Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-13 / 190. szám
Semmelweis Ignác a legnagyobb magyar orvos Száz éve, 1865. augusztus 13-án halt meg az „anyák megmentője”, a legnagyobb magyar orvos, Semmelweis Ignác. Életművének a jelentőségét mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tudományos és kulturális intézménye, az UNESCO, az idei esztendőt Semmelweis-évnek minősítette. Ezekben a napokban világszerte megemlékeznek a nagy tudósról. 1818. július 1-én született Budán, a mai I. kér. Apród u. 1/3 sz. alatti copf stílusú emeletes házban, ahol apjának fűszerüzlete volt. (E házban rendezték be nemrégiben a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot). A szülők a hat Semmelweis fiú közül (a hetedik gyermek lány volt) Ignácot taníttatták a legnagyobb gonddal. Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait Budán végezte, ez utóbbit a Várban, a Mildós- torony melletti (mai Hess András tér) gimnáziumban. Végbizonyítványa .szerint hatvan osztálytársa közül a második legjobb, „de az elsővel vetélkedő”. A budai gimnáziumból 1835-ben került a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamára, majd apja (kívánságára, aki hadbírót akart fiából nevelni, a bécsi egyetem jogi karára iratkozott be. Orvostanhallgató . barátjával ellátogatott a bonctani előadásokra, és ennek következményeképpen jogi tanulmányait abbahagyta és medikus lett. 1844-ben avatták doktorrá, és még ebben az évben megszerezte a szülészmesteri és sebészdoktori oklevelet is. Ebben az időben bontakozott és virágzott ki Becsben az orvosi iskola. Nagy tudású tanárok foglalkoztak a hallgatókkal, közülük különösen a belgyógyász Skoda, a kórboncnok Rokitansky, és a bőrgyógyász Hebra. Ok nemcsak tanárai, hanem barátai és támogatói is voltak Semmelweisnék. 1846-ban kinevezték a bécsi szülészeti klinikára tanársegédnek, de közben folytatta bonctani tanulmányait Rokitansky mellett. A szülészeti klinikához fűződik korszakalkotó felfedezése is, a gyermekágyi láz kórokozójáról. A felfedezés előzményei ismertek. A klinika két osztálya közül az egyik osztályon katasztrofális méreteket öltött a gyermekágyi láz miatti halálozás, míg a másik osztályon viszonylag alacsonyabb maradt. Hiába igyekeztek a két osztály között mutatkozó különbség okát megfejteni, nem sikerült. A betegséget ragályosnak tartatták és járványként kezelték. Alig fordult elő viszont azoknál, akik otthon, vagy még rosszabb körülmények között, esetleg utcán hozták világra gyermeküket. Semmelweis életvidám fiatalemberként érkezett Becsbe. Érzékeny lelkületére, embersze- retetére nagyon rossz hatással volt a klinikán pusztító halál. Naponta látta meghalni az anyákat, és segíteni nem tudott rajtuk. Ha tudta volna, begy a vajúdó asszonyok halálát részben maga okozta, amikor a boncteremből egyenesen a betegeihez sietett! Ekkoriban történt, hogy meghalt egy kórboncnok barátja, mert boncoláskor az egyik tanítványa megsértette a kezét. A boncolási jegyzőkönyv döbbentette rá, hogy a „gennyvérűségben” elhunyt arvostanár és a gyermekágyi lázban elhunyt anyák kórképe azonos. Ez a felfedezés világította meg Semmelweis előtt, hogy a halált előidéző okok mindkét esetben azonosak: „a hullarészek voltak, amelyek belekerültek a véredényrendszerbe”, — mint írja. A közvetítők nein lehettek mások, mint az orvosok és medikusok. A szappanos kézmosás nem volt elég a hullarészek eltávolítására. És mivel a medikusok a szülészeti klinika első osztályára jártak, ezen az osztályon volt oly magas a gyermekágyi lázban elhaltak száma. Elrendelte osztályán a klórmiesaes kézmosást: az eredmény kiváló volt, a halálozások száma a minimumra csökkent. Rádöbbent azonban arra is, hogy élő szervezetekből származó „bomJó szerves anyag” is okozhatja a bajt. A felfedezés nagy feltűnést keltett. Voltak, akik a kiáros kézmosást értelmetlen zaklatásnak vélték, mások ennek jelentőségét a himlőoltás felfedezéséhez hasonlították. 1849-ben tanársegédi megbízatása lejárt és nem sokkal később hazatért Pestre. A Rókus (ma Semmelweis) kórház szülészeti osztályán lett főorvos, majd a pesti egyetem szülészeti tanárává nevezték ki. Hihetetlen energiával harcolt továbbra is a gyermekágyi láz ellen, míg orvosok és bábák százai hirdették tanításait. Utolsó évei haragos indulatok és melankólia változásaival teltek, majd 1865. júliusában magatartásában zavarok, elmebajra utaló tüLeányanyák . ppr Wi t| W I® Semmelweis Ignác 1875-ben. (Canzi Ágoston festménye) netefc jelentkeztek. Nem sokkal később meghalt. Halálát valószínűleg ugyanaz a betegség okozta, mint aminek a legyőzésére életét szentelte. Operáció közben megsértette kezét, a seb megdagadt, elgennyesedett. A folyamat úrrá lett egész szervezetén, és a boncolás vérmérgezést állapított meg. Semmelweis felfedezése, életműve nemcsak a szülészetet és a nőgyógyászatot, hanem a sebészetet és az egyetemes orvostudományt is érintette. Végleges igazságot azonban csak Pasteur és Koch munkássága, a bakteriológia fejlődése szolgáltatott neki. Halálának 100. évfordulóján a magyar orvostársadalom és az illetékes szervek jelentős összejöveteleken adnak számot az életművéhez kapcsolódó tudományos kérdésekről. Hamvait a Kerepesi temetőből visszaszállították oda, ahonnan elindult Semmelweis életútja: a szülőházába, a magyar Orvostörténeti Múzeumba. Horti József — Két évig éltem a második férjemmel. Aztán itthagyott fillér nélkül. Terhesen. Az első felesége visszafogadta. — Miért ment hozzá? — Szüleim meghaltak. Keveset kerestem, gondoltam, ha férjhez megyek, jobb lesz. — A férje tudja, hogy maga hol van? — Kétszer is írtam neki levelet. Nem válaszolt. — Mi lesz a gyerekkel? — Állami gondozásba vagy örökbe adom De... az állami gondozsá is nehéz. A gyerek után fizetni kell és nekem nincs pénzem. Meg lakásom és munkám sincs... Van két gyerekem, tizenegy éves fiam, kilencéves lányom, az első házasságomból valók, ök nem tudják, hogy testvérük lesz. Azt akarom, hogy ne is tudják meg. Ezért is válók meg szegénytől. — Az első férjétől miért vált el? — Egy tizenhat éves lány miatt. — Volt orvosnál? — Voltam. Kaptam is papírt a bizottságtól, hogy elveszik... férjem kiabált és széttépte a papírt. Azt mondta, neki nem akarok szülni, csak az első férjemnek szültem. Gondoltam, a béke kedvéért legyen hát meg a gyerek. Görcsösen zokog. — A gyermekeim, fillér nélkül, minden nélkül — Fel akartam akasztani magam.— Itt most jó? — Szeretnek bennünket. Nem gorombák — ★ Fiatal lány. A nyolcadikból maradt ki. Nagyon boldog, mert mehet haza. Haza, a szüleihez. — A szüleid mit szóltak? — __ ök hoztak ide. — Hogyan derült ki, hogy -.? — Kórházban operáltak, vakbélre. Ott mondta az orvos. — Ä szüleid most hogyan várnak haza? — Csak gyerek nélkül. — Könnyen lemondsz a gyerekről? — Mit tegyek mást?— ★ Egy másik leányanya. — Élnek a szüleid? — Igen, mindketten süketnémák. — És hogyan fogadták a hírt? — Azt mondták, gyerek nélkül mindent megbocsátanak, visszamehetek hozzájuk. — Es ha tőled íüggne, mit határoznál? — Örökbe adom, ha megszülöm. Hiszen, ha már szoptatom, úgysem tudnám elhagyni. — Nem fordultál orvoshoz? — Nem mertem. Amikor elmentem, akkor már késő volt__ ★ Hu szonhárom éves. Barna. — Nem tudom, mi lesz velem, hol dolgozok majd. Szeretném megtartani a gyereket ... — És nem lehet? — Szüleim munkaképtelenek, én meg még nem tudom, velem mi történik utána. — A fiú tud róla? — Azonnal megmondtam neki, hogy gyerekünk lesz. A múlt héten meglátogatott ... Meg akartunk esküdni, de nem volt hozzá pénzünk elég. És nem tudtam idejében orvoshoz fordulni. Dolgozni kellett, túlórázni is a munkaképtelen szüleim miatt. Most majd valamelyik gyárban szeretnék elhelyezkedni, a családért. S ha lesz á gyerek, ő érte is ... Leányanyák intézete, a fővárosban. Nem zárt intézet. /Ellátást, helyet kap, aki rászorult. Csak a szülésig maradnak az intézet falai között* a gyerekeket aztán állami intézetbe adják — ez rendszeresen így van. — Látogatják is a gyerekeket? — Az első évben. Aztán hamar megfeledkeznek róla. Tragédiák, elrontott életsorok — itt a szobák falain belül. Felelőtlenség is, meggondolatlanság, amelynek következményeit érzi a megszületett ember. Mert úgy nőnek fel, anya nélkül. Arra hányán gondolnak, hogy másként is lehetne, másként is lehetett volna minden...? Gödrös Erzsébet Felújítási tervek és gondok Az eredeti elképzelések szerint már be kellett volna fejezni Gyöngyösön a Fodrász és Fényképész Ktsz Kossuth Lajos utcai részlegének felújítását. Hónapokkal ezelőtt kezdett munkához a Mátravi- déki Építő- és Szakipari Ktsz, de abba is kellett hagynia, mert az öreg épület nem volt hajlandó alkalmazkodni az elkészített műszaki tervhez, az átalakítandó helyiség födémje gyengébbnek bizonyult, mint ahogy a felméréskor elképzelték. Olyan váratlan akadály ez, ami majdnem minden felújításnál előbukkan. Ilyenkor aztán felborul a munkák menetrendje. Üjabb tervet kell készíteni, újabb költségvetést, módosítani kell a határidőket, elhúzódik az építkezés* az ideiglenesen használatba kapott helyiséget már vissza kellene adni* hová költözzön akkor a fodrászrészleg — és így tovább. Tárgyalások tárgyalásokat követnek, mindenki ideges és mindenki óvatos, minden szerv igyekszik biztosítékdkat keresni és találni, hogy fedezze magát. Mintha valami gonosz szellem kajánkodva fejtetőre állítana minden szép és okos elképzelést. így járt a gyöngyösi ktsz is. Hetek teltek el a tárgyalásokkal, de végül minden a helyére igazodott. Ezen a héten már ismét dolgozni kezdenek az építőipari szakemberek a Kossuth Lajos utcai részleg felújításán. Az építőipari ktsz az előzetes tárgyalások során megígérte, hogy december 10-ig végez a munkákkal. Több mint négyszázezer forintba kerül csak az építkezés, a berendezésre pedig közel kétszázezer forintot fordítanak. Az év végére tehát modern, korszerű fodrászrészleg nyílik meg a közönség számára. Mátraházám is hasonló munkát végeznek el, de ennek a befejezési határideje október 30. a terv szerint. Igaz, a szerződést még nem kötötték meg az építőipari ktsz-szel, de az előzetes tárgyalások ennél a munkánál is a kért határidő megtartás sával kecsegtetnek. A költ-- ségvetés összege százötven- ezer forint, ami már a berendezést is magában foglalja. Korszerűsítik még a gyanú gyössolymosi fodrászrészleget, aminek új helye az an-> tóbuszállomás épületében lesz. Régi kívánság valósul meg ezzel, mert eddig eléggé nehéz' körülmények között működött a fodrászat ebben a községben. Ha egybevesszük azokat-aa összegeket, amiket a gyöngyösi Fodrász és Fényképész Ktsz ebben az évben a korszerűsítésre felhasznál, a következő adatokat kapjukj összesen hatszázötvenezer fou rintot fordítanak felújításra, alapításra* átszervezésre: Ebből százezer forint a Tar- navölgyi Ktsz-től került át az átszervezés következtében a gyöngyösiekhez. A berendezésekre éppen félmilliót költenek, ami szintén komoly összeg, összesen 36 részlege van a ktsz-nek, ebből kilencnek a korszerűsítését végzik- illetve végezték el ebben az évben, és ezzel a ktsz valamennyi részlegének mintegy hetven százaléka most már a kívánt szinten tudja a vendégek igényeit kielégíteni. Gyöngyösön még két részleg felújítása okoz gondot. Az egyik a Fő téri férfi fodrászüzlet, a másik a mellette levő kozmetika. Az elképzelés szerint a kozmetika helyiségét is férfi fodrászok kapnák meg, hogy a meglevő zsúfoltságot megszüntessék* de a kozmetikának még nem találták meg az új helyét. A városi tanács segítségét várják ebben az ügyben. Hátra van még a hatvani fényképészrészleg felújítása* ami szintén nagyon időszerű lenne, de minden attól függ* hogyan tudnak majd szerződést kötni. A törekvések tehát dicséretesek, az eredmények is figyelemre méltóak, így nem messze az idő, amikor á gyöngyösi Fodrász és Fényképész Ktsz teljesen korszerű követelmények között tévé- kenykedhetik majd, mindefi részlegében. Tüdőmül én már nem fogom megpróbálni! Mikor kiszálltam a Ferihegyi repülőtéren és beérkeztem Pestre, nem akartam hinni a fülemnek. Mindenki magyarul beszél. Ez volt a legfurcsább. Távoli országokban, ha magyar hangot hallottam az utcán, mindig megfordultam és beszélgetni kezdtem. Most a pesti utcákon egyre csak forogni akarok. Menni, menni, menni akartam. Szállodákba, éttermekbe, különböző helyekre, cigánymuzsikát hallgatni, magyar műsorokat nézni. Jobban megindult a lábam alatt a talaj, mint eddig bármelyik országban. Nem tudom, szükséges-e elmondani, hogy mit éreztem, hogy mit érzett a családom, amikor Egerben, az öreg családi házban nyolc év után újra találkoztunk. Váratlanul. Az első, úgyszólván elfogult napok után kezdtem magam idegennek érezni Egerben. A következő hetekben többször felutaztam Budapestre és visz- sza. De csak nem találtam a helyem. Talán csak egy pszichológus tudná megmondani, hogy mi volt ennek az oka. Mindent ott kell kezdenem, ahol abbahagytam. Hogy mennyit ér, amit kint nyolc év alatt láttam, tanultam, tapasztaltam, nem tudom össze lehet-e hasonlítani azzal, amit itthon nyolc év alatt elvesztettem. Mindenesetre nyolc év hiányzik a nyugdíjamból! De nem baj, még mindig fiatal vagyok. És itthon vagyok! — Vége — Urbán József gyan nem kell új életet kezdeni. Később Afrikában megtanultam, hogyan kell egy dúsgazdag ország városaiban az utcákon éhes hassal kóborolni, biliárdozni, nemzetközi ha- zárdjátékosok közt is megbecsültté válni, hogyan kell a fokvárosi fekete piacon megélni. Távollétem alatt megtanultam különbséget tenni két egymástól távol lévő ország, kél egymással teljesen ellentétes állam rendje között. Megismertem az Afrikában élő fehér és fekete emberek jó, vagy rossz életében a jót és rosszat. Tapasztalatokkal rendelkezem, afelől, hogyan élnek aj 56-ban disszidált magyarok azokon a helyeken, ahol ér nyolc év alatt megfordultam. Most elolvasták történetem Magamtól már nem kérdezem hogy rossz országba kerültem-f vissza. Talán rrrunkanélküliségrö hírhedt Kanadában jobb let volna? Talán az őrült ütemben élt Amerikában, vagy a szegény európai országok valamelyiké ben jobb lett volna? itt nem kívánok külön megemlékezni, októberre mégis meglett a 400 előre kiszámított fontom. És itthon vagyok Az afrikai nyár kezdetén, október 10-én, 1964-ben felszálltunk a KLM repülőtársaság minden kényelemmel ellátott hatalmas gépével. Repülőgépünk kis kerek ablakán át hosszú ideig még azt az alattunk elterülő napsütötte, mégis fekete, számomra igen nagyon fekete Afrikát láttuk, ahol a megérkezésünket követő nyolc évet céltalanul, vergődve töltöttünk, hogy hat órával és nyolc évvel később Rómában lépjünk ki, — Európában. Jóban nem tettem semmi maradandót, sajnos a magyarság jó hírnevét sem öregbítettem, de őszintén szólva, nem is találkoztam olyan emberekkel, akiket egy-egy nép karaktere, becsületessége, jósága érdekelt volna ★ A nyolc évi távollétem alat! már az első utamon, Svájcban tanultam. Megtanultam, ho22. De sajnos nem elképzeléseink c szerint sikerült. Már az a tény, hogy haza akarunk menni, hogy újra találkozzunk az otthon hagyott régi barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, városokkal, olyan vággyal, türelmetlenséggel töltött el bennünket, hogy minden egyes nap egy-egy hétnek, minden egyes hónap egy-egy esztendőnek tűnt. Unalmunkban gyakran bementünk a kis falu két szállodája közül valamelyikbe és sörözgettünk, iszogattunk, rengeteget beszélgettünk. Vigadva takarékoskodtunk, a pénz sohasem akart sokszoro- sodni. (Annak ellenére, hogy a Ferivel való találkozásunk és közös munkavállalásunk után az elutazásig még öt hónapot dolgoztunk.) Ferinek semmivel sem lett több pénze 5 hónap után sem, mint amennyivel elkezdtük spórolási akcióinkat. Igaza volt neki. Jobbéin járt volna, ha akkor amikor Durbanban meglátogatott, megfelezi velem az egész pénzét. Tehát fizetésünk kézhez kapása után nem újabb ösz- szegekkel gyarapítottuk azt, hanem csak pótoltuk a már meglévőből hiányzót. Azonban tégy véletlen folytán, amelytől
