Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
Élni okosan, mívesen: forradalmi tett... dón és lőjünk... lőjünk és megTanuló falvak Tények, adatok a mezőgazdasági szakmunkásképzésről Szuszog. Pedig nem hegyet mászott, csak emeletet, abból is egyet, — s amilyenek ezek a modem házak emeletei... Egyébként még javakorabeli ember, de az utóbbi néhány évben alaposan meghízott. Az apja, közel a hetvenhez, olyan szikár, mint egy jegenyefa, s a padra, a meredek padláslépcsőre maga zsákolta fel mindazt a termést, amit a szövetkezetből kapott Pedig kapott jócskán, mert dolgozott nem keveset. — Magas a vérnyomásom. Képzelje el, ott néztem, amint az öreg zsákol... De mit tehettem — tárta szét a karját — összeestem volna az első zsák alatt. 1945-ben, alig pelyhedző állal már ott menetelt a kommunisták soraiban. Forradalmár _ volt Annak" vallja, érzi magát ma is. Szuszogva, elhízva. Maga mondta el — a másik “ hogyan tüntetett Budapesten, még 1946 elején a talpra álló reakció, a szervezkedő tőke ellen. Mint fiatal, betört társaival az étterembe az idei rántott csirkét és fejes salátát — februárban tán’? — zabáié, hazán kufárkodók asztalai közé. Nem, egy falatot meg nem ettek, pedig a szemük majd elcsordult, lévén a hagyma, ku- koricaprósza nem tápláló eledel, csak kidobálták az ételt a kirakatablakon, s utánadobták az étkezőket is. Most nem tud elképzelni alkalmat, s ha nincs, hát egyszerű hétköznapot is kinevezne alkalommá, ha felesége álljt nem intene a pénztárcával, hogy asztalra kerüljön a rántott csirke. Lehetőleg fejes salátával. Forradalmár volt. Annak vallja, érzi magát ma is. A rántott csirke melle húsával hadakozva is. — Megtottyant forradalom ez, fiatal elvtársam — mondta ke- rerű rezignációval egy idősebb, rókát megjárt, megélt és még annál is többet szenvedett forradalmár. — Burzsuj lett a proliból. Az. Kényelmes, önző, és ha azt hallja, hogy áldozatokat kellene hozni valamiért, kiszaladna a világiból. Még szerencse, hogy nem hallja. De hát végtére is elfajzott forradalom a miénk? De hát végtére a forradalom a forradalomért van, s a forradalmi harc valamiféle önmagába visz- szatérő görbe, amelyből nem szabad kitömi, mert akkor a nyálas nyárspolgáriasság mocsarába tévedünk? És vajon egy forradalomnak csak és egyedül az a célja, hogy megvívja céljait, nagyobb darab kenyeret, frizsidert, családi házat és csirkecombot nyújtson meggömbölyödött volt „frontharcosainak”? Kérdések ezek, és még száznyi más kérdés vetődhet fel, amelynek gyökerei hol a valóság és néha bizony a keserű igazság talajába gyöke- redznek, hol meg csak olyat kérdez számon, amiben a kérdés nem több üres, legfeljebb nosztalgikus frázisnál. Nem, most nincs arra szükség, hogy ott álljunk a barikáhaljunk. Volt idő, amikor szükség volt, s eljött az idő, amikor meghalni nem hőstett — általában —, hanem ostobaság, de élni, okosan, mívesen, forradalmi tett. Ilyenkor, igaz, akik csali halni tudnak, nem tudnak mit kezdeni az életükkel. De hát egy forradalom, ha kivívta a győzelmet, nem tud mit kezdeni a halni akaró hősökkel, neki élni akaró, alkotni tudó, a forradalom vívmányaira új világot építeni tudó, „egyszerű” emberekre van szüksége. Ez a forradalom sajátos és történelmi dialektikája. Most nem arra van szükség nálunk, hogy sztrájkkal döbbentsük rá a tőkést, hogy a munkásnak nincs más vesztenivalója, mint a lánca, hogy egyetlen értéket termelő dolog van a világon: az emberi munka. Most arra van szükség, hogy munkánkkal döbbentsük rá a világot, hogy a forradalom, a felszabadulás nyomán hogyan válnak, válhatnak valóra az októberi eszmék, hogyan szabadulnak fel féktelen energiák és végtelen lehetőségek a munkáshatalom keze nyomán. Egy elpusztult országot, egy százszor eltemetett népet, amelynek a sírjához már nem is mentek elbúcsúzni a nemzetek, mert el is félejtették, hogy van és létezik és hogy nép, — néppé, nemzetté, szabaddá, gyarapodóvá, magát becsülő, más népet tisztelő „fajzattá” tenni, — forradalmi tett-e? A forradalom operáció, de a gyógyulás még hátra van. S az nem kisebb, csak más, csendesebb, mert a nagykalapács döreje sem olyan rémisztőén „zajos”, mint egyetlen puskalövés. De végtére is, igazság az is, hogy mintha kissé tül sokat beszélnénk a jólétről, csak, a bútorról, autóról, az épülő új családi házakról csak... Valóban úgy tűnhet, mintha a forradalom, a kommunisták küzdelme, a proletariátus harca csakis és egyedül a jól terített gazdag asztalt jelentené, amely körül egy ország ehet mind ízesebb falatokat... Ügy tűnhet, mintha az osztály nélküli társadalom felépítéséért folyó politikai, gazdasági küzdelem valóban csak és egyedül tej jel-mézzel folyó Kánaánt jelentene, ahol kolbászból van a kerítés és prémiumból az állami mézeskalácsház zsindelye... S mert van is így, pontosabban így is van: kétségkívül légkört teremtünk azok számára, akik jelképeivé válhatnak — még, ha számuk nem is áll arányban a miattuk érzett aggodalommal — a „megtottyant forradalomnak”, akik többre tartanak egy ugrást saját zsebükért, mint egy lépést a másikért. Igaz: a forradalom nem öncélú valami, amit vívunk és megvívunk, s utána körülnézünk, hogy újból harcolhassunk. Történelmi időszak és történelmi kategória, amelynek győzelme nyomán csak egy részt jelent a terített asztal, több és igazabb részt, mindennek az alapját jelenti: az emberi szellem. A felszabadult, a közösségért érző, más népek, nemzetek alkotásait tisztelő, becsülő, önmaga múltját helyesen értékelő ember megformálását jelenti. Nem is egy emberét, nem is ezerét, — egy egész népét. Aki csak az asztalt látja maga előtt, — az nem forradalmár, — mégha volt is. Aki tenni, alkotni akar az egész népért, az egész világ holnapjáért, az forradalmár, — ha nem is volt az. Csendesebb vízen evezünk. Igaz. De megállni annyi, mint visszacsúszni. Állandóan, egyenletes csapásokkal, most már kitartóan és tervszerűen kell előbbre haladnunk. Nem ösztönösen, hanem nagyon is tudományosan, gazdag emóciókkal, de mellé gazdag és konkrét érvekkel. Csakis így lehet és nem másképpen: mert a ma forradalmárainak az leni ne a legnagyobb bűne, hogy a precíz és tudományos megalapozottságot felcserélnék az érzések, a szubjektív megítélések most nem aktuális eszközeivel. Ne féltsük a forradalmat — vívjuk. Mikor fegyverrel kell, hát fegyverrel. Mikor logarléccel, vagy vetőgéppel, hát azzal. Aki a kettőt összetéveszti, vagy az egyiket a másiktól félti, — rossz ügyet szolgál. Nem a forradalomét, nem a szocializmus építésének nagy ügyét. Ez napjaink alkotásokban igazolt igazsága. A Hatvani Cukor- és Konzervgyár újítási bizottsága az év elején — figyelembe véve az üzem gazdasági műszaki és munkavédelmi feladatait — újítási programot készített a gyár újítói számára. Az újítási feladatterv az összeállításába a bizottság bevonta a gyár gazdasági vezetőit, a szakszervezeti bizottságot és az újító dolgozókat is. Az újítási feladatterv eredményeként száznegyvenhét újítás érkezett be elbírálásra, s a termelésbe bevezetett újítások 1 210 OCO forintot jövedelmeztek a népgazdaságnak. Az újítások elbírálása határidőn belül történt, kivéve azokat az eseteket amikor a döntéshez szükség volt a külső vállalatok szakvéleményeire is. Nagy segítséget adott az újítóknak a műszaki tanácsadó A fejlődő mezőgazdaságnak egyre és egyre több sokoldalúan képzett szakmunkásra van szüksége. Annál is inkább, mert a termelőszövetkezeti tagok közül sokan kiöregednek a munkából s fiatal szakembereknek kell felváltaniuk őket. Másrészt a középkorú tagok közül is sokan nincsenek tisztában a fejlett nagyüzemi gépekkel, termelési módszerekkel. Szükséges és indokolt az ő továbbképzésük is. Megyénkben nagy erőfeszítések történnek a mezőgazda- sági szakmunkásképzés kiszélesítésére, minőségi javítása érdekében. A lehetőégek bő skálája áll a továbbtanulni akarók számára. Eredményes tanfolyamok A különféle szakmunkás- képző tanfolyamokon jelenleg szolgálat amely hetente két alkalommal tanácsokat adott az újítóknak, sőt a műszaki rajzok szerkesztésében konkrétan is segítettek. Külön figyelmet érdemel Almást Istvánnak a cukor számlálására, Mozsár Istvánnak pedig a főderítő elfolyásának megszüntetésére készített újítása, amelyet a cukorgyárban vezettek be a termelésbe. Húsz munkavédelmi újítás közül mind a húszat elfogadták. A termelékenység fokozását, a higiénia megjavítását szolgálta Mozsár István és Hajdú István a melegítők vegyszeres tisztítására, valamint Kiss László és Poór István a mész- állomáson beépített folyamatos kiszállító csiga alkalmazására, az elszívó berendezés üzembehelyezésére készített újítása. mintegy 1600-an tanulnak a megyében. S ebben az évben a minőségi tényezők is előtérbe kerültek. A szakmunkásképző tanfolyamok elvégzéséhez ma már a nyolc általános iskola, vagy egy külön előkészítő tanfolyam elvégzése szükséges. Erre azért van szükség, mert a mezőgazdaságban is megtalálhatók ma már a betanított munkások,’ a szakmunkások é: az úgynevezett szakosított szakmunkások. A mezőgazdasági technika fejlődésével együtt fejlődnie kell a szakoktatásnak is. A fiatalok körében is kezdenek népszerűvé válni a mezőgazdasági jellegű szakmák — ebben az évben például több mint háromszáz tanuló kötött szerződést. A szaktanfolyamokon kívül nagyon népszerűek a falvakban a mezőgazdasági szakkörök. A megye területén ebben az oktatási évben 44 szakkör működik majd. Jelenleg 650 Rumamőczky Dénes, Kiss László, Vincze János centrifuga fedélreteszelőjét pedig az egész országban bevezették az édességiparban. Jelentős eredményeket hoztak a konzervgyárban beadott újítások is. Mindent egybevetve a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban nincs baj az újításokkal, amelyet bizonyít a 1 210 OOO és az újítóknak kifizetett 97 159 forint is. Az újítási bizottság a szak- szervezet, a gazdasági vezetők most értékelik az 1965. évi feladattervet és eredményei, tapasztalatai alapján állítják majd össze a gyár 1966-os évi újítási tervét. Jövőre tapaszta- latcserés látogatásokat is szerveznek a testvérgyárakba, hogy tájékozódjanak a szakmán belüli újítások helyzetével, eredményeivel. a hallgatóik létszáma, de ez a szám még emelkedni fog. A szakkörök jelentősége igen nagy, hatással van a gazdasági eredmények növekedésére is. Egyszerű, érthető és érdekes formában ismerkednek meg a közös gazdaságok tagjai a fejlett agrotechnikai módszerekkel s tudásukat munkájuk során fel is használják. Az idén a szakköröknél is a minőségi munka került előtérbe. Közel kétmillió a tanfolyamokra Az idei népművelési, oktatási évben a megyében a különböző tanfolyamokra közel kétmillió forintot költenek. Ez is mutatja a tanfolyamok jelentőségét. Az idén — az elmúlt évekhez hasonlóan — szintén több speciális tanfolyam indul. A speciális tanfolyamokon lehetőségük nyílik az érdeklődőknek egy-egy fejlettebb munkamódszer* munkafolyamat elsajátítására. Sikeres múltra tekinthetnek vissza például az oltványkészítő tanfolyamok* • háztáji bizottságok tanfolyamai AZ érdeklődésnek megfelelően a tél folyamán jó néhány Ilyen tanfolyam indul meg. KQlön- külőn tervezik a szövetkezeti vezetőknek, az ifjú traktorosoknak, az oltvány készítőknek. A tanfolyamokon szakképzett előadók tartják a beszámolókat A megye mezőgazdasági vezetői, az ügyészségek, bíróságok, társadalmi szervek képviselői és egyéb szakemberek. Az eddigi tapasztalatok alapján több tapasztalatcserére is meghívják majd a termelőszövetkezeti szakembereket, mert hasznosnak bizonyulnak. Az év folyamán eddig tíz jelentős tapasztalatcserére került sor, például legelőgazdálkodási bemutatóra, szőlőtermesztési gépek bemutatójára. Ezeken a szakemberek meg is vitatták a látottakat és hasznos ötletek láttak napvilágot 376 előadás — 17500 részvevővel A szaktanfolyamokon, tapasztalatcseréken kívül igen nagy jelentőségük van a mezőgazdasági TIT-előadásoknak* előadássorozatoknak. Az elmúlt oktatási évben 37Ö előadást tartottak mintegy 17 500 részvevővel. Ebben az évben hasonlóra lehet számítani. A megye oktatási képét csak vázolni lehet, olyan széles körű ez a munka. Most csak néhány száraz számadat, tény felsorolására van lehetőség. De ezek a tények, adatok önmagukért beszélnek. Kaposi Levente. Gyurkó Géza Autó kanyarodik az egri Malom utca felől — Felnémet irányából pedig öt- hat teherautó is igyekszik. A szalaparti mustszagú homályból előberreg két-három motor- kerékpár. A Ráckapu téri autó- buszmegálló mellett jókora tömeg. Ki a Berva felé igyekszik, ki pedig a nagyállomás felé. A sarki önki- szolgáló előtt a kenyereskocsi pu- fog, s a friss kenyérre várakozók között nagy kosarakkal törtetnek befelé. Közben megszólal az utolsó tanítási órát jelző csengő és ebbe a kisebb fajta bá- belbe beleömlik a szomszéd iskola kapuján párosával kimasírozó sok kis iskolás. A kapun kilépve szerteszét szaladnak. Bizony könnyen megeshetne egy-két baleset minden héten ebben a nagy kavarodásban. S íme mit látunk? Miniatűr kis rendőrfiúk, rendőrlánykák fehér sapkában, megálljt jelző táblával állnak a sarkokon. összeterelik a szerteszaladó apróságokat kiállnak a fényes út közepére. A tábla a magasba lendül s a forgalom leáll egy-két percre. Némelyik sofőr dörmög egyet a bajusza alatt, a másik meg jóindulatúan mosolyog. Talán épp az ö fia, vagy lánya az a talpraesett kis úttörő, aki ügyes bátorsággal védi a kis- sebbéket. Az utca népe egy pillanatra felfigyel. Mindenki szeretettel nézi a kis pajtásokat. (Andrásné) Egymillió-Iiéiszázíízezer forint újításokból • • • ÖktéíwL cL&kíLmeMÜtmai t. svHcyporjuffk 8 «W ' W íí. Wí. t # * ____ H38KT1H fe ni«« itttHTUMn Siium M a n EBTPörFSÄÜKIStS «pW* flamm • ^ iMKíwft eAKHomacHO «a sacSAaiflM dftenaro Ckfc3«a CortTUBb Pa6o taSTCKHXb -M KpeCTWSHÖÍMXfe A szovjetha- talom első szara a béke dekrétuma volt. Az Európa harcme- íőin folyó véres háború körülményei között ez különös erővel zengett. Ezelőtt soha, egy étién kormány sem lépett fel ilyen határozottan a háború ellen, nem fejezte ki ilyen világosan milliók akaratát és vágyát. S ezek a sorok ina is időszerűek, ma is harcba hívnak a háború ellen, amely az emberiség ellen elkövetett legnagyobb bűntény. A Téli Palota ostroma. Petrograd munkásgárdái a döntő ütközetre indulnak a forradalmi balti matrózokkal együtt.
