Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-09 / 264. szám

A felmérések az új mellett bizonyítottak Beszélgetés a tanulmányi felügyelővel Az oktatási reform ez év (szeptember 1-től a harmadik esztendejébe lépett. A reform­ról beszélgettünk Balogh Vik­tória megyei általános iskolai (felső tagozatos) tanulmányi felügyelővel. *— Az új tanterv beveze­tésének milyen eredményei mutatkoztak eddig az álta­lános iskola felső tagozatá­ban? — Az európai népi demokrá­ciákban közel azonos időszak­ban vezették be a tanügyi re­formot Ennek célja a szemlé­letesebb és gyakorlatiasabb ok­tatás, az élettel való sokkal szorosabb kapcsolat megterem­tése. „Nem az iskolának, ha­nem az életnek tanulunk” — mondta már annak idején a la­tin mondás és mi szinte csak több ezer év után, amely a mondat megszületésétől eltelt, jutottunk el ide. Azelőtt sokszor olyan anyag­részek kerültek be a tantervűé, amelyek már nem voltak lé­nyegesek, elavultak. A tan­anyag átrendezésével, az új könyvek kiadásával a lényeges és a világnézeti nevelés terén szükséges anyagrészek előtérbe kerültek. A felmérések azt mutatják, hogy jelentős javulás mutatko­zott például a helyesírási és számolási készség elsajátításá­nak tekintetében, a múlthoz képest A javulás azért követ­kezhetett be, mert nem a sza­bályok mechanikus tudására fektettük a hangsúlyt, hanem a gyakorlati tudásra. — Melyek azok a tanter­vi változások, amelyek alap­jai az új tananyagnak? — Bevezettük az ötödik osz­tályban a történelem, a hato­dikban a fizika és a hetedik osztályban a kémia tanítását. A tapasztalat szerint a tanu­lóknak nem jelent nehézséget, hogy már fiatalabb kor­ban megismerkednek azok­kal a tantárgyakkal, amelyek­kel elődeik egy-egy évvel ké­sőbben. Ezzel azt is elértük, hogy hosszabb idő alatt sajá­títják el egy-egy tudomány alapját. Ezeket a tárgyakat egy-egy évvel hosszabb ideig tanítjuk, így nyilvánvaló, hogy ezért sokkal alaposabban és eredményesebben. — A reform milyen kö­vetelményeket ró a taná­rokra és a tankönyvekre? — A tanárokat nagyobb fel­adat elé állítja a reform, hi­szen a gyakorlati munkán van a hangsúly és ennek eredmé­nyes megvalósítása az oktatás­ban sokkal nehezebb. A tanuló nem mechaniku­stan, „tölcsérezve” kapja az is­mereteket, hanem ő is végi g­járja a megismerés útjának logikai sorozatát Ehhez kell alkalmazkodnia az új tankönyveknek is. A reform­tankönyvek az idei tanévben újakkal gazdagodtak. Megje­lent a hatodikos fizika- és tör ténelem-, a hetedikes számtan-, kémia-, földrajz- és a nyolca­dikos biológiakönyv. Kiadásra vár a nyolcadikos magyar, történelem, számtan, fizika, kémia, földrajz és a he­tedikes számtan, történelem. Itt egyelőre még a régi köny­vekből tanítunk. Az új tankönyvek érdekeseb­bek, olvasmányosabbak, szem­léletesebbek, érthetőbbek, könnyebben tanulnak belőlük a gyerekek. Tanulmányoztuk nemcsak a szocialista, hanem a nyugati országok tankönyveit is. — A tananyag-csökkentés az új körülmények között reális lehel? — A régi tananyagból a nem szükséges fejezetek kimarad­tak. Azonban a reform során inkább a tanulók túlterhelése csökkent, amely nem azonos a tananyag-csökkentéssel, inkább annak arányos elosztásával és más medszerű feldolgozásával. A gyerekek otthoni feladata, a könyvből „magolva” tanulás ideje csökkent le, mert az anya­gok egy részét az iskolában gyakorlatiasabban már el is sa­játítják. Himlőmeobetegedések Nyugat-Németországban Az Egészségügyi Világszer­vezet közölte az Egészségügyi Minisztériummal, hogy a nyu­gat-németországi Kulmbach Városban két himlőmegbetege- dés történt A beteséget ez al­kalommal is trópusi országból hurcolták be. Az első betegen a tünetek október 28-án jelent­keztek. Az egészségügyi ható­ságok már másnap elkülöní­tették azokkal együtt, akikkel időközben érintkezett. Ez utób­biak közül november 2-án egy ember ugyancsak megbetege­dett himlőben. Az értesítés nyomán az Egészségügyi Minisztérium megtette a szükséges intézke­déseket a betegség behurcolá- sának megelőzésére, — Mi a helyzet az új re­form tükrében a politechni­kával? — A politechnikai oktatás célkitűzése az általános iskola felső tagozatában: a legszüksé­gesebb kéziszerszámok és a legközönségesebb anyagok hasz­nálatának gyakorlati elsajátítá­sa. Ezt teljesítjük is. Egyesek nincsenek tisztában az általános politechnikai anyaggal és ezért követelnek lehetetlen dolgokat, például azt, hogy kész szakemberek ke­rüljenek ki — 14 éves korban. ★ Tárgyi feltételek hiánya — eszközök, anyagok, szaktanárok — sokszor még hátráltatják az új reform teljes értékű kibon­takozását, de már az összeha­sonlító felmérések az új mellett bizonyítottak. B ,Gy. Az ünnep másnapján, a „szürke” vasárnap este tűzte műsorára a Viktor Konyeckij novellájából Gara János tollán adaptált filmnovellát a televí­zió, — A távirat-ot. Az emberi barátság lírai hangú, bensősé­ges és szinte spártai egyszerű­ségű története a Nagyvilág cí­mű világirodalmi folyóiratunk­ban jelent meg először, s aki olvasta, kíváncsian várta, ho­gyan sikerül e belső drámai- ságtól fűtött, megindítóan igaz novellát a televízió filmnyel­vére fordítani. Már elöljáróban örömmel kell megállapítani, hogy a Makk Károly rendezte televíziós változat alig maradt el az eredetitől, s kitűnő alkal­mat nyújtott elsősorban két férfiszínésznek, hogy emléke­zetes alakítással örvendeztes­sék meg a televízió utóbbi he­tekben nem nagyon dédelge­tett közönségét. Két barátról, két tengerésze­ti iskolásról szól a történet. Az egyik nehézfejű, a matemati­kától, a tanulástól irtózó, de becsülettel helytállni akaró ember, aki — úgy látszik — végérvényesen zátonyra futott szerelmében. A másik, az „in- telektuális” alkatú, kitűnő fe­jű fiatalember, akinek nagy jövőt jósolnak a haditengeré­szetnél. Amikor az iskola vé­geztén elválnak, fogadalmat tesznek egymásnak: ha úgy ér­zik, hogy életük zátonyra fu­tott, csak egy távirat, s hívják, kérik a másikat, mert a barát­ság olyan erő, amely két ember erejét megsokszorozni képes. Négy év telik el. Manya, szerelmében csalódva, Távol- Keletre kerül, ahol kitűnő ten­Megkezdődött a karácsonyi játékszemle A szó szoros értelmében az égből ereszkedett le a vásári szezon kezdetét jelző Télapó. Helikopter hozta a Városliget­be. Megnyílt a Budapesti Nem­zetközi Vásár könnyűipari pa­vilonjában rendezett karácso­nyi játékbemutató. Milyen újdonságra számít­hatnak szülők és gyermekek? A színes műanyagból való, összerakható Jáva-játék moto­rizált változatát mutatták be elsőként. Az elemmel táplált miniatűr villanymotor mozgat­ja a körhintát, a terhet emelő darut, s a paprikajancsit. Lát­hatjuk a nagy sorozatban ké­szülő lendkerekes rakéta első példányait- Ha csúcsával neki­ütközik valaminek, lassan fel­emelkedik, talpra áll, s oldal­ajtajánál lépcsőt enged le. Erős, praktikus, mutatós a né­met fa-autó sorozat. A viszony­lag nagy kocsikat nyitható tűzoltólétrával, tölthető öntö­zőtartállyal szerelték fel. Szét- szedhető-összerakható jármű­vek, csakúgy, mint az elemes autó-építők. Sokféle külföldi mellett, a régebbi magyar játékokból is nagy a választék. A reprezen­tatív kiállításon óriási Mazso­lák, Böbe babák reklámozzák kisebb testvéreiket. A hazai ipar a kemény, de nem töré­keny műanyagból készített Pálma babával lepi meg a gyerekeket. Haját az anyagba szőtték, s így az fésülhető, ala­kítható. Az idei vásáron bőséges vil­lanyvonat-készletből válogat­hat a vásárló. S hogy teljes le- a legpraktikusabb érdekesség gyen a választék, felvonultat- az öszecsukható fémszánkó, ták a különböző — elsősorban (t. gy-) téli — sportszereket. Közülük (Foto; Wormser) TÁVIRAT „művészi stílusban" gerésztisztnek bizonyul... A higgadt, a barátját egykor ta­nító Satalov azonban először a haditengerészettől, később már a harmadik „állomásról”, a heringvadász flottától is bú­csúzni kényszerül, — betegsé­ge miatt. Aki zátonyra kerül, — az Satalov, s aki mégis a se­gélyt kérő táviratot küldi, az Manya... Satalov megérkezik —, hogy ő, acélját vesztett ember segítsen barátján, aki pedig megtalálta élethivatását. Manya régi sze­relmétől, Olgától kap pénzt er­re az útra, s viszi az üzenetét is: Olga várja egykor meg nem értett, de most valóban nagyon hiányzó szerelmét. A hajó kajütjében rövid a beszélgetés. — de a találkozás, a felforrósodott mondatok és érzések nyomán, a barátság nagyszerű tüzében új és biza­kodó erőre kap Satalov és bol­dogan küldi az újabb, de már nem segélykérést jelentő táv­iratot Olgának, — Manya. Ennyi dióhéjban a történet* amely azonban csak lehetősé­get ad arra, hogy az író — Ko­nyeckij — és a televíziós film alkotói együtt, közösen vallja­nak az emberségről, a barát­ságról, amely összeköti a közös célokért, igaz emberi vágyak teljesítéséért küzdő társakat Kálmán György Satolovja re­mekbe szabott alakítás, fáradt fanyar humorral, néha keserű rezignációval, saját sorsában már reményvesztetten is va­lósan villantja fel az önzetlen barát alakját. Méltó társa, part. nere volt Avar István. A gya­logosból tengerésztisztté felver­gődő, makacs, kemény, de ér­zelmeiben gazdag és barátjáért tenni kész ember figurája hi­telessé teljesedett ki alakításá­ban. Spányik Éva Olgája kez­detben nem találta a hangját, s jellemét is alig, később visz- szafojtott líraiságával sajátos színfoltja lett a kitűnően sike­rült televíziófilmnek. Ezért az előadásért, ha meg­bocsátani nem is tudunk, de legalább valamelyest elnézőb­bek lehetünk a Filmmozaikért. Ez a „koktél” — leszámítva a bolgár rajzfilm modern és finom humorát — rendkívül ízetlenre sikerült. Olyan érzé­se volt az embernek, mintha innen-onnan kimaradt filmda­rabkákat pergetnének a néző előtt. A kis játékfilm súrolta a blődség határát! Az járt jók aki „A távirat” után elzárta a készülékek Gyurkó Géza 26. Másnap reggel a katonák mindjárt a reggeli elfogyasz­tása után a KISZ-klubban gyülekeztek. — Alakulat-gyűlés lesz! Sza­porábban mozogjanak! — sür­gette őket az ügyeletes tiszt. A parancsnok pattogó „Jó reggelt, elvtársak”-kai köszön­tötte a harcosokat. — „Erőt, egészséget, őrnagy elvtárs!” — köszöntek vissza, majd helyet foglaltak. — Két dolog miatt hívtam össze az alakulatot — kezdte az őrnagy, majd bejelentette, hogy a legfelső katonai bíró­ság, az összes tárgyi bizonyí­tékok birtokában Lábas Fe­rencet életfogytiglani fegyház- ra ítélte. A hallgatóságon a szörnyül­ködés moraja futott végig. — A fegyelmi helyzet szín­vonala — folytatta az őrnagy — az utóbbi időben bizonyos vonatkozásban erősen hanyat­lott! — és elemezni kezdte az elmúlt hónapban kiszabott fe­nyítések okait. Bejelentette, hogy a fegyelem megjavítása ipmsG 1963. november 9., kedd érdekében szigorú intézkedé­seket foganatosít. — Hozza be azt a három fegyvert! — utasította az ügye­letes tisztet, majd átvette tőle az egyik géppisztolyt. — AF 0864! Kié? — kérdez­te. Ákos pattant fel a helyéről. — Ákos honvéd! — harsog­ta. Na kérem — nézett rá gú­nyosan a parancsnok —, az ön fegyvere olyan, mint egy disz­nóól! — és sorban kiszólította a másik kettőt. A BG 1101 Valteré, a harmadik fegyver egy Kálóczi nevű őrvezetőé volt. Az őrnagy hosszas pi- rongatás után kiszabta a meg­lepően szigorú fenyítéseket Valter — miután már egyszer fenyítve’ volt fegyvere elha­nyagolása miatt — tíz nap fogdát kapott. A másik kettő öt-öt nappal megúszta. A ka­tonák megszeppenve hallgat­tak. Miután elhangzott az oszolj, és az ügyeletes tiszt a fogda felé kísérte a három fenyítet- tet, a nagy csendben valaki felnevetett: — Lassan fogságba esik az egész fotószakkör! A katonák a vállukat vono- gatták. Pikó százados a daktilosz­kópiai szakértő társaságában délelőtt érkezett az alakulat­hoz. Kocsiját a telephelyre irányította, majd a parancs­nokkal váltott néhány szót. Az elhárító hadnagy már várta őket. aznap este félórára elhagyta szolgálati helyét, elment tele­víziót nézni. — A technikusok megpró­báltak egy külföldi állomást behozni, nagyon kíváncsi vol­tam — szabadkozott. — Kik tartózkodtak a háló­ban, amikor ön még a helyén volt? — Ügy emlékszem, Joós ült egy hokedlin. Azt hiszem, le­velet írt — felelte bizonytala­nul. — Más nem? — szegezte ne­ki a kérdést Pikó. kell, hogy a katonák hol tar­tózkodnak. Hozassuk ide az előjegyzési füzetet? A katona lehajtotta a fejét. — Fölösleges! — nézett a száza­dos szemébe. — Faragó aludt az ágyon. — Miért tűrte el? — Mindegyik napos megen­gedte neki. Olyan közönsége­sen tudott viselkedni, hogy in­kább hagytuk. — Na jó, akkor azt mondja meg. hogy a fotósok közül kit látott visszatérni a körletbe, miután ismét a naposasztal mellé állt? A katona gondolkodott — Senkit. Amikor az az eset történt, én már vissza­mentem. De akkor a körlet teljesen üres volt. — Még valamit — folytatta a százados. — Erről a beszél­getésről senkinek egy szót se! Megértette? A katona eltávozott. — Gyerünk a laborba. Re­mélem, azóta senki sem járt ott? — Senki! — nyugtatta meg a hadnagy. — Én magam pe­csételtem le. Benyitottak a szakköri he­lyiségbe és felhúzták a fekete függönyöket. Aranyló napfény áradt a helyiségbe. A vegyész az asztalt vizsgál­ta. Az asztallap alatti mereví­tőkereszttartókon ujjnyomokat talált. Táskájából kartotékokat vett elő, és gondosan összeha- sonlítgatta a fellelt nyomok­kal. — összesen öt... Ezek Joós jobb kezének ujjai... Való6zí­nű, hogy maga felé rántotta az asztalt — Tehát a bal kezeli: «ü szólt bizonytalanul a hadnagy. Pikó bólogatott — Jól sejti. így történhetett — és fürgén az asztal mellé ült. Balról maga mellé vonta a hadnagyot Zsebkendőt vett elő, beburkolta vele a töltő­tollát, majd így folytatta: — Itt ült Faragó. Joós pe­dig, miután Faragó visszakat- tintotta a piros szűrőt és csak­nem teljessé vált a sötétség* Dal kézzel, a zsebkendőbe bur­kolt tőrrel, így hátba döfte. Pontosan szíven találta. Ekkor hallatszott a „furcsa sóhajtás”. Nagyon jól emléke­zett rá a kihallgatásnál a gaz­ember ... No és, hogy teljes legyen a zavar, felborította az asztalt... Így ... megragadta, ... esetleg a lábával nekitá­maszkodott a falnak... Mindannyian az asztal aíS néztek. A falon világosan ki­rajzolódott egy jobblábas, ola­jos csizmatalp nyoma. Pikó bosszankodott. Ez a nyom a helyszíni szemlénél elkerülte a figyelmét. — De egyáltalán... — kér­dezte bizonytalanul a hadnagy — miért kellett Faragót meg­ölnie? A százados elmélázott. — Nem tudom ... egyelőre legalábbis nem. Lehet, hogy valamit megsejtett, amit nem lett volna szabad ismer­nie ... Egyébként nemsokára megkérdezheti tőle. (Folytat,jukf — Nem! — vágta rá sietve a katona. — És Faragó? Faragó mit csinált? A naposnak név sze­rint, percről percre tudnia — Hívassa le a huszonhar- nadikai napost! — utasította i fiatal tisztet Pikó. A napos hebegve-dadogva, ie végül is beismerte, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents