Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-23 / 276. szám

(farkas) Bisztró épül Szihalmon (Tudósítónktól): Régi és hasznos terv meg­valósítását kezdte meg Szihal- mon a földművesszövetkezet A miskolci műút mellett — ahol különösen a mezőkövesdi gyógyfürdőt látogató kirándu­lók ellátására számítanak — lebontják a régi italbolt egy részét és átalakítással bisztrót építenek a helyére. Az építke­zésre mintegy háromszázezer forintot fordítanak. Az épület­ben korszerű konyha és eszp­resszó kap helyet és az étte­remben egyszerre 108 vendég étkezhet majd. A nagy gépko­csiforgalomra számítva olyan parkírozóhelyet is építenek, ahol egyszerre 50 személygép­kocsi fér el. A szihalmi bisztró egyúttal bázis-termelőüzem is lesz, amelynek konyhájáról és cuk­rászműhelyéből Szihalom, Egerfarmos és Mezőszemere községeket látják el hideg- konyhai készítményekkel és cukrászsüteményekkel. A nyá­ri mezőgazdasági munkák ide­jén megszervezik a növény­ápolók, aratók üzemi étkezte­tését is. PILLANATKÉP szája attól a hatalmas szolgá­lattól, amelyet a Sturmbann­führer (akkor még Hauptsturm- führer) tett személyesen Hit­lernek. 1943. július 25-én dióhéjként roppant össze aiz olasz fasisz­ta rendszer. Mussolinit letar­tóztatták. Badoglio marsall, az új miniszterelnök, tárgyaláso­kat kezdett az amerikaiakkal és az angolokkal Olaszországnak a háborúból való kiugrásáról. A lefogott Mussolinit szigorú, kettőzött kísérettel szállították egyik hajóról a másikra, amíg el nem érték a Campo Impera- tore elnevezésű üdülőhelyet a Gran Sasso egyik nehezen meg­közelíthető szikláján. Ez a hely tökéletesen él volt zárva: csak függőpályán lehetett megköze­líteni. De Otto Skoraeny mégis ét­ért oda. Hitler személyes pa­rancsára egy fejvadász-diver- záns csoporttal épp az üdülő mellett ért ejtőernyővel földet, lefegyverezte a megrémült őr­séget, s egy könnyű repülőgé­pen Németországiba szállította a Dúcét. Ek kor kezdett eddig soha nem látott kampányba a fa­siszta propaganda Skoraeny ne­vének dicsőítésére. S emögőtt valahol a hátsó lapokon eldug­va találhatók meg a kevésbé harsány „hőstettek”: Dolfuss- nak, Ausztria kancellárjának 1934-es meggyilkolása, Mi kiás elnöknek, az Anschluss idején való letartóztatása (és nyomta­lan eltűnése) és Schuschnigg kancellár elfogása, (akit a Sachsen hauseni haláltáborba szállítottak), a Szovjetunió és Jugoszlávia békés lakói ellen elkövetett vadállati kegyetlen­ségek. A leírt eseményék időpont­jáig Otto Skoraeny SS-Sturm- bannführer, a Birodalmi Biz­tonsági Hivatal főparancsnok­sága VI. ügyosztályán volt az SS-diverzánsok és terroristák titkos főnöke. Még a VI. ügy­osztály parancsnoka, SS-Grup- penführer Walter Schellen berg is tartott tőle. Hát hogyne! Hi­szen az SS titkos gyilkosainak idomftója ezen a poszton nem másnak, mint a Birodalmi Biz­tonsági Hivatal főparancsnok­sága vezetőjének, Ernst Kalten- brunnemék volt alárendelve! Az SS-ben és az SD-ben pedig mindenki tudta, hogy Skorae- nyt és Kaltenbrunnert régi, ti­zenöt éves barátság fűzi ősz- sze. Nos, hát ilyen emberekkel akarta megismertetni van Grtel Nyikolaj Ivanovicsot! Csak jóval éjfél után emlé­keztette az SS-tiszt SSebertet ajánlatára. Ekkor már nagyon ittas volt. Lehet, hogy a küszö­bön álló utazás miatti telin dultságában, de ismeretségük óba első ízben vesztette el ma­ga fölött az ellenőrzést Szeme lázasan csillogót*, szava él-ei- akadt, alig kivehetően halk nőtt. Mikor újra töltött Kébert- nete — isten tudja, már há­nyadszor — konyakot, mindig biztos keze szokatlanul reme­gett. Pár csöpp borostyánszínű ital a térítőn foltot is hagyott. — Nos, Paul, hogy gondolja? Kuznyeoov elmosolyodott. — Még nem mondta meg a legfontosabbat, Sturmbannfüh­rer, azt, hogy mit is fogok csi­nálni? — Ugyanazt, amit már any- nyiszor megtett: az életét koc­káztatni. Persze, nem ebben a mundérban, hanem másikban. S még egy különbség: siker esetén a2 új csillag mellé még pénzt, valódi pénzt kap, nem ezt a szemét márkát, amelyet itt, ezekben a mocskos kocs­mákban maga annyira bőke­zűen szór. Kuznyecov ekkor már külö­nösen hegyezte a fülét Von Or tel megkapaszkodott Sieben vállában úgy, hogy majd fel­döntötte az asztalt, s szorosan a füléhez hajolva súgta: (Folytatjuk) jainkban is méltó keretben te­szi lehetővé, hogy a vers, a lí­ra, a benne rejlő igazságok és szenvedélyek megszólalhassa­nak. Az egri műkedvelők kétéves fáradozása árán létrejött az egri irodalmi presszó, éppúgy, mint az ország más városai­ban, ahol a közönség igényelte azt. Most a presszóból kávéhá­zat formálnak, s rangos mű­vészekkel igyekeznek megked­velteim az új formát. Az irodalmi kávéház iro­dalmat és kávét, a kettő miat­ti közönséget jelent és tételez fel. S azt, hogy a kávéház kö- közönsége az előadók ellené­ben és miatt a felhangzó mű­veken át, azok hatása alatt sa­ját élményével válaszoljon az elhangzó szépségre és igazság­ra. Ennek az irodalmi kávéház­nak ilyetén értett megnyitását nem mondhatjuk sikeresnek. A harmincfőnyi közönség — néhány irodalompártoló és sze­rető család teljes létszámmal — csodálkozott az ifjúság teljes távolmaradása miatt. Pedig Bitskey Tibor többek között Tóth Árpád verseit Szabó Lő­rinc szenvedélyesen sirató val­lomásait a Huszonhatodik év­ből, a nagy Tristan-monológot Illés—Vas verses drámájából; Ady egyik szerelmes versét, Móra Ferenc anekdotikus ké­pét, A hegedűt, Petőfi Le-; gendáját és a mai költőket sem felejtve el, Csepeli Szabó Béla Kapálgató lányát adta elS frissen, az élményt gyújtva fel a szavakkal. Kohut Magda néhány Sha- kespeare-szonettel, egy Ady által fordított Sappho-remekkel és Tóth Árpáddal kedveskedett a közönségnek. Külön fel kell jegyeznünk azt a kitűnő han­gulat-váltást, amely a Puskin Anyeginjéből vett két részlet­nél, Tatjana levelénél és mono­lógjánál olyan érzékletesnek tűnt Az igazság szenvedélyé­ről egy Tóth Árpád-prózával vallott, a búcsúzás fájdalmá­ról mások mellett egy Radnó- ti-verssel is. A műsort Mag Stefánia ve­zette be Chopin B-dúr polo- naise-ével. Jász Pál hegedűi* játszotta Halmay Katalin zon­gorakísérete mellett Verraci- ni Largoját, míg Asztalos Ló-* ránd Gluck-melódiákat adotti elő fuvolán. A másfél órás, a szenvedé­lyeket, a szerelmet, hitet és at halált egybemarkoló lírai lo- bogást csak itt-ott törte meg á versekben a jó kedély kikap­csolódása. Így, ezzel együtt is értékes műsor hangzott el a3 Eger Szálló halijában, amely­re — nagy meglepetésünkre! — éppen a fiatalok nem voltak' kíváncsiak. Talán az arra illetékesek féltek propagálni ezt a kávé­házat, amelyben tánc és szesz nélkül is jól érezhette volnai magát a fiatalság? De hát ki­nek kell a szenvedélyekről a> legszebb vallomásokat halla­niuk, ha nem a fiataloknak; akik a hit, a szerelem, az aka­rat nemes szenvedélyére szü­lettek? VÖRÖS GYULA* Marxizmus és elidegenüiés Az utóbbi időben mind a polgári, mind a marxista filo­zófiai, szociológiai, közgazda- sági és egyéb szaksajtóban meglehetősen nagy teret kap az elidegenüiés problémája. A polgári szakírók többsége az elidegenülést „egyetemes em­beri”, „társadalom-fölötti” ka­tegóriaként vizsgálja, egyaránt alkalmazza a tőkés és a szocia­lista társadalom viszonyaira. Mi a helyes, a marxista- leninista válasz erre a problé­mára? Vörös Gyula munkája — hangsúlyozza a Kossuth Ki­adó előszavában — nem vég­leges és nem a hivatalos ál­láspont megfogalmazása, nem a vita lezárása. A szerző a maga nézeteit fejti ki, mégis a tanulmány kitűnő eszköz a probléma jobb megismerésé­hez, s megértéséhez. <-I mai megismerteti SSebertet Ot­to Skoraeny SS-Starmbann- führerrel („Ó, ez nagyon, gyor­san megy!”) — Skoraeny?! Ahruccáo hőse, a Duce kiszabadítója? — kiál­totta hitetlenül Siebert. — Miért ne? — válaszolt, kér­déssel a kérdésre von Orteil, s élvezte a kiváltott hatást — Otto régi ismerősöm és bajtár­sam. Már volt is néhány közös ügyünk. Most valamiféle együttműködés van vele kilá­tásban. Magától értetődik, hogy Kuz- nyecovnak ismerős volt ez a rettegett név. Hiszen már hó­napok óta le sem tűnik a fa­siszta újságok és folyóiratok lapjairól a neve. A goebbelsi propaganda majdnem miszti­kus legendahőst csinált belőle, mint a germán faj bálványá­ból. Nyikolaj Ivanovics emléke­zett a filmhíradó első premier plan képeire: a Führer szemé­lyesen tűzi föl a Lovagkeresz­tet a hatalmas, kétméteres SS- zubbonyra, amelynek viselője arcát jókora sebhely ékíti. A Wehrmacht bármelyik újoncának eláljhatott szeme­— Igyekezzék kivenni belőle minden fontosat Érdeklődjék útja iránt, s bizonyítsa be ne­ki, hogy maga nem közömbös iránta, s hogy nyugtalankodik miatta. S jegyezze meg min­den szavát, bármennyire is os­tobaságnak tűnnék az első pil­lanatra. A hírszerzők elbúcsúztak egy­mástól, s különböző irányba in­dultak eL Soron következő találkozása von Ortellel másnap este voll a megszokott helyen: a tiszti­kaszinó éttermében. Siebert ér­kezéséig von Ortel húsz már­kát nyert egy repülőalezredes­től, s ettől rendkívül jó volt a hangulata, igaz, enyhén spicces is volt. Semmiben sem emlé­keztetett a múltkori beszélge­tésre, hanem váratlanul ezi mondta: — Az olyan embernek, mini maga, szüksége van barátokra Siebart, akik értékelni tudják a maga értékeit, s megtalálják hol tudják a legjobban haszno­sítani magát. Von Ortel értette a módját hogy mindjárt megdöbbente hatást váltson ki: azt mondta hogy a legelső adódó alkakxm­7, — Maja, igyekezzék emiéke- zetébe vésni beszélgetésük leg­apróbb részleteit is, minden kis dolgot, a jelentéktelent is. Ez nagyon fontos! A kislány maga is tudta, hogy ez nagyon fontos, de csak megrázta a fejét — Én nem kérdeztem, s ő nem beszélt Egyébként... meg­ígérte, hogy ha megjön, perzsa- szőnyeget ajándékoz nekem. Kuznyecov izgatott volt. Kéméraékével megérezte, hogy van valami összefüggés akö­zött, hogy von Ortel elutazik, ki tudja hová, s aközött, hogy őt együttműködésre szólította föL Perzsaszőnyeg? Ez sem esetleges, véletlen dolog. Ennek is van valami köze az akció­hoz, amelyben von Ortel — az eddigiekből, s abból ítélve, ami belőle előtte ismeretes volt — nem is utolsó szerepet játszik. Mikor elbúcsúztak, Kuznye- eov ezt az utasítást adta: sorba nem állókat. Egyrészt azért mérgelődnek, mert úgy érzik, becsapták őket, másrészt azért, hogy ez nekik is eszük­be juthatott volna. A közhan­gulatot legjobban szítja egy epés-gunyoros, középkorú férfi, aki kijelenti, hogy most aztán jöhet maga Poncius Pilátus, de még azt sem engedi be soron kívül. A tömeg helyesel, s har­ciasán fürkész körül, nem kö­zeledik-e valamerrol újabb or­mányos személy. S ekkor meg. jelenik egy vékonyka fiatalasz- szony, hároméves forma lány­kával. Csüggedten megáll, kö­rülnéz, nagyot sóhajt. A gyerek nyűgös. Éhes vagyok, anyu, menjünk haza... Az asszonyka JcörSthordozza tekintetét Az emberek félre­néznek, elhallgatnak. Az ajtó mellett álló nagyhangú meg­szólal: Jöjjön ide, fiatalasszony, ne várjon azzal a gyerekkel. Az emberek arcán derű sza­lad át; Egy napsugár a sűrű novemberi szürkeségben. (András Irodalmi kávéhoz nyílt Egerben Bitskey Tibor és Kohut Magda műsoráról Irodalmi kávéhézat nyitot­tak az Eger Szálló halijában vasárnap délelőtt. A megnyi­tón Bitskey Tibor és Kohut Magda, a mai magyar pódium két kiválósága örök szenvedé­lyek címmel versekkel, pró­zákkal kedveskedett az új ká­véház vendégeinek. Korunkban és különösen ná­lunk a líra a legbiztosabb mércéje és kifejezője az élet­érzésnek, annak, ami van. Nem véletlen ez, hagyomány, Csokonai, Petőfi, Ady, József Attila lírai nemzete vagyunk. A reformkortól kezdve ma­gánlakásokban, kávémérések­ben, mindenütt a kor vezérlő gondolatai lírai vallomások­ban öltöttek testet. Regényben és drámában jóval szegényebb a magyar irodalom — ma is, éppúgy, mint korábban. A vers legfőbb kifejezőnk, legrangosabb közlési formánk irodalmunkban. Ezért ápoljuk- dédelgetjük. Keressük, kutat­juk azt a formát, amely nap­jón, eleinte érdektelenül hall­gat, de néhány perc múlva már bekapcsolódik a társalgásba, s nemsokára kiderül, hogy már ő is félórákat töltött el a gyöt­rő várakozásban. Ekkor kacki- ás hölgy érkezik sietve, s el­lentmondást nem tűrő hangon kijelenti, hogy egy cédulát kell benyújtania. A tömeg morog, megjegyzéseket tesz, de a hölgy már el is tűnik a közvé­lemény elől. Alig csitul el a felborzolt közhangulat, ami­kor újabb nőnemű lény próbál rést tömi a ,JieTingsoTokon”. Fellépése szerény, csendes han­gon rebegi, hogy csak egy üze­netet ad át, szíveskedjenek utat nyitni Becsúszik. Utána nagy hangú férfi nyomul. Erős tenorhangon érdeklődik, hogy megkezdték-e mér a rendelést? Még nem? Micsoda lazsálás! Nyolc múlt két perccel. Majd megtanítom én őket a rendre, fegyelemre. Utat, kérem, utat! S a munkafegyelem hős lovag­jaként tűnik el a reggeli ho­mályban. Az ácsorgók persze, átlátnak a szitán, s szidják a A z SZTK kapuja percen­ként nyílik, csukódik. Még alig múlt fél nyolc, máris beállt a csúcsforgalom. Megtel­nek a padok, a folyosón topog­nak a rendelésre várók. Az aj­tók előtt nőttön nő a betegek sora. Az érkező orvosok, nővé­rek előtt utat nyitnak, s utána még szorosabb gyűrűbe zárul­nak vissza. A várakozás unal­mas perceit kis közjátékok te­szik változatossá. A laborató­riumhoz például nem kell sor­számot váltani, s igy ennél az ajtónál állhatatos szívóssággal folyik a küzdelem az elsőbb­ségért. Akik a kilincs közelé­ben állnak, szilárdan tartják támaszpontjukat, akik hátrább szorultak, szívós kitartással nyomulnak előre. Egy-cgy ügyesen beillesztett könyök­mozdulat, álnokul előrebocsá- tott láb lassan, de mégis meg­hozza a maga gyümölcsét. Köz­ben élénk tapasztalatcsere fo­lyik, amelynek keretében meg­tudjuk, ki milyen messziről jött, ki siet a legjobban, kit il­let az elsőbbség. Aki újonnan kus szavak füzérében foglaltan Marton Frigyes rendező szándéka a monológra, az ab ban rejlő logikára fektet súly és minden mást csak kellék ként használ. Így marad friss ez a lovagi vallomás. Mensáro. László fiaital, ötletekkel rendel kezó, szerelmes és kiszolgálta tott sorsú lovagja egységes jel lem, határozott arcéllel. Mellet te Bihary József, Csákány László, Várady Hédy, Gregus Zoltán, Pethes Sándor (milyei jó Barbarossa volt!) és Psoti Irén hangját kell feljegyez nünk. Vujicsics Tihamér zenéje ér Békélteti a kort, a korális és i kegyetlen csaták világát akarja mások rovására a drá­ga keleti fűszerek hasznát ­magának. Ralf Schneider drámaírói ké­pességét dicséri, hogy a börtör mélyén, a kivégzésére váró Ku- nifrieddel elmondatott vallo­más mindvégig lebilincselő, é szerelmes dalok és atyai jó ta­nácsok síkságáról indítja el hő­sét hogy sunyi ku pecked ősei lépcsőjén át feljusson a biroda- lom leghatalmasabbjaiig, aho ugyanaz a pénzsóvárgás, ugyan az a silány szemlélet erkölcs fonákság, hazudozás és kétszí nűség folyik, mint a rangol létrájának alacsonyabb fokán. A korban, a 12. század szer zeteseinek prédikációi mellet és ellenére, a hatalmasok mi sem törődnek a túlvilági éle tét idéző próféciákkal, a test és lelki önsanyargatásra bízta tó szavakkal: élik önző, anyag életüket. Még a kimondott sza vak, a röviden vázolt elméde tek, a birodalmi nagyság, a ha talmas ember, a fent ülő her cég dölyfe és erkölcsi gátiásta lansága is hasonlít —, ha nen azonos! — azzal a dőlyffel é gátlástalansággal, amelyről m Nyugaton filmekben és regé nyékben egyaránt csáknen diagnózisszerűén fontos fogai mazások jelennék meg. S még valamit: az iskolai ta nulmányaink során hallott in vesztitúra-harcnak, az egyház é az állam középkori versengésé nek anyagi alapjait, erkölcsi é hatalmi oldalát is gazdagon vi tágítja meg —, ha távolról is! - ez a rádiójáték. Mekkora bű nőket követhetnek el a kor ha talmasai az anyagi javakért eb ben a karban, arról számkive tés, csaták, árulások szakadat lan sora tanúskodik. Kunifrie ötleteivel, szerelmi rajongása val egyedül marad, elpusztul el kell pusztulnia, mert bei­mért látni a hatalmasok pisz kos kézzel és piszkos lélekke játszott játékaiba. Ez Rol Schneider drámai monológja nak erkölcsi igazsága, szatiri A történelem az élet tanító­mestere — mondja a régi latin mondás. Ezért a kipróbált igaz­ságért érdemes a történelem­hez fordulni, mint ahogyan azt rádiójátékában Rolf Schneider, a fiatal német, Lessing-díjas drámaíró tette ebben az érde­kes, szatirikus monológjában. Kunifried von Raupenbill lo­vag atyjának tizennegyedik gyermeke, akire vagyon nem szállhat. Szerzetesként nevelke­dik, onnan az országutak porá­ba kerül, várról várra jár, óráktól urakig, asszonyoktól asszonyokig. Zedewitz grófnál megtanulja a rímes-szerelmes áhítozás lantpengetése mellett az üzlet, a pénz hatalmát is­merni. Innen jut el Barbarossa Frigyes fővezérének, Henrik hercegnek személyéig, lányáig, hatalmáig: ott is csak azért tartják, mer* ötletei támadnak a pénzszerzést illetően. A mo­nológnak alig érünk a közepé­re, érezzük a szatíra igazságát és fojtó kritikáját a kor hatal­masai felett. A mainzi birodalmi gyűlésen az aggastyán Barbarossa Fri­gyes elnököl, de a hercegek, grófok, bárók, lovagok döntését nan a józan ész, a keresztényi hit irányítja, hanem az az olasz bankár, aki meg sem jelenhe­tik ezen a gyűlésen: a szavazó létszám többségét kitevő Mor- melstein grófok kenetes indít­ványa, azaz hogy a keresztes had ne a tengeren, hanem a szárazföldön át közelítse meg a Szentföldet, Kriszti® felszaba­dítandó sírját, üzleti érdekből ered, abból Henrik herceg és rajta keresztül az olasz bankár húzza a hasznot. Jeruzsálemben lázadás tőr ki a harcosok között, mert annyi szenvedés és viszontagság után megcsalva érzik magukat - anyagiakban. Henrik fővezér enged a lázadás nyomásának, alkuszik angollal, franciával, saját embereinek hazafelé tar­tó hajóját süllyesztteti el, meri hatalma erejével biztosítani A harmadik keresztesháború Rolf Schneider rádiójátéka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents