Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
Beszélgetés az egri Grádonyi Géza Színház igazgatójával Á színház és a közönség kapcsolatára Áz új bemutatókról ^ — Á színházak Nagy plakátokon olvastuk (tele voltak velük az utcák): Bányász üdülő, Siófok. Hincz Gyula grafikái. Aug. 12—szept. 30, örültünk az üdülőben rendezett szép ■ kultúr eseménynek, hiszen Hincz Gyula-kiállítást nem lehet akármikor látni. Hát nem is... Vasárnap nyolcán voltunk és maradtunk is érdeklődők, mert a válasz így hangzott: „A kiállítás csak csoportosan tekinthető meg, kultúros vezetésével.” Legközelebb ilyen rejtett kiállításnál meg kellene kérdezni a SZOT-tól: 1. Hány ember egy csoport? 2. Hol találhatók a tartalék kultúrosok, akikből vezetőt lehet hirtelen választani? 3 .Párizsból, Prágából, Becsből, Bukarestből, vagy éppen Egerből érkező kíváncsiak vihetnek-e magukkal saját kultúr őst?... Egy kérdésre azonban a helyszínen is választ kaptunk. Hányán voltak vasárnap délelőtt 11-kor a kiállításon? Senki... De akkor mire valók a plakátok? ★ A Népújságban olvastuk (VII. 26.), hogy az amerikai Gemini 5. űrhajó Föld körüli keringése közben egy „Kis gézengúz” elnevezésű mesterséges holdat lőtt ki önmagából, amelynek a súlya 34 kilométer volt... Nehéz szülés lehetett... Azt is olvastuk, hogy Középfokú főiskoláink sportja szépen fejlődik. Ha ez így van és jövő nyárig kiderül, hogy hol vannak a megyében középfokú főiskolák, akkor megrendezhetnénk a középfokú főiskolások' Universiadéját. A világon egyedülálló esemény lenne. (Dr. Szemes) Érdekességek — furcsaságok a nagyvilágból Egy kis dél-francia helységben otthon nyílt „az. üzlettől” viszavonult, egykori csempészek számára. Az öreg csempészek otthonának — egy volt vámtisztviselő a vezetője. ★ A görögországi Agrinionból jelentik, hogy a 18 esztendős Nikolasz Vlahosz meghalt — a nagy nevetéstől. Unokatestvére ugyanis olyan viccet mesélt neki, amelyen annyira nevetett, hogy szívszélhűdést kapott. ★ Hollandiában „a gyengébb nem" számos képviselője — a futballpályán is nagyszerűen megállja a helyét. Az országban 70 női játékvezetőt tartanak nyilván. ★ Stockholmban megdöntötték a póznán tanyázás világrekordját! Dixie Blandy, 58 éves amerikai, ugyanis még a tavasszal felmászott a stockholmi vidám park 15 méteres póznájára — és 125 napot töltött a tetején. ★ Ann Sidney, 21 éves angol világszépe bikiniben szállt le a londoni repülőgépről, „Melegem volt — mondotta — s különben azért jöttem Biar- ritzba, hogy új fürdőruha-mo- .delleket mutassak be”. Randevú a Kilenclyukú hídnál — Gilisztával indul? — Nem. Műanyag-csalival. — Az is jó, de én már csak annál maradok, amivel kezdtem. II — A Pannónián elviszem az asz- szonyt is, hogy kicsit hadd lásson ő is világot. Ne pereljen, ne emlegesse esztendő végéig, hogy egész nyáron sem mentünk sehová ... 1 — Jaj, dehogy vinném magammal a feleségem! Amilyen peches ember vagyok, előfordulhat, hogy megint nem fogok mást ... mint a bot végét. S akkor aztán lenne mit hallgatnom hazafelé, meg utána, itthon. .1 — No és? Szidná, szidná, de legalább elhinné végre: ilyesmi is előfordulhat a horgásszal, s biztosan nem kételkedne azután abban, hogy hol töltötte a napot?! Elkapott beszélgetés a műhelyben, egyetlen villanás a nagy készülődésből. — Hová mennek a szövetkezeti horgászok? — A Hortobágy- ra, ahol a ktsz-dol- gozók idei horgász versenyét rendezi a megyei KISZÖV. Szeptember 5-én "reggel fél ötkor lesz a találkozás a Kilenclyukú hídnál, öt óra hosszat tart a vetélkedő, utána értékelés, díjkiosztást lesz, s délben közös ebéd a Hortobágyi Csárdában: — Jó fogást# horgászok! — Szerencse dolga .„ (—ni) SIMKÖ MAGDA: <$ze? ki sem mozdult a fotelből. — Nem jössz? — kérdezte és vár. — Nem — hangzik a válasz. — Ez az utolsó szavad? — A legutolsó — jelenti ki az asz- szony határozottan várja a további ostromot. — Jó — feleli a férj, s megy. (Teúristen — ijed az asszony — itthagy! De nem. Az előszobából beszól:) — Annus! — Tessék! — Gyere ki! Az asszony felugrik, detépé- sei már kiszámitottan lassúak. Lassan nyitja ki az előszobába vezető ajtót is. A férfi szólal me% — Ha még egyszer hívlak, akkor sem jössz? A nő szíve ujjong* de arca mozdulatlan. — Ügy! — gondolja — szóval jó lenne, ha mennék? De nem oda Buda! — s dacosan feleli: — Akkorse! — Jő! — mondja a férfi, s becsukja maga mögött az előszobaajtót. 1 Az asszony most már túsz- szamehetne a szobába, akár köthetne is tovább,: de nem mozdul. Figyeli a~távolodó lépéseket, számolja a lépcsőket — Egy, kettő, három, hét, tizenkettő, egy, kettő, három hét, tizenkettőEz tényleg elment! Fájdalom szorítja össze c szírrét. Ügy érzi, az egész vilái bánata két gyenge vállára ne hezedetb Elment! Nélküle! Pe„ hah, mi az? — Halló! HcOló! — az utcáról kiabál valaki. — Vajor ki lehet? — A nő az ablakhot lép, elhúzza a függönyt, kihajol. „ö” áll ott, szemben, a másik oldalon. A fiatalasszony szíve diadalindulót ver. Most kérni fog, hogy jöjjek! A fehér ruhámat veszem fel, a piros sálat, a drapp táskát.. tíz perc az egész... gondolja és — mit akarsz? — sóhajtja o férfi félé. Az nem néz fél, úgy mondja: — Majdnem elfelejtettem ... légy színes fizesd ki a lakbért A pénz a konyha- szekrényben van. Baloldalt hátul. — Jó. — feleli az asszony halkan, s mozdulni sem tud a megdöbbenéstől. Végül lassan oldalt fordítja a fejét, így arcába süt a nap. (— Napozok Végeredményben miért ne? — s közben hallja, hogy férje elindul.) — Te! Várj csak — kiáltja. A másik megáll. — Mit akarasz? — Zsebkendőt vittél? A férfi megtapogatja a zsebeit. — Hm. Igen. — S nem mozdul Mire vár? — Hátakkor... szervusz... — leheli a nő s becsukja az ablakot . ★ Az asszony beül a férfi foteljébe s egy pillanatig cLer- vriedten néz maga elé. Aztán felugrik, ledobja pongyoláját■ gyorsan előrángatja a fehér ruhát, a sálat, a drapp táskáti Öltözködik. A lépcsőházban fésülködik. Rohan, rohan le a lépcsőn. — Elment nélkülem? Es is elmegyek nélküle! Éppen leér a földszintre- mikor férje belép a kapun s el- úllja az útját: — Mehetünk, Annus? — Igen ...— rébegi az teszt szony és mennek. dezni akar ilyen játékokat, akkor a színháznak lesznek elképzelései, s együtt, közösen meg is valósíthatjuk azokat. Én is megvalósítható, jó ötletnek tartom a várban megrendezendő nyári programot. Ügy gondolom, Eger méltó egy ilyen nagyszabású nyári program megrendezéséhez. Híre is indokolja ezt. , — Beszélgetésünk során többször említette, hogy bízik az egri közönségben és hogy Eger jó színházi város lehetne. Ugyanakkor pedig köztudott, hogy egyik lelkes híve a miskolci és az egri színház egyesítésének. — Igen, híve vagyok, de ez nem jelent semmiféle ellentmondást. Tulajdonképpen úgy is mondhatnám, hogy nem az egyesítésnek vagyok a híve, hanem a jó színháznak. A jó színház egyik előfeltétele pedig hogy összevonjuk erőinket. Ezt a célt szolgálja a színházak öszevonásáról szóló határozat is. — Az egri közönség bizonyára nem fogadja lelkesedéssel a színház összevonásáról szóló hírt. Eger város rangjához a színház is hozzátartozik. — Nem az adja a rangot hogy kié a színház, hanem az, hogy valóban jó színház legyen. A közönség száméra nem az a döntő, hogy Miskolcon, vagy Egerben van-e a színházigazgató irodája, vagy melyik városban laknak a színészek. A művészi színvonal a fontos. És ha megvalósul a két színház teljes összevonása, akkor nemcsak Egernek, hanem Miskolcnak sem lesz külön-külön önálló színháza, hiszen az új színház a két városé lesz“ A közönség joggal tarthat attól, hogy a Miskolcról „kiránduló’’ színészek csupán tájszékhelynek tekintik majd a várost. — Ettől nem kell félni. Az új összevont színháznak két egyenrangú központja lesz: Eger és Miskolc. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a két város rendelkezik az ország két legújabb, legmodernebb, s hozzá tehetem: legszebb színházépületével. S nem szabad azt gondolni, hogy majd a Miskolcon már lejátszott darabokat hozzuk Egerbe. Megosztva tartjuk a premiereket. Amíg a színház prózai gárdája mondjuk Miskolcon játszik, addig Egerben operettbemutatót tartunk. És a színház itt marad Egerben, és Gárdonyi Géza Színház lesz a neve,Összevesztek. Ügy volt, együtt elmennek valahova. — Természetesen — határozta el a fiatalasszony — én most már nem megyek vele. Nem és nem! Talán... soha... többé... Még van idő a készülődésig. Az asszony kötöget, a férj olvas. Csend. Közeledik az indulás ideje. A férj leteszi a könyvet, feltűnően nagyot sóhajt, s olyan fesztelenül nyújtózkodik, mintha egyedül lenne. A szekrényhez megy. Előszedi a ruháját, kivesz egy tiszta inget, nyakkendőt keres, zokni után kotorász a fiókban. Az asszony figyeli. — Most persze, elő tudja egyedül szedni a holmijait... — gondolta. A férj fü- työrészve öltözködik. Az asz- szony nem mozdul. A férj nem szól semmit, ellenben közben elkészül, s már a kabátját húzza .Az asszony szívdobogást kap. A férj lassan, elgondolkozva igazítja nyakkendőjét a tükör előtt. Ügy tűnik, mintha akarattal húzná az időt. Mikor a kalapja után nyúl, az asszony megszólal: — Én nem megyek veled! A férfi meglepődve néz az asszonyra, mint aki most veszi csajt észre, hogy az közben bármilyen összevonás után, mint ahogy a miskolci is megmarad Nemzeti Színháznak. A változás csupán annyi lesz — és hangsúlyozom, ez a legfontosabb — hogy egyformán jobb színházat, jobb előadást kap mind a két város közönsége. Nem nehéz elképzelni mennyivel jobb lehet például egy Németh László-dráma előadása, ha a két színház nem külön-külön rendezi meg hanem a szereposztásnál a két társulat színészei közül válogathatjuk ki a szereplőket. Vagy mennyivel fényesebb, gazdagabb lesz egy revűopé- rett kiállítása, ha nem külön- külön csináltatjuk a díszleteket és a jelmezeket. — Tudomásunk szerint a megyei tanács vb hozzájárult a két színház összevonásához. — Igen, kísérletképpen egy esztendőre. De ebben az évadban már lényegében semmi nem változik: nem tudjuk megvalósítani a teljes összevonást. Egerben is, Miskolcon is külön-külön szerződtettük a színészeket, külön hirdettük meg a színház műsorát, így a két színház összevonásának csupán gazdasági előnyei mutatkozhatnak meg ebben az évadban. — A színház programját ismeri a közönség. Szeretnénk hallani, mi lesz a bemutatók sorrendje. — Gárdonyi Fehér Annájával nyit a színház, majd a Mágnás Miska következik. November 6-án bemutatjuk Csehov Sirály című drámáját november végén pedig Fényes Szabolcs Maya cimű 'nagyoperettjét. A primadonna-szerepet Petress Zsuzsa játssza. December közepén Simon György Jászai-díjas művészünkkel a címszerepben színre kerül a Cyrano. Majd január elején Lőrinczy Éva főszereplésével egy zenés vígjáték: Nádas—Maugham Imádok férjhez menni.- Gywrkó Géza szatíráját január végén mutatjuk be. Februárban pedig Kovács Mária Jászai-díjas művésznőnk és Huszár László főszereplésével A vágy villamosát. A további bemutatók sorrendjét még nem állítottuk össze. Reméljük, Eger és a környék közönsége jól vizsgázik az új színházi évadban. S a gyöngyörű színházi épület valóban Thália otthona, sőt több annál, a város kulturális központja lesz. Márkusz László '■ ennél. Reméljük, az idén elér- : jük az ötszázat is és diákbérle- : tünk is lesz vagy kétezer. De ■ hangsúlyozom, számunkra nem • mindegy, hogy milyen közönség ül a nézőtéren. Az a közönség, : amely a harmadik felvonás ■ után már elfelejti az egész előadást, amelynek nincs vélemé■ nye a bemutatott drámákhoz, az annyi, mintha nem is lenne.. — Ebben nem értünk teljesen egyet- Hisz színház és közönség jó kapcsolata hosszabb, állandóbb folyamat eredménye és hogy a közönség hogyan távozik a színházból, az elsősorban a bemutatott drámától, az előadástól függ. Elsősorban az előadástól függ, milyen maradandó élménnyel távozik a közönség, megérintette-e őt a színház varázsa? — Ezt nem tagadhatjuk. Hiszen már Petőfi is megírta színész korában: Pártolj, közönség és mi majd haladunk. Mire a közönség: Haladjatok és mi majd pártolunk. Mi, a magunk részéről, mindenesetre elkezdjük: igyekszünk jól játszani. Mi sugározzuk majd a színpadról a művészet impulzusait, csak legyenek megfelelő „antennák”, amelyek felfogják ezeket. — Ismét visszakanyarodtunk az előbbi témához. Az értő közönség nem születik. A szín- háznak az is a feladata, hogy nevelje saját közönségét és meg kell mondani, hogy e téren évekre menő a színház adóssága. A könyvtár páldául már a kis iskolásokkal igyekszik megszerettetni a meséskönyveket, miért nem teszi ugyanezt a színház? Miért nem iktat be gyerekelőadásokat? A mesejátékoknak nagy a közönségük és sikerük lenne. Nem beszélve arról, Hogy ezrek és ezrek már a gyermekkorban megszeretnek, megszoknék a színházat. — Ezzel egyetértek. Csakhogy egyetlen színház sem iktat be hivatalos programjába gyermekelőadásokat. De a gyerekek számára nem az a fontos, hogy hivatalos-e az előadás, vagy sem. Itt a színház, itt vannak a színészeink. Tessék! Kezdeményezzen a szakszervezet, a KISZ, vagy az úttörők! Akár minden vasárnap délelőtt is rendezhetnek ifjúsági matinét- Színészeink szívesen vállalják ezt a feladatot — Ha már az adósságnál tartunk, érdemes megemlíteni azt is, hogy évekkel ezelőtt működött Egerben a Kelemen László Irodalmi Színpad. Sok hibával, de mégis volt. Most egyáltalában nincs. Aztán a kabarészínpadnak is vannak hívei. Alkalmanként érdemes volna egy-egy kabaréelőadást tartani. És itt vannak a várjátékok! Miért ne lehetne a programot úgy összeállítani, hogy — számítva a nagy idegenforgalomra — augusztusban rendszeres szabadtéri előadásokat rendezzen a színház. — Mindez lehetséges. De ismét • hangsúlyozom, ehhez igény, érdeklődés, megfelelő színházi közvélemény kell. Ha például az irodalmi színpadot kezdeményezné, mondjuk a TIT, esetleg más szerv, vagy intézmény, színészeink, rendezőink örömmel rendelkezésükre állnak. Mi hivatalosan csak kétszáz előadást tartunk. Az év többi napja szabad! Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem az anyagaiakon múlik. A kabarénál már más a helyzet. Ezt már a színház is vállalhatja, sőt még ebben az évadban is műsorra tűzhetünk egy kabarét, ha vannak a városban olyan emberek, akik meg tudnak írni egy műsort, akik szellemesen tollhegyre mernek tűzni olyan sajátságosán helyi, aktuális problémákat, amelyek foglalkoztatják a város közvéleményét Enélkül nincs kabaré, mert ezt a műfajt nem szabad Budapestről adoptálni. Ami a várjátékokat és a nyári programokat illeti, ez nemcsak színházi, ez elsősorban egri ügy- Ha a város renÉvad eleji beszélgetésre kértük Lendvai Ferencet, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatóját, hogy választ' kapjunk néhány, olvasóinkat érintő kérdésre. Az első kérdés az elmúlt évadról szól: milyennek ismerte meg az egri közönséget? — Jómagam egy Egeméi kisebb városból, a 28 ezer lakosú Veszprémből jöttem ide. Ebben a dunántúli kisvárosban sikerült olyan színházat csinálnunk, amely felkeltette a város közönségének érdeklődését. Bízom abban, hogy Egerben, is lehet ilyen színházat csinálni. Alkalmas erre a színház művészgárdája, de a város közönsége, lakóinak összetétele is. Mintha az elmúlt színházi évadban az egri közönség nem igazolta volna teljes egészében ezt a megállapítást? Gyakran voltak olyan előadások, amelyeket elég gyéren látogatott a közönség. — Ez igaz, de az elmúlt évadat nem szabad teljes értékűnek venni. A sok huzavona, késés a színiház avatásával, befolyásolta a közönséget. Nem beszélve arról, hogy Egerben csupán egy fél szezonnyi időt játszott a színház. — De ennek a fél szezonnak sem volt szerencsés a műsorösszeállítása. Három próza egymás után. ■. — Ez is igaz. De én elsősorban nem a közönség számát keveslem. Nemcsak az dönti el egy színház létét, sikerét, hogy hányszor játszanak egy darabot. Inkább az, hogyan hat az emberekre a bemutatott mű, a színészek játéka. Tudja-e formálni a színház a közvéleményt és szívügye-e a városnak, közügy-e a városban a színház? Elmondok egy példát. Rendeztünk mi Egerben egy jó Tragédia-előadást. Igaz, többen is megnézhették volna. De én mégsem ezt kifogásolom. Jobban fáj, hogy nem kavart megfelelő vitát. Eger iskolaváros. Milyen jó alkalom lett volna ez az előadás arra, hogy diákok, pedagógusok, a színészek és a nagyközönség kicseréljék Véleményeiket Madáchiéi, a Tragédiáról s magáról az előadásról is. Szerintem itt kezdődik az érdeklődés. Ez lenne az igazi színházi közvélemény. Hiszen a színház mindig alkalmas arra, hogy felpezsdítse a várost. Meggyőződésem, hogy Eger is alkalmas arra, hogy színházi város legyen- Lehet Egerben olyan színházi közvéleményt kialakítani, ahol vitát, sőt vihart is kavar egy-egy bemutató. ßs őszintén megmondom — s gondolom, ezt a véleményemet osztja valamennyi színházi szakember — ilyen színházi közhangulatban még megbukni is érdemes egy-egy darabbal. <=* Az idei évad műsortervét remélhetőleg nem a bukások jegyében állították össze. . — Nem, legalábbis remélem, hogy nem. Idei műsortervünkkel szélesebb igényt akarunk kielégíteni. Bevallom, közönségsikerre is számítunk, de elsősorban kíváncsian várjuk, hogyan fogadja a közönség az egyes bemutatókat, mi lesz a véleménye? Mit 4zól például Németh László A nagy család című drámájához, vagy Tenne- see Williams A vágy villamosához, hogyan fogadja majd a közönség Csehov Sirályát, Gárdonyi Géza Fehér Annáját, vagy Rostand Cyranóját? Helyi ősbemutatót is tartunk ebben az évadban. Bemutatjuk Gyurkó Géza Vannak még csodák című szatíráját, amelyben az író szellemesen figurázza ki az élet apró, groteszk megnyilvánulásait. A színház legjobb erőit csoportosítja ehhez az ősbemutatóhoz és kíváncsian várjuk, hogyan fogadj ált az egriek egy helyi író szatíráját. A most kezdődő évadban, be- ’ vallom, nemcsak a színház ■Vizsgázik, de a közönség is. Vannak már biztató jelek. Eddig már köze! 400 felnőtt bérletesünk van. Az elmúlt négy esztendőben még nem volt több
