Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-06 / 235. szám
A helytállók dicsérete Az éjszakai határ csendjét nemegyszer veri fel ilyenkor ősz idő tájt a traktormotorok zúgása. A holdvilágtalan, koromsötét éjszakában itt is ott is találkozni fénycsóvával, amely megvilágítja a barázdát, s messzire hirdeti a szorgalmas ember hősiességét, helytállását. Egyáltalán nem túlzás a megjelölés: hősiesség, helytállás. Hiszen nemcsak szorgalom, igyekezet kell ahhoz, hogy valaki az egymást követő éjszakák során — akkor, amikor mások alszanak — magánnyal, hideggel, nemegyszer esővel, sárral dacolva rója a barázdát. Nagyon is érthető és helyes, hogy a gépállomások és állami gazdaságok traktorvezetői az éjszakai műszak teljesítményei után ötven százalékkal nagyobb fizetést kapnak, mint ugyanolyan nappali teljesítményért. Akik rendesen dolgoznak, azok nagyon is megérdemlik. S helyesen cselekednek azok a szövetkezetek is, amelyek az éjszakai műszakban dolgozó traktorvezetőiket fokozottabban megbecsülik az anyagi javadalmazással. Van, aki azt vallja: semmi pénzért sem vállalná. A munkájukat becsülő traktorvezetők között kevés az ilyen ember. Ök vállalják. Hivatástudatból is, emberségből is, a szövetkezet érdekeinek — tehát száz és száz ember közös érdekeinek — megértéséből is. S ez már több mint egyszerű munka, az ilyen ember már több mint egyszerű átlagember. Valóban hősiesen dolgozik, s tettei, cselekedetei a helyállást tanúsítják, mert kedvezőtlenek a körülmények, az átlagosnál jóval fárasztóbb a munka. Az őszi hetekben, hónapokban mindig nagyon bőségesen kijut a munkából a mezőgazdaság dolgozóinak, s azoknak, akik ilyenkor különböző irányító posztokon igyekeznek segíteni. Az idén a szokásosnál is több tennivaló torlódott össze. Így aztán nemcsak azért vár jóval több egy-egy emberre, mert az őszi munkához — mindenekelőtt az őszi betakarításhoz — nincs elegendő gép, hanem azért is, mert az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya, s közben a termelés belterjes fejlődése következtében nagyobb területről, nagyobb mennyiségű terményt kell biztonságba helyezni. Az idén mindezt tetézi, hogy az időjárás alakulása miatt azoknak a munkáknak a zömét, amelyeket egyébként szeptemberben szoktak elvégezni, októberben lehet csak „letudni”. S a szokásos októberi, november eleji munkák már nem húzódhatnak tovább. Így tehát a fagyokig rengeteg, oly sok a tennivaló, hogy azt egyik- másik esetben szinte képtelenségnek tűnik rendjén elvégezni. i t , k Ennek ellenére nem vállalhatja azt egyetlen szövetkezeti közösség vezetősége, s tagsága sem, hogy tetemes kórok keletkezzenek a nagyon nehéznek mutatkozó ősz, s a közelgő tél miatt. Nem vállalhatja, s nem is akarja vállalni. Ezt nem a szavak, hanem a tettek igazolják. Azoknak a tettei, akik két műszakban üzemeltetik gépeiket, s az éjszakákat is végigdolgozzák, azoké, akik a nappalok minden percét kihasználják, s nagy teljesítményekkel teremtik meg az alapját az őszi vetésnek, vagy a gyorsabb ütemű betakarításnak. A gépekkel dolgozók helytállása minden gazdaságban az egyik legfontosabb feltétele a sikernek. A traktorvezetőkre, a munkagépkezelőkre vár a vetéselőkészítés talajmunkája, a vetés, az őszi mélyszántás csaknem teljes egészében, rájuk vár az ezer és ezer mázsa termény elszállításának jelentős hányada. Nagy értékű, nagy teljesítményű gépekkel dolgoznak. Nagy a felelősségük is, hiszen a gondjaikra bízott gépek teljesítőképességének maximális kihasználása az egész szövetkezet sorsára, helyzetére kihat. Nem kisebb a felelősségük azoknak sem, akik dolgos két kezükkel fáradoznak az idei termés biztonságba helyezésén, s nem kisebb jó helytállásuk fontossága, jelentősége sem. A cukorrépaásás-fejelés, a kukorica- és burgonyaszedés rendkívül nagy fáradsággal jár. Idősebbek, fiatalabbak — mint eddig nagyon sok példa mutatja — korántól későig fáradnak azért, hogy ami megtermett, valóban az embert gyarapítsa. Megértették, megértik: saját boldogulásuk szorosan összefügg a szövetkezet helyzetének alakulásával, s a már kész termények gondos betakarítása jelentősen befolyásolja az egész szövetkezeti közösség helyzetét. Társadalmunk minden elismerését megérdemlik azok, akik a mostani nehéz, sok munkát adó hetekben szorgalmukkal bizonyítják: mindent megtesznek, hogy idejében végezzenek valamennyi őszi teendővel. A jól végzett munka tudata megelégedéssel tölti el az embert — jóleső érzés. A munka zöme, nagyobb hányada még visszavan. Valószínű, hogy a későbbi hetekben a mainál is kedvezőtlenebbek lesznek a munkakörülmények, s még nagyobb szükség lesz a helytállásra. Az őszi munkákkal nehéz évet zárnak a gazdaságok, nehéz munkakörülményeket hagynak maguk mögött. A sok nehézség ellenére — ma már biztonsággal megállapítható — eredményes is az esztendő. Érdemes tehát fáradoznia, érdemes helytállnia mindenkinek, mert ezzel saját maga, családja és az ország népének boldogulását is szolgálja. Kétszeresen jó A segítség mindig jól jön, a gyors segítség még jobb, és ha a segítőkészségéről szocialista brigád ad bizonyságot, az már kétszeresen jó. Ezt lehet elmondani a gyöngyösi Mátra Fehérneműkészítő Ktsz huszonnégy tagú Béke-brigádjáról, amely a szocialista címért küzd. Veres Gáborné a brigád egyik tagja. A napokban „furcsa” kéréssel állt Marcsik Lajosné, brigádvezető elé. Segítsen abban, hogy a hulladékanyagból az V. számú Általános Iskola I./a osztályos tanulói részére babzsákokat és az énektanításhoz szükséges, kottavonalas táblákat készíthessen társadalmi munkában. Az osztály szülői munkaközössége ezzel is segíteni akarja a kis elsősök tanulmányi munkáját, a brigádfelajánlásban is szerepel a társadalmi munka vállalása, tehát nagyszerűen ösz- sze lehet egyeztetni az iskolai érdeket a brigád érdekével ebben az esetben. Az első szülői értekezlet után alig telt el negyvennyolc óra, és a közel ötven darab babzsák és kottatábla már bevonult a szemléltető eszközök közé. A Béke-brigád vezetője elmondotta, a hulladékanyagot megkapni nem volt nehéz, külön örömet jelent az, hogy a kis elsősöknek tudtak segíteni a társadalmi munkával. Ennyi az egész. Egyszerű kis történet, nincs is benne semmi szenzáció, hiszen ma már a szocialista brigádok tevékenységénél megszoktuk az önzetlenséget, jellemző vonásaiknál a társadalmi felelősség tudatát, munkájukban az átlagtól többre való törekvést Megnyugtató, hogy itt tartunk. Közel ötven kis elsőosztályosnak szerzett örömet a Béke-brigád, a brigád két tagja, mert aszerint cselekedtek, ahogy erre vállalkoztak januárban, a megalakuláskor. Valószínűleg nem is gondoltak arra, hogy tulajdonképpen vizsgáztak, méghozzá az elsős kis emberpalánták előtt, mégpedig erkölcsi példaadásban. Ez a körülmény ad igazi jelentőséget cselekedetüknek. (gmf) Ajtó a hegytetőn A kis hegyi falu szélső házai mellől kanyarodik a nyúlfarknyi út, amely az új üzemrészhez vezet... Kicsi a telep is. A tisztáson még csak három épület áll: az egyikben iroda, raktár, szállás kapott helyet, a másik, a magasabb a gépeké lett, a harma- dik — jókora fatorony — az akna fölött emelkedik. — Nem bánya még ez, csak a kezdete — fogad az aknamélyépítők vezetője, Laczkó Imre. — A bánya kezdete, s a soros harmad munkásai. A szállítóbödönből, bő gumiruhában — másabb mint a bányászok viselete — két fiatalember kapaszkodik kifelé: Sándor József és Sulyok József. — Honnan érkeznek? — Az akna aljáról... Találkozás a mélyben — Messzi van innen? — A tavasszal, alattunk 336 re értünk a kijelölt útnakl Április 26-án szaladt „üresbe” a fúró, akkor találkoztunk az oroszi brigáddal, Bessenyeiék- kel. Elégedettek voltunk. Már hogyne örültünk volna, amikor mindössze néhány centit tévedtünk a szerszámmal! — Az előfúrás után robbantottuk össze az aknát a föld alatti vágattal. A füst nem felfelé szállt, a huzat már a gyöngyös- oroszi bánya felé vitte. így üzentünk a ^szomszédba” ... Téglabiztosítású akna Az akna elkészült. A falát nagy szilárdságú pillértéglával bélelték — érdekességként említik, hogy 1 300 000 darabol! raktak be belőle —, s a vasvázra már a fenyőléceket szerelik ... A szállítóbödönt rövidesen felváltja majd a biztonságosabb kas és az építők helyett bányászok szállnak rajta alá, s érkeznek vissza egy-egy harmad eltelte után... — Ügy tervezzük, hogy október húszadika táján befejezzük a szerelést — mondja Laczkó Imre —, s utána elkezdődhet a vágathajtás: a bányászmunka. Mi meg tovább megyünk erről a hegyről. Más-; felé, új feladatokhoz. Az építők — mint emleget tik — két hét múlva elvonul-» nak... Munkájukat a korszerű akna őrzi majd, s egy jeli amit a gyöngyösoroszi bánya geológusai rajzolnak térképükre. S ezzel lezárul az új üzen»» rész múltja. Jövőjéről — már Gyöngyös-} orosziban érdeklődünk. Korszerű üzemrész Vége a délelőttös harmadnak. Zagyi József, Barna György, Kiss József és Szőke András már a másnapi munkáról beszélL L 1 [ [ (Foto: Kiss Béla) Az új bányai, amelyet 761; méteres magasságban nyitottak, a nagy mátrai ércvonulat-; ra települt, része az oroszi üzemnek. A külszíni árkolá- sok alapján becsült vagyon® jelentős. Nyolcszázszor három.} százas telérfelületén ólom* cink, pirít található. — Milyen lesz a művelése? mi munkánk vége: mert már a szerelésnél tartunk.., A bődön utasai A toronynál kellemes gyantaillat csap meg. Az ajtó mellett import lucfenyődeszkák fekszenek. Az építésvezető, az aknaszájhoz intve magyarázza: — A kashoz lesznek.;: A fémkereten mélyre siklik a tekintet. Messzi alattunk* gyér fényű lámpa pislog. A vezetőléceket szerelik, meg a csővezetéket: levegőnek, víznek. Csengőszó riaszt nézelődésünkből: vigyázat! Aztán megnyikordul a felvonó. Váltásra, ebédre jönnek a méterrel lyukasztottunk — veszi át a szót Kiss József aknász. És a hegytetőn — színesedő lombok között, őszi napsütésben — egy érdekes föld alatti vállalkozásra emlékszik visz- sza: — A gyöngyösoroszi ércbányászok még 1962 őszén hozzáláttak a munkához: két kilométer hosszúságú vágat hajtásához, erre, Mátraszentimre irányában... Mi csak később, tavaly februárban kezdtük a magunkét. A bemérések alapján, lefelé. Havonként harminc méter volt a tervünk. Kemény itt a talaj, az andezitben nehezen haladtunk. Nehezen, de azért csak végé— Az új üzemrész tel érszerkezete másabb mint az orosziéj ezért változtatni kell jelenlegi technológiánkon. Részint a jelenlegi módszereket fejlesztjük majd tovább, s újakkal egészítjük ki — tájékoztat Kővári László üzemvezető. — A bányát korszerű berendezéssel látjuk el. Automatizáljuk az aknaelzárást, alsóláncpá- lyás csilletovábbítót építünk be, rakodógépeket alkalmazunk. Mindenütt széles, tágas vágatok lesznek. A mellékvágatokon akkumulátoros, a fővágatokon pedig felsővezetékes mozdonyok szállítják majd az anyagot. — Naponta mennyit? — 600 tonnányit. — Mikortól? A z eddig végzett vetéselő- készítési és vetési munkák azt bizonyítják, hogy termelőszövetkezeteink az elmúlt években szerzett tapasztalatokat jól felhasználják, és komolyan veszik a kenyérgabona-termesztést. Döntő többségében biztosítják azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a jobb eredményekhez, nagyobb termésátlagok eléréséhez. A vetést illetően lényeges előrehaladást tettek szövetkezeteink, hiszen ezekben a napokban a kenyérgabona-vetés előirányzatának már közel 25 százalékát teljesítették, sőt egyes termelőszövetkezetek már ezen a héten be is fejezik ezt a munkát. A megyei vezető szervek október 31-ben állapították meg, illetve javasolták a búza vetésének végső határidejét. Ezen belül természetesen az üzemek a helyi adottságoktól, a fajtáktól függően korábban ütemezték. Ez általában így volt minden esztendőben. A mezőgazdaságban minden ősznek megvan a maga nagy gondja, a kenyérgabonavetésterv teljesítése. A tavalyi őszi vetési munkákat nagyon megtréfálta az időjárás, mert október 9-én elkezdett esni az eső, és rövid szünetekkel hetekig esett. így ebben az időszakban a vetés gondját csak november 25-re sikerült letenni. Nem egy olyan üzem volt azonban, mint f*éldául a gyöngyöspataii visonMinden evőt a kenyérgabona vetés meggyorsítására tai termelőszövetkezetek, ahol a korábbi megkésést már nem tudták pótolni, s így nem tudtak eleget tenni vetési kötelezettségüknek sem. A z elmúlt év szeptember 27-i értékelés alapján a megye termelőszövetkezetei 14,6 százalékban teljesítették kenyérgabona-vetéstervüket, ez év azonos időszakában csak 12,2 százalékra. Az elmúlt év október 11-i állapotának megfelelően a vetésterv teljesítése már elérte az 54,9 százalékot. Ugyanakkor a vetőszántás teljesítése 81,7 százalék volt. Ezzel az eredménnyel a megyék közötti versenyben a vetőszántásban a 12. helyen, a kenyérgabona-vetésterv teljesítésében pedig a 15. helyen álltunk. A vetőszántásban elért eredményeink lehetővé tették volna, hogy nagyobb területen végezzünk a vetéssel, azonban korábban, helytelenül, az október 10—20 közötti optimális időre várva nem használtuk ki a lehetőségeket. Ennek következtében a hiányzó vetéstervet csak 6—7 heti megfeszített, de sok esetben kétes értékű kézi vetéssel, helytelen módszerekkel sikerült teljesíteni. Az elmúlt napokban a kedvező idő hatására jelentős mértékben meggyorsult a vetöszán- tás és a vetés is. Most az legyen a fő törekvés, hogy ezekben a napokban minden rendelkezésre álló erő felhasználásával a vetőszántást és a vetési munkákat gyorsítsák. A korai vetés a nagyobb ^ termésátlag elérésének legfőbb eszköze. Megyénkben először történt meg, hogy a búza termésátlaga 12 mázsa körül alakult. Ez az eredmény azonban csak kiindulási alapja lehet egy nagyobb termésátlagú és magasabb szintű kenyérgabona-termesztésnek. Ehhez pedig hozzá kell adni minden illetékesnek, termelőszövetkezeti tagnak, elnöknek, szakembernek, traktoristánaic, de a szakigazgatási szerveknek is a maguk szaktudását, és vállalni kell a felelősséget is. Ez az esztendő megmutatta, hogy mire és milyen termésátlagra képesek az üzemek, de megmutatta azt is, hogy üzemen belül egyes, szeptember végén, vagy október első napjaiban elvetett táblákon 24—26, sőt 28 mázsás termésátlagot is el tudtak érni, míg a késő novemberben vetett területeken az átlag — a sok csapadék ellenére is — alig volt 8—10 mázsa, holott az előkészítés tekintetében ezeken a területeken is képesek lettek volna nagyobb termésátlagot elérni. Ezek a tények bizonyítják, hogy milyen kár származik egy rosszul értelmezett optimális vetési időből. Ezeknek a tapasztalatoknak is arra kell készítetniük az üzemeket, hogy ne késlekedjenek a vetéssel, mert a késésnek termésátlag-kiesés az ára. Czeretném kihangsúlyoz- k-7 ni, hogy nem a minden áron való minőséget mellőző vetésre, hanem a szakszerűségre, a lehetőség szerinti legjobb minőségre hívom fel a figyelmet. Különösen fontos, hogy ezekben a napokban a szőlős községékben gyorsuljon a munka, mert a szüret beálltával a túlzott mértékű szállítás és az erők lekötése a vetés elhúzódásét okozhatja. Még a műtrágya-használatra szeretném felhívni a figyelmet. Helytelenül jár el az a szövetkezet, amelyik meggondolatlan takarékosságból, vagy abból az elgondolásból kiindulva, hogy az elmúlt évben a kenyérgabona alá nem használt műtrágyát — különösen szuperfoszfátot — és mégis magas volt a termelőszövetkezet kenyérgabona üzemi átlaga, az idén nem használ műtrágyát Az elmúlt években a szárazság miatt a kiszórt műtrágya nem tudott kellően hasznosulni. Ebben az évben viszont a sok csapadék következtében feloldódott teljes mértékben hasznosult, és ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jó termésátlagokat értek el. Most fokozottabb gondot kell fordítani a műtrágyának alaptrágyaként való kiszórására és bemunkálá- sára. A szükséges keretek rendelkezésre állnak, s azok a termelőszövetkezetek, amelyek eddig a helytelen szemlélet következtében nem rendelték meg a kenyérgabona alá a műtrágyát, úgy azt még ezekben a napokban tegyék meg, hogy ezzel is elősegítsék a még jobb, és még nagyobb termésátlag elérését. A komplex feltételek kö- zül lényegében csak kettőt említettem meg és csak azért, mert az utóbbi napokban a helyszíni ellenőrzés kapcsán, itt-ott már felvetődött a korai vetés szükségességének, valamint a műtrágyahasználat fontosságának lebecsülése, illetve mellőzése. Meggyőződésem, hogy valamennyi termelő- szövetkezetünk okult az elmúlt évek hibáiból, és a korábbiakban elfogadott irányelveknek megfelelően biztosítani fogják a vetés időben és jó minőségben való befejezését. Vajda László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője , — Csak a műszaki előkészítés teljes befejezése utáni... Előreláthatólag a jövő esztendő végétől. Addig nem lehet igazi termelésről beszélni... Gyóni Gyula fOáLaiz&L AZ ILLETÉKES v\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ a Selyp környéki diákok panaszára „Lehet-e segíteni” című cikkünkben szóvá tettük, hogy a selypi gimnázium körzetéből bejáró diákok hátrányosabb helyzetben vannak, mint amikor Hatvanba jártak, mert rossz a közlekedés. Cikkünkre a 4. számú AKÖV válaszolt. Válaszában közölte, hogy az iskola igazgatójával ■ történt megbeszélés alapján Szűcsi— Rózsaszentmárton—Selyp útvonalon a reggeli és a délutáni órákban egy-egy járatpárt állítottak be tanulószállításra. Az újonnan beállított tanulójárat remélhetőleg megoldja a selypi gimnáziumba bejáró diákok problémáját. CMPunjc 3 1S65. október 6„ szerda
