Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-14 / 191. szám

eteranos Minek ma konferál­ni? Azelőtt kellett. Az­előtt ki se mertük nyit­ni a szánkat, örültünk, ha akadt egy konferan­szié, aki helyettünk is kinyitotta kicsit. De ma? Mindenkinek jár a szája, reggeltől estig. Minek itt konferálni? Régen csak hallgat­tunk, és mindenkire sandán néztünk, bizal­matlanul, és ha valaki visszanézett ugyanígy, ráfogtuk, hogy reakciós. Ma? Fő a bizalom. Már a reakciós sem reakciós többé ... csak .vannak még fenn­tartásai. És jó szakember! A tolvaj sem tolvaj már, csak... megté­vedt. Mindig azt hal­lotta: „Tied a gyár, tied a gyár!" gondolta: saját gyára, vigye ha-, za... hazavitte. *OAfictS jftop s . MMö KIALAKUL Nálunk már a házas­társak is bíznak egy­másban. A szomszé­dunkban lakik például egy asszony, akinek 25 évi házasság után mos­tanában kezd kimara- dozni a férje. Maga ezt tűri? — kérdeztem tő­le. Hát mit tudok csi­nálni? — feleit- az asz- szony. — És mit tud a férjem csinálni? Fő a bizalom. És a nyugi. Mi már megbízunk az emberekben. Min­denkiben. Még a becsü­letesekben is. Rájuk bízzuk a gyárakat, a gazdaságokat, milliókat, mindent! Csak egyet nem bí­zunk rájuk. A liftet. Az országot elvezet­hetik. Na bumm! De a liftet? Észnél legyünk, emberek! Egyébként: fő a bi­zalom és a nyugi. Mert nálunk nyugi van. Hiá­ba, no, jól mennek a dolgok. Haladunk. Fej­lődünk. És mennyi min­den épül nálunk! És mióta? És med­dig? De nyugi, nyugi, majd kialakul. Hát kevés a munkaerő... No per­sze, nem úgy kevés, hogy nincs, hanem úgy kevés, hogy... Van itt elég mérnök, építész, pedagógus, agronómus, csak egyetem után mást csinál átmenetileg... tíz—húsz évig... De nyugi. Ami eltű­nik, az előkerül. Egy időben eltűntek a külföldi rokonok is. Senkinek sem volt Nyu­gaton rokona évekig. És most? Hány csoma­got küldenek a nem lé­tező tantik? Mert a rokon nem vész el, csak átalakul. Az egyikből Volkswagen lesz, a másikból IKKA- csomag. Ezt persze sokan el­lenzik. Emlékszem, nagy vita folyt nálunk a kis­polgári hóbortokról. Hogy vannak, akik az öreganyjukat is elad­nák egy mosógépért. Ami csakugyan képte­lenség. Ha eladják a nagymamát, ki fog a gyerekekre vigyázni? Az írók is azt haj­togatják, hogy vigyáz­zunk, ne legyen fri­zsider-szocializmus. És igazuk van, elvileg. No, de nyugi! Hát lehet ná­lunk frizsidert kapni? Vannak még problé­mák persze. Egyes he­lyeken protekció nélkül meg sem lehet mozdul­ni. De nyugi. Kis ország vagyunk. Kinek nincs nálunk protekciója? Korrupció is akad. Van még olyan hely, ahol pénz nélkül sem­mit sem lehet elintézni. No, de nyugi! Vannak helyek, ahol pénzzel sem lehet semmit elin­tézni! nálunk. És nem indo­kolatlanul. Jól megy sorunk. Olyan jól élünk, mint régen a maszekok. És hányán fogunk élni? Ahogyan ma élnek a maszekok. Nálunk nyugi van. Itt nem izgul, nem cso­dálkozik senki. Újsá­got is csak azért ve­szünk, hogy megnézzük, benne van-e már, amit úgyis tud mindenki. Nincs benne ma? Ben­ne lesz jövőre. Nyugi, nyugi. Gyenge a futball is. Egyesek kifogásolják, minek annyi futballcsa­pat nálunk. Mert a Va­sas, az rendben van. annak van egy stabil tábora. A Fradi, hát an­nak is szurkol néhány ember... kétségtelen. De minek a többi? — te­szik fel a kérdést. És mit felelünk? Nyugi, nyugi. Gólt nem rúg­nak be a csapatok, ez igaz. De hány edzőt rúgnak ki! Nyugi, nyugi, majd kialakul r- ez a jelszó A gyerekek sem cso­dálkoznak, ha szerelmes filmeket mutatunk ne­kik. Hogy születik a gyerek, azt minden gyerek tudja nálunk. De hogyan nem szüle­tik? Azt majd később ... nyugi. Itt nem csodálkozik senki. Csak a nők néz­nek ránk nagy, csodál­kozó szemmel. De az festve van, nem kell bedőlni. Hát erről van szó. Itt rendben mennek a dol­gok, itt mindenről le­het beszélni, fő a biza­lom és fő a nyugi... Minek ide konferan­szié? Mit mondhat itt egy konferanszié? Semmit. És vannak ugyan mé'g problémák, de ak­kor is mi újat mondhat­na a konferanszié? Semmit. Ha csak azt nem, hág1/... nyugi, majd, kialakul! bomlik az ilyen típusért! Lát­ta molettnak, telt kebellel és sóvár, éhes szemekkel, amint ravaszul kacsint, a vére hajt­ja, hajtja... Ez nem az ő ese­te, de ... hébe-hóba elkél. Alapos étvágyűző — mentsen meg az isten minden férfit az ilyen házastárstól! A telefonba azt ígérte, i ” hogy rövidesen felruc­can hozzá és amiben tud, se­gítségére lesz. Később mégis úgy döntött, jobb túlesni a dolgon. Nem kétséges — tért : vissza korábbi gondolatához • a szeretet hiányáról van szó. : Az érlelő kovászt kirekesztet- i tűk életünkből. Enélkül aztán ] alig van valami, ami embert, i emberrel összeköt. Délelőtt, váratlanul állított ' fel a padlástérből képzett, vál­lalati telefonközpontba. Bar magabiztosan kopogott, ideges • volt; nyakkendőjét kétszer is \ megnézte, középen áll-e, s ka- ' bátja egy gombbal, jól fest-e. ' A tető alatti helyiségben 1 szék csapódott valamihez; az­tán papucsos, szusszanó nesz ; hallatszott Kulcs fordult a zárban. Az ajtó felnyílt A te- ! tőbe épített ablakon át fényt ' zuhogtató nagy darab ég lát- 1 szott. A megnyitott ajtón csak úgy dűlt kifelé a meleg. — Po- , kol — mondta a férfi. — Maga az ördög fűti! A telefonos nagyot hördült, j aztán míg a férfi meglepetten hátrált, szájára tapasztotta te­nyerét. A helyzet önmagáért j beszél: a nő nem készült a i férfi fogadására, a férfi pedig egészen mást várt, mint amit 1 látott. i — Hívott, tessék, itt vagyok! i — mondta a férfi közönyö- j sen, ami a saját fülének is i idegenül hangzott. A nő to- , vább riadozott — nem ismert s rá a megnyerő hangra, amit? annyira vágyott, s amitől olyan > sokat várt. > — így? — esengett a nő. Fe-\ jét lehajtva végignézett ma-? gán. — Fel kellene öltöznöm...? — Kánikula van! — mondta5 a férfi, s előbbre lépett, úgy< nézte a nőt csalódottan: négy- j venöt év körülinek vélte, lom-? pos volt, s barna bőrű; az ott-S honra való, bő nyári ruháján 5 teste áttetszett az ablakon átv rázáporozó fénytől. Kapkodva? takargatta volna magát, de 4 hiába, kövér teste szinte kida-> gadt a ruhából. — Kánikula? van — ismételte a fejét ráz-S va, s mintha kenyér nélkül, < kövér húst nyelt volna ebben a? forróságban, émelygett. A nő? helyett máris csak az ügyfe-s let látta a telefonosban, akiS hozzáfordult segítségért. Nyel-? te, nyelte azt a bizonyos kö-S vér húst, ami megszorult aj torkában. Szeretet — gondolta, f — Ki tudja, testi baján kívül? mi rágja még szegényt, látha-S tatlanul! S A telefonkészülék tébolyul- > tan jelzett — piros vészjelei és\ kattanásai a telefonosért kiál-? toztak. S — Menjen, hívják! — A nős csoszogott papucsában. Halló-5 zott és kapcsolt, ö meg utána-? lépett a központba. A készü-S lék, akár a megtestesült ijede-j lem, továbbra is szüntelenül \ percen t-pattant. Piros fény- ^ gombjait árgus szemeknek vél-S te. A bejárati ajtó táblájára 5 gondolt: „Idegeneknek tilos a$ bemenet”. Leült. Megszidta „ magát és szánta a nőt. — Sza-S bályos emberroncs — gondol-\ ta — Ismét a képzelgései ju­tottak eszébe. Hm ... Szegény feje, hol van ez már a szere­lemtől! De a szeretet... A ré­gi bogarában bízott! A mint pillanatra nyuga­** lom lett, kiderült, mi bántja a telefonost. Mutatta roncsolt jobb kézfejét: üzemi baleset — elkapta a gép; azóta :sak ilyesféle munkára alkal­mas. Szép és fontos munka, megszerette — nem akar más lenni, csak telefonos és mikro- "onbemondó. Félig ujjtalan ke­sével hátra mutatott a kis asz- :alkán álló mikrofonra. Ebéd­szünet alatt, de ha sürgős, nás esetekben is, a vállalati, közérdekű híreket és köziemét lyeket abba kell bemondania. — Hjaj, hjaj, tetszik tudni!... — sóhajtott. — Itt a baj! — 3emondja ő pontosan, amit cell, csak éppen ... nem tud­ta olyan szépen, mint a szí- lésznők, akiket kiképeztek lyesmire. Szükségből idetették >t, dolgozik, de hogy mit és íogyan, soha, senki nem taní­totta. Kegyetlenül azt mond­ják rá, hogy durva a hangja! .. Mindenkit megijeszt, ami- cor bemond. Behízelgő, sely­mes, búgó hangot szeretnének öle hallani, de mit csináljon, jlyat ő nem tud... Hiába »karja, nem tud. Emiatt nem szeretik. Emiatt üldözik. Emiatt akarják leváltani. — Disznóság! — dörmögte a lérfi. — Komiszság és lelket- enség. — Az asztalkára kö- íyökölt, amelyen gépelt szö­vegek vártak a déli beolvasás- -a, munkaversenyről, az au- ;usztus húszadikai ünnepélyek dőrendjéről. Beleolvasott a £*sak telefonon át ismer- ték egymást. A férfi külső ügyintéző, na­ponta hívta vállalatát. A tele­fonközpontos nő jogi személy­ként jelentkezett. A férfinek feltűnt a nő érdes, nyers hang­ja; modorában nyoma sem volt a figyelemnek, amely tu­lajdonság nélkül bárki is ba­josan állhatja meg helyét ezer­nyi összekoccanás, sőt komoly összeütközés nélkül. A telefo­nos hangja egyetlen száraz, indulatos morgás volt, gépies reagálás a kérdésre, amely le­hetett hízelgő is, hatástalan maradt A férfi, ha meg is ütő- dött ezen, hamar elsiklott fölötte; gondolta, sebzett vén­lány lehet az illető, esetleg el­nyomott fiatal asszony, aki­nek bőven van baja, nem cso­da hát ha néhanapján megfe­ledkezik arról, hogy a dróton át is kötelezőek az emberek közötti érintkezési szabályok. Egy idő után meg is szokta. Ha tárcsázott, elképzelte a re­csegő, rideg hangot. Némely­kor az jutott eszébe: ezt a nőt sosem szerethették! Gondolata un tál an visszatért, s vesszőpa­ripájává vált A szeretet ki­veszett az emberek életéből — gyakran hangoztatta. — Ismer egy. telefonosnőt, aki.,. Füllentésen kapta magát: szövi a meséjét, anélkül, hogy biztosat tudna arról, akiről szót ejt. A telefonos addig foglalkoztatta képzeletét, míg látni vágyta. Kánikulai, tikkasztó nyár volt, harminchat-harmincnyolc fokot jelentett a meteorológia, az emberek ingerültek voltak, a villamoson kín volt utazni, egymás dühös tekintetétől is hajba kaptak a tumultusban! Fél nyolckor szólt a telefon. Pillanatnyi csönd után a tele­fonos esdeklően szólt — így is nyers volt a hangja, a kétség- beesés azonban vonzóvá szí­nezte. Segítségért kunyerált. Meglepő volt s gondolni lehe­tett: világa dőlt össze, s most ott áll reménytelenül, másra utáltán. — Tessék meghallgatni! — mondta. — Olyan kedves volt hozzám mindig Az egyetlen ember... Ha nem sérteném meg nagyon megkérném, jöj­jön el hozzám... Látogasson meg — Már hogy én? — nyelt na­gyot a férfi. — Ha nem sérteném meg..; Én nem mozdulhatok innen, maga meg nincs asztalhoz köt­ve, szabadon mozoghat. , — Értem... — s arra gon­dolt, milyen különös helyzete­ket formál az élet: a telefonos meghívja magához, mert ked­ves volt hozzá. Ez is elméleté­nek igazolása: a nő „kiéhezett” a szeretette. — Hozzá kell tennem — szólt a nő — ne féljen tőlem! Asz- szony vagyok. Gyerekem és uram van ... „Attól még” .. I — gondolta a férfi. Gőg szállta meg: a hangjával is hódít! Meggyö­tört, kizsigerelt asszonyka le­het, szomjazza a jó szót. Meg­rázta a fejét: azért óvatosnak kell lennie! A beosztása miatt 6em bonyolódhat szerelembe. Az ügy felcsigázta, s bár- mint szerette volna, nem tu­dott napirendre térni fölötte. Az is eszébe jutott, hogy mi­lyen régen nincs őneki egy igazi, ragaszkodó teremtése. Ez a telefonos — úgy látszik — látatlanban tüzet fogott. Készült a mielőbbi találko­zásra. Kiképzői ve a teléfor.c^ nyúlánknak és óz szeműnek — szövegbe. — Nem futhat élj tanárkodnia kell — gondolta. A telefonos kifakadt. — Bar­bárok! — mondta. — Annyira törődnek a szegénnyel, hogy dobálnák ide-oda, mint valami rongyot. Megfeledkeznek arról, hogy őket is érheti baleset. — Mormogva és messzenézve tet­te fel a kérdést: anya létére, így pórul járva talán nem ve­szik többé emberszámba.? A férfi szeme megakadt a telefonos könnybelábadó sze­mén; aztán az orgonasíp for­mán kurtára tépett négy ujját vette szemügyre — a telefonos úgy tartotta eléje, mintha azokért őt vádolná. Fájt ezt látnia. — Karikagyűrűt sem húzhat fel a jobb gyűrűs ujjá- ra — gondolta — bal kezén viseli. Fejét ingatva körülné­zett. Mit tegyen ... ? Hogy kezdje el a tanítást? — Ez mind nem ok az elke­seredésre! — mondta határo­zottan. — Maga így szemre is erős ember! — Mosolygott. — Csuda erős!... A telefonos arca eltorzult; fejét csóválva sírt. De egy pillanat múlva sírástól torz vonásai kisimultak. Az önbizalom, mintha máris megmoccant volna benne, feje fokozatosan följebb emelke­dett. — Értemes, erős ember — mondta a férfi. — Az első pil­lantásra is mondom: rendel­kezik azokkal a képességekkel, amelyek ebbe a szobába, a munkájához szükségesek. En­nél több — legalább is kez­detnek — állítom nem is szük­séges. — Jaj, mit mondjon... mivel erősítse még hamarjá­ban? Az asszony arca élettel telt meg, feltűnően megszépült. Varázslat — gondolta a férfi varázslat, majdnem üres sza­vakkal. — Egy csöppel sem kellene több — mondta a telefonos. — De a kegyetlen nagyszájúak- nak igazuk van! Valahogy szé­pen, finoman kellene bemon­danom ... Nagyon szeretném, de senki sincs, aki rávezetne, hogyan kell csinálnom. Otthon az uram... a maga módján aranyos ember, de ehhez ő se ért. Ha gyötröm, tanítson, dühbe gurul. Ha kérem, hallgasson meg és bíráljon, szaval: ha balerinát, meg hajadért akar kiképezni, nem engem választ — ilyesmit, meg más effélét kiabál. Tetszik tudni... szál­lítómunkás, akkora óriás és olyan erős ember, az aszonyok csak jókedvükben álmodhat­nak maguknak olyat, mint amilyen ő, mert több nincs belőle a földön. Erős és jó." a tenyerére is felvesz, azt mondja, földob inkább az égbe szálljak és örüljek, de marha­sággal ne gyötörjem. Ember­óriás, azt hiszem, nem csoda, ha éppen az én nyavajámhoz nem ért és a bánatomat elvi­selni nincs elég türelme. Tet­szik tudni... fáradt is, mire hazaér... elvárná a fürdetést, nemhogy ... Adják vissza az ujjaimat és tegyenek vissza a gépre, teljesítménybérbe, egyet­len fővágya, álmában is da­rálja, merthogy a gépnél jól kerestem. Szpíker-beosztás az ő feleségének, hozzá fülbemá­szó duruzsoló képesség------Az istennyilát! Nem fejlesztelek! Tetszik tudni... ilyen. Megen­ne, úgy szeret, de... azt hi­szem, ami most nekem kelle­ne tőle, ahhoz nincs érzéke. A férfi nyugalomra intette a tenyerével. Próbálta meg­győzni őt: — A türelmetlen óriás férjek is angyalokká sze­lídülnek egyszer — ez a sza­bály. A dicsőséget szerző szpí­ker feleségét is hordja még ő a tenyerén, arra megesküszöm. Ne felejtse: mindig akad vala­ki, aki segít. — Tréfálni tetszik velem? — Ilyesmibe soha.... — Jaj nekem! — pityeredett el. Majd amikor a férfi kézbe vette a gépelt szöveget és bó­lintott, egész tekintetével fel­nevetett. — Síma ügy! — mondta a férfi. — Figyeljen. — Olvasni kezdett, úgy, ahogy a telefo­nostól elvárja majd az embe­reket elkápráztató bemondást. — A mindenét, de jól csi­nálja! ... — Búgón felnevetett, s ahogy felszárnyaló jókedvé­ben fejét felvetette, láttatta verdeső piros nyelvét és fehér fogsorát. — Maga nagy mű­vész!... Hej, a mindenét, be­látom, maga való ide! — Egész közel hajolt hozzá, majd ijed­ten visszahúzódott. Egyszer a hajuk is összeért. Hej, ha az ő ura az ereje mellett, ennyire finom és ennyire megértő len­ne!... Akkor talán elhihetné azt a bizonyos mesét a szerel­mesek mennyországi állapotá­ról. — Maga az én édes meg­mentéin! — áradozott. Külö­nösnek találta: hirtelen sze­relmet érzett a férfi iránt — szerelmet, de igazán csak olyat, amely nem vezet férje meggyalázásához. A féri megint mérsékletre intette a tenyerével. Aztán átadta neki a szöveget, előtte gyakoroljon tizenkettő­ig. Először elbicsaklott a nyelve. Hanghordozása ijesztőn ha­tott, ahogy mindenáron s*f­nészkedni akart. De aztán, egyszer csak eltalálta a helyes szájtartást és vele az első he­lyes hangot is. Mint aki a sa­ját zsebében kincsre lelt, a papírlapot magasra tartva lo­bogtatta, s nevetett azon a meleg hangján, amely a lélek mélyéről kapja elbűvölő színét és erejét. Magabiztos lett. Szinte kérkedett. — Ez az! — kiáltott — Ki hitte volna? — Ismételt. Az­tán felvette a következő szö­veget és megállíthatatlanul ol­vasott. Százszor is elkérdezte, jól csinálja-e? A hangja kel­lemes-e a fülnek? A férfi, dolga végeztével fel­állt. A nő kezében lehanyat­lott a papírlap. Zavartan néz­tek egymásra. Más-más okból és más-más hőfokon, de mind a ketten pironkodtak. — Ne haragudjék rám, hogy így fogadtam — mondta az asszony. — Van megfelelő ru­hám. .. tudok öltözködni. Vé­gignézett magán. — Itt külö­nösen fülledt és fullasztó a meleg. Szegény, maga is meg­izzadt... A férfi tenyerébe forgatta homlokát. Indult. — Jaj, a fiamat és a férje-* met se mutattam meg! Itt a családi kép.. — Ha beáll a hűvös idő, is-J mét meglátogatom — mondta a férfi. — Addig se felejtse el, fejlődnie kell! Azóta is mindennap beszél­nek telefonon. Ha a férfi tár-í csáz, a régitől teljesen elütő, kicserélődött, kellemes hang érdeklődik: -„Elvtársam, kit kapcsoljak?” Ugyanaz a sze­mély. .. Hangját dallamosan játszatva, már incselkedik iss sokat sejtetőn mondja, hogy a hasznos tanításért míg él adós­nak érzi magát. S a férfi hiá­ba szabadkozik, naponta kell megígérnie: alkalomadtán át­siet hozzá és bevasalja rajta a csekély tandíjat. A határozott ígéret után a telefonos neveté­se még inkább csalogat. Ügy tetszik, egy befutott színésznő se csinálhatná különbül. Csu­pa dicsekvés: mesterem, látnia kellf milyen tökélyre jutottam..! Átél is múlóban volt már, mire a gyáriak azt mondták rá: a hangjával akár a színpadon is megélhetne. Na­gyon megszerették. Kétszer pénzjutalomban részesült. Az­tán vált mondásává; csuda pi- :i valami kell a boldogsághoz..; Csuda pici, csak el kell talál­ni!. .. /\/V\/WVyvAy\A/vAyvAy\Ay\Ay\Ay

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents