Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

Szervita-búcsú —1965

— Amikor építkezni kezdtem, sehogy sem jutottam anyaghoz. Se cserép... se cement. .. Mondtam a feleségemnek: itt már csak Mária segíthet. Úgy is lett. Imádkoztunk, s mikor utána elmentem a TÜZÉP-hez, rakhattam is fel a cserepet a kocsira. Igaz, másodosztályút ... de megjárja. Azóta minden Mária-búcsúra elmegyek... — mondaná tovább, de szomszédja már át is veszi a szót tőle. Termetes asszony, jó beszédű.

az ördög incselkedhetett velem, mert sehol se leltem a rédei asszonyt. Azt mondták, nem is volt ott a búcsúban. De hát nekem Mária mondta. Levelet írtam neki, nem is válaszolt. Olyan látomásom azóta se volt. Hiába jövök már tizennyolcadszor...

— Szüretelni hívtak — mondja egy fekete kalapos férfi —, de összekaptunk a brigádvezetővel, mert szólt a búcsú miatt. Na és? Amikora

A szervi ta-búcsúsok.

Az érdeklődők ily válaszokat kaptak, amikor azt firtatták» hóimét, s mivel jött össze Egerbe ennyi ember erre a verőfényes hétvégére.

— Busszal... Kassáról.

— Zsámbékiak vagyunk.

— Gyalog jöttünk... a papunk is velünk van.

— Nagyrédéről... autóval.

Ahogy az ember nézi a sokaságot, alig hiszi el, hogy ennyi sötét fej kendő van a világon. Valóságos divatbemutató. Egyik kendő elől keményített, a másik palócosan kötött, egriesen szögletes, vagy mátyásán méltóságos, boldogi- asan kaciíántoa

De fekete.

Az utcák, amelyek a szervita-templom körül szűkösköd- nek, szinte ..éjszakára váltanak a sok sötét ruhától, pedig még csak szombat délután van. A gyülekező.

Az árusok már korábban érkeztek. És az egyik asztal mellett, amelyet ezüstszínű feszületek borítanak, üzletre készen áll az árus és... feszülten hallgatja a táskarádión a nemzetközi helyzet eseményeit és a munkásmozgalom problémáiról sugárzott értékelést.

S ez a kettősség, ez a kontraszt végig jellemzője a búcsúnak A hívő áhitat mellett önkéntelen megnyilatkozásaikkal teszik még rejtélyesebbé a búcsúsok annak indokait, hogy mi hozza ide őket évről évre fűben aludni, templomban virrasztani, vég nélkül énekelni, imádkozni, gyalog araszolni a kilométereket?

De közülük is nagyon sokan nem tudnának erre egyértelmű választ adni, hiszen a vallásos áhítat mellett a megszokás, az ifjúkori emlékek, az esemény, az utazás, kirándulás éppoly összetevője ez emberáradat elindulásának, mint a vallásos meggyőződés. Mert például ezen a vasárnapon érte el látogatási rekordját az egri vár is, ahol négyezren fordultak meg a búcsúsok közül.

★

Megáll a Trabant a városi tanács előtt. Az utasok Gyöngyös környéki földművesek. Vadász-székeket csapnak a hónuk alá és kezükben demi- zson.

— Mária igenis tesz csodát. Én még menyecske voltam, amikor először jöttem ide, a szervita-búcsúba. Negyedik órája imádkoztunk, amikor hallottam, mintha a Mária- kép hozzám szólt volna. „Nézd meg az imakönyved”. Hát ... majd elájultam, nem volt a kosaram tetején, ahová tettem. Akkor aztán elkezdtem a stációkat. A kilencediknél mintha szót hallottam volna. „Az a rédei asszony vette el az imakönyvedet, akit két év óta ismersz.” Na, mondom, megkeresem — hadarja a történetet az asszonyság. — De

a a a a. A

Balatonra mentünk, addig se kapáltuk a szőlőt... — méltatlankodik, keresve az összefüggést a két kiruccanás között.

Még elvitatkozgatnak a zsámbéki és abasári munkaegység közötti különbségeken, aztán ki-ki ismerőséhez, templomszegletéhez, vagy kemény párnájú padjához igyekszik™ nyugovóra. Ennek ellenére a templomban alig férni. A falak mentén ülnek, imádkoznak, a mellékoltároknak támaszkodó, álmukból fel-felri- adó asszonyok csatlakoznak az énekhez. Egy gyereket a minoriták templomának padjai között nyomott el az álom. Hagyják. Nem akarják felköl- teni. Különben is hol aludna? A Dobó téren és az utcákon álmatlanságtól kábult, fázós csoportok keringenek az éjszakában. Énekelnek.

Nem szól nekik senki a csendháborításért. Sajnálják őket. Zömükben idős emberek. Búcsúsok.

Így virrad meg a szervitabúcsú hajnala.

Sokszorosított fényképet köröznek a várakozók között. Egy férfi mosolygós arca néz a búcsúsokra, s alatta dicsérő sorok tudatják, hogy a jubiláns búcsús immár huszonötöd- ször vezeti faluja népét a szervita-templom elé.

A nénik hümgetnek rá és dicsérik.

— Szent ember lehet.

Amikor a körmenet eleje

visszaért a templomhoz, a lépcsőkön üldögélő koldusok szinte egy csapásra felrévedtek, előrenyújtva kalapjukat a sokaság részvétére apellálva.

És a pénz hullt, hullt a kalapjukba.

Sajnálatra méltó volt apró seregük, de csodálni való szervezettségük. Amikor egy- egy közülük elindult a szövetkezeti büfé irányába, a többiek gyűjtöttek helyette. Csak azt kötötték a lelkére, hogy nehogy lerészcgedjék, mert akkor fuccs a további „munkának”.

A hangnem különben nem volt közöttük túlságosan illemkönyvbe tartozó, de apró atrocitások az üzleti élet más berkeiben is akadtak. A vizet árusító cigánylányok, gyerekek például ' azzal okozlak közfelháborodást, hogy felnőtt módra szidták azokat a búcsúsokat, akik nem voltak hajlandók kinyitni erszényüket, hogy a vízért pénzt adjanak.

— Hogy mertek a búcsúban káromkodni? förmedt rájuk a búcsús nénik egyike, s akkor kapta a szája elé a kezét, amikor a lendülettől maga is megeresztett egy apró illemtelen szócskát. A gyerekek a búcsúban vett díszes, virágos fakanalat mutattak fel válasz helyett, amelyen ez állt: „Pofa be!”

De nagy sikere volt a kanálfeliratoknál ennek a szövegnek is: s,Csak csókért”. Sokan megvették. Mint a vattacukrot * is, amelyet gépies verklimozdulatokkal készítettek az utcasarkon.

Támolyogva nézte ezt a műveletet a búcsú egy idős férfitagja, aki emígyen mordult fel egy idő múltán:

— Micsoda disznóság. Mustárt nem is adnak mellé.

Nyilván azt hitte, még mindig a lacikonyhánál van.

így szórakoztak az egriek* vendégek a szervita-búcsúban és amikor az este közeledvén elindultak közeli, távoli tájakra, két mozgalmas nap emlékeit, fáradalmait vitték magukkal.

S mögöttük, mint valami karnevál után, tépett papírcsákók, széttaposott dudák, legázolt virágok, dinnyehéjak* ételmaradékok borították az utcákat, tereket.

Az elnéptelenedő utcán egy alig 12 éves kislány karolt fiújába, akinek majd vénáig érő haja furcsa látomásként villogott a lámpák fénykörében.

Űnottan rugdosták a macskakövek között virító színes papírrongyokat és türelmetlenül intették le a sátrak utolsójából kiharsanó intelmet:

— Anci* meglásd, rájönnek. Agyonüt apád.

Ök mentek tovább az elnéptelenedett utcán, furcsa fináléjaként egy kétnapos Ssz- szejövetelnek.

Nem tudom, gondoltak-e arra, hogyan ítélné meg őket az előbb még népes gyülekezet.

De lehet, hogy azzal intették volna le az újabb lyoskodókat is:

— Jövőre megint lesz

csú.;;

És megbocsátás.

Kovács Endre

Párizsi háziállatok nyári tragédiája

Ä nyári vakáció idején a párizsi háziállatokra rossz idők járnak. A külföldre utazó családok nem tudják magukkal vinni kedvenceiket. Párizs környékén több mint 50 vállalkozás működik, ahol macskákat napi 5—8, kutyákat napi 10—15 frank ellenében hajlandók ellátni. Igen sokan persze képtelenek ekkora összegeket áldozni. Ennek folytán az elhagyott kutyák és macskák számaránya a tavalyihoz képest 10 százalékkal emelkedett. 1965. májusa óta Párizsban 2500 elhagyott háziállatot fogtak össze;

700 talált új gazdára, 1800-at pedig kiirtottak.

A francia állatvédelmi egyesület követeli a probléma megoldását. Már évek óta bizonyos hozzájárulást folyósít, amennyiben a háziállat tulajdonosa igazolni tudja, hogy képtelen az állat fenntartásáért követelt összeget megfizetni. Az állatvédő egyesület azonban most azt követeli, hogy a háztulajdonosokat kötelezzék állatbiztosítás megfizetésére és ebből a jövedelemből létesítsenek'további „üdülőket” háziállatok részére.

Hát most van élet azon a Marson, vagy nincs élet? Egyszerűen nem értem a tudományt és művelőit, hogyan hagyhatják az embert korunk legégetőbb kérdésében ilyen sokáig és ilyen teljes tanácstalanságban? En adózó állampolgár vagyok, forintjaim, munkám, aggodalmaim révén jogosan tehetem fel a kérdést azoknak, akiknek hivatásuk, sőt kötelességük a válaszadás: van-e élet a Marson, vagy nincs?

Értsék meg: éjjel-nappal milliókat izgat ez a kérdés, amelynél fontosabbat aligha lehet feltenni, s amelyre a válaszadás olyannyira megnyugtatóan hatna a százmilliókra. Igaz, hogy Vietnamban van egy olyan kis csetepaté, állítólag néhány millióan határozottan kifogásolják, hogy idegenek fecsegjenek bele a dolgaikba, s emiatt néhány százezer számára már nem kell megadni a választ, hogy van-e élet a Marson, vagy sem?

Arról is, hallottam, már

nem is tudom hol, hogy egy Kasmír nevű földi terület, meg valami angol impérium nevű csalfaság miatt történt egy-két atrocitás, amelynek potom néhány ezer áldozata akadt, akiknek ismét nem kell már felelni, hogy van-e élet a Marson, bár ez a felelet, mint mondottam, renkívüli fontosságú .„ A legfontosabb fontosságú! ^

Jé™ tényleg, az is most jut eszembe, hogy nemrég fejeződött be valami Dominika nevezetű szigetféleségen egy tudományos szimpózium, amelynek keretében katonáknak álcázott tudósok bizonyították be, hogy az ember életét nemcsak meghosszabítani lehet, megkurtítani is, — csak beavatkozás dolga az egész. Ezzel kapcsolatban azt is hallottam — nem állítom, hogy így vám, mert tényleg csak hallottam —, hogy néhány ezer ember, azok közül, akik részt vettek e tudományos kísérletben, a leghatározottabban kijelentették,

hogy mostm&r 5ket a marsbeli élet sem érdekli ™ Olyanról is hallottam, hogy egy Pentagonnak nevezett be- hemót épületben, ahelyett, hogy arra adnának választ, van-e élet a Marson, vagy sincs, azzal játszanak, hogyan lehet és hogyan nem lehet megnyomni egy piros gombot ... Állítólag, ha egy piros gombot megnyomnak, nem az történik, hogy a másik oldalon kiugrik egy másik piros gomb, amit megint meg lehet nyomni és így tovább ..., hanem az történik, hogy a Marson megkérdik a tudósoktól*

mondják meg végre nyiltaá

és őszintén:

„Van-e élet a FöldönT’Meg kell mondanom azt is őszintén, hogy rendkívül furcsa és önző természet vagyok: én szeretném megtudni inkább, hogy van-e élet a Marson, mintsem, hogy oktalan és fáradtságos munkát adjunk a marsbeli tudósoknak, keresvén a választ: „Volt-e élet a Földön?” ...™ _______

Hi

szen minden csak azon múlik: kik kapnak előbb választ, '

(egri)

— Jói nézzétek meg a helyet, ahol a kocsi áll, mert ide jövünk vissza aludni — intik egymást a fekete fejkendős asszonyok.

—A körmenet után meg elmegyünk Lillafüredre — biztatja őket a gépkocsit vezető fiatalember.

— Ha már az Isten megadta. Menjünk.

Mármint a kocsit

A MÉSZÖV előtti közben megállítanak egy járókelőt.

— Tessék mondani, hol lesz a mise?

— Nem tudom milyen misét gondol — áll meg mellettük a kérdezett

Mire a trabantosok dühösen:

— No, hogy akkor sohase (tudja meg!

Végül mégis rátalálnak a helyes irányra, s pár perc múlva elnyeli őket a búcsú forgataga.

Teljes a vásár... akarom mondani a búcsú. Ami ebben az utcában történik a sátorok, bódék előtt, az majdnem megközelíti a perzsavásár fogalmát Virsli- és sörillat száll, csalogat a töröfcméz, a verklimódra készített vattacukor, léggömbök kínálják . magukat és keresztek, giccsszarvasok és rózsafüzéreik, dudák, mézeskalács-szívek, tankok, szentképek, tárcák. („Egy tízesért már kapható... és százas van benne.”)

Csak vegyek.

Két szomszéd árus fogadást köt, hogy legalább negyedén túlad portékájának. Míg ez- ügyben csapkodják egymás markát egy gyerek ügyesen elcsen egy apró szentet Az árus édes szeme észreveszi. Egy perc és áll a cirkusz. Az árus leken egyet a gyereknek. Az mentegetődzik, hogy csak nézte a szentet.

Az árus a haja után kapkod. Átkozódik. Pedagógiai vita alakul ki. Lehet-e szentlopásért felképelni egy gyereket? Idős, tanítóformájú úr veszi pártfogásba a srácot.

— Manapság senkinek sincs joga pofozkodni.

A vita tart. Sok szentet emlegetnek ,..

A gyerek gyorsan éli szkol.

De jobb is, mert az este erősen közeledik. A szervita-búcsú élőestje.

Az előénekesek már nyújtott strófáikat ismételtetik a térdeplő, ülő, fekvő, álló hallgatósággal a templom előtt.

„Sír, zokog Mária_ szent fiát siratja.”

. De van, aki a pénze után sír. Mert erre az ünnepi alkalomra nemcsak az árusok érkeznek meg, de a „zsebesek” is. S a búcsúi forgatagban kiváló ■ alkalom nyílik a erszények, táskák megvámolására.

Mert a templom környéke, állandó tömve van. A jó han-' gú előénekes mellett — aki ha-| nyagul támaszkodik alkalmi' szószékre — türelmetlenül áll, fiatal társa. Hajtókáján Ifjúsági a szocializmusért-jelvény. Aj harmadik fokozat. Míg ráké-. rül a sor, az asszonyokat kér-* leli. j

— Nincs időm elmenni egy <

kis szódavízért Ügy ég a gyom-] rom. Adjanak egy pohár vi-< zet. j

Mire a szabadtéri oltár előtt, ülő asszony: (

— Leleszi betegnek viszem, j Szentelt víz. A macskajajt i gyógyítsd mással.' — S ráteszi védőn kezét az ecetesüvegbe zárt szentelt vízre.

A fiú nagyot nyel, sóhajt... és már kezdődik is a fellépése. Magas, nyújtott hangja, még a refrént is énekli. Aztán, amikor kifogy a strófákból, átadja a helyét a következő előéne- kesnek, s az asszonyokat tartja szóval.