Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-03 / 181. szám

íMafftjootLalúi díf. Sűrű sorokban állnak az emberek a mozi pénztára előtt. Az érdeklődés Roger Moorenak szól, aki a Gyávák bandája című filmben játszik. De most nem az Angyal alakítójáról, nem is a filmről, hanem a pénztári jelenetről szeretnénk né­hány szót elmondani. Tehát — hosszú sorokban állnak az emberek a pénztár előtt a gyöngyösi Puskin moziban. Türelmesen várakoznak, mikor kerül rájuk sor. Aztán az előcsarnok bejáratában fel- ’ tűnik egy fiatal nő. Határozott léptekkel megy a pénztár felé. Az arcok követik a mozgást. A férfiak megnézik — úgy férfi­szemmel, a nők pedig — ahogy ők szokták — szakértő módon. A fiatal nő minden tétovázás nélkül a pénztárablakhoz siet, rá se hederít a sorban állókra. Már közli is a pénztáros­sal, milyen jegyet óhajt. Az első döbbenet némasága után azonban felhangzik a megjegyzés: — Hogy lehet valaki ilyen szemtelen? Miért nem áll be a sorba? Ha ennyien tudunk itt várakozni...! Senki sem háborodik fel az udvariatlan fogalmazáson. Pedig a megjegyzés férfiszájból fakadt. Ja, sorstársak együtt­érzése nagy erő! A fiatal nőről azonban lepereg minden kritika. Olyan érzésem támadt, még a füle sem fogta fel a hangokat. Fizet, át­veszi a jegyet, és királynői tartással távozik. Mindenki őt nézi. Az arcán hideg fennsöbbség. Elgondolkoztató jelenet. Vajon mi lehet az a kiváltságos helyzet, ami erre a rendkívüli kivételre jogosította fel a hely­zet, ami erre a rendkívüli kivételre jogosította fel a fiatal nőt? Vajon hogyan vélekedhet a jogokról és kötelességekről — általában? Mi lehet a véleménye embertársairól? öntelt­ség, az emberek lenézése jellemének alapvető két tulajdon­sága? Micsoda hódolat övezheti állandóan, aminek alapján jogot formálhat személyének rendszeres megkülönbözteté­sére? És az az érzéketlenség, ahogy elengedte a füle mellett a sértő megjegyzést, ebben volt valami tiszteletre méltó nagy­vonalúság. Micsoda idegrendszerrel rendelkezik! (-ár) A korszerű legelőgazdálkodás feltételei Tapasztalatcsere Szarvason ^ h%od€H% 'Hófehérke magát a termelésből. Hapci viszonválaszában visszautasí­totta Kuka támadását azzal, hogy Kuka kartárs képzetlen, éppen ezért nem alkalmas ar­ra, hogy a vállalatnál dolgoz­hassák. Szundi, aki egyébként éjjeliőr volt, felháborodva mondta el, hogy Szende csak játssza a naivat, de éjszakán­ként kocsiszámra lopja a kan- diszcukrot. Vidorral kiderült, hogy reakciós vicceket mesél míg Tudor elszakadt a munká­soktól s saját kandiszcukor-tor- nyába zárkózott. Morgóról több hozzászóló mondta el, hogy ál­landóan destruál. Neki semmi sem jó, csak rossz hangulatot kelt a dolgozók között, nem beszélve arról, hogy azt ter­jeszti, hogy Hófehér kartársnő és Szendi... na, de erről nem témáról, a kandiszcukor ter­melésről senki sem beszélt. Már éppen fel akarta erre hív­ni a figyelmet, amikor megfor­dult valami az agyában. Ha ez a vita nyilvánosságra kerül, akkor kiderül, hogy amit eddig jelentgetett a vállalat tö­kéletes kollektívájáról hazug­ság volt. Talán még valaki az ő múltjában is kutatni próbál. Nem, ez semmiképp nerp lenne jó. Hisz ezt eddig is észre kel­lett volna venni. Gyorsan ha-, tározott és szót kért, amit meg is adott magának. — Kartárskáim! — kezdte. — Nincs értelme annak, hogy ezt a derék, jó kollektívát le­járassuk egy semmiség miatt. Megválaszoljuk a cikket. A vá­lasz így hangozzék: A szerkesz­tőség bírálatát elutasítjuk. Egyrészt, mert nem igaz, más­részt, mert nem tehetünk ró­la. Mi mindent megtettünk. Dolgozóink és a vezetés óriási erőfeszítései ellenére sem sike­rült megfelelő eredményt el­érni. De erről senki sem tehet. Itt Kuka közbeszólt: — Én, igaz hogy Kuka va-, gyök, de hát valaki felelőst csak kellene keresni... — Nincs felelős. Objektív nehézség van — jelentette ki Tudor, és bár Kukának fogai-' ma sem volt arról, hogy mi is1 az az izé, de beletörődött, mert, azért a Tudor mégiscsak egy iskolázott ember. — Igen — folytatta Hófehér­kartársnő. — Az objektív ne­hézség az oka mindennek. Ezért kérjük a szerkesztősé-1 get, hogy helyesbítsen. , így még máig is élnek és él­nek mindaddig, míg egyszer ki' nem mondják, hogy most már- nincs mese. , ősz Ferenc A minap leányom érdeklődé­sére utána néztem, hogy jelen­leg mi van a Hófehérkével és a hét törpével, miután a köz­ismert mese úgy fejeződik be, hogy még máig is élnék, ha meg nem haltak. Vizsgálataim eredményét az alábbiakban közlöm: Hófehérkéék felett sem múlt el nyomtalanul, az idő. Hófe­hérke időközben elvált a ki­rályfitól, hogy rendbe hozza káderlapját. Hófehérke azaz Hófehér kartársnő karri­ert futott be. A Kandiszcukor bányászati tröszt igazgatója és közvetlen beosztottai, az örök­ké náthás Hapci, az oktatáshoz rosszul viszonyuló Kuka, a de­magóg Morgó, az értelmiségi Tudor, az optimista Vidor, a lusta Szundi és Szendi kar­társ, akiről az ember azt hin­né, hogy kettőig sem tud szá­molni, pedig ,... de erről majd később. A vállalatnál mesebeli mó­don éltek az emberek. Szeret­ték egymást és esténként Hó­fehér kartársnővel egyetemben vígan énekelték kedves dalu­kat, hogy azt mondja: hejhó... hejhó.,. vígan élni jó... Egy napon azonban cikk je- jelent meg a helyi sajtóban, mely elmarasztalta a Kandisz­cukor bányászati trösztöt, hogy kevés és rossz minőségű kandiszcukrot szállítanak. A máskor idilli békességben szunnyadó vállalt másnapra olyan lett, mint az a hangya­boly, melybe sósavt öntenek. Különösen azért, mert a cikk azzal végződött, hogy meg kell Valahogy nem tetszenek ezek a megállapítások nekünk. Túlságosan leegyszerűsítik a kérdéseket, mintha ezeket egy kézmozdulattal vagy elnéző mosollyal el lehetne intézni. Pedig sokkal többről van iti szó! Ha egyszer tudnak a Haza­fias Népfront Tsz-ben arról, hogy Tóth Hortolányi napszá­mosokkal dolgoztat maga he­lyett, miért tűrik el? Kizsák­mányolás ez, semmi más. A rosszemlékű múlt kísért ebben a gyakorlatban. Mi pedig úgy vagyunk a kísértetekkel, hogy nem hiszünk létezésükben, mert minden kísértetjárásról kiderül, hogy amögött nagyon is emberi cselekvések érhetők tetten, a kísértetjárás csak a valóság .ködösítésére használa­tos módszer, amiben józan ember soha nem hihet. A kísértetjárást le kell lep­lezni. Nem is olyan nehéz fel­adat ez. Csak a leplet kell le­rántani a „kísértetről”. És ... mi van a lepel mö­gött? G. Molnár Ferenc Juhász József, az osztályve­zetője a következőket mond­ta: — Nem tudtunk arról, hogy Tóth Hortolányi János nap­számosokkal dolgoztat. Ter­mészetesen elítéljük ezt a módszert. — Miért? — Azt hiszem, ezt magya­rázni sem kell. Egyszerűen ki­zsákmányolásról van szó. Ennyi elég is. De még egy kérdés hátra volt. Mi történik az olyan tsz- taggal, aki nem végez munkát a közös gazdaságban? — Ki kell zárni a tsz-ből — kaptuk a feleletet. — Tavaly is alkalmazták ezt a szankciót a Hazafias Népfront Tsz-ben azokkal szemben, akik kivon­ták magukat a közös munká­ból. Ha jól emlékszem, öt-hat személy esetében. Ezt a fevilágosítást már Fü- löp Andortól kaptuk. Tehát: a gyakorlat szerint a felelősségre vonásnak nem­csak a lehetősége van meg, hanem éltek is ezzel néhány személynél a Hazafias Nép­front Tsz-ben. Az is kétségte­len, a tsz-ben tudnak arról, hogy Tóth Hortolányi János maga nem dolgozik, hanem i napszámosokat fogad. Ki kit károsít meg?j Először Bállá János tsz-el- j nők egyik megjegyzésével kel! vitatkoznunk. Szerinte semmi kár nem éri a szövetkezetei akkor, amikor Tóth Hcrtolá- nyi János napszámosokkal vé­gezteti el a vállalt területek megművelését. Elhisszük, hogy ; anyagilag a szövetkezet nem j jár rosszul. De milyen gondo­latok támadhatnak azoknak a tsz-tagoknak a fejében, akik maguk fáradoznak, maguk ve­rejtékeznek a tsz földjén? És azt látják, hogy Tóth Horto­lányi csak azért megy ki a ha­tárba, hogy a napszámosokat ellenőrizze! Képzeljük el ma­gunknak ezt a képsort: a tsz- tag munkáltató megjelenik a határban, ahol a szomszéd táblán a szövetkezeti tagok egy csoportja hajol a kapa fö­lé. ő megáll a szőlősorok kö­zött, és ellenőrzi, hogy a nap­számosok becsülettel elvégez- ték-e munkájukat. Tessék, csak ennyi az egész! És a másik. Csakugyan az a földterület a legszebben meg­művelt, ahol Tóth Hortolányi napszámosai tartották kézben a kapa nyelét, cipelték a há­tukon a permetezőgépet? A Hazafias Népfront Tsz tagjai képtelenek lennének ilyen jó minőségű munkát végezni? Fui-csa, elgondolkodtató eset, nem is tanulság nélkül való. Gazdasági ügy vagy csak erkölcsi kérdés? Szét lehet-e a kettőt választani egyáltalán? Ítéljék meg olvasóink! Ki a munkálfaló ? Gyöngyösön a Hazafias Nép­front Tsz elnökével beszélget­tünk. Az aratás felől érdek­lődtünk. Megtudtuk, hogy a kézi kaszákat is elő kellett venniök, mert huszonegy hold kalászost nem tudtak géppel levágni. Brigádonként kapták meg a területet a tsz tagjai. — Tóth Hortolányi János három katasztrális holdat vál­lalt és vágatott le — közölte kérdésünkre Bállá János tsz- elnök. — Hogyan számolták el a munkát? — Munkaegységre. — Tóth Hortolányi kivel vágatta le a gabonát? — Vannak neki emberei. — Napszámosok? — Igen. Karácsondról és más községekből fogadja fel őket. Vasutasok ezek, akik nemrég még földművesek vol­tak. — Megéri ez Tóth Hortolá- nyinak? — Olcsó munkásai vannak. Régi emberek. Autóval hozza és viszi őket. — Az apa és a fia is tsz- tag? — A fia nem. ö maszek. Külön van a két család, de hát... Az isten tudja, hogy van ez. Az biztos, a legszeb­ben megművelt terület az övé a tsz-ben. — Mit vállaltak még? — Szőlőjük van 5200 négy­szögöl, családi művelésre. — Azt is napszámosokkal dolgoztatják? — Igen. Nincs ebből semmi kára a szövetkezetnek. A további beszélgetés során még kiderült, hogy Tóth Hor­tolányi János vállal művelés­re még háztáji területet, kis- haszonbérletet, és mivel az apa és a fia is azonos nevű, nehéz eligazodni, mikor me­lyikük a munkavállaló, de tény, hogy a napszámosokkal együtt dolgoztatnak. Az idős Tóth autója a szállítóeszköz. Elítéljük Ezek után a járási tanács mezőgazdasági osztályára is elmentünk, mert államigazga- tásilag a gyöngyösi tsz-ek ide tartoznak. Itt a kérdést így fogalmaztuk meg: Hogyan vé­lekednek Tóth Hortolányi Já­nos munkáltatói tevékenysé­géről? Kísértetjárás Gyöngyösön Lapunk januá rl9-i számá­ban írtunk arról, hogy az 1965-ös tervek milyen kötele­zettségeket rónak a Mátravi- déki Fémművekre. Rózsa László igazgató akkor elmon­dotta, hogy a tavalyihoz ké­pest az idén 55 fővel kisebb munkáslétszámmal 25 millió forinttal többet kell termel­nie a gyárnak. A fogyasztók érdeke és az önköltségi terv azt diktálja, hogy öt százalék­kal csökkentsék a felejtet. Népgazdasági érdek, hogy nö­veljék az exportot, de csök­kentsék az importot. Mindezt csak akkor teljesítheti a gyár, ha következetesen végrehajtják a műszaki fejlesztés célkitű­zéseit. Most azt vizsgáltuk, hogyan állták a szavukat a sirokiak, az első fél évben betartották-e az 1965-ös ter­vekre vonatkozó párt- és kor­mányhatározatot? Határozott igennel válaszolhat a gyár- igazgatója, a munkások és a műszakiak. Adott szavukat áll­ták, ezt igazolják a féléves mérleg adatai. Különösen ki­emelkedő eredmény, hogy 103 százalékra teljesítették az ex­porttervet. Több mint 37 mil­lió forint értékű alumínium tubust, motorkerékpár- és ke­rékpárláncot gyártottak kül­földi megrendelésre. A tervek­ben szereplő 33 millió tubust egymillió darabbal meg kel­lett toldani, hogy a külföldi megrendelők igényét és a fo­rinttervet teljesíthessék. A mo­torkerékpár- és kerékpárlánc export 106,1, illetve 111,4 szá­zalék. És a hazai megrende­lőknek is eleget tettek, féléves termelési tervét teljesítette a gyár. A korábbi években évi két­millió devizaforintot igényel­tek Sírokban. Csökkenthető-e a külföldről beszerzett anyagok mennyisége? Igen. A magyar lakk is használható, csak nagyon kell vigyázni, hogy a technológiai utasításo­kat pontosan betartsák. Szo­cialista szerződést kötöttek a Lakkfestékipari Vállalattal, azóta eredményes a pesti kí­sérlet és a siroki gyakorlat. A gyár hírneve és a dolgo­zók nyereségrészesedése bán­ja, ha sok a selejt. Az elmúlt évihez képest 0,8 százalékkal csökkent, de az első félévi se- lejtveszteség még mindig 3,7 millió forint. A munka minő­ségére, a gépekre és a techno­lógiai utasításokra jobban kell ügyelni, főleg a tubusüzemben. A Mátravidéki Fémművek­ben 1,6 százalékkal javították a terve jett önköltséget. Min­den eredményt meg kell be­csülni, jogos a siker öröme, de ez a második fél évben ke­vés lesz, mert a tervek to­vábbi 2,8 százalékos önköltség­feszítésre kötelezik a gyár kollektíváját. A második fél évben hogyan takaríthatnak meg Sírokban újabb millió­kat? Erre a kérdésre a műsza­kiak és a munkások meggyőző­déssel válaszolhatják, hogy a műszaki fejlesztésből. Az első fél évben egymillió 688 ezer forint megtakarítást terveztek korszerűsítésből, gépesítésből, és a termelés jobb megszerve­zéséből és kétmillió 326 ezer forintot értek el. Eddig kézzel hordták le az emeletről az üres dobozokat, a gépsoroknál tárolták a kész­árut. Mennyi időbe, vesződ- ségbe és főleg mennyi pénzbe került ez az évszázados elmaradott­ságé szállítás! Különösen, ha hozzászámítjuk, hogy mennyi tubus nyomódott össze és milyen sok doboz rongálódott, amikor a lépcsőkön és a hosz- szú folyosókon húzgálták. Az elmúlt hét óta szállítószalag hozza az üres dobozokat, jelző­lámpa mutatja, hogy melyik gépsorra kérik és az új be­rendezés folyamatosan elszál­lítja a készárut. Szorgos mun­kájával a kísérleti üzem és a tmk nagyban hozzájárult, hogy a tervezettnél jóval hamarább „munkába díít” a szállítósza­lag. Sírokban nagyon iparkod­nak, hogy augusztus közepére elkészüljön az öt lágyítóke­mence. Ezzel tízre szaporodik a tubusgyártó gépsorok száma. Korszerűtlen egyedi gépek he­lyett egyre inkább modern gépsorokon termelnek Sírok­ban. A műszaki fejlesztésnek csupán a legfontosabb állo­másait említettük, pedig a si­kerek titkának egyik felét eb­ben találhatjuk. És a másik fele? Az emberek már szerelés közben megismerik a gépeket. Ma már százszámra találha­tunk olyan férfiakat és nőket a gyárban, akik földművesből jó szakmunkásokká váltak, akik egyre nagyobb feladatok megvalósítására képesek. F. L. SÍROKBAN sikerült AZ ELMÚLT napokban a Földművelésügyi Minisztérium szervezésében, az ország min­den megyéjéből, mintegy 1500— 2000 mezőgazdasági szakember nézte meg az öntözési és Rizs­termesztési Kutató Intézet gaz­daságában Szarvason a kor­szerű legelőgazdálkodást. Heves s megye termelőszövetkezeteiből, ra szakigazgatástól, továbbá a ?járási párt- és KlSZ-szerveze- l tektől több mint 10, nagyobb- ? részt állattenyésztési szakem- \ber lehetett tanúja azoknak a \ vitathatatlan eredményeknek, famit a korszerű legelőgazdálko- ?dás területén tapasztalhattak. > A látottak minden részvevőt e meggyőzhettek arról, hogy az 1 elmaradt legelőgazdálkodás ? megjavítására, a termések fo- Skozására megvan a lehetőség. S Természetesen a különböző ter- ? meszeli viszonyok más és más 5 módszer alkalmazását teszik £ szükségessé, miután a legelők \ nagy része egymástól elkülönü­lő természeti adottságok között Salakúit ki. Az ÖRKI mezőgaz- Sdasági üzemeiben a csabacsüdi ?és kákái legelők hasznosítását, s kezelését figyelhettük meg szi- á kesedésre hajlamos réti agyag, \ helyenként szikes talajokon. ? AZ INTÉZET gazdaságának Scsabacsüdi 230 kh-as öntözött > legelőjén (ősgyep) április óta ? 200 növendékmarha, 260 fejős- ? tehén talál bőséges zöldtákar- c mányt. Ezenkívül a lekaszált 1 zöldtermésből mintegy 11 va­rgon szénát készítettek eddig. 5 Ilyen zöldtömeget csakis öntö- Jzött viszonyok kö­vzött és 45 kg vegyes műtrágya- 5 hatóanyag biztosításával tud- Cták elérni. A megtermett zöld- S tömeg hasznosítása olyan prob- rléma, amit kizárólag a legelte- Stés korszerű technológiájának ^alkalmazása tett lehetővé. Így férték el, hogy a hagyományos 5 legeltetés 30--40 százalékos tip- erási veszteségét 10 százalékra | csökkentették. Szemléltetően Sláthattuk a legeltetés adagolt Jformáját, amelynek célja a le­geltetett terület és idő csökken­tése, a szabad, táblás és szaka­szos legeltetés hibáinak elkerü­lése. A legelő állatnak igy minden napra csak akkora te­rületet mérnek ki, 'mely az egy­napi takarmányszükségletét biztosítja és ezen belül az ada­gokat könnyen mozgatható, hordozható villanypásztorral határolják el. A gazdaság kákái üzemegy­ségében a legelő különböző hatóanyagú és mennyiségű mű­trágyázásának eredményéről a bemutatott kisparcellás kísér­letek magukért beszéltek. Lát­tuk, hogy a foszfor intenzívebb adagolására a gyep növényze­tében a pillangósok aránya je­lentősen növekedett, míg a nit­rogén adagok növelésével in­kább a füvek kerültek előtér­be, SUMMÁZVA a látottakat, a részvevők megállapíthatták, hogy az eredményes legelőgaz­dálkodás egyik legfontosabb feltétele a termést művelő módszerek együttes alkalmazá­sa, valamint a legkorszerűbb legeltetési módok megvalósítá­sa. Ez viszont csakis a rendel­kezésre álló anyagi eszközök szakszerű és koncentrált fel- használásával biztosítható. Az elmúlt években a hazai legelő- gazdálkodásnak válamennyi feladatát állami támogatási rendszer segíti, melynek kere­tében évről évre növekszik me­gyénkben is a mintalegelővel rendelkező tsz-ek száma és le­gelőterülete. A tapasztaltak üzemen belüli hasznosítása, megvalósítása feltétlenül fon­tos az intenzív takarmányter­melés és ezen keresztül az ál­lattartás termelésének fejlesz­tése szempontjából. Kéri István, megyei főmezőgazdász keresni a bajok okát. Aznap estére Hófehér kar­társnő értekezletet hívott Ösz- sze. Nosza lett itt nagy kava­rodás. A törpék egymás után szólaltak fel. Kuka elmondta, hogy a bajok oka az, hogy olyan embereket is megtűrnek, mint a Hapci, aki egy utolsó táppénzcsaló és az örökös nát­ha csak arra jó, hogy kivonja is jo beszelni. Hófehér kartársnő megdöb­benve hallgatta szeretett tör­péit, akikről ez ideig azt hitte, hogy a legideálisabb kollegiális jó viszonyban élnek egymás mellett. És ime, elég egy kis újságcikk, elég az, hogy valaki felvesse a felelősséget, és máris megindul a lavina. Különösen furcsának tűnt előtte, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents