Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-25 / 226. szám
t A jogász válaszol Ámi a maszeknak megéri... dmaradí jövedelem megtérítése üzemi baleset esetén K. J. olvasónk üzemi balesetet szenvedett és táppénzes állományban van. Kérdezi — a táppénz és a teljes havi bére közötti különböze tét követel heti-e a vállalattól? A 2/1964. (IV. 3.) Mü. M. számú rendelet szerint a dolgozó követelheti a munkáltatótól azt a kárt, amely munkabére elvesztésében, vagy csökkenésében jelentkezik. Az elmaradt taiunkabér megállapításánál az átlagjövedelmet kell figyelembe venni. Az átlagjövedelembe az olyan rendszeres szolgáltatás nem számít be, amelyben a dolgozó csak a munkavégzés esetén részesülhetne. (Pl. védőétel, védőital, munkaruha, védőruha, stb.) Az eseti jellegű jövedelem sem alkalmas az átlagjövedelembe való beszámításra. (Pl. célprémium, jubileumi jutalom). Az a juttatás is számításon kívül marad, amelyet a dolgozó költségtérítés címén kapott. Ha a dolgozó elmaradt munkabére meghatározott összegű havidíj, akkor a sérelem előtti legutolsó havidíját, ha pedig változó összegű munkabérben részesült, abban az esetben a megelőző hónapban, illetve hét napot meghaladó időszakra eső elszámolás esetén tizenkét hónap alatt elért jövedelmet kell figyelembe venni. Olvasónknak tanácsoljuk, írásbeli kérelemmel forduljon munkahelyének vállalati döntő- bizottságához, és kérje a táppénz és átlagkeresete közötti különbözetet. Rövid leveléből az állapítható meg, hogy jogos az igénye. Munkaviszonyban nem állók betegségi biztosítása Nyugdíjas vagyok. Önálló keresettel nem rendelkező testvéremet is eltartom. Kérdezem — jár-e az én jogomon testvérem részére társadalombiztosítási szolgáltatás? Gy. K. olvasónk kérdésére közöljük, hogy a nyugellátásban részesülő személy és családtagja, a biztosítás szolgáltatásaira ugyanazzal a feltételekkel és mértékben jogosult, mint a munkaviszonyban álló dolgozó és családtagja. Családtagnak kell tekinteni azt a 60. életévén felüli személyt is, akit a nyugdíjas közös háztartásában tart eL A biztosítási szolgáltatásokra nővére, minthogy keresete, jövedelme nincs, jogosult. Arra a kérdésre pedig, hogy be kell-e előzetesen az igényt jelenteni a társadalombiztosítási szervnek, közöljük, hogy ilyen kötelezettség nem áll fenn. Amikor nővérének ilyen igénye felmerül, nyugdíjas igazolványával és lakóbizottsági igazolással bizonyítsa, hogy a betegellátásra szorulót közös háztartásában tartja el, és annak semmiféle keresete, jövedelme (nyugdíja) nincs. Ezt az igazolást általában három hónap után meg kell újítani. Az igazolás alapján a családtag naptári évemként 90 napon át jogosult a betegségi biztosítás keretében díjtalan kórházi ápolásra, egyéb betegségbiztosítási szolgáltatásokra — természetesen táppénz és egyéb segélyek kivételével. Más vállalathoz kirendelt dolgozó kárát ki köteles megtéríteni ? S. A. olvasónk írja, hogy a sütőipari vállalatnál van alkalmazásban és ideiglenesen kirendelték egy másik vállalathoz. Balesetet szenvedett. A két vállalat között véget nem érő levelezés folyik a felelősség kérdésében, a dolgozó azonban a mai napig sem kapott egy fillért sem. Olvasónk kérdezi — hova forduljon panaszával? A Munka Törvénykönyve rendelkezése szerint a dolgozó más vállalatnál is köteles munkát végezni, ha azt a vállalat igazgatója elrendelte. Ebből pedig az következik, hogy a dolgozó munkáját a másik vállalatnál is a kirendelő vállalatnál fennálló munkaviszonya alapján végzi. Ha ilyen körülmények között, a dolgozó munkakörében eljárva kárt szenved, az ebből eredő igényét a kirendelő vállalattal szemben érvényesítheti, mintha a kárt a kirendelő vállalat okozta volna. Természetes azonban; hogy a kirendelt vállalat a másik vállalattal szemben megtérítési igénnyel léphet feL Panaszával a kirendelő vállalat munkaügyi döntőbizottságához forduljon. t j , | Táppénz megvonása italozás miatt Cs. M. olvasónk írja, hogy megvonták tőle a táppénzt, mert betegállomány alatt italozott. Kérdezi — jogos-e a társadalombiztosítási szerv intézkedése? A dolgozók betegségi biztosításáról szóló rendelkezés kimondja, hogy korlátozni kell a biztosítás szolgáltatásait azzal szemben, aki gyógyulását késlelteti, vagy pedig az orvos utasításainak nem tesz eleget. Ilyen esetben a táppénzt is meg lehet vonni. Mivel leveléből nem tudtuk elbírálni, vajon indokolt volt-e a táppénz megvonása, személyesen is eljártunk ügyében. Megállapítottuk, hogy olyan betegség miatt van betegállományban, amelyre a legcsekélyebb szeszes ital is ártalmas. Kezelő orvosa is felhívta már többször figyelmét, hogy ne igyák, ennek ellenére a betegellenőrök több esetben a kocsmában találták önt meg. Ilyen körülmények között teljesen indokolt és jogszerű volt a társadalombiztosítási szerv intézkedése. NEM A FOGLALKOZÁS ritkasága, hanem az ebből eredő furcsaságok miatt kerestük a minap Tiszanánán Kovács Jánost és Erdélyi Jánost. Mindketten iparengedélyt kértek és kaptak fuvarozásra, mert a helybeli földművesszövetkezet nem biztosítja a helyi szállítások lebonyolítását, a tsz foga- tosainak pedig mindennapra akad bőven munkájuk a 14 ezer holdnyi közös területen. A földművesszövetkezetnek évekkel ezelőtt ugyan volt két lófogata, de eladták, mert úgy találták, hogy a lótartás és fu- varoztatás nem fizetődik ki. — Az iparengedélyt meg kellett adnunk, mert szállítani- való mindennapra akad a faluban — magyarázzák a község vezetői: Pállal János tanácselnök és Visnyóczki Antal vb-titkár. — Itt van a TÜZÉP- telep, a malom, a szikvízüzem, nem is beszélve a földművesszövetkezetről és a tanácsról. Mi is sokat fuvaroztatunk a két maszekkal különböző építkezésekhez. Így állíthatjuk: kifizetődő ez a munka, sőt még újabb iparengedélyes fogatos is jól megélne fuvardíjaiból. Megtudjuk azt is, hogy Kovács János több éve végzi ezt a munkát, míg Erdélyi János csak ez év áprilisától. Kovácsnak hat gyermeke van, elkel a pénz. — Éppen ott jön — mutat ki az ablakon a tanácselnök. — Lassan a tarisznyát is fel lehetne már akasztani lovainak kiálló csontjaira. Az úton valóban két „csont és bor” ló poroszkál. Gazdájuktól arról érdeklődünk, mennyit tud keresni? — Ma még nem volt fuvarom, de ennek ellenére mindig akad valami szállítanivaló, — magyarázza. — Ha jól kijön a lépés, átlagosan megvan naponta a 250—300 forint is. Fuvaronként 30 forint a tarifa. SZÁMOLGATUNK. Lótartás napi költsége 100 forint körül van. Tehát tisztán marad 150—200 forintja — mindennap. Ha lóadót (2000 forint évente), s a 33 százalékos jövedelemadót is arányosan elosztjuk, kijön a napi száz forint kereset. És ez biztos pénz, nem is tagadja, hogy a havi 2500 forintja megvan. Hasonlóképpen nyilatkozik Erdélyi János is, bár a végén szomorkásán hozzáteszi, hogy nem érti az illetékeseket, mim ként lehet az, hogy Kovácsnál« most is tízezer forint adót töm röltek el, de már az* újabb hátraléka is több ezer forint. Nem fizet jövedelemadót. Mégis engedik fuvarozni nemhogy bevonnák az engedélyét. A tanácselnöknek az a véleménye, hogy a maszeknak megéri, miért ne érné meg a földművesszövetkezetnek is. — Nekünk nem kifizetődő — mondják a földművesszövetkezetiek és a főkönyvelő még hozzáteszi: Kovács 1830 forintot, Erdélyi pedig 684 forintot keresett a szövetkezetből az utolsó hat hónap alatt. Különben is van egy traktoruk, azzal szállítanak. A földművesszövetkezet a fogatoknak csak kevés munkát tudna biztosítani, a jövedelem nagy része a lakosságtól származik. Ez így van! De nemcsak a földművesszövetkezeten belüli fuvarokra gondoltak a falu vezetői, amikor azt állítják, hogy kifizetődő a fuvarozás, hanem a községben előforduló összes szállításokra is. Tekintettel arra, hogy az fmsz a helyi lakosság teljes kiszolgálását tűzte ki célul, vajon miért nem akar itt is segíteni? A teljes kiszolgáláshoz nemcsak a kölcsönző boltok létesítése tartozik, hanem a fuvarozás biztosítása is. A KÉRDÉS TEHAT mindenképpen jogos: ha a maszek, nak megéri, miért ne érné meg a földművesszövetkezetnek? Fazekas István Ötletes könyvkiadó A milánói Bempiani könyvkiadó a következő kérést csatolja kiadványaihoz: „Kedves olvasó, ha nem tetszett & könyv, adja át másnak: az ízlések különbözők és egyáltalán nem kizárt dolog, hogy valaki más talán jobban értékeli. Ha viszont tetszett, ne adja kölcsön senkinek. Ezzé# nem tenne jó szolgálatot a szerzőnek. Inkább buzdítsa barátait, hogy ők is vásároljanak egy példányt.8 (Dr. M. X Heti rajzos kommentár ***r. ' €\rí ^ UTÓSZEZON — Tejföllel parancsol ják a paprikás csirkét, vagy anélkül? (Mészáros András rajza) DOKUMENTUM REGÉNY l FORDÍTOTTA-. PETŐ MIKLÓS r 6. A szám egyébként Alekszandr Krasznovsz- kijé, aki a fizika-matematikai tudományok doktora s hosszú évek óta él ebben a lakásban feleségével,' Valentyina And- rejevnával, anyósával, Anto- nyina Dmitrijevna Verescsa- ginával és Vlagyimir nevű fiával, aki egyetemi hallgató. A Krasznovszkij család utáni érdeklődés Roscsinnak a legkisebb alapot sem adta ahhoz, hogy bármilyen formában még csak gyanúsíthassa^ ezeket az embereket. Rendes, békés család. Node hogyan került a telefonszámuk Sklyton- hoz és miért? Elhatározta, hogy elmegy Krasznovszkjj- hoz, beszélget vele és megkísérli, hogy kifürkésszen valamit, ami világosságot deríthet érre a kérdésre. A' férj és feleség már várt i*á. Roscsin mindjárt a tárgyra tért: ,,Egy külföldinél, aki iránt államvédelmi szerveink melegen érdeklődnek, megtalálták az önök telefonszámát. Nem tudnának-e nekünk segíteni abban, hogy megtudjuk, miért került hozzá ez a telefonszám? — Fogalmam sincs róla tront vállat Alekszandr Krasz- hovszkij. — Sok külföldi tudóssal vagyok ismeretségben, de nem emlékszem, hogy bár4 MPim&G 1965. szeptember 25., szombat / melyiknek is megadtam volna a telefonszámomat. Nem csinálnék belőle titkot, de egyszerűen nem volt erre szükség. Egészen közeli barátom nincs a külföldiek között. Őszintén szólva nem tudom, hogyan segíthetnék. .. — Nem emlékszik, hogy valamilyen külföldi felhívta volna az utóbbi * időben? — kérdezte Roscsin. — Pontosan emlékszem. Nem hívott senki. — Családtagjain kívül valaki más is használja ezt a telefont? — Nem használja senki.' — És valaki azok közül, aki gyakran felkeresi önöket? — Sok ismerősünk és barátunk van — tárta szét karjait Alekszandr Krasznovszkij —, de úgy tudom, mindegyiknek van saját telefonja. — Az egyetlen talán Ljuba néni — szólt közbe a felesége. — Igen, Ljuba néni az édesanyám testvére, vezetékneve Sabolina — magyarázta Roscsinnak. — Gyakran eljönnek hozzánk, a mamával teázgatnak, elbeszélgetnek. Tudja, az öregeknek mindig van miről csevegni... Ljuba néninek és Valerijnek — a fiának — nincs telefonja. A nagynéném nemrég figyelmeztette a mamát, hogy hívni fogják telefonon, s kérte, hogy ne felejtse elkérni az illetőtől a telefonszámát... — Hány esztendős Ljuba néni? — kérdezte Roscsin. — Ljubov Dmitrijevna hatvanhárom éves. Valamivel fiatalabb a mamánál. — Egy kérésem van önhöz, asszonyom. Ha telefonálnának és a nénjét keresik, rögtön utána hívjon fel, s közölje a megadott telefonszámot. Szeretnénk valamivel előbb megtudni a számot, mint Ljubov Dmitrijevna. Megteszi? — Természetesen — bólintott Kraszovszkijné. — Ha szükséges, természetesen — tette hozzá a férje. ... Roscsin Kraszovszkijék- től lefelé jövet gyalog ment tovább. Gondolkodnia kellett Ljubov Dmitrijevna, a hatvanhárom éves asszony. — L. D. Sabolina — volna a kém kapcsolata, összekötője? Butaság. De mit is tud róla? Egész életét Moszkvában élte le, soha sehol nem dolgozott, három esztendeje temette el a férjét. Mérnök fiával él együtt... Képzelem, hogyan kacagnak majd a fiúk, ha megtudják a titokzatos L. D. kezdőbetűk rejtélyének megfejtését. Fantáziálás, nem más. Tehát van egy másik, L. D. kezdőbetűs embert kell keresni, vagy... vagy Ljubov Dmitrijevna „fedő figura”, valaki „feketén” felhasználja az öregasszonyt. Kraszovszkijék lakása e célra nagyonis megfelelő. Üldögélnek az öregasz- szonyok és teázgatnak'. Békés családi kép. Aztán szól a telefon. Az egyik öregasszonnyal közölnek egy telefonszámot, az pedig továbbadja. De kinek? Keresse fel most Ljubov Dmitrijevnát, beszéljen vele? Ez veszéyes. Hiszen, az,.akinek az akaratát oly vakon teljesíti, itt van valahol a közelben. Megijesztheti az öregasszonyt és mindent elronthat. Abban az időben, amikor Roscsin az L. D. kezdőbetűk titokzatos tulajdonosa után kutatott, Anatolij Prohorovot gyorsított ütemben „derítették fel”. Hamarosan sikerült megállapítani, hogy Anatolij kiterjedt levelezést folytat egy bizonyos rigai Bocsarowal és egy orszki Kuznyecowal, akiknek leveleit részben a Második Tverszkaja—Jamszkaja utcai címén kapja meg, részben Szó- fija Tolcsinszkaja, Távírda utca, címen, vagy pedig a Főpostán levő postafiókba küldik, sőt, még más városi postahivatalokhoz is. „Ez most már több mint érdekes” —. morfondírozott Roscsin. — „Természetesen abban nincs semmi különös, hogy valaki Rigává és Orszkkal levelez, vagy akár Rio de Janeiró- val. De miért kell elmennie értük a Főpostára, amikor nyugodtan megkaphatná a lakásában is? Nos, tegyük fel, van egy szomszédja, aki szereti beleütni az orrát a mások leveleibe és ezért kénytelen poste restante küldetni a hozzá írt leveleket. Akkor meg miért jönnek a levelek több címre? Ez azt jelenti, hogy az illető leplezni akarja vagy magát, vagy levelezését, vagy pedig a levelek tartalmát.. Ezekben a napokban Roscsin tizenhat órát dolgozott naponta. Beleélte magát Prohorov lelkivilágába, igyekezett megérteni a magatartásának bonyolult szerkezetét működtető rejtett rugókat. Maga is átalakult, így szokott ilyenkor történni, mert hiszen a kémelhárító és a színész munkájában van valami közös, ez is, az is, el akar mélyülni a figura jellemében. Mindennap késő éjszakáig ott rostokolt a hivatalában. A Turandothoz már régebbe« vett jegyek kárba vesztek, egyszerűen megfeledkezett róluk. Másodikos fia újjongott; a papa két hete nem nézte meg az osztályzatait. A felesége csak hallgatott, már hozzászokott, korábban is előfordult ilyesmi. Egy napra rá rövid lista feküdt Roscsin íróasztalán, Anatolij Prohorov legközelebbi barátjainak névsora. Azoké, akikkel az utóbbi időben a leggyakrabban találkozott. Mindössze három név állt a listán: Szófija Tolcsinszkaja, Anatolij Inozemeev, Valerij Sabolin. Roscsin felvonta a szemöldökét. Igen, valóban ez a név szerepelt: Valerij Sabolin. Az 1. számú probléma Miért lett Anatolij Proho- rovból hazaáruló? Miért? Bizonyára sok olvasónkban is felmerült már ez a kérdés. Prohorov 1958-ban Moszkvában él, édesanyjánál. Már az első percektől kezdve fürkészi a könnyű, de jövedelmező lehetőségeket. Templomba járt a Távirda utcába. Itt sokat mesélt a papnak az egyházi élethez fűződő régi kapcsolatairól, bizalmába férkőzött és állást vállalt nála, hogy fizetését kiegészítse: az ünnepeken gyertyákat árult, pedig fizetése nem is volt olyan alacsony, 1200 rubel. De ő kevésnek találta __ It t a templomban ismerkedett meg a nyugdíjas Szófija Tolcsinszkajával is, aki régebben német nyelvtanárnő volt Furcsa egy ismeretség volt ez. Az asszony a templomhoz közel lakott, és Anatolij „munka” után rendszerint felment hozzá. Ott étkezett nála. Tolcsinszkaja kitűnően értett a szakácsművészethez. Anatolijnak duplán ízlett a f őzt je: ízletes volt és potya. Beszélgettek. „Tolik még elra- gadóbbá vált, amikor az asz1 szony itallal kedveskedett nef- ki. Visszaemlékezett a régi szép időkre, Párizsra, Mme Miller szalonjára, a Clichy körút látványosságaira. Köz1 ben feltűntek az égen aszput1 nyikok, épült a bratszki erő1 mű, arattak a szűzföldön. Mi1 kor ezekről szó esett, össze1 ráncolta a homlokát: „Olcsó agitáció”. Az asszony megkér1 dezte: „Hát akkor mi az igaz1 ság?” Anatolij így felelt: „Nincs igazság, minden csalás körülöttünk”. Prohorov fütyült a kommu1 nista eszményekre. De milyen eszményt becsült? Talán úgy vélte, hogy a kapitalizmus vi1 lága szebb és boldogabb? Ilyesmi nem világlik ki sem leveleiből, sem vallomásaiból-. Nem, Anatolij nem volt nyu1 gatimádó és nem meggyőző1 dése sodorta bűnbe, inkább; úgy tűnik, a meggyőződés hiá1 nya. A templomból kitessékelték; amikor megtudták, hogy szifi1 liszt kapott „Ez már sok, ked1 vesem” — mondta búcsúzás1 kor Danyila atya. Anatolij kezelésre járt. Aztán küldönc lett a könyvesboltban. Mindig csak egyre vágyott: nagy pénzt keresni. Aztán újra Nyugatra lógni. A kérdés az csak: hogyan? 1963 júniusában turistacsoport érkezett Moszkvába Franciaországból. volt köztük orosz származású is, egy Dubrovsz- kaja nevű nő. Prohorov a Balcsug szállóban akadt össze vele, s megkérte, hogy vigye magával a levelét és adja fel Párizsban. A levél Borja- tyinszkij herceghez szólt, segítséget, tanácsot kért tőle.' (Folytatjuk)
