Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-02 / 232. szám

Erősödik a Magyar Jogász Szövetség Heves megyei szervezete Ditkán hallat magáról a Magyar Jogász Szövet­ség Heves megyei szervezete. Pedig érdemes ra felfigyel­nünk, hogyan vesznek részt a közéletben, az igazságszolgál­tatásban, a társadalmi munká­ban, az ideológiai harcban, a szocialista tudat fejlesztésében a megye jogászai. Az 1965 elején végrehajtott tisztújítás óta a helyi szövet­ség tagl4tszáma 108 főről 186 főre emelkedett. A szervezet tagjai sorába léptek a Belügy­minisztérium jogi beosztásban dolgozó alkalmazottai. A ter­melőszövetkezeti jogászok is most kapcsolódtak be a szö­vetség életébe. A vállalati jog­tanácsosok már 30 fővel külön szakosztályt alkotnak a szer­vezeten belül, s ez a jogterület a szövetség munkájában egyre fontosabb helyet foglal el. A megyében működő valamennyi — összesen 229 jogász — egy- gyé tömörítése már nem elér­hetetlen célnak látszik. A szövetség feladatának te­kinti a szocializmus építésé­nek elősegítését, a társadalmi tudat fejlesztését, a jogászi hi­vatásszeretet és tudat fokozá­sát. A kulturált, magas szín­vonalú jogászi tevékenység alapját képező szakmai és po­litikai ismeretek gyarapítása útján törekszik kiérdemelni a megye lakosságának megbe­csülését és elismerését. Az egységes jogászi szemlé­let kialakítása, a jogpolitikai elvek helyes érvényesülése ér­dekében a szövetség Heves megyei szervezete jelentős munkát fejtett ki, főképp ebben az esztendőben. A megye jogászai — bírák, ügyészek, ügyvédek, jogtaná­csosok, az államigazgatás terü­letein működő jogászok több alkalommal részt vettek orszá­gos jellegű jogszabályok meg­vitatásában, tanácsszervek ál­tal megalkotásra kerülő sza­bályrendeletek előkészítésében. Itt elegendő utalni arra a hasznos és széles körű kon­zultációra, amely a BTK-val kapcsolatos előkészítési mun­kában folyt le; a kisajátítási és kártalanítási eljárás módosí­tása előtt eredményes vita zaj­lott le a gyakorlati jogászok be­vonásával; Működésének fon­tosságát és hasznát hangsú­lyozza az a megyei tanácsi ha­tározat is, amely jogászokból és más szakemberekből bizott­ságot hív életre a tanácsi ál­landó bizottságok együttműkö­dési irányelveinek kidolgozá­sára. A megye területén helyi csoportok nem működ­nek, pedig a járási székhelyek — különösen Gyöngyös és Hatván — nyújtanak lehető­séget az elmélyült társadalmi munka kifejlesztésére. Kísér­letképpen a gyöngyösi jogász- ság részére elhangzott egy elő­adás. A tapasztalat, az elő­adást követő vita azt bizonyít­ja, hogy a jogászság élénken reagál az őt érintő kérdésekre és mozgósítható társadalmi feladatokra is. A taglétszám megerősödésé­vel párhuzamosan fejlődik a négy szakosztály élete is. Amíg 1961—64 között csak ötletsze­rűen, minden munkaterv nél­kül dolgoztak a szakosztályok, addig 1965-ben átgondolt, ne­gyedéves kidolgozott program szerint tartottak összejövetele­ket, foglalkoztak szakkérdé­sekkel. A büntetőjogi szakosztály három témával foglalkozott, behatóbban. Részletesen ele­mezték a hamis vád, a bizo­nyítékok értékelése és a bün­tetéskiszabás egységessége cí­mű vitaanyagot, s valamennyi témakörben kialakult vita igen élénken foglalkoztatta a szak­osztály tagjait. _ En nek a szakcsoportnak má­sodik félévi tervében szerepel többek között a büntetéskisza­bás körében, a korlátolt beszá­mítási képesség, az egészséges tudatú ember rendkívüli tu­datállapota és az erős felindu­lás problematikája is. A polgári jogi szakosz- tály úttörőként kezde­ményezte a vidéki tagok akti­vizálása céljából Gyöngyösön A polgári peres eljárás gyor­sítása és egyszerűsítése címen megtartott előadást. Ezt a vi­tatémát az érdeklődés miatt Egerben és Hatvanban is fel­dolgozzák. Központi előadó részvételével októberre tervez egy sokat ígérő előadást a me­zőgazdasági termelőszövetke­zeti jog köréből. A vállalati és szövetkezeti szakosztály most kezd aktivi­zálódni. Részt vettek a szak­osztály tagjai a munkaügyi problémák megbeszélésén és azon a júniusi vitán, ahol a döntőbizottsági eljárásban fo­ganatosítható jogorvoslat kér­dése szerepelt Az államigazgatási és pénz­ügyi szakosztály ma már 34 tagot számlál. A szervezési munka most fejeződött be eb­ben a szakosztályban és meg­teremtődtek az önálló prog­ramkészítés és végrehajtás elő­feltételei. A Magyar Jogász Szövetség megyei szervezetének tagjai intenzív önképzéssel is szol­gálják a társadalmi fejlődést. Többen elvégezték a tagok kö­zül a marxista—leninista esti egyetemet: a bírói karból 11, az ügyészek közül 2, az ügy­védi karból 7, míg az állam- igazgatási és pénzügyi szakosz­tály tagjai közül 14 személy végezte el a fontos stúdiumot. Több jogász ma is hallgatója az esti egyetemnek, a szerve­zet tagjai közül néhányan pe­dig pártfőiskolán folytatják továbbképzésüket. A jogpropaganda egyre élén­kül. Négy éven át mintegy ezer jogi témájú előadást tar­tott a Heves megyei szervezet tagsága és mintegy ötvenezer ember hallgatta végig ezeket az előadásokat. Különösen fontosnak és eredményesnek tűnik a termelőszövetkezeti jog kérdéseivel foglalkozó jog- propaganda. A Magyar Jogász Szövetség a Hazafias Népfronttal és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal karöltve végzi és végezte eddigi propáganda- munkáját. Jól alakulnak és egyre szélesednek a helyi jo­gászság nemzetközi kapcsola­tai is. A Heves megyei jogász- ság társadalmi munká­ja ritkán jelenik meg a nyil­vánosság reflektorfényében. Néha azért szükséges, hogy a nagyközönség is értesüljön életéről, társadalmi munkássá­gáról, mert a jogászság társa­dalmi szerepe a felszabadulás óta lényegesen megváltozott. A jogászság szívós munkája is építi a jövő társadalmát és azt a tudatot, amely nélkül az új társadalom, a szocialista vi­lágrend elképzelhetetlen, t ..... !■ tf. aí A ma problémáira adnak választ a TIT előadásai, tanfolyamai 3000 ismeretterjesztő sorozat — A munkásakadémiák vezetnek — 16 ezer nyelvtanuló — Mezőgazdasági szakképzés, országjárás — Milyen eredmények­ről adhat számot a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat? — kérdeztük dr. Varró Józsefet, az orszá­gos központ tudományos titkárát. — Az országban csaknem há­romezer ismeretterjesztő élő- adássorozatot rendezünk egy év alatt. Rendezvényeinknek mintegy 80—90 százaléka a vi­déknek jut, ennek is fele a fal­vakra és a tanyavilágra. Az öt —tíz évvel ezelőtti alkalomsze­rű ismeretterjesztő előadásokat felváltotta a szervezett oktatás, ez képezi ma már fő felada­tunkat. Az iparba áramló friss erők emberi és szakmai fejlő­déséhez nyújtanak nagy segít­séget a munkásakadémiák, amelyekből 1518 működik az országban A mintegy 100—150 nők akadémiáját a nőtanácsok­kal, az ifjúsági akadémiákat a KISZ-szel közösen rendezzük. A szabadegyetemek azok igé­nyét elégítik ki, akik művelt­sége az érettségi szintnek fe­lel meg. Nyelviskoláinkon mintegy 16 ezer részvevő tanul élő és klasszikus nyelveket. A megyeszékhelyéken, sőt a járá­si székhelyeken is, TIT-klubok működnek, ahol vitaesteket, zenei, művészeti, irodalmi rendezvényeket, tudós-, mű­vész-, író—olvasó találkozókat rendezünk, s ezek iránt rend­kívül nagy érdeklődés tapasz­talható. — Mit biztosít a TIT a falvak és tanyák népének? — Falusi, tanyai rendezvé­nyeink alkalmazkodnak a me­zőgazdasági munkákhoz. A ter­melőszövetkezeti akadémiák­nál különösen nagy a fejlődés: 700—800 indul az országban az idén, — a mezőgazdasági mun­ka elhúzódása miatt egy hó­nappal később, december tá­ján. Az akadémiáknak három­féle típusa van. Az egyik a hagyományos, lazább, kötetle­nebb előadásformákkal, bemu­tatókkal egybekötve. Világpo­litikai, mezőgazdasági áttekin­tést nyújt a hallgatóknak. A másik típus a mezőgazdasági szakmunkáselőkészítő tanfo­lyam, ahol 250 órában mate­matikát, fizikát, kémiát, bio­lógiát tanítanak az általános iskola színvonalának megfele­lően. E tanfolyamok kísérleti éve a tavalyi volt, és hogy mi­lyen nagy sikert arattak, azt jól bizonyítja: az idén már négyszer annyi — 300—350 — ilyen mezőgazdasági szakmun­káselőkészítő tanfolyamot ren­dezünk. A harmadik típus kí­sérleti éve ez az esztendő. A betanított munkásképző tanfo­lyamon azok a mezőgazdasági dolgozóik tanulhatnak, akik a szakmunkás színvonlát még nem érték el, de a szakma el­sajátítását már elkezdték. — Falvakban, tanyákon min­denfelé találhatunk szülők akadémiáját, földművesszövet­kezeti, ülnöki és tanácstagi akadémiát. A filmklubok sike­re is igen nagy. Az idén 500— 600 ipari, mezőgazdasági üzemlátogatást ^rendeztünk, il­letve rendezünk az országban. A TIT keretei közé tartozik az országjárás, amelynek baráti köre majd mindenütt működik. Városiak vidékre, termelőszö­vetkezeti dolgozók a városokba; és az ország különféle tájaira látogatnak. Az ismeretterjesz­tésnek most kialakuló formái, a különböző szakkörök. A mező­gazdasági ágazatban igen nép­szerűek a biológiai, a méhész és a galambtenyésztési szakkö­rök. — Az ismeretterjesztés iránt évről évre növekvő igények miként jelentkez­nek, és a tapasztalatokat hogyan hasznosítja a TIT az idei népművelési évad­ban? — Rendezvényeinken, elő­adásainkon a ma problémái iránt rendkívül nagy érdeklő­dés nyilvánul meg. Az embe­reket élénken foglalkoztatja például a világpolitikai hely­zet, az atomfizika, vagy a ter­melés korszerűsödése. Iroda­lommal, — ezen belül költé­szettel és prózával; művésze­tekkel foglalkozó — előadásso­rozatok is indulnak. Tudomá­nyos üléseket, konferenciákat is rendezünk vidéki városok­ban, és a jövő évben a nyári egyetemek kettővel gyarapod­nak. Sopronban erdészeti. Keszthelyen mezőgazdasági nyári egyetemet szervezünk, amelyek iránt máris sok kül­földi érdeklődik — mondotta befejeaésöl dr- Varró József. V. A. Felkészült az őszi-téli hizlalásra a sarudi takarmánykeverő 378 mássa táp egy műszak alatt — Csontliszt, vér, diódara a tápok között DOKUMENTUM REGÉNV ? FORDÍTOTTA: PETŐ MIKLÓS Hí — Érdeklődtem utána Ja- roszlavlban — hangzott a vá­lasz. — Prohorov Moszkvába akar jönni, azt hangoztatja, hogy súlyos beteg, orvosi ki­vizsgálást kér. Berakták a ka­tonai kórházba, de meggyőző­désem, hogy szimulál. Egysze­rűen attól fél, hogy elveszti a rejtekhelyeit, a nagy nehézsé­gekkel megszervezett kapcso­latait ... — Voroncov elhall­gatott, majd hozzátette: — Tegnap jártam a katonai fő­ügyész helyettesénél. Megvan a végzés Prohorov letartóztatá­sára. Á különleges rendőrségi Volga 150 kilométeres sebes­séggel száguldott a műúton. Kuprin elől a sofőr mellett, Roscsin és én hátul. A gépko­csi mellett száraz, őszi színe­ket játszó erdő suhant el. — Mire gondol, Roscsin elv­társ? — kérdeztem csöndesen. — Mindig 1 rá gondolok — fordult felém Roscsin —, és magamra. Elvégre egykorúak vagyunk. Én bevonultam negyvenben, a flottához. Ö ott ült Rigában az exarchánál. Az Északi Flottához kerültem. Ott sebesültem meg. Elmon­dok majd egyszer valamit Északról, egy egész regényt. De nem, nem regényt kell írni a mi fiainkról, hanem hősköl­teményt. Aztán a Komszomol- ban dolgoztam. Majd, amikor 4 HMÍP8JSMG7 1965. október 3., szombat a Csekához kerültem, újra tengerészekkel voltam együtt. Tudja, hány barátom van a Baltikumban? Nem felejtenek el, soha. Tudja-e, milyen jó az, ha az emberre visszaemlé­keznek? De azért, valahogy mégis igazságtalanság, hogy már negyvenkét éves va­gyok ... Csodálatos templomainak napfényes hagymakupoláival fogadott Rosztov városa. Olyan kék volt az égbolt, ami­lyen még tavasszal is csak ritkán. Kis étkezdében ebé­deltünk meg. Kuprin vajas kenyereket készített a vissza­útra. — Nem fogjuk tudni megen­ni — tiltakozott Roscsin —, sok' ez. — Nem sok — mondta Kup­rin. — Ne felejtsd el, ez már öt embernek szól... Estefelé értünk Jaroszlavl- ba. Az államvédelmi szervek helyi parancsnokságától két nyomozó csatlakozott hozzánk. Megbeszéltük a letartóztatás tervét. Prohorov a kórterem­ben van a többi beteggel együtt. Nem helyes, ha ott tar­tóztatjuk le — kezdődne a fe­csegés, elsírja majd, hogy mi­lyen beteg, követeli, küldjék Moszkvába, specialistához. El­határoztuk, hogy Kuprin egyedül megy a kórterembe, s orvosnak álcázva magát közli Prohorowal, hogy döntés szü­letett arról, miszerint Moszk­vába irányítják, s egyidejűleg ellenőrzi, nem „felejt-e” vala­mit az éjjeliszekrényében. Könnyen feltételezhető, ugyan­is, hogy némely feljegyzéseket állandóan magánál örrz, s nem bízza semmiféle rejtek­helyre. azokat. Kuprin úgy játszotta az or­vos szerepét, mint égy hivatá­sos színész. Nem azonnal ment oda Prohorovhoz, hanem előbb körüljárt, beszélgetett a betegekkel, egyiknek megta­pogatta a gyomrát, másikkal kiültette a nyelvét, mormogott valamit latinul és feljegyzése­ket eszközölt a noteszében — Prohorov? • Igen, hm; igen... — Megállt a sovány, csontos ember mellett. Hátra­fésült fekete haj. Szúrós szem. Abszolút nyugalom. — Hát el­megyünk Moszkvába, Proho­rov! Leszerel. Az analízis elég komoly, kezelni kell... Tizenöt perc múlva már lé­pegetett is lefelé a lépcsőn Prohorov, kezében bőrönddel, s csak nagy nehezen tudta leplezni örömét azon, hogy ily ragyogóan sikerült a környe­zetét félrevezetnie. Kuprin mellélépett, megfog­ta a karját és kinyitva az ügyeletes ajtaját; így * szólt hozzá: — Anatolij Jakovlevics; ké­rem, menjen be ide egy pilla­natra. Prohorov belépett a szobá­ba. Pillantása a nyomozóőr­nagy váll-lapjának kék szegé­lyére esett. — Anatolij Jakovlevics Pro­horov? — kérdezte az őrnagy. — Igen, miért? — Lesz szives az okmánya­it... Prohorov átnyújtotta sze­mélyazonossági igazolványát. — Anatolij Jakovlevics Pro­horov, született 1922-ben — olvasta fennhangon az őrnagy. Közeledik az év utolsó ne- több ezer darab hízott szarvas- gyede, és termelőszövetkeze- marhát kell átadniok részben teinknek ebben az időszakban exportcélokra, részben pedig sok tízezer hízott sertést, több hazai szükségletek kielégítésé- ezer mázsa baromfihúst és re. Mindez a nagy feladat; a hizlalást és felvásárlási tervek „teljesítése 'nagymértékben függ attól is, hogy a táptakarmá­nyokat előállító üzemeink ho­gyan tudják a termelőszövet­kezetek részére biztosítani a szükséges anyagot — A sarudi takarmánykeve­rő üzem a nyári nagykarban­tartás óta napi két műszakban rendszeresen üzemel — mond­ja Nagy Géza igazgató — és ami az igények kielégítését il­leti — folytatja — a jövőben sem lesz fennakadás. A két műszak alatt naponta 378 mázsa tápot állít elő a ke­verőüzem, és jelenleg is mint­egy 22 vagon tápkészlettel ren­delkezik. Az őszi és téli időszakban főleg a hizlaló táptakarmá­nyok iránt nő meg az érdeklő­dés, különösen nagy tételeket igényelnek hizlaló sertéstáp­ból; hízóbaromfi- és hízó­marha-tápból a környező köz­ségek termelőszövetkezetei. Havonta körülbelül 100 va­gonra tehető ez az igény, és az üzem ennek megfelelően képes is a havi 100 vagon takarmány táp előállítására. A téli hónapokban október­től számítva egészen március elejéig 500 vagon tápszer elő­állítása vár az üzemre, ami nem csekély feladat. Jó előre felkészültek hát az üzem dol­gozói az őszi-téli hizlalási idényre; és mindenekelőtt igye­keztek a tápkészítésekhez meg­felelő nyers- és alapanyagokat biztosítani. Kukoricából sajnos — Minden egyezik — mondta Roscsinnak. Roscsin ránézett Prohorov- ra. Már egy éve éjjel-nappal csak erre az emberre gondol. Már egy éve beszélget, vitat­kozik vele, tanulmányozza, re­ménykedik és csalatkozik re­ményeiben, beleéli magát lel­kivilágába. Már egy éve tart ez a láthatatlan párbaj. Most először látja életében. Az őrnagy hangját hallja: — Önt, Anatolij Prohorov, a katonai főügyész helyettesé­nek végzése alapján letartóz­tatom és a büntetőtörvény­könyv 64. paragrafusa értel­mében vád alá helyezem. — Micsoda? Hogyan? — kér­dezte Prohorov meglepetten. — Miféle paragrafus ez? — Hazaárulás. — Az őrnagy átnyújtota a letartóztatási végzést — Olvassa el, és írja alá. Prohorov arca nyugodt volt, csak remegő keze árulkodott izgalmáróL Ügy rezgett kezé­ben a papír, mintha száguldó vonat fülkéjében olvasná. — Ez félreértés — mondta tompa hangon Prohorov. — Ez bizonyára valami félreértés... — Majd kivizsgáljuk — szólt halkan Roscsin, aki Prohorov háta mögöt állt Prohorov megfordult. Te­kintetük találkozót ... Már egészen besotéte- dett Prohorov köztem és Ros­csin között ült az autóban. Hallgatott ős egyre csak me­reven nézett előre, túl az úton, túl a fényszórók pásztá- ján, az éjszakába. A kémelhárítás munkatár­sai konspirácics okokból a „Jezsuita” fedőnevet adták Prohorovnak. Ez a név vélet­lenül született meg, de úgy tűnik, rendkívül illett rá. 1964. október 2-án, éjjel, a „Jezsuita” már nem volt töb­bé. Helyette megjelent Anato­lij Prohorov vizsgálati fogoly. Pető Miklós fordítása (Vége) most már kevés mennyiség áll raktáron, de az új termés meg­érkezéséig is áthidaljuk a ne­hézségeket. A kukoricát meg­felelő tápértékű takarmány­gabonával helyettesítik, így ár­pából és takarmánybúzából egyaránt 30—30 vagon áll az üzem rendelkezésére. Az idei takarmánygabona-terméstöb- lettel pótolni tudják majd á kukoricánál mutakozó termés- kiesést. Mindezeken kívül ide­szállították már az egész évi készletet a különféle tápanya­gokból, így a hal-, a vér, és csontlisztből, diódarából a vi­tamin- és fehérjedús vegyi­anyagokból. Felkészültek a téH üzemre a takarmánykeverő szállítógépei; készen áll az új kukorica fogadására a tárolószín és a nagy teljed sítményű morzsológép. Nem­rég fejeződött be egy új 70 va- gonos tárolószín építése. Nem veri már ezentúl az őszi eső odakünn a szabadban a ter­ményt, és az itt előállított táp­szereket. Jelenleg már három szín épült fel, ami összesen 200 vagon termény befogadására alkalmas. Az üzem dolgozói még a tél beállta előtt elvégzik az épüle­tek és raktárak beüvegezését,' karbantartását, kijavítják az úgynevezett szükség kukorica- górékat, és minden egyéb fel­tételt megteremtenek a vesz­teség és zavarmentes téli üze­meltetés érdekében. Az üzem további bővítésére, korszerűsí­tésére, kapacitásának fokozá- zása jövőre, a III. ötéves terv első évében kerül sor. A ke­verőüzem dolgozói addig is, a jelenlegi körülményeikhez és lehetőségeikhez mérten egész télen át biztosítják a felmerü­lő táptakarmány-igények ki­elégítését. Császár István

Next

/
Thumbnails
Contents