Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-11 / 214. szám
Kérdőjelek nélkül Az ünnepélyes tanévnyitó Után négy első éves felsőfokú technikumi hallgatóval leültünk beszélgetni Gyöngyösön az egyik tanteremben. A téma adva volt: mi késztette őket arra, hogy éppen a mezőgazdasági pályát választották, hiszen úgy mondják, a mai fiatalok nem nagyon igyekeznek erre a területre, a technika fejlődése sokkal inkább az ipari üzemekbe csábítja őket. Bár cáfolatként azt is említhetem, hogy a gyöngyösi felsőfokú technikumba az idén már kétszáznál többen kérték felvételüket, méghozzá olyanok, akik nem valamelyik egyetem vagy főiskola sikertelen pályázói voltak előzőleg. De hallgassuk meg magukat a fiatalokat. Már rég elhatározta Csépány Mária gyöngyösi, itt is érettségizett, méghozzá kitűnő eredménnyel. Édesapja az állami gazdaságban, édesanyja a Dimitrov Tsz-ben dolgozik. Valamikor egy hold szőlőjük volt. — Szülei nem ellenezték a választását? — Nagyon örültek, hogy erre az iskolára jelentkeztem. — Miért választotta a mező- gazdaságot? — Mert szeretem. A gimnáziumban gyakorlatin is ezt csináltam, nyaranként pedig a tsz-ben és az állami gazdaságban dolgoztam. De a családomban is ősi foglalkozás a földművelés. — Mikor határozta el magát? — Még évekkel ezelőtt. Szeretnék gyümölcskertészetben dolgozni, mondjuk Csókáson. — És ha nem sikerül ez a terve? — Az sem lesz baj, bárhová szívesen elmegyek. De legjobban szeretnék gyakorlatit tanítani a gimnáziumban. — Érdekli a pedagógia? — Nagyon. Az általánosban úttörővezető, a gimnáziumban pedig KISZ-vezető voltam, mindig gyerekekkel foglalkoztam. A gyárat nem szeretem Tumbász Tamás Vácról jött gyöngyösre. Édesapja az ottani képcsőgyárban főmérnök. — Miért nem választott hasonló pályát, mint az édesapjáé? — Nem szeretem a gyárat. Egész nap bent lenni a négy fal között, az sok. A családunk olyan, hogy minden szabad időnket a* természetben töltjük, kirándulunk, ha lehet. — Hogyan jutott eszébe a mezőgazdaság? — Kelebián. Vannak ott ismerőseink, ott szoktam nyaralni. Ott szerettem meg a kertet, a gyümölcsöst, a szőlőt. — Soha nem volt más elképzelése, mint a mezőgazdaság? — De volt. A TF-re szerettem volna beiratkozni, hogy vívóedző lehessek. Tavaly azonban meggondoltam magam. Be sem adtam a felvételi kérelmet a TF-re. — Mi a további terve? — Valahol Pest megyében szeretnék állami gazdaságban állást kapni. Hogy a szőlővel vagy a gyümölcsössel foglalkozom-e majd, ezt még nem döntöttem el. Még van időm. Tumbász Tamás bátyja az esztergomi felsőfokú technikum hallgatója, egyik öccse általános iskolás, a másik pedig óvodás. Amint mondja, szülc-i nagyon örültek, hogy ezt a pályát választotta. A ly miatt Bizonyos mértékig rendhagyó eset Grébecz László. Érettségi után a tv-hez került, rendező asszisztensként már a nevét is olvashatták a tv-nézők, most ő is ide iratkozott be első évre. — Miért? — A tv-t nem hagytam ott, külső munkatársként továbbra is ott dolgozom, havont" egyszer fel is megyek. Azért iratkoztam be a felsőfokú mezőgazdasági technikumba, mert a mezőgazdasági rovathoz csak így kerülhetek be. Szakmai ismereteket kell szereznem. — A katonai szolgálat nem befolyásolta elhatározását? — Az még nem aktuális. — Szülei mit szóltak? — örültek. Gyöngyösön itthon vagyok, nekik is jobb így. Aztán ... tanulni kell, rájöttem, komolyan kell tanulni, ha az ember el akarja érni a célját. Grébecz László valójában csak félig rendhagyó eset, mert végső soron a tv-nél is a szerzett szakismereteit hasznosíthatja, ha élete további alakulása megegyezik majd a terveivel. De miért ne egyezne meg. A főiskola helyett Nagy Varga Anikó eredetileg főiskolára készült, de szülei a felsőfokú technikumot ajánlották. — Pedagógus akart lenni? — Minden, csak az nem! A kertészeti főiskolát akartam elvégezni. De van még egy húgom, és ha ő is tovább akar majd tanulni, kettőnkre a kiadás már sok lett volna. így én két év alatt végzek. — Szülei? — Édesapám Jászberényben az AKÖV-nél gépkocsivezető, édesanyám otthon dolgozik. Csak apám fizetésére támaszkodhatunk, és bár nem élünk szűkösen, de a főiskola ... Érti? — Más pályára nem készült? — Soha. A gimnáziumban tetszett meg a mezőgazdaság. Szerettem szüretelni, szerettem a méheket, mert a méz nagyon finom, aztán tavaly kéthetes gyakorlaton voltunk az állami gazdaságban és ... szóval: szeretem a mezőgazdaságot. — Mit vár a jövőtől? — Dolgozni szeretnék, de egy biztos, politechnikát soha nem fogok tanítani. Nagyon hálátlan foglalkozás a pedagógusoké. Jó lenne otthon a kertészetet korszerűsíteni. ★ Ennyit mondtak a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum első éves hallgatói rögtön az ünnepélyes tanévnyitó után. Azt hiszem, őszinték voltak. G. Molnár Ferenc Mentsd magad az alkoholizmustól...! I Évente nyolcszáz páciens „Káros utóhatás pedig nincs !*’ Az ideg- és elmeorvos elmondja Baktai út 38. Az egri elmegyógyintézet magas, nagy, rácsos épülete. Ajtaján belépve, az előcsarnokban felírás a falon: „Elvonó szakrendelés hétfőn és pénteken...” — észrevétlenebb, mint a szokványos figyelmeztetés: „Dohányozni ti- j los!” Itt végzik az ambuláns al- j koholelvonó szakrendeléseket. Sokan önként jönnek el ide az alkoholizmus kárvallottjai. Másokat, garázda, idült alkoholistákat, a törvény parancsolja zártintézeti kényszerelvonó-kú- rára. Felzaklató statisztika Néhány adat egyes országok évi alkoholfogyasztásáról, egy emberre vetítve... Borból Magyarországon 28—29, Csehszlovákiában 13—14, Lengyelországban 5—5,5 s az NDK-ban 3,5 liter fogy. És sorolhatnánk a pálinkafogyasztás és az egyéb szeszes italok adatait; különböző bűncselekményeket, amelyeket alkohol hatása alatt követtek el. Az egri intézetből is idézhetünk felzaklató számadatot: évente nyolcszáz elvonókúrás páciens akad; ennek a 60 százaléka visszaeső. Nyolcszáz páciens — az alkoholistáknak ez a száma korántsem teljes. Jóval többnek kellene alávetnie magát az elvonó kezelésnek. Ám sokan idegenkednek a gyógyíttatástól, szégyellik betegségüket, naponkénti mérgezettségüket s az elvonókúra káros utóhatásairól kitalált történetkékkel ámítják önmagukat és közvetlen' környezetük tagjait. Dr. Csekei László kórházi főorvost, ideg- és elmeorvost, az ambuláns alkoholelvonó szak- rendelések vezetőjét kerestük fel s tőle kérdeztük: — Valóban van valamiféle káros utóhatásuk az elvonókúrás kezeléseknek? — A káros utóhatásokról hallott történetek kitalált, hamis mesék, valóságos alapjuk nincs! — mondotta dr Csekei. — A káros utóhatásokról keringő meséket az alkoholpártiak terjesztik. Mert ahogy van alkoholellenes propaganda, úgy van alkohol mellett érvelő propaganda is. — Az alkohol rabságából szabadult, betegségükből meggyógyult emberek véleménye is alátámasztja ezt? — Természetesen ... Szinte mind azt mondják: „miért nem gyógyíttattam magamat már előbb?” Akik a kezelésen átesnek, egészségesekké válnak. Híznak, nagy az étvágyuk, nagyobb a munkakedvük, munkabírásuk, határozottan fiatalabbnak érzik magukat s a bajokat is egyszerűbben viselik el, nem könnyen idegeskednek. — A kezelésben részt vevők között egyáltalán nincs, aki panaszkodna bizonyos fájdalmakra? — Egyes emberek olykor panasszal jönnek, hogy a kezelés miatt idegesek és fáj a gyomruk. E panaszok óka természetesen független a kezelésektől. Arról van inkább szó, hogy a panaszkodók egyébként is panaszkodnának, hogy a kezelés nélkül is idegesek, gyomorfájósak. Nem a gyógyítás, nem a kezelés okoz kárt a szervezetben, hanem éppen az alkohol, amely a legnagyobb ellensége az idegrendszernek, a gyomornak. — Olyan történetek is keringenek közszájon, hogy egyesek nem bírták az elvonókúrát és a kezelésekbe belehaltak. E történetekről mi az orvos véleménye? — Badarság!... Az elvonókúra egyáltalában, még bizonyos esetekben sem okoz halált. A kezeléseket mindenkor alapos orvosi vizsgálat előzi meg. Meg-' vizsgáljuk a szív működését (EKG), megmérjük a vérnyomást, stb. Még egészséget veszélyeztető eset sem fordult elő soha a kezeléseknél. Az alkoholizmus oka — Miben látja főorvos úr az alkoholizmus létezésének okát? — Két dologban. Az egyik: társadalmunk még nem jutott el arra az értelmi fokra, hogy minden tagja kellő értékítélettel tekintse ezt a betegséget. Arról van szó, hogy nagyon sokan az alkoholizmust nem is számítják a betegségek közé! Sőt: divatnak tartják az ivást! Mondok egy példát. A kártyázás is divat volt valamikor, a dzsentrivilágban. Egyetlen éjszaka vagyonok úsztak el. Ma már ilyen nincs, mert az értelem haszontalan dolognak ítéli az ily cselekedetet. Eljutunk majd oda, hogy akár a kártyázást, az ivá- szatot is haszontalan dolgaink közé vetjük... A másik ok: a közömbösség! Az alkoholisták züllesztő hatást fejtenek ki, rombolják családjuk, munkahelyük, közvetlen környezetük erkölcsét. És mit tesz a környezet? Közömbös tehetetlenséggel szemléli legtöbbször az alkoholmámoros tobzódásokat. Pedig sokat tehetnének, ha közömbösségük sáncai mögül kilépnek. — Mikor lehet hasznos az alkohol fogyasztása? — Igen, a hasznosságról is beszélni kell... A sztrichnin és az arzén nyilvánvalóan veszedelmes mérgek, mégis kis adagokban rendkívül gyógy- erejűek. Így van az alkohol esetében is: ha mértékletesen, nem nagy mennyiségben fogyasztják, úgy használ a szervezetnek, akár az orvosság. Ha azonban mértéktelenül él az alkohollal az ember, megszokja,, rabjává válik s a megszabadulás tőle nehéz. Az ilyen ember akaratereje legyöngül, érdeklődési köre beszűkül; gyakran nem tudják befejezni megkezdett munkájukat, még akkor sem, ha az rendkívül fontosj Az iszákos, alkoholista ember, gyakran nem képes ellenállni a rossz befolyásnak, nem bírja rákényszeríteni magát, hogy azzal foglalkozzék, ami a legfontosabb és leghasznosabb, nem képes távol tartani magát: attól, ami káros és célszerűtlen.. Szondázás és munkaterápiás intézetek — Az elvonó kezelések rendszere sok kívánnivalót hagy maga után, milyen megoldások várhatók? BALCZER ELEMÉR: A svéd állam egy patak 6. Svédország legsvédebb tartományának Dalarriát tartják. Mint örökifjú, roppant izomzatú Herkules, hever sziklás ágyán. Moha fedi be a gránit nyoszolyát. Sötét, fenyves üstökébe beleborzol a szél. Fehér háncsú nyírfák, mint dermedő szálak tüskéllenek az óriási haj koronában. Dalarna olyan, mint egy roppant hatalmú várúr. Mégsem zord. Lágy kékben játszik a szeme. A Silján tó. Zöld pázsitöltönyén mint végtelen ezüst sujtások. csillognak a patakok és a folyók. Itt van a csend igazi hazája. Észak életét ugyanis a hall- gatagság jellemzi. Nagy, áhi- tatos itt a csend. Dalarnát a svéd „Székelyföldnek” nevezte egy itt járt erdélyi pedagógus. Van benne valami. Nemcsak a táj hasonlósága miatt — végtelen fenyvesek, kevély, _ hó- sipkás hegyek, kristályvizű zu- hatagok földje —, hanem lakóinak lelki alkata miatt is. A dalarnai favágók vagy földművesek nótós kedvű, mesélő szavú emberek, akárcsak a székelyek. Csak zárkózottabb, halkabb módon. Kemény, ön1 XiPÖJSäG 1985. szcpvenioer xx., szombat bölcsőjében — A - Wasa futásom a érzetes, szabadságszerető nép. Gazdag vidék ez. Nem mezőgazdaságilag, mint Skono. Dús kincse a rengeteg fa, hal és vasérc. A tartomány székhelye: Falun. Lagerlöf sokáig itt lakott. Nagy regénye, a „Jeruzsálem” is dalarnai parasztokról szól. Falunban működött különben földrészünk leghíresebb rézbányája. Még 1200 körül feltárták. A XIV. és XVII. században már egész Európának szállított. S az újkori svéd nagyhatalom — miként ma a vasércből — úgy akkor a rézből gyarapodott. Nagy szerepet játszik Dalarna a svéd történelemben is. E tartomány az újabb svéd állam bölcsője. Amikor ugyanis — a XVI. század elején — a Dániával egyesült Svédország elszakadását a svédek többsége elhatározta, Engelbrekt, a parasztok vezére, ezt a területet szabadította fel először. Amikor pedig Wasa Erikssson Gusztáv, a lángszívű és vas- akaratú népi hős a dán fogságból hazaszökött, a dalarnai Mórában jelentkezett először. Rá akarta bírni a vadonlakókat, hogy keljenek fel a dán önkény ellen. Azok azonban bizalmatlanul fogadták szavait, mire Wasa csalódottan otthagyta őket. A nép később rádöbbent, hogy hős honteához kevés reggeli elől fitársuk a javukat akarta. Gyorsan két sífutót menesztettek utána, akik Alvdaleban utolérték. Visszahívták. S megindult a diadalmas felkelés. A dalamaiak hagyomány- tiszteletére külön jellemző, hogy évtizedek óta minden év márciusának első vasárnapján megtartják az úgynevezett Wasa-futást. A Móra és Alv- dalen közötti 90 km-es távon siversenyt rendeznek. Ami azt illeti, én is részt vettem egy ilyen Wasa-futás- ban. Igaz, nem kimondottan hagyománytiszteletből. Nem is márciusban, s Alvdalentől jóval északabbra. Attól tartok, a svéd sportszövetség ezt a futást nem ismeri majd el. Pedig mif - M' ; , - "Vv >' ^ ™ < IIg: ■y.-'-'y-*'■ Ifi? 4 * I ' :£t$sL- i ... /■ <vfcAi&vA Üaiix-L ': Lysekilben működik egy vízisí-iskola. Íme: egy csinos növendék, aki „állja a sarat” ... csoda futás volt, uramisten ..: A Wasa-futásom előzménye kókuszdióhéj ban: Ültem egy fatörzsön ... Csur- dítottam. Vagyis szalonnát sütöttem. Nyárson. Égy jókora darab kenyéren karikára szeletelt vöröshagyma volt. Arra csurgattam a barnapirosra sült szalonnából a zsírt Pokoli éhes voltam, de az igazi erős jellemek határozottságával ellenálltam a csábításnak. Juszt sem fogok addig enni, egy falatot sem, amíg teljesen, egyenletesen át nem pirul a szalonna. Különben is, majd együtt a teával. Nemde pompás reggeli: nyárson sült szalonna, rumos teával. A tea is egy-ketőre készen lesz. Béla öcsém — útikalauzom és sorstársam — elment egy csajka vízért a közeli patakhoz. Ügy látszik, hogy ő is alaposan megéhezhetett, mert nagyon gyorsan visszatért. Mélyen beszívta a levegőt, arcára kiült az izgalom. Hja, úgy kevesen tudnak nyárson sütni, mint én... Nem csoda, ha Béla is úgy odavan. Jó, jó. Svédországban sem hal éhen az ember. De úgy sütni-főzni, mint a magyarok... ugyan, kérem. Elégedetten hátradőltem a fatörzsön. S talán a dőlés miatt tűnt olyan küönösnek az öcsém hangja: — Te... a pataknál... medvék vannak... Szóval... így kezdődött. Bizonyos, hogy a vadregényes svéd föld már látott egy néhány elszánt Wasa-futást. De olyat, mint az enyém, aligha. Ahogy én futottam, nem futott úgy senki. Olyan dühöd- ten. Elkeseredetten, s.„ s... éhesen. Ugyanis egészen elment az étvágyam. Ilyen peches is csak én lehetek. Elküldtem az öcsémet, hogy hozzon teavizet a reggelihez. S tessék...! Hoz.-nekem egy csajka medvét. (Poytatjuk.) — A jövő útja, hogy a zártintézeti kezelést mindinkább a munka melletti, úgynevezett „bejáró" szakrendelés váltsa fel. Ez jobb a dolgozónak is, és jobb a nemzetgazdaságnak, mert nem éri veszteség. — Csehszlovákiában és Svájcban munkaterápiás intézetekben végzik az elvonó kezeléseket. A mai zárt intézeti rendszert nálunk is hasonló terápiás intézeteknek kell felvál- taniok. — Feltétlenül ilyen példákat követünk, mert a munka melletti, „bejáró” kezelések nem jelentik a zárt intézetek megszüntetését. A kényszerelvonó kúrára kötelezetteknél ugyanis — ezek megrögzött, idült alkoholisták többnyire — csak a zártosztályi, hosszabb ideig tartó gyógykezelés a hatásos. Az idült alkoholistákat munkaterápiás intézetekben helyezzük el. Az intézetek önellátóak, önfenntartóak lesznek: a gyógykezelésen részt vevők a kúra ideje során dolgoznak s munkabérükből családjukat is el tudják majd tartani. — Mi a véleménye a rendeleti rangú, munkakezdés előtti alkoholszondázásokról? — Az alkoholfogyasztás kétségtelenül bomlasztja a munkafegyelmet, rontja a munka- intenzitást s nincs jó hatással a termelés egyéb tényezőire sem. Feltétlenül helyes, szükséges, ha szondával kívánnak meggyőződni arról, hogyan áll gépe mellé a munkás, ivott-e munkakezdés előtt vagy sem. Az alkoholizmus elleni küzdelemben ez a legfontosabb — a megelőzés. Ugyanúgy, akár az utógondozás. Akkor mondhatjuk, hogy erőfeszítéseink eredményesek, ha az alkohol elleni küzdelem nem az ambuláns elvonó szakrendeléseken, zárt intézetekben kezdődik és fejeződik be. Társadalmunk a közömbösségtől eljut az aktivitásnak erre a lépcsőjére. Pataky Deesc
