Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
Kevesebb létszám több kereset Biztos vagyok benne, hogy a több keresettel mindenki egyetért. De kevesebb létszámmal érjük el a célt? Hogyan, hiszen most sincs elegendő ember egyes munkakörökre. Ha az építkezéseken, vagy gépgyártásban túllépték a határidőt, vagy nem teljesítették a termelési tervet, az indokok között szinte kivétel nélkül szerepel a létszámhiány. De melyik igazgatót, vagy termelési főnököt hallották létszámfeleslegre panaszkodni? Bevallják-e, vagy sem, de nálunk az utóbbi években kialakult az a helytelen gyakorlat, hogy a szükségesnél több létszámot foglalkoztatnak, mert akkor biztonságosabban teljesíthetik a termelési feladatokat és különösebb szervezésre és erőfeszítésre sincs szükség. De ha ennél a gyakorlatnál maradunk, ha mindig a köny- myebbik utat választjuk, akkor ne csodálkozzunk, hogy a fejlettebb országokhoz viszonyítva nálunk a termelékenység szintje és az ipar fejlődésének üteme nem kielégítő. Mi történik, ha laza a munkafegyelem, ha 20 ember közül 3—4 beszélget és rendszeresen lóg? Mire vezet a szervezetlenség, az ütemtelen termelés? Nagy a kísértés, hogy a termelési csúcshoz szabják a létszámot és ennek következménye: egyszer hajráznak, máskor meg munka nélkül csellengenek az emberek. Így szinte „hivatalból” hozzászoktatják őket a fegyelmezetlenséghez, a lógáshoz. Anyagi érdekeltséget a létszámmegtaka- rításra is Melyik vezető vállalja szívesen a feladatot, hogy elküld tíz munkást, mert nincs rájuk szükség? De milyen érvekkel, hogyan győzze meg a csökkentett létszámú műhely munkásait, hogy ugyanannyi bérért végezzék el ugyanazt a munkát? Ezt a fonákságot igyekezett megszüntetni az év elején életbe léptetett rendelkezés, amely szerint a béralap- tnegtakarítás egy részét (általában felét) azok a dolgozók kapják, akik csökkentett létszámmal is ellátják a feladatot. Az anyagi ösztönzés lehetősége tehát adott, rendelkezést hoztak dá, de megyénk vállalatainál élnek-e a lehetőségekkel? A Selypi Cementgyárban hosszabb ideje beteg volt egy munkás. Társai vállalták a rá eső munkát, és ők részesültek a bérmegtakarítás felében. A 4. számú Autóközlekedési Vállalatnál idejében nem tudtak felvenni megfelelő létszámú szerelőt és karbantartó munkást. Csak ideiglenes volt a bérmegtakarítás, annak csak 10 százalékát fizethették ki jutalomként. A Finomszerel- vénygyárban főleg a 17-es és 37-es üzem munkásainak ösztönzésére használták fel a bérmegtakarítást. Az ÉMÁSZ- nál csak szóba került, de még nem éltek a lehetőséggel. Bátortalan kezdés — Mi lesz a folytatás? Akik a zsebükön érezték a bérmegtakarításból juttatott forintokat, azt mondták, hogy jól jött a többlet és várnák a folytatást. Az év eleji rendelkezésnek épnen az volt a szándéka, hogy fokozza a vállalatok és egyes dolgozók érdekeltségét abban, hogy csak a valóban szükséges. munkaerőt foglalkoztassák. De az év eleji kezdeményezések után megtorpanást tapasztalunk megyénk üzemeiben. A munkások többsége nem ismeri a rendelkezést, tehát nem is kutatják, hogy hol, milyen munkakört lehetne összevonni, hogyan lehetne létszámot megtakarítani. Pedig az országos tapasztalatok azt igazolják, hogy ahol a vezetők és a munkások közös elhatározással törekszenek az ésszerű létszámgazdálkodásra, ott a kezdeti sikereket újabb javaslatok követték, lényeges összegekre növekedett a béremelésre fordítható megtakarítás. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy „felefele alapon” jól járnak a dolgozók és nem vallja kárát a népgazdaság. A karbantartóknál, a szerszámműhelyben, a raktárakban és a meósok között nincs nélkülözhető ember? Egyikmásik építkezésünk nem haladna jobban, ha a dologkerülőket és fegyelemsértőket nem vállalnák a becsületesen dolgozók? A vasútnál, a bányáknál és az élelmiszeriparban nem lehetne a létszámot csökkenteni? Az irodák és a köz- igazgatás munkáját nem láthatná el a jelenleginél jóval kevesebb ember? Nem hasznosabb munkát végezhetnének az anyagi termelésben? Egyszerűbb, ösztönzőbb bérezést Ki tudna arra határozott választ adni, hogy a gépgyártás, vagy az építőipar alkalmaz-e több bértételt? De vajon melyik iparág bérrendszere egyszerű, melyiken igazodnak el könnyen a munkások? Egyre több üzemben és egyre gyakrabban halljuk, hogy egyszerűbb és ösztönzőbb bérezést sürgetnek. Arra is tudnánk példát említeni, hogy a jelenlegi megszorítások helyett a létszám- és bérgazdálkodásban az eddiginél sokkal nagyobb önállóságot igényelnek a vállalatok. Kétségtelenül jogos és időszerű ez a törekvés, különösen akkor, ha a termelés és a termelékenység gyorsabb ütemű fejlődéséhez vezet, ha jobb és olcsóbb termelésre ösztönzi a munkásokat. Ügy véljük, hogy már most sem, egyetlen vállalatnál sem mondhatnak le a létszámmegtakarításból adódó béremelések lehetőségéről. A munkásoknak magyarázzák meg ennek jelentőségét. Érveljünk a bérjegyzéken mutatkozó forintokkal. Minden anyagi és erkölcsi ösztönzőt használjunk ki a munkamorál és a munkakedv javítására. De vegyük fontolóra azt is, hogy az anyagi ösztönzés sem csodaszer. Tartós eredményt csak akkor remélhetünk, ha az ösztönzést következetes munkaszervezéssel és állandó műszaki fejlesztéssel kapcsoljuk össze. Dr. Fazekas László Hat vagon gabona terven felül (Nagy András tudósító): Jó terméseredményeket értek el az idén a demjéni Haladás Termelőszövetkezet tagjai. Különösen jól fizetett idén a kenyérgabona, amiből így a tervezettnél többet tudtak értékesíteni a Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalatnak. A demjéniek a jó termésből nemcsak teljesíteni tudták a gabonaértékesítési tervüket, hanem terven felül még hat vagonnal adtak át az államnak. Jó termést hozott, így jó jövedelmet biztosít a termelőszövetkezet számára a gyümölcs. Csupán cseresznyéből három- százezer forint bevételre tettek szert, jóval többet a tervezettnél. Az áruértékesítési tervük teljesítéséhez még hozzátartozik a hízóállat-értékesítés is, amiből ugyancsak jó eredményeket érnek el. Az állattenyésztők 23 hízómarhát hamarosan értékesíteni tudnak és ezt a szállítmányt rövidesen újabb követi. Már az eddigiekből is arra lehet következtetni, hogy a demjéni Haladás Termelőszövetkezet az idén teljesíti áruértékesítési tervét. >*>?w Megérdemlem! Ügy éljek, megérdemlem. s ezt, hogy állításom őszinte, mélyen igaz és önkritikus, a nagy nyilvánosság előtt is kijelentem. Kellett nekem annyit fecsegni, gúnyolódni, intrikálni, humoreszket írni... a televízió nem ver bottal. Megérdemlem! Mert ugye, nekem csak gúnyos szavaim voltak dr. Kildare-ról, meg talán még irigyeltem is, hogy egy vacak jóvágású fiú olyan népszerű legyen... Vagy ott van az Angyal! Volt képem kifigurázni, volt szívem kissé haragudni is rá, mert mindent megtudott. s csodálatos balegyenesei voltak. Megérdemlem! Annyit frocliztam, gúnyoltam őket, hogy egyszerűen faképnél hagytak és megkaptam helyettük a Leclerc felügyelőt... De én ez ellen a felügyelő ellen nem írok ám humoreszket, nem én, egy világért sem, akármennyire is könyörögnek olvasóim... Ez van, ezt ha nem is kell szeretni, de már tudom, hogy milyen fickó ... Ha sokat ugrálnék, mit tudom én, ki jöhet még utána. Az ív lefelé mutat! (—ó) EGY HÁZ - KÉT CSALÁD és tanúk tanúsága A hajnal már a tisztásokon bujkált, de a szálasban még tartotta magát az éjszaka. A völgyek mélyéről nehéz párák szálltak és ettől a párától harmatos lett a fű. A vadász elindult. Puskával a vállán, bottal a kezében ballagott a cserkészúton, szinte hangtalanul. Amikor kilépett a vadászházból, még csillagos éjszaka volt, de feljebb, a gerincen, már derengeni kezdett a hajnal. Megállt. Sehol egy moccanás, egy csörrenés, ami árulkodna, mindenütt csak a mélységes csend. Egy-két perc múlva aztán mégis mintha moccant volna valami, később egy kő végiggurult az omláson. Beállt egy fa mellé és hallgatott. Hosszú percek következtek, majd alig húsz lépésnyire egy agyaras dugta ki a fejét a sűrűből. Máskor már izgalom .szállta volna meg, dörrent volna a puska is, de most, szarvasbőgés idején, minden máslcéppen történt. A disznó eltűnt a sűrűben, majd megszűnt a csörgés is. Amikor tovább indult, a hajnal már a bokrok közül is elkergette az éjszakát és segített a messzelátó is. Hangtalanul lépegetett a kanyargós kis úton. Tegnap este erős bőgés volt, ilyet várt most is, hiszen hűvös volt az éjjel. Madár röppent riadtan az egyik bokor alól s mintha ez lett volna a jel, a szemben lévő oldalon megszólalt egy bi-, ka. Vékony, nyekergő hangon, panaszosan. Kevés idő múlva már a tetőről érkezett válasz. Egy öblös bariton, amelynek a hangjától megdobbant a vadász szíve. Ismerte ezt a bikát, de tudta, az igazi, amit várt, még hallgat. Fél ötkor már három bika bőgött a közelben és hangjukat visszadobálták a hegyek. — Eőő... őőőő... — rázta meg a levegőt egy hang. — Ez az. Az öreg bika, amelyiknek agancsa az igazi trófea. Néhányszor látta már távcsővel, találkozott is vele közelről, de a valódi találkozás mindig elcsúszott valamilyen parányi véletlenen. koncertet kezdte, rendületlenül hangzott és ez, úgy látszik, felbőszítette az öreg bikát. Most már a gyertyánostól feljebb szólalt meg újra, mélyen, öblösen. — Találkoznunk kell — gondolta a vadász — és zajtalanul, óvatosan elindult becserkészni a bikát. A bokrokból riadtan röppentek ki a rigók, egy róka sunyi képpel mentette frakkját a völgy felé. Már lent volt a mélyben, amikor kétszáz méternyire fölötte újra megszólalt az öreg. A hegymászás nem volt könnyű, hiszen egy kőomlás, egy rossz lépés, vagy a puska Hallgatta a hajnali koncertet, amelytől szebbet a vadász szíve nem ismer. A távcső végigpásztázta a környéket, de a keresettet nem sikerült meglátnia. Az első erős bőgés után csak morgott, agancsát verte a gallyakhoz és sűrű kőomlás hallatszott a gyertyános tájáról. A vékony, kis nyekergő hang, amelyik a hajnali koccanása mindent elronthatott. A kölyökbika helyet változtatott és közeledett az öreg felé. Az most már dühös volt és agancsával megint verni kezdte a gallyákat. Várni kellett. A hajnal reggelbe hajlott és a felhőkön látszott, nincs messze már a nap. Néhány perc múlva morgás, rövid robaj és agancscsattogás hallatszott, majd fiatal nyársas menekült völgy felé. Az öregúr egyedül maradt és diadalmas bőgéssel köszöntötte a reggelt. Még tíz lépést kellene előrébb csúszni — gondolta a vadász —, de ebben a pillanatban megpillantotta a bikát, amint élénken figyelt. Várakozásra nem volt idő. Ilyenkor minden másodperceken múlik, hiszen egyetlen lépés, és takarásban a vad. A bika állt és figyelt. A távcső hajszálkeresztje már a lapockáján táncolt, majd megnyugodott és ebben a pillanatban dörrent a lövés. Zúgott, morajlott, visszhangzott a hegyek között, a bika pedig eltűnt nyomtalanul. Nehéz percek következtek. A reménykedés, a kétely percei, aztán a cigarettaszívásnyi idő. Újra csendes volt minden. Elhallgattak a rigók is és a lövés utáni mozdulatlanságban néma volt az erdő. A keresés következett. A rálövés helye, aztán a rubinpiros vérfolt egy falevélen megmagyarázott mindent. Sikerült. Néhány lépésre már ott feküdt a királyi vad egy bokor tövében. Gyönyörű, tizenhatos agancsát úgy tartotta, mintha élne. Ezek a legszebb percek a vadász életében. A győzelem, az öröm percei. És ahogy ott állt a bika mellett — mintha parancsra történt volna — túl a hegyormon előbújt a nap. A nagy, vörös tányér bearanyozta az egész erdőt... Szalay István — Kozmáék Jogtalanul lak-* nak itt, kérem... Mi ezt a há-’ zat megvettük, a bíróság i* nekünk adott igazat — állítj» Ficsor Béláné ... — Nekünk jogunk volt ott lakni, mert... — s újból idé* zi Kozma János a papírra ugyan nem fektetett, de két« ségkívül tanúk előtt elhang* zott ígéretet És Kozmáék fellebbeznek» perelnek és az apósnál lak* nak, Ficsorék tiltakoznak» ügyvédhez szaladgálnak é* foggal-körömmel védik meg« vásárolt házuk jogát t Mind a két félnek igaza van és mind a két fél véteti az igazság ellen, vagy fordít« suk meg a dolgot: mind a kél fél védi a maga igazságát, dft igazukat egyben-másban vi* tatni lehet és kell is. > Lehetett volna ezt máskép* pen is? Kétségtelenül! Emberi szóval, a dolgok legelejéit megegyezni, hogy Ficsorék it beköltözhessenek a tanyáról, de Kozmáék is emberi körül* mények között találjanak új otthont. Hogy ne kerüljön sót önkényes kilakoltatásra, bíró* Ságtól bíróságig futkosásra, ta* núk hadának megidézésére» padlásfeljáró-vitára, amely A legmagasabb bírói testületig munkát ad mindenkinek. A dolog nem ott kezdődött» hogy Várkonyi Mihály meg* nősült, s még csak nem is az a tragédia alapja, hogy meg* halt, mielőtt ígéretét megva* lósíthatta volna. Ez a látszat» a dolgok felszíne! Az emberi bizalmatlanság, a tulajdonjog elkeseredett, mással, senkivel nem törődő egoista védelme» egy letűnt kor ma is sajnos» gazdagon fellelhető kórképé ez, amely mögött, mint gú* nyos és kaján disszonancia ott húzódik az „ági örökösödés” göcsörtös eszméje is. NEM AZON VITÁZUNK most, hogy kinek, mihez van joga Kálban, az Ady Endre utcában ... Ezt, sajnos, most már valóban és egyedül a bí* róság dolga megállapítani. De amiben a bíróság nem segíthet — az a kölcsönös, emberi bizalom. Amellyel elejét le* hetett volna venni a két család szinte Capulet-i és Monta- gue-i gyűlölködésének, mert ebben a gyűlöletben, a perek sorozatában még azok is szem* bekerülhetnek, vagy már ke* rültek is egyjnással, akik csak mint tanúk tettek vallomást... S félő, hogy esetleg tanúságot is tesznek: a gyűlölködés, a régről ittmaradt keserű ízű emberi kapcsolatok ma is fér* tőznek. S ez a tanúság legyen egyben tanulság is! Gyurkó Géza 1965. szeptember 26., vasárnap hangulatú kis karcolat témája; de hogy mégsem íródhat meg . így annak az örökség, a ház, a ■ vagyon talán a legfőbb oka. — És ha megvesszük az ' óvoda céljára, mi lesz Kozma 1 Jánossal? — ezt a kérdést a káli vb-titkár tette fel Várko- nyi Mihálynak, aki szép, nagy kertes házát akarta eladni a községnek. — Nekem azt mondta Várkonyi Mihály, aki a feleségem nagybátyja, hogy lakjam csak a házat, de hozzam rendbe, ha kell, vigyázzak rá és fizessem az adót... Ha eladná, akkor vesz nekem egy másikat, ha kisebb lakást is. így volt az egyezség — ezt Kozma János magyarázza.' 1. — Mégiscsak az én vérem..; Adok nekik 20—30 ezer forintot, hogy hozzákezdhessenek valamiféle építéshez — válaszolta a feltett kérdésre Vár- konyi Mihály. A TANÄCS megindította útjára a papírokat, s viszonylag rövid idő alatt meg is érkezett az engedély, hogy Várkonyi Mihály káli házát óvoda céljaira megvehessék. Ekkor már két napja eltemették a hirtelen meghalt Várkonyit. Kozma tehát lakott tovább, három gyermekével Várkonyi Mihály Ady Endre utcai házában. Közben a felesége beteg lett, aztán ő maga is, úgyhogy jelenleg a még fiatal Kozma János, mint a MÁV szolgálatra alkalmatlan nyugdíjasa él apósa házában. Ficsor Béla Káltól hat kilométerre tanyán lakott. A tanya csak részben az övé, többen vannak testvérek. Ficsor mindent elkövetett, hogy bekerülhessen a faluba, hogy gyermeke kulturáltabb, jobb körülmények között éljen. Kapóra jött tehát, hogy özv. Várkonyi Mihályné eladásra kínálta fel a házát, — „beköltöz- hetősséggel”. Megvette és be akart költözni. De ott lakott Kozma János, aki végtére is feleségén keresztül „ági örököse” volt — így vélte és véli most is — a meghalt Várkonyi Mihálynak és olyan ígérettel is bírt, miszerint kárpótolják, ha el kell hagynia a házat. ígérettel, de papír nélkül. Ez volt a helyzet akkor, amikor Ficsorék végül is a bírósághoz fordultak szerzett joguk védelmére ... Döntés, fellebbezés, újból döntés, amely megosztja a házat Ficsorék és Kozma Jánosék között, mégpedig úgy. hogy újabb fellebbezésre adjon okot: Ficsorék a padlásra csak Kozmáékon keresztül mehetnének fel! A DOLGOT TOVÁBB bonyolítja, hogy Ficsorék — élve a bíróság 60 napot megszabó határozatával —, a 64. napon, amikor Kozmáék nem voltak otthon, szó szerint a szabad ég alá pakolták Kozma János minden bútorát, holmiját. — Történt ez még 1964 I februárjában!-. A PADLÄSFELJÄRÖ ügye fellebbezés folytán a magasabb bírói testület gondjaiba ajánltatott — de az ádáz gyűlölködés, a jogok igazolása, a jogtalanság vádaskodása tovább folyik. Minkét fél esküszik; hogy a másik olyan, aki.- de ezt hagyjuk, ne adjunk újabb lehetőséget és munkát a bíróságnak egy becsületsértési perben. Kozma János kontra Ficsor Béla káli lakosok ügye azonban nem szűkölködik ta- núlságokban sem, a dolognak társadalmi gyökere van, csak ez a gyökér nem a jelen, hanem a múlt társadalmának, a magántulajdon szentségének talajából szívja fel a szellemet, a tetteket mérgező tápanyagát. Ügy mondják, hogy az egész ügy ott kezdődött, hogy két idős ember, akik végtére is meglehetősen magukra maradtak öregségükre, — megismerkedtek egymással a vonaton. Megismerkedtek és házasságot kötöttek! Eddig ez lehet egy kedves, sőt megható
