Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-24 / 225. szám
Akik elsőként csatlakoztak a versenyhez Látogatás a tarnazsadányi Egyetértés Termelőszövetkezetben A karcagi Lenin Termelő- szövetkezet az ország valamennyi termelőszövetkezetét szántási, vetési és betakarítási versenyre hívta ki, az őszi munkák sikeres elvégzése érdekében. A megyében elsőként csatlakozott a verseny- felhíváshoz a tarnazsadányi Egyetértés Termelőszövetkezet. Ellátogattunk a közös gazdaságba, hogyan készülnek a versenyre s eddig hogyan haladtak az időszerű őszi munkák végzésével. A termelőszövetkezet irodájában Pető Béla főmezőgazdász fogadott. — Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen az időjárás miatt a munkák eltolódtak. Most ősszel több időszerű feladatot kell egymással párhuzamosan elvégeznünk. Az is igaz viszont, hogy már a nyár folyamán hozzáláttunk az őszi munkálatok előkészítéséhez. Vetésterületünk 1272 ka- tasztrális hold, ebből 1022 hold búza, 230 hold őszi árpa és 20 hold takarmánykeverék. Ügy tervezzük, hogy a minőség maximális figyelembevételével október 28-ra elvetjük az őszi kalászosokat. Eddig 400 holdat vetettünk el. Az őszi vetések alá 800 holdat szántottak fel erőgépeink. — Ugyancsak végzik a mélyszántást is, mintegy 595 hold már készen van. — Természetesen a szántásokkal, vetésekkel egy időben végezzük a betakarítást is. Már 2500 köbméter silót készítettünk, de 1200 köbméter még hátra van. A napraforgó szedése folyamatban van, ugyanígy az aprómagok cséplése is. — Nagyon nagy gondot fordítunk a szerves trágyázásra is. Éves tervünk 385 hold, eddig 225 holdra hordták ki a trágyát. Ennél a munkánál segítségül kértük a tarnamérai Béke Termelőszövetkezet szerves- trágyaszóró berendezéseit, mi pedig a silózásnál segítünk majd nekik. A két termelő- szövetkezet jó kapcsolatban áll egymással, kölcsönösen segítünk egymásnak a munkák elvégzésénél. Különben a szövetkezet területéről gépek, míg a háztáji gazdaságokban levő trágyát a fogatok hordják ki a területre. Minden lehetséges trágyát figyelembe veszünk a jobb termés érdekében. — Hogyan akarják a versenyfelhívásban előírt időpontokra elvégezni a munkákat? — Elsősorban a jó szervezéssel. Hiszen mint említettem már, több munkát kell egy időben elvégeznünk. Hogy minden zavartalanul menjen, ahhoz jó szervezettség szükséges. Pontosan, szinte óráról órára be kell osztani a munkát. A szervezésen kívül a munkanapokat maximálisan ki kell használnunk, vonatkozik ez most az ünnepnapokra, a vasárnapokra is. Sürgetnek a munkák, nem érünk rá pihenni. Figyelembe vettük és felhasználjuk az anyagi ösztönzés megfelelő formáit is. Gépeinknél a hibákat a lehető leggyorsabban kijavítjuk, hogy ne legyen fennakadás. A legnagyobb része a munkáknak azonban az embereken múlik. Az ő áldozatkész, gondos munkájuk az előfeltétele annak, hogy ne valljunk szégyent a versenyben. Kaposi Levente. — Lemehetnél a piacra és... —i mondta a feleségem szemrebbenés nélkül. — Hogy én a piacra? — Igen, hogy te a piacra — ismételte meg, mit sem törődve azzal, hogy ezt egy férfinek mondta, akinek karján úgy áll a szatyor, mint a milói Vénuszon a farmernadrág. >— Nézd, szivem — kezdtem megmagyarázni kérésének teljes naivitását —, ha hiszed, ha nem, férfi vagyok és egy férfinek nem az a kötelessége a családban, hogy piacra járjon fokhagymáért, meg zellerért, hanem az, hogy óvja, vigyázza családját. Azért férfi. Mert mi az lemenni a piacra? Voltaképpen semmi. Egy szatyor, néhány lépés, néhány forint és néhány kiló... Gye- rekség. Asszonyi ügy. De egy férfi, akinek ereiben Nagy Sándor és Tarzan vére buzog, az más, nagyobb feladatok megoldására alkalmas... — Például? — kérdezte gúnyosan, s elővette a sza- tyort...' — Például — sikított fel bennem az önérzetes tiltakozás — ...például, ha betoppanna egy oroszlán. Egy hatalmas berber oroszlán, hörgő éhségben, zölden villogó szemeivel körülnézne, hogyan faljon fel benneteket, hogyan tegye tönkre egy család nyugalmát, békéjét... Nos, nekem akkor lenne dolgom. Az a férfi feladata, hogy ilyen helyzetben, még egy oroszlánnal szemben, igen, még egy rettenetesen vad és kiéhezett oroszlánnal szemben is megvédje asszonyát. Mint ahogyan azt a neandervölgyi ember tette, s mint ahogy tennie kell mindenkinek, aki férfinek vallja és tartja magát. De piacra, szatyorral?! Nevetséges... — csuklóit el a hangom, mert nyílt az ajtó és belépett rajta kényelmes, nyugodt léptekkel egy oroszlán. Nem volt sörénye. Nős- tényoroszlán volt. — Na, hol az a szatyor... Megyek a piacra — mondtam a feleségemnek és jelezve, hogy nőkkel nincs mit kezdenem, ruganyos léptekkel távoztam az ablakon keresztül. De még hallottam, amint szóba elegyedtek és az oroszlán panaszkodott: — Leo is ilyen... Csak ordítani tud, de a napi kosz- tot nekem kell beszerezni... ...aztán közösen szidtak tovább bennünket. Na, ezt a Leót sem irigylem! (egri) OROK.8EG Egy barátom mesélte, szó szerint adom tovább A DOLOG EGY LEVÉLLEL kezdődött, amelyet a múlt héten hozott a postás. Emma néni reszkető kézzel vetette papírra sorait, amelyekben közölte, hogy mivel mi vagyunk a legközelebbi rokonai, néhány napra eljön hozzánk, hogy megnézze a gyerekeket, másrészt, hogy egy kis meglepetést hozzon nekünk. — örökség! Te jóisten! Örökség vár ránk — futottam Jutkához és fantáziám máris csodálatos képet rajzolt elém. Láttam a két szobát tele új bútorral, a dzsessz-zongorát a sarokban, mint álmaim neto- vábbjá és a garázsban az Opel Recordot, vagy ha az örökség a vártnál mégis vékonyabb lenne, a Skoda Feliciát. Jutka, a feleségem, tenyerével befogta a számat, amikor gondolataimat akartam szavakba önteni. — Pszt... te... Ne kiabálj el semmit! Elvégre Emma néni még csak nyolcvanhét éves és kitűnően bírja magát. Lehet, hogy esze ágában sincs végrendelkezni. — De írja ... írja, fiam, hogy meglepetést akar... — magyaráztam kézzel-lábbal és merészen szőttem tovább az álmokat. Később arra gondoltam, lehet, hogy Emma néni hozzánk akar jönni lakni és akkor .. . megint csak biztos az örökség. Jutka bizonytalanul nézett Vám. és most már ő is kezdett keménykedni az örökségben. Nehezen teltek a napok. Végül is Emma néni megérkezett a déli vonattal. Kivonult elé az egész család. A kislányom virágcsokorral, a legkisebb még a kocsijában várta Emma nénit. — Csakhogy itt vagyok — pi- hegte az idős asszony és feleségem karján a taxiállomás felé indult. — A csomagomat... a csomagomat legjobb, ha magadnál tartod, fiam — szólt nekem. — Annyi lopásról olvas, hall az ember, nem szeretném ha ... A LAKÁS MÁR elő volt készítve Emma néni fogadtatására. Feleségem kaszinótojást csinált, Emma néni kedvenc ételét, délután pedig a madártej következett, amelyet az öreg matróna félóráig megállás nélkül dicsért. Másnap visszazökkent minden a régi kerékvágásba, csak a remény és bizakodás élt bennünk és vártuk a nagy meglepetést, amelyet Emma néni levelében már korábban kilátásba helyezett. — Esetleg egy nagyobb ösz- szeget magában rejtő takarék- betétkönyvet ad — súgtam este lefekvés előtt Jutkának. — Tavaly adta el a házát százhúszezerért. holtig tartó haszonélvezettel és most talán arra gondol... Három nap telt már el teli izgalommal, de minden esemény nélkül. Jutka már azon civakodott velem, hogy ha tényleg örökséghez jutunk, először egy kis családi házat veszünk és az autót majd ösz- szespóroljuk. Az Opelról pedig bátran és férfiasán mondjak le, mert a Trabant is odaviszi az embert, ahová a másik, és annak is négy kereke van... Egy pénteki napon Emma néni készülődni kezdett. — Hazamegyek, gyerekeim — mondta. — Nagyon jó itt nálatok, jól is érzem magam, de tudjátok, azért az otthon, az mégiscsak otthon. — Na, most jön a nagy pillanat — kacsintottam Jutkára Emma néni háta mögött. Most aztán jön a meglepetés. És váratlanul arra gondoltam, hogy Emma néninek talán nem is takarékban van a pénze, otthon esetleg terhére is lehet, valószínű tehát, hogy készpénzt hozott... Szombat reggelre tűzte ki Emma néni az indulást. Jutka kérte, maradjon még hétfőig, de ő hajthatatlan maradt; ' Október 4-1ol: Mégis üzemi ebéd nélkül marad 500 egri dolgozó ! ? Eddig már két alkalommal foglalkoztunk lapunk hasábjain azzal a sajnálatos tény- | nyel, hogy megszüntetik az Egri Városi Tanács épületében lévő konyhát, s ezzel, mint ahogy április 29-i számunkban megírtuk, üzemi ebéd nélkül marad 650 egri dolgozó. Cikkünk nyomán az Egri Városi Tanács vb-vezetői három hónapos halasztást adtak az üzemélelmezési vállalatnak, s így május 15-i lapszámunkban már közölhettük a híradást: „Nem marad üzemi ebéd nélkül 650 egri dolgozó”. Meghosszabbították a felmondást, hozzájárultak ahhoz, hogy az épületben lévő konyha és étterem október elsejéig üzemi étkeztetést biztosítson a dolgozóknak. Május 15-i lapszámunkban azt is megírtuk, hogy az Észak-magyarországi Üzemi Vendéglátóipari Vállalat igazgatója kérdésünkre elmondotta, hogy: „Október elseje után konyhakapacitás hiányában nem tudják biztosítani a 650 dolgozó ebédjét Szerkesztőségi megjegyzésként akkor szóvá tettük, hogy azok az egri dolgozók, akik jelenleg a városi tanács épületében kapnak üzemi ebé- • det, október elseje után sem maradhatnak étkeztetés nélkül. Az üzemi étkeztetés megszervezése, az ebéd biztosítása elsősorban az üzemi vendéglátóipari vállalat feladata. Ez a vállalat profilja — mint a nevéből is következik — ezt a vállalatot kizárólagosan azért hozták létre, hogy gondoskodjék a dolgozók olcsó üzemi étkeztetéséről. „Okóber 1-ig még van idő...” — zártuk sorainkat. ★ Október 1-éig már sajnos, nagyon kevés az idő, s meg kell mondani, hogy az eltelt hónapokban semmiféle érdemleges intézkedés nem történt a dolgozók üzemi étkezésének biztosítására. A városi tanács végrehajtó bizottságának szüksége van a helyiségekre, s ragaszkodik a felmondáshoz, az üzemélelmezési vállalat igazgatója pedig most is megismétli négy hónappal ezelőtt tett nyilatkozatát: „Konyhakapacitás hiányában nem tudják biztosítani az üzemi ebédet”. Október 2-án még főznek a konyhán, szombaton délben még ebédelnek majd az étteremben, s az ételhordó edénykéket is megtöltik a búcsúebéddel. De mi lesz 4-én, hétfőn ...? Lehet ugyan ragaszkodni megállapodásokhoz, szabályokhoz, de jó lenne megnyugtató választ adni a kérdésre: hol kap üzemi' ebédet 500 egri dolgozó? (Jelenleg 500-ra csökkent a létszám). Megismételjük: Nem maradhat üzemi ebéd nélkül ötszáz egri dolgozó! Nem hisz- szük és nem akarjuk hinni, hogy nincs megoldás. Csak az illetékeseknek többet kellene foglalkozniuk ezzel az üggyel. Segíthetne az Egri Vendéglátóipari Vállalat is. Igaz, furcsa közjáték: éppen ezekben a napokban zárják be néhány hónapra a Széchenyi Éttermet, ismét átalakítják. Pedig ott is ebédelhetnének százan, vagy kétszázan is. És ott az Otthon kisvendéglő! Délidőben csaknem üresen ásítozik a nagy helyiség. Miért ragaszkodik az üzemi vendéglátóipari válla-; lat az Otthon kisvendéglő jelenlegi rendszerének fenntartásához? Miért ne lehetne ezt a kisvendéglőt úgy átrendezni, hogy délben üzemi ebédet is adjon a dolgozóknak. Lehet, hogy kicsi a konyhája, lehet, hogy 500 személyre nem tudnak főzni, a szűk helyiségben, de 200-ra, vagy 300-ra igen- -1 És, ha csak százra! Javasoljuk, az illetékesek hívják össze a vendéglátó- iparban érdekelt vezetőket, 9 keressenek és találjanak is megnyugtató megoldást! ötszáz dolgozó mindennapi olcsó üzemi ebédje megér egy fejtörő értekezletet! Az idő sürget, néhány nap és itt az október 4-e, amikor már nem főznek ebédet..; ' I (márkusz) 22 vagon búza átadására kötött szerződést a poroszlói Új Erő Termelőszövetkezet Huszonkét vagon búza Gabonafeldolgozó és Felvásár- átadására kötött szerző- ló Vállalatnak. A szövetkeze- dést az idén a poroszlói Űj Erő tiek a közeljövőben még to- Termelőszövetkezet és eddig vábbi öt vagon búzát adnak el már 35 vagonnal adott át a a kitűnő termésből. Az „elektromos vándorfiatalok” között Mint testet , az erek, az elektromos vezetékek úgy hálózzák be megyénket. A délcegen álló oszlopokon kifeszített dróton áramlik a kultúrát, műveltséget terjesztő, a mozgást, munkát adó elektromos áram. Egy gombnyomás és működni kezdenek a Mátravidéki Fémművek gépei, egy kattintás a fekete bakelit kapcsolón és fehér fény terül szét az íróasztalon, zenét sugároz a ráEste, lefekvés előtt, magához hívta Jutkát. — GYERE BE, LÁNYOM, egy kis beszédem van veled — mondta. Szívem hevesen dobogott. Jutkát elöntötte a forróság és valami delejes idegesség lett úrrá az egész családon. Jutka eltűnt az ajtó mögött. Én idegességemben szalonnával akartam etetni egyéves fiamat, miközben magam is hatalmas katonákat szeltem a kenyérből. Jutka öt perc múlva jött ki Emma nénitől. Jött? Nem! Tántorgott és a konyhában leroskadt egy hokedlire. — Mi történt? Mi volt az ígért meglepetés? Jutka gúnyosan nézett rám: — Tudod mit akart? Egy húszast, amivel hazautazik. Van ugyan százezer forintja a takarékban, de nem akarja ..meg- hiányosítani...” Ha megkapja a nyugdíjat, hiánytalanul visz- szaküldi... Forgott velem a világ. — És a meglepetés? — kérdeztem ingerülten. — Itt van — vágta elém Jutka. — EGY ÖZHlVÓ SÍP. Ez az örökséged. Azt mondja, úgy vigyázz rá, hogy még szegény Adolf bácsié volt és ezzel hívta az őzeket a Retyezátban ... Emma néni elutazott. Az őzsípot otthon a vitrinben tarlom és ha a feleségem új ruhát, vagy egy divatos retikült kér tőlem; mindig belefújok ... mmm pyulaj dió, távoli országokat hozza szobaközeibe a televízió. Ezek az eredmények a munkanapok szorgos villanyszerelőit dicsérik, akik sokszor kemény, szívós munkával ássák az oszlopok helyét és a magasban akrobataügyességgel kötözik a vezetéket. Esőben, fagyban egyaránt. A napokban látogatóban voltunk az ÉMÁSZ Egri Üzletigazgatóságánál és a beszélgetés, ismerkedés közben Simon Antal igazgató többször is megemlítette az ifjúsági KISZ-brigád munkáját. — Még a nyáron történt — említi az igazgató —, ezek a fiatalok Tarnazsadány és Nagyút között dolgoztak. Primer vonalat építettek a két falu határában. — Kutya meleg volt! A hőmérséklet ezen a napon elérte a harminc-harmincöt fokot. A búzatábla közepén ásták a gödröt. A megszorult meleg még kínzóbbá tette a munkát. Szinte kibírhatatlan volt a hőség! De dolgoztak. — Az eredmény?! — A hatkilométeres szakaszt hat nappal a határidő élőt’; adtuk át. De lehetne tovább sorolni a fiatalok munkáját, eredményeit. — Bár minden brigádunk így dolgozna?! Ezek jóformán- még gyerekek, de száz százalékon alul nem teljesítettek, amióta ifjúsági brigáddá alakultak. Ennyi sok jó hír hallatára kíváncsiak lettünk a fiatalokra. t — Tarnaszentmárián dolgoznak, hálózatfelújításon — kapjuk meg érdeklődésünkre a választ. • S valóban, a falu határában, de bent a községben is, az oszlopokon szorgoskodó fiatalokat láttunk. A véletlen szerencse kedvezett, mert a raktárnak kinevezett házikóval szemben levő oszlopon foglalatoskodott ifj. Laboda Zsigmond, az ifik brigádvezetője, akinek; jeladására gyorsan összegyűltek a fiata- lók. A vállalatnál voltunk ipari tanulók. Itt maradtunk, így együtt, brigádban. S azóta bejártuk a megyét, de még a szomszédos megyékbe is ellátogattunk — tájékoztat az ifjabb Laboda. — Elektromos vándormadarak vagyunk! — kapcsolódik a beszélgetésbe Somodi Béla —, amikor már egy helyben megszoknánk, vagy legalábbis emberséges helyet tudnánk szerezni magunknak, akkor véget ér a munka, szedjük a sátorfánkat és ' indulás tovább. — Két éve esszük a vándorok kenyerét. Már amikor kapunk! Ugyanis előfordul, hogy amikorra végzünk a munkával, már Verpeléten nem kapunk kenyeret, vagy kenyérhez valót. — A szórakozás??! — ösz- szeülünk beszélgetni, vagy vitázni? — Nem veszekedni, csak vitázni. Szakmai dolgokról, mit* hogyan lehetne jobban csinálni. — A televíziót nézzük, vagy moziba megyünk, ha még van jegy és kedv az egész napi! fárasztó munka után. Az ifjúsági brigád a szocialista címért dolgozik. A munkában élenjárnak, a fiatalok megelőzik az idősebb brigádokat, sokat adnak az önképzésükre és otthon, a hét végén* Hevesen, mindig együtt lehet, látni a villanyszerelő brigádot. Már szinte testvéreknek hiszik őket, annyira összeszoktak a munkában és a szórakozásban is. Megvalósítják vállalásaikat* hogy az év végén megérdemelten nyerjék el a megtisztelő* szocialista munkabrigád cí-1 met! (—öcs!) MiPtmÁG 3 1965. szeptember 24., péntek Szegény Leo
