Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
ÜK M. A repülőgép ma délelőtt 8 óra 10 perckor startol a Ferihegyi repülőtérről. Az utasok között, akik Berlinen és Koppenhágán keresztül Stockholmba utaznak, ott lesz a halmaj- ugrai Béke Termelőszövetkezet traktorosa: Dupcsák József is. ő és traktorostársa, Árvái Sándor, a törökbálinti Kertészeti Kutató Intézet dolgozója, valamint Bezsenyi Ferenc edző, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vezetője azonban nem sokáig időznek majd Svédország fővárosában, hanem tovább utaznak vonattal Norvégiába, Steinsfjerdinger falu Sörum farmjára. — Oda igyekszünk minél előbb, — mondja Dupcsák József mosolyogva, ahogy elutazásuk előtt Halmajugrán, a termelőszövetkezet Irodájában beszélgettünk vele és Dezsényi Ferenc edzővel a nagy útról, s annak céljáról, a szántó világ- versenyről. Ez a világverseny lesz sorrendben a 13-ik, 22 ország 42 versenyzőjének részvételével. S ezen a nagy versenyen mi ketten képviseljük Magyarországot. Egy pillanatig elhallgatnak, ahogy kiejtik ezt a szót: Magyarország. Tekintetük a távolba réved, az ember kimondatlanul is érzi, hogy felemelő, felelősségteljes érzések kerítették őket hatalmukba. Képviselik majd hazánk színeit — amelyről ugyan nem számolnak be a világ sportlapjai, mint öttusázóinkról — ennek ellenére nevüket szaklapok jelzik majd fel, s az sem utolsó dolog, hogy előreláthatóan 150 ezer ember figyelő tekintete mellett kell két napon át a feladatokat teljesíteniük. A helytállás tehát nem bizonyul könnyű feladatnak, hiszen a világ legjobb traktorosai sereglenek itt majd össze, hogy október 8-án és 9-én tarlószántásban és gyepszántásban ösz- szemérjék erejüket, tudásukat. S ezek a versenyzők kiváló traktorosok, akik szinte művészei, professzorai a szántásnak. Különösen az északi államok traktoristái, akik mértani pontossággal végzik ezt a munkát, nagyítóval lehet csak hibát találni munkájukban, nem véletlen, hogy ez ideig még mindig közülük került ki a Szüret előtt a Máttaalján fajtákat alapul véve — megfelelőnek mondható. A korai fajtáknál jó volt a cukorfok, s jó lenne, ha ez a kései fajtáknál is meg lenne. A szüretre felkészültünk. A járás területéről száz-száztízezer mázsa szőlőre számítunk. Naponta nyolcezer mázsát tudunk feldolgozni. A szüret alatt két műszakban 120-an fogunk dolgozni. Nagyobb fennakadás nem lesz, bár a tárolóhely kevés. Mindenesetre az idén már a dupláját kötöttünk szerződést s ebből már húsz vagonnal elszállítottunk. A szüretet október közepén kezdjük, s fel is készültünk rá. Üj horizontálprést vettünk, átrendeztük a pincét, korszerűsítettük a felszerelést. Tavaly hatszáz mázsa szőlőt tudtunk naponta feldolgozni, az idén már ezerötszázat. A szállítóeszközök biztosítva vannak, emberünk is lesz elég. Hat-hétszázan fognak dolgozni a szüreten. Mindent előkészítettünk ... csak most A távolban sötéten kéklenek a hegyek, a tőkékről lecsüngő súlyos szőlőfürtöket érleli az őszi napsütés. Szüretre készülődnek a Mátra alján. Amere elhaladunk az utak mentén, mindenütt benépesültek a szőlők, a termelőszövetkezetek pincéiben mossák, tisztítják a hordókat, készítik a szállítóeszközöket. A detki Szabadság Termelő- szövetkezet 200 holdas szőlőterületén négy brigád szedi már a csemegeszőlőt a bágyadt Halmajugráíól Sorúmig ü A 13. szántó világversenyre utazik Dupcsák József ü Kötelező a fehér ing és a nyakkendő Ü Aranyekét nyer a világbajnok és Oslo díszpolgárává választják világbajnok és az első 10 helyezett. Jól tudja ezt Dupcsák József is, aki tavaly mint néző részt vett a bécsi világversenyen, s — Reméljük, hogy sikerül az idén betörni az első tíz közé — mondja az edző, aki most vesz részt a hetedik ilyen versenyen, s most olyan megtiszteltetés érte, hogy tagja lehet a versenybizottságnak is. — Mindkét traktoros képzett. Az ország két legjobb traktorosa, bízom bennünk! hogy eredményesen szerepelnek. Sorúmban három nap áll majd rendelkezésükre a versenyig. Addig edzhetünk, készülhetünk a vetélkedőre. Mi U—28-as traktorral indulunk, a gépek már kint vannak a verseny színhelyén. Ahogy így beszélgetünk! megtudjuk azt is, hogy a versenyen 100 pontot lehet — elméletileg — elérni. Általában azonban már 79—81 ponttal világbajnokságot lehet nyerni. Természetesen a tizedpontok is sokat számítanak. Legjobb versenyzők az írek, svédek, finnek, norvégek, Közép-Euró- pából a nyugatnémetek, franciák, s majd csak aztán a magyarok. — Csomagban van-e már_ a fehér ing? — kérdi az edző a 46 éves versenyzőtől. —> Mert csak fehér ingben, nyakkendőben lehet szántani. — Helyén van minden, dé délután még vásárolok egyet, hogy ezen ne múljon a siker — válaszol Dupcsák nevetve! — S ha nyerek, ebbe csomago-* lom bele az aranyekét. Nos, ez nem lenne rossz, hi- 1 szén a szántóversenv győztesét aranyekével jutalmazzák! ' Az első díj a következő világ- versenyig marad birtokában! de emellett kap egy másik aranyekét is, a vándordíj ki- ‘ csinyített mását, hogy örökre megőrizhesse vitrinében a vi- < ’ lágbajnoki címet bizonyító em- r> ‘ léket. , t is Ha már itt tartunk, el kell 1 azt is mondanunk, hogy a má- | sodik helyezett ezüstserleget kap jutalmul, a többi helyezett pedig emléklapot, illetve em- , lékplakettet, s a verseny végén ' valamennyien, a helyezésnek 1 megfelelően, márványba vésett ,,névkártyájukat’ helyezik el azon a hatalmas emlékművön! amelyet a szántóvilágverseny [ tiszteletére emelnek a verseny színhelyén. A verseny két elő helyezettje az egyéni díj mellett pénzjutalomban részedtil a traktort és az ekét készítő gyártól, vállalattól, ezenkívül az illető ország fővárosának díszpolgárává is választják! Oslóban erre a szép ünnepségre kétezer embert várnak. I Egyébként a világversenyt az illető állam államfője nyitja meg a szakminiszterek je4 íenlétében, s a verseny végé« országnézésen pihenik ki fára4 dalmaikat a versenyzők. Norvégiában például október fű-®« repülőgépre ülnek a versenye zők és Dél-Norvégiába, Sta4 vangárba szállnak, ahol farj- mókát tekintenek majd meg, s| aztán meglátogatják a kvemej landi eke- és mezőgazdaságii gépgyárat is, ahol évek óta ké-f szítik a világhírű ekéket» amellyel eddig háromszor nyer-j tek világbajnokságot. (A ver*, seny ideje alatt maga az eke* »király segédkezik az ekének ) üzembe állításánál, menet köziben csavarjainak meghúzásán ► át.) Háromnapos kirándulás rután utaznak majd vissza Ma- S gyarországra. 5 — Hosszú, fáradságos, izgalmi» más, de mégis szép út lesz 7 mondja búcsúzóul Dupcsák. — 5 Most ülök először életemben t repülőgépre. Ez izgat csak, de ,2remélem, nem lesz semmi baj. 4 Bízom a traktoramban, a tűit dásomban, s talán lesz egy kis •»szerencsém is. Az asszony és a ,7 két gyerek már most izgul ér- • Stem, meg a társaim is, — szedetnék kellemes meglepetést .fokozni. Nemcsak rólam, ha- . * nem a tsz-ről és MagyarországI ról van szó... Jó utat kívánunk és sikeres szereplést. Fazekas István ■; MlPÜMiG 5 7 1965. október 3., vasárnap szerzett némi tapasztalatot arról: mik a követelmények, milyenek a versenyzők, milyen a hangulat. Ennek alapján tréningezett az elmúlt hetekben, annak alapján készült a nagy versenyre és bizakodik hogy tisztességes eredményt sikerül elérnie. — Gyermekkorom óta traktoros vagyok — mondja nem kis büszkeséggel a hangjában — 10 éves koromban már szántottam, vetettem erőgéppel, s azóta mindig ezt csinálom. Egy évet dolgoztam műhelyben is. de nem bírtam tovább, gépre vágytam, a mezőre szántani. Talán ezért is esett rám a választás, mert szeretem a szakmám. Ez ideig három járási, három megyei versenyt nyertem meg, s háromszor részt vettem az országos versenyen is. Először 16., másodszor 8., s legutóbb 4. lettem. Három év alatt az én pontszámom alakult a legjobban, így összetettben én vagyok az országos első... — Milyen eredményekre számíthatunk? Mi leszel, ha megnőssz « kérdezte dróthajlítás közben. Pilóta, de lehet, hogy rendőr. És ha apukám még egyszer belerúg a búgócsigámba, mindjárt letartóztatom. Nem sajnálnád az apukádat? — Engem nem szeret az apukám. Mindig küld az anyámhoz és azt mondja, hogy egyszer már elölhetne az ördög. Az új rugó a helyére pattant. — Na látod. Így ni. Ezt szépen beillesztjük a helyére és kész az egész...-» Tessék mondani? Igazán vannak ördögök, vagy csak egy ördögnek kellene engem elvinni? — Ördögök nincsenek, csak hülye pasasok — morgott Rudi bácsi és óvatosan a földre helyezte a búgócsigát. Megfogta a nyelét, néhányszor lenyomta és a búgócsiga elindult. — Tetszik hallani. Égy zenél, mint a televízió. — Eszel valamit? — A zsíros kenyeret szeretem s legjobban. Rudi bácsi zsíros kenyeret, paprikát, paradicsomot tett az asztalra. — Ezt megeszed, aztán hazamész apukádhoz... A gyerek nem szólt egy ideig, aztán félve mondta: — Tessék megengedni, hogy itt tartsam mindig a búgócsigámat. Itt játszhatnék vele, mert otthon apukám megint belerúg ... Rudi bácsi nem válaszolt. A gyerek már az ajtóban állt, hóna alatt a búgócsigával, markában a kétforintossal. “ Akkor megyek — mondta és a kilincs után nyúlt. A lépcsőházban járt már, amikor Rudi bácsi utánaszólt. — Te, hogyishívják! Miért nem hagyod itt akkor azt a búgócsigát??-- Sealay István BÜGÓCSIGA kot is tetszett nyomni a fejemre és akkor gondoltam^ hogy hátha meg tetszene csinálni a búgócsigámat — Hozd ide a csavarhúzót a hokedlifiókból! A gyereknek felcsillant m szeme. — Ez nagyon szépen búgó- csigázik, kérem. Ügy zenél, mint a televízió, csak amióta apukám belerúgott... Rudi bácsi fejében kusza gondolatok kavarogtak. — Miféle gyerek lehet ez? Később arra gondolt, hogy ha sikerül megcsinálnia a búgócsigát, ad neki enni, meg két forintot kap és hazaküldi. Ne lábatlankodjék itt többet. — Tetszik tudni, én ismerem Dini bácsit is. A múltkor, amikor el tetszett veszíteni a partit, azt mondta a pincérnek: — Semmit se fejlődik ez a Rudi... — Honnan ismered te a Dini bácsit? — A Fehér Hattyúból — nézett csodálkozva a gyerek. — Én szoktam az udvarra gurítani az üres söröshordókat, de ha bejön apukám, gyorsan tűnni kell, mert nem szereti, ha láb alatt vagyok. A búgócsiga darabjai már az asztalon hevertek. — Egy vastagabb drót kell... — motyogta inkább csak magának Rudi bácsi, amikor a gyerek gyorsan kifordította a nadrágzsebét. — Lesz itt talán drót is — és keresgélni kezdett a kocátok között. — Egy gémkapocs. Meg is van — nézett nagyot Rudi bácsi és a kombinált fogóval már munkához is látott. den héten kétszer sakkozunk i és még sohasem fordult elő, ; hogy vendég miatt visszamond- i to volna a partit. : Másnap délután csengettek Rudi bácsi ajtaján. Egy kisfiú ; állított be, hóna alatt a búgócsigával. i — Ez az a búgócsiga — mutatta. Az öreg szemügyre vet- < te a gyereket. Haja füléig ért, : ruhája piszkos volt és gyű- i rött, lábán lyukas volt a cipő. — Honnan ismersz, kisfiam? i — A Medve utcából. Ott tetszik mindennap elmenni és kisfröccsöt tetszik inni a Fehér . Hattyúban... < — Igazad van — motyogta ; Rudi bácsi. — Mindig csak kisfröccsöt. — Ezt a búgócsigát egy nénitől kaptam, mert megles- i tem, melyik házba megy be az ; ura... — Most mit akarsz tőlem? — Tetszik tudni, az én apu- . Icám... belerúgott a búgócsigába és azóta nem forog. Mert ■ részeg volt, azért rúgott bele, engem pedig az utcára dobott. . Fattyú kölyke! — így szólít apukám és azt mondja, men- • jek az anyámhoz... — Anyukád hol van? — Azt nem lehet tudni. Anyukám... az én anyukám azt mondta, hogy egyszer, ha < sok pénze lesz, majd elvisz magával, amiért apukám rúg- 1 dóssá a búgócsigámat. Rudi bácsi tanácstalan volt. Leültette a gyereket és kezébe vette az ütött-kopott búgócsigát. — Honnan tudtad, hogy itt lakom? A gyerek vállat vont. — Már többször is voltam itt, egyszer a lépcsőházban baracRudi bácsi a másodikon lökött. Élete olyan volt, mint egy csukott könyv, senki sem tudott róla semmit, sohasem fordult elő, hogy bármit is kért volna valakitől. — Az öreg medve — így emlegették a házban és inkább tisztelték, mint szerették. Egyik nap Rudi bácsi levelet talált a postaládában. Csodálkozott, amikor meglátta a kék borítékot, hiszen hozzátartozói, rokonai nem voltak és legfeljebb egyszer-másszor valamilyen hivatalos értesítést kapott. A borítékot piros színessel címezték meg és csak ennyi állt rajta: Rudi bácsinak. Kíváncsian bontotta fel a borítékot és olvasta a gömbölyű gyerekírást: Kedves Rudi bácsi! Lehet, hogy nem tetszik ismerni engem, de én ismerem Rudi bácsit. Van egy búgó- i csigám, de rossz, mert a. múlt héten apukám belerúgott. Hol- 1 nap délután eljövök és akkor \ majd többet is mondok. Rudi bácsi majdnem kiejtette az ujjal közül az irkalapot. I — Ki lehet ez a gyerek. Va- I lami ócska trükkre gondolt, ■ arra, hogy Dini, a sakkpartnere akarja megtréfálni. Dél: után, amikor találkoztak, elő- I szőr nem szólt a levélről, ké- • sőbb említette, de Dini oda se 1 figyelt. I —• Gyerünk, Rudi! Te kő: vetkezel. Rudi bácsi ezen a délutánon | kétszer veszítette el a partit. ■ Amikor hazaindult, így bú- ! csúzott: I — Holnap ne várj, Dini. Holnap délután vendéget vá- ! rok... | Dini bácsi meglepődött és \ámulva csukta be az ajtót. — Furcsa volt ma ez a Ru- ! di — tűnődött még lefekvés t után is. i — Harminc es^iCffiSSTiNotudjuk feldolgozni, mint tavaly. A szüret előtt még egy értekezletet tartunk a termelőszövetkezeti elnökkel, sí megbeszéljük a tennivalókat.) Mindent megteszünk annak érdekében, hogy gyorsan és zavartalanul folyjon le a szüret A Mátra alján szüretre készülnek az emberek. Gondosan megszervezik a munkát, az előkészületeket, hogy minden simán, zavartalanul menjen. S reméljük, hogy az időjárás is segít a szüreti előkészületekben. Nagy szükség lenne rá. Kaposi Levente. már tartson továbbra te a jó idő.’ Az Állami Pincegazdaság gyöngyösi pincéjében mossák a hatalmas hordókat Vastag gumicsövek hálózzák be a pince útjait, ömlik belőlük a víz a hordókba. A szüretre készülnek itt is. Kint meleg az idő, itt lent kellemes hűvösben beszélgetünk Bereg- nyei Istvánul, a pince vezetőjével. — Sajnos nagy volt a kiesés, a termésnek mintegy ' 30—40 százaléka elpusztult. A minőség — legalábbis a korai fajtákat alapul véve — megfelelőnek mondható. A korai A meleg őszi napokon 60—70 asszony és lány szedi az édes csemegeszőlőt a detki Szabadság Termelőszövetkezetben. Azután ládákba csomagolják és küldik Finnországba. (Foto: Kiss Béla) (őszt napsütésben! Az érett fürtöket ládákba rakják, gondosan, óvatosan. Hiszen nem ákárhová, Finnországba kerül fa detki szőlő, messze északra. Az aszonyok és a lányok vidá- jrnan, szorgalmasan dolgoznak, fe meg is éri, mert, ahogy elmondják, naponta megkeresik p száz forintot. Dér József bri- Eádvezető elmondja, hogy már [nyolc vagon szőlőt exportáltak. A terv tíz vagon. A termés, i>ár nincs olyan, mint a taváéi, de azért jónak mondható. A brigádvezető büszkén mutat a kilencven holdas Lenz-Mo- ser-telepítésre — az idén már erről is szedik a termést A markazi Mátra völgye Termelőszövetkezet irodájába alig lehet bejutni. Az épületet hatalmas kamionok állják körül, pakolják rájuk a szőlővel telt ládákat A négy autóóriás egyenesen Lengyelországba viszi a markazi szőlőt Eddig már harminc vagon szőlőt szállítóiak el, nyolcvan százalékát exportra. Székely János főmezőgaz- ctászt a szüreti felkészülésről kérdezzük. — Mintegy húsz napig tart még a csemegeszőlő szedése, azután kezdődik meg a szüret. Háztájival együtt mintegy 506 hold borszőlőnk van. Saját magunk csak 1000—1500 hektoliter bort készítünk, a többi szőlőt átadjuk a pincegazdaságnak. A szüretre felkészültünk, szállítóeszközünk lesz elég. Körülbelül háromszázan dolgozunk majd a szüretnél, s igyekszünk minél előbb elvégezni a munkát Hadd tegyem még hozzá, hogy az őszi árpát elvetettük s tíz napon belül végzünk a 130 hold búza vetésével is. Ez sem zavarja majd a szüretet Szorgalmasan szedik a csemegeszőlőt az abasári Rákóczi Termelőszövetkezetben is. ök is exportálnak, húsz vagon már el is ment Ausztriába, Németországba, Csehszlovákiába, Finnországba és azNDK- ba. Jól termett a szőlő az idén is Abasáron, holdanként harminc mázsás átlagtermésre számítanak. A szüreti előkészületekről Szabó Miklós, a közös gazdaság szőlészeti vezetője beszél — 686 hold termő szőlőnk van. Hatvan vagon szőlőre
