Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-19 / 221. szám
Heréden az idén már hazai gyártmányú gép szedi a répát EtSÖogon, Kiskörén, Poroszlón és ki győzné felsorolni, iiogy megyénk hány községének halárában szedik a répát. Feri iák, asszonyok ássák, éles késsel a dús leveleket lecsapjak, majd kupacokba, teherkocsikra és vagonokba rakják. Legalább 3000 ember szorgos munkája szükséges ahhoz, hogy Hatvanban és Selypen is folyamatosan termelhessen a két cukorgyár. & mennyi vagon, vontató és teherautó, rakodó- és átvevő munkás dolgozik naponta, hogy idejében a gyárba érkezzék az idei termés. A cukorgyárban már majdnem minden munkafolyamatot gépesítettek. A vagonokból erős vizsugárral Elfa berendezés üríti a répát. A selypiek újítottak az idén, ezt a megoldást alkalmazták a közúti jármüvekre is. , A Hatvani Cukorgyárban a legvérmesebb reményeken is töttett a gyakorlat. Jól sikerült a nagy rekonstrukció, elegendő gőzt ad a most épített második kazán. Nem is jó arra gondolni, hogy mi lett volna, ha a cukorkampány előtt el nein készül az új kazán. Hiszen az idei rendkívüli időjárás miatt összetorlódott minden munka. Javában megy még a konzervgyár, naponta vagonszámra dolgozzák fel a paradicsomot és 245 vagon répából gyártanak cukrot Hatvanban. ■fi j jel -nappal megállás nélkül tnüködik a diffúziós berendezés. Bakti József 13 éve ügyel ;irra, hogy a szeletből a lehető legjobban vonják ki a cukrot Egyetlen örökforgó, hatalmas labirintus a gyár. Óriási kazaA mesebeli király lányát és fele királyságát adja, mert a juhász okos fickónak bizonyult és megfelelt minden kérdésre, sőt még ő tudott olyat kérdezni, amire szégyenszemre a királyi atya koponyájában nem találtatott Igaz válasz. Mert a mesebéli király, vagyhogy in- kább a meséket színesre szövő népi elme nagyon jól tudta, hogy nem az a baj, ha a király esetleg nem tud valamire válaszolni, a baj ott kezdődik, ha a juhász se tud semmire. A királyok lehetnék nagyok, fényesek, gazdagok, de csak akkor, ha a nép minden okosságát nem restek felhasználni. A meséket ugyan a gyerekeknek szánták és szánjuk, de nem árt azért néha a felnőttek társadalma számára sem levonni egy kis tanulságot S ez már nem mese! Hány olyan vezető akadt már, aki egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni be- osztottjai okos tanácsát egyszerűen azért, mert a beosztottja. Es a tekintélyre vigyázni kell! Hányszor fordul elő az életben, hogy egyszerűen presz- tizsokok miatt nem kerülnek bevezetésre újítások, ötletes elgondolások, mert úgymond: hová vezetne, ha mérnöki szintű ötlettel segédmunkás Kopogtathatna sikerrel az újítási megbízott ajtaján... A .király” feladja a kérdést, néha nem is hármat, de többet is, s ha a „juhász” megválaszolja, megkaphatja a fele, vagy az egész munkakönyvét is. Mert a tekintélyre vigyázni kell. De hát mit Is értünk mi ve- zstoi tekintély alatt? S egyáltalán lehet-e, kell-e különbséget tennünk emberi és külön vezetői tekintély között? Egyik Matra alji termelőszövetkezetünk elnöke elmondotta, hogy arra még nem volt szüksége az elmúlt és már nem is kévés esztendő alatt, hogy akár egyszer is hivatkoznia kellett volna elnöki tekintélyére. Olyan emberként ismerték és szerettek meg, úgy és azért tisztelik, ahogyan mint elnök dolgozik. Nem azért mert el- azért, mert minden fontoskodás nélkül, az okos tanácsokat meghallgatva, észérvekkel érvelve végzi nap mint nap a munkáját. Nem bujkál a törvény „előírásai” mögé, ha kedenietien dolgot kell mondani: tudják, ha nem is hangsú- lyozza unos-untalan, hogy az rólam, a szövetkezés törvényeit képviseli az állam és a szövetkezés érdekében •—Azt szeretem, ha okos emberek vannak körülöttem. Az ®e baj, ha okosabbak is, mint en — tette hozzá nevetve egyik üzemünk egyébként jól képzett igazgatója, amikor a vezetői tekintélyről, presztízsről esett szó. Es igaza van. Nem az a jó vezető, dolgozzék bár kisebb vap nagyobb beosztásban, aki .soha egyetlen pillanatig nem lankad bebizonyítani, hogy nála különb, a dolgához, a vállalat, szövetkezet ügyéhez jobban értő ember nincs egész környezetében. Mert vagy képtelen ezt bebizonyítani — s még ez jobbik eset s akkor máris elvesztette emberi, tehát vezetői tekintélyét is; vagy már eleve úgy választja meg munkatársait, hogy szembeötlő legyen a tudás közti különbség. A tekintély látszólag tehát biztosítva van. De hol van biztosítva a mim ka eredményessége, az emberek fejlődése, a belső kontroll, a holnap, a szocializmus érdeke? Sehol. Az ilyen vezető ostoba tekintélyféltésből egy olyan szerv vezetője lesz, ahol neki ugyan talán lehet a falakon belül, de a szervnek, üzemnek az életben már nem lehet tekintélye —, mert minden tekintély legbiztosabb mércéje: a munka sikere! Gyakran, néha már talán únos-úntignak tűnőén hangoztatják a dolgozók meghallga-. tásának rendkívüli nagy jelentőségét. Közgyűlés, termelési tanácskozás, ankétok adnak fúrumot, lehetőséget: keretet! — ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljenek az alkotó gondolatok. Ezekről a tanácskozásokról készülnek jegyzőkönyvek, feljegyzések, ezeken a tanácskozásokon rengeteg- szer bólintanak a fejek, ott fenn, az emelvényen és rengetegszer nem történik semmi: Talán nem is azért, mert a vezetők lebecsülik a dolgozók véleményét, javaslatát, talán nem is azért, mert féltik a pozíciójukat — hanem csak felületességből. Ám a pusztába kiáltott szavak, a visszhangnélküliség óhatatlanul azt az érzést ébreszti az emberekben: hiába szólunk, mert nincs kinek szólni. Neve, beosztása ugyan van, ám valójában ő mégsincs, hisz a szó nem jut el hozzá sohasem. Nos, a tekintély nem az ösz- szevont szemöldökön, az ércesen csengő hangon, a beosztás iránti tisztelet mindenáron való megkövetelésén múlik — hanem az emberen. Aki érti a szakmáját, ismeri és felmérte saját képességeit, aki akar és tud is hallgatni az okos tanácsokra, aki betartja és betartatja a törvényt, elsősorban azonban magatartásának, intézkedéseinek következetességével, helyes érveivel és csak szükség esetén a törvény szankcióival. De azzal is ha kell! Annak van tekintélye, aki nem is három kérdést ad fel, mint a mesebeli király, de mindennap és sokat, hogy hallja és tudja munkatársai véleményét; aki nem fél attól, hogy valamit nem tud, mert éppen az ő érdeme, hogy vannak olyanok körülötte, akik ilyen vagy olyan kérdésben tudnak segíteni, aki a felelősséget nem téveszti ösz- sze a presztízzsel, a törvényt — önmagával. Hogy tévedni rossz, kellemetlen dolog? Ki tagadná: senki sem kívánja, hogy bárki is hencegjen, ha valami ügyetlenséget követett el. De azt senki sem kívánja, hogy bárki is hencegjen, ha valami ügyetlenséget követ el. De azt mindenki elvárja mindenkitől, különösen attól, aki vigyáz a tekintélyére — hogy legyen ereje, bátorsága és az ügy iránti tisztelete annyi, hogy elismerje tévedését, kijavítsa, akár beosztottjai segítségével is. Nem azt becsülik, aki tévedhetetlen, mert el sem hiszikj hogy ilyen ember legyen, hanem azt, aki éppen azért táJ maszkodik dolgozó társai raj hogy minél ritkábban és minél kisebbet tévedjen. S levonja az életből a kellő tanulságul kát! Gyurkó Géza Bj(f4£á* 1 * * * Sl£c€,fisú4c. fJmim') mi irrm = Képzeld — újságolja felháborodottan —, bemegyek az üzletbe és kérek tíz deka felvágottat... Erre szó nélkül rárakják egy darab papírra és úgy mérik le. Mondom, nekem papír nélkül mérjék, mert nem szeretem, ha papírért felvágott árat fizetek... S erre tudod mit mondott az eladónő? Nem fogod elhinni! „Uram, ha van képe két fillérért szólni, akkor majd én kifizetem maga helyett..Ezt mondta. Nekem. Most álljak le vele vitázni, hogy az én két fillérem az enyém és sok kicsi sokra megy...? — Kezdődik a megbeszélés! « Na gyerünk... Milyen álláspontot foglaljunk el? Én azt mondom, hogy a fenébe vitatkozzunk nyomorult százötvenezer forintért... Nem hal bele a szocializmus, nem igaz? (-61 reózÍA Naponként 2600—2700 mázsa hófehér kristálycukrot cső- tagolnak Hatvanban. Alszik a Tisza. Lágy szuszo- i gássál lélegzik az aranyszinbe ]' forduló partok között. A szeptemberi napfény olvadt méz- ; ként csorog rá a gátakra, az , ártéri öreg fákra, az egynyári 1 hajtásokra, s mire a víz színére i ér, ezüstként csillan vissza. \ Madár szó sem hallatszik. Bolgár sem zümmög. Álmodik a > Tisza, a táj, álmodik a sárfány- ; színű ég, s álmodnak rajta pu- i fők ásítással a bárányfelhők 1 is. Az őszelő tud ilyen lenni! J Mintha megállna az idő, le> lassulna a szívverés is, még a 1szél is lábujjhegyen jár a fák , között, a kisimult víz tükrén. A part alján, nyakig vízbe ímerüUeu üteg halászcsónak. Valaki azért kötötte ide, hagyta megtelni vízzel, hogy teljes legyen a díszlet harmóniája? Hogy semmi se hiányozzon e tájképből, amelyet a természet festeget, színez, de az ember is gondoskodik a folthatásról? A vasúti hídon aprócskának tűnő hajtány robog keresztül. Városon hangjára ki figyelne fel? Itt éles és bántó csattogása, s hogy elhalkul a kerekek zaja, szinte hihetetlennek tűnik, hogy a víz felett átívelő, karcsú test, emberi kéz alkotta, rideg vasból, betonból készült híd — két part között. Óriás szitakötőnek tűnik, amely potrohúval és fejével játékosan a ráz fölé tétül. mígnem majd meglebbenti szárnyát és tovazümmög. Amott egy halászladik. A másik parton. Végében öregember, kezében bot. Az egyik végén az öreg ember, a másik végén a horog — halra várva. Türelmes a bot, az öregember: — talán nem is a fogás a fontos, csak ismét és újra a kép: horgász sem hiányozhat innen. A fák tövében ötbukfencnyi tisztáson, egy korláttal rangossá növelt fahíd mögött aprócska csárda. Hogy a híd minek? Esküszöm, megint csak, hogy semmi se hiányozzék abból, aminek festőinek illik lennie. Ha a Tisza kilép a medréből, viz alatt a hid és víz CÁ Ul£M kil'ÚllJÜ a valóság tekintélye A Hatvan.' Cukorgyárban jól felkészültek, már az első napokban túlteljesítették a napi 245 vagonos normát. nők, üstök a földszinten és az emeleten. Automata berendezések és mérőműszerek, sistergő gőz és sok helyen 40—50 fokos hőségben verítékeznek az emberek. De nincs, nem lehet megállás egyetlen percre sem, előreláthatóan február közepéig, mert nagy az idei ter- més, kihúzódik a kampány. Ludvig Károlyné, Laczkó Gyuláné és társaik tüneményes gyorsasággal csomagolják a cukrot Sok ezer ember egybehangolt munkája kell ahhoz, hogy a répából cukor legyen és idejében, jó minőségben asztalunkra kerülhessen az év minden napján. rtott majdnem á csárda is. látni is, még most is, fenn, •gészen az orrára húzott tető ilatt: eddig a csík, eddig volt i Tisza. Az, amelyik most oly inatlan csobogással álmodik érről és talán az óceánról is. Most! „Szegény Tisza, miért is bántjátok? — Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója.” és még csak tegnap történt, szinte tegnap, hogy „mint őrült, ki letépte láncát...” próbált ' vágtatni valóban a „rónán át.” Az ugyan nem sikerült. De a most szelíd habok alatt fuldokolva pusztult el ezer holdak termése... Szelíd Tisza, szőke Tiszai festői kép. Vad Tisza, áradó folyó: emberi sorsok gátakon rendezett félelmetes drámája. Csípős halászlét ettünk “ pincehideg bor utána. Ahogyan dukál. A kiskörei vízilépcsőről beszélgettünk! És arról, hogyan lesz talán még mindig szelíd, szőke és kincset osztó a Éisza. (gyttrkó) Amíg a répából cukor lesz
