Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

I Erős, mint az élet... A pró, kicsi szoba. A kony- ha még kisebb. A szo­bában asztal székekkel, szek­rény. És van öt fekvőhely — hat embernek. — Négy gyermekem van... Harmincöt év körüli nő. S mintha nem is négy élet sza­kadt volna belőle, vékony-tö­rékeny leánytermet. Fáradt, ölébe ejtett kezén vastagon da­gadnak az erek. — ötvenhétben született az első gyermekem és egy év után a második. Kislány, kisfiú. Végtelen nagy volt az én bol­dogságom és kicsi, szűk a la­kás. Egy mosókonyhából alakí­tott szobát laktunk. Bizakod­tam, a két gyermekhez adnak nagyobb lakást, amelyikhez legalább konyha tartozik, spájz. A nedves, szűk szoba az ura­mat tüdőbajba vitte. Kórház, orvosok. Egyedül maradtam a két gyerekkel, kisfiam akkor volt egyhónapos... És élni kel­lett ... Két esztendő múlott el így, s gyógyultan jött vissza az én emberem, A nedves falak közé jött vissza. Nehezen él­tünk, az uram nem dolgozha­tott s aztán eltartani egyma­gámnak a két gyereket is. Még­is megéltünk volna együtt, csak azok a nedves, verejté­kező falak körös-körüL Egy nap azt mondta az uram: „Van egy nő jó lakással, szeretjük egymást, az engem befogad.. És elment Szárnyakként felcsapódó karjai fáradtan újra lehúlla­nalr — Kerestem ezer forintot... és hozzá a családi pótlék. De én kicsikartam az élettől, hogy több jusson a kicsinyeknek. Munkám után, éjjelenként varrtam... és vállaltam mo­sást, takarítást. Talán nem hi­szi, de összeraktam annyi pénzt, hogy az udvarban meg­vettem az egyik fáskamrát s belőle csináltattam ezt a kony­hát. A pénzből kevés jutott ar­ra is, hogy jobban rendbe ho­zassam a szobát. Igaz, szűk volt ez már akkor, három ember­nek is, azért megvoltunk ben­ne szépen... |~)dakinn lassan sűrűsödik ^ az őszi homály. Az asz- szony a széken, akár egy szo­bor. Ha a nőből asszony lesz... — Ha a nőből asz- szony lesz, hát eskü­szöm, csodálatos lesz — mondotta kissé rezignáltan Kajevác és én már tudtam, hogy szokás szerint egy bölcs elmefutta­tásnak, ezzel párhu­zamosan egy olyan történetnek leszek fültanúja amelynek hőse és egyben áldo­zata Kajevác Benő... — Igen — folytat­ta és nagyot sóhaj­tott —■ csodálatos lesz. Nem vetted még észre, hogy egy fele­ség milyen rafinál­ton, milyen kitartó türelemmel, a vadá­szó macska rezzenés- telenségével veszi el minden önállóságo­dat? Észre sem ve­szed, fel sem figyelsz rá, nem látod, nem érzed azokat az apró kis trükköket, ame­lyeknek nyomán egy­szer csak úgy találod magad, hogy képte­len vagy a feleséged nélkül egyetlen lé­pést is tenni abban a nyomorult lakásban. Nem tudsz nélküle meglenni! — Mint nő, talán pótolható, de mint asszony, pótolhatat­lan... Éveken keresz­tül, amíg legényéle­temet éltem, még ál­momból felköltve is tudtam, hol találom meg a zoknimat, amelyet, ha kifordí­tok, még mindig tisz­tának látszik... Éve­ken keresztül, mint agglegény, tudtam, hogy hol van és mi­lyen állapotban. Most? öregem, be­vallom, nevetséges, de hogy hol mi van, azt csak a feleségem tudja... Ha nem, len­ne, a legnayyobb kétségbeesés közepet­te kellene összetúr­nom az otthonomat, hogy megtaláljam a tiszta inget, zoknit, hogy tudjam, hol van védve a moly ellen a télikabátom, melyik cipőm van éppen a cipésznél és miért van? — Egyszer—kétszer felhorkant bennem a szabadság utáni vágy, felködlött ben­nem legényéletem minden gondtalansá­ga, de aztán keserűen legyintettem... Olyan vagyok, mint a siva­tag királya a ketrec­ben... Vágyódik a szabadság után, de már ...éhen ... halna, mert ellustult, mert elkényeztették, mert mindenben kiszolgál­ják. Tudja ezt már ómaga is, tudják az ápolók is, s csak azért tartják ketrec­ben, hogy a naív lá­togatók rémüldözze­nek, te jó ég, mi len­ne, ha kiszabadul­na... Semmi. Sírva fakadna... Hát így vagyok — fejezte be meghatóan igaz tör­ténetét Kajevác Be­nő, aki a közelmúlt­ban nősült meg ne­gyedszer. A végtelen Szaha­ra szabadsága helyett újból a ketrecet vá­lasztotta ... (egri) Fel a kalappal Ot perc az egri Dobó téri kalapüzletben S az őszi szeles, hideg idő' a fejfedők évadja is — a sapká­ké, kalapoké és kucsmáké. Az Iparcikk Kisker, egri Do­bó téri kalapüzletének vezető­jét, Tóth Istvánt kérdeztük: ho­gyan készültek szezonukra, elegendő mennyiség és minő­ség áll-e rendelkezésükre a sapkákból, kalapokból, kucs­mákból, hogy a férfiak és a nők igényeit kielégítsék? — Az elmúlt évben voltak problémák a sapka-, kalap- és kucsma-„fronton”, idén hason­ló problémákra már nem ke­rülhet sor. A férfiak a Pécs, a Plútó, és a Szeged kalapok kö­zül válogathatnak és elegendő mennyiség van raktáron a kü­lönféle sapkákból is. A kalapüzlet látogatói te*> mészetesen főként nők. Meny­nyire gondoltak órájuk? — Női és lánykasapkákból, kalapokból a leggazdagabb vá­laszték áll rendelkezésünkre. A tízféle fazonú és több mint húszféle színű divatsapkák és kalapok közül mindenki kivá­laszthatja az igényének és íz­lésének legjobban megfelelőt. És végül az újdonság! Néhány napja megérkeztek üzletünkbe az őszi-téli teddy-kalapok és kucsmák is, ezekből több mint 700 áll a nők rendelkezésére. _________ (kyd) Ba dacsonyi szüreti játékok A badacsonyi szüreti játékok után — október 17-én — Veszprém megye másik híres történelmi borvidékén, Somlón is megrendezik a hagyomá­nyos szüreti mulatságot. Va­sárnap délelőtt a somlóvásár- helyi Vásár-téren gyülekeznek a környező községek lakosai, s színpompás felvonulást tar­tanak. Az eseményekben gaz­dag nap kulturális programját a hegytetőn levő Petőfi-kiiátó- nál tartják meg. A délutáni órákban kezdődnek meg a szü­reti bálok. Az ősi vár fa’ai között megszólalnak a tároga­tók, a nap záróeseménye pedig látványos tűzijáték les». MIHAiy. ''fi ■EPS? amaClr zék, ami érdekes. Ákost! — adta ki az utasítást. Egy fiatal pufók hadnagy felállt, és a szomszéd szobából bevezette Ákos Emil honvé­det. A sápadt, minden ízében remegő katona félszegen je­lentkezett. Leültették. . je­4 19üö, október 14., csütörtök Apró, kicsi szoba, asztal szé­kekkel, szekrény. És benne Ö1 fekvőhely — hat embernek. — Ahány a gyerek, annyi a gond is. Muszáj dolgozni... Reggel négytől déli tizenket­tőig a munkahelyen, aztán ott­hon, este tízig, tizenegyig. A szél az ablakon túl már vijjogva dühöng. — Az uram egyre többet elmarad és olyankor ittasan jön haza. Azt mondja, kibírha­tatlan itthon. Megértem... ha valamit szól, én ordítok, kia­bálok vele. Nekem is szűk a lakás, meg kibírhatatlan ... És akkor igyák én is? Azt a gye­rekektől veszi el az ember, én meg arra nem vagyok képes. Élni kell, szépen. Felnőnek a gyerekek mind és emberek lesznek... □ |Z erestem az asszonyt, aki levelet írt. („Nagyon kérem, ha eszébe jutna a leve­lemből írni, azt név nélkül te­gye. Nem szeretném, ha vala­ki szánna, vagy kinevetne, azért...”) Kerestem az asz- szonyt, aki levelet írt. Őszi es­tén olvastam kuszán papírra vetett sorait. Egy belső hang olvasta az egyszerű mondato­kat, s odakinn erősödve, vij­jogva zúgott, kavargóit az éj­szaka leplét hasogató szél Ke­restem az asszonyt, akinek ne­vét szerettem volna ez írás alá jegyeznie Csak idegenekkel tudtam beszélni. Az asszonyról mind csali azt mondták: erőst Igen: erős asszony. Erős, mint az élét... Pataky Dezső — ... Emlékszem, egyszer sé­tálni vittem az én két csöppe- met. Rozália búcsúját tartot­ták. A temetőnél sok sátor, já­tékokkal, csecsebecse holmik­kal. Azt kérdezem a kislá­nyomtól: mit vegyek neked, csillagom? Hároméves volt a szívem, azt hittem, valami já­tékot kér, babát, kis ágyat... „Vegyél nekem, apukát...!” Felépítettem magamban egy más világot, mint korábbi éle­tem volt Ebben a világban nem ismertem férfit, s azt hit­tem, ez a jó csak a számomra. Akkor az a világ kihullt belő­lem ... A szobor egyszerre alaktalan­ná válik. A homályba olvad. — Megismerkedtem egy fér­fival, aki az uram most is... Szerette a két gyereket, a nem tőle valót nevet is adott nekik, a saját nevét hogy még ez sem emlékeztessen korábbi rossz életemre, amely ahhoz a má­sik névhez kötődött... Jól él­tünk, csak a lakás volt a gon­dunk ... Eltelt egy év, s a mi családunk új jövevénnyel sza­porodott. Olyan angyali kislá­nyunk lett, amilyen csak a me­sében van. Dehogyis gondol­tam arra, nem szülöm meg! Olyan hálás szerelemmel sze­rettem az uramat, hogy a gye­reket tőle meg nem tagadtam volna... Szél zúg át a keskeny udva­ron. — ... Még egészen pici volt a lánykánk, mikor észrevettem, jön a negyedik gyerek. Orvos­hoz n«n mehettem, azzal el­késtem. Az uram ugrált a bol­dogságtól, amikor megtudta a hírt: fiú lett a negyedik. Gyöngyösnek az új, tizenhat tantermes általános iskola úgy kell, mint egy falat kenyér, — az ismert mondással élve. A pillanatnyi helyzet azonban nem sokkal biztat, mert ugyan van anyag elegendő, lenne munkás is, de az új iskola fa­lain csak öt kőműves dolgo­zott, amikor ott jártam. — Mi van a kőművesekkel? — kérdeztem Bendiák István művezetőt. — Szabadságon vannak? — Átmentek a 19-es és a 20- as épületre. Ezt az utasítást kaptam. — Mennyi ideje? — Három hete már. — És? — Dolgozgatunk. öt kőműves a falakon, hat kubikos az alapozáson dolgo­zik, szinte üres az építkezés. Az új épületnek még csak az egyik szárnya, az egy emeletes rész ért el a tető magasságáig, a másik szárnynak a földszin­ti része készült el, folytatásá­ban a központi fűtés kapcsoló helyiségének földmunkáján dolgoznak, a tornateremnek pedig az alapozáshoz fogtak hozzá a kubikosok, aztán itt abbamaradt a munka. Mennyi munkás kel! ? Pedig négymillió forint érté­ket kell beépíteni a terv sze­rint ebben az évben, gyakorla­tilag, tető alá kell hozni az épületet. Ha ezt nem sikerül elérni a téli időszakban nem tudnak dolgozni. Öf ember a foEekcm Elkészül-e határidőre a gyöngyösi új iskola? Az új lakótelep építkezése szinte kizárólag a Hajdú-bri­gád feladata. Komplex-brigád az övék. A létszámmal nincs náluk baj. — Egyelőre a két lakóházon dolgozunk — mondja Hajdú György brigádvezető. — Ezt a két épületet kaptuk meg még az idei feladatokhoz. A határ­idő pedig sürget — De itt van az iskola is. — Mennyi munkás kell? — kérdi magabiztosan a brigád­vezető. — Tíz — válaszol Bendiák István. — Mikor jönnek ide vissza az iskolához? — kérdezem Hajdú Györgyöt. — Ügy három hét múlva. Akkorra felszabadulnak az emberek a két lakóépületnél. Hiába, annak a határideje itt van a nyakunkon. A felada­tunknak pedig eleget akrunk tenni. Ügy látszik, mégsem olyan reménytelen a helyzet, mint amilyennek az első percekben tűnik. De a bizonyosság még nem teljes, noha Antal Béla, technikus, építésvezető-helyet­tes is úgy nyilatkozott, hogy a tizenhat tantermes általános iskola a tervben megszabott határidőre elkészül, az idei négymilliós részfeladatot is teljesítik, ezt nyugodt lelkiis­merettel mondhatja. Optimizmus — félig Halmóczki Lajos főművezető azzal kezdi a beszélgetést, hogy ő már hat iskolát épített eddig, mind a hatot időben át­adta, most sem lesz hiba. Június a műszaki átadás ide­je. A főművezető ugyan biza­kodó hangon kezdte a beszél­getést, de a határozót ígéretet nem tudtam kicsalni tőle. — Mi akadályozza, a gyor­sabb munkát? firtatom a dol­got. — A létszámhiány. Bár ez csak átmeneti. Oda jutunk el, ahol kezd­tük: a Hajdú brigádban teljes a létszám, de most a két lakó­épületre összpontosították az erőket. Az sürgős. — Jó, ezt értem — ellenke­zem tovább. — A bányászok munkásszállója mégis szépen halad, pedig ott is a jövő év szeptembere a határidő. Hetek alatt felhúztak néhány emele­tet. — Az más — kapom a vá­laszt. Aztán még annyit a további kérdésekre, hogy a munkás- szálló nem az ő területük. Kétségtelen, az épülő szálló közvetlenül a vállalat köz­pontja mellett található, job­ban szem előtt van. Talán ez is közrejátszik? Ne firtassuk. Ha nem az utolsó negyedév következne, az őszi esőzések ideje, az új iskola építkezése, az építés üteme egyáltalán nem lenne kétséges, nem vál­tana ki belőlem aggályosko­dást. De így? Bízunk az építőkben Az biztos, akárhány érde­kelt dolgozóval beszéltem^ mind állította, hogy nem lesz baj. Végeredményben ők tud­ják. Egy tény, ha van nagyon fontos feladat Gyöngyösön, az pillanatnyilag az iskola építé­se. Jövő szeptemberben az új iskolának működnie kell, mert ha két évvel ezelőtt készült volna el, már akkor is későn lett volna, olyan magas a vá­rosban az egy tanteremre jutó tanulók átlaga. Ezzel mgyarázható a közvé­lemény fokozott érdeklődése az iskolaépítkezés iránt, és ez természetes is. Nyugodtan mondhatjuk, minden szem az építőkre irányul. Ennyi „tár­sadalmi ellenőr” még egy építkezésre sein jutott. Mi pedig nesrn tehetünk mást. bízunk az építő kijelen­téseiben, amely szerint nem lesz baj. Majd meglátjuk. G. Molnár Ferenc Az „idősebb hölgyek nyara” itán hirtelen váltott hideg­szelesre az idő. Az éjszakák itán, reggelenként már párá­sak a szobák ablakainak üveg- szemei; s ha napjában a fel- lők mögül előmerészkedik is a lap, sugarai már nem cirógat­lak. A szekrények mélyéről ígyre több meleg holmi kerül :lő. Egyszóval: igazi ősz van! azt vártuk, hogy elkészüljön... De hiszen éppen ez az— — hirtelen elhallgatott... — Folytassa, mit akart mon­dani? — biztatta a tiszt — Azt, hogy ... Lábas meg Faragó összeverekedtek, Fara­gó követelt valami kétszázöt­ven forint adósságot, Lábas gazembernek nevezte, és ka­pott egy pofont. Erre egymás­nak rontottak, és Lábas azt kiabálta, hogy megöli — so­rolta most már valamivel nyu- godtabban Ákos, majd hirte­len gondolatot váltott. — Ja, és a Nagy Andris. Az is agyon akarta csapni. — Ki az a Nagy Andris? — Az ... Az a hülye — nyelt nagyot Ákos. — Dilis... — bizonygatta. — Lehet, hogy egyáltalán nem is olyan dilis. Honnan veszi maga, hogy a Nagy And­rás honvéd hülye? — kérdezte Pikó furcsa hanglejtéssel. — Azt mondta, hogy ő ' a konyhatörzsfőnök, meg, hogy őrmester... — Én már azt is hallottam — szólt közbe a hadnagy —, hogy volt olyan katona, aki minden éjjel szándékosan bevizelt, csakhogy leszereljék. Pikó lopva hallgatásra in­tette a hadnagyot. — Azt akartam kérdezni.. — szűrte vontatottan a szava­kat — ... no igen, hogy ki is ölte meg ezt a szerencsétlent? A katona a szája szélét rág­ta. — Nem tudom — felelte hosszú csend után. A válasz egyszerű volt, megfontolt, és ezért őszintének tűnt. k (Folytatjuk) lendült és görcsösen beleka­paszkodott az asztallapba. Hallgatott. — Miért nem felel? — kér­dezte a százados. — Nem tudom...’ El sem tudom képzelni... — dadogta a katona. — Ide hallgasson, Ákos — állt fel a tiszt az asztal mellől. — Mondjon el mindent, amit tud. Olyan dolgokat is, ame­lyeket nem talál lényegesnek. Ezt nemcsak elvárjuk, hanem kötelessége is. Majd segítünk. Mikor mentek be a fotólabora­tóriumba? — Ügy hét óra felé — vála­derítéséhez, de Pikó a tettre- készség, az ambíció nyomát sem mutatta. Mélységesen meg­botránkoztatták a történtek, egyelőre nem tudott úrrá len­ni megdöbbenésén. Bárhogy is igyekezett figyelmét a fő és mellékes körülmények csopor­tosítására összpontosítani, gon­dolatai egyre csak elkalandoz­tak. Meggyőződése volt, hogy súlyos felelősség terheli a kol­lektívát, a közvetlen parancs­nokokat és munkatársakat. Ilyen nem fordulhat elő a hadseregben, hogy egyik kato­na megölje a másikat. Ez el­lentmond összes nevelési elve­inknek, gyakorlati tevékenysé­günk jól kipróbált és bevált szokásaink mellett ez teljes képtelenség. Éppen ezért — ál­lapította meg magában —. minthogy a megtörtént eset abnormális és egyedülálló, csak abnormális ember követ­hette el, vagy pedig a tett oka tartozik az egészen különleges tényezők kategóriájába. Pikó százados gondterhelten sóhajtott, és nyomozótársaira nézett. Megpróbálta az arcuk­ról leolvasni véleményüket. A szobában csend volt. Pikó ujjai elengedték a töl­tőtollat. — Kezdjük! — mondta rövi­den, majd hozzátette: Jegyez­el. A speciális alakulat katonái igencsak elcsodálkoztak, ami­kor a szokásosnál egy órával korábban rendelték el a taka­ródét. A laboratórium folyo­sója elé őrt állítottak. Előbb csak suttogva, szájról szájra járt a hír, de rövid időn belül mindenki meg volt győződve róla, hogy az éjszaka riadó lesz. Mi másért lenne ez a szo­katlan napirend-változás. A parancsnoki épület né­hány ablakából világosság áradt. Az épület előtt két sze­mélygépkocsi állt, majd kis­vártatva még egy érkezett. A laktanya elcsendesedett, csak a kapuőr lépteit visszhangozták a rideg falak. Valahol egy őr­kutya vonított. A kihallgatás elkezdődött. Pikó László százados, a nyo­mozás vezetésével megbízott tiszt gyakorlatában ez volt az első gyilkossági ügy. Lehet, hogy más körülmények között, más helyeken minden nyomo­zó lelkesedéssel fogott volna e látszólag egyszerű rejtély fel­Pikó a katona szemébe né­zett, szája idegesen megrán­dult. Alig hallható hangon kérdezte: — Ki ölte meg Faragót? Ákos megingott. Keze előre­szolt a katona és mereven az asztallapra tekintett. — Hol tartózkodtak hét óra előtt? — A KISZ-klubban. Lábas egy szivardobozt politúrozott,

Next

/
Thumbnails
Contents