Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-04 / 260. szám
Új esztendő az erdőkben Üj esztendő kezdődött az erdőkben a vegetáció befejeződésével, októberben — új gazdasági év. Miként zárult az óesztendő s milyen új feladatok várnak megoldásra? — kérdeztük Kovács Jenőt, a Nyugat- bükki Állami Erdőgazdaság főmérnökét. jEgész évben — seng as erdő Az alföldi sík vidéktől a hegyekig, tekintélyes területen, 100 000 katasztrális holdon húzódik a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság birodalma. E hatalmas birodalomban egész évben zümmög a favágók motorfűrésze, öles fák zuhanásainak zajától visszhangoznak a hegyhátak, fennsíkok és a völgyek. Néhány éve még októberben kezdődött a favágás hagyományos szezonja. Most már ez a múlté: állandó munkások lettek az erdőkben a favágók. A gépek tökéletes segítői az embereknek — a fakitermelés 100 százalékosan gépesített. Míg korábban, a hagyományos szezon idején, 1500—2000 ember foglalkozott a fakitermeléssel, ma ugyanazt a munkát, feladatot 200 ember végzi. Az egy főre számított évi átlagos teljesítmény is többszörösére növekedett — 1000 köbméter. A gazdaságossági eredmények is megnyerőek: minden kitermelt 100 köbméterből 56 az ipari fa; a bükköknél és a tölgyöknél 80. A fakitermelés, a kitermelt faanyagok szállítása folyamatos. A motorfűrészes favágók, a fogatosok és a „gépkocsizók” brigádokba tömörülve — egymás keze alá dolgozva — sza- lagsizerűen, egy láncolatban végzik a munkájukat, s így előnyösebben, kevesebb költséggel, rövidebb idő alatt juttatják el az erdők fáját a fafeldolgozó iparnak. Elkészítették a Bükk-hegység feltárási alaptervét is, ennek alapján élőre tudják, egy-egy erdőrészen milyen szállítóeszközöket kell „bevetni” a kitermelt fa elszállítására. Amennyit kivágnak, annyit ültetnek Evenként a felhasználásra kerülő faanyag kb. 50 százalékát importáljuk. Népgazdasági szinten az összes import 13 száAUHAiy: •'tk A favágás nem idénymunka lJ,j telepítés A pisztráng — mellékprofil üopitálift bika a „ravatalon! zalékát teszi ki a fabehozataL Két lehetőség mutatkozik az import csökkentésére: az új erdősítések s a meglévő erdők termékenységének növelése. A Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság évi fakitermelési terve 110 000 köbméter/ S amennyi fát kivágnak, annyit telepítenek is — évenként 100 holdnyi az új telepítés. Az élet és a halál egyensúlyának megtartása az erdők világában — szigorú törvény, követelmény. Főként a vágásterületeket újítják meg, „rontott” erdőket javítanak, ugyanakkor talajvédelmi rendeltetésű telepítéseket is végeznek, kopár területek fásítását. A hegyvidéki termőhelyek adottságainak megfelelően intenzívebb, gyorsan növő fafajokat telepítenek: douglas és lucfenyőket. „Papír/in”, cser-makk és pisztráng — exportra! 350 százalékkal több „papírfát” kell adnia a gazdaságnak exportra, mint tavaly. Árr nemcsak a fát, de az erdei termékeket is értékesítik. Az idei bőséges makk termésből jutott bőven saját céljaikra (vadak takarmányozása, csemetekerti ültetések stb.), a hazai, más erdőgazdaságok szükségleteinek fedezésére, de exportra is. A begyűjtött 1900 mázsa csermakkból 600 mázsát küldenek külföldi országokba. Hűtőkocsiban utaznák majd a pisztrángok is, Ausztriába — a csermakkok után. A szilvásvárad!, Szalajka-völgyi piszt- rángos tavak szivárványos ínyencfalatai jó hírünk küldöttei lesznek határainkon túl. Korábban csak hazai igények kielégítésére, értékesítették a jó ízű halakból 3—5 mázsányit; az új gazdasági évben már 50 mázsa halat juttatnak a hazai pisztráng-kedvelőknek. Megnövekedett az ivadékok száma is, 200 000-ről egymillióra, s ebből látják el az ország összes hegyi patakjait is fiatal pisztrángokkal. A haltenyésztés jelentős jövedelmet ad a gazdaságnak, ám tegyük mindjárt hozzá: a pisztráng — csak — mellék- profil! A frikából is jött vadász — Milyen eredménnyel zárult az idei szarva,sbika-vadá- szat? — A vadászati szezon jól sikerült. Tizenöt szarvasbikát ejtettek el, s ebből három volt érmes trófea. Két bronz és egy ezüst. Tíz év óta nem sikerült ezüstérmes bikát kilőni s most a Bükk-fennsíkon ilyen került terítékre. Hegyvidéki viszonylatban ez szenzációnak számít, hiszen a hegyi szarvasbikák jóval kisebbek alföldi társaiknál — mondotta befejezésül Kovács Jenő főmérnök. A Bükit erdei kedvelt vadászterületek. Szívesen keresik fel idegen puskások, külföldi vadászok. Az idei őszön még Afrikából is jött vadász... (P..D.) Kényszerű „sé — autóbusszal Adva van egy kilencven kilométeres távolság és egy jó állapotban levő farmotoros Ikarus autóbusz. Mit gondolsz, mennyi idő alatt érsz úticélodig...? Hát tévedtél, kedves barátom! Fogódzkodj meg, elárulhatom: utazásod, öt perc híján kerek három óra hosszat tart! Nem hiszed el? Próbáld ki magad is! Ülj fel az Egerből reggel fél hétkor induló petőfibányai járatra — s az érkezéskoi pillants az órádra... Azt mondod, tudod, személyesen is meggyőződtél már róla és a menetidő csalóka, mert benne van a hosszú hatvani tartózkodás is? Nem vonom kétségbe. Csupán a csalóka menetidő bosszant! Nem sok a megálló, hiszen tudom, hogy más is akar utazni — hanem inkább a kényszerű hatvani sétakocsizás... S gondolom, ez utóbbi ügyben akadna jó néhány — fontos, sürgős ügyben utazó — panaszos társam. Akik velem együtt elég jól ismerik már a Zagyva-parti várost, semmi szükségét nem látják annak, hogy a MÁVAUT-pályaudvarról az állomásig utazzanak, nézelődjenek, és fél óra múlva vissza, s csak ezután tovább Lőrinci, Selyp, Petö- fibánya felé! S alig hiszem, hogy jobb megoldást ne találhatnának az időtöltésre — mint a pályaudvari ideges, türelmetlen várakozást, tén- fergést, sétáltatást. Mi szükség van erre? Az autóbusz valamelyik vonathoz csatlakozik? Ö, az más! Ez már nyomós ok! De még mindig nem győztél meg! Mert — mondd csak — ezt a csatlakozást nem lehetne egy helyijáratú autóbusszal lebonyolítani? A várakozást nem lehetne megszüntetni egy olyan menetrenddel, amely figyelembe veszi annak a bizonyos vonatnak az érkezését és — az autóbuszt esetleg annyival később „indítaná” Egerből? Hogy ezt már ne tőled kérdezzem? Igazad “van. Akkor az illetékes 4. számú Autóközlekedési Vállalatnál érdeklődöm — sokunk nevében. .. (— ni) 22. — Ihatok? nézett zavaros tekintettel a nyomozóra. — Mondtam már. Gondolom, hogy a pálinka a magáé—jegyezte meg türelmetlenül a százados. A sovány lezúdította a torkán a decinyi pálinkát és megeredt a nyelve. — Kérem... én becsületszavamra mondom... én csak baráti szívességből... nekem semmi közöm az egészhez. — Beszéljen világosabban! i— vágott közbe Pikó. —Mondja el, hogy mi köze a cigarettához, kinek kell odaadnia, hányszor tette ezt eddig, mit fizetnek érte? Szóval érti? Nem? — Értem, kérem ... Elmondok én mindent, de higgye el, hogy semmihez semmi közöm. Én egy szerencsétlen munkásember vagyok... — Kezdje már, — kopogtatta meg az asztalt a százados — a lényeget akarom hallani. — Tavaly tavaszon megszólított az állomáson egy öregforma ember. A feje be volt bugvolálva. Először megkérdezte, hogy én vagyok-e Halla rxiPiUSiG 1965. november 4., csütörtök gató Illés. Mondom, hogy igen. Aztán a kezembe nyomott háromszáz forintot, azt mondta, hogy az enyém. Aztán elmondta hogy a keresztfia itt szolgál fent a hegyen, de egyszer éjszaka rágyújtott az ágyban, és kigyulladt a szalmazsák. Megbüntették, és azóta nem kap cigarettát. Mivel én minden másnap feljárok az öszvérrel moslékért, nem kerülne fáradságomba, hogy néha-néha felvigyek a gyereknek egy kis cigarettát. — Hogy hívják a katonát? — Hiszen, ha tudnám — legyintett széles mozdulattal Hallgató Illés. — Soha életemben nem láttam. Na persze, nem is muszáj látni, mert a cigarettát a szeméttartóba kell beletenni. Így szólt az egyezség. Tetszik tudni, ott rakodom mellette a moslékot. Pikó nem vette le tekintetét az egyre többet hadonászó alakról. — Honnan tudja, hogy mikor kell cigarettát felvinni? — Mindennap átmegyek a hídon. Ha ki van rajzolva az oszlopra egy kis izé... szóval tetszik érteni... akkor van a talpfa alatt cigaretta. — Hányszor vitt már fel üzenetet? — Üzenetet nem vittem, kérem. Csak cigarettát. — Na, szóval cigarettát. Cigyakorló pedagógus számára. A tévé-pártiak mondhatnák azt is, hogy az elfogultság, az újjal szembeni ellenérzés, a maradiság szól némely pada- gógusból, ha nem beszél felsőfokú elismeréssel a tévé iskolai adásairól. Lássuk, mint mondanak a gyakorló szakemberek. Bon Ádám verpeléti iskola- igazgató tantestülete véleményét summázza feltett kérdésünkre: — Vannak adások, amelyek hozzásegítik a tanulókat a helyes fogalmáknak kialakításához. Különösen akkor segít a tévé-adás, amikor a szemléltetés nálunk nehezen megy. Példának hozom a második osztályban a nagyüzemei gyümölcstermelést, a harmadikban a háztartási gépeket, a negyedikben a gabonafélék fel- használását. Az olvasás tanításánál jó az olvasmányok dra- matizálása, mint például Móra Ferenc Szánkó című írása esetében is történt. — SZEREPELTESSEN a tévé élő gyermekeket az első osztályban is — igazi szereplőket, bábok helyett! Ne meséljen a bemondónő: peregjen a történet, azt lássák, élvezzék a gyerekek és csak időnkint hallatsszák a bemondónő hangja. — Javasoljuk, hogy a tévéadások időpontja a tanítási órák időpontjával egybeessék. — Adjon a tévé segítséget olyan olvasmányok tárgyalásához is, amelyekhez falun nincs szemléltetési lehetőség. — Helyes lenne falusi osztályban, falusi gyermekekkel vezetett órát is felvenni, ahol nemcsak kiválogatott gyermekek lennének, hanem az életben, a mindennapi gyakorlatban élő és tanuló gyermekek szerepelnének. — Változtatni kellene a beszéd és a képi megoldások arányán is. Az első osztályosoknak még nem elég a kép puszta látása, azokat jól felépített, a gyermekek gondolatvilágához alkalmazkodó magyarázattal kell kísérni. Bőd Ádám iskolaigazgató javaslatai után — első hallásra — úgy gondoltuk, hogy talán a falusi gyermekek miatt adódnak inkább a javaslatok az időbeosztást, a módszereket illetően. Az egri IV. számú általánosban már nyolc pedagógussal találkoztunk, akik lelkesedéssel és szenvedélyesen beszéltek az Iskolatelevízió meglévő és korántsem véglegesen rendezett kérdéséről. Néhány véleményt és javaslaelszívtam egyet. így szólt az utasítás is. — Ezt nem értem. Mondja el részletesen! — Azt mondta az öreg, hogy mielőtt kivinném a dobozt, nézzek körül. Meg aztán hallgassak is róla. Nem szeretné, ha becsuknák a gyereket. Na, persze, ez érthető is. Szóval, ha nem látják, vegyem ki, és mindjárt gyújtsak rá belőle. De egynél többet ne szívjak el. Hát, szóval így. — Nem mondta, hogy melyiket? Hallgató megütközve nézett a nyomozóra. — Hogy mondta volna? Hát nem mindegy az? Cigaretta — cigaretta. — Ezt a dobozt mikor akarta felvinni? — nézett figyelmesen az arcába a százados. — Hát, ezt csak holnap fogom. Holnap van moslék. Pikó még egyszer végigmérte a házigazdát, majd energikusan felállt az asztal mellől. — Az még elválik. Most szépen köszönjön el a családtól, mondja meg, hogy szolgálati útra megyünk. A pályamunkás elmosolyodott, és a nyomozóra kacsintott, majd lábujjhegyen a szoba felé indult. — Egy pillanatra! — állította meg Pikó. — Miért ijedt meg maga úgy tőlem az imént? Hallgató a mennyezet szögleteit vette szemügyre. — Kérem szépen... Nem tudom én, hogy mi az az állami biztosítási társaság... Pikó a nyomában volt, amikor a szobába lépett. (Folytatjuk, da szemébe tekintett. — És maga ezt nem találta gyanúsnak? — Gyanúsnak? Valódi, igazi cigaretta volt az, kérem! — háborodott fel méltatlankodva Hallgató. — Mindén dobozból garettát hányszor vitt? — türelmetlenkedett Pikó. — Vagy hatszor—nyolcszor. Nem számoltam, kérem. — Azóta találkozott az öreggel? A pályamunkás ismét a pohár után nyúlt, de a százados száz forintot. Az a gyanúm — szorította halántékára ujjahe- gyét —, hogy alighanem ő küldhette. Igen finom, rendes ember lehet. — Na persze — bólintott Pikó. De mondja csak, nem lett volna egyszerűbb, ha maga vásárolja meg a cigarettát? — Hiszen éppen ez az, kérem, — meresztette nagyra szemeit a pályamunkás. — Én is mondtam az öregnek! De ragaszkodott hozzá, hogy csak azokat vihetem. Pikó idegességében dobolt az asztalon, majd hirtelen a gazleintette. — Többet ne igyék. Feleljen a kérdésemre. — Hát... találkozni nem találkoztam. Ellenben, — emelte magasra mutatóujját — már kétszer is hozott a postáslány A TELEVÍZIÓ a filmnél jóval általánosabb hatásával és közvetlenebb lehetőségeivel alig egy évtized leforgása alatt jelentős mértékben átalakította napirendünket, szokásainkat. Bevonult az iskolába is, részt kér az oktató-nevelő munkából. Nemcsak a nagyközönség részére sugároz műsort, de előre meghatározott menetrend szerint — segítő szándékkal — beavatkozik a tanárok mindennapi munkájába: az idei iskolai év első felére kiadott programokat egy féléves kísérleti adás és egy teljes év tapasztalatai előzték meg. Tavasszal kétnapos országos konferencia vizsgálta a valóban korszerű és a kor technikai forradalmát hasznosítani szándékozó tévéadások problémáját. Akkor a gyakorló pedagógusok is szóhoz jutottak tanácsaikkal, javaslataikkal. Az áprilisi megbeszélés nem oldott meg minden problémát. Ma sem lezárt kérdés az Iskolatelevízió szerepeltetése az iskolában. Főképp a „hogyan és mikor” kérdése izgalmas a Az Iskolatelevízió pedagógusssemmel ,\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\VV\\\V\\\\\\\VM»8I tot feljegyeztünk, mert azok valóban megfontolásra érdemesek. Hórvölgyi István: A televízió iskolai adását helyeslem, de nem az iskolai órák alatt. A műszaki hibák miatt adódó bosszúságokról nem beszélek, de arról az időkiesésről és fegyelmezési problémáról, igen, amit a tévéadásra vonuló tanulók okoznak. A tanulókat elvezetjük az osztályból, a megszokott helyről — önmagában már ez is zavaró kiesés. A tévé műsora kívülről avatkozik bele a nevelő munkájába. Módszere más, a nevelő egyéniségétől merőben elütő hatást gyakorol a tanulókra, így nem tud szerves egységgé válni a nevelő tanár, a természetes személy közvetlen hatása és a tévében látott kép, az onnan jövő hang. Az óraidő jelentős részét elfoglalja az iskolaadás, feleltetés nem lehetséges az ilyen foglalkozáson: a gyermekek eddigi tapasztalataim alapján üres óraként kezelik ezt a tévével töltött időt. AZ LENNE A javaslaton»; hogy ezeket az iskolaadásokat — a legjobb értelemben vett oktatófilmeknek tartom nagy részüket — a délutáni órákban sugározná a tévé. A legtöbb gyermek napközis, ott is adódik lehetőség az adások megnézésére: a nevelő tanár azután elbeszélgetne diákjaival ezekről az adásokról, s így mélyebb hatással gazdagodna a tanuló. Pupits Péterivé; — A tévé-adásokban színészek szerepelnek, játszanak. Ez a játék azonban a pedagógus mindennapos „szürke” megjelenéséhez, munkájához képest mesterkélt. A színpadi mozgás, a színapadi hatásra törés nem azonosulhat a tanulóban a tanári gyakorlatokkal. Több gyakorló pedagógust kellene szerepeltetni ezekben az adásokban, hogy a hatás életszerűbb legyen. — Néha számunkra megvalósíthatatlan megoldást választ a tévé: dramatizálnak, kosztümöket szerepeltetnek. Nem tartom sikerültnek pedagógiai szempontból a Kati napirendje című adást: a játékidő túlnyomó részében a negatív mozzanatok domináltak és csak elenyészően jutottak szóhoz a pozitív, a követendő tulajdonságok. — Az sem segíti a pedagógust, ha a kiadott műsortól eltérő adást sugároz a tévé. Dr. Musinszky Pál: Azok a jó iskolai adásokj amikor a gyermekek a tananyagon felül mennyiségi többletet kapnak a tévétől. A harmadik osztályban nagy sikere volt a háztartási gépekről szóló adásnak: megtanulták a, gépek működését, de felfigyelj tek az áramkapcsolás veszélyeire is! Rudlof Tiborné: Ha a tanterv szerint ipari? kisüzem látogatását, a kisipari? munkát kell feldolgoznunk* akkor nem sokat segít a nagyi ipari üzem látogatásáról beszámoló tévé-adás. Spányi Györgyné: A tévé oda vigye el a tanuú ; lókat, ahol még nem jártak; az alföldi gyerekeknek bizonyára élmény a hegyi táj, a hegy■ vidékieknek az alföldi róna■ ság. Az élményi többlet, az eleven feldolgozás ér el maradandó hatást a gyermekeknél, Tóth Lajosné: A tévé-adások előtt tartalmas vázlatokat is kellene kap■ nunk, hogy a témáról és a fel■ dolgozás módszeréről előzetes , tájékoztatást kapjunk. Így az i első benyomás alapján kényszerülünk magyarázni az adás . után és nem biztos, hogy minden rögtönzésünk százszázalé- . kos. ÉRDEKLŐDÉSÜNK őszinte véleménynyilvánítást váltott t ki, A lejegyzett vélemények nem . a tévé iskolai szerepe ellen szólnak: javaslatok a módszerekre, a hogyanra, a mikorra. 1 Minden új a gyakorlatban vizsgázik. Ezért kell itt is figyelembe venni a gyakorlati em- - berek, a pedagógusok jóindulatú „felszólalásait”. ) (farkuk
