Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-09 / 264. szám
A felmérések az új mellett bizonyítottak Beszélgetés a tanulmányi felügyelővel Az oktatási reform ez év (szeptember 1-től a harmadik esztendejébe lépett. A reformról beszélgettünk Balogh Viktória megyei általános iskolai (felső tagozatos) tanulmányi felügyelővel. *— Az új tanterv bevezetésének milyen eredményei mutatkoztak eddig az általános iskola felső tagozatában? — Az európai népi demokráciákban közel azonos időszakban vezették be a tanügyi reformot Ennek célja a szemléletesebb és gyakorlatiasabb oktatás, az élettel való sokkal szorosabb kapcsolat megteremtése. „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk” — mondta már annak idején a latin mondás és mi szinte csak több ezer év után, amely a mondat megszületésétől eltelt, jutottunk el ide. Azelőtt sokszor olyan anyagrészek kerültek be a tantervűé, amelyek már nem voltak lényegesek, elavultak. A tananyag átrendezésével, az új könyvek kiadásával a lényeges és a világnézeti nevelés terén szükséges anyagrészek előtérbe kerültek. A felmérések azt mutatják, hogy jelentős javulás mutatkozott például a helyesírási és számolási készség elsajátításának tekintetében, a múlthoz képest A javulás azért következhetett be, mert nem a szabályok mechanikus tudására fektettük a hangsúlyt, hanem a gyakorlati tudásra. — Melyek azok a tantervi változások, amelyek alapjai az új tananyagnak? — Bevezettük az ötödik osztályban a történelem, a hatodikban a fizika és a hetedik osztályban a kémia tanítását. A tapasztalat szerint a tanulóknak nem jelent nehézséget, hogy már fiatalabb korban megismerkednek azokkal a tantárgyakkal, amelyekkel elődeik egy-egy évvel későbben. Ezzel azt is elértük, hogy hosszabb idő alatt sajátítják el egy-egy tudomány alapját. Ezeket a tárgyakat egy-egy évvel hosszabb ideig tanítjuk, így nyilvánvaló, hogy ezért sokkal alaposabban és eredményesebben. — A reform milyen követelményeket ró a tanárokra és a tankönyvekre? — A tanárokat nagyobb feladat elé állítja a reform, hiszen a gyakorlati munkán van a hangsúly és ennek eredményes megvalósítása az oktatásban sokkal nehezebb. A tanuló nem mechanikustan, „tölcsérezve” kapja az ismereteket, hanem ő is végi gjárja a megismerés útjának logikai sorozatát Ehhez kell alkalmazkodnia az új tankönyveknek is. A reformtankönyvek az idei tanévben újakkal gazdagodtak. Megjelent a hatodikos fizika- és tör ténelem-, a hetedikes számtan-, kémia-, földrajz- és a nyolcadikos biológiakönyv. Kiadásra vár a nyolcadikos magyar, történelem, számtan, fizika, kémia, földrajz és a hetedikes számtan, történelem. Itt egyelőre még a régi könyvekből tanítunk. Az új tankönyvek érdekesebbek, olvasmányosabbak, szemléletesebbek, érthetőbbek, könnyebben tanulnak belőlük a gyerekek. Tanulmányoztuk nemcsak a szocialista, hanem a nyugati országok tankönyveit is. — A tananyag-csökkentés az új körülmények között reális lehel? — A régi tananyagból a nem szükséges fejezetek kimaradtak. Azonban a reform során inkább a tanulók túlterhelése csökkent, amely nem azonos a tananyag-csökkentéssel, inkább annak arányos elosztásával és más medszerű feldolgozásával. A gyerekek otthoni feladata, a könyvből „magolva” tanulás ideje csökkent le, mert az anyagok egy részét az iskolában gyakorlatiasabban már el is sajátítják. Himlőmeobetegedések Nyugat-Németországban Az Egészségügyi Világszervezet közölte az Egészségügyi Minisztériummal, hogy a nyugat-németországi Kulmbach Városban két himlőmegbetege- dés történt A beteséget ez alkalommal is trópusi országból hurcolták be. Az első betegen a tünetek október 28-án jelentkeztek. Az egészségügyi hatóságok már másnap elkülönítették azokkal együtt, akikkel időközben érintkezett. Ez utóbbiak közül november 2-án egy ember ugyancsak megbetegedett himlőben. Az értesítés nyomán az Egészségügyi Minisztérium megtette a szükséges intézkedéseket a betegség behurcolá- sának megelőzésére, — Mi a helyzet az új reform tükrében a politechnikával? — A politechnikai oktatás célkitűzése az általános iskola felső tagozatában: a legszükségesebb kéziszerszámok és a legközönségesebb anyagok használatának gyakorlati elsajátítása. Ezt teljesítjük is. Egyesek nincsenek tisztában az általános politechnikai anyaggal és ezért követelnek lehetetlen dolgokat, például azt, hogy kész szakemberek kerüljenek ki — 14 éves korban. ★ Tárgyi feltételek hiánya — eszközök, anyagok, szaktanárok — sokszor még hátráltatják az új reform teljes értékű kibontakozását, de már az összehasonlító felmérések az új mellett bizonyítottak. B ,Gy. Az ünnep másnapján, a „szürke” vasárnap este tűzte műsorára a Viktor Konyeckij novellájából Gara János tollán adaptált filmnovellát a televízió, — A távirat-ot. Az emberi barátság lírai hangú, bensőséges és szinte spártai egyszerűségű története a Nagyvilág című világirodalmi folyóiratunkban jelent meg először, s aki olvasta, kíváncsian várta, hogyan sikerül e belső drámai- ságtól fűtött, megindítóan igaz novellát a televízió filmnyelvére fordítani. Már elöljáróban örömmel kell megállapítani, hogy a Makk Károly rendezte televíziós változat alig maradt el az eredetitől, s kitűnő alkalmat nyújtott elsősorban két férfiszínésznek, hogy emlékezetes alakítással örvendeztessék meg a televízió utóbbi hetekben nem nagyon dédelgetett közönségét. Két barátról, két tengerészeti iskolásról szól a történet. Az egyik nehézfejű, a matematikától, a tanulástól irtózó, de becsülettel helytállni akaró ember, aki — úgy látszik — végérvényesen zátonyra futott szerelmében. A másik, az „in- telektuális” alkatú, kitűnő fejű fiatalember, akinek nagy jövőt jósolnak a haditengerészetnél. Amikor az iskola végeztén elválnak, fogadalmat tesznek egymásnak: ha úgy érzik, hogy életük zátonyra futott, csak egy távirat, s hívják, kérik a másikat, mert a barátság olyan erő, amely két ember erejét megsokszorozni képes. Négy év telik el. Manya, szerelmében csalódva, Távol- Keletre kerül, ahol kitűnő tenMegkezdődött a karácsonyi játékszemle A szó szoros értelmében az égből ereszkedett le a vásári szezon kezdetét jelző Télapó. Helikopter hozta a Városligetbe. Megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár könnyűipari pavilonjában rendezett karácsonyi játékbemutató. Milyen újdonságra számíthatnak szülők és gyermekek? A színes műanyagból való, összerakható Jáva-játék motorizált változatát mutatták be elsőként. Az elemmel táplált miniatűr villanymotor mozgatja a körhintát, a terhet emelő darut, s a paprikajancsit. Láthatjuk a nagy sorozatban készülő lendkerekes rakéta első példányait- Ha csúcsával nekiütközik valaminek, lassan felemelkedik, talpra áll, s oldalajtajánál lépcsőt enged le. Erős, praktikus, mutatós a német fa-autó sorozat. A viszonylag nagy kocsikat nyitható tűzoltólétrával, tölthető öntözőtartállyal szerelték fel. Szét- szedhető-összerakható járművek, csakúgy, mint az elemes autó-építők. Sokféle külföldi mellett, a régebbi magyar játékokból is nagy a választék. A reprezentatív kiállításon óriási Mazsolák, Böbe babák reklámozzák kisebb testvéreiket. A hazai ipar a kemény, de nem törékeny műanyagból készített Pálma babával lepi meg a gyerekeket. Haját az anyagba szőtték, s így az fésülhető, alakítható. Az idei vásáron bőséges villanyvonat-készletből válogathat a vásárló. S hogy teljes le- a legpraktikusabb érdekesség gyen a választék, felvonultat- az öszecsukható fémszánkó, ták a különböző — elsősorban (t. gy-) téli — sportszereket. Közülük (Foto; Wormser) TÁVIRAT „művészi stílusban" gerésztisztnek bizonyul... A higgadt, a barátját egykor tanító Satalov azonban először a haditengerészettől, később már a harmadik „állomásról”, a heringvadász flottától is búcsúzni kényszerül, — betegsége miatt. Aki zátonyra kerül, — az Satalov, s aki mégis a segélyt kérő táviratot küldi, az Manya... Satalov megérkezik —, hogy ő, acélját vesztett ember segítsen barátján, aki pedig megtalálta élethivatását. Manya régi szerelmétől, Olgától kap pénzt erre az útra, s viszi az üzenetét is: Olga várja egykor meg nem értett, de most valóban nagyon hiányzó szerelmét. A hajó kajütjében rövid a beszélgetés. — de a találkozás, a felforrósodott mondatok és érzések nyomán, a barátság nagyszerű tüzében új és bizakodó erőre kap Satalov és boldogan küldi az újabb, de már nem segélykérést jelentő táviratot Olgának, — Manya. Ennyi dióhéjban a történet* amely azonban csak lehetőséget ad arra, hogy az író — Konyeckij — és a televíziós film alkotói együtt, közösen valljanak az emberségről, a barátságról, amely összeköti a közös célokért, igaz emberi vágyak teljesítéséért küzdő társakat Kálmán György Satolovja remekbe szabott alakítás, fáradt fanyar humorral, néha keserű rezignációval, saját sorsában már reményvesztetten is valósan villantja fel az önzetlen barát alakját. Méltó társa, part. nere volt Avar István. A gyalogosból tengerésztisztté felvergődő, makacs, kemény, de érzelmeiben gazdag és barátjáért tenni kész ember figurája hitelessé teljesedett ki alakításában. Spányik Éva Olgája kezdetben nem találta a hangját, s jellemét is alig, később visz- szafojtott líraiságával sajátos színfoltja lett a kitűnően sikerült televíziófilmnek. Ezért az előadásért, ha megbocsátani nem is tudunk, de legalább valamelyest elnézőbbek lehetünk a Filmmozaikért. Ez a „koktél” — leszámítva a bolgár rajzfilm modern és finom humorát — rendkívül ízetlenre sikerült. Olyan érzése volt az embernek, mintha innen-onnan kimaradt filmdarabkákat pergetnének a néző előtt. A kis játékfilm súrolta a blődség határát! Az járt jók aki „A távirat” után elzárta a készülékek Gyurkó Géza 26. Másnap reggel a katonák mindjárt a reggeli elfogyasztása után a KISZ-klubban gyülekeztek. — Alakulat-gyűlés lesz! Szaporábban mozogjanak! — sürgette őket az ügyeletes tiszt. A parancsnok pattogó „Jó reggelt, elvtársak”-kai köszöntötte a harcosokat. — „Erőt, egészséget, őrnagy elvtárs!” — köszöntek vissza, majd helyet foglaltak. — Két dolog miatt hívtam össze az alakulatot — kezdte az őrnagy, majd bejelentette, hogy a legfelső katonai bíróság, az összes tárgyi bizonyítékok birtokában Lábas Ferencet életfogytiglani fegyház- ra ítélte. A hallgatóságon a szörnyülködés moraja futott végig. — A fegyelmi helyzet színvonala — folytatta az őrnagy — az utóbbi időben bizonyos vonatkozásban erősen hanyatlott! — és elemezni kezdte az elmúlt hónapban kiszabott fenyítések okait. Bejelentette, hogy a fegyelem megjavítása ipmsG 1963. november 9., kedd érdekében szigorú intézkedéseket foganatosít. — Hozza be azt a három fegyvert! — utasította az ügyeletes tisztet, majd átvette tőle az egyik géppisztolyt. — AF 0864! Kié? — kérdezte. Ákos pattant fel a helyéről. — Ákos honvéd! — harsogta. Na kérem — nézett rá gúnyosan a parancsnok —, az ön fegyvere olyan, mint egy disznóól! — és sorban kiszólította a másik kettőt. A BG 1101 Valteré, a harmadik fegyver egy Kálóczi nevű őrvezetőé volt. Az őrnagy hosszas pi- rongatás után kiszabta a meglepően szigorú fenyítéseket Valter — miután már egyszer fenyítve’ volt fegyvere elhanyagolása miatt — tíz nap fogdát kapott. A másik kettő öt-öt nappal megúszta. A katonák megszeppenve hallgattak. Miután elhangzott az oszolj, és az ügyeletes tiszt a fogda felé kísérte a három fenyítet- tet, a nagy csendben valaki felnevetett: — Lassan fogságba esik az egész fotószakkör! A katonák a vállukat vono- gatták. Pikó százados a daktiloszkópiai szakértő társaságában délelőtt érkezett az alakulathoz. Kocsiját a telephelyre irányította, majd a parancsnokkal váltott néhány szót. Az elhárító hadnagy már várta őket. aznap este félórára elhagyta szolgálati helyét, elment televíziót nézni. — A technikusok megpróbáltak egy külföldi állomást behozni, nagyon kíváncsi voltam — szabadkozott. — Kik tartózkodtak a hálóban, amikor ön még a helyén volt? — Ügy emlékszem, Joós ült egy hokedlin. Azt hiszem, levelet írt — felelte bizonytalanul. — Más nem? — szegezte neki a kérdést Pikó. kell, hogy a katonák hol tartózkodnak. Hozassuk ide az előjegyzési füzetet? A katona lehajtotta a fejét. — Fölösleges! — nézett a százados szemébe. — Faragó aludt az ágyon. — Miért tűrte el? — Mindegyik napos megengedte neki. Olyan közönségesen tudott viselkedni, hogy inkább hagytuk. — Na jó, akkor azt mondja meg. hogy a fotósok közül kit látott visszatérni a körletbe, miután ismét a naposasztal mellé állt? A katona gondolkodott — Senkit. Amikor az az eset történt, én már visszamentem. De akkor a körlet teljesen üres volt. — Még valamit — folytatta a százados. — Erről a beszélgetésről senkinek egy szót se! Megértette? A katona eltávozott. — Gyerünk a laborba. Remélem, azóta senki sem járt ott? — Senki! — nyugtatta meg a hadnagy. — Én magam pecsételtem le. Benyitottak a szakköri helyiségbe és felhúzták a fekete függönyöket. Aranyló napfény áradt a helyiségbe. A vegyész az asztalt vizsgálta. Az asztallap alatti merevítőkereszttartókon ujjnyomokat talált. Táskájából kartotékokat vett elő, és gondosan összeha- sonlítgatta a fellelt nyomokkal. — összesen öt... Ezek Joós jobb kezének ujjai... Való6zínű, hogy maga felé rántotta az asztalt — Tehát a bal kezeli: «ü szólt bizonytalanul a hadnagy. Pikó bólogatott — Jól sejti. így történhetett — és fürgén az asztal mellé ült. Balról maga mellé vonta a hadnagyot Zsebkendőt vett elő, beburkolta vele a töltőtollát, majd így folytatta: — Itt ült Faragó. Joós pedig, miután Faragó visszakat- tintotta a piros szűrőt és csaknem teljessé vált a sötétség* Dal kézzel, a zsebkendőbe burkolt tőrrel, így hátba döfte. Pontosan szíven találta. Ekkor hallatszott a „furcsa sóhajtás”. Nagyon jól emlékezett rá a kihallgatásnál a gazember ... No és, hogy teljes legyen a zavar, felborította az asztalt... Így ... megragadta, ... esetleg a lábával nekitámaszkodott a falnak... Mindannyian az asztal aíS néztek. A falon világosan kirajzolódott egy jobblábas, olajos csizmatalp nyoma. Pikó bosszankodott. Ez a nyom a helyszíni szemlénél elkerülte a figyelmét. — De egyáltalán... — kérdezte bizonytalanul a hadnagy — miért kellett Faragót megölnie? A százados elmélázott. — Nem tudom ... egyelőre legalábbis nem. Lehet, hogy valamit megsejtett, amit nem lett volna szabad ismernie ... Egyébként nemsokára megkérdezheti tőle. (Folytat,jukf — Nem! — vágta rá sietve a katona. — És Faragó? Faragó mit csinált? A naposnak név szerint, percről percre tudnia — Hívassa le a huszonhar- nadikai napost! — utasította i fiatal tisztet Pikó. A napos hebegve-dadogva, ie végül is beismerte, hogy
