Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-18 / 194. szám

1 ígérgetők Némely munkahelyi vezetők olyan bőkezűen bánnak az ígéretekkel, mint a mesék jó tündérei. Szemben a jó tündé­rekkel, az említett vezetők sajnos, nem mindig tartják be ígéreteiket és ezzel sokszor okoznak kellemetlen pillanatokat maguknak is, másoknak is. És itt kezdődik (vagy folytató- dik) a társadalmi felelősség A kérések egy része ugyani a jogos, más része jogtalan. Ilyen az élet. Aki kér, természe­tesen mindig jogosnak érzi óhaját. Hát még amikor meg sem mondják neki, milyennek tartják a kívánságát, csak „bianco” megígérik a teljesítését! Mi szüli a könnyű ígéreteket, azt a hálás tekintetet ki­váltó mondatot, amelynek végén ott van: „Szakikám, tele vagyok munkával, de elintézem"? Az első: annak a képes­ségnek a hiánya, hogy az ember nemet mondjon. Kétségte­len: ez nem a legkényelmesebb, nem is népszerű és nem is könnyű. Jó ember és jó vezető — sokak felfogása szerint — csakis az lehet, aki minden hozzá fordulónak minden ügyét elintézi. De ilyen ember nincs. Gyakorlatban nincs, de elmé­letileg is bajos elképzelni, hiszen igazán különleges adottsá­gokkal kellene rendelkeznie annak, aki sok tucat, vagy ép­pen több száz fős munkahely minden felmerüld személyi gondján segíteni tudna. Erre képtelenek is az említett veze­tők. dp sajnos, ennek bevallására ugyancsak. Így születnek a ködös, de azért pozitívnak tekinthető dátumok, határidők, a „majd utánanézünk” és a „ne féljen, majd csak sikerül megnyomni valahol a gombot” fogalmazástí mondatok. . A második ok rokon az elsővel: de nem annyira gyen­geség a lényege, hanem a népszerűség tudatos keresése. „Tőlem senki ne menjen el úgy, hogy tagadó választ kap kérésére” — mondják ezek a vezetők. Meg kellene azonban érteniök: nem ezzel mutatnak igazán erőt, biztonságot, ve­zetőképességet, ha ideig-óráig magatartásuknak jó is az „optikája”, ahogyan mondani szokták. Ez az optika az idő előrehaladásával úgy romlik, aho­gyan az erkölcsi hitel kopik. Elég két-három füstbe ment (és előzőleg igen szépen csengő) ígéret, hogy a tegnap még mo­solygó és bizakodó arc szürkévé és csalódottá váljék. Még akkor is, ha az illető vezető lélektanilag valóban jobbnak érezte az ígéret megtételét, mint megtagadását. Mert az egyenes beszéd (ha akkor esetleg kényelmetlen) szilárdabb tekintélyt, maradandóbb tiszteletet vív ki, mint a legszebb­nek tűnő, de soha be nem váltott ígéret. B. F. Miért mentek el az útépítők? A Mezötárkányi axttósok és motorosok legnagyobb örö­mére június közepén megje­lentek az útépítők a Füzes­abony—Mezőtárkány közötti bekötő útvonalon, és hozzá­láttak az elhanyagolt álla­potban lévő rázós, gödrös makadámút javításához. Mindenki örömmel látta, hogy az útépítők néhány nap alatt csaknem egykilométeres szakaszon szurkos-bitumenes eljárással portalanították és járhatóvá tették az útsza­kaszt. Az öröm sajnos nem tartott sokáig, mivel néhány nap után az útépítőknek nyomuk veszett, a munka félbema­radt, csupán egy árva úthen­gert hagytak ott emlékeztető­nek az árok partján. Néhány hét múlva ez a vashenger is tovább vándorolt. A bekötő út el nem készült része azóta is gödrösen, kátyusan, végte­lenül elhanyagolt állapotban vár további sorsára az arra közlekedők, és a jármüvek rugóinak legnagyobb szomo­rúságára. Az útszakasz for­galma és igénybevétele egy­re inkább nő, állapota vi­szont egyre inkább romlik. Mindez szükségszerűen meg­követelné, hogy az út javí­tását végző Közúti Üzemi Vállalat vezetői irányítsák vissza az útépítő munkáso­kat, fejezzék be a félbeha­gyott munkát, és ezáltal az arra közlekedő autósok és motorosok régi problémája is megoldást nyerhessen. (Cs. I.) Önmagukat büntették meg Ismerek olyan bányászt, aki 4200 forint hűségjutalom­ra számít két hét múlva. Nem kis összeg és kétszeresen jól jön annak, aki kapja. Először azért, mert egy snmmábai adják, másodszor azért, mert a rendes fizetésen felül jár. A takarékos, rendes bá­nyászcsaládoknál megvan annak jó előre a helye. Fel- ruházkodik belőle télre a család, esküvőre vagy az építkezéshez kell. Egyszóval megtervezik közösen beoszt­ják a pénzt, hogy a nagyobb kiadásokra fussa, de a bá­nyásznapon se maradjon üres zsebbel az ember. De jár-e mindenkinek a hűségjutalom? Nem. Hiszen a nevében is benne van: csak azokat illeti, akik egész évben hűségesek a bányá­hoz, akikre mindig és minden körülmények között lehet számítani. A gyöngyösi XII-es akná­nál hét embernek nem jár egy fillér hűségjutalom sem, másik kilencnek pedig csak a fele összeg. A bánya vezetői nem titkolják, nem rejtik vé­ka alá, hogy miért. Sütő Lász­ló kilenc napot hiányzott iga­zolatlanul. Fehér Sándor he­tet, Szilágyi György öt na­pot mulasztott és az igazolat­lanul hiányzók között olvas­tuk a hirdetőtáblán Drago- vics Imre nevét is. Miért maradtak távol a munkától? Akad olyan, aki most kap észhez utólag pró­bál magyarázkodni és kifo­gásokat felhozni. De az ese­tek többségében az igazi ok: az ital. Egyik-másik ember annyit ivott, hogy nem tudott mun­kába állni. De ittas embert nem is lehet a bányába en­gedni. Munkatársai, önmaga érdeke és a rendelet diktálja, hogy az ilyen felelőtleneknek igazolatlan hiányzást írjanak és hazaküldjék őket. A névsorban szereplő 16 bányász talán nem tudott ar­ról, hogy felelőtlensége mi­lyen következményekkel jár? De igen, hiszen nemegyszer figyelmeztették őket a veze­tők és társaik is. A bányamunka nem tűri a mulasztást és a fegyelmezet­lenséget. A csapatnak hiány­talanul ki kell lennie. Nem hiányozhat sem vájár, sem csillés, de iparos sem. Min­denkinek, minden műszak­ban el kell végeznie azt, ami rá esik, mert ha a hiányzó helyett társa dolgozik, aka­dozik a munka. És a kapko­dás miatt könnyen baj történ­het. A bányászokra ezer ve­szély leselkedik, ha fegyel­mezetlenség üti fel köztük a fejét. A gyöngyösi XII-es akna dolgozóinak nagy többsége rendes, becsületes munkás, ők megérdemlik a hűségjutalmat. De a vándormadarak és az igazolatlanul hiányzók nem, ezt diktálja az igazság és a közösség érdeke. A megtor­lás szigorú, de tizenhatan önmaguk fejére mondtak íté­letet. F. h. Új szempontok Kgyéni elbírálás itcnelh vonják a vállalatot, annak ke­retében pedig a kárt okossó cso­portot, vagy személyt. Telje­sen érthető ez, ugyanis miért veszítse el például egy egész műhely a prémiumát, ha Já­nos vagy Ferenc, a mester, vagy valaki más hibát csinál. És éppen az új irányítási rendszernek köszönhető, hogy például a ruzembereki V. L i Lenin Gyapjúfeldolgozó Üzem­ben az első fél évben a kése­delmi és egyéb büntetések ösz- szege a tervhez viszonyítva több mint félmillió koronával csökkent. Amíg az elmúlt esztendőben a minőség-reklamációk értéke 3 millió koronát — addig eb­ben az évben csak 1 349 000 ko­ronát tett ki. Bizonyos, hogy az új irányí­tási rendszerrel kísérletező vál­lalatok még kedvezőbb ered­ményeket érhetnének el, ha fejlődésüket nem gátolnák a különböző, régebbi időkből származó irányelvek és rende­letek. A maradi nézetek káros ha­tása érezhető a szállító és át­vevő vállalatok kapcsolatában is, különösen abban az esetben, amikor egy kísérletező válla­lat áll szemben egy nem kí­sérletező vállalattal. Így törté­nik például, hogy a Liptovsky —Mikulás-i Dumbier kisipari termelőszövetkezet nem tehet eleget szállítási kötelezettsé­geinek, miután az általa 'gyár­tott bőráruhoz olyan apróságok hiányoznak, mint például á diplomata-táskákhoz szükséges villámzár, vagy az aktatás­kához szükséges fém alkatrész. Egészen bizonyos, hogy az ilyen cikkek előállítása a mi iparunk számára nem jelenthet problé­mát. Dolgozóink az új irányítási rendszerrel kísérletező válla­latoknál valóban új szempont­ból közelednek a munkához, a termeléssel kapcsolatos problé­mákhoz. Bebizonyítható, hogy ez az anyagi érdekeltség gya­korlati következménye, amely serkentőleg hat a termelés szín­vonalára. Ha ezt az elvet sike­rül összekapcsolni a dolgozók . kezdeményező szándékával, ak­kor a gazdasági élet fejlődési " iránya felfelé vezet. A kísérle- ! tezés egy nagyon hosszú út- : szakasz kezdete. Igyekezzünk 1 tehát úgy beosztani energián- j kát, hogy ez az út a győzelem ! útja legyen! i i XiPUJS&G 3 i > 1965. augusztus 19., csütörtök' kezesben és a kereskedelem­ben. Jelenleg az ország területén 111 ipari, építkezési, közleke­dési vállalatban és több mint 80 közszolgáltatási üzemben, valamint kisipari termelőszö­vetkezetben és kereskedelmi lé­tesítményben folytatunk kísér­leteket. A kísérlet nagyságát bizonyítja, hogy a kísérletező üzemekben 536 ezer személy dolgozik és az országos ipari termelés 19 százalékát produ­kálják. Szlovákiában az új irá­nyítási rendszerrel 25 iparvál­lalatnál, 2 építkezési vállalat­nál, 11 közszolgáltatási üzem­nél és 8 kisipari szövetkezet­ben kísérletezünk. A szlovákiai ipari termelés 13 százalékát ezek az üzemek szolgáltatják. A vállalatok nagyobb része a bruttó jövedelemben való ér­dekeltséget tartja fő szempont­nak, csupán a trencini meg­munkáló gépeket gyártó válla­latnál kísérleteznek a haszon- érdekeltség módszerével. Megállapíthatjuk, hogy a kí­sérletek eddig sokat ígérőnek mutatkoznak. Azonban elhibá­zott lenne ilyen rövid idő után az elért eredményeket csupán az új irányítási rendszernek tulajdonítani, hiszen kedvezően fejlődnek azok a vállalatok is, amelyeknél ilyen irányú kísér­leteket nem folytatnak. Viszont bizonyos, hogy az új irányítási rendszer teherpróbáját végző vállalatoknál kedvező elsődle­ges jelenségeket láthatunk. Tagadhatatlan, hogy eddig igen sok vállalat nyugodtan tűrte, hogy csupán raktárra termel, gyarapodnak elfekvő készletei, nem teljesíti sem a terméklista, sem a minőség mutatóit, tehát termelése nem korszerű és nem hatékony. Ma már ezek a vállalatok látható­an igyekeznek felszámolni a múlt hibáit, s ebbe a folyamat­ba bekapcsolják az egyes dol­gozókat is. Végleg szakítottak azzal a gyakorlattal, amely szerint „a keletkezett kárt valaki majd csak megfizeti”. Dolgozóink megértették, hogy a hanyag, fegyelmezetlen munkára mind­nyájan ráfizetnek. De megértik azt a különbséget is, ami a múlttal szemben társadalmi többletet jelent: ugyanis míg a múltban, ha valaki megkáro­sította a népgazdaságot, nem kellett félnie a következmé­nyektől, mert a kárt az állam vagyonából fedezték, ma, az új irányítási rendszer értelmében az okozott kárért felelősségre Az alábbi cikket a Bra- tislavában megjelenő Üj Szó című napilapból vet­tük át. Éz a cikk tömör összefoglalója a gazdasági életben bevezetésre kerülő rendszer célkitűzéseinek. Az új irányítási rendszer célkitűzése az, hogy az anyagi érdekeltség elvének gyakorlati megvalósításával a dolgozókat hatékonyabb termelésre ser­kentse. Az új rendszerre való áttérés jelentékeny időszaka az ekonómiai kísérletezés, amikor is az új irányítás elveit egyes vállalatoknál gyakorlatilag igyekszünk megvalósítani. E kísérletek fő célja az, hogy az új irányítási rendszert ne csu­pán mint globális egységet is­merhessük meg, hanem egyes szakaszait is, és ezáltal lehető­ség nyíljon további megoldá­sokra. A tapasztalatok alapján 1966. január elsejétől kezdve az új irányítási rendszert be­vezethetjük az iparban, az épít­lis”, a futószalagon történő foglalkozás, — ha mégoly rend­szeres is — keveset ér. Leg­alapvetőbb: a rendszeres sze­mélyes törődés, egyéni neve­lés. Kommunistának lenni — ez annyit jelent, mint megtagad­ni a korábbi meggyőződést, vi­lágnézetet, a személyes érde­ket alárendelni a közösnek, feladni a kényelmet és végre­hajtani egy politikai szervezet közös akaratát, betartani fe­gyelmét stb. Van, aki gyorsan magáévá teszi ezeket a köve­telményeket, de sokan csak nehézségek árán jutnak el idáig. Mindezt elsősorban sze­mélyes foglalkozással, egyéni neveléssel lehet a tagjelöltek­be plántálni. Ez természete­sen azt is magával vonja, hogy a tagjelöltekkel a leg­képzettebb és a legpéldamuta­tóbb párttagok foglalkozzanak. A z idén is számos pártbi- zottság foglalkozott a tagjelöltek felvételével és ne­velésével, feltárták a tagjelöl­tek nevelésében mutatkozó hiányosságokat, és ennek megfelelő útmutatásokat adtak az alapszervezeteknek. Csak helyeselni lehet azokat a kez­deményezéseket, mint az aján­lók felelősségének növelését a tagjelöltek nevelésében, to­vábbá, hogy egyes pártszerve­zetek vezetősége rendszeres időközönként beszámol a tag­gyűlésnek a tagjelöltek neve­léséről, fejlődéséről, tevé­kenységéről. Ahol ezt rendsze­ressé tették, már eredmények is mutatkoznak. A legfonto­sabb mégis: az egyéni elbírá­lást egyéni neveléssel kell pá­rosítani. Hídvégi Ferenc a pártoktatás valamelyik for­májában részt vesz, sőt, ará­nyuk sok helyütt nagyobb, mint a párttagoké. Ami a párt­megbízatásukat, a gyakorlati pártmunkába való bevonását illeti, ténylegesen vannak problémák. A foglalkoztatás mindenekelőtt nem állandó és nem egyenletes. Nem általános a tagjelöltek fokozatos, mind több politikai tapasztalatot és hozzáértést igénylő társadalmi munkával történő ellátása. Ez valóban lényeges hiba, de még mindig nem a legdöntőbb ok. Az alapvető fogyatékosság abban van, hogy nem minde­nütt érvényesül megfelelően az a fontos elv és gyakorlat, hogy a felvételnél alkalmazott egyé­ni elbírálást a tagjelöltek ne­velésénél is érvényesíteni kell. A párt mindegyik szerveze­te — legyen az kis vagy nagy létszámú, — olyan, mint egy család. És miként a család­ban a nagy figyelem mindig a kicsinyekre, a kezdőkre irá­nyul, úgy kell ennek lennie a pártszervezetekben is. Amíg a tagjelöltből kommunista lesz és politikai öntudata, belső meggyőződése, morális maga­tartása, jellemvonásai megütik a kommunista mércét, sok min­den történik. Fontos, de ko­rántsem elegendő, hogy csak a politikai oktatásban, vagy a párt különböző megmozdulá­saiban vegyen részt. A „globá­megismerik a párttagsággal já­ró felelősséget, kötelezettséget — kilépnek a sorból. Van eb­ben az érvelésben némi igaz­ság. Nem vitás, hogy a felvé­telüket kérők előzetes, alapos megismerésére fokozott gondot kell fordítani. Ez azonban mégsem lehet az alapvető ok. A tagjelöltfelvétel ugyanis nem úgy történik, hogy X. Y. ismeretlenül jelentkezik a párt valamelyik szervezeténél és közli belépési szándékát. A fel­vételre kerülők — néhány eset­től eltekintve — előzőleg ki­tűntek valamilyen módon: az átlagosnál jobban dolgoznak, példás munkafegyelmet mutat­nak, szakszervezetben, KISZ- ben tevékenykednek, fokozot­tabb érdeklődést tanúsítanak a politikai kérdések, a pártszer­vezet tevékenysége iránt. Leg­gyakrabban több ilyen vonás is egyesül az illetőben. A párt- szervezet vezetősége és tagsá­ga igyekszik őt minden ol­dalról megismerni s csak ez­után kerül sor felvételének el­bírálására. Mindemellett aján­lók kellenek, akik felelnek az illető politikai, erkölcsi meg­bízhatóságáért. 'T’alán nem vonják be elég- x gé a tagjelölteket poli­tikai oktatásba, a pártszerve­zet mindennapos tevékenysé­gébe? Nem, ezt sem lehet ka­tegorikusan állítani, hiszen o tagjelöltek túlnyomó többsége A ' -íjelöltről van szó! nden évben sok ezren .epiíw —gjelöltnek pártunkba, mert úgy látják, hogy a párt célkitűzései, küzdelmei az ő személyes ügyük is. A párt- szervezetek és a választott szervek nagy erőfeszítéseket testiek, hogy a tagjelöltek kö­zül mind többen váljanak te­vékeny, öntudatos, áldozatkész kom'nunistákká. Ezért a tagje­löltei. túlnyomó többségét be­vonják a szervezett politikai oktatásba, sok helyütt tanfo­lyamot tartanak részükre, hogy jól megismerjék a párt alap­törvényét, a szervezeti szabály­zatot, tagjelölt-iskolát szer­veznek számukra és igyekez­nek aktivizálni őket a párt mindennapos munkájában. Még sincs minden rendben ebben a tekintetben. Az éven­te felvett tagjelöltek figyelem­re méltó hányada kikerül a pártból, s az összes töröltek, kilépettek és kizártak csaknem egyharmada tagjelölt. (Orszá­gos átlag. — Szerk.) Nagyon elgondolkoztató ez, miután év­ről évre ismétlődő jelenség. Az okát egyértelműen meghatá­rozni nehéz, mert sok összete­vője, még több „magyarázata” van. Vegyük sorra a legfonto­sabbakat. Eléggé általános magyarázat hogy a felvételre jelentkező­ket nem nézik meg elég körül- tekintően és sokan, — amikor Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére az eg- i Finomszerelvénygyár felsza- oadulási munkaversenyt hirde­tett. Az első helyen a Mátra- údéki Hőerőmű fiataljai végez­ek. Tavaly országos versenyben ••i- k, övék lett a máso­dik elv .... KISZ központi bi- '/VI-?pa a Magyar Villamos érigazgatóságával or- énatigos ve -senyre hívta a vil­la i >arlian dolgozó fiatalo­k ,i ;za ába nyúló megbeszé­lés-'«. V vezgetések előzték meg a i lakozást, majd ment a papír: mi, a Mátravidéki Hő­erőmű fiataljai, csatlakozunk ,cz országos versenyhez. Vállal- ju: . '>r.gy csökkentjük az ön- jt, kbU-sc ge . javítjuk a minőséget, í ' ilteljesitjük a tervet.,. i lány zik-e hát a szívük a n j lkából' Felveszik-e az el­gurul i. alkatrészeket? Joggal aggódik-e Farkas Miklós bácsi «• i:uok miatt? Ezekre a kér­désekre kerestünk választ a Mátrám; oki Hőerőműben, az ; i ictékcse - kel, a fiatalokkal... — Döntsék el a tették. A be- szud fölöslege*. Nézzék meg, . ut dől go tunk és hogyan. Vá- ivs/t kap atnak arra is, hogy van-e mer felelő utánpótlás, le- hrt-e ben, ünk bízni... Juha: Ferenc, az erőmű ViSZ-titksra, nem szereti a sok • '.s zé let, i nkább elénk rakja a gyár tér cit, az eredményeket, «■ hiba ka . amelyeknek teljes jogú szer >lői a fiatalok is. — Van három KlSZ-brigá­«fíunk. a többiek pedig szocialis­ta brigádokban dolgoznak. Az éves terv,jen vállaltuk, hogy t 'kentj ,k az önköltséget, a villanns . nergia önfogyasztá- ~;>k ' tjuki a minőséget. Nem zólamv. ezek, külön tervünk y j! Lalátokra. Évek óta ' munkában dolgo­toipl. ■ l agyott csilléknél, ha ■kell, mtv vasárnap is bejö­vül;., 01 velek, dicséretek, el­" ' ' . ' jelzik, munlíánköt. lse-. ok haza beszélni, de eredniva;. linket az egész or­ÍSjTKÜ’Í . . . Néhány évvel ezelőtt már- aiár így volt, hogy megszűnik a KISZ-szervezet. Egymást vál- toLák a \ ezetők, még a bélye­gjei sem vette meg senki. Az óraműben sok a fiatal. S a ’•omlás a nyugtalanság nem- sak a mozgalomban jelentke­zeti, hanem a munkában is ... — Tál, ra kellett állnunk, élőiről l deni‘az egészet. Tisz­ta lappal de teljes erővel, be­csülettel. — kapcsolódik a be­szélgetésbe Duba Ferenc. — Nem -. olt könnyű, összeültünk, beszc Igett .ink, tanácskoztunk. Megér«: Megismertek bennün­ket, lassan kialakult az igazi gárda, magunkra találtunk. Hogy ez így van, arra bőven van példa az eredményeinkből. Nem várjuk a műszak végét, felvesszük a legurult alkatré­szeket. Hány és hány vasárnap bejöttünk már dolgozni társa­dalmi munkában. Kérdezzék meg a vezetőket... A műszaknak már vége. El­ment a vonat, ittmaradtak. A beszélgetés miatt... — Az igazsághoz az is hozzá­tartozik — veszi át a szót Kákái Illés, hogy a párttól, a szakszer­vezettől, a gazdasági vezetők­től mindent megkapunk. Közö­sen dolgozzuk ki a terveket, a feladatokat mind a termelés­ben, mind a mozgalomban. Ál­lítom, hogy nálunk nemcsak papíron vannak szocialista, if­júsági és KISZ-brigádok. Mert ha így lenne, akkor nem leül­nének olyan eredményeink ... Juhász Ferenc és Duba Fe­renc az erőműben voltak tanu­lók. Itt váltak felnőttekké, szakmunkássá. Kókai Illés is velük Ismerkedett meg a mun­kával, de már mint szakember. Lakatosok mind a hárman. Ba­rátok, társak. Az üzemben, a munkapadoknál, a KlSZ-gyűlé- sen. Alapító tagok talpra állí­tották, életre hívták a KISZ-t, s az eredményekben ott van a munkájuk, a lelkesedésük, amelyeket joggal emlegetnek példaként. Kókai Illés és Juhász Ferenc már párttag, Duba Ferenc je­lölt. Jól érzik magukat, szere­tik a gyárat. Nemrég tértek vissza egy jól sikerült kirándulásról. Mátra- füred, Sástó, Eger, Lillafüred volt az útirány. Ott volt min­denki, akár csak a befagyott csilléknél, a gyermeküdülő épí­tésénél, a terv teljesítésénél... Mindig ott vannak, ahol szük­ség van rájuk ... Koós József Gyári beszélgetések X1L Az utánpótlás...

Next

/
Thumbnails
Contents