Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-13 / 241. szám

Októberi hajrá a mezőgazdasági üzemekben kában élenjáró járás a f üzes­Qktóberben különösen v sok a tennivaló a me­zőgazdasági üzemekben. Az őszi munkacsúcs ezekben a hetekben tetőzik és szinte versenyt kell futni az -dő- vel. A termelőszövetkezetek és a járások között kialakult betakarítási és szántás-vetési verseny mind élénkebb lesz. Ilyenkor, október első de- kádjának elmúltával, mar kitűnnek az élenjárók és a sereghajtók. A versenyt kü­lönösen az teszi izgalmassá, hogy a minőségi munka el­végzését meddig engedi a száraz, napfényes időjárás, mert az elmúlt nyár csapa­dékos hónapjai után szinte ajándék minden munkavég­zésre alkalmas hétköznap és vasárnap. Általában megállapítható, hogy a szövetkezetek több­sége elkövet mindent a meg­termelt növények veszteség- mentes betakarításáért, a jö­vő évi kenyérgabona bizton­ságos megtermeléséért. Az eddig elért jó, vagy kifogá­solható eredményekben ter­mészetesen részük van az irányító szakigazgatási szer­veknek is, miután elsősor­ban az ő feladatuk rendsze­resen kézben tartani, opera­tív segítségnyújtásukkal megszüntetni a lemaradást. A végső cél az, hogy agro- nómiailag optimális időben végezhessenek a szövetkeze­tek az időszerű munkákkal. A főbb kapásnövények be­takarításában megyei szin­ten a burgonyaszedéssel ál­lunk a legjobban: 96 száza­lékát már felszedték. A cu­korrépa 42, a napraforgó 37 és a kukorica 13 százalékát sikerült ez ideig betakaríta­niuk a szövetkezeteknek és a háztáji gazdaságoknak, at­tól függően, hogy a termés beérése hogyan alakult. Ez év őszén a vetős2ántá­Pásztorkiállítás Megkezdték az év végén Inegnyíló pásztorkiállítás anyagának rendezését a Me­zőgazdasági Múzeumban, fény­képek, grafikák, régi írásos dokumentumok mellett az or­szág jellegzetes vidékeiről ösz- szegyűjtött mintegy 250 erede­ti tárggyal mutatják be a ma­gyar pásztorélet alakulását a rideg állattartástól a mai nagyüzemi istállózott pásztor­kodásig. sok és vetések időben törté­nő elvégzését lényegében nem akadályozza a kukorica elővetemény lekerülése. A késői érés miatt már koráb­ban változtattak az üzemek az elővetemények megválasz­tásában. A talajelőkészítést csupán a nehéz elmunkálha- tóság késlelteti. Miután így minden járás egyenlő, vagy közel egyenlő feltételekkel indul a versenyben, az eddig elért eredmények összeha­sonlításában már kitűnik a jó, vagy rossz termelésszer­vezés. M egyei szinten ez ideig ■ * a vetőszántások 75 százalékát, a kenyérgabona­vetés 50 százalékát, az őszi- árpa-vetés 108 százalékát, es az őszi takarmánykeverék vetésének 109 százalékát végezték el a szövetkezetek a tervezetthez viszonyítva. Ezek az elért eredmények időarányosan megfelelnek a várakozásnak, ha arra gon­dolunk, hogy milyen nehéz­ségeket jelentett a gabona­betakarítás problémája és számtalan más elvégzésre váró mezőgazdasági munka. Az őszi szántás-vetés mun­Sört kértem a gyöngyösi nagy Csemegében... Nem neveztem sem vilá­gosnak, sem Kinizsinek — szombat este örüljön az em­ber, ha egyáltalán kaphat va­lamelyikből — egyszerűen csak így mondtam: három üveg sört. A pénztárosnő — kérésem­mel kapcsolatban — előbb rövid eszmecserét folytatott az éppen mellette álló kiszol­gálóval. Diszkrét, fojtott hangon próbálták számba venni, hogy hányféle válasz­ték van pillanatnyilag raktá­ron. Bár akarták — mégsem tudták olyan halkan említeni a Kőbányait, hogy meg ne értsem. Megvallom, szeretem a Kő­bányait ... S mert szeretem — nyom­ban világosan megneveztem rendelésemet, és ebből a sörféleségből kértem. Ám elkéstem óhajommal, a kasszagép könyörtelenül számlázta a Kinizsi árát. S a pénztárosnő nem volt hajlan­dó új árat blokkolni ... Mondom: a Kőbányait sze­retem — de a vitatkozást, veszekedést egy szombat esti Csemegében, már kevésbé... Mentem hát a sörömért. aoor.yi, bár a többi járások eredményei 'is alig marad­nak el a legjobbtol, egy já­rás kivételével. A gyöngyösi járás eredményei ezen a té­ren a leggyengébbek. Az őszi vetés alá szántott és előké­szített területe jelentősen I nagyobb kenyérgabona ve­tésterületet tételezne fel, mégis csak 29 százalékos a kenyérgabona vetésteljesíté­se. Ezzel az eredménnyel mintegy 20 százalékos lema­radásban van a többi járás­hoz viszonyítva. A z elkövetkező hetek ™ munkaütemének és teljesítményének növelése nem mehet a minőség rová­sára. A lemaradást csak szervezettséggel, az okok fel­derítésével és megszünteté­sével lehet felszámolni. Nem arról van most szó, hogy az optimálisnak tartott határidő „túllicitálását” akarja valaki is az üzemekre erőltetni, de arról igen, hogy időben szól­junk a lehetőségeket figyel­men kívül hagyó ráérő üze­mek vezetőinek. A pultnál — feltűnően vilá­gos „Kinizsit” csomagolt a fiatal kiszolgálónő. Színe után kétségbe vontam a sör nevét, reklamáltam, valamifé­le tévedést emlegettem — de a pult túlsó oldaláról meggyőz­tek: higgyem csak el, olyan árut kapok, mint amilyenért fizettem! Már majdnem elhittem — amikor szemembe ötlött, j hogy az üvegeken nincs cim- j ke. Nem tesz semmit — szól­tak amonnét ismét — a töb­biről is hiányzik. Még a ládá­ban leesett.,, Ezek után — utólag sajná­lom, hogy a Kőbányait hiva­talosan jelző fehér kupakra nem hivatkoztam — mi mást szólhattam xolna ... ? Fogtam a három üveget — s hazavittem. Es az egyiket legott fel­bontottam, megkóstoltam. S ittak belőle mások is. A véle­mény egyező volt — nem csalt hát a szimat: Kőbányait kaptam a Kinizsi helyett...! S — gondolom — rajtam kívül még néhányan, szombat este! Ezért most űjfent, utólag is reklamálunk... (—ni) Kéri István megyei főmezőg^zdász Világos „Kinizsi" XABI LÁSZLÓ: f. Tessék megengedni nekem, hogy a helyzetet megmagya­rázzam. Nekem már oly so­kan, oly sokszor, oly sok helyzetet magyaráztak meg, hogy most az egyszer én sze­retnék helyzetet magyarázni. Mert helyzet, ami magyará­zatra szorul, mindig van; és mindig akad magyarázat, amelyhez a megfelelő helyze­tet megtalálni gyerekjáték. És milyen jó dolog magyarázni a helyzetet! Milyen okos, aki magyarázza, milyen logiku­san, szépen, értelmesen ma­gyarázza, mennyire hízik a mája annak, aki magyaráz; amikor látja, hogy olyan ér­deklődéssel figyelik a magya­rázatát! És milyen jó annak, aki a helyzet magyarázatát meghallgatja, bővül a látókö­re pillanatról pillanatra, szinte érzi, hogyan töltik a fejébe a bölcsességet nekije. És milyen szerencsés maga * helyzet, amit megmagya­ráznak, mert a helyzetnek is van lelke ám, ö is szereti, ha világos, ha minden különö­sebb nehézség nélkül meg le­het érteni őt, mert bizony a helyzet is szomorú, ha homá­lyos, ha zavaros ha félreér­tésre ad alkalmat. Hát még a magyarázat milyen boldog, amikor elhangzik, semmit sem szeret a magyarázat job­ban, mint elhangozni, kris­tálytisztán, egyszerűen, velő­sen, ilyenkor a magyarázat ugrál és tapsikol örömében, tessék elhinni. Itt van például a helyzet ezekkel az új, érdekes ven­déglőkkel, éttermekkel, amik mostanában sorra nyílnak Budapest minden táján. Mert mostanság nemcsak egysze­rűen éttermek nyílnak, egy­szerű éttermekre már senki sem figyelne fel; mostanság érdekes, különleges vendég­lők nyílnak, például vadven­déglő, ahol szarvast, őzt, nyuszit, vaddisznót lehet en­ni ilyen meg olyan módon, megnyílt a régi híres étterem a Belvárosban is, és azt hir­deti, hogy őbenne hizlalt ök­röt lehet enni fatányéron, meg égő diós batyut kínál az újsághirdetésben, az ember csak kapkodja a fejét, mert égő diós batyuról még csak nem is hallott, eddig azt sem tudta, hogy az égő diós ba­tyut eszik-e vagy isszák, most végre kiderül, hogy hirdetik, hát nem érdekes? És megnyílt a Várban az Alabárdos vendéglő, még ri­portot is írtak róla a lapok, olyan érdekes. Ennek nincs is konyhája, kis kályhákon sütik a húst, amit kardra szúrnak és meggyújtanak és ónkupából mérik hozzá a bort, amit viszont egyáltalán nem lehet meggyújtani. És nyílik vitamin-étterem, ahol csurom egy vitamin minden eledel és nyílik birka-csárda is, türelmes vendégeknek, meg sok minden egyéb érde­kesség. Nodemármost mi a helyzet, amit meg kell itt magyaráz­ni? Az a helyzet, hogy az egyszerű észjárású polgár nem érti: mi ez a nagy ver­sengés az éttermek között, ez a késhegyre menő kon- kurrencia mire jó, amikor végeredményben mindegyik étterem egyazon anyának, a nép államának gyermeke, en­nek folytán akármit eszem akármelyik étteremben, ugyanabba a pénztárba fize­tem be az árát végeredmény­ben. És az egyszerű polgár azt sem érti, hogy miért kell evésre serkenteni a magyar Két reggel a gyöngvösB piacon KAVARGÓ, színes forgatag: áruk halmaza, vevők és el­adók tömege. Különösen pén­teken reggel, amikor még a távolabbi községekből is sokan bejönnek Gyöngyösre, mert vagy vásárolni akarnak, vagy eladni. Az áru mennyisége már az első, futó tekintetre is meg­nyugtató. De menjünk köze­lebb a standokhoz. Mit ta­pasztalunk? A karácsondi Kossuth Tsz a káposztát két forintért adja kilónként, a magánkereske­dőknél ez jóval olcsóbb. Sző­lőt hiába keresünk termelő­szövetkezeti elárusítóhelyen. Nincs. Vajon miért? Nagyon szép karfiolt lehet vásárolni a kofánál három forintért. Igaz, a íöldművesszövetkezat már két forint ötvenért kí­nálja kilónként, de az olyan fonnyadt, megszürkült, hogy szívesebben veszik a másikat. A baromfi ára magas. Azt a pár csirkét, amiért ma hatvan forintot kérnek, valamikor negyven forintért meg lehetett kapni. Az árkülönbözet na­gyon sok. Nem ártana beve­zetni a gyöngyösi piacon is a ba­romfinak súlyra történő el­adását, mint ahogy az Buda­pesten már megszokott. Az árakat rögzítő táblán, amin a kereskedelmi hatóság közli a napi árakat, hiába tüntetik fel az adatokat, ha ahhoz az el­adók , nem ragaszkodnak. Itt emlékeztetünk arra a ta­nácsi határozatra, amely a fo­gyasztói árak megjelölését egy bizottság hatáskörébe utalja. Talán nem szerénytelen a kívánság: jó lenne ennek a bi­zottságnak a tevékenységét a piac' gyakorlatában felismerni, mert egyelőre elég tág hatá­rok között mozog egy-egy ter­mék ára. VASÁRNAP reggel a p;ac képe szinte teljesen azonos a péntekivel. Baromfiból azon­ban jóval kevesebb található most, mint két nappal koráb­ban. Viszont a gyöngyösi Mát- ragyöngye Tsz ekkor már szép szőlőt kínált eladásra, méghoz­zá hatforintos áron, ami ala­csonyabb a pénteki átlagár­nál. A többi termék ára emel­kedett viszont, ha nem is nagy mértékben. A szilva például majdnem egy forinttál kilón­ként. A tojás pénteken még egy forint hetvenért ment da­rabonként, vasárnap már két forintot is kértek érte. Az élelmiszerüzletek közül csak a Fő téri 1-es számú üz­let nyit ki vasárnap. Előtte hosszú, tömött sorban álltak az emberek. A Mátra Szálló előtt várakozó három, külön­járatú autóbusz utasai közül sokan szerettek volna valami hentesárut és egy fél kiló ke­nyeret venni maguknak. Fél órát is várhattak, mire rájuk került a sor. Bár mindez nem tartozik közvetlenül a piaci el­látáshoz, mégis megkérdezzük: nem kevés ez az egyetlen üz­let vasárnap ahhoz, hogy el­lássa az egész várost? Miért ne lehetne a forgalmas Mátrai út sarkán levő, úgynevezett Pampuk-sarki üzletet és a déli városrész fűszerüzletét is ki­nyitni két órára? A lakosság érdeke így kívánná. Térjünk vissza a piachoz még. Nagyon sok itt az ipar­cikkeket kínáló- sátor, különö­sen pénteken. A portékáik kö­zött nagy számban található élénk vörös szarvast és „piros­pozsgás” menyecskét ábrázoló falvédő, a giccs mintapéldá­nyai, Ezeknek az ízléstelen készítményeknek a forgalom­ba hozatalát nem lehet szabá­lyozni? BEFEJEZÉSÜL egyetlen gondolatot még. A közeljövő­ben. a nagy ipari fejlesztés következtében a város lakos­ságának száma mintegy har­madával megnő. Ha az ennek nyomán jelentkező, a jelenle­ginél jóval nagyobb igényeket eredményesen akarjuk majd kielégíteni, a piacon a földmű­vesszövetkezet és a tsz-ek áru- ajánló feladatát kell hangsú­lyoznunk. Nem csak mennyi­ségben, hanem minőségben is többet kell .biztosítaniok a mostaninál. Ne hallgassuk el: a gyön­gyösi piacra azért nincs okunk panaszkodni. (Soltó) A brigád érdeke — mindannylünké Szocialista brigádmozgalom ktss-eiakben A szocialista brigád.mozga­lom néhány esztendeje ^hin­tett magvai gyökeret eresz­tettek, szárba szökkentek me­gyénk kisipari szövetkezetei­ben is. Ezt példázza, hogy ktsz-einkben jelenleg har­mincöt szocialista címért küz­dő brigád versenyez, s tagjai­nak együttes száma 398! Ha csupán a számokat tekin­tenénk— igazán nem lehetne okunk az elégedetlenségre. Ám a számok gyakran megté­vesztők! Sokszor hamis illú­ziókat táplálnak az ember­ben, s tévútra vezetik. Érde­mes ezért kicsit mögéjük nézni, alaposabban megvizs­gálni: vajon annyit érnek-e, mint amennyit mutatnak .. ? Kétségtelen, hogy kisipari szövetkezetek szocialista bri­gádjai között szép számmal akadnak olyanok, amelyek jelentős eredményekkel büsz­kélkedhetnek, amelyek tagjai munkájukkal, életükkel bi­zonyították számtalan eset­ben: méltóak a cím viselésé­re. Ktsz-eik tartópillérei ezek, embert, amikor a magyar em­ber amúgy is annyit eszik, amennyi belefér? Éppen ez­ért az egyszerű ember úgy magyarázza a helyzetet, hogy tulajdonképpen az egyes ke­rületi trösztök harcolnak a fokozottabb tervteljesítésért, halat-vadat, s mi jó falat azért kínálnak, mert az ötö­dik kerületben nem abból lesz a prémium, amit a ne­gyedik kerületben esznek meg, s ennek folytán nem mindegy, hogy ki hol, meny­nyit eszik. így gondolja az, aki felüle­tesen ítél, akinek a helyzetet nem magyarázta meg senki. Node. Nem ez a helyzet. Az­azhogy a helyzet ez, de a ma­gyarázat nem ez. A ma­gyarázat az, hogy valójában a népszaporulat kérdésével van összefüggésben a dolog. Mint köztudott, hazánk lakossága igen mérsékelt ütemben szaporodik. De mi­ért? Mert a lakosságot da­rabszámra mérik, vagyis egy fő az egy fő, akkor is ha öt­ven kiló, akkor is ha egy má­zsa. A helyzet magyarázata az, hogy a Statisztikai Hiva­tal állítólagos kezdeményezé­sére a jövő évtől a lakosságot súlyra kell mérni, akkor a népek szaporodási listáján legalább kilenc hellyel előre rukkolunk. Hát ez a helyzet, kérem. Illetve, hogy a hely­zet ez-e, arra nem merek es­küt tenni, de hogy a magya­rázat ez, abba az olvasó tö­rődhet bele. Mert az én étter­memben nincs hivalkodó vá­laszték a magyarázatokból. Eszi, nem eszi, mást nem kap. mindenkor részt kérnek a szövetkezet feladataiból, gondjaiból — .rájuk minden esetben számítani lehet. A jól dolgozó ktsz-ek sike­reihez nagy mértékben já­rult hozzá szocialista brigád­jaik igyekezete. A Tarnavöl- gyi Vegyes Ktsz-ben egy, az Egri Fodrász és Fényképész Ktsz-ben hat munkacsapat biztosította a tervek túltelje­sítését! De — meg kell vallani — nem mondhatók ilyenek min­den szocialista brigádról! A brigádok közül sokra — inkább a névlegesség jellem­ző! Beneveznek a versenybe, megteszik — gyakran sablo­nos — vállalásaikat, s utána, mint akik jól végezték dol­gukat, ugyanúgy dolgoznak, élnek mint azelőtt. És „totóz­va” várják az esztendő végét: vagy sikerül, vagy nem ... Ha szerencséjük van — a ktsz statisztikát akar javíta­ni — a vezetőség alacso­nyabbra állítja a mércét: és elnyerik a megtisztelő címet. Amire sokszor — méltatla­nok! A kisipari szövetkezetek szocialista brigádvezetőinek legutóbbi tanácskozásán Vígh László — a KISZÖV osztályvezetője, párttitkára — beszámolójában éppen eze­ket a hibákat ostorozta, ezek mielőbbi kijavítását kérte az egybegyűltektől. Elégedetlen­ségének adott kifejezést, mi­vel mindössze négy szövetke­zet brigádjairól mondható el, hogy azok a termelés motor­jainak bizonyulnak, részesei az egészséges közösségi szel­lem,, az új típusú ember ki­alakításának, míg a többiek — talán furcsán hangzik a megállapítás — gyakran fé- kezői a közös igyekezetnek! Meglátszik ez a szövetkeze­tek együttes félévi eredmé­nyein is. A különféle mutató­kon, amelyek között alig-alig akad olyan, amelyik az opti­mális eredményt jelezné. Is­meretes minden szövetkezeti tag előtt, hogy a KISZÖV teljes termelését csak 50,5, exportját mindössze 39, javí­tás-szolgáltatási tervét 53,5, az építőipari feladatokat pe­dig 47 százalékra teljesítette. És baj van a termelékenységi mutatóval is, s még egy né­hány másikkal, amelyek az ideális 58,33 százalék alatt maradtak a VII. hónap vé~ Óéig! És baj lesz mindaddig, amíg a szövetkezetek mind­egyikében nem érzik a közös felelősséget — a közös fel­adatok iránt. Amíg hivatott élcsapataink, a szocialista brigádok egyike-másika adós­sággal terheli ktsz-ét. Meg saját magát! Amíg hibák csúsznak a tervteljesítésbe — s el-elmarad a papírra ve­tett ígéretek valóra váltása! Mindaddig, amíg a szakmai továbbképzés csak abban áll, hogy munkaidő előtt, vagy közben a brigádtagok együt­tesen megbeszélik az elvég­zendő feladatokat, kicserélik véleményeiket — s a szóra­kozást az étterem fehér asz­talánál közösen elfogyasztott ital, a művelődést pedig egy- egy újság elolvasása jelenti! Kisipari szövetkezeteinkben nem egy brigád bizonyította már hogy mire képes. S raj­tuk kívül nem egy bizonyít­hatná, hogy többet is adhat­na! Például az Egri Vas és Fém Ktsz munkacsapatai, amelyek, közül leg­utóbb mindössze egy teljesí­tette feladatát, vagy a gyön­gyösi Agromecnanika Ktsz szocialista brigádjai, ame­lyekből — kettő van — egy sem váltotta valóra ígéretét! Vagy éppen a gyöngyösi női fodrászbrigád, amelyik már második éve nem teljesíti fo­gadalmát! És sorolhatnánk még egy néhányat... Az eredményes, a jó mun­ka —• természetesen elsősor­ban a brigádtagokon múlik. De — és ezt hangsúlyozni kell — nem csak rajtuk! A szövetkezet és végső soron a KISZÖV vezetőin is. A bri­gádokat segíteniük, támogat­niuk kell. És nem elnéző gyengédséggel, hanem szívvel, józan útmutatással minden­kor! A szocialista brigádok pe­dig igenis igényeljék ezt a segítséget, s éljenek vele, hasznosítsák mindennapi munkájukban, életükben. Mert kisipari szövetkeze­teinkben sem csak számokra — hanem tényekre, eredmé­nyekre van szükség! És ez nem csupán az egyes brigádok, szövetkezetek ér­deke — hanefn valameny- nyiünké ...! Gyóni Gyula rMPÜMSRG 3 1965, október 13., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents