egy kicsit Ha akarja, hozhatja a negatívokat. — Röpülök szivecském! — csicseregte vissza a nő. Hídvégi Annamária kicsiny amatőrfényképeket vett át a segédtől, és egy futó csókkal mondott értük köszönetét. Azonnal visszaindult a tüdőbajoshoz. Nem sokáik kellett várni. A távirászok már átültetve közölték a szöveget. — Az adó megszólalt ötvenkét megaherczen dolgoz;k. Szöveg: „V-eset nyugtázva. N—100, NA—02, RR—13, RF— 10, RN—1, RN—2 új”. Ezután néhány adat következett a speciális műszer képességről. Siettek közölni a legfontosabbnak vélt értesüléseiket. „Bekapcsolva maradok” — fejeződött be a szöveg. Ezután megállás nélkül csöngött a telefon. A nyomozók sorra jelentették: az ügynökök Az alezredes a vevőcsopor- a rádiós tot hívta. nyien az — Kezdődik elvtársak! A legnagyobb figyelmet! Tartsák tos a vonalat, és ha valami van, kó. azonnal jelentsék. A valameny- kószáltak. az útvonalak pon- — intézkedett Piadatokat térképre rajzolta. Érdekes módon minden útvonal érintette a Nyugati pályaudvarral szembeni idegenforgalmi várostérképet. Az ügynökök rendszeres időközökben, más-más időpontban haladtak el a térkép mellett. — Valamit megneszeltek, — dörmögte az alezredes. — Nos, Pikó elvtárs, most jön a mi tartalék bombánk. Felhívta a rádióadót. — Igen, én vagyok. Adják le, természetesen fedve!: RN— 2-t likvidálni, adót lekapcsolni. Igen, csak ennyit. A tüdőbajos, miután vette a közleményt, egyenesen a Nyugati felé tartott. Megállt a térkép előtt. A nyomozók feszülten figyeltek. A nő jött. A rádiós hátat fordított a térképnek. A nő tovább ment, nem szóltak egymáshoz. Néhány perc múlva ugyanígy haladt el a fényképész. A sarkon a pénzügyőr tűnt fel. A másik köhögve a térkép felé fordult, úgy várta be, amíg mellé lép. — Szabad egy kis jó tüzet, uram? — kérdezte a rádióst az öreg. — Nem dohányzom. Sajnos, beteg vagyok. Voronyezsi — tárta szét a kezét a másik. — Mi van? — kérdezte izgatottan a finánc. — RN—2-t likvidálni — szűrte a fogai közt, alig hallhatóan a beteg. — Hát... akkor sajnos ... Udvariasan, mosolyogva váltak el. (Folytatjuk) pályákon Nagy lépésekkel haladt élőre az idén a világűrkutatás. Szovjet részről Leonov vállalkozása, az űrbe való álsó kilépés, proton-állomások felbocsátása, a Szonda—3 Holdfényképezése, a Molnyija—1 távközlési műholdnak televíziós követítései, amerikai részről a Rangerek Hold-útja, a Mariner—4 televíziós közvetítései a Marsról, a Gemini kétszemélyes űrhajók útjai — mind fontos állomásai a világűr meghódításáért folyó harcnak. Az elmúlt nyolc esztendő alatt a Szovjetunió több mint 130 mesterséges holdat vezérelt Föld körüli pályára. Ezek együttes súlya meghaladja a 400 tonnát. Ha viszont figyelembe vesszük a hordozórakéták utolsó fokozatának súlyát is, akkor 500 tonna az eredmény. Szovjet szakértők szerint egyébként a hetvenes évek végére reálissá válik 400—500 tonnás űrhajók pályára vezérlése is. A kozmikus rakétarendszerek kidolgozásának és megalakításának feladatát ipari szervezetek és a Szovjet Tudományos Akadémia közremíW ködésével oldják meg. (MTT)
