Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

Gyöngyöstől Egerig Befejezés előtt a csemegézés — Háztáji napok Hétfőtől teljes üzem a szőlőkben és cr te^do oozó pincékben Diákok is szüretelnek az egri határban. Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumból 130 lány és fiú szüretelt egy hétig a Sík-hegyen. Az osztályok egymással versengve dolgoztak, melyikük teljesítménye len több. A keresetből valamennyien külföldi kirándulásra men­nek. ' Képünkön: Tincse BrseŐbet és Kovács Vendel, as 1/b és az 1/c osztály tanulói. Nincs mit titkolnunk, a vég­cél mégis az Adriai-tenger napfényes partja, az a varázs^ latos hangulat, amit a lágy hullámú, végtelen víztükör vált ki az ilyen tengertelen nép fiaiban, mint amilyenek mi vagyunk.- Talán szebben hangzana, ha a gyöngyösi me­zőgazdasági technikum hallga­tóinak egyhetes, a határban végzett munkájáról a pedagó­giailag is tetszetősebb megfo­galmazás eszközével szólnánk, és bár a tanterv sem szenved csorbát az egyheti munka nyo­mán, a diákok mégis a nyári jugoszláv út felé tekintenek ezalatt. Még az idő is kedvezett ne­kik, az enyhe napfényben jól­esett kint tartózkodni. Mint a taposómalom A Győngyös-domoszlói álla­mi Gazdaság Tass-pusztai üzemegységében találtuk meg a technikumi hallgatók első csoportját A silógödrök irá­nyából érkezett a vidám kur- jongatás, az vezetett el hozzá­juk. öten rótták a köröket bent a silógödör mélyén. Mint a nyomtató lovak, de hiszen a feladatuk is éppen az volt. Le kellett taposniok a kukorica­szár tépett maradványait — Meddig csináljátok ezt, fiúk? — kérdeztem. — Egész nap. Ez a munkánk — néz fel egyikük, akinek a melegítője úgy tele volt szecs­kával, mintha megh emperget­Egy angol lap írja, hogy Nyugat-Németországban egy év alatt hat igen jómódú férfi és nő vesztette el a szeme világát úgy, hogy pezsgősüveg dugója röpült a szemébe „ Ha ennyire nagy a jómód, igazán feltalálhatták volna a mulatozás ellen védő szemüveget_ ★ Lápgyűjtemény cím alatt írja az Esti Hírlap, hogy kiállí­tást rendeztek az Ecsédi-láp szélén. Nehéz lehetett akkora kiállítási épületet találni, amibe több láp is elfért... Szeren­csére a szövegből kiderült, hogy csak a lápvidéken használt régi szerszámokat állították ki, a lápokat nem~. Így már más. ★ A technika haladása sok meglepetést hozhat az embe­reknek. A Technike Novine-re hivhtkozik a Magyarország, amikor megírja, hogy már van: Állomás vasutak nélkül. Állomás is van, vonat is van, de vasútra nincs szükség? _. Akkor hogy jön be az a szerelvény, ahonnan a vezető ki­száll a mozdonyból, hogy működésbe hozza a peronon elhe­lyezett automata műszertáblát?... Az az érzésünk, hogy a feltalálók csak olyan állomást szerkesztettek, amely vasu­tasok nélkül működik. De azért a vonathoz vasút is kell... Most már csak az van hátra, hogy mikor találják fel a ki­kötőt viz nélkül —. ték volna benne. — Szabad-, vagy kötöttfogá- : sú birkózóversenyt rendezte- i tek? — Kicsi a rakást játszottunk — mondja mosolyogva egy jó húsban levő, lógó hajú fiú. — i Másképpen unalmas lenne. Nem tudok vele vitatkozni, igazat adok neki. ök azonban egyáltalán nem veszik tragikusan a feladatot, jókedvük segítségével átvésze­lik furcsa helyzetüket A prizma tetején Jó kőhajításnyira ettől a kü­lönös járókától tíz fiú a takar­mányrépát rakja prizmába. Velük is úgy jártunk, mint az előzőekkel: amikor megláttak bennünket, abbahagyták a ne- vetgélést, a prizma egyik sar­kán, egy kupacba tömörülve, kimért mozdulatokkal építget­ték tovább a répahalmot — Ebédszünet volt — ma­gyarázza Németh Ferenc, aki a továbbiakban is szívesen tá­jékoztat — Mindannyian har­madikosok vagyunk. Hétfőn kezdtük a munkát itt, a gazda­ságban és a hét végéig csinál­juk, ez az őszi gyakorlat — A többiek? ­— Répát szednek, szüretel­nek, holnap a kukoricát tör­jük majd. Segítünk a betaka­rításban. — Mi lesz a munkadíjjal? — összegyűjtjük, a nyáron az Adriai-tengerre akarunk le­menni autóbusszal. A busz­költségünk már együtt van. úgy számította ld a tanár úr, csak az maga tizenhétezer fo­rintba kerül. — És már van ennyi pénze­tek? — Csak a nyári gyakorlaton hatezret kerestünk! És már a tavalyit is félretettük. — Mennyire számítotok ezen a héten? — Négy-ötezer forintra. — Milyen munkát szerettek a legjobban? A szüretet vártam feleletül. — Kukoricát tömi — majd megmagyarázza azonnal: — Azzal lehet jól keresni. Szalonna kellene Átmentünk a szüretelőkhöz, a Csepjére. A másodikosok egy nagy csoportja éppen az út szélére telepedve szedte elő a biztosítéknak hozott ennivalót. Egyikük nylonzacskóból jóko­ra fasírozottakat halászott elő, a másik fonott kalácsot maj­szolt az üveg tej mellé, sokan csak puszta kenyeret haraptak. Megnéztem az órám, fél hár­mat mutatott. — Kevés volt az ebéd? — kérdeztem. — Majomfogó fasírozottal, teg­nap meg káposztás tészta, előt­AZ ÖLTÖZŐ ELŐTT a 77 323-at vártam. Egy asszonyt, akinek csak a számát, nevét is­mertem: a városi munkaerő- gazdálkodási osztály közvetítő céduláján — egy másolati pél­dányon, elmosódva — olvastam. Eltelt műszakjáról kérdezem Mag Lajosnét. Az előző dél­utánról, estéről. Arról, hogy mi történt kettőtől tízig, az új munkahely első napján. — Tulajdonképpen már a má­sodik volt... Mert tegnapelőtt is benn voltam. Balesetvédel­mi, meg tűzrendészeti előadást hallgattam a többiekkel. Utá­na meg a géppel ismerkedtem. — Este tízig? — Korábban eljöttem. Talán három, vagy négy órányit tölt­hettem a Dohánygyárban. Nem maradhattam tovább. Vissza kellett mennem a városba, a vérleletért... — Akkor mégiscsak tegnap kezdett? — Igazából... Különös varázsa van az első napnak. — Várta a csütörtököt? — Régóta! Tavaly téltől... Már akkor szóba került oda­haza, hogy elmegyek a Laka- tosárugyárból. Nem, Igazán nem volt nekem semmi bajom azzal az üzemmel, jól éreztem ott magam, megszoktam a szaktársakat, a műhelyt, s a pénzem is megadták rendesen. Csak hát, tudja, a gyerek... Tizenöt hónapos ... Reggelen­ként mindig rohannom kellett vele, hogy hatra benn legyen a bölcsődében, én meg fél hét­re a gépnél. Ez is fárasztó volt. De a délutános műszak még- inkább! Mindig azon járt az eszem, hogy vajon md lehet a ßtizilq.elfo kl ELSŐ MŰSZAK UTÁN kicsivel? A mama ugyan el­ment érte, de otthon már nem sok türelme volt hozzá. A mar­ma ideges. Amióta a bátyám vízbe fúlt, a mama már nem a régi... A gyerekkel pedig foglalkozni kellene, törődni... Meg aztán, nem tagadom, a csiszolóból valami tisztább, könnyebb foglalkozás után Is vágytam már... Az Egri Do­hánygyár mindig tetszett ne­kem, sokat hallottam róla. Va­lamikor a kézilabda-csapatá­ban játszottam, a lányok min­dig meséltek valamit Máskor pedig a rokonaink, akik évek óta itt dolgoznák... Tudtam, hogy ebben a gyárban bölcsőde is van. És itt is lehet keresni. Ezért gondoltam, hogy ide jö­vök ... — Hogy indult a nap? — NAGYON IZGULTAM... Enni sem tudtam. Már negyed kettőkor benn voltam. — Miért izgult? — Nem tudtam, hogy mi lesz. Kikkel dolgozom majd együtt, hogy fogadnak, milyen munkát kapok? És az is nagyon izga­tott, hogy gépre mégyek-e, vagy sem. Szeretem a gépeke­ket, hozzájuk van kedvem. És ha mégis máshová osztanak be? Szóval, ilyenekre gondol­tam ... — Hová került? — A cigarettagyártáshoz. Gépre... — XT , ”1 kezdte a műszakot? — Felmentem a munkaügyi té bableves. És azt mondják, hat forintot kérnek érte. Egy szelet kenyér még harminc fil­lér plusz. A méltatlankodás általános, de tisztázódik, hogy az ebéd­ért csak négy forintot fognak le. A kereset pedig minden le­szedett mázsa szőlő után hu­szonkét forint. A napi terv összesen száz mázsa. Megcsi­nálják, már á sor végén tarta­nak. — Szalonna kellene — só­hajt egy vékony, fekete fiú, utolsó falat kenyerét nézve el­keseredetten. — Nyársalhat­nánk, az lenne az igazi! Mérgesen néznek rá a többi­ek, mintha azért haragudná­nak, mert legszebb vágyaikat kifecsegte a társuk A közép- vagy a felsőfok? A tábla túlsó végén találjuk meg Nagy Béla, Vadász Ernő és Fekete Sándor tanár úré- kat, a középfokú technikusok másik csoportjával. A szom­szédukban a felsőfokú techni­kum növendékei heverésznek az útszéli szikkadt füvön. — Jól dolgoznak a fiúk — büszkélkedik Nagy Béla. — Jobban mint a felsőfokúak. Most már a hivatalos véle­ményre is kíváncsian, Toepler István brigádvezető-helyettes- től kérdezzük a minősítési; 6 a gazdaság megbízottja. — A fiatalok még szorgal­masabbak — ismeri el ő is —, a felsőfokúak már jobban hoz­zászoktak, hogy ők az Irányí­tásban tevékenykedjenek. Tömösközi Mária, a szőlőter­mesztési tanszék adjunktusa is hasonlóan vélekedik, ö as intézetet képviseli itt — De az is közrejátszik, — teszi hozzá Toepler István vé­leményéhez az adjunktusnő —, hogy az ebédet későn hozták, csak most fejezték be a hall­gatók. Ki is hült az étel, mire ideértek vele. Aztán a szállí­tás is nehézkes, egy vontató és egy lovas fogat hordja a szőlőt. Még hozzáteszem, minden put. tony szőlőt külön le kell mér­nünk. Tanulmányi szempontból is értékelik a jelenlevő tanárok a hetes gyakorlati munkát, hangsúlyozva, hogy itt nyílik igazán lehetőség a különböző szőlőfajták megismerésére. Nem is lehet ezt a rövid be- számolót mással zárni: ez az eset az, amikor mindenki jól jár. A fiatalok többszörösen is, hiszen a nyári kirándulás a vágyva vágyott tengerpartra mindennél többet ér majd. Ha már a fiatalokról szóltunk^ er­ről ge feledkezzünk el. G. Molnár Ferenc hét ismerkedni, a műszak vé­gén pedig mindenki siet haza­felé... — A környezet? — Biztosan meg fogom szófia ni... Az emberek kedveseik, a géphez kedvem van, a munka kényelmes, tiszta. A menthol, amivel dolgozunk, egy kicsit erős, idegen még, de gondo­lom, ezt is csak az első napok­ban érzem ilyennek... — Milyen cigarettát gyárta­nak? ' . — Valami exportot... őszin­tén szólva, még egynek sem ol­vastam el a feliratát... — A férje jnit szól az 6j munkahelyhez? — Még nem is tudja..; Tényleges katona Budapesten, Legutóbb még azzal nyugtala­nítottam szegényt, hogy lehet, nem is sikerül. A Lakatosáru- gyárban felmondtam, ide meg talán fel sem vesznek... Amíg nem tudtam az orvosi véle­ményt. nem írhattam semmit... És különben is, most ő a soros, neki kell levelet küldenie! Csak a Válaszban fogom értesí­teni az örömhírről... — Mi lett a kicsivél? — Egyelőre még nem vették fel a gyári bölcsődébe. Talán a tavasszal sikerül... — Akkor teljes lesz az öröm? — MÉG NEM EGÉSZEN. Csak akkor: ha leszerel a fér­jem. Gyón! Gyula r^ßpmkf5 1965. október 24., vasárnap Történelmi borvidékeinken, Eger környékén és a Mátra alján már javában szüretelnek. A szőlős termelőszövetkezetek­ben a szokásokhoz híven elő­ször a háztáji termést szürete­lik, hogy a közös szüret idejé­re ne maradjon gond. A családok apraja-nagyja már az éjszakai harmat felszá­radása előtt felkerekedik, men­nek a rokonok is. Ahol kicsi a család, kerül segítség a szom­szédoktól, az üzemekből és az iskolákból. Gyöngyöstől Egerig folyik a szüret, gyűlik a szőlő, a hegy leve, amiről messze földön is híres ez a vidék. A gyöngyösi járásban és a város dombhátain 14 ezer hold szőlő várja a szüretelőket. Be­takarítása különösebb gondot nem okoz a szövetkezeteknek, mert a jó időben szívesen dol­goznak az emberek. A gyor­sabb feldolgozás és kielégítőbb tárolás miatt több mint két­millió forint értékű szüreti fel­szerelést vásároltak és szerel­tek be a nagy munkához. Gyöngyösi Cj Élet A direkt termők szüretét be­fejezték, hétfőn kezdik az olt­ványszőlők szüretelését. — A háztáji szüret a hét ele­jén kezdődött, 317 hold szőlő Vár betakarításra. A közösből mindennap öt lovas fogatot kölcsönzünk, hogy minél előbb végezzenek a saját szürettel a tagjaink. A közöst négy bri­gád szüreteli, naponta négy­száz mázsa szőlőt szállítunk közvetlenül a pincegazdaság­nak — mondja Bányai Géza főmezőgazdász. . Ábasári Rákóczi Ä szövetkezetiek a közel kl- iencszáz hold közös szőlőterü­letről 253 vagon^ szőlőt várnak. A Kiss-brigád 1-es és 6-os munkacsapata szedi még a cse­megeszőlőt, a hét elejére végez­nek vele. Pénteken mintegy harminc mázsa szőlőt szüretel­tek brigádonként. Ez volt a próbaszüret, aminél a muskát ottonell 19 cukorfokot muta­tott. A vegyes szőlő azonban kevesebbet. A háztáji szőlőt több százan szüretelik. Erre a hétfői és a szombati napot je­lölte ki a termelőszövetkezet. Munkájukat 30—35 lovas fo­gat és 2—3 teherautó segíti. A közös szüretre külön tervet dolgozott ki a vezetőség. Na­ponta 1200 mázsa szőlőt szed­lek, ebben a munkában hat- száz szedő és 120 puttonyos /esz részt. A szállítást 40 fogat is öt traktor bonyolítja le. A •Incénél harminc emberre van zükség, ahol új prést szerel­ek fel és minden előkészületet megtettek a teljes termés fel­dolgozására. >larl<azi Máfravölgye A szövetkezetiek sikeresen védekeztek a szőlő kártevői el­len és ezért 25 mázsa a holdan­ként! átlagtermés. A savignon 20, a muskotály 18, a leányka 19, a hárslevelű 18,5 és a fur­mint 18,5 cukorfokot mutat. A Medocot és a Traminit I már leszüretelték. A Medoc cu­korfoka 23 volt A szüretet Sí savignonnal, furminttal és a muskát ottonellal folytatják! Hatvan—hetven diák segíti a héten, hogy a kitűnő terméé minél kisebb veszteséggel ke-, rüljön feldolgozásra. Domoszlói Máiragyongye A muskát ottonellt szüretel­ték, ez a legkorábban érő sző­lőfajta. Negyven vagonos ter­mésre számítanak. Számításaik szerint két hét elég a szüret­hez, amelyben háromszáz szö­vetkezeti tagnak adnak mun­kát A csemege szüretén 350— 400 tag sem volt ritka. Azt há­romhetes késéssel kezdték és két hetet lefaragtak belőle. A szőlőt három helyen dolgoz­zák fel az idén, ezzel jelentő­sen csökkenteni tudják a ko­csik állásidejét A háztáji szőlőt pénteken, szombaton és vasárnap szüre­telték a szövetkezeti tagok. Verpeléti Dózsa Pénteken kezdték a szüretet a szövetkezetiek, akik addigra már befejezték az 1050 hold őszi kalászos vetését A szüreti munkákat is a kukoricatöréssel egy időben végzik eL Kétszáz­ötven mázsa szőlőt szednek na­ponta — ennyi a feldolgozó ka­pacitás — és száz munkást köt­nek le vele, míg 200—250 töri a kukoricát. A kukoricatörők na­pi teljesítménye három vagon termény. Négyezer mázsa borszőlőre számítanak és a szürethez az ütemezések szerint 15 munka­nap kell. Jók a kilátások, mert a leányka, rizling, szilváni 18— 19 cukorfokot mutat Egri Nagy József A Sík-hegyen, az új telepí­tésű szőlőkben szüretelnek a szövetkezet tagjai. A szőlőt az árnyékszalai pincében dolgoz­zák fel. Több, mint hétezerkét­száz mázsa szőlőre számítanak, amit korszerű horizontálpré- seken, modern borászati eljá­rással dolgoznak fel. Eger határában, Tihaméron, az Almagyar-dombokon, Sík- hegyen, a Galagonyásban, Haj­dú- és Rác- hegyen kétezer hold szőlő termését gyűjtik, aminek egyik része közös, ki­sebb része háztáji terület Több mint ezren szüretelnek ma is. P. E. Egy hét a tengerpartért osztályra és aláírtam a szerző­dést — Szerződéses? — Amíg a próbaidő tart: egy hónapig. Azt mondták, ha a vi­selkedésemmel, a munkámmal meg lesznek elégedve, akkor véglegesítenék, maradhatok. — A korábbi helyen volt-e a munkájára, viselkedésére pa­nasz? — Sehogy sem akartak elen­gedni a Lakatosárugy árból, ra­gaszkodtak hozzám. Nem já­rultak hozzá az áthelyezésem­hez. Azt írták a munkaköny­vembe: „Munkaviszonya meg­szűnt”. — A gép mellett milyen fela­datot kapott? — Voltam leszedő, átvevő és Időnként takarítottam. Itt na­gyon fontos a tisztaság: élelmi- szeripari üzem... Jólesett, hogy a régebbiek mindent el­magyaráztak, mindig segítettek és türelmesek voltak hozzám... Néha ügyetlenkedtem, restell­tem is a dolgot, de Erzsiké né­niék egyszer sem nevettek ki. Csak akkor, amikor már meg­sokallták, hogy mindig azt mondtam: Ne haragudjanak már rám ... Megnyugtattak. Azt mondták, hogy a csetlés- botlás az első napokban termé­szetes. — Ki az az Erzsiké néni? — Az új munkatársaim egyi­ke... A másik nevét még nem tudom. A többieket sem isme­rem ... Munka közben nem le-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents