Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

Téglába épített álmok jelentős tanácskozás Gyöngyösön Ezen a héten, pénteken és szombaton folyik le az a ta­nácskozás Gyöngyösön, amit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő Or­szágos Várospolitikai Bizott­ság a HNF városi bizottsága és a városi tanács segítségé­vel hozott létre, hogy a két napon Gyöngyös iparfejlesz­tési és városépítési távlati terveivel foglalkozzanak. Az ankétot Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyitja meg. A tanácskozás második napján felkért hoz­zászólóként Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Heves megye or­szággyűlési képviselője mond­ja el észrevételeit a témával kapcsolatban. A vita össze­foglalását dr. Borsos József egyetemi tanár, az Országos Várospolitikai Bizottság he­lyettes elnöke végzi el. A szakmai munkacsopor­tok a következő kérdéseket tárgyalják meg: az ipartele­pítés hatása a városfejlesz­tésre a városépítés koncepci­ója, a városi közlekedés prob­lémái, a mezőgazdasági kör­nyezet szerepe a városfejlesz­tésben, üdülőövezet, a város- üzemeltetés főbb kérdései. A szakbizottságok a szom­bati plenáris ülésen fejtik ki véleményük lényegét, közlik javaslataikat. A kétnapos tanácskozás je­lentős eredményeket hozhat Gyöngyös távlati fejlesztésé­ben. Adj, uram, de rögtön és mindig ... és természetesen minél többet. A mesében ez lehet­séges, a valóságban azonban a „mindig”-ért és a „több”-ért meg kell dolgozni. „Micsoda közhelyek ezek”? — teheti fel a kérdést jogosan az olvasó, pedig nincs igaza, mert „adj, uram, de rögtön”-ből a „rögtön”-t csak... csak elengedik egyesek, de a mindig-et és a több-et már annál kevésbé. Itt van példának — csak például példa! — a tarnaörsi Dózsa Termelőszövetkezet, ahol az elmúlt esztendőben, ha nem is az „uram”, de a szorgos munka és a szerencsés időjárás jó és bőséges termést hozott zöldségféleségekből. Volt is öröm és jogosan a szövetkezetiek háza táján — hiszen a tavalyi év csak megfejelte a tavalyelőttit: érdemes hát zöldségfélét termelni. Az ám!: jött az idei év. Akinek nem kurta az emlékezete, az nagyon jól tudja, hogy az esz­tendő nyara beillett enyhe télnek is, s az időjárás most pc- tolgatja nagy serényen a napsütést, sőt hellyel-közzel azt a meleget is, amivel adós maradt a kánikula idején. Mit csűrjülc-csavarjuk tovább: a zöldség bizony csak szűkösen fizetett a Dózsában! És most a tagság egy része azon morfondírozik, hogy nem kell zöldségfélét termelni: nem hozza, amit várnak tőlel Most lehetne azt is írni, hogy az ám, de mit szólnak a kaj­szibarackhoz? Mert az tavaly csak nyolc vagont termett, az idén pedig a száz hold kereken 21 vagont, s abból is 91 szá­zalék exportképes kajszit, — de hagyjuk ezt. Szóljunk in­kább arról a „közhelyről” hogy minden évben nem lehet egyforma a mezőgazdaság gazdálkodásában, hogy akkor jó egv termelőszövetkezet, ha gazdálkodási szerkezetében leg­alább annyi üzemág szerepel — amennyit adottságai meg­engednek, amennyi gazdaságos, s amennyi összességében ké­pes egymást kisegíteni és meghozni a várt bevételt. Arról is lehet szót ejteni, s ez meg különösen a szőlős termelőszövetkezetekre vonatkozik, ahol a bevételek zömétí vagy jó részét a szőlő adja, hogy a tartalékolás olyan szá­mukra. mint a háztartásban a télire el tett befőtt... Ami­kor kell, hozzá lehet nyúlni. Erre is csak példának, egyet­lennek, a gyöngyöstarjáni termelőszövetkezetet, ahol olyan keveset tettek félre a tavalyi jó termés idején, hogy most már az előlegeket se futja... Pedig nagy kárt tett a pero- noszpóra, sőt a jég is: négymillió forint a kiesés! A nagyüzemi gazdálkodás távlatokban tervez, ha egy­előre még arra nincs is mód, hogy precízen, évtizedes persJ pektívával, de elgondolásokban már most is van erre lehe­tőség. Hogyne lenne hát akkor arra, hogy néhány évre elő­re gondoljanak a szövetkezet tagjai, vezetői; hogy ne csap­ják össze a kezüket kétségbeesve, mert az egyik esztendő­ben nem termett annyi valamilyen növényféleségből, mint a másikban. A korszerű gazdálkodás nem ismeri az „adj; uram, de rögtön és mindig” elvét, hanem termelj mindig; kitartóan, hozzáértően, az adottságoknak megfelelően és gondoskodj már a jó esztendőben arról, hogy jöhet gyen­gébb is... Csak így lehet elérni a „mindig”-et, s ezt semmiféle úr nem adhatja, csakis a közös munka, a közös tervezés, a közös akarat: a közös! fgyurkó) Az időjárás sem fogott ki rajtuk r. ; Túlteljesíti évi tervét a gyöngyöslialászi Győzelem Tsz A „Keopsz" irodalmi kiskávéház törzsvendé­geinek krónikájában szó esett már Csók Ve- rukáról. Ezt az állan­dóan ihletett tekintetű, hosszú hajú fiatal leányzót Felvéghi Vik­tor — a még mindig magánzóként működő abszurd költő — egy­szer státus nélkül „mu- zsá”-nak nevezte. „Mú­zsa”? — horkanhatnak fel azok, akik figyelem­mel kísérik a „Keopsz” keserédes krónikáját. Hiszen tudják, hogy Veruka költőnő, aki sa­ját verseiből adott elő a Nádfonat Vállalat kultúr-matinéján. Vik­tor barátunk rövid, de találó jellemzéséből azonban nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni a „státus nélküli” sza­vakat. Költőnk szerint ugyanis Verukát való­di elhivatottsága a mú- zsaság felé vonzaná. Kár tehát, hogy nem azt műveli, hanem a költészetet... .A napokban a „Keopsz” vendégei olyan jelenet szem- és fültanúi lehettek, amely azt. látszott igazolni, hogy Veruka otthagyta a státusnélküliséget és beállt múzsának. No, nem egy költőhöz, há­rom okból is. Egyrészt, mert azért még min­dig költőnek gondolva magát, nem lett volna képes egy jó ötletet már agyába (homlok­puszi és egyéb eszkö­zök segítségével) át­plántálni. Másrészt, mert a beérkezett poé­ták rendszerint, ellátott férfiak. Az ifin és vál­las költő pedig vagy olyan szegény, hogy nem is jöhet szóba c4, ,/tlfíZSa' fi.UAZÍf(L — a ka d áhj ókkal múzsa-ügyben, vagy olyan szemtelen, mint Felvéghi Viktor. „En­gem egy ilyen Veruka ne csókoljon homlo­kon!” — jelentette ki, eléggé el nem ítélhe- tően Viktor. Kit választhatott hát — ezek után — múzsa- sága tárgyául, ihlető mivolta alanyául a ra­jongó arckifejezésű, mindig izgalmasan, borzas Veruka? Ajde Gy. Jenőt, az üzletem­bert. Ez a furcsa nevűí férfiú nem túl szép, nem is túl fiatal, és nem is olyan gazdag, mint egyes, lelkűk kin­cseit ügyesen kamatoz­tatok. Ugyanakkor azonban a tömzsi és kopaszos Ajde onnan nyerte a „Keopsz”-ban ismertté lett nevét, hogy minden nő után megfordult, kijelentve róluk, hogy „aj, de csi­nos", vagy, „aj, de csú­nya”. Verukának fülé­be jutott, hogy a kü­lönben a retikülszak- mában dolgozó Jenő többször is kijelentette róla: „Aj, de ápolat­lan!” Ez a megállapí­tás felkeltette szuny- nyadó ambícióit és így került sor arra a jele­netre, amire fentebb már céloztunk. Vi­szonylag megmosako­dott, jelképesen meg- tésülködött, versek he­htett illatos zsebken- dőcskét dtinott (kissé kopott) retiküljébe és odaült Ajde asztalához. — Tetszem? — kér­dezte, minden átme­net nélkül, a sehol el nem fogadott versek mívese az üzletembert. Ajde kicsit dadogni kezdett: — Ezt ho-hogyon ér­ti?... Még nem olvas­tam a ve-verseit... — A szememben ol­vasson, maga zebu! — rivallt rá a kopaszos — De Veruka, én ki­gyógyultam a giccses, kincstári optimizmus­ból és a heppiendből... És a művésziesen bo­nyolult, kissé már is­meretelméleti síkon mozgó konfliktusok híve vagyok... — Hát hogy ordítsam a fülébe: én huszonkét éves vagyok, maga kö­zépkorú és kopasz, de „Keopsz”-tagra a sta­tu-, nélküli múzsa. — Oda is egy pesszi­mista vers van beírva? — kérdezte a retikül- szalcma képviselője. Veruka már nagyon mérges volt: — Egy optimista, maga elefánt!... Hát nem látja, hogy van reménye nálam?!... Az üzletember orcá­jára lila foltok ültek: en mégis imádom ma­gát és hajlandó va­gyok... Ajde Gy. Jenő föl­ordított: — Ki ne mondja!... Az ilyen kifejezéseket csak fiatal magyar író regényében viselem el. Esetleg Hemingviay- nél. Fiatal lányok ne­kem az immanens bá­natról beszéljenek. A kozmikus magányról... Veruka hápogott: — Mi történt magá­val, Ajde? Azt hittem, hogy maga egy józan üzletember, retikülö- ket készítő, egyszerű lelkű, kopasz • férfi. Ezért is tetszett meg nekem... Szemrehányóan né­zett Jenőre, aki von­tatottan nyögte ki a most egyáltalán nem ihletett tekintet hatásá­ra: — Tudja, én messzire járok inkasszálni, vil­lamoson... És a villa­mosút hosszú... Régen a „Füles”-t fejtettem ezalatt és egy bizonyos „A. G.” krokijait ol­vastam ... De a maga ismerőse, a Felvéghi egyszer a kezembe nyomta a „Mirevaló- ság?” című esztétikai lapot, hogy unalmamat űzzem el a folyóirat ta­nulmányaival... És most mint nagyon mű­velt a nőkre sem azt mondom már, hogy „aj, de csinos” és „aj, de csúnya”, hanem „aj, de egzisztencialis­ta” és „aj, de nagy­realista”... Ez van... — És ebből nem le­het kigyógyulni? — kérdezte Veruka, rész­vevőén. A retikül-szakember megsemmisülve legyin­tett: — Késő. Számokra mindez elveszett. A következő „Mirevaló- ság?”-ban cikkem jele­nik meg „A neuro-esz- tétika kibernetikus szuper-pszichikája” címmel. Nekem most már hiperintellektuel- nek kell lennem, meg­váltó halálom percéig. A. G. rább túl legyenek az őszi nagy betakarításon. Az irodában is élénk munka folyik. Csattog­nak a számoló- és írógépek, kimutatások, különféle jelenté­sek készülnek a sok-sok bevé­tel és kiadási könyvelés mel­lett. — Az év utolsó nagy csúcs- munkájában vagyunk — ma­gyarázzák a szövetkezet vezetői —, s nagyon igyekszünk, hogy időben végezhessünk. Ahogy így beszélgetünk Sza­bó Béla párttitkárral, Binder Tiborné főkönyvelővel és ké­sőbb Strumf László elnökkel, megtudjuk, hogy a rendkívüli időjárás ellenére ebben az esz­tendőben itt, Gyöngyöshalá­szon, nem panaszkodhatnak sem a vezetők, sem pedig a ta­gok gazdálkodási eredményeik­re. — Idei tervünket teljesíteni fogjuk — mondja határozottan a párttitkár. — Az előzetes fel­mérések már megtörténtek, s ezek a kiesés ellenére remé­nyekre jogosítanak. Már tisz­tán látjuk, hogy kenyérgaboná­ból, borsóból és takarmányból több termett a tervezettnél. Egész évben zöld futószalagon biztosítottuk az állatok élte­tését. Ez azt jelenti, hogy ősz­től őszig lényegében állandóan zöldet kaptak a jószágok. A gazdaság tervteljesítésére terelődik a szó. Megtudjuk, hpgy az idén növénytermesz­tésből 2,7, szőlőből 2,6, kerté­szetből és állattenyésztésből 2,5—2,5 millió forint be­vételt terveztek. A növényter­mesztés mintegy egymillió fo­rinttal hozott többet a szövet­kezetnek, de hozza tervét az állattenyésztés és kisebb ki­eséstől eltekintve a szőlő, sőt a kertészet is. összességét tekint­ve a bevétel több lesz a terve­zettnél. HOGYAN SIKERÜLT ezt el­érni? — Az idejében végzett jó munkával, a munkafegyelem erősítésével — válaszolják, — Embereink gyakran < még az esőben is dolgoztak, hogy meg­mentsék a termést. Különösen a szőlőben. így is a tervezett termés 20 százalékát vitte el a peron oszpóra. — Az aratást az idén százszá­zalékos gépesítéssel végeztük — folytatják. — Minden munka­csapattól — 19 van belőlük - megköveteltük a minőségi mer kát. De emellett megnéztük azt is, mire fizetjük ki a munka­egységet. Harcot hirdettünk a munkaegység-lazítás ellen, hi­szen a tsz egyesítése óta az el­ső évben 10, a második évben 20 ezerrel, tavaly pedig már 30 ezerrel léptük túl a tervezett munkaegység-felhasználást. Mindenki egyetértett azzal: ez ebben az évben nem mehet így tovább. Az idén a tervezett 1Ó0 ezer munkaegységet, nem ha­ladjuk túl. Ebben az évben 40 forintot terveztünk munkaegy­ségenként. Reméljük a tervezettnél töb­bet tudunk majd fizetni. — EZ ÉVBEN MEGSZÜN­TETTÜK a premizálást. He­lyette bevezettük a nyereség- részesedést. Az iparhoz ha­sonlóan, — újságolják. — Ez az új gyakorlat bevált. Elve a kö­vetkező: a tsz évi bevételi ter­ve 10,5 millió forint. Ami ezen felül bejön jövedelem, annak a hatvan százalékát a jövő évi alaphoz tesszük, negyven szá­zalékát pedig egy-egy teljesí­tett munkaegységre vetítve nyereségként kifizetjük. Aki 500 munkaegységet teljesített, a nyereségből is többet kap. mint az, aki csak 100-at, vagy 200-at. Természetesen a nyereségből csak azok részesülnek, akik becsületesen dolgoztak egész évben. A kizáró okok szerint nem kaphatnak részesedést, akik fegyelmi büntetést kap­tak, vagy év közben ott hagy­ták a közös gazdaságot, akik a kötelező munkaegység-teljesí­tés alsó halárát sem érték el, akik nem határidőre végezték a munkájukat... — Az idén ez az összeg, a „nyereségrészesedés” munka­egységenként eléri a 10—15 fo­rintot. — Jövőre, ha a kellő alapokat biztosítani tudjuk, bevezetjük a garantált munkaegységet (45 forintot) és a nyereségrészese­dést. Ez azt jelenti, hogy a ta­gok havonta 1000—1100 forint előleget kapnak, az év végén pedig a bent maradt 20 száza­lékot és a nyereségrészesedést. EZÉRT DOLGOZNAK nagy szorgalommal, az időjárás sze­szélyével dacolva a gyöngyös­halászi Győzelem Termelőszö­vetkezet tagjai. A cukorrépát kiszedték, már szállítják, a ve­tés 65 százalékával, a szüret 15 százalékával, a silócás 75 szá- z^iókával. a ' f 7c- kukorica tö­rés 67 százr’ékával végeztek és határidő előtt befejezik az ősz* munkát. Fazekas István SZELES, HIDEG az idő Gyöngyöshalász határában is, de ezzel mit sem törődnek a helybeli Győzelem Termelőszö­vetkezet tagjai. Végig az új út mentén vidám szüretelöket, szántó—vető embereket és gé­peket lát az idegen. Távolabb hatalmas terhével traktor szál­lítja a silónakvalót, meg a cu­korrépát, hogy minél hama­nyezése, mivel a társasház kar­bantartásáról maguknak kell gondoskodniok. Azt tartom, minden segítséget meg kell adni ezeknek a fiataloknak. Véleményem szerint a helyki­jelölésnél a legegyszerűbb megoldásokat kell megtalálni, hogy minél kevesebb költség­gel lehessen a társasházat megépíteni. Jó lenne egy utca­sort kialakítani csupán társas­házakból. Nem is olyan egyszerű Még ezek után sincs köny- nyű helyzetük a fiataloknak. A hivatalos ügyintézés aprósá­gai nap mint nap újabb aka­dályokat állítanak eléjük. A városi KISZ-bizottságon mégis bizakodó a hangulat. Bata József titkár úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az kielé­gítő. Az első, huszonegy laká­sos társasház alapozását még ebben az évben elvégzik, a Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Ktsz a jövő évben elké­szül az épülettel, egy év múl­va már beköltözhetnek a tu­lajdonosok. A megyei KISZ-bizottság Gyöngyösön széles körű ta­pasztalatcserét szervez az itte­ni eredmények hasznosítására, így szeretnének segítséget adni a megye fiataljainak a társas­házépítési akció más városok­ban történő lebonyolításához. Mert az eltelt hónapok ese­ményei bebizonyították Gyön­gyösön. hogy sok buktatója van az ügynek, a végrehajtá­sához a fiatalok lelkesedése, buzgalma, ereje nélkül hozzá sem lehet fogni. Bizonyíték erre Gyöngyös. Az itteni fiatalok már nem­csak álmodoznak az új lakás­ról, a saját otthonról, hanem álmukat a valóságban is meg­építik — téglából. G. Molnár Ferenc dúló tőke hozzá mintegy 40 ezer forint. Kicsit sok, de ha nincs más megoldás...! Az illetékes szervek vélemé­nyére is kíváncsiak voltunk a KISZ társasházépítési akcióval kapcsolatban. Először Bokros Lászlót, a városi pártbizottság munkatársát kérdeztük meg. Hivatalos vélemények — Csak támogatni lehet a fiatalok kezdeményezését. Igaz. a kezdés kicsit elhúzódott, de a kezdeti nehézségek bizonyos mértékig érthetőek. Most már a különböző szervek egyetérté­se kialakult, az építkezést meg lehet kezdeni. A városi párt- bizottság két esetben hívta ösz- sze az érdekelteket, hogy a közvetlen tárgyalásokkal meg­könnyítse az ügy előrehaladá­sát. Sajnos, sokkal több aka­dályba ütköztünk eleinte, mint amennyire számíthattunk. Kozik Páltól, a városi ta­nács építési és közlekedési osz­tályának vezetőjétől a jövő felől érdeklődtünk. — Felkészültünk az akció terjedésére. Újabb területeket jelöltünk ki a további társas­házak építésére. A Kolozsvári utcában négy telket, ezek mindegyikére négy lakást le­het építeni. Egyemeletes há­zakra gondoltunk. Nagyon al­kalmasnak tartjuk ezt a terü­letet a kitérőgyár és a bánya fiataljainak lakásépítésére. A vasútállomás mellett levő anyagtelepet, amely a tanács kertészeti és köztisztasági üze­mének birtokában van, város­képi szempontból is meg kell szüntetnünk. Ide is lehet épít­kezni, háromemeletes házakat engedélyezünk ezen a helyen. Az Ingatlankezelő Vállalat igazgatója, Marosán Lajos, a következőképpen értékeli az akciót: — Ha a vállalat szempont­jából mérlegelem, azt kell mondanom, a ml terheinket csökkenti a fiatalok kezdemé­Lehet szépíteni a körülmé­nyeket, de az igazság mégis az, hogy a fiatal házasok jó része lakásgondokkal küszkö­dik. És hiába az állam erőfe­szítése, az ifjú fészekrakók gondjait még jó ideig nem tudjuk megszüntetni. A lakás­gond nagy gondunk. Ezért figyelünk fel arra a kezdeményezésre, ami a KISZ keretében született meg, ami­nek célja a fiatalok összefogá­sának támogatása: önerejükből építsenek otthont maguknak. Gyöngyösön még a tavasszal megtették az első lépést ezen az úton, de a tényleges mun­ka csak most kezdődött el. Muszonegyből tíz A fiatalok társasházépítő ak­ciójának huszonegy részvevője van Gyöngyösön. Október 19- én délután már sor került az első közös munkára a városi tanács által kijelölt telken. Egyelőre még a régi drótkerí­tést kellett lebontani, a fákat, bokrokat kivágni, hogy az ala­pok ásását meg' lehessen kez­deni. A terv szerint pontosan há­rom órakor kezdődött a szá­mukra a műszak. A huszon­egyből csak tíz érdekelt jelent meg, de ők tízen nagy lendü­lettel fogták meg a dolog vé­gét. — Hol vannak a többiek? — kérdeztem Zeltner Imrét, a jövendő lakástulajdonosok egyikét. — Ügy látszik, nem tudtak eljönni még a munkahelyük­ről. De az igazsághoz tartozik, hogy még nem szerveztük meg a munkát alaposan, nem volt még időnk felkészülni, mivel alig néhány órával ezelőtt tud­tuk meg, hogy hozzákezdhe­tünk a tereprendezéshez. — Nyilvántartást vezetnek a munkában részt vevőkről^? — öttagú vezetőség irányítja majd a saját erőből végzett segédmunkát. Közéjük tarto­zom én is. Másként nem tud­nánk az elszámolást megcsi­nálni. — Mibe kerül egy lakás? — Majdnem másfél százezer forintba egy kétszobás. Az in-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents