Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-20 / 247. szám

Két választás között

Mi lesz az egri fűtőházzal?

Tető nélkül a műhely — 4 kazánlahaiosra ráfagy a ruha — Kínzó bizonytalanság

méltó sikerek születtek a Hazafias Népfront bizottságának felvilágosító munkája nyomán.

Tanácsok, tanácstagok

A legszorosabb együttműködés a tanácsi szervekkel épült ki. A Népfront műszaki akcióbizottsága társadalmi munkában segít a községfejlesztési feladatokban szereplő különböző létesítmények megtervezésében. Ilyen közvetlen segítség még például a karácsondi bizottság által létrehozott Népfront Híradó szerkesztése, amelyen többek között a tsz-ben folyó munkaversenynek biztosítanak nyilvánosságot.

Figyelemmel kisérik a tanácstagok működését. Azokat, akik lelkiismeretesen elvégzik vállalt feladataikat, elismerésben részesítik, a mulasztókkal pedig konzultálnak. Az így gyűjtött tapasztalatokat felhasználják a legközelebbi tanácsi választások jelöltlistájának összeállításában.

Országos ankét

A közeljövőben jelentős tanácskozásra fogja össze erőit a HNF, méghozzá az országos tanács hív össze széles körű ankétet Gyöngyösre, amelyre az ország tizennégy nagy városának vb-elnökeit és HNF-titká- rait is meghívják, de számítanak az érdekelt minisztériumok és országos szervek részvételére is.

Az ankéten a gyöngyösi városfejlesztési távlati tervet vitatják meg, igyekeznek hasznos tanácsokkal segíteni a feladatok minél célszerűbb végrehajtását.

A kétnapos tanácskozásra október 29-én és 30-án kerül sor.

★

Inkább csak jelzésekkel, ennyit mondhattunk el a Hazafias Népfront gyöngyösi bizottságának a két választások közé eső időben végzett munkájáról. Állapítsuk meg: ez a munka semmiképpen sem látványos, nem is könnyen mérhető le, de széles körű, célratörő és tudatos, a legfontosabb feladatokra irányul.

A HNF segítőkészsége tehát nyilvánvaló, hogy ezt mennyire tudják hasznosítani, az adott helyi erőkön is múlik.

(g. molnár)

Megkezdték a mezőgazdasági szakmunkásképző téli iskolák benépesítését Gyöngyösön. Dr. Molnár Mihály kevés sikert vár ezen a területen, mert a 160 órás oktatási kurzustól vonakodnak az emberek. Soknak tartják az elfoglaltságot. A város négy tsz-éből még senki sem jelentkezett erre a hároméves iskolára.

Tervükben szerepel a TIT- tel való kooperációban megvalósítandó értelmiségi klub működtetése. Szükségességét az is bizonyítja, hogy több mint ezer értelmiségi él a városban és nincs lehetőségük sehol a véleménycserére, a vitára és a szórakozásra.

Két IíüSöu terület

Az előzőek sorába illik, de mégis elhatárolható az a tevékenység, amit a bizottság a magánkisiparosok politikai, ideológiai ismereteinek bővítésére folytat. Legutóbb az NDK kulturális attaséja tartott vetítettképes előadást a kisiparosoknak, nagy sikerrel. A KI- OSZ országos tanácskozásain mindig részt vesz a HNF bizottságának valamelyik tagja, hogy ismerhesse és segíthesse a szervezeti életet.

A másik: az elmúlt iskolai év végén több helyen tartottak pályaválasztási tanácsadást a végzős általános iskolai tanulók szüleinek. Hasznosságát nemcsak a szülők akkor hangoztatott véleménye alapján mérhették le, hanem sokkal inkább a gyakorlatban: néhány eddig kevésbé ismert szakmára is megfelelő számú jelentkező akadt ezt követően.

\ fsz-demokráciáért

Megtörtént, hogy az egyik termelőszövetkezet elnöke egyszerűen leváltotta az ellenőrző bizottság elnökét, mert a személye ellen kifogása volt. Ez a furcsa eset is igazolja, hogy a> szövetkezeti demokrácia tartalmát, megnyilatkozási formáit még nem ismerik mindenütt és nem is elég mélyen.

Ma is előfordul még, hogy valamelyik bizottság nem működik csak papíron a tsz-ben, vagy a működése csupán felszínes. Előadásokon ismertetik tehát az egyes bizottságok feladatait, jogait és kötelességeit.

A párt- és a járási szervekkel közösen már figyelemre

Ha a Hazafias Népfrontról esik szó, azt már tudjuk róla, hogy a választások előtt rengeteg a tennivalójuk. De mivel foglalkoznak a két választás közötti időszakban? Erre a kérdésre aligha tudnának sokan és kielégítő választ adni. Ezért kerestük fel dr. Molnár Mihályt, a Hazafias Népfront Gyöngyösi és Járási Bizottságának titkárát, tőié kértünk tájékoztatást.

Az így kapott felvilágosítás alapján a tevékenységüket három területre csoportosítottuk.

Fa, szőlő és emberek

A legközvetlenebb segítséget a mezőgazdaság kapja; a Hazafias Népfront bizottságától. Ez is két irányú. Egyfelől a szőlő-, másfelől az erdőkultúra fejlesztését szolgálja. A Mátra déii része eléggé megkopaszo- dott az egykori nemtörődömség következtében. Alakítottak egy bizottságot, amely az illetékes tanácsi, termelőszövetkezeti és erdőgazdasági szervek bevonásával kidolgozta ezeknek a területeknek szőlővel és erdővel történő betelepítését.

Gyöngyöspatán már megkezdték az erdősítést, Abasá- ron harminc hold szőlő telepítéséhez fogtak hozzá, Kisná- nán pedig tizenöt hold erdő kialakítására tettek gyakorlati intézkedéseket. Márkáz szintén ebbe a sorba tartozik.

A Mátra alján települt községekben a közterületek fásítását is szorgalmazzák. Az erdő- gazdaság magára vállalta a facsemeték kiszállításának költségét, ha ötszáznál többet igényelnek. Gyöngyössolymos, Adács ezen a kereten jóval felül kért facsemetét.

Nagyobb míbelíséget

Hálás, de nem könnyű munka az emberek nagyobb műveltségéért fáradozni. A mező- gazdasági dolgozók téli oktatásának biztosítására a népfrontbizottság szervező munkát végez. A járási tanács mezőgazdasági osztályával közösen a szocialista címért küzdő tsz- brigádok. kialakítását segítik, nem is kis sikerrel. Eddig harminc ilyen brigád jött létre.

ELŐSZÖR NEM akartam hinni a fülemnek, sem a hivatalos adatnak. Több mint kétszáz ember dolgozik az egri fűtőháznál ... Hol, hogyan és milyen körülmények között? Erre a kérdésre az utas aligha kap választ.

Aki utazik, az többnyire siet. Talán azért nem vesszük észre, hogy a vasút kettős életet él. Az egyik a nagyközönség szeme előtt játszódik le: az indulástól az érkezésig tart. Felfigyelünk, ha öt percet késik a vonat, ha induláskor hideg a kocsi, vagy ha tilos jelzés előtt megáll a szerelvény. De ki vesz tudomást a vasút másik életéről, amely az érkezés után kezdődik és a következő indulásig tart?

A gőzmozdony tegnap még dohogva húzta a szerelvényt, munkába, városnézésre hozta az embereket. Ma az állomás épülete és a kerítés között áll, mozdulatlanul és sután. Pár méterrel arrébb másik két társa. A mozdonyok tetején, alattuk és a sínek között olajos, kormos munkások. A szabad ég alatt mossák a kazánt, szerelnek és javítanak, karbantartást és futójavítást végeznek. Most még hagyján, bár hajnalban már dér lepi be a házak tetejét és a Népkert gyepét, de mi lesz a télen?

A kazánmosóknak akkor is a nyakukba csorog a víz és a testükre fagy a ruha. A géplakatosokat és a fűtőházi munkásokat csikorgó télen, ha esik, ha fúj, szólítja a kötelesség. Majdnem mindig a szabadban dolgoznak, mert az egri fűtőháznak egyetlen gőzmozdony- színe van, oda csak egy mozdony fér be, a munka zömét a szabad ég alatt végzik.

SZtKSÉGMEGOLDÁSKÉNT építettek egy vasvázas színt, amelynek oldala nem, csak teteje volt. Miért mondom azt, hogy teteje volt? Azért, mert az idő és a rozsda vasfoga megette és a nyári vihar letépte. Ki tudja, hogy hányszor jelentették az esetet a MÁV Miskolci Igazgatóságának. A jegyzőkönyvek és a helyszíni szemlék egymást érték, de az egriek eddig mindig azt a választ kapták, hogy nincs hullámlemez.

Kétszáz négyzetméteres tetőt nem tudnak a fejük fölé adni? Ezt nem értik és nem hiszik az egri fűtőház munkásai.

Ennyire szegények nem lehetünk. Tudatlanság, vagy nemtörődömség az oka, hogy az egészséget pazarolják? Ki a felelős azért, hogy Polgár Illés és Stocker István munkahelyén megfázott és napokig nyomta az ágyat? És mi lesz velünk a télen — kérdezgetik a munkások.

Az is tűrhetetlen, hogy júniusban eldugult a szennyvízcsatorna. Azóta javítgatják ... Előfordult már, hogy a munkások térdig jártak a vízben.

Kovács László, Rácz József, Nádudvari László brigádja és a többiek munkájukkal eddig elismerést szereztek az egri fűtőháznak, de a mostoha körülmények miatt egyre nő a türelmetlenség.

ÉTKEZŐ, PIHENŐ, iroda és egyben műhely a kocsivizsgálók helyisége. Vagy egyik sem? Hiszen egyetlen, kis méretű szoba ez — a pincében. Egészségtelen és emberhez méltatlan! Se napfény, se levegő. És tűzveszélyes is, mert az öltözőszekrény 40 centiméterre sincs a kályhától. Gyöngyösi József 14 éve dolgozik itt. Társaival együtt sokszor panaszkodott már. Egy éve mondogatják, hogy elkészültek a tervek.

Gyöngyössoly

A GYÖNGYÖSSOLYMOSI

Mátra Tsz irodájában néhány percet várakozni kell, amíg lezajlik a szokásos reggeli forgalom. Az elnököt ilyenkor keresik fel az emberek egyéni, vagy a közösséget érintő gondjaikkal, bajaikkal.

Amikor végre elcsendesedik az iroda, hozzám fordul Pataki János elnök.

— Mivel is kezdjük ... ?

— Talán az eredményekkel. Később majd áttérünk a gondot adó problémákra.

— Az eredményekkel... — néhány pillanatig elgondolkozva néz maga elé. — Hát megkezdtük a szüretet...

És az első mondat után máris a gondot okozó problémákat vázoló szavak toppannak a csendes irodában. Nem azzal van a hiba, hogy az emberek húzódoznak a munkától, mert a gyöngyössolymosiaikat mindig a szorgalom jellemezte. Nem is azzal, hogy elmulasztottak valamit a siker érdekében, mert egész nyáron át kapával és kéItt az év vége, de a kocsivizsgálók helyiségének építéséhez még hozzá sem fogtak.

A legnagyobb baj az, hogy a több mint kétszáz ember közül senki sem ismeri az egri fűtőház sorsát. Kósza és ellentmondásos hírek kaptak szárny- 'ra. Megszűnik, Füzesabonyba költöztetik a fűtőházat, azért nem költenek rá. Deltavágányt, korszerű pályaudvart és hozzá fűtőházat építenek Egerben. Melyik hír igaz és mikor válik valóra? Egyáltalán döntöt- tek-e már? Telefonon csak any- nyit tudtunk meg, hogy az ideiglenes kis színre, a röptetőre megrendelték a hullámle- mezt és hamarosan megkezdik a szállítást.

Államunk eddig is százmilliókat költött a vasút korszerűsítésére, például a Miskolc—Budapest közötti szakasz villamosítására. A fejlődés nem állhat meg, tudják ezt az egri fűtőház dolgozói. De munka- körülményeiken addig is javítani kell, a mostani anyagi lehetőségek és a távlati fejlesztési tervek szerint. Több mint kétszáz dolgozó joggal várja a választ, hogy mi lesz az egri fűtőházzal.

Dr. Fazekas László

ttiosí gondok

zi permetezővel járták a szőlőparcellákat. Sőt, még a repülőgépet is igénybe vették. Mindezen erőfeszítések ellenére a mostoha időjárás pótolhatatlan károkat okozott a termésben. Nemcsak az eső és az ezt követő peronoszpóra sújtotta Gyöngyössolymos környékét, hanem jég is, mintegy 300 holdon rontotta meg a szőlőtőkét. Az Állami Biztosító felbecsülte ugyan a kárt, de az így kapott összeg sem pótolja a veszteséget.

A MÁTRA TSZ termőterületének 85 százaléka szőlő és gyümölcsös. — Így annak ellenére, hogy a gyümölcs egymillió forinttal segítette a bevételt, az elszenvedett kár óriási.

— Rosszul esik ugyan a kijelentés az előző évek szép eredményei után, de meg kell mondanom, hogy a tervezett 42 forintos munkaegységet nem tudjuk elérni. Hogy mennyivel csökken, ezt még nem tudom megmondani.

— A rossz időjárás azonban tanulságokkal is járt — folytatója az elnök. — Megfigyelésünk Óalapján rájöttünk arra, hogy a Ó190 holdas új telepítésű, széles ísorközes szőlőnk nem érezte £meg annyira a kárt, mint a ré- ígi, ■ hagyományos parcellák. Ó Szellősebb, nem szorul meg Ó közte a pára eső után, tehát Ó csökken a peronoszpóra-ve- ószély.

Ó Az állam a lehetőségekhez ^mérten igyekszik segíteni a szö- 2 lőtermelő szövetkezeteket.

< Ahogy Pataki János elnök el- Ó mondja, az Állami Pincegazdaság még 30 százalékos rotha- 5>dásnál sem számít le semmit a

■ ó beszállított szőlőmennyiség árá- jból.

Ó Ha már szóba került az Állalmi Pincegazdaság, akkor meg {kell említeni egy fonák helvze- Ótet, amely ellen más téren Ó többször szót emeltünk. Mégpedig azt, hogy a tsz-ek a szü- ^ret és a szállítás ellenére nem ismerik a szőlőárakat. Hírlik í ugyan olyasmi, hogy a direkt ^termőknél a tavalyi ár marad Ó érvényben, de lehet több is, Ó vagy kevesebb is. Helyes len- Ó ne végre úgy intézni az ármeg- , ó állapításokat, hogy arról a Ó termelőszövetkezetek idejében ^tudomást szerezhessenek. Nem ;Óbagatell összegről, hanem mil- Ó1 iákról van szó.

Ó Szántóterületben nem bővel■ Ókedik a falu környéke. Ám ami Óvan, azon — a kukorica és a ^kertészet kivételével — már elvégezték az őszi szántást. Az líőszi árpa és az őszi búza is a .Óföldben van.

Ó RÉGI HAGYOMÁNY Gyöni^gyössolymoson a szüret. Ünnep- IÓ számba megy, amelyen részt í vesz a falu apraja, nagyja. (í így van ebben az évben is. Egy ‘pis törés, vagy kudarc nem ^törheti meg az emberi alcara- í tot, a további sikerekbe vetett Ó hitet. Csupán ott éri csalódás iíaz embereket, ahol fásultan be- "Ólenyugszanak a pillánatnyi, át- -ifulo problémákba.

Laczik János

tam. Megjavult az ellenőrzés, veszélyessé vált az export-import üzlet-,— magyarázta csendesen, halk szóval.

— Hát akkor?

— Ingen! Az ingen buktam le, kérem, azon a nyomorult puplinon — mondta elkeseredve és a jobb tenyerével néhány könnycseppet morzsolt szét a szemhéja alatt.

Lajoska valóban abbahagyta a kockázatos csempészkedést és a belföldi vizekre evezett. Vett egy kimustrál Buickot harmincezerért. Megrakta jól szortírozott fehér pupliningekkel és lekoesiká- zott egy-egy kisebb vidéki 'városba. Megállt valahol, és tört magyarsággal ajánlani kezdte a „kiváló angol puplinból készült külföldi” ingeket.

Az egyik vevő hozta a másikat. Rendszerint egy-két óra alatt eladta a készletet, aztán visszautazott Pestre. Néhány nap múlva újra kezdte — máshol.

— Ez bizony üzérkedés a javából! — jegyeztem meg, amikor Lajoska röviden összefoglalta a történteket. — A törvény tiltja. De honnan vett annyi külföldi inget? — kérdeztem.

— A pesti áruházakban — felelte. — Száztizenegyért darabját. Kitűnő minőség.

— És mennyiért adta?

— Kétszázért, de „Extra quality” cimkével. Belevarrattam.

— Még így sem fizetett rá — mondtam némi iróniával Lajoskának.

— Dehogynem — válaszolta rezignáltan. — Szívesen lennék árubeszerző ezernyolcszázért.

— Még lehet — nyugtattam meg Lajoskát és magára hagytam a beszélő dróthálója mögött.

— Egyszer majd lebukik.

— Sokan lebuknak, de én törvényesen csinálom.

— Ezt nem lehet törvényesen csinálni! — róttam meg Lajoskát, de ő derűs lélekkel próbált engem meggyőzni arról, hogy igenis lehet. Kivett két-három nap szabadságot és export-importjáról elég gyakran térült-fordult. Megtehette: tanulmányi szabadság is járt már neki, mivelhogy részt vett a levelezőoktatásban.

Egy újabb fél évet sem kellett várnom, hogy meggyőződhessem Lajoska levelezői készségéről. „Tessék szíves lenni meglátogatni engemet vasár-- Totó?

— Szó sincs róla.

— Újítás? — kíváncsiskodtam tovább.

— Ahhoz nincs tehetségem — mondta szerényen.

— Maszekolás? — kérdeztem

újfent.

— Csak nem képzeli, hogy otthagyok egy állami vállalatot! — mondta méltatlankodva és felemelte a hangját: — Export-import, szolid alapon.

Csodálattal hallgattam Lajoskát: az export azt jelenti, hogy átmegy Csehszlovákiába, teljesen legálisan és magával visz egy bizonyos mennyiségű eladni való magyar holmit; az

nap délelőtt a Markó utcában a beszélőn” — írta, mert már akkor vizsgálati fogságban volt.

Érdekelt Lajoska sorsa és a szívem sincs kőből, elmentem hát a „beszélőre”.

Lajoska fáradtnak látszott és megtörtnek. Mintha eltűnt volna bizakodó, nagy lobogása és fölénye.

— A vámon bukott le? — kérdeztem.

— ó, dehogy! Azt abbahagyimport viszont azt jelenti, hogy onnan magával hoz eladni való, csehszlovák árut. A szolid alap azt jelenti, hogy nem nagyban kereskedik, hanem kicsiben; vonaton jár, igaz, hogy sűrűn, de vannak, akik nagyban csinálják ugyanezt — még sűrűbben.

— És a vám? — érdeklődtem elismeréssel Lajoska kereskedői zsenijének hallatán.

— Szerencse dolga. Ügyesnek, okosnak kell lenni!

Fölényesen mosolygott és arról beszélt, még a búcsúzás pillanatában is, hogy vajon mikor „törjön ki”, ha most nem, ifjú élete hajnalán? És mivel a nézetkülönbségek ellenére is összebarátkoztunk, felírta a telefonszámomat, hangsúlyozta, hogy mennyire megkedvelt engem és biztosított arról, hogy még hallani fogok róla.

Fél év sem múlt el, már hallottam is Lajoskáról: először telefonon jelentkezett, aztán meg is látogatott.

Majd kicsattant a jókedvtől, amikor üdvözölt:

— Ugye mondtam, hogy kitörök — dicsekedett. — Nézzen meg jól!

— Jól megnéztem, majd rendre felsoroltam külszíni megf i gy eléseimet:

— Vadonatúj öltöny, angol szövetből; borjúbox cipő, kisipari munka; drága puplining; divatos nyakkendő; londzsin óra, kígyóbőr szíjjal — hadartam egy szuszra.

— Továbbá: még nyolc öltöny otthon, egy tucat cipővel és rengeteg inggel — egészítette ki Lajoska a felsorolást, majd rövid szünetet tartva így fejezte be a mondanivalóját: — És huszonötezer forint takarékbetétben, kocsira...

— Lottó? — kérdeztem.

— Nem — felelte.

Személyes tapasztalataimat idéztem a harmincas évek elejéről, mintegy másfél esztendővel ezelőtt, üdülésem kellemes napjaiban, a Balaton partján, ahol a sors Rehenyák Lajost tizennégy napra lakótársamul rendelte.

Szépszál fiú, hátrafésült haj. kis stuccolt bajusz. Semmi modernkedés, vagy különcködés, ami manapság olyan gyakori a fiataloknál. Árubeszerző. Havi 1800-ért. Három gimnáziumot végzett, a negyedikhez már nem volt türelme. Most érettségizni akar. Az őszszel iratkozik be levelezőnek.

Nem magyarázhattam valami meggyőzően a régi világ nehézségeiről, mert Lajos változatlan hevességgel tartotta meg kiselőadásait a könnyű pénzszerzés mai lehetőségeiről és a saját érvényesülésének ábrándjairól. Amikor két hét elteltével, barnára napozottan, Pestre visszaérkeztünk, a Déli pályaudvaron így búcsúzott tőlem:

— Mesélhet, amit akar — mondta meleg kézszorítások közepette — ezernyolcszáz mégiscsak kevés.

— Majd lesz még több is, elég fiatal — jegyeztem meg szelíden és bíztatásul. — Meg lehet belőle élni, se asszony, *e gyerek...