Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

Két találkozás mondtam, nem akarok na­gyobb lenni, hadd maradjak az, ami vagyok, s ha lehet, osszanak be magyarok közé szolgálatra. Amit kértem, szí­vesen teljesítették, s nemsoká­ra maguk mondták: eleget vé- reztem, verekedtem, leszolgál­tam az időmet becsülettel, men­jek hát haza. Magyarországra. Pihenni... Aztán haza is ke­rültem huszonegy tavaszán... — A faluban Lenin elvtárs neve is szóba került, amikor kérdezősködtem István bá­tyámról. — Akkor találkoztam vele, amikor az iskolán voltam. 1920. októberében ... Harmad- negyedmagával jött egy gép­kocsin. Középtermetű ember volt, szürke civil ruhában. Az arcát jól adják vissza a róla készült képek, éppen olyan volt, mint amilyennek láthat­juk most... Egy fél napot töl­tött közöttünk. Arról beszélt, hogyan kell pártolnunk az új rendszert, hogy kell viselked­nünk, meg hogy mindig igaz­ságosan, emberséggel kell bán­nunk a katonákkal... Aztán amikor befejezte a beszédet, kezet fogott velünk. Sorra mind a százötvenünkkel.. A MÁSIK | Fiatal diáklány, az egri Szi­lágyi Erzsébet Gimnázium III. a. osztályos tanulója: Molnár Antónia. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomról az iskolában hallott, könyvekből olvasott. Mégis szemtanú ő is ... — Leningrádban jártam az elmúlt nyáron. Egy IBUSZ-uta- zás során, túristaként... Nagyon vártam már a találkozást, mert annyi érdekeset, annyi szépet hallottam erről a szovjet vár- rosról! Még idehaza megvet­tem a róla szóló könyvet, hogy egy kicsit ismerőskét érkez­zem falai közé... Voltam Ki- jevben is, Moszkvában is. Tet­szett egyik is, másik is, de mondhatom, hogy a legna­gyobb élményt Leningrád je­lentette számomra ... Képzel­je csak, a Nyevszkij Proszpek- ten, néhány percnyire száll­tunk meg a Téli Palotától! Látható közelségben voW a le­gendás épület, aztán bejártam termeit, végignéztem minden kis zugát, lesétáltam a Néva partjára, megnéztem az Auró­rát meg a páncélautót, amely­ről egykor Lenin lelkesítette katonáit... És utaztam a szár­nyas hajón, fel egészen a régi cárok hajdani nyári palotájá­ig, Petrodvorecig: ahonnét lát­ni lehetett a kronstadti tenge­részek városát... Amerre csak megfordultam a csoporttal, minden a történelmet idézte. Az idegenvezetőnk — egy ked­ves leningrádi tanárnő — pe­dig csupa olyan epizódokat említett, csupa olyan emléke­ket mutogatott, amelyek meg­ismeréséhez valóban kevésnek bizonyulnak az itthoni köny­vek ... Három napot töltöttem Le- ningrádban, de tudom, hogy feledhetetlen marad mind­egyik. A régi és új város érde­kes ellentéte, az utcahossznyi üzletek, a Metró, a csodálatos templomok, szobrok, a meg­hökkentő méretű emlékművek, az Ermitázs, a Monplaisir, a nagy folyó, a kis csatornák, hangulatos hidak, s minden­minden, amit „észak Velencé­jében” láttam .hallottam, ta­pasztaltam e rövidke idő alatt. Gyóni Gyula Segít ck gjár Elkoptak, megfogytak — em­lékké váltak, mint a régi har­cok története —, kevesen van­nak már az öreg katonák kö­zül. Kuriózumként emlege­tik a nagy idők kerecsendi ta­núját is, az Abonyi úti vete­ránt A községben tisztelettel mondják róla, hogy megjárta az első világháborút, végigve- rekedte a frontokat, beutazta a végtelen Oroszországot, küz­dött a vörösök között, beszélt talán magával Leninnel is... ! AZ EGYIK 1 Ódon falusi ház előtt gondol a múltra az ittmaradt kapi­tány, Nagy István: — Nagy idők... ? Hát, tény­leg sok minden történt akko­riban ... — Eszébe jut-e még valami? — Sokat gondolok rá, főleg azóta, hogy több időm van, mióta magam maradtam ide­haza, mióta nem tudok kihez szólni a házban... — Hol hallotta meg az októ­beri forradalom hírét? — Turkesztánban ... Ott ra­boskodtam egy fogolytábor­ban vagy húszezred-magam- mal. A pétervári események gyors változást hoztak a rabok életében is: szétszakadtak kö­rülöttünk a szöges drótok, ki­ki mehetett arra, amerre lá­tott! És ettől kezdve a nevünk is szebben hangzott: nem mondták már, hogy vojnoplen- nij, helyette külföldi munkás­nak szólítottak mindannyiun­kat. így: inosztrannij robócsij. A tavasz már az Aral-tó vidé­kén talált. Egy sebesült pa- rasznál dolgoztam amíg a ko­zákok magukkal nem hurcol­tak. Ekkorában kezdődtek az érdekesebb, mozgalmasabb na­pok. A pétervári tűz egyre futott előre, nőtt, szaporodott a Vö­rös Hadsereg, és a Volga felől általános támadásba lendült. A kozákok nekiszorultak az Uralnak, elkeseredetten véde­keztek, aztán egyre jobban szétszóródtak, menekültek Szi­béria felé. Az első adandó alkalommal lemaradtam tőlük, s Troick- ban magam is beléptem a Vö­rös Hadseregbe. Egy detektív lett a parancsnokom. Áruló, szervezkedő tengerésztisztek, hivatalnokok után kutattunk, a szovjet hatalom ellenségeit büntettük. 1920. őszén iskolára küldtek. A hathónapos kikép­zés után századparancsnok lettem. Én — az egykori ellen­ség. Én, és még százötven ma­gyar. A mi iskolánkban. Egy másikban pedig ugyanennyi, vagy talán még több német, szlovák ember. Valamennyi­ünknek jólesett ez a nagy bi­zalom, amellyel megtiszteltek bennünket az új hadseregben... A kerecsendi Nagy István szá­zadparancsnok lett. És lehetett volna még magasabb rangú tiszt is: mert tovább küldtek egy másik iskolára, Bakuba. Arra azonban már nem men­tem el. Gyengélkedett a sze­mem, betegeskedtem. Azt AZ ŐSZI NAPSÜTÉS paj­kos játékra csalogatta a gyere­keket. Az apjuk hét közül csak a kisebbeket látta az udvaron. El sem búcsúzott tőlük, mert sietnie kellett. Autóval jöttek érte a gyárból, vagonpakolás­hoz hívták. Vasárnap volt, jól­esett volna a pihenés. Dement, sietett, hiszen a kilenctagú családnak kellett a pénz. A göngyölegraktárból 25 kilogrammbs kannákat pakol­tak a teherautóra. Csak annyi hely maradt, hogy a három munkás az áru mögé állt és a raktártól a vagonokhoz indult velük a teherkocsi. A jármű hátsó ajtaját fel sem kapcsol­ták! Valaki mondta, hogy mi­nek, hiszen mindjárt odaérnek De a kanyarban megbillent a rakomány, néhány kanna ós két ember leesett a kocsiról. Balogh István talpra ugrott, de Kalló József szétvetett kar­ral elterült, fejéből és füléből folyt a vér. Azonnal orvoshoz, majd az egri kórházba szállí­tották. De Kalló Józsefen nem tudtak segíteni, koponyazúzó- dásába belehalt. A baleseti jegyzőkönyv drá­mai rövidséggel rögzíti a tényt. Kalló József alkalmi munkást halálos baleset érte. Állandó munkahelye a Beton- útépítő Vállalat. Élt 53 évet. Hét kiskorú gyermeke maradt árva. Sírok községben és a Mátra- vidéki Fémművekben is gyor­san elterjedt a tragédia híre. Hogyan történhetett? Az életé­vel fizetett egy munkás azért, mert indulás előtt elmulasz­tották a gépkocsi hátsó ajtaját felcsukni? És mi lesz a hét gyerekkel? — kérdezgették az emberek. — Segíteni kell — mondták a műhelyekben és az irodák­ban. Erről tárgyaltak az Április 4 szocialista brigád tagjai. Mivel és hogyan? — tanakodtak a nőbizottságnál. — Télire öltöztessük fel a gyerekeket — hangzott a ja­vaslat. — KÉRDEZZÜK MEG az édesanyát, hogy mire van leg­inkább szüksége — tanácsolták a szakszervezeti megbeszélé­sen. Aztán pénztárcájuk után nyúltak az emberek. Kérő szó nélkül adták a forintokat. A gyerekeknek, ha már az édes­apán nem segíthetnek. Suszter Kálmánná és Péntek Ilona ösz- szegezték az íveket. Több mint hétezer forintot számoltak ösz- sze délután. De másnap, ómi­kor Egerbe indultak, hogy az árváknak bevásároljanak, már a nyolcezer forintot is megha­ladta az összeg. Czank Péter személyzeti ve­zető meglátogatta az árván maradt családot. Tőle tudták meg a gyár vezetői, hogy bar­langlakásban, egyetlen szobá­ban él a hét gyermek. Petró­leumlámpával világítnak, a berendezés a legszükségesebb­nél is kevesebb. Mit tehet, hogyan segíthet a gyár? A lakótelep egyik épüle­tében megszűnt a leányszálló. Kevesebb ágyra, matracra, plédre és párnára van szükség. De ahol hét gyerekről kell gon­doskodni, éppen ilyesmi hiány­zik legjobban. Akarták és meg­találták a segítés módját A gyár a Bizományi Áruháznak adta el és az összegyűjtött pénzből jutányosán megvették mindazt, ami az egyetlen he­lyiségbe befér. SZŰKÖSEN ÉLTEK, de most kenyérkereső nélkül maradt a nagy család. Ezt sem hagyták ennyiben a sirokiak. Ahol két­ezer ember dolgozik, a hétgye­rekes anyának helyet és mun­kát lehet találni. November 15- től felvették takarítónőnek a lakótelepre. Ö kérte, hogy ak­kor jöhessen. Addig letöri a tsz-től vállalt kukoricát Kilencszáz, jó ha ezer forint lesz a fizetése és ehhez jön a családi pótlék. Hét gyerek után 840 forint, összesen 1700—1800 forint... Mi jut abból egy gye­rekre?.— számoltak a gyáriak. — Hogyan tudjak dolgozni, hi­szen a legkisebb fiú kétéves, a másik négy- és a következő is csak hatéves — panaszolta az özvegy. Ezen a gondon is segí­tettek a gyáriak. Négy Kalló gyerek már az iskolai napközi­be jár. Jó kosztot kapnak, fel­ügyelnek rájuk, egészséges, szép, új teremben tanulhatnak a gyerekek. A két középsőt a gyári óvodában, a legkisebbet pedig a bölcsődében várják. Jó helyük lesz, ellátják őket min­dennel, amíg édesanyjuk a szomszédban dolgozik. Az energiaüzem munkásai megtudták, hogy Kallóék bar­langlakásában nincs villany., De nincs messze az oszlop és a ve­zeték. Engedély, anyag, de fő­leg szív kell hozzá, hogy vil­lany égjen és ne petróleumlám­pánál rontsa a szemét annyi gyerek. A szocialista üzem cí­mért küzdenek a villanyszere­lők. Nem is nyugszanak addig, amíg Kallóéknál villany nincs. KÉSŐBB SEM HAGYJÁK magukra az árvákat. A szo­cialista brigádok már emlege­tik, hogy egy-egy gyerekre gondot viselnek, szakmára és emberségre tanítják. A szo­cialista brigádok állni fogják a szavukat. A hét árva apa he­lyett apára lel a siroki gyár­ban. Dr. Fazekas László I természetesen a békés egymás mellett élés legbiztosabb jele — nem fér már be a tank pán­céltornyába ... A bon­Ahogy kiváncsi szem­mel végigkandikálok he- gyes-völgyes hazám tá­jain, mind nehezebbé válik e tájék szemlélé­se, mert ott, ahol még néhány éve tíz ember között is nyugodtan ki­es elláttam, most kettő is elzárja a horizontot. Kissé kövérek vagyunk! Ismertem egy szerény, derűs kedélyű, sovány fiatalembert, aki min­dennel meg volt eléged­ve és földöntúli mosoly- lyal rágcsált egy darab száraz kenyérhéjat, mi­közben óvatosan lépe­getett, hogy csontjai szét ne hulljanak... A közelmúltban ismét ta­lálkoztam vele, dühödt morgással rágott egy kétszemélyes sertéscsül­köt és szidta az életet, mert mégiscsak bor­zasztó, hogy arra nem képesek a szakácsok, hogy kellő porhanyósra süssék azt a vacak csül­köt ... — Mit várhat ezek után az ember, mond­juk a töltött kappan- tól? — mondta keserű rezignációval és odébb csúszott mind a két szé­ken, mert az egyik ol­dalon kissé lelógott. Arra is emlékszem, hogy annak idején, ta­lán nem is olyan ré­gen, amikor első sze­relmemet, Amálkát ma­gamhoz szorítottam, kis­sé törte az oldalbordá­mat, s bár szépségéhez kétség sem férhetett, de finom léptei sem tud­ták megóvni attól, hogy egy-egy hebehurgya sasz- > ~énál ne csörögjenek a csontjai. Amálkával nemrég találkoztam, egy bájos és termér.zétesen dundi kisfiú édesanyja a teltkarcsúak családjá­ból és apró pihegéssel panaszkodott, hogy bor­zalmas ország ez, ahol egy nyomorult fűzőt sem lehet kapni, leg­alábbis olyat nem, ami megfelelne céljainak. Mondom, kissé kövé­rek vagyunk. A katonatiszt — ez viván a színpadon kü­lön ajtón jön be, mert a régi díszletek szűk aj­tórései nevetségesek egy szocializmust építő or­szágban, ahol .a nép jó­léte a legfőbb érdek, s a primadonna is almakú­rát tart minden héten kétszer, nehogy elhíz­zék, amelytől olyan éhes lesz, hogy négy napon keresztül kitom­bolja magát, — s kezd­heti elölről. Mondom, kissé kövé­rek vagyunk. Magyarország vala­mikor a hárommillió koldus országa volt, most a tízmillió telt­karcsúé; valantilcor nye­reg alatt, most Kuka­edényben puhítjuk a húst és zsíros copákkal a kezünkben szömyül- ködünk, mileözben az újságok cikkeit olvas­suk: — Te jó ég. hogy mi­lyen veszélyes is az, ha valaki solcat eszik... De mi vállaljuk a ve­szélyt, legfeljebb nem énekli a ma férfija a ma nőjének, hogy: Te­nyeremen hordojn; s a ma férfije sem ad min­tát Adonisz szobrához. Ihaj, csuhaj! sose fo­gyunk le ... (egri) GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDOSZ El 11 II [El I !ES El ÜHÜHaHÜ S. Árutermelés és gasílasági irányítás „Áru, érték, ár, piac” — mindennapi, imert fogalmak. Aki nem tanulmányozta a közgazdaságtant, semmi meg­hökkentőt nem talál abban, hogy a szocialista társadalomi­ban árutermelés van. Pedig a dolog távolról sem ilyen egy­szerű. A szocialista társadalomban folyó árutermelés alapjai­ban más, mint a megelőző társadalmak árutermelése. Elég arra utalni; az áruk döntő többsége, a sok nyersanyag, a bonyolult, nagy értékű gépek, műszerek, stb. áruforgalmá­nak az a sajátossága, hogy amikor az egyik vállalat eladja, a másik megveszi, a tulajdonos nem változik, hiszen az mindkét esetben a szocialista állam. Az is lényegbevágó, hogy a tőkés árutermelésben a piac döntötte el utólag, hogy mit kell termelni, s amit termeltek, arra valóban szükség van-e, míg a szocialista társadalomban felmérik a szükség­letet és előre megtervezik a termelést. A kapitalista áruter­melésben a termékek árát is nagymértékben befolyásolja a piac. A szocializmusban az árakat is megtervezik, nincs le­hetőség a piaci viszonyok kapcsán a nyerészkedésre, nincse­nek mindennapos áringadozások (itt természetesen nem az ú. n. „szabadpiacra” gondolunk, amely bizonyos keretek között fennmarad és az áruforgalom viszonylag jelentékte­len részét bonyolítja le). A különbségek .mellett figyelembe kell venni az azonos­ságot, a megegyezést is a megelőző árutermeléssel, hiszen azonos vonások nélkül aligha tekinthetnénk „árutermelés­nek” a szocializmusban folyó termelést. Milyen vonásokra gondolunk? Hogy csak néhány leglényegesebbet említsünk: arra, hogy a termékek ára nagyjából az előállításukra fordí­tott költségek összege, pontosabban értékük közelében ala­kuljon ki, hogy növekedjék a pénzbevételek és kiadások összevetésének, a jövedelmezőségnek és gazdaságosságnak súlya, jelentősége, hogy a piaci viszonyok, a kereslet és kíná­lat alakulása gyakoroljon megfelelő befolyást a termelésre A gazdasági irányító rendszer átalakításának egyik' lénye­ges mozzanata az, hogy az árutermelésnek ezeket az általá­nos vonásait, követelményeit jobban érvényesítsük. A piac nálunk nem szabályozza s nem is szabályozhatja a termelést, hiszen erre a terv hivatott. Ugyanekkor az ed­diginél nagyobb szükség van arra, hogy a kereskedelem közvetítse a piac, a fogyasztás „véleményét’ a termelésről, s ez befolyásolja, a szükségletek változásához igazítsa a termelést. Közismert, hogy e szükségletek és ennek megfele­lően az igények a technika gyors fejlődése alapján bel- é.t külföldön, termelési eszközökben és fogyasztási cikkekben egyaránt gyorsan változnak. Ezeket — csak a termelés terü­letén mozogva, nem mindig és főleg nem időben tudjuk fel­tárni. A piac, a piaci viszonyok átgondolt, jobb, szélesebb felhasználása segíthet ezen. a szükségletek iránti nagyobb érzékenységre, rugalmasabb alkalmazkodásra segítheti a tér* melést. A termékek áruvoltából ered az is, hogy értéküket, a rájuk fordított összes kiadást számon tartsuk. így derül ki, hogy nem fordítunk-e többet egy-egy termékre, mint ameny- nyit kellene, nem túl drágán termelünk-e? A vállalatokat mindén termelő kollektívát, minden vezető és beosztott dol­gozót arra kell ösztönözni anyagilag is. hogy olcsóbbá tegyék a termelést. Ez a piac egyik fő követelménye és a nemzet­közi piacon különösen parancsoióan jelentkezik ez az igényi A gazdasági irányítás átalakításának egvik alapelve az, hogjj ennek az igénynek minél jobban mea kell felelni. Az áru és piaci viszonyokból eredő igen fontos követel■* mény az is, hogy az árak — mind a vállalatok közötti for­galomban érvényes termelői árak, mind a fogyasztói árak — az eddiginél jobban tükrözzék: mennyibe is kerül a va­lóságban a szóban forgó termék előállítása. Ezt „közgaz* dász-nyelven” úgy fejezik ki, hogy az árak valóban a tér* méhek értékét tükrözzék, azon alapuljanak. Az árképzés, ármegállapítás fő baja az, hogy túlságosan központosított. Az Országos Árhivatal jelenlegi létszámának többszörösével sem tudná gondosan és pontosan kidolgozni az összes termelői árat. de erre nincs is szükség. Országo* san mindenekelőtt az árpolitikát, az árképzés fő elveit kell kidolgozni és őrködni ezek végrehajtásán. A fogyasztói árak képzésében lényegében ugyanez a probléma. Ezeket a Belkereskedelmi Minisztérium szabja meg. De gondoljuk csak el: képes-e az árkalkuláció helyes- ségét ellenőrizni egy központi szerv, amikor több mint száz- ezer cikkről van szó? Nyilvánvaló, hogy eredményesebb, ha csak az elvek kidolgozására és a legfontosabb cikkek árának helyes megszabására koncentrálják a központi szervek ere- jét. és megfeleld ellenőrzés mellett növelik az alsóbb' szer- vek jogkörét. BOGNÁR GYULA Egri szüret címen közöl szép képriportot az Esti Hírlapi Írja, hogy fürge kezű egri lányok és fiúk metszik az Egri leányka fürtjeit. Az egerszóláti gazdaság 250 holdas szőlős­kertjében megkezdődött a szüret. Hát bizony igaz lehet, hogy a szőlőt szedő lányok egri lányok, meg a leszedett szőlő is lehet Egri leányka, de hát mégsem egri szüret ez, hanem egerszóláti szüret... * Különben sem árt egy kis Heves megyei helyismerettel foglalkozni, mert azt is olvastuk a Népújságban, hogy lesz Ottörővasút — Pétervásárán.... Aztán megtudjuk a szöveg­ből, hogy a szilvásvárad! kisvasút most megrangosodik és úttörővasúttá léptetik elő. Már a mátrai úttörővasút szak­emberei Gyöngyösről el is mentek szaktanácsot adni Szilvás­váradra, hogy 1966-ra kész legyen az úttörővasút.' Miután „Péterke” és „Szilvás” közt légvonalban is elég nagy a távolság, javasolnánk, hogy 1966-ig jól nézzenek körül a környéken az illetékesek, nehogy csalódás legyen Pétervásárán, ha nem megy odáig a szilvásváradi kisvasút. Még ebben az évben tisztázni kellene, honnan indul majd. .. Pétervásáráról, vagy Szilvásváradról... * Értesültünk a Népújságból, hogy Londonban a lordok háza keddi ülésén 169 szavazattal 7" ellenében megsza­vazta a halálos akasztás beszüntetéséről szóló tör­vényjavaslatot. Ez a képviselőházban élénk helyeslésre talált... Persze, mi is csak helyeselni tudjuk, hogy a régi tradí­ciók dacára, haladnak a korral abban a lordok házában. És a kénviselőházban is... Legalább már a halálos akasz­tást beszüntették. Már ez is valami... Legközelebb be kel­lene szüntetni a többi nem halálos akasztást is. Az lenne az igazi haladás. Mert így ez még csak halálos jó vicc..? (DR. SZEMES)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents