Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-18 / 272. szám
dl gyógyítás ÚJ SZENTÉLYÉBEN A tizedik hét izgalmai Először 6 is belgyógyász volt, „de mindig vonzódtam a reumatológiához” — mondja. Világos, plasztik szőnyegen sárfoltot hagy a cipő. Fehérség mindenhol, „csak néhol beázik az épület és a fűtéssel is baj van. Rossz minőségű a szenünk”. A hősugárzó infravörös fényt bocsát ki magából. A víz alatti „dögönyöző” a négy—öt kádnagyságú medencében masszírozza a beteget Bordásfalakon függenek és gyógytorna-eszközöket emelgetnek a páciensek. Kimondhatatlan nevű készülékek sugározzák magukból a gyógyulást. Minden a legmodernebb, de sok eszköz még hiányzik. A rádiumos és a kénes gyógyvíz óriási lehetőséget nyújt Egerben, az osztály további fejlesztésére. Berkovits György Vizsgáznak a „felnőtt diákok’* Az Egri Dolgozók Gimnáziumában és Közgazdasági Technikumában a szokottnál is nagyobb a zaj. Hiába, a vizsgázás még a „felnőtt diákokat” is izgalomba hozza. Eltelt kilenc hét és most a tizedikben számot kell adni az összegyűjtött tudásról. — Ezekben a napokban mintegy ezer tanulónk bizonyítja, hogy nem töltötte haszontalanul az első negyedévet — mondja Sára László igazgató. És 200 elsős pedig azt, hogy belelendült a tanulásba. Munkás, titkárnő, ápolónő és szinte megszámlálhatatlan egyéb szakma képviselője hajol matematika-, magyarkönyve fölé. Most mindnyájan egyformák: diákok. Még egyszer olvassák a leckét, hátha sikeresebb lesz így a felelet . volt ex a „csodálatos" forrás — régen. A mai „mozgásos szentek” már inkább a fizikoterápia, a gyógytorna, a súlyfürdő, a hidroterápia, s főleg az orvosok. És ezeknek az új szenteknek szentélyük is van Egerben — a kórház vadonatúj reumaosztálya. A járdát, mintha a novemberi hó helyett eső érintette volna a reumakórház felé vezető úton. Amíg a többi utcák fehérlenek, ez a keskeny út feke- téllik — alatta 45 Celsius fokos forró vizet szállítanak a csövek Andomaktályáról, és a strandot, az uszodát, a gőzfürdőt ellátó más közeli meleg- íorrások hóolvasztó nyomai vezetnek a modem épülethez. Férfikórterem. Krupa István 68 éves, nyugdíjas bemutatja a nyáki gerinc nyújtását. Kinyújtott testtel fekszik az ágyon, és a nyakát bét, az ágy támlájára ügyesen felszerelt, összecsavart törülközőbe illeszti — Én is kitapasztaltam már, hogyan kell Otthon fogom csinálni — mondja a szemben levő ágy tulajdonosa: Kelemen János, 59 éves kazánfűtő. Nekem itt ugyan nem kell ezt végeznem, de nagyon jó ez akkor is, ha az ember rossz tartással, elferdült nyakkal alszik, és ha felébred, alig tudja moccan tani a nyakát. Nagy József 68 éves. Amikor befeküdt, alig tudta a csuklóját mozgatni, lábai meg annyira dagadlak voltak, hogy művészet volt felhúznia a nadrágját. Tornásztatták. „Először furcsa volt”. Hát persze, egy öreg ember, aki mozogni alig tud, tornásszák? Hát persze — gyógylornásszek. „De hihetetlen volt!” S közben Krupa bácsi végzi a nyaki gerincnyújtást és esküszik rá, nagyon jó, nagyon használ, és nagyot javult És nagyon jó, hogy Egernek van végre egy reuma gyógy- íészlege. „Állítom, hogy az emberek 10 százaléka reumás” — így Agyagási doktor, a főorvos. Ez rengeteg embert jelent. Gyógyítani többféleképpen lehet de komplexen csak ott, ahol gyógyvíz is van. És Egerben van: az ország „második” rádiumos vize, és jelentős kéntartalmú források. Női kórterem. — A síkálóval otthon is fogok tornászni — mondja Sári Józsefné. Azelőtt soha nem tornászott. Most öreg korára és betegen először. Rudnák Györgyné 68 éves néni még sírt az első vizsgálatkor. ,.A doktor úr mindig ott tapogatta, ahol fájt”. De mindenhol fájt van a szomszédban — közvetlenül át lehet menni a gőzfürdőbe. Szientkúton isznak a vízből. Itt tornásznak benne, vagy csak egyszerűen áztatják a gyógyvízben a beteg testrészt. Szentkúton a Szent a szent, itt a „szent” a két orvos. A fiatalabb dr. Földessy Árpád. Ö nem lesz reumatológus. — Miért van olyan kevés reuma szakorvos az országban? — Nincs külön reuma tanszéke egyik egyetemnek sem. Valahogy kiesik az érdeklődésből — mondta dr. Agyagási főorvos. Orvosi szoba. — Özdon volt olyan betegem is, akit ötévi fekvés, járásképtelenség után állítottunk talpra, — meséli dr. Agyagási Dezső. A spitübubi-sserelö Miután a speizti- ből kijött a spitzbubi, s miután sem a speiz- lihez, sem a spitzbu- bihoz nem értek, sőt azt sem tudom mi fán terem, kénytelen voltam a speizlikkel és spitz- bubikkal foglalkozó javító vállalathoz fordulni segítség miatt. A vállalat rendkívül udvariasan és viszonylag gyorsan, két hónap után, elküldte a szerelőt, aki harsány köszöntéssel, emigyen:... — Hol van az a vacak, nincs nekem felesleges időm — „ köszönt be Szerényen odavezettem, ahol kijött a speizliből a spitzbubi,, s elmondtam, hogy mennyire szeretném, ha ezt gyorsan és alaposan megjavítaná. — Ez vacak... Elromlott — mondta a szerelő és leült. — Igen, ez vacak és elromlott, azért is hívtam magukat — mondtam diszkréten újfent hangsúlyozva, milyen boldoggá tenne, ha gyorsan és alaposan megjavítaná. A szerelő rágyújtott, majd kifejtette, hogy a gyorsaság ugyan nem boszorkányság, de neki rengeteg a dolga, és nekem fogalmam sincs arról, hány helyre várják őt, aki egyedül érti a spitz- bubik speizlibe való visszaszerelését. Aztán jelentőségteljesen rám nézett. Én jelen tőségteljesen a zsebembe nyúltam, és átadtam a számára egy tízest, a gyorsaságot nem vállalati szinten honorülandón. A szerelő megnézte a tízest megcsodálta zöld színét, ellenőrizte a bankjegyen az aláírást, aztán megnézve a rajta feltüntetett számot, arról kezdett beszélni, hogy egy spitzbubit lehet úgy is visszahelyezni a speizlibe, hogy az tiz napig jó, de aztán megint elromlik, de lehet úgy is, hogy lényegesen tovább tartson... Megértettem miről van szó, s egy újabb tízest nyújtottam át, amit a szerelő hanyag eleganciával gyűrt zsebre, aztán a jobb lábát áttette a bal felett, mert eddig a bal volt a jobb felett, és újabb cigarettára gyújtván merengő előadást tartott nem kevés nosztalgiával arról az időről, amikor még megbecsülték az igazi szakmunkást. Megértettem miről van szó, s újabb tízest nyújtottam át... aztán később ismét egyet, majd még később egy húszast, mert már tízesem nem volt, igaz, hogy a húszasom is az utolsó... A szerelő a húszast is zsebre tévén, felállt, vette a csomagját és udvariasan elköszönt: — De szaktársam... uram... Hát a spitzbubi? — A spitzbubi?... Hát mit képzel, uram... Majd munkaidő után bíbelődöm itt? Minek vacakolt annyit azzal a pénzzel, ha időben ideadja, akkor lett volna időm, hogy megcsináljam... Na, viszlátJ (egri) Megjelent az Újságolvasók Évkönyve Ä Kossuth Könyvkiadó évente csokorba gyűjti az esztendő kül- és belpolitikai eseményeinek krónikáját ■— azaz megjelent az Újságolvasók Évkönyve 1966-os kötete. Megtalálja benne az olvasó az év eseményeinek pontos ismertetését és értékelését, időrendi és ábc-sorrendbf.n, a legfontosabb nemzetközi szervezetek üléseinek napirendjét és határozatait, gazdasági, kulturális és szociális vonatkozású adatokat a világ minden tájáról, az év jelentősebb tudományos és technikai felfedezéseinek magyarázatát; nemzetközi és hazai sporteredményeket; személyi adatokat politikusokról, állami és művészeti díjakkal kitüntetettekről. Sok érdekes összeállítás, táblázat és térkép teszi a k;s könyvet minden újságolvasó számára hasznossá. Az ízléses kivitelű, műanyag fóliával kötött, 15,— Ft- ba kerülő Újságolvasók Évkönyve megrendelhető minden alapszervezet politikai irodalom terjesztőjénél, valamint a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségein. Alekszandr Lakin: Fordítotfa: Ferenc* Győző a ford.) és egészen más dolog, ha a Gestapónak, vagy az SD- nek jelent Válja tudta: sürgősen értesíteni kell Kuznyecovot Bármennyire is meghosszabbította az utat Göttél, mégiscsak elértek Válja házához. Búcsúzáskar a „vörös őrnagy” kifejezte reményét, hogy Fraulein Valentyina összehozza őt a főhadnaggyal egy találkozóra. Válja ezt megígérte. A kislány még aznap este elmondta Nyikoláj Kuznyecov- nak a kellemetlen beszélgetés tartalmát, egyetlen apró részletet sem hagyva ki. A partizánegység parancsnokságának most aztán volt min törnie a fejét. Egyfelől — Göttel kérdésein kívül — semmi sem mutatta, hogy Sichert nyomában vannak, vagy hogy leleplezték volna. Különben már nem sétálna Rovnó utcáin hanem a Posta utca 26-ban ülne, ott, ahol a Gestapo ütött tanyát. Másrészt előadódhatott ez is: a hitleristák „rászálltak”, de ez ideig még nincs komoly bizonyítékuk, hogy szovjet hírszerzővel van dolguk, eziért várnak. Ez ellen szólt viszont az, hogy ilyen esetben nem cselekedett volna-e a gas tapos sokkal egyszerűbben. Végül volt egy harmadik eshetőség is, — s ez volt a leg- hihetóbb —, hogy Martin Göttel önszorgalomból vitte ezt az érthetetlen játékot, ez ideig senkitől semmiféle megbízatást nem kapott rá, s ez ideig senkit sem avatott bele. Alaposan meghánytunk-vetettünk minden „prót” és „kontrát”, végül is a harmadik verzió felé hajlottunk, s utasítottuk Kuznyecovot, hogy találkozzék Göttel- lel, de természetesen, ne veszítse el józan eszét. S lám, von Ortel is tett egy lépést, s olyant, amelyet a fasiszta Németország körülményei között — melyekben a be- súgás a jómodor normája volt — a barátság és bizalom legmagasabb jeleként, kellett nagyra értékelni. — Nem tetszik nekem ez a Göttel őrnagy a Birodalmi Biztosságról — mondta egyszer Siebert von Ortelnek. — Túlságosan is gyakran kísérgeti Válját. Én, perzse, nem csapok patáliát, de udvarlása kellemetlen a menyasszonyomnak. Von Ortel figyelmesen Sie- bertre nézett, majd egy percnyi töprengés után így szólt: — Teljesen osztom Fraulein Valentyina véleményét hódolójáról. Én magának barátja vagyok, Paul, s ezért azt tanácsolom a menyasszonyának, hogy tartsa magát minél távolabb Götteltől. Ezzel a fiúval én találkoztam már a „Himmler-házban” is, a Prinz- Albrechtstrassén. Elmagyarázzam, mit jelent ez? Nem volt szükség magyarázatra. Egész Németországnak végigfutott a hátán a hideg, ha csak hallotta is ezt a címet. A Prinz-Albrechtstrasse 8. szám alatt székelt a Gestapo és az 5D legfelsőbb parancsnoksága. Göttel tehát minden bizonynyal gestapós! Nyikoláj Ivanovics egy percig sem kételkedett abban, hogy bár ez egyszer Válja Dovgerrel beszélt róla Göttel, legközelebb megkömyékezi valamennyi ismerősét is. Ez a prognózis már a második napon bevált: „a vörös őrnagy” magához hívatta Lida Li- szovszkaját. — Figyelmeztetnem kell önt — kezdte —, hogy beszélgetésünk szigorúan bizalmas és semmiféle kapcsolatban nincs személyes ismeretségünkkel. Ért engem? Ligyija megértette. Mintegy megerősítve az elmondottakat. Göttel bólintott egyet, aztán folytatta: — Mermvtt tud maga. vagy i maga nővére Siebert főhadDP^V^Ól? r-Ida megvonta a vállát s mindent elmondott s-wikségesnek tartott. Oöttc’ a következő ká-dése teljesen váratlan volt: — Nem mondott valamit magának Siebert Ampáról? Ligyija értetlenül kArri ~*ett 'á. (Folytatjuk)..,. — Túlságosan is sok az igazságtalanság a mi világunkban — sajnálkozott Göttel. — Csupán egyszer kellett Rovnóba jönnie Siebert főhadnagynak, s máris egy ilyen pompás kislányra lelt. Én pedig már isten tudja mióta csücsülök itt, s egyetlen érdemleges ismeretségre sem tudtam szert tenni... Az őrnagy súlyosat sóhajtott, s megkérdezte: — Mondja el, kérem, hogyan sikerült ez neki? Válja a legtermészetesebb tartással és hangon mondta el a már rég és minden részletében kidolgozott történetet a vőlegényével való megismerkedésről. Hanem csak ne viseltetne Göttel hallgatólagos elismeréssel a beszélő iránt, nyomban a legkülönbözőbb keresztkérdéseket adhatná. Vajon mi rejlenék e kérdések mögött? A nyomozó szokásos bizalmatlansága, vagy pedig alapvetően komoly gyanakvás? S az sem volt kevésbé jelentős, hogy kinek tesz erről jelentést az őrnagy. Egy dolog, ha csak az Ukrán Birodalmi Biztosság legmagasabb hivatalnokai előtt beszél kétkedéseiről, más, ha az Abwehmek (a katonai elhárítás szerve volt — helyiségekben,' a kollégákkal való beszélgetéssel csapva agyon az időt Hanem a tisztek —, hacsak rendkívüli eset erre nem késztette őket — nem szívesen álltak Göttel szolgálatára. Az őrnagy egy -alkalommal arra kérte Válja Dovgert, a mi hírszerzőnket s Siebert „menyasszonyát”, hogy hazakísérhesse. Bár Göttél társasága nem volt a kislány kedvére való, mégis úgy döntött, hogy nem szabad kimutatnia gyűlöletét az alig ismert tiszttel szemben, aki — s ezt nem volt nehéz kitalálni — komoly kellemetlenségeket okozhatott, s különösen egy olyan személynek, mint a Volksdeutsch Birodalmi Biztosság komoly ügyintézőjének. Kezdetben meglehetősen köz- napian viselkedett Göttel. Először néhány katonai szolgálati dolgot mondott, aztán magányára panaszkodott keserű hangon. Válja tudta, hogy az ilyen mondatok után jön az ajánlat: töltsék az estét egy étteremben, s már kész is volt a válasszal, miszerint ritkán jár étterembe, s akkor is csak vőlegénye társaságában. De hirtelen megértette a lány, hogy útitársát nem az 6 személye, hanem éppen vőlegénye érdekli. 3. Kétségtelen, hogy von Ortel és Siebert kapcsolatában nem kis szerepet játszott az a tény, hogy a főhadnagynak mindig szép összeg állt rendelkezésére, s így semmiben sem függött a Sturmbannführertől, soha semmiféle kéréssel nem fordult hozzá, még a legjelentók- telenebbekkel sem. És ha von Ortel valóban érdekelve volt Paul Siebert valamelyik dolgában, úgy néki, von Ortelnek, először saját helyzetét kellett fölmérnie És a Sturmbannführer meg is tette ezt ... A Birodalmi Biztosság munkatársai közül senki sem tudta megmondani megfelelő pontossággal, hogy Martin Göttel őrnagy hivatali munkakörébe mi is tartozik. Senki sem tudta kideríteni nem csupán azt, hogy nála otthon mi van, hanem azt sem, ami irodájábsn történik. Még a takarítónőt sem engedte be oda, s saját kezűleg hordta ki a szemétkosarat. A nap java részében kulcsra zárta irodájának ■ ajtaját a „vörös őrnagy” (munkatársai így nevezték a háta mögött), házigazdája pedig mintegy cél nélkül bolyongott a hivatali A modern gyógyítóeszközök egyike, a Soliux-lámpa, infravörös sugarakat bocsát ki a beteg testrészre. (Foto: Eüss Béla) Horváth Andrásné otthon felpócolta a lábát, hogy csökkentse fájdalmát, de ettől még jobban megdagadt és alig tudott bejönni vizsgálatra. — Voltak már Szentkúton? — Nem tudtunk mi fájós lábbal odamenni. — Tudják mi az? — Persze. Sokan mentek. Az uram lebeszélt, ne menjek a rossz lábammal Szentkúton is van víz. Itt is Megérintette a szájával a szent, sokak által tisztelt és csókolt, éppen ezért fertőző lábát, ivott az állítólagos csodatevő vízből — és betegebb lett mint valaha: már nemcsak sánta, vagy reumás, hanem esetleg tbc-s, és agyvelőgyulla- dásos is lett. Szentkút közel van, de szelleme már távol, bár még többen hisznek benne. Főleg a mozgásszervi betegek szentje — Hogyan ment eddig a vizsga? — Ügy gondolom, nem rosz- szul — mondja Kónya Lenke, a Finomszerelvénygyár utó- kalkulátora, most negyedikes . tanuló. — Épp most kaptam technológiából egy ötöst. Tavaly is jobb volt az év végi átlagom négy egésznél. — Látta-e már hasznát az új ismereteknek? — Igen. Eddig csak csináltam az üzemi feladatokat, ma pedig már értem is. ... A háromszög külső szöge egyenlő... Arany a Toldiban ... A népi, nemzeti összefogás hiánya... — egyetlen hangos zsongásba olvad össze a sok tantárgy ismétlése... Közgazdasági tankönyv tö'é hajolva olvas egy idősebb néni. — Kovács Jánosné vagyok, a felsőtárkányi Aranykalász Tsz dolgozója. Itt, a technikumban pedig már az utolsó évet végzem. — Nehéz volt eddig eljutni? — Bizony nehéz. Nagyon sokat kellett éjszakáznom, amíg ezt a sok mindent megértettem, és megtanultam. — Most már a nehezén túl van, hiszen ebben az évben itt az érettségi. — Igen. Arra majd még sokat kell tanulnom. De szeretném, ha sikerülne. ... Megérkezik a vizsgáztató tanár. A „tanulók” beülnek a padokba, és kék borítékokból egymás után húzzák az első negyedév vizsgakérdéseit. F. P.
