Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-11 / 188. szám

Séta az egri várban A vándorkovács fia A VÁNDORLÓ kovácsmes­ter utolsó falujában, a tégla­gyártó Derecskén emléksze- nek-e még rá? Hagyatékként nyolc árva maradt csak, meg a vasas szakma szeretete. A hat fiú közül három forgatja ma is kezében az ismerős szer­számokat. Az egyikre, a gép­lakatos Mez Istvánra Recsken akadok rá ... — Mikor került ide? — Még huszonnyolcban, amikor az üzemet építeni kezdték. A bátyám hozott ta­nulónak ... Vén bánya felett, erdős hegyoldalban beszélgetek egy öreg munkással. Útközben azt mondták, hogy nála aligha van itt régebbi ember. — Nem igaz az. Füzesi Im­re előttem jött. ö az egyetlen, aki az ércelőkészítőben meg­előz a korban. No, már ami az itt töltött éveket illeti... Az ehető és mérges gom­bákat megfelelő szakismeret alapján határozottan meg le­het különböztetni, de hangsú­lyoznunk kell, hogy csak meg­felelő szakismeret alapján! Sok téves elképzelés, szak­szerűtlen gombameghatározás szaporítja az áldozatok szá­mát. Egyes vidékeken úgy vé­lik, ha a gombát hagymával főzik, akkor lila szín jelzi, hogy a főzet mérgező. Ez a meghatározás helytelen és rendkívül veszélyes, mert akad olyan gomba is, mely nem szí­nezi el a hagymát, és mégis halálos mérgezést okoz! A le- forrázás, a héjlehúzás nem mentesít a mérgezéstől. Ugyan­csak téves az a nézet, hogyha a törés felülete nem feketedik meg, úgy ehető a gomba. Tév­hit az is, hogy a mérges gom­ba forró leve mindig megfeke­títi az ezüstkanalat. Tekintsük ezért mindenkor kötelező sza­bálynak: szakértő által meg­vizsgált gombát főzzünk, fo­gyasszunk! A gombamérgezés gyanúja esetén azonnal hívjunk orvost, mert a mérgezett sürgős kór­házi ellátásra szorul. Ha a gomba elfogyasztása három órán belül történt, az orvos megérkezéséig langyos, sós vízzel hánytássuk meg a bete­get, hashajtónak adjunk ke­serűvizet, vagy egy pohárnyi langyos vízben oldott, két-há­rom kanál keserűsót. Ha a megmérgezett szívműködése gyenge, itassunk vele erős fe­ketekávét. A mérgezettet fek­tessük le, a hasára tegyünk meleget, de óvatosan, nehogy a melegítéssel újabb sérülést okozzunk. Gombamérgezésnél az is előfordul, hogy a beteg zavartan viselkedik. Vigyáz­zunk, hogy ilyenkor önmagá­ban és másokban kárt ne te­gyen. Az orvos munkáját segíti, ha tudja, milyen gomba okozta a mérgezést, mert a különféle gombák által okozott betegség más-más kezelést igényel. A legtöbb mérgesgomba el­fogyasztása után a tünetek ál­talában 3 órán belül jelent­keznek. De a különösen vészé, lyes gyilkos galóca hatása többbnyire az elfogyasztást kö­vető hat órán túl mutatkozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy három órán belül jelent­kező mérgezési tüneteknél, az elfogyasztott gombák között gyilkos galóca nem lehetett. A lappangási idő megfigyelése mindig értékes segítséget je­lent az orvosnak, éppen úgy, mint annak a kiderítése, hogy kik ettek még a mérgezést oko. zó gombából. Ilyen módon a többi áldozat is hamarabb ré­szesülhet orvosi kezelésben és ezzel egészségi állapotuk is könnyebben rendezhető. 1 i Dr. V. P. Mégis úgy véli, hogy mind­ez nem sokat ér, nem mond különösebbet. Ö éppen itt dol­gozott, más meg odább. Ugyan mi érdekes lenne ebben? — Szép idő az a harminchét esztendő, Ivicz bátyám! Külö­nösen így, egy munkahelyen... — Szép is, nem is. Mert volt jó és rossz is. — Mondja már, hogy telt az idő?! — Elmúlt valahogy ... Elő­ször a kiszolgáló személyzet­hez tartoztam. Sokféle mun­kát végeztünk akkoriban. Az építkezésen erre is, arra is szükség volt... Aztán szi­vattyúkezelő lettem. Ezzel folytattam a munkám azután is, hogy... a majd négyeszten­dős katonáskodásból, fogság­ból hazakerültem. Jó darabig állt az ércelőkészítő üzem, így a bányához osztottak be. Le­jártam a föld alá. A szivaty- tyún kívül a kompresszort is az aknagépet is kezeltem... Ötvennégyben indult újra az ércelőmű. Akkor lettem cso­portvezető. — Mi volt a rossz? A HOSSZÚ munkaidő, a nagy por. Meg az, hogy a sa­ját ruhánkat nyűttük, s ha­mar megkaptuk a betegséget... Amikor elkezdtem, tizenkét órákat dolgoztunk és kéthe­tenként még azt is meg kel­lett toldanunk egy darabbal: vasárnap reggel jöttünk be, s hétfőn reggel mentünk haza. — És most? — Hat óra hosszat tart egy- egy műszak... És jóval em­berségesebb körülmények kö­zött dolgozunk! Most törődnek velünk, rendszeresen jön az orvos is. Megbecsülnek. Fizet­nek. Védőéteb védőruha jár itt mindenkinek... De a szili­kózisom már nem múlik el soha! Akik most jönnek hoz­zánk, azok nehezebben kapják meg mint mi, azok talán csak hírből ismerik meg... — Szilikózis? — Igen. Meg harminckilenc­től porcleválás: dió nagyságú a térdben. És a szívem is rosz- szalkodik... Tizenegy ember vezetője Ivicz István géplakatos: flo- tálósoké, malmosoké, törőgépé­szeké, meg szivattyúkezelőké.' Az idős csoportvezető többszö­rösen kitüntetett kiváló dolgo­zója üzemének. — Szeretik? — Nem hinném, hogy min­dig ... Nem biztosan orrainak rám az emberek. Mert tudja; megkövetelem ám a rendet! — Volt már baja valakivel? — Egy esetre emlékszem: két embernek kértem fegyel­mit a főnökségtől. Talán hat esztendeje lehetett... De higgye el, már nem bírtam ve­lük! — Mire vitte a harminchét év alatt? — Sosem szorultam másraj tizenkét éves korom óta min­dig a magam kenyerét eszem... Nincs nagy házam, sokat érő vagyonom. Az apósoméknál la­kunk. A lányom pedagógus lett, jól férjhez ment: a vöm is itt dolgozik a lakatosmű­helyben. Ahol valamikor én kezdtem. Jól megvagyunk. Ke­resünk szépen: a feleségem­mel megélünk belőle. — Mennyi idő van még a nyugdíjig? k — Két esztendő. — Nem várja ki a negyvene­dik évfordulót? — SOK LENNE ADDIG. Már fáradt vagyok. Ha eljön az ideje, megyek azonnal. Pi­henni akarok. Gyakrabban hallgatni a rádiót, nézni a tv-t odahaza. A családdal, s néha- néha kiballagni a sportpályá­ra, megtudni, hogy megy-e még a foci a vejemnek? (gyón!) 19 ezer KISZ fiatal idénymunkája az állami gazdaságokban Tízmillió forintot költenek az idén állami gazdaságok a nyári ifjúsági táborok kiépí­tésére, illetve korszerűsítésé­re. Kereken 7,5 millió forintos költséggel az ország legfonto­sabb gyümölcs- és zöldségter­melő körzeteiben — Balaton- aligán; Balatonújhelyen, Ba- latonbogláron,- Helvécián, Ba­ján és Soroksáron — valósá­gos kis moteleket építettek; s további 2,5 millió forintnyi költséggel korszerűen beren­dezték ezeket az épületeket; hogy a nyári idénymunkára vállalkozó fiataloknak kényel­mes otthont nyújthassanak. Az állami gazdaságok fő- igazgatóságán most összegez­ték a nyári ifjúsági táborok eddigi tapasztalatait, s az ered- méyek igen jók. összesen 19 000 KISZ-fiatal táborozik idén 30 állami gazdaságban.' 4 mhtumok 20. — Mondja Dodikám, maga hol dolgozik? — Én, kérem, a Jeppi ut­cában. — És a kedves neje? — ö is!! Kérem! Majdnem elsüllyedtem szé­gyenemben. Közben Loren nyakra-főre töltött magának és ivott A Dodi most rákiáltott: — Ne igyál már annyit! Mert akkorát rúgok rajtad, hogy felfordulsz! Ezt újra csend kpvette. Majd Dodi fogta kézbe az üve­get, mindkettőnknek töltött és ő maga pedig az üvegből kez­dett inni, nagy nyeletekben. A keresztelőről teljesen el­terelődött a szó. Végül is nagy megkönnyebbülésemre a pap megemlítette. — Dodi, kérem, nem lenne-e jobb ezt a keresztelőt egy má­sik napra elhalasztani? — Mit bánom már én! Ha pogány lesz is ... — kesergett Dodi. Utána elváltunk és a pappal együtt elhagytuk a há­zat. Az utcán a ház előtt par­kírozó kocsijáig kísértem, közben arra gondoltam, még szerencse, hogy magyar pap volt. Majd bementem az Em­press Hotelba. Ott találtam Tokost, kissé már normálisabb állapotban. Rövidesen jött utánam Dodi is. — Na, most adtam az asz- szonynak — mondta. — Bolond vagy te? Miattam bántod? — mondta Tokos. — Miattad?? Mit érdekelsz te engem?! — Te bolond, de hogyan fog majd az utcára menni, ha van­nak rajta kék foltok. Mert gondolom, biztos vannak. — Micsoda? Kék foltok? A fél asszony kék!... Ekkor jött Loren, rettenete­sen nézett ki. Orra, szája vér­zett. A ruha összetépve rajta, haja összekuszálva, már az utcán kezdett kiabálni, átko- zódni, szitkozódni. Otthagytam őket, és soha többé nem talál­koztunk. Elkerültem még a környéket is. így nem lettem keresztapa. És akik emberek lettek az embertelenségben is Hat hónapon keresztül, reg­geltől estig jártam Johannes­burg gyárnegyedeit. De a gyá­rak leszerelése és az egyre fo­kozódó munkanélküli asztalo­sok száma lehetetlenné tette, hogy munkát kaphassanak Jo­hannesburgban. Esténként Lő­rinc Lacival, — még mindig ott laktam, — nagy sakkcsatá­kat vívtunk. Nagy ritkán bi- liárdozni is elmentünk. Végül is feladtam ezt a reménytelen próbálkozást, várakozást Visz- szamentem Durbanba. Elhatároztam, hogy fölme­gyek Báni klubjába és rende­zem vele a függőben maradt 20 font tartozásom. Tehát 1964 januárban ke­rültem újra vissza Durbanba. Folyamatosan dolgozó jó csa­ládi életet, jó anyagiak közt élő magyarok társaságát keres­tem, mert ilyenek is vannak! Molnár Sándor és családja, egyike a kint élő és becsülete­sen dolgozó kb. 150 családos magyar közül. Két gyerme­kük van. A 8 éves Sanyika és 6 éves Zsuzsa. Mindketten már Afrikában születtek. A hivatalos nyelveket már töké­letesen beszélik, nagyon intel­ligens, tisztelettudó gyerme­kek. Angolokká azonban nem formálódtak át, mint apjuk, ők is megmaradtak magyar­nak. Kivándorlása előtt Mol­nár Sándor lakatosmester volt Budapesten. Most Durbanban egy hajójavító cégnél dolgozik és heti 30—35 font bérből a családját anyagi gondok nélkül tudja nevelni. Tekintettel arra, hogy kivándorlása óta egy he­lyen dolgozik és kiváló szak­munkás, rendkívül megbecsült a munkatársai körében, de a kint lévő magyarok körében is egyaránt. A nyolcéves mun­kájával szerzett pénzre köl­csönt vett fel, majd szép csa­ládi házat építtetett. Gyerme­keit neveli, taníttatja még a magyar történeimre is, neje nem dolgozik, a háztartást ve­zeti. Vagy említsem meg Békési Lajos családi életét? Lajos 40 éves volt, amikor kivándorolt, állandóan dolgozik, négy gyer­meke van és anyagi gondok nélkül tudja őket nevelni. La­jos még nem épített házat, mert szerencsétlen autócsere­beréi minden megtakarított pénzét felemésztették. Józan életet él és mindenki által megbecsült családapa. Gyerme­kei közül kettő, akik még itt­hon születtek, mindenáron ha­za akarnak jönni, de Lajos a hazai lakáshelyzetre hivatkoz­va hallani sem akar a hazaté­résről. És itt egy magyar fia­tal története: Molnár Palié, aki 16 éves volt, amikor ide jött. Vele kivételesen az tör­tént, mint a kalandregények­ben szokás. Esztergályos szak­mát tanult, négy év eltelte után megnősült, az apósától nász­ajándékba kapott 20 ezer font­ból egy nagyon jól menő for­gácsolóüzemet épített. Évekkel később bebizonyosodott azon­ban az is, hogy családi élete a jó anyagiak mellett sem sike­rült jól, legalábbis nem olyan jól, mint ahogyan ő azt elkép­zelte. Tehát nemcsak gazemberek, csavargók és vagányok élnek Afrikában az 56-ban kivándo­rolt magyarok közül, hanem becsületes, rendesen, folyama­tosan dolgozó családos magya­rok is. Nem nagy ezeknek a száma., de sorolhatnék még legalább száz magyar családot. akik a világ minden családjá­ban időközönként előforduló kisebb-nagyobb gondok kivéte­lével csupán fizetésükből meg­élnek és gyermekeiket normá­lisan nevelik. Vannak olyanok a családosak közül is, akik a jó kereset ellenére is állandó pénzhiányban vergődnek, per­sze ennek elsőrendű oka, hogy pénzüket fejetlenül elvásárol­ják. Hangsúlyozom, hogy csak a családos magyarok azok, akik öregbítik magyar hazánk jó hírnevét, megváltoztatják (fő­leg az első időben) a különféle nemzetiségű emberek magya­rokról alkotott rossz vélemé­nyét Gondatlanul élnék tehát, ha ugyan erről beszélni lehet. Mert állandó gondot okoz min­den Európából bevándorolt em­ber számára a tönk szélén álló dél-afrikai kormány és az ál­landóan a levegőben lógó néger forradalom. Fillér nélkül Durbanba való visszaérkezésem után hetekig Molnár Sándornál laktam. Ele­inte munka után jártam, két hét múltán azonban feladtam ezt a reménytelen kilincselést. Szövetkeztem az ekkor Dur­banban munka nélkül kószáló mintegy negyven magyarral és a Bánitól kapott tippek alap­ján bizsut, órát kezdtünk árul­ni. Ezek az órák kő nélküli vac­kok. A szó legszorosabb értel­mében bizsuéra, bár a világ legfinomabb órafajtáinak tö­kéletes másai, de egy-két nap­nál tovább nem mennek. A nagykereskedők kilóra vásárol­ják Amerikában és egy fontért adjak át az újra eladók részé- , — — ' - ■- ' —* Mint említettem az órák nagykereskedőjét Báni révén a magyarok közül csak egyedül én ismertem, majd a tőle ka­pott 100 fontos kölcsönnel meg­vásároltam az első százas té­telt. Az idejött legkülönfélébb nemzetiségű tengerészek újon­nan érkező európai bevándor­lók, telepes négerek, sok eset­ben még a bennszülött városi fehérek is úgy vették ezt az árát, mint a cukrot Általában 5—10 fontos áron árultuk, vagy kit hogyan lehetett becsapni. Volt olyan eset, hogy eladtam 5 fontért és plusz az illető Omega órájáért, melyet aztán a nagykereskedőnél 10 bizsu órára beváltva szaporítottam órakészletem. Általában ver­senypályákon, biliárd-klubok­ban, kártyaklubokban, kocs­mákban, éjjeli mulatókban árultunk, de ezenkívül minden olyan helyen, ahol becslésünk szerint ezekre alkalmas vevő­ket véltünk. A munka nélküli magyar fiúk egy-egy óráért nekem két fontot fizettek. Vé­gül olyan jó utcai árusoknak bizonyultak, hogy többen kö­zülük naponta 10—15 órát is el­adtak, de általában a napi ötöt biztosan. Egyes árusoktól nem tudott megszabadulni senki, ha egyszer valakit leállított; hogy „el akarja adni az órá­ját”. Az biztos volt, hogy bár­mennyiért is, de eladta. Te­hát árultunk a legkülönbözőbb árakon. A magyar, fiúk napjá­ban megkeresték azt a pénzt; amit az asztalosságban én egyheti munkáért kaptam az első években, de sok esetben a dupláját is. (Folytatjuk) „■/.ifaiiLi.i, Urbán József mészkőbe vájva. Halottakon, köveken lépülik át. Nézem a megkormozódott kondért, a sötét várkutat, a négyszáz éves kiszáradt ágyút, a megmaradt tárgyakat. Szür­kés koponyák halma, a pörkölt zászló alatt. ★ ősz tárlatvezetőnk elfárad. Keze egy oszlopon megremeg. — Nem ismerik a magyar tör­ténelmet — mondja — ezek a mostani gyerekek... Iskolások hancúroznak a kertben. Vajas kenyeret esz­nek meg paradicsomot. Piros nyakkendők, cs-upasz térdkalá­csok ... A hallott szavakra gondolok. Talán másképp élik a törté­nelmet, mint a kazamatákban az öreg. A mozgások a délutánba nyúlnak. A várat lassan csend lepi meg. Gödrös Erzsébet lágy távoli zenék is belém nyi­lallnak. Németalföldi fennsík, havas fenyőfák. Kinn a fény megbénít min­dent, a szorongást, méla gon­dolatot. A napba nézek. Bele­rúgok egy kavicsba. A kazama­tákhoz indulok. ★ Hideg van és sötét. A nyir­kosságot nézem, ahogy a fa­lakra fekszik s ott megtapad. A kerek sima kövek egymásra mászva — tengeri szivacsok kövült halmaza. Még mélyebb­re megyek. A kis csoport húz magával, harminc méterre a föld alá. Cipőm nesztelen süp­ped a puha agyagba; — elfojtott lélegzetek tompa zaja. A villanykörték sápadó fé­nye lecsorog a tíz méter széles falon. Belefolyik egy pók há­lójába. Aztán újra csak árnyak. Foltok a falon. Új termek tárulkoznak végig a szűk folyosókon át. Falépcső, Valamikor már jártam itt. Most mégis minden újnak tű­nik. A keskeny köves út, a por­ladó várfalak, emléket áruló öregasszony a háromlábú asz­tal mögött. Idegenek a vén fenyőfák is Gárdonyi gondozott sírja fe­lett A három esőáztatta fake­reszt — a kálvária. Reggel van. A várkert kavi­csát begónia-ágy öleli körül. A padok üresek. Én vagyok egye­dül. Gótikus ívek, oszlopfők meg hallgatag bástyafalak. ★ A Palotamúzeum termeiben járok, nézem a feliratokat. „1200-ból a vár alapítási enge­délye” — alatta IV. Béla kéz­jegye. Odább csontos perga­ment: lapok Dobó kapitány számadáskönyvéből. És Tinódi 400 éves sorai, Eger vár viada­lának verses históriája, öreg rézpénzek, szerszámok, csorba fegyverek. Török bársonyok, hímzések. A plafonon rene­szánsz famenyezet. A terem ol­dalfalát borítja az 1700-as évek tanúja: középen címer, színe megfakult már; Heves megye rongyos zászlaja. Végvári kato­nák páncéljai, fegyverek sora­koznak előttem. Megelevenedik a múlt, aztán vége, új színek, testek, fehér makettek ragad­nak el. Egy asztalon a vár, gipszből kiöntve A XVI. században volt ilyen. Alaprajz, vastagon tussal kihúzva. Éles szegélyeik, mér­tani munka. Kilépek a múzeumból. Sze­membe tűz a nap. A vár már hangos, a zajok elborítanak. A bejárat előtt iskoláscsapat. Va­laki megszólal mögöttem né­metül. Kemények, nyersek, túl hangosak a szavak. Magába zár az emberforgatag. Utunk az ös-szagú képtáron át vezet. Szórt fénybe merevednek előttem a képek. Sötét tónusok, végtelen mélységek, elmúlt idők, görnyedt tompaság. De Az idei csapadékos időjárás következményeként, nemcsak a gombatermés, de sajnos, a gombamérgezések száma is nö­vekedett Az elmúlt napokban az országban több mint húsz áldozatot szállítottak kórházba és közülük négyen meghaltak. (Megyénkben szerencsére még nem fordult elő gombamér­gezés.) A gomba ízletes, értékes tápanyagokat tartalmaz, szük­ségtelen lenne száműzni az ét­rendünkből. De előnyös tulaj­donságaival nem áll arányban a veszély, ha — tudatlanság­ból, meggondolatlanságból — az ehető helyett mérges gom­ba kerül az asztalra. Csak szakértő által ellenőrzött gombát fogyasszunk! Mit kell tudni a gombamérgezésről?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents