Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-07 / 210. szám

Bányászainkat ünnepeltük Albert Schweitzer halálára Szibéria kincse Burján János, Horváth István és Kerek József a pctőfibányai ünnepségen A bányászat kiváló dolgozója-lutüntetést vette át. Ebéd előtt a kultúrház előtt beszélgetnek. Hányákat kiszolgáló üzemek dolgos munkásait. A szónok utalt arra, hogy az ecsédi, de főleg a visontai külfejtés mi­lyen sok és szerteágazó felada­tot ró a petőfibányai üzemek dolgozóira, másrészt a bonyo­lult nemzetközi helyzetben mennyire szükség van mind­nyájunk helytállására a mun­kában, a közéletben, magatar­tásban és gondolkodásban is. Dr. Halász Tibor, a tröszt igazgatója, a nehézipari mi­niszter megbízásából Burján Jánosnak, a gépüzem szerelési csoportvezetőjének, Horváth Istvánnak, a gépüzem villamos­szerelő csoportvezetőjének és Kerek Józsefnek, a szállító és szolgáltató üziem építési cso­portvezetőjének A bányászat kiváló dolgozója-kitüntetést ad­ta át. A petőfibányai ünnepség tér­zenével, majd délután labda­rúgó-mérkőzéssel és kultúrmű­sorral folytatódott Rózsaszent­mártonban nem sokkal virradat után a bá­nyászzenekar pattogó ritmusú Indulóinak hangjára ébredt a getés tette emlékezetessé és kedvessé Ecséden az idei bá­nyásznapot Olajbányászok kitüntetése, jutalmazása Az egri Széchenyi Étterem­ben tartották meg szombat es­te az idei bányásznapi ünnep­ségüket a Nagyalföldi Kőolaj­termelő Vállalat egri üzemé­nek olajbányászai. Juratovics Aladár, üzemve­zető mérnök köszöntötte az ünnepeiteket, majd méltatta a bányásznapot, beszámolt az egri üzem eddigi eredményei­ről, s ismertette a soron kö­vetkező feladatokat. Ezután gratulált a 15. bá­nyásznapon kitüntetett dolgo­zóknak: 1Aris János főfúró­mester és Bukta József laka­tos Kiváló bányász miniszteri kitüntetést kapott, Pintér Béla műszerész pedig 15 éves szol­gálati érdemérmet. Az üzem dolgozói között ju­talmat osztott ki az üzemve­zető, majd ünnepi vacsora kö­vetkezett. A szakszervezeti székházban (Folytatás az 1. oldalról) tesen az erkölcsi elismeréssel együtt népünk tiszteletét, meg­becsülését a bányászok iránt, amire teljes mértékben rá­szolgáltak a föld mélyének és a napfényes külszíni bányák munkásai. Ursitz József, Kossuth-díjas, a Mátraaljai Szénbányászati Tröszt főmérnöke ezután ki­tüntetéseket adott át a három üzem legjobb bányászainak, majd Kertai József zárószavai­val ért véget Gyöngyösön a bányásznapi hivatalos ünnep­ség, ami után még a Dimit- rov-kertben felállított vendég­látó egységeknél vidám han­gulatú beszélgetés, poharaz- gatás kezdődött. A három üzem bányászai családtagjaik­kal, barátaikkai együtt élvez­ték a kellemes időt, a habzó sör és a zamatos borok ízét. Petőfibányán A hagyományokhoz híven Petőfibányán a bányászzenekar adta meg a jelt az ünnepség megkezdésére. A gépüzem és a szállító—szolgáltató üzem dol­gozói a kultúrház előtti téren, kellemes, szép, napsütéses idő­ben gyülekeztek a 15. bányász­napra. Papp István, a szállító—szol­gáltató üzem párttitkára, üd­vözölte a vendégeket, akiknek soraiban régi ismerősként üd­vözölték a petőfibányaiak Ha- racska Imre nehézipari minisz­terhelyettest, Libertiny Sán­dort, a megyei párt-végrehajtó- -bizottság tagját, a BM Heves megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, Sebestyén Jánost, a megyei pártbizottság tagját, a KISZ Heves megyei Bizottsá­gának első titkárát, a járási ta­nács és a szomszédos üzemek küldötteit. Iglódi Ferenc, a Hat­vani Járási Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszé­det. Köszöntötte a bányászokat, a mélyművelésű és a külfejtési község lakossága. Hamarosan talpon, majd az utcán volt a falu apraja-nagyja. Az üzem épületei előtt és az udvaron gyülekező bányászokat és csa­ládtagjait térzene köszöntötte. Az ünneplő és ünnepelt bá­nyászok a Petőfi-parkba vonul­tak. Itt Baják István, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a tröszt igazgatóhelyettese, ün­nepi beszédben emlékezett meg a nap jelentőségéről. Szólt a róizsaszentmártoniak eddigi eredményeiről és a soron kö­vetkező feladatok fontosságá­ról. Az ünnepség elnökségében láttuk Tiliczki József ország- gyűlési képviselőt, a Mátraaljai Szénbányászati Tröszt dolgozó­ját, Szurdoki Bálintot, Fekete Ferencet, Szászt Andrást, Kot- rócz Józsefet és a rózsái bánya több szocialista brigádvezető­jét, politikai és gazdasági ve­zetőjét. Az emelvényen és az ünnep­lő bányászok soraiban taps és éljenzés hangzott, amikor Kajó József, ifj. Mátra Ferenc, Maksa József és Tiles Erzsébet a kiváló bányász, illetve A bá­nyászat kiváló dolgozója-kitün­tetést vették át. Az ecsédi külfejtésen szalagkezelők, lakatosok, vil­lanyszerelők, dczerosok és a modern külfejtésű bánya kü­lönféle szakmáját képviselő fi­zikai és műszaki—adminisz­tratív dolgozói 10 órakor gyüle­keztek. Az ecsédieklkel együtt ünnepelte a 15. bányásznapot Hazai Béla, a megyei pártbi­zottság titkára. Morvái Ferenc bányamester, Ferenc Ferdinánd szállításveze­tő, Simon Gyula csoportvezető, Kovács Ferenc biztonság-tech­nikai csoportvezető, párttitkár, Soós János vájár, kiváló bá­nyász, illetve A bányászat ki­váló dolgozója miniszteri ki­tüntetésben részesültek és 48 dolgozó becsületes helytállását szolgálati érdeméremmel jutal­mazták. Kultúrműsor és vidám poharazás mellett baráti beszél­is olajbányászok ünnepeltek szombaton este. A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat egri fúróüzemének bányászait Bánkúti Miklós 4 Boldizsár Bénit a kötelesség szólította el az ünnepségről. Délben leszálláshoz készült, mert a VII/A akna ezres szi­vattyúit a bányásznapon sem lehet elhanyagolni. párttitkár üdvözölte, majd ju­talomosztás következett és az ünnepség vacsorával ért véget. A felnémetiek szombaton ünnepeltek A Mátrai Bánya és Előké­szítő Mű felnémeti körzete bá­nyászai szombaton délután ünnepelték a 15. bányászna­pot. Farkas Ferenc szb-titkár majd kiosztotta a bányászok­nak a hűségjutalmat. A bányásznap „hivatalos” részét közös szórakozás követ­te. Egercsehiben az idén is a hagyományokhoz hűen ünnepelték a bányászna­pot. A kora reggeli órákban pattogó muzsika ébresztette a telep lakóit, s már jóval az ünnepség kezdete előtt össze­gyűltek az emberek a népker­ti szabadtéri színpad nézőte­rén, az ünnepi gyűlés színhe­lyén. A hivatalos ünnepség 10 óra után kezdődött. Az elnökség­ben helyet foglalt Furucz Já­nos, az MSZMP megyei párt­végrehajtóbizottságának tagja, a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsának vezető titká­ra és Gubán Dezső, az Egri Já­rási Pártbizottság első titkára. Ünnepi beszédet Lőcsei Lajos, a SZOT vörös vándorzászla­jával kitüntetett Özdvidéki Szénbányászati Tröszt igazga­tója mondott. Méltatta a bá­nyásznap történelmi jelentősé­gét, elemezte a nemzetközi helyzet égető kérdéseit. Nem kis dicsérettel illette az Eger- csehi Bányaüzem dolgozóit, kiváló munkaeredményeikért. Az idei, 15. bányásznap különös örömmel töltötte el az Özd környéki bányák legna­gyobb üzemének dolgozóit. Si­kerrel eleget tettek félévi tervkötelezettségüknek; több mint 150 000 tonna szenet küld­tek felszínre a bányászok a föld alatti munkahelyekről. Egyenletes, tervszerű munká­val elérték, hogy tervük min­den mutatóját teljesítették, sőt túl is szárnyalták. Az ünnepi beszéd elhangzá­sa után Prohászka Rajmund, az Egercsehi Aknaüzemegység igazgatója nyújtotta át a kitün­tetéseket és jutalmakat a jói dolgozó bányászoknak, szocia­lista brigádok tagjainak. Együtt ünnepelteti a recski szocialista brigádok Szombat délután tartották bányásznapi ünnepségüket a recski ércbányászok. Rusz- nyák István körzeti üzemveze­tő köszöntötte a bányászokat, majd kiosztotta a húszéves és a tízéves szolgálati érdemérem kitüntetéseket. Érdekes színfoltja volt a recski bányásznapnak, hogy ez alkalommal először, közös csa­ládi rendezvényen ünnepeltek a szocialista brigádok tagjai. Fokozott gépesítés, szakképzés és jobb szervezés Az Építésügyi Minisztérium — az Országos Tervhivatal üzemtervei alapján — a har­madik ötéves terv fejlesztési tervein dolgozik. — Tervezési munkákat, a fejlesztés irányát a múlt évi párthatározat szabja meg — mondotta munkatársunknak Farkas László főosztályvezető. — Az építőipar területén mu­tatkozó munkaerőhiányt fokozott gépesítéssel, az építőgépek szervezettebb kihasználásával, másrészt a szélesebb körű szakmun­kásképzéssel enyhíthetjük. Ez az elv érvényesül műszaki fejlesztési terveinkben. A ki­öregedett és elavult gépeket újjal cseréljük ki. — A műszaki fejlesztés so­kat lendít a lakásépítésen is. A szervezett előregyártás pél­dául csökkenti a határidőket és kevesebb munkaerőt igényel, tehát csökkenti a munkaerő gondokat. Az első házgyár, mint ismeretes, ebben a hónap­ban megkezdi a termelést és a jövő évben már 1800 teljes lakáshoz való elemet gyárt. A másik, az óbudai ház­gyár, teljes felfejlesztése után — vagyis 1970-ben — 3600 la­kást tud majd készíteni egy év alatt. 1970-ig termelni kezde­nek a vidéki házgyárak is. Ezenkívül a panelgyárak is folytatják a munkát. Inkább a házgyárakat fej­lesztjük, mert ezek terme­lékenyebbek, bár létesítésük, berendezésük többe kerül — mondotta végül az ÉM főosztályvezetője. Egy távoli, afrikai faluban, az Egyenlítő közelében, pát­riárkáiig kort megérve, betegei között fejezte be életét Albert Schweitzer, az 1952. évi No- bel-békedíj ki­tüntetettje. Ki- lencvenegy esz­tendős korában, abból a fából ácsolt őserdei kórházban hunyta le sze­mét, amelyben 1913 óta gyó­gyította bete­geit. Több mint ötven eszten­dőt töltött ál­dozatos gyógyí­tó munkával, s a kis őserdei falu neve — Lambaréné — az emberi segí­tőkészség és hu­manizmus egyik szimbólumává vált. Albert Schweitzer kivételes tehetségű és rendkívül össze­tett egyéniség volt. A modern világhoz fűződő viszonyát sok szempontból jellemezte, hogy közvetlenül az első világhábo­rú kirobbanása előtt a legnyo­Vasárnap délután a lambaré- ne-i kórház kertjében sok ezer gyászoló afrikai, valamint a gaboni és a francia kormány képviselőjének jelenlétében örök nyugalomra helyezték Al­bert Schweitzert, a nagy em­morúságosabb elnyomásban tengődő afrikai törzsek bete­geinek gyógyítását tűzte ki életcéljául. Azóta csak „ki­rándulásokat” tett a huszadik század világá­ban, — de szel­lemileg eleven kapcsolatban maradt e világ valamennyi problémájával. Nemcsak orvos volt, hanem or­gonaművész, ze­netudós, evan­gélikus teológus és filozófus is. Teológiai és fi­lozófiai mun­kásságát sok­szor vitatták, egyénisége nem­ritkán sodorta ellentmondások középpontjába. Több mint ki­lenc évtizedes életének utolsó éveiben különösen tevékenyen harcolt a világbéke megterem­téséért. Az utókor kétségkívül úgy emlékszik majd Albert Schwei- tzerre, mint a humanista hagyo­mány egyik modern folytatójá­ra. ★ berbarátot, orvost és tudóst. Kórházának zokogó betegei áll­ták körül a frissen hantolt sírt, amelyen „a nagy orvos” által évekkel ezelőtt faragott, egy­szerű fakereszt jelzi a temet­kezés helyét. (MTI) Amíg kiépül az olajvezeték-hálózat — az év végéig — a folyami kikötők közelében tartályokba gyűjtik az olajat, onnan ilyen csöveken továbbítják a tankhajókra. Szibériának az Ural hegy­ségtől keletre, több ezer kilo­méterre nyúló hatalmas térsé­gein az útóbbi években nagy értékű természeti kincseket tártak fel: kőszenet, színesfé­meket, gyémántot és sok más ásványt. Egyvalamit azonban sokáig hiába kerestek Szibé­riában: kőolajat A geológu­sok évszámra eredménytele­nül pásztázták végig e rop­pant területet, szinte járásról járásra. Végül mégis siker ko­ronázta az erőfeszítéseket; ab­ból a kútból, amelyet Szem- jon Uruszov, a szocialista munka hőse brigádja fúrt, olaj tört fel. A lelőhelyet a nyugat-szibériai tajgatelepü- lésről, amelynek közelében a sikeres fúrás történt, Saimszki- nak nevezték el. Ennek már öt esztendeje. A siker láttán még nagyobb lendülettel folytatódott a kő­olaj és födgáz kutatás, s egy­más után érkeztek a jó hírek újabb és újabb lelőhelyek fel­tárásáról. Nyugat-Szibéra tér­képén sorra megjelentek az új olajvidék nevei: Uszty-Ba- lik, Juzsnij Bálik, Szurgut, Megion, Szalim. Rövid idő alatt 17 kőolaj- és 21 föld­gáz-lelőhelyet találtak a tajga- ban. Ma már a szibériai kőolaj ipari feldolgozása is megvaló­sult. Az uszty-baliki olajtelep termékeinek laboratóriumi analízise azt mutatja, hogy az itt nyert kőolajban 40 száza­lék a lepárolható anyag: ben­zin, Diesel-olaj, stb. Kitűnő nyersanyag. megnyitó szavai után Novák György üzemvezető köszöntöt­te a bányászokat, beszélt a megváltozott bányászéletről [ részletesen szólt sikereikről és gondjaikról. Az üzem 1965. el­ső félévi tervét 101,5 százalék­ra teljesítette, 42 ezer tonna mészkővel és 7500 tonna fi­nom őrleménnyel termeltek többet, mint 1964 azonos idő­szakában. Az elmúlt években jelentő­sen megváltoztak a munkavi­szonyok, az új bányát teljes egészében gépesítették, meg­szűnt a nehéz fizikai munka. De alakultak, változtak az emberek is. Húsz brigádban a dolgozók 85 százaléka szocia­lista brigádban versenyez. Az előadó felhívta a figyelmet az éves terv feladatainak teljesí­tésére, a télre való gondos fel­készülésre. Végezetül a munkaverseny eredményeit értékelte az üzemvezető, és átadta a jutal­mat a bányaüzem lőmester- csapatának. az őrlő, a szállító legjobb munkacsapatának és r tmk-üzem munkacsapatának akik a legeredményesebbel' dolgoztak. Ezután Tóth Pál­nak és Majoros Lajosnak át­nyújtotta a Bányász Szolgálat Érdemérem bronz fokozatát

Next

/
Thumbnails
Contents