Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-21 / 222. szám
/ Erő és akarat Ä szihalmiak nem adták fel a küzdelmet — Az állattenyésztés és a másodvetés pótolja a víz okozta kiesést — Nyár sem volt, s máris itt az ősz — mondja elkeseredett hangon Krecsényi György, a szihalmi Kossuth Termelőszövetkezet főmező- gázdásza. — Nálunk szinte még mindennap esett ebben az évben az eső és nagy károkat tett ter- melvényeinkben. — Közel 3500 holdnyi területünkből 478 holdat borított el a belvíz és ebből még ma is 33 hold áll víz alatt — folytatja a panaszáradatot Varga Sándor főkönyvelő, s a többiek, a brigádvezetők néma fejbó- lintással igazolják: így van! S aztán sokáig hallgatunk, nézzük az eső csapkodását, es a vele hulló jeget, amely erősen kopogtat a gazdasági épületek cserepein. Majd a mezőgazdász veszi át megint a beszélgetés fonalát. Így tudom meg, hogy ebben a gazdaságban az idén sok kárt okozott a rendkívüli időjárás, nemegyszer veszélyeztette a termelő- szövetkezet termelési tervének teljesítését, a munkák időbeni elvégzését. — Uborkánkat, babunkat, 100 hold kukoricánkat, dinnyénket, húsz hold cukorrépánkat vitte el a víz — sorolja. — A burgonya sem úgy hozta termését, ahogy terveztük, de baj lesz majd az ipari szalmával is, mert 41 vagonnal szerződtünk, de 10 vagonnál többet nem tudunk átadni. Csupán a szalmából 410 ezer forintnyi bevételre számítottunk, de sajnos, nem lesz több 80 ezer forintnál. Így mondják ezt elkeseredetten és csak .akkor enged fel a hangulatuk, amikor a gabonatermésre és az állattenyésztésre kerül a sor. 1982 hold volt a vetett területük, s a búza 12,47 mázsa átlagtermést adott holdanként,! — egy mázsával többet, a múlt évine de az őszi árpa is jól fizetett. Így kenyérgabonából 10 vagonnal többet tudtak átadnia népgazdaságnak. — Amit elvitt a víz, azt leginkább az állattenyésztésből szeretnénk pótolni az év géíg _ magyarázza a főkönyve lő, a szövetkezet „pénzügy- minisztere”, aki elmondja, hogy jól haladnak a hízómarha és hízósertés, valamint a tojásátadási tervük teljesítésévet — sőt, a jövő évi alapanyagot is biztosították mar _ úgyhogy a kétmillió 400 ez er forintjuk meglesz az állattenyésztés után. összevetve pedig már látható, ha nem is az összes kiesést, de egy jelentős százalékát pótolni tudják az állattenyésztésből, a másodvetésekből, a tervszerű gazdálkodással, s a tervezett munkaegységet 1—2 forint hiányában fizetni tudják majd ' az év végén.- — Mindezt a tagok becsületes, áldozatos munkája segíti " eis — mondják a szövetkezet vezetői. — A rendkívüli rossz időjárás ellenére jó volt a munkakedv, az emberek igyekeztek mindent megtenni ter-J veink teljesítéséért S így vari ez most is. Minden alkalmas időt a munkák elvégzésére fordítanak. Szántanak és vetnek, végzik az őszi trágyázást és a betakarítást. Szinte kimondatlanul is érzi és tudja mindenki, hogy ilyen időjárás mellett csak a közös biztosít megélhetést, jövedelmet. S ebben igazuk van. hiszen ha nem közösen, hanem széi- aprözottan, a régi magángaz- dálkódás keretei között végezték volna az idei mezőgazda- sági munkákat a szihalmiak, sokuknak talán még a betevő falatra sem futná, hiszen a víz nagy területeket öntött el. Többjüknek oda lett volna a vetése. De így, amit elvitt a víz, behozza az állattenyésztés és a másodvetés, a közös jövedelemből pedig jut mindenkinek munkája és szorgalma szerint. A szihalmiak az idén saját „bőrükön” tapasztalták a régi és szinte már elfelejtett igazságot: termelőszövetkezetben közös a gond, a kár, de közös a siker, a jövedelem is; nem történhet olyan természeti katasztrófa, amelyen többé-kevésbé úrrá ne tudna lenni a szövetkezet. A szihalmiak lelkes, áldozatos munkáját segítik a járásiak is, különösen a pártbizottság nyújt segítséget, és az AGRO- KER, hogy a nagy elhatározás minél sikeresebben megvalósulhasson. — Ha a traktorosok is magukévá teszik a többiek elhatározását, akkor még jobban előbbre léphetünk — mondják búcsúzóul —, hiszen ezekben a napokban alapozzuk jövő évi eredményeinket is, s nem mindegy hogyan, s az sem, miként sikerül az őszi betakarítással is végeznünk. A nagy károk ellenére bizakodunk, dolgozunk és reménykedünk. Két hónap múlva már tisztábban látjuk, mennyit ért az idei munkánk, fáradozásunk... Fazekas István Bélapátfalván versenyt futnak az idővel Akad hiba a gyárkapun belül is Sok feladat, sok ,baj gyűlt össze az idén a Bélapátfalvi Cementgyárban. Üj bányát nyitottak a Bélkő tetején, mert a régi veszélyes volt és betiltották. Átépítették a kötélpályát. A bányával és a kötélpályával is késtek az idegen vállalkozók, sokat segítettek a gyáriak. De közben lemaradtak a termeléssel. Bélapátfalván több mint hatezer tonna cement és 2060 tonna mész adóssággal zárták az első félévet. Ellenük fordult az időjárás is. Ugyanis száraz időben az új bánya töl- cséres művelése beválna, de az idei rendkívül sok csapadék nem is egyszer összegyűlt a tölcsérben és elöntötte a bányát. Kétszer is súlyos balesetet okozott és ki győzné feljegyezni, hogy hányszor álltak le, nem tudtak követ adni a kemencékre. A cementhátralék majdnem felét augusztus végére ledolrűbb, nem azt diktálja a kötelesség is, hogy ötperces munkával végezzék el a karbantartást? Szép és dicsérendő dolog, ha művelődnek, ha olvasnak a munkások. De ha a munkahelyen teszik ezt az égető, a kötelességre figyelmeztesse társa, vagy a karbantartó lakatos. A szocialista brigádtag, a kiváló dolgozó, vagy az egyszerű pártag legyen igényes saját munkájára, neveljünk példamutatással, de ne vonakodjunk megszólítani a beszélgető asz- szonyokat és azért se restelljünk szólni, ha megsértik a technológiai utasítást. — Legyen szorosobb a kapcsolat a munkabrigádok és főleg a szocialista brigádok között, akkor többre jutunk éa hamarabb úrrá leszünk a bajok fölött — mondta a tanácskozás egyik részvevője. Most kell iparkodni, amíg kedvező az időjárás — hangoztatta egy idős munkás. Mi szükséges ahhoz, hogy a tanácsok és a javaslatok valóra is válljanak? Mi úgy gondoljuk, hogy jobb és eredményesebb műszaki szervezés. Igaz, akadnak olyan embe^ rek, akiknek kedvét szegte a sikertelenség. De ha szakmailag a legjobbak, a legöntudatosabb munkások mindennap elvégzik a rájuk eső munkát, akkor erkölcsi alapot szereznek arra, hogy megszólítsák és biztassák a lemaradókat. Ha mindenki a közös célért dolgozik, ha Bélapátfalván megszüntetik a gyáron belüli hibákat, akkor eredményesebben harcolhatnak a külső bajok ellen és a gyár visszaszer- zi jó hírnevét r. l. Irodalmi hangverseny a szocialista brigádok tiszteletére SZOMBATON este, a Heves megyei KISZÖV-székházának dísztermében irodalmi hangversenyt rendeztek az egri és gyöngyösi fényképészek-fodrá- szok, a Tarnamérai Vegyes Ktsz és az egri üvegcsiszoló szocialista brigád tagjai tiszteletére. Opera- és operettrészletek szólaltak meg néhány kitűnő brigádvezető — többek között Kalauz Józsefné, Novák Sándor és Kévéi Sándor — munkájának elismeréseképpen. Az Operaház szólistái, Raskó Magda, Lorenz Kornélia, Kövecses Béla és Palócz László nem a megszokott össze-vissza- ságban — vidéki „haknik” során gyakori az ilyesmi! — énekelték el a közismert operák egy-egy áriáját. Hangulatilag és témában is egymáshoz közelálló operarészleteket és szerzőket hallhattunk. Bizet és Puccini dallamain kívül — nyilván a hatás kedvéért — énekelte még el Palócz László Verdi Traviatájának híres bariton-áriáját, Lorez Kornélia Mozart Figaro házasságának egyik bájos számát. A Carmenból, a Toscából és a Pillangó- kisasszonyból vett részletek Bizet és Puccini világát varázsolták színfalak nélkül a közönség elé. Az operett-dallamok Strauss Cigánybárójától, Kálmán—Le- hár-egyvelegen át egészen Millöckerig, Planquette-ig és Huszkáig terjedtek, míg a hangulatos ráadással és ismétléssel tarkított hangversenyt Jacobi Leányvásárából vett kettőssel zárta be Raskó Magda és Kövecses Béla. A hangverseny zongorakíséretét az Operaház karnagya, Madarassy Albert látta el. Az elagott zongorán nem adhatott csiszolt játékot. A műsorközlés és ismertetés mindig kényes feladata — nem könnyű az éppen adott közönséghez a megfelelő, kapcsolatteremtő hangnemet és szintet megtalálni — Rdcz György Sándornak jutott. A gyakorlott kon- feransz és szakember hangulatot teremtett. Külön kell szólnunk arról a merésznek tűnő vállalkozásról, hogy egy ilyen „jutalom-hangversenyen” a rendezők Mikes Lillát, mai pódium-művészetünk egyik jeles előadóját felléptették. Toljsztolj Anna Ke- reninájának befejező részletét adta elő a művésznő, majd Kosztolányi Dezső Hajnali részegségét, Browning egy darabját szólaltatta meg a Portugál szonettekből. A KÖZÖNSÉG az első pillanatokban nehezen váltott át az éneklő hangról a próza nyersebb, reálisabb és kevésbé ünnepi hangjára. A Tolsztoj- részlet néhány mondata után Mikes Lilla feszültséget teremtett nagyszerűen kidolgozott, minden szóban a lélektani tartalmat közvetítő szövegmondásával, és teljes hatást ért el. Feloldásul és ráadásul maga. is szükségesnek tartotta elmondani a Browningszonettet. Kosztolányi Dezső lírája — rendkívül muzikalitásával — mindig megfogja a hallgatót, valahányszor értő tolmácsolója akad. A Hajnali részegség túlzsúfolt rímsorozata, alliterá- ciói, az áporodott hajnali ébrenlét és a kezdődő nap vias- kodása az ötvenéves költőben, a gyönyörködés a csillagokat ragyogtató és eltüntető hajnali égben — nemcsak szavak külső köntösében remeklés, az emberi őszinteség mérlegével mérve is az. Ilyenkor döbbenünk rá, mit nem veszünk észre egy-egy nagy alkotás olvasásakor. Mikes Lilla az operett-melódiák közben elmondott egy hindunak címkézett legendát a nő teremtéséről és egy pikáns francia humoreszket a fiatal francia házaspárról, Madeleine- röl és Jean-ról. A fricska- szerűen ható két téma sem csökkenti azt az igényünket: irodalmi színpadot látni, hallani és érezni művészi szinten. Minél többször, mert a szug- gesztív hatású előadók többet mondanak el az irodalomról és művekről egy-egy ilyen műsor alkalmával, mint sok-sok erőltetett értekezés. ENNYIT el kellett mondanunk Mikes Lilla fellépéséről. És az szól a bátor egri rendezők dicséretére is. (farkas) A tarnazsadányi tsz őszi szántási, vetési, betakarítási versenyre hívta ki a megye valamennyi szövetkezetét Szombaton a kompolti kutatóintézetben a Hevesi Járási Pártbizottság és a tanács kukorica- és gabonatermesztési ankétot, valamint bemutatót rendezett. A bemutatón, amelyen részt vett a hevesi járás valamennyi termelőszövetkezetének elnöke, valamint a járási tanácsok elnökhelyettesei és mezőgazdasági osztályvezetői, megjelent Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, Holló Endre, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztály- vezetője, Bíró József, a megyei tanács vb-elnöke, és Vajda László, a megyei tanács osztályvezetője. Sramkó Lászlónak, a Hevesi Járási Pártbizottság első titkárának elnökletével megnyitott ankéton bevezető előadást tartott Szalai György, az intézet igazgatója. Ezt követően a részvevők megvitatták Szolnok megye versenyfelhívását az őszi mező-; gazdasági munkákkal kapcsolatosan. A szolnoki példa nyomán az értekezleten részt vevő tarnazsadányi termelőszövetkezeti elnök szövetkezete nevében őszi szántási, vetési, betakarítási versenyre hívta ki a megye valamennyi termelő- szövetkezetét. A versenykihíváshoz nyomban csatlakozott megyénk egyik legnagyobb termelőszövetkezete: a hevesi Rákóczi Tsz és a pélyi Aranykalász Termelőszövetkezet is. A tarnazsadányi termelőszövetkezet versenyfelhívását, valamint Szolnok megye versenykihívását a megyei tanács mezőgazdasági osztálya a járási tanácsokkal, illetve a termelőszövetkezeti elnökökkel közösen megvitatta. A felhívást holnapi számunkban közöljük. Á gyerek szipog, az apa káromkodik. — Mi a baj? — kérdem. — Átkozott kölyök. Hálátlan. Képzelje el, mondom neki: „Kisfiam, vasárnap szabad vagyok* csinálunk egy jó kis kirándulást.” Ügyis olyan ritkán tudok együtt lenni ezzel a büdös kölyökkel. Mondom neki, felpattanunk a motorra, szép az idő és elmegyünk Szent- kútra. Erre elkezd nekem szipogni, hogy ő nem és nem, mert... Mondom neki, hogy mi az, hogy nem és nem ... Talán nem örülsz, hogy Szentkútra mehetsz az apáddal? S tudja mit mond nekem erre? Nem tudja ... Honnan is tudhatná Van képe azt mondani az apjának* hogy nem jön Szentkútra... Kér- dem tőle, hogy miért nem jössz Szentkútra? ’Erre elkezd bömbölni, hogy ő azért nem jön Szentkútra* mert ő Síkfőkútra akar menni... Kút~. kút, mondta és én erre adtam neki egy pofont. Hát ez a* baj!-Maradunk itthon. Méghogy Jtútr kúti t- 6) A HALÁSZI országúira nyíló kapu felett nincs cégtábla... Arról, hogy mit ölel a kerítés — hatalmas transzformátorok, színes porcelánszigetelők, karcsú oszlopokról összefutó elektromos vezetékek árulkodnak. Meg az épület, s benne a két szolgálattevő János: Szmolka és Misi. A tágas vezénylőterem falán félkörben mérőműszerek, ellenőrző lámpák. Mutatók billegnek, zöld és piros fénnyel csengőszóval üzennek a vonalak. „Elektromos agyközpont”. Áramelosztó. Egészen pontosan: az Országos Villamos Távvezeték Vállalat gyöngyösi al- állomása... Része a százhúsz kilovoltos hálózatnak. Korszerűen felszerelt, messzi környéken egyedülálló telep. — Novemberben lesz két esztendeje, hogy üzemel. Ha jól tudom, valami 35 millió forintba került a létesítése. Heves megyében, most Eger szélén építenek hasonlót — mondja a vándorló Szmolka János. 1950-től dolgzik az OVIT-nál. Azóta bejárta talán a fél országot. Ott volt úgyszólván minden jelentősebb alállomás üzembe helyezésénél. A gyöngyösinél pedig már az alapkő letételekor. — És itt is maradt? — Nem. Csupán viszajöttem egy rövidke időre. Szabó Sándor kollégánk helyett, aki jelenleg tartalékos tiszti tovább- taéjszéscn vesz részt a hondvéd;,udvari” transzformátorokat is. A legnagyobbak súlyra és kapacitásra nézve is meghök- kentőek. Kettő van belőlük. — Negyven megavoltampere- sek... Mindig csak az egyik van használatban, a másik tartalék. Közöttük jókora válaszfal. — Lángvédő. Szükség van rá: ha az egyik tüzet kap, ép maradjon a másik. ??? — Egy emlék Tudja, a trafó környékén meleg van, s ha fáznak, oda húzódnak a verebek. A verebekre meg szívesen vadászik... a macska, Kecskeméten néhány esztende- deje éppen egy torkos macska okozta azt a rövidzárlatot, aminek következtében megsérült a szigetelő, s egykettőre leégett a transzformátor... Az ilyen tüzektől félük mi... Cifra porcelánok, karcsú oszlopok, messze futó vezetékek csillognak a napfényben. Végtelen drótok hozzák, viszik szakadatlanul az energiát s a világosságot. ITT AZ ÁLLOMÁSON, csendben, észrevétlenül, mondhatni névtelenül arra ügyel kilenc ember, hogy ez a harmónia ne szakadjon meg. i. (gyón!) XCPÜmG 3 1965. szeptember 21., kedd gozták és ma már erősen bizakodnak a bélapátfalviak. hogy szeptember végére cementből nem marad hátrálék. A mésznél pontosan az ellenkezőjére fordult a helyzet. Nemhogy fogyna, hanem napról napra szaporodik a hátralék. Pedig a mészüzemben :s vállalták,' hogy október végére egyenesbe jönnek, de a napokban tartott szocialista brigádvezetői tanácskozáson szinte reménytelenül ültek az emberek. Igaz, hiba csúszott a tervezésbe. Ha nincs kő, vagy csak vontatottan és késve szállítják, nehezen boldogulnak a mészégetők és a generátorkezelők. Jogos Huszár Istvánnak, a kőbánya baggerosának követelése, hogy a tervezők sürgősen oldják meg a vízelvezetést. De a hibákért és lemaradásért a gyáriak nem felelnek? Ha a kőbányában üzemzavar van, nincs mindig kéznél a villanyszerelő. Négy órát is állnak, amíg gyalog a helyszínre ér. Mennyi kárt és mennyi újabb lemaradást okoznak az ilyen négyórás kiesések! Ezen jobb szervezéssel és az egyes csoportok jobb együttműködésével a bélapát- falviak segíthetnek. Nem fordult-e elő az utóbbi időben, hogy a mészüzemben szárazon futott valamelyik csapágy? Az égő kemencék mellett nagy a hőség, nem jó dolog ott három óra hosszat javítani. Nem ésszeségnél... Nálunk így szokás ritkán veszünk fel új embert Ha valakit másfelé szólít a kö telessége, vagy éppen betegsége miatt marad távol megszokott munkájától, közülünk akad mindig helyettese... Értem legutóbb két helyről is üzentek. A Balaton vidéki Li- térről, meg innét, Gyöngyösről. Kecskeméti állandó szolgálati helyemről ide utaztam nkább. Kicsit egyéni érdek- oől: a közelben, Jászberényben §1 az édesanyám... Jönnek, mennek a vezetések. BEFELÉ Füzesabony és a Mátra felől, kifelé meg Ecséd, Magybátony, a pipishegyi gyár, a XII-es akna és a város irályába. Ide százhúszkilovolto- ak, innen harmincötösek. ”sak a gyöngyösi városi trafó sáp 22 kilovoltos feszültséget. Ezeknek a vonalaknak a fel- igyelete, a Mátra vidéke zavartalan energiaellátásának a liztosítása jelenti itt a min- iennapi munkát, kilenc ember áltakozó beosztású éjjel-napi feladatát. — Mi csak ügyelünk, figyel- ük az érzékeny műszereket, :arbantartjuk a drága beren- lezést. Ha valamelyik-;vonalon baj van, hibát, üzemzavart jelez a berendezés — azonnal értesítjük a szerelőket. Az elhárítás az ő dolguk — folytatja Szmolka János. — A mi munkánk a rendszeres ellenőrzés. Óránként nézzük a trafókat, mérőváltókat, megszakítókat, s észrevételeinket ezen a nagy tablón — mutatja — rögzítjük. A vonalakon inkább télen van üzemzavar, meg a nagy zivatarok idején. A csengőszó nem mindig hoz „vészt”, leggyakrabban csak kis, ’ múló „hibákra” figyelmeztet: pillanatnyi, néhány perces túlfeszültségre. Az automata ilyenkor önműködően ki-, kapcsol... AZ IMÉNT említett nagy tablóra pillantok. Az íves papíroson kíváncsian azt kutatom: vajon mennyi elektromos áramot fogyaszt naponta a Mátra-vidék? Misi János siet a válasszal: — Pénteken például 170 000 kilowattórát, vasárnap kilenc- venháromezret, hétfőn pedig pontosan 138 130-at mértünk. A vezénylőterem, a relétér, az akkumulátor-szoba és a házi javítóműhely után — búcsúzóul megtekintjük-a hatalmas Látogatás az áramelosztóban Az országjáró - A nagy fogyasztó Mátra- vidék - Macska a transzformátoron
