Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-18 / 220. szám
Ä biológia forradalma a kapukon dörömböl... A fókák titokzatos élete Az enzimek szerepe a betegségek felismerésében Straub F. Bruno akadémikus nyilatkozata A modem biokémia egyik központi témája, az enzimoló- giai alapkutatás mögött mintegy másfél évtizedes múlt áll hazánkban. A további programban az eddigi sikeres elméleti munkásság folytatásával most már a gyakorlati alkalmazás előtt is megnyílt a távlat. Erről nyilatkozott dr. Straub F. Bruno akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Intézetének és a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének igazgatója — munkatársunk kérdéseire. — Az avatatlanok az enzim- fcutatás fogalmához valamiféle egyetemes orvostudományi csodát társítanak; indokolt-e ez a ■várakozás? — A közvélemény szerint orvosi kérdésekben a valóság és bz ábránd sajátos ötvözete nyilvánul meg, amelyben az arányok, emberileg teljesen érthetően, gyakran nem a lehetőségeket, hanem a vágyakat fejezik ki. Ez az enzimekre vonatkoztatva úgy értelmezendő, hogy szerepük a szervezetben velőben egyetemes, de a jelenben aligha serkentik valamiilyen orvosi csoda bekövetkezését. Alapvető jelentőségű serkentő hatásukat az élő szervezetben fejtik ki, részt vesznek valamennyi élettani folyamat títőidéaésében, lezajlásában, megszüntetésében. Az enzim- kutatás ezért igen széles területre terjed ki, ennek megfelelően (különböző törvényszerűségek megállapításához is sok kutatási területen ad támpontot. Az ugyancsak kétségtelen, hogy az enzimek szerkezetének és szerepének teljes felderítése a biológia tudományában a forradalom szenzációját jelenti majd. S ez a forradalom már a kapukon dörömböl. — Hol tart a kutatás, milyen faredményeket mutathatnak fel az ön vezetése alatt álló intézetek? — A két intézet kutatási 'köre kiegészíti egymást. Az akadémiai intézetben enziroké- miai, fehérjeanalitikai vizsgálatokat folytatunk, a kristályos szerkezet titkainak felderítésén munkálkodunk. Az egyetemi intézetben az enzimek dinamikus változásainak törvényszerűségeit igyekszünk megismerni, legújabb kísérleteink pedig már annak megállapítását tűzik célul, hogy az enzimek keletkezése miként szabályozható. Jelenleg algákban és baktériumokban kutatjuk a szabályozás módozatait, remélhetően hamarosan a növénykísérletekre is rátérhetünk. Dr. Straub F. Bruno, a nemzetközi hírű tudós-biokémikus, Szentgyörgyi Albert tanítváDr. Straub F. Bruno akadémikus munka közben. (MTI-foto — Mező Sándor felvétele) nyaként Szegeden, majd később David Kedlin professzor mellett Cambridge-ben, Rockefeller ösztöndíjasként végezte tanulmányait. A most ötvenegy éves professzor negyed évszázaddal ezelőtt, fiatalon aratta első tudományos sikereit: három enzim felfedezésévéi az izmok összehúzódáséban részes fehérjék, az úgynevezett aktin meghatározásával, továbbá oxidációs farmentek elkülönítésével. Elismert, népszerű kiválósága a magyar tudományos életnek: a Magyar Tudományos Akadémia biológiai osztályának titkára, a Magyar Atomenergia Bizottság izotópalkalmazási szakbizottságának elnöke Tudományos munkássága két ízben nyert elismerést Kossuth- díjjal. Biokémiai tankönyve a Magyar Tudományos Akadémia kiadójának publikálásában magyar, német, cseh és orosz nyelven is megjelent. Az Egyesült Államok Biokémiai Társasága tiszteletbeli tagjává választotta. Magyarországot sorozatosan képvi- ..'! selte hivatalos küldöttként a Pugwash-crte- kezleteken. — Dr. Straub akadémikustól végezetül az enzimkutatás távlatai iránt érdeklődtünk. — A kutatókat — mondotta — két „o”- betűvel kezdődő szó, az objektivitás és az optimizmus összekeverése örökkön kísérti. Mégis az a nézetem, hogy tárgyilagos vagyok, amikor hiszek az enzimeknek nem is nagyon távoli gyakorlati hasznosításában. Mai ismereteink szerint azon ban az enzimek nem elsősorban gyógyszerként lesznek hasznosíthatók, mert a sejtfal — kisebb méretű molekulákat nem számítva — áthatolhatatlan az enzimek számára. De az egészséges és a beteg szervezet enzim-rendszereinek megismerésével, ennek alapján, az enzimek mennyiségének főleg a vérben történő megállapításából, úgynevezett enzim- meghatározással lehetővé válik különböző betegségek felismerése. B-Gjr. Úi út a kertészeti termelésben: A széndioxid-trágyázás A kultúrnövények jó terméshozamának egyik legfontosabb feltétele az elegendő széndioxid, amelyet a növény főleg a levegőből vesz fel a légzés során. A levegő széndioxidtartalma átlagosan 0,03 százalék, ezt a természetben lejátszódó életjelenségek biztosítják. Helyileg ez az érték változhat, elérheti az 5 százalékot, vagy lecsökkenhet 0,028 százalékra is. Az előző értéket kísérletek szerint a növények károsodás nélkül viselik el, az utóbbi értéknél azonban a szerves- (anyagtermelés, az asszimiláció (megáll. A kísérletek eredményei szerint mesterséges széndioxid- adagolással a növények terméshozama fokozható. Vízkul- túrás kísérleteknél például (széndioxid-adagolás hatására az uborkánál 71 százalékos terméstöbbletet értek el. A széndioxid-trágyázás alkalmazása a kertészeti üvegházakban igen 'egyszerű, semmiféle különleges technikai felkészültséget nem igényel. A kereskedelem által forgalomba hozott cseppfolyósított széndioxidos-palack szelepére rá kell kapcsolni az öntöző tömlőt, és azon keresztül az üvegházba engedni a szénsavat. Az adagolás lehet (egyenletes, mindig ugyanazon ^mennyiséggel, de lehet, sőt kívánatos összhangba hozni a fénymennyiséggel. Több fény esetén intenzívebb az asszimiláció, tehát több széndioxidot képes felvenni a növény, ezért erősen napos időben 5—10 szeres mennyiségét adagolhatjuk a borús időben, vagy reggeli órákban adagolt széndioxidnak. A széndioxid-trágyázás mind elterjedtebb alkalmazását előmozdítja az, hogy a széndioxidgáz természetes és mesterséges forrásai jelentősen növekednek. Az olaj- és szénkutatás során nálunk is gyakran termálvízforrásokat és széndioxid tartalmú gázforrásokat kapunk. (Magyarország ismert széndioxidkészlete a világon a második helyen áll.) De széndioxid keletkezik többféle ipari tevékenységnél is: a nagyüzemi földgáztüzelésnél, nyersanyaggyártásnál, mészégetés- néí, ahol az égéstermékeket felfogják. A széndioxid tehát trágyá- zási célokra hozzáférhető, és nem drágán. Gazdaságossági számítások szerint 10 százalékos termésnövekedésnél is visszatérül a ráfordítás. A kísérletek szerint viszont széndioxid-trágyázás következtében előállított leggyengébb termésnövekedés is 35 százalékos volt, Érdemes tehát az üvegházi kertészetet folytató termelőszövetkezeteknek a helyi adottságok figyelembe vételével, szakemberek véleménye alapján, mérlegelni a széndioxid- trágyázás bevezetését (H. 7J Ha a hideget csupán az éieVmiszertartósításban hasznosíthatnánk, akkor is elegendő lenne, hogy elismerjük óriási jelentőségét. De más területen ugyancsak sok hasznot hajt az embernek például az iparban, a gyógyászatban, a tudományos kutatásokban. A háztartásokba napról napra nagyobb számban bevonuló hűtőszekrények egy közös fizikai jelenség alapján, de kétféle szerkezeti megoldás szerint működnek. A fizikai jelenség lényege: a folyadékok elpárolgásakor (forrásakor) a környezetükből hő vonódik- el. Vannak folyadékok (cseppfolyósított gázok), amelyek már a szabad levegőn nyomban forrni kezdenek, hirtelen elpárolognak. Ezek alkalmasak a mesterséges hideg előállítására. A gőzök nyomás hatására újra cseppfolyósíthatok, így a folyamat a végtelenségig ismételhető. Leggyakrabban használt két hűtőanyag: az ammónia .gáz és a freon. Harcoló elefántfóka bikák. Szokatlan és meglepő külsejű állatok a fókák. Csak az állatkertből, esetleg nagyobb cirkuszok porondjáról ismerjük őket. A budapesti Állatkertből sajnos hiányoznak. Életmódjuk érdekes, s titokzatos. Az állatrendszertan tudománya a fókákat az emlősök osztályának ragadozó rendjébe sorolja. Olyan emlősök azonban, amelyek nagymértékben alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, mégpedig .elsősorban végtagjaik megváltoztatásával. Összesen 31 fókafej ismeretes, körülbelül fele az északi, fele a déli féltekén él. Ezek közül most a déltengeri elefántfókával ismerkedjünk meg közelebbről. Főleg a déli sarkkörnyéki szigeteken él, de elkalandozik mind az Antarktiszra, mind Ausztrália déli partjaira. Óriási állatok, egy öreg bika 2—3 tonna súlyú és —6 méter hosz- szú, a tehén körülbelül ennek a fele. Az újszülött elefántfóka borjú 37 kg súlyú és 1 m hosszú. Ezek az állatok életük nagy részét a tengerben töltik, csak párzásra és ellésre térnek a szárazföldre. Testüket rövid, zsíros szőr borítja. Hátsó végtagjuk uszonnyá alakult át, a szárazföldön történő mozgásra csakis mellső végtagjaikat használják, amelyek hatalmas kézhez hasonlítanak, az ujjak végének megfelelő helyeken hosszú, fekete karmok vannak. A szárazföldön -a férgekéhez hasonló hullámzó mozgással közlekednek, rövid távolságot meglepő gyorsan tesznek meg. A vízben ügyesen, kecsesen úsznak. Táplálékuk apró tengeri állatokból, halakból, polipokból, rákokból áll. A tehén hároméves korában lesz ivarérett, ezután évente egy borjút hoz a világra, bár ritkán ikerellés is lehetséges. Bizonytalan, hogy milyen korukig képesek szaparodni, feltehetően 12—14 évig. Az ele- fántfókatehén semmi „anyai” érzést nem mutat borjújával szemben: nem nyalja és tisztítja az újszülött szőrét, mint a legtöbb emlős állat. Az ilyenkor mindig jelenlévő ragadozó madarak töltik be a bába szerepét és tisztítják le a borjú bundáját. Az anyának tőgye nincs. Tejmirigyei a köldöktől jobbra és balra, mélyen a zsírrétegben helyezkednek el. A tej zsírtartalma igen nagy, a borjú ezért 21 napon belül megháromszorozza születési súlyát. A tehén nem törődik a szoptatással, ha a borjú odamegy hozzá, tűri a szoptatást, (de idegen borjúnak is), ha el- cseileng, nem hívogatja, nem keresi. A borjak közben egyedül maradnak, majd az úszás tanulásához fognak; bár tengeri állatok, mégis tanulniuk kell az úszást. Kéthónapos korukban indulnak először önálló halászútr3. H. J. A VUlamosenergíaipari Kutató Intézet pestújhelyi telepén a közelmúltban korszerűen berendezett laboratóriumot adtak át rendeltetésének. A hálózati túlfeszültség-védelem és a szigeteléstechnika korszerűsítése érdekében folytatnak itt kísérleteket. A kutatómunJcán kívül jelentős a laboratórium munkatársainak a villamosipar gyártmányfejlesztését szolgáló tevékenysége. Ök ellenőrzik az iparág összes berendezéseinek típuspróbáit is. A hűtőfolyadékot természetesen nem hagyjuk elpárologni a környezetbe, hanem zárt rendszerben keringettetjük. Az ún. kompresszoros hűtőgépekben a szívó—nyomó hatást egyaránt kifejtő légsűrítő teszi gyorsabbá és intenzívebbé a körfolyamat lejátszódását. Ha a kompresszor megindul, szívó hatást fejt ki az elgőzö- lögtető feletti térben. A nyomás csökkenésével a hűtőfolyadék párologni (forrni) kezd és elvonja a meleget a hűtő- szekrényből. Az elszívott gázt a kompresszor összenyomja és a kondenzátorba továbbítja, ahol az ismét folyékony halmazállapotba kerül. A kapilláris csövön át megtett út után ismét az elgőzölögtetőbe kerül, hogy végtelen körforgását folytathassa. Lényegében hasonló elven működik az ún. abszorpciós hűtőszekrény is, amelyben nincs kompreszor és motor, hanem melegítéssel gyorsítják a hűtőfolyadk párolgását, a hőelvonás folyamatát. A hűtő- folyadék ennél rendszerint ammóniagáz vizes oldata. A két hűtőrendszert összehasonlítva megállapítható az utóbbiban nincs mozgó-forgó alkatrész, így az élettartama elméletileg korlátlan. Másik előnye, hogy zajtalan a működése. Viszont — a kompresszoros hűtőszekrénnyel szemben az áramfogyasztása valamivel nagyobb. Az abszorpciós hűtő- szekrény ott is üzemeltethető, ahol nincs elektromos áram, hiszen a hőfejlesztéshez petróleum, vagy butángáz éppúgy használható, mint akár napenergia, vagy a föld alatti vizek hője. Az ipari és kereskedelmi hűtő—mélyhűtő berendezések ugyanilyen elvek alapján működnek, legfeljebb a teljesítményük sokszorozódik meg a konstrukció szerint. Az igen alacsony hőfokok előállítására több fokozatú kompresszorrendszereket használnak, a háztartási hűtőszekrényekhez képest szokatlanul nagy méretekben. A már említett rendkívül sokrétű hideg-igény között most csak egyet emelnénk ki: az utóbbi évtizedekben nagy jelentőségre szert tett levegő kondicionálása. A „mesterséges éghajlat” az ipari (finom- mechanikai ipar, textilipari robbanóanyagipar, stb.) üzemekben ma már éppúgy követelmény, mint ahogy forró éghajlatú vidékeken elviselhetőbbé teszi az életet a kapcsolóval beállítható hőfok. Ehhez és még sok más célra, egyre több hidegre van szüksége a világnak. Blahó István Hogyan „készül” a hideg?
