Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
£íp' i nmíz — augusztusi esték — 1965 Ahol a lopás nem szégyen 150-nél több feljelentés - Fületlen birkák - Két kazal szalma eltűnik A spártai törvényeik nem tilHogyan tovább ? A Heves megyei és az egri művelődési szervek összefogásaképpen, az országban fellelhető megannyi ösztönző példa lelkesítő hatására, az idén elhatározták, hogy néhány estén át, kísérleti jelleggel, szabadtéri műsorokat rendeznek: a Park Szálló Fagylaltkertjében, a főszékesegyház lépcsősorán és az <. gri vár földbástyáján egyórás ' enei, irodalmi összeállítások peregtek le. Ezekről az esték- : '1 — a mopresszó kivételével — rz események sorrendjében az ‘ jság hasábjain beszámoltunk, néha a kritikai megjegyzéseket sem sajnálva az esztétikai élményt csökkentő, vagy éppen háborító jelenségektől. Most, az augusztusi esték után, a tervezett tizennégy rendezvény utóhangjaként a további eredményes munka ösztönzésére kívánunk hozzászólni. A művészi élvezetet és a í vári szórakozást magában fogdó műsorok az idei nyáron a t zándékhoz és a lehetőségekhez épest elfogadhatók voltak. Erre a tényre sok magyarázatot lehetne felsorakoztatni: kísérleti jelleg, stb A miűveodési szerveknél néha túl gyorsan elhangzik az érdekteenségre való hivatkozás, de azt tapasztaltuk, hogy a közönség — még a nagyon gyenge hírverés ellenére is — megmozdul, ha kap valamit Magyarul: minden érdeklődést fel kell kelteni és minden felkeltett érdeklődésnek meg kell felelni. Az idei műsorok rövidek és olykor a jól szerkesztett tartalomnak híjával voltak. Mit- adjunk ? A lelkes kezdeten joggal lehet felbuzdulni és vállalkozni a tervek szövögetésére. Az idei augusztus formákat keresett és talált a lehetőségiek kiaknázására. Ez a kezdet azonban csak az elinduláshoz méretezetten elegendő. A művelődés helyi irányítói jól látják, hogy több irányban kell „az egri nyár” megoldását keresniük. Az eddigi játékkeret azonban szerény, méreteit és tartalmát tekintve is. A szervezőknek a jövőben gondolniok kell arra, hogy Eger idegenforgalmi gócpont és így a külföldiek érdeklődésére fokozottabban kell számítanunk. Az egri közönség is egyre igényesebb, hiszen országos érdeklődést kiváltó produkciók tanúja szeptembertől júniusig, akár a színházat nézzük, akár egyéb rendezvényeinket. Az érdeklődés tehát a magasabb művészi szint elérésére kötelez. Itt kell kitágítani az eddigi kereteket a művészi rutinnal rendelkező, esetleg hivatalos együtteseknek és szólistáknak a befogadására. Az elkövetkező nyár egységesebb, átgondoltabb műsort kíván és annak eldöntését* mit is akarunk Egerben, a nagy idegenforgalmat lebonyolító barokk városban az idejövök és az egri közönségnek nyújtani? A művészi események lehetőségeit latolgatva a barokk zene és ének, másrészt az irodalmi színpadok elmélyült munkássága látszik megoldásnak: Harmadik elgondolásnak említenénk a Vármúzeum udvarán a püspöki palota gótikus folyosójának és az emeleti folyosójának együttes vagy osztott alkalmazásával olyan drámák előadását, amelyeknél ez a nagyszerű, bár építkezési stílusában tarka környezet a nagy élmények megszületését segítené Francia városok és — 4 C^gPBjSM Jf9®5. szeptember 5., vasárnap évek óta — Gyula példája áll előttünk eligazításként. El kell gondolkodni ezen a lehetőségen is! A barokk zene- és énekkultúra ápolása ebben a városban nem véletlenül kitalált gondolat. Tudjuk, sokan vannak, akik a modern zene, a mai harmóniák, a mai gondolatokat görgető, az idegrendszert fokozottan igénybe vevő zenekari művek pártján állnak és az értékes mai énekkultúra darabjait szeretnék hallani itt is. Ez a város azonban tele van kiegyensúlyozott barokk harmóniával, jókedéllyel, olykor vidámsággal. Lehet, hogy a barokk templomok és paloták cifra díszei, nagyzoló aranyfüstje a mai szemnek idegenül hat, mint a hajhatatlan Mozart rizsporos fejdísze, de a muzsika, amit a barokk ember hagyott ránk, érdemes az újbóli megszólaltatásra. Csak oda kell figyelni! Erre a barokk zenére — zenekarok szívesen vállalkoznak egri fellépésre — hazai tájainkon is lehet találni nívót hozó együtteseket, szólistákat. A zene nemzetközi nyelv és alkalmas arra, hogy vendégeink-barátaink számát megsokszorozza. Megfelelő szervezés, a térben és időben jól elhelyezett zenei műsor vezérmotívuma lehet az egri nyárnak — az augusztusi estéknek. Az irodalmi színpad, a pódiumforma, eleven hatásra számíthat — még külföldi közönség előtt is, csak élnie kell megfelelő szinten és műsorban azokkal a tarka lehetőségekkel, amiket a pódium, mint forma elbír. Vers, tánc, pantomim, zene, ének, képek, filmjelenetek vetítése, drámarészletek, próza, az emberi test és lélek esztétikailag elfogadható megnyilvánulásai mind-mind helyet kaphatnak egy-egy műsorkompozícióban. A várszínházát, mint témát dédelgetnénk. Ezzel új távlatokat nyitnánk az egri társulatnak és a közönségnek is. De körül kellene nézni hazai színházainknál, — a székesfehérváriak jól csinálják ezt — s mindjárt kiderülne, hogy az egriek számára is előnyösen le lehetne kötni a nyári műsor számára egy-két színházi estét Miskolcról* Szolnokról, vagy Debrecenből. Itt a hangsúlyt arra tennénk, hogy a vár mint játéktér — például a Hamletre gondolunk — természetes, adott színpadként határolná meg terveink útját A Mit adjunk? — kérdésre további válaszokat nem keresgélünk, mert az eddigi tapasztalatokból nem látszik határozottan, milyen irányban vinné előre „az egri nyár” ügyét ha történetesen az Egri Tanárképző Főiskola és a Vármúzeum is teljes súllyal részt venne ennek a nagy horderejű elgondolásnak a megvalósításában. Hol rendezzünk ? Eger nem egy lehetőséget nyújt a nagyvonalú szabadtéri rendezvényekhez, kellő szervezési előkészítés és jó időjárás esetén. A főszékesegyház lépcsősora (gondoljunk az országos dalosünnepekre!), a Líceum udvara — még ebben a sivár, fátlan-parkosítatlan formájában is — a Dobó tér, a két szálló által bezárt és harmonikusan kiképezhető parkrészlet kínálja a megoldásokat Az akusztikai hibákon, ha vannak egyáltalán ilyenek, ezeken a helyeken viszonylag könnyűszerrel lehet segíteni. Ha azonban arra gondolunk, hogy az egri nyárnak sajátosan egri karaktert kell adnunk, és ha azt keressük, hogy a történelmi levegő hol segít, minden erőltetés nélkül a közönségnek a szokványostól elütő, hangulatilag sajátosan egri élmény megszerzéséhez, akkor az egri várat, ott is a Vármúzeum udvarát Másodlagos érvek szólhatnak e megállapítás ellen. Az udvar zárt négyszöge, a színpadként jelentkező földszinti és emeleti folyosó nemcsak lehetőségeket kínál, de elindíthatja a képzeletet dramaturgokban, pódium-műsorok szerkesztőiben és azokban, akik az igényesebb elgondolásokat szeretnék valósággá váltani az egri augusztusi estéken. Kikkel valósítsuk meg az ,,egri nyarat” ? Eger zenei élete fejlődésben van. Nemcsak a szimfonikusok munkája érik be lassan egész estéket betöltő koncertekké, nagyobb énekkarok, kamaraénekkarok, kisegyüttesek, kvartettek, esetleg szólisták is adódhatnak az elképzelt programhoz. Az irodalmi műsorok fejlesztése a színház tevékeny rész- vételével elképzelhető. De azzal nem szabad átitatnunk magunkat, hogy — legalábbis egyelőre — helyi erőkkel meg lehet oldani Egerben egy hagyományt szülő, Szeged, Pécs, Esztergom, Gyula, Szoboszló, Kőszeg, Sopron, Debrecen nyári elgondolásait elérő egyhónapos műsort. Szélesebb körű, alapos előkészítés kell! Az idei nyár néhány lelkes népművelési szakember munkáját jelentette még és a kísérletezést! Ha azt akarjuk, hogy felfi gyei jenek művészi szándékainkra, és nemes versenyre akarunk kelni az egri bor zamatéval, a történelmi nevezetességek lenyűgöző hatásával, akkor határozott profilt és művészi rangot kell adni az egri nyárnak. Sok munka kell hozzá és anyagi áldozat sem kevés. Ez az egri nyár több lehet* koncepciójában több is, országos dalosünnepeinknél. Ha ez így van, az arányok már adottak. Így kell hozzáfogni is! Farkas András Már régóta furdalta az oldalamat a kíváncsiság: mire képes az ember, ha — békében hagyják? S nemde, ha egy újságíró kíváncsi... mindennek vége. Ha viszont nem kíváncsi* az újságírónak vége. Eme nagy filozófiai felfedezés után hatá-; roztam el, hogy nyakamba veszem a világot. Pontosabban annak is az északi részét. Elutazom Svédországba. Miért pontosan oda. Roppant egyszerű. A svédek idestova százötven éve nem viseltek háborút S ha valahol, hát ott alaposan meggyőződhetem az ember békebeli képességeiről* — s onnan kaptam meghívó levelet! Habozás nélkül frigyre léptem tehát az IBUSZ-szál. S megkezdődött a nászút Reggelenként bementem sorba állni. Estefelé kijöttem. Szépen teltek a mézeshetek. Már egészen belejöttem* sőt megszoktam. A megszokás azonban — mint azt a bölcsek állítják — magában hordozza az unalom csíráit. Amitől féltem* be is következett Megunt az IBUSZ. S egy szép napon útilaput kötött a talpam alá. Tarisznyámba pakolt néhány dollárnak becézett hamuban sült tották a lopást, viszont ha valakit lopáson értek, irgalmatlanul megbüntették. Ismeretes a spártai kisfiú esete, aki rókát lopott és azt a kebelébe rejtette. A lopást addig tagadta, amíg a róka lyukat nem rágott a mellén és össze nem esett Spárta törvényei, drákói intézkedései rég feledésbe vannak már, bár itt-ott mintha még kísértene az ókor. Tamaleleszen több községi vezető arról panaszkodik, hogy az utóbbi időben elharapóztak a lopások, az emberek szégyen és bűntudat érzete nélkül nyúlnak a közvagyonhoz. Ez ügyben nem lenne helyes egy egész falut vád alá fogni, de sajnos, az igazsághoz tartozik, hogy Tamaleleszen évente több mint mésfélszáz tetten ért lopás történik. — Aki nem lop, gyámoltalannak tartják... A szövetkezet elnöke megdöbbentő eseteket sorol. Elmondja, hogy az emberek a cséplőgép alól fényes nappal félzsákonként akarták hazahordani az ocsút Éjszakánként egész keresztek tűntek el a gabonaföldekről és előfordult, hogy a lábon álló gabona kalászait sarlóval levágták. Egy-két kazal szalma úgyszólván minden évben eltűnik és ha valakit tetten ér a mezőőr, vagy éppen az elnök, azt mondja: — Jogom van lopni, mert bent van a földem. Később arról beszélgetünk, hogy azokat, akik sorozatosan hozzányúlnak a közös vagyonhoz, név szerint kellene bemutatni a falu előtt. — Nem lenne semmi hatása. Itt nem szégyen a lopás, hiszen lopják az erdőt, a szövetkezet terményeit is. Tamaleleszen a lopás, az ügyesség és a leleményesség közös fogalmak. — Milyen intézkedéseket hozott a tsz ellenőrző bizottsága? A válasz meglepő. — Semmilyet. Nincs is ellenőrző bizottság, hiszen egyetlen ember nem akad a faluban, aki az elnökséget elvállalná. A lopásokkal szemben egyes vezetők maguk is elnézőek és csak vállrándítással nyugtáznak egy- egy esetet A szövetkezetét most a birkaeset foglalkoztatja. Elveszett ugyanis az erdőn 15 birka. Keresik Hevesben, Nóg- rádban, de nyomukra nem akadnak. Tamaleleszi „specialitás” a levágott fülű birka is. A juhok fülét nem azért vágják le, mintha azokat valavolna — de zuhogott az eső is. ★ Ha az ember külföldre megy. nem tudhatja előre; milyen veszélyek leselkednek rá. Legjobb, ha minden eshetőségre számit. Nos* én számítottam. Vittem magammal néhány puskát. Természetesen nem a váriamon, hanem a mellényzsebben. Mielőtt ugyanis útra keltem, bepillantottam kissé a svéd nép történelmébe. Az ember sohasem tudhatja, mikor kerül szóba a harmincéves háború* tehát jó* ha felkészül. Ne mondja azt rólunk, magyarokról senki, hogy mi barbárok vagyunk* s azt sem tudjuk* mi fán termett az az izé... vesztfáliai békekötés. Ami Svédország világtörténelmi szereplésének delelőpontját jelenti. A *,zordon észak népének” katonái világraszóló csatákat nyertek. A svéd lobogó győzelmesen lengett a Rajnától a Visztuláig! Egész Európa egy királynőre függesztette a szemét, aki az ifjúság, a hatalom és a győzelmek hármas dicsőségében ragyogott S ez a királynő Krisztina volt, Gusztáv Adolf leá ~va. El ész Európa a lábai előtt hevi irt, csoda-e, ha engem is meghódított. Már csak az apjárni értékes gyűjteménybe helyeznék, vagy ez lenne a divat, hanem azért, mert a szövetkezet juharnak füle tetovált és „jegyzett” birkát lopni mégiscsak veszélyes. A napokban az egyik háztól birkabőrök kerültek elő. Levágott fülekkel ... Most a kukoricaérés idején veszélyben van a közös termés is. Tavaly egyetlen éjszaka egyetlen kukoricatáblából 770 cső kukoricát vittek el, nem is szólva a babról, a többi kerti veteményröl. A község vezetői megdöbbentő eseteket mesélnek el, amelyeknek hallatára az az érzése az embereknek, hogy itt a vezetők is tehetetlenül állnak szemben a tényekkel. Az iskolába is elmegyünk. Ebben az ügyben érdemes meghallgatni az iskolaigazgató véleményét is. — Hozzányúlnak-e a gyerekek egymás holmijához? Hogyan vélekednek a közvagyon megkárosítóiról ? Az igazgató válasza érdekes: az iskolában csak elvétve fordul elő lopás. Olyan eset viszont már nem ritka, hogy a gyerekek maguk is bűnösek mezei lopásban és a rendőri nyomozás az iskolában ér véget. — A szülők a gyerekekkel lógatnak... A képhez hozzátartozik, hogy a tarnaleleszi termelőszövetkezet tavaly munkaegységenként 28 forintot osztott és tízet tartalékolt A faluban részes művelés van és mind tavaly, mind az idén bőven jutnak terményhez, természetbe- niekhez a tagok. Nem lehet teval és vele foglalkoztam, XII. Károlyra, meg a többiekre, pedig azok is voltak valakik, csak fittyet hánytam. Krisztina, az igen. Az volt egy nő! Még az asszonyok is elismerték. Metteville asszony* egy szellemes francia udvarhölgy mondta róla: ;,A svéd királynő olyan,' mint a fontainebleaui-kastély, ahol minden nagyszerű, szép, pompás* de minden rendkívüli, rendellenes.” Krisztinának már a születése is zavart okozott. Az egész udvart csalódás fogta el, amikor megtudták, hogy Gusztáv Adolfnak — akinek többi gyermeke meghalt, a trónnak nem volt örököse — leánya született Mindenki fiút várt és lány lett. Csak a hős apa vigasztalódott meg: „Ne búsuljatok — úgymond —, a leány lesz nekünk annyi, mint egy fiú. Esze lesz, mert máris valamennyiünket rászedett. A lányt — alig kétéves korában — az apja egy alkalommal a kalmári várba vitte. A várparancsnok nem mert tüzet vezényelni, attól félve, hogy a gyermek megijed. A király mosolygott: — Lőjön csak bátran! Katonalány, szokjék a zenéhez ... Krisztina hozzá is szokott. Egy hát szükségük arra, hogy az önmagukét, a közöst lopják meg. Valaki érdekesen magyarázza az itteni helyzetet: a leleszi nép csempészéssel foglalkozott a múltban. A vérükben van az üzlet, a lopás is. Lehet, hogy ez a megállapítás túl erős, biztos, hogy nem is fedi egészen a valóságot, de a közhangulat kétségtelenül az: aki ügyetlen, ne lopjon. — Lopni szabad, csak észre ne vegyék — ilyen fura „spártai” erkölcsöt vallanak jó né- hányan. És ez a legszomorúbb. Ezt viszont tétlenül nézi, ez ellen harcba nem szállni szívós munkával, neveléssel, ha kell, adminisztrációs eszközökkel is, vétkes mulasztás. A község vezetőinek, valamilyen alaposan átgondolt, a fiatalabb és az idősebb korosztályt magában foglaló nevelési tervet kellene kidolgozniuk. Lehet, hogy ez a nevelés* ez a harc, — mert nevezhetjük így is — emberfeletti erőfeszítést, talán eleinte kudarcot is követelne, de előbb-utóbb mégis meghozná gyümölcsét. Lényeges, hogy az iskolásgyerekek már az első osztályban az ábécével együtt tanulják meg* hogy a köztulajdon megkárosítása nem ügyesség kérdése* hanem súlyos vétek a társadalom ellen. Nem könnyű ez a munka, hiszen a tudat, az emberek gondolkadásának átformálásáról van szó. Következetes nevelési programmal azonban Tamaleleszen is lehetne eredményt elérni, itt is gyökeret verhetne ebben a vonatkozásban az új, a szocialista erkölcs. (Sz. I.) alkalommal meglátogatta á hajórajt a stockholmi kikötőben. Egy keskeny pallón — amely hídul szolgált — kellett a hajóra mennie. Flamming tengernagy a segítségére akart sietni, a nagy igyekezetben azonban megcsúszott. Reflex- szerűen belekapaszkodott Krisztina szoknyájába. S a királynőt is a hullámokba rántotta. A mintegy hatvan mér tér mély vízbe. Nagy zavar keletkezett. Egy fiatal tiszti Stenberg hadnagy* habozáá nélkül a vízbe vetette magát: Kimentette Krisztinát, aki utána nyugodt magabiztossággal parancsokat osztogatott a ten-í gernagy megmentésére ... Nemde, milyen különös —a; történelem tanúsítja —, hogyj a svéd nép, amely immáron 150 esztendeje békében él* valamikor a végtelen háborúk sorozatát vívta. Majdnem kizárólag katonanép volt. A csatatéren páratlanok, otthon félbarbárok. S erről az országról Krisztina királynő idejében ugyanazt mondta a művelt! Európa* mint később a II. Katalin Oroszországéról: „C’est du Nord aujourd’ hui nous vient la lumiére”. (..Északról kapjuk ma a világosságot.”) Robogott velem a vonat Sas- sunit felé, s én elégedetten dőltem hátra az ülésen. Ha a svéd történelemről szó esik* lám, nem megyek üres kézzel: Amennyiben felvetődik az északi hadjárat ügye, hát majd kifejtem, hogy... Az ám! Mit is fejtek ki? Lázasan keresgélni kezdek a kis papírszele-:, tekre írt jegyzeteim között. AZ' északi hadjárat puskáját útközben elhagytam. Na, jól nézek ki. Az északi hadjáratról most már csak annyit tudok, hogy Berlinnél még megvolt. (Folytatjukj* ajánlanánk. pogácsát, majd szélnek ereszKÍVÁNCSISÁG — A halakat itatja? — Nem, a békaembereket. BALCZER ElEMÉR: •Történelem a mellényzsebben — Elvesztettem egy háborút L tett Ezt még nem bántam
