Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-07 / 236. szám
Évzárás után Mérlegen évkezdés előtt a munkásakadémiák ’ezdjük statisztikával... Az elmúlt évben megyénkben 71 munkásakadémiát szerveztek, az akadémiákon kétezer dolgozó tanul tovább. Az ismeretterjesztő előadásokból az esztendő minden napjára jutott egy, s a 365 előadást több mint 22 ezren hallgatták meg. A számok jelentősége nem lebecsülhető, ám jóval fontosabb ennél, hogy a munkásakadémiák, tartalmuk szerint, betöltötték-* szükséges szerepüket; hogy miként változott, s egyáltalán változott-e a dolgozok műveltsége. Megállapítható: a munkás- akadémia, mint népművelési forma, az elmúlt év során jobban megközelítette az üzemek, munkahelyek szükségleteit, egyes dolgozó rétegek igényeit. Jóllehet, a munkás- akadémiák arra hivatottak: hogy a termelési kultúra szélesítésén és elmélyítésén munkálkodjanak nem mondható el általánosságban, hogy a munkásakadémiák gyakorlatilag bebizonyították volna hasznosságukat a termelés számára. Énnek okát nemcsak a tervszerűtlenségben kell keresnünk de például abban is, hogy a népművelési szándék bagatellizálódott, szétforgácsolódott. Sok olyan ismeretterjesztő előadásra ráhúzták a munkásakadémia címkéjét, amely előadások a munkásakadémia fogalmához nem kapcsolhatók. A munkásakadémiák tartalmi jegyeit vizsgálva, az elmúlt év közművelődési tapasztalatait és tanulságait összegezve elmondhatjuk hogy érvényesült a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa mellett működő kulturális, agitációs és propagandabizottságának az a pozitív törekvése, hogy az ismeretterjesztés gerincét az üzemekben és gazdaságokban a termelési propaganda képezze, előfordult, hogy még azokat az előadás-sorozatokat is „munkásakadémiának” nevezték amelyeket kizárólag hivatali dolgozók hallgattak — s egyáltalán nem szakmai, termelési kérdésekről. ^rendezvényszemléleF’ — kis mértékben ugyan —, de hódított 1964- ben is. E szemlélet képviselői csak arra törekednek, hogy programok, s azokon részvevők legyenek; és lehetőleg minél több részvevő, hogy a statisztika „jó képet” mutasson. Ki is tagadná a számok tetszetősségét, a lényeg azonban nem a tetszetősség, hanem az, hogy a dolgozó műveltsége változzék. Az a terv, az a munka, amely csak a számokra, s nem az emberi szükségletre, igényekre épül, haszontalan és hiábavaló. Helyesen állapítja meg a SZOT elnökségi állásfoglalása az ismeretterjesztés, a közművelődés időszerű kérdéseit taglalva, hogy „a teljesen előadásokra épülő ismeretterjesztés ma már elsősorban az üzemi dolgozók között korszerűtlen”. Az, hogy százakat beültetnek egy hodálynyi terembe és szónoklatokkal ostromolják hallóidegeiket — ez ma már nem célravezető. S itt mutatkozik a munkásakadémia egyik kihasználható előnye: kis közösségek, munkahelyi kollektívák vonhatók a hatékonyabb szocialista ember- nevelés, s általában az őkta-, tó-nevelő munka hatáskörébe. Természetesen a munkás akadémia is csak üres forma, s nem kihasznált lehetőség marad, ha nem kötődik a termeléshez, a mindennapi élet gyakorlatához, ha nem az emberek érdeklődési köréhez szabják a célokat és a feladatokat, s figyelmen kívül hagyják az „akadémisták” műveltségi szintjét munkásakadémiák tématervezése javult a korábbi évekhez képest, az SZMT kulturális, agitációs és propaganda-bizottsága is több segítséget nyújtott az üzemeknek, a problémák azonban jórészt megoldatlanok maradtak. A munkásakadémiák problémái nem speciálisan megyei jellegűek, s ezért is fogtak már az idén országos útmutatás, országos határozatok alapján úgy a feladatok valóra váltásához, amelytől várható javulás a szervezett munkásság körében folyó népművelési tevékenység eredményeiben. A felnőttoktatás, ismeretterjesztés, szakmai képzés szervezeti rendszerének megszilárdítására és szélesítésére, mint az építőiparban már korábban megtették, életre hívták az üzemi oktatási, ismeretterjesztési és propagandatanácsok hálózatát a megyében. Ezek a tanácsok egységes keretbe kell, hogy fogják az üzemek oktatási tevékenységét, az iskolarendszerű felnőttoktatás, a szakoktatás és a tudományos ismeretterjesztés különböző formáit. Már az idén úgy készültek sorra a tervek, hogy ne csak a közvetlen napi termelési feladatokat, de a távlati szükségleteket is szolgálni tudják, hogy az igények és fejlesztési tervek ismeretében a dolgozók általános, műszakiszakmai műveltségét tervszerűen és folyamatosan gyara- píthassák. Ez nem kis felelősséget jelentő munka volt, s ezért is tolódott el hónapnyi idővel a munkásakadémiai évkezdés. tavalyihoz képest több a munkásakadémiák száma: hetvenöt. Megnövekedett az akadémista munkások száma is. Az elmúlt évet az új, változatosabb formák és módszerek keresése jellemezte, s az idén már ezek birtokában építették témater veiket a szakmai alapokra és körülményekre. Az eredmények jósolgatása most még felesleges. Az eredményeket a mindennapi élet gyakorlata, az idő kell hogy igazolja. (P. DJ A vasutasok előtt az ÄKÖV nyerte az első félidőt Nagyobb fegyelmet? gyorsabb intéskedést a szállításoknál Bizonyára sokáig fogjuk még emlegetni az idei nyarat, amely volt is, meg nem is. Aztán megérkezett az ősz, amely pótolni igyekezett a megszökött nyarat Az időjárás furcsa játéka megtréfálja, nehéz feladatok elé állítja a vasutat és a teherautó-fuvarozást Két—három héttel kitolódott a zöldáru-fuvarozás, azt be sem fejezték, máris kezdődik az őszi csúcsforgalom. Ezen felül újabb feladat és követelmény, hogy az előző éveknél gazdaságosabban, kevesebb népgazdasági ráfordítással oldják meg az áruszállítást. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az előző évhez képest vagonkiállítási kötelezettségének jobban eleget tesz a MÁV, de a megrendelt Kovács Lászlóné, a Hatvani Cukorgyár üzemi vegyésze, gondos laboratóriumi vizsgálattal ellenőrzi a cukor minőségét. Sok ember és nem kevés gép munkája kell ahhoz, amíg a répából cukor lesz. A műszerek, a laboratóriumi vizsgálatok minden rendellenességet kimutatnak. A „minőség őrének” legfőbb kötelessége, hogy idejében jelezzen, ha valami bajt észtet t kocsikat sokszor késedelmesen küldik. Ez lehetetlenné teszi az áru folyamatos berakását és gyors továbbítását Például a MÉK augusztus 18-án, a hört— csányi vasútállomásra rendelt 15 exportvagonból csak kettőt kapott meg időben, a többit csak a késő esti órában küldte a MÁV. Gyöngyös vasútállomáson a 17 exportkocsd-igényből délelőtt öt kocsit nem adott át a vasút Másnapra 18 exportvagont rendeltek Gyöngyösre. Délelőtt 10-ig négy kocsiba pakolhattak, hatot dél felé vártak, de nyolc kocsit csak a késő délutáni órákban adott át a MÁV. Igaz, a vasútnak nincs elegendő tartalék kocsija, de ha rugalmasabban, több segítőkészséggel intézkednének a vasutasok, akkor nem lenne annyi veszteség- (ídő, augusztus 18-án Hort— tsány vasútállomáson a késő délutáni órákig nem vesztegelt volna nyolc áruval rakott AKÖV-gépkocsi, nem ácsorgóét volna 16 vagon- és 16 gépkocsirakodó. Ugyancsak Hort—Csányban történt, hogy augusztus 13-án 10 órakor elromlott a hídmérleg. A törött alkatrészt csak másnap szerelték ki és újabb kétnapos késedelemmel szállították el javításra, önsúlyozás, ra, aztán berakás után újabb mérlegelésre Vámosgyörkre hú- zatták a vagonokat. A két állomás dolgozói lassan és körülményesen továbbították a vagonokat. Közben vesztegeltek a teherautók és a rakodok, alig kerestek az emberek és főleg romlott az értékes exportáru. Sok nehézséggel kellett megküzdeni, valamelyest javult is a MÁV zöldáru-szállítása, de a hiányosságok és a károk nagyobb része abból származik, hogy a vasutasok nem látják elég világosan a zöldáru gyors elszállításához fűződő népgazdasági érdekeket. Az idei rendkívüli körülmények megkövetelik, hogy a vasúti üzletszabályzaton túl a MÁV alkalmazottai mindent megtegyenek a nap mint nap jelentkező problémák sikeres megoldására. Sok vitát elkerülhetnének és nem kevés kártól óvnák meg az országot, ha egységesen és végérvényesen rendeznék a vagonok raksúlyának kihasználását. Más szabályokra hivatkozik a MÁV és a MÉK zöldáru-exportját lebonyolító HUNGAROFRUCT. A népi ellenőrök vizsgálata megállapította, hogy az AKÖV nagyobb gonddal és eredményesebben oldotta meg a zöldáru-szállítást, jobban alkalmazkodott a lökésszerűen jelentkező igényekhez mint a MÁV. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyes AKÖV- dolgozók fegyelmezetlensége, nemtörődömsége, a gépkocsik nem megfelelő üzemképessége több esetben problémát és károkat okozott Például augusztus elsején a MÉK hort—csányi kirendeltségén három nagy teljesítményű gépkocsi nem állt fuvarba, mert hiányzott a gépkocsivezető. A következmény: 250 mázsa exportparadicsomot csak hétfőn tudtak beszállítani. Az anyagi kár 12 000 forint. Ugyanezen a napon 433 mázsa belföldi árut nem tudtak a megyén kívüli piacra szállítani, mert öt teherkocsi műszaki hiba miatt a délutáni órákban nem vállalt fuvart Az is előfordult, hogy rendelkezésre állt a vagon és a teherkocsi, de a hevesi Rákóczi^ a nagyfügiedi Dózsa, a gyöngyöshalászi Győzielem, az adá- csi Béke, vagy a vámosgyörkí Kossuth termelőszövetkezet későn fogott a szedéshez, idejében nem tudták megrakni a vagont, csak másnap továbbíthatták azt Ilyen esetben a termelőszövetkezet felelős aa okozott kárért Indokolt hogy a vasút és aa AKÖV előnyösebbel rangsorol-; ja a romlandó zöldárut «tó nemcsak ezzel magyarázható a tüzelő- és az építőanyag-szállítás lemaradása. Főleg a 4-es AKÖV, a Bélapátfalvi Cement-; és Mészmű, a TÜZÉP, az Álla-* mi Pincegazdaság, a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat és a Söripari Vállalat! rakodik késedelmesen. Ha ea feladók egyenletesebben rakod-; nának, szombaton nem érkezne aránytalanul sok áru. A ftw varotok és fuvaroztatók jobl» együttműködését sürgeti a köz-i érdek, összefogással, közöd, akarattal legyőzzük azokat at nehézségeket amelyeket azj idei rendkívüli időjárás óko* zott F. L. v\z'»/\/'\/\x,\/\/^n^\/vv\/oAxv/wvo/wv\n^vwwwwwwwwvvv\/wwwwv^ BÁBA MIHÁLY: LESBEN A KRUMPLILEVES még meleg volt; két teli tányérral evett belőle. Aztán lefeküdt és aludt egy órát Ilonhoz most hiába menne, ilyenkor még kint van a határban. Amikor felébredt, ijedten ugrott a lavórért, mosakodott, öltözködött. — Hová igyekszel? — nézett rá az anyja sopánkodva. — Megyek a piacra, körülnézek. — A pénzt hagyd itthon. — Ott van a noteszemben, vegye ki. Hol a bicikli? — A kamrában. Már tolta is ki a kapun, de nem a piac felé fordította a kormányt. — A piac amarra van, te — kiáltott rá az anyja. — Kerülök egyet. — Csak a kocsmát is kerüld el, és ne legyél sokáig ... Nem találkozott senkivel. A gyepszélen, a nyárfásnál leugrott a kerékpárról, odadöntötte a fához, ő meg leült és figyel1 XtPÜJSiG 1965. október 7., csütörtök te, mikor jönnek a határból hazafelé. Több mint egy órát üldögélt idegesen szíva a cigarettát, mire feltűntek az első csoportok. A munkások csapatostól jöttek át a legelőn kitaposott gyalogúton. Felállt, és a fához támaszkodva figyelt. Hont leste, kivel jön, hogy jön. Nem messze jártak már tőle, amikor meglátta. Vas Jankóval jött meg Cseresi Julival. Jankó közelebb hajolt Ilonhoz, valamit mondott neki, mire Ilon nevetve elkapta a fejét. Lecsapta a cigarettát és dühösen eltaposta. Szóval a Jankóval kacarászik — villant át agyán. Nem vette le róluk a tekintetét. Juli elköszönt Ilonáktól és a Hét út felé sietett. Amikor Ilon meg Jankó melléje értek, megmozdult — Szervusz, Ilon. A lány megrettent. — Jaj, de megijesztettél. Szervusz. Hát te mikor jöttél haza? VAS JANKÓ IS megállt, meglepte őt is a fa mellett álló legény, de a következő pillanatban már közelebb lépett. — Szervusz, Antal. ízlik-e még a városi élet? — Csodálkozom — nevetett Jankó. — Na, szervusztok — csóválta a fejét és ment tovább. — A kettessel jöttél? — kérdezte Ilon, hogy Antal ne bámulja már olyan veszettül a távolodó Jankót. — Azzal, de úgy látom, nem nagyon vártál. — Miért mondod ezt? — Csak úgy. — Hát ne mondd. Alig várom a második szombatokat, hogy lássalak, te meg ilyeneket mondasz. — Nem úgy láttam az előbb ... Vihorásztatok. — Hát aztán. Együtt dolgozunk, most meg bolondozott, a Julit ugratta. — Azért sugdosott neked. — Megbolondultál? —• Láttam. — VAK VAGY TE, hallod, meg bolond. Egy hónapban kétszer látlak, akkor is csali veszekszel, mert beléd bújt az ördög. Hát mit csinálsz te ott, mi? — Dolgozom, — De amikor nem dolgozol! Hol kujtorogsz? Kiket bolon- dítasz? Hol kocsmázol? Miért nem jársz haza te is minden héten, mint mások? — Mások se. Csak kéthetenként, ha szabad szombatosok. Különben tudod, hogy miért mentem el. — Tudja az ördög — vágta rá Ilon mérgesen. Pedig nagyon is emlékezett. Antal azért ment el, hogy motorkerékpárra gyűjtsön pénzt. És neki is tetszett ez, alig várta már, hogy Antal megvegye a motorkerékpárt és pufogtassa az utcán, ha hozzájuk megy. — Talán elfelejtetted? De könnyen felejtesz. Pedig neked is tetszik a motor, azt mondtad. — Tetszik a nyavalyának.' Tán, hogy úgy járjak, mint Péter bácsiék? — Kicsodák? — Hát a tsz elnökhelyettese meg a felesége. Hajtottak ki az állomásra és neki egy szekérnek. Bevitték őket a kórházba. Azt mondják, hogy Péter bácsinak le kell vágni a lábát, úgy összetört A felesége meg agyrázkódást kapott. Hát a fenének az a motor! Hogy velem is az történjen, és hogy te féllábú legyél! Már reszketett, torkát sírás fojtogatta. Kis szatyrának fülét majd szét szedte, úgy mar- kolászta jobbról, balról. Antal nyelt egyet, kiszáradt a torka. — Mikor történt? — Tegnapelőtt Antal megfogta Ilon vállát, remegett a tenyere. — Nem mindenki jár úgy, Ilon. A vonat is kisiklik néha, meg a repülő is lezuhan.., — De én nem akarom, hogy megvedd azt a motort, nem akarom. NEM TUDTA VISSZAFOGNI könnyét, a cseppek már kiültek szeme peremére. Antal zavartan nézte napszitta arcát. — Jól van, na hát akkor nem veszem meg — mondta halkan. — Megígérted? Csakugyan? — Meg — nevetett Antal. Gondolta: majd elmúlik Hon rossz kedve és akkor csak megveszi. — Akkor meg — törölte szemét Hon — akkor meg mit keresel te a városban? — Hát dolgozom — ámult rá Antal. — Dolgozol — legyintett dühösen Ilon. — Én is dolgozom, mégsem szaladtam el. Itt is dolgozhatsz, ha akarsz. Vagy én csak húsz napra kellek neked egy esztendőben? Mi? A többi napokra talán van valakid ott? — Ilon — Antal két kézzel kapta a lány karját és megrázta. — Mit beszélsz itt összevissza?! — Mit? — rántotta ki karját a lány. — Azt, hogy nekem nem kell olyan ember, aki csak kéthetenként egy napra az enyém. Vagy mindennapra, vagy egyre se, érted? Megfordult és ott hagyta Antalt. A legény kábultan nézett utána. „Hát most hagyjam ott, amikor megkaptam a munkás- szállást, meg a keresetem is jobb lett” — dühöngött. FELPATTANT a kerékpárra. Utolérte Ilont, leugrott a nyeregből és tolta a lány mellett. Hon meg-megállt, hadonászott. Aztán ismét elindultak. Tíz lépést mehettek csak, amikor Antal balkezébe fogta a kormányt a jobbal meg átölelte Ilon vállát és a lány minden szavára nagyokat bólogatott. Még egyszer kérdezzük! Lapunk szeptember 10-i számában Mi lesz velük? címmel foglalkoztunk először Bíró Jenő egri lakos, Marx Károly u. 8. szám alatti lakásával, amelynek egy részlegét még augusztus harmadikén lebontotta a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Szóvá tettük, hogy a félig kidöntött falak, üveg nélküli ajtók, ablakok, az egy falon csüngő mennyezet mindennapos tragédiát rejtenek magukban. Tizenkét család jár egy WC-re, s a Bíró család szabadba nyíló ajtaja előtt nádpalló jelzi a szakadékot, a rettegéstől az ajtót is csak félig merik kinyitni tőle. Azóta ismét eltelt egy hónap, de úgy látszik, az illetékesek elköltöztek a városból! A ház lakói naponta kérnek segítséget, de a ház azóta is úgy van, ahogyan augusztus 3-án lebontották. Még egyszer kérdezzük. Mi lesz velük, ki felel értük? Mi lesz a Bíró családdal? Mi lesz, ha leszakad a mennyezet? Jön a hideg, a tél. Mi lesz velük? Vagy a tragédiára várnak? — Koós —
