Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-28 / 202. szám

ÜGY IS JELLEMEZHET­NÉNK az idei óvet, hogy vizs­gaidőszak volt ez a termelő­szövetkezetek részére. A tag­ság munkaszeretetből vizsgá­zott, a vezetők pedig az irá­nyítás, a szervezés terén sze­reztek tudásukhoz méltó bizo­nyítványt. És most — ha nem is járunk még az év végén, elmondhat­juk, hogy a nehezén már túl vagyunk. Ilyesféle gondolato­kat sejtettem Gyöngyösön Pampuk Imrének, az Üj Élet Tsz elnökének megkönnyeb­bült, bizakodó mosolyában. — Érthető ez a felszabadult lelkiállapot az elmúlt hóna­pok állandó idegfeszültsége után, — szabadkozik, amint asztalhoz ültünk némi szóvál­tásra. — Pár nap múlva befejezzük a cséplést, és... — A befejezés mellett a mennyiségi eredmény is fon­tos ... — Nem maradtunk el má- fcok mögött... És a hangjában bujkáló fcüszkeséget valóban igazolják a számadatok. Az őszi búza 19 mázsával fizetett holdanként, a tavaszi árpa 20,5 mázsát adott, míg az őszi árpa 15 má­zsával gyarapította a tagság jövedelmét. Magtárban az idei termény, jó érzés morzsolgat ni az acélos szemeket. Ám az' örök törvényű körfolyamat nem áll meg. Ezért újabb mun ka és gond sűrűsödik, mert meg kell vetni a jövő évi tér més ágyát is. — Halad-e tehát a szántás? — A kérdés jogos, és éppen az elevenünkbe vág, — bólo­gat Pampuk Imre. — Előbbre kellene len-, hűnk ... ! Más években a be­takarítással egy időben végez­tük a tarlóhántást. Most kés tünk, mert a burgonya és a paradicsomszedés egybeesett a gabona betakarításával. A hé­ten azonban teljes erővel meg-i kezdjük a nyári szántást. Nem lesz probléma, mert a mi gé­peink mellett a gépállomás is segít. Jólesik hallgatni és jegyez- getni az elnök magabiztos sza­vait, és természetesen a sza­vak mögött rejtőző dicséretes terméseredményeket. Hogy a paradicsom holdankénti átlag-1 ban megadja a 130—140 má-, zsát. Tehát többet a tervezett-j nél. Hogy a 16 holdas rózsa-' burgonya-táblán átlagosan 100 mázsa termett. — GYÖNYÖRŰSÉG NÉZNI á 100 holdas új telepítésű sző-' főnket, — csillan az elnök sze­me. — Igaz, hogy „hatszor” permeteztük és négyszer ka­páltuk a nyáron. 25 holdról 4 napirenden: A szövetkezeti vendéglátás Tegnap ülést tartott a MÉSZÖV igazgatósága, ame­lyen megjelent Várhegyi Ti­bor, a KPVDSZ megyebizott­ságának szervező titkára. Megtárgyalták a földműves­szövetkezeti vendéglátóipari munkát, a vendéglők, cuk­rászdák és termelő üzemek forgalmának, gazdálkodásá­nak alakulását. Az igazgatóság megállapí­totta, hogy a szövetkezeti vendéglátóipar 115 község­ben, városban üzemel. A cukrásztermékeket 10Í köz­ségbe szállítják és 56 helyen fagylaltgépeket is üzemeltet­nek. Az I. félévi munkát érté­kelve lemaradás mutatkozik a forgalmi tervek és a saját termelésű ételforgalom ké­szítésében. A vendéglátóipar hat hónap alatt 107 milliós forgalmat bonyolított le. A vendéglők húsellátásának megjavítására bevezették a hizlalást, amely 457 mázsa húst adott a vendéglőknek. Az igazgatósági tagok bírál­ták a vendéglátóiparban ta­lálható hiányosságokat. A beruházási és hálózatfej­lesztési tervek teljesítéséről Berecz Géza főosztályvezető számolt be. Ebben az évben több mint 20 millió forintot fordítanak beruházásokra, és 2 590 000 forintot felújításra. A kiegészítő és kis beruházá­sokkal együtt a megyében- mintegy 33 millió forint áll a földművesszövetkezetek rendelkezésére. Ezek után a felszabadulási munkaverseny második sza­kaszának eddigi eredményeit tárgyalta meg az igazgatóság. A napirendi pontokat Havel- lant Ferenc MESZÖV-elnök foglalta össze. 20 éves a Szabad Föld A nemzet akkor támadt fel romjaiból, 1945-öt írtunk. Történelmi igazságtételek születtek és ennek nyomán szár­nyakat kapott a dolgozó nép teremtő kedve. Szabad a föld! — hirdette a földosztó kommunista párt, s ezt írta zászla­jára a Szabad E'öld, a magyar dolgozó parasztság hetilapja. 1945. augusztus 29-én jelent meg először. S ha most a 20 éves jubileum fényeinél pár percre elidőzünk, akaratlan a tisztelet hangja a vállalt feladat s a megtett út láttán­Mert a Szabad Föld nem kevesebbet vállalt, mint azt, hogy tanítja a betű szeretetére azokat, akiket évszázadokon át mindig megpróbáltak távol tartani a kultúra, a betű vilá­gától, áramkörétől, varázsától. Tömeglapként indult az új­ság, hogy segítsen eligazodni a megújuló hétköznapok apró- cseprő emberi dolgaiban azoknak, akik leginkább híjával voltak mindenféle eligazításnak. A segítés szándékát tűzte ki célul a napi munkában, a kultúrálódásban és művelődés­ben, kezdettől az a törekvés vezette, hogy kaput nyisson a nagyvilág felé, kaput azoknak, akik talán falujuk határát sem lépték túl, vagy csak a szükség kergette őket, s az or­szágutakon a gondjaik elől( menekültek, így nem lehetett idejük, módjuk körülnézni. Érdek- és jogvédelmet kívánt nyújtani, hogy erősítse a bizalmat az új élet iránt. Harcot hirdetett a maradiság el­len, szabadulást a babonák világából, hogy ráébressze saját erejük tudatára az embereket, akikhez szól, a falvak népét, azokat, akikhez régen oly kevesen szóltak emberi hangon. Emberi hangon szólni, úgy, hogy az értelem érveit szív­beli jóakarat hitelesítse — ezzel a szándékkal kezdett szólni a parasztok újságja, ezzel indult, hogy bizalomra bizalmat kapjon. Húsz év, fél emberöltő alatt már lemérhető a szándé­kok sorsa is. A Szabad Föld szerkesztőségi közössége számára a mos­tani jubileum alkalmából talán az lehet a legnagyobb öröm, hogy a szándékok megértésre találtak az olvasók körében. Az újság és azok, akiknek szól, egymással szinte családias kapcsolatra léptek, s ahogy múltak az évek, úgy nőtt, tere­bélyesedett a család maga. Az induláskor még 40 ezres pél­dányszám négy év múlva túlhaladta a 250 ezret, újabb négy év elteltével pedig megközelítette a félmilliót, amennyi ma is. Már önmagában ez a körülmény is elegendő lenne ahhoz, hogy mindazok, aikik ezt az újságot hétről hétre elkészítet­ték, írták és szerkesztették, növekvő felelősségérzettel for­duljanak a falun élő emberek felé. Ha elfogadjuk, hogy a szándékok mércéje a megértés, s az, hogy mennyien vallják azokat magukénak, akkor el­mondhatjuk: az újság eddigi életében nem múltak az évek hiába. A Szabad Föld, ahogyan 20 év előtt az öntudatra éb­redés hónapjaiban és éveiben tette, most a szocializmus megtalált útján is hasznosan akarja szolgálni olvasóit' Mun­kájának középpontjában az a dolgozó ember áll minden örömével, s nem kevés gondjával együtt, aki tengernyi küz­delem árán olykor csalódások, s nehéz próbatételek ellenére is mindig előrehalad és keze munkája nyomán új világ épül. S mivel ezt vallja és teszi, útja — hisszük — újabb jubileu­mok felé vezet. (K. 1.) Nemrégen fejeződött be az atikári Üj Élet Termelőszövet­kezetben az aratás- Több mint 11760 holdról kellett a kalászo­tokat learatni, ezenkívül 200 $»ld borsó termését betakarí­tani. A termés jól sikerült, títbb mint 30 vagonnal lett több gabona az eredetileg tervezett­nél. A borsó sem maradt el, három vagon a terméstöbblet. Alig jöttek le a kombájnok a gabonaföldekről, máris megin­dult a nagy készülődés az őszi munkákra. A gazdaság őszi bú­zából 1000 holdat, őszi árpából 300 holdat, rozsból 90, őszi ke­— Az őrgróf zavará­ban a körmeit vizsgál­ja — jelentette ki Joe bácsi. Behajlította uj­jait és végignézett kör­mein. Az angyalok mo­solyoghatnak így. De mégsem, mert ezt csak Joe bácsi tudja. — Well, fiam...' — [vitte fel a hangsúlyt a szó végén. Raccsolt pi­cit, meg énekelt is. — Hallo, stradivá- riusz — nyomta meg a második a-t, s rögtön kedélyes sztorit mesélt. Angol idézetekkel spé- kelte meg mondaniva­lóját, de szívesen le­fordította magyarra is. Az angolból él — innen a neve Joe bá­csinak, vagyis a Dzsó- nak. Persze a stradivá- riusz az egy más do­log. Az egy Joe-féle műszó — egy kifejezés, ö találta fel és nála azt jelenti, hogy... — ezt csak mondani, vagy mutatni lehet, de leírni nem. — Bemegyek a Cse­megébe és kijövök, hogy stradiváriusz. Az eladónak is mondtam, amikor kijelentette, hogy nincs ementáli. Stradiváriusz... — kis szélű amerikai kalap­jában nagyon előkelőén fest. — A múltkor fl ház­mesternek is szóltam, hogy - stradiváriusz, Arcok a perifériákról: Stradioáu'iasz amikor kérdőre vont, hogy miért dobom le az utcára az almacsutkát. Valódi stradiváriusz, well, fiú, ki eszik almát — vá­gott orrú amerikai ci­pője, mint mondta, na­gyon kényelmes. A csutka jó magas­ról eshetett a forgalmas belvárosi utcára, mert Joe bácsi fent lakik a város felett egy man­zárdban. Valódi garzon­lakás — Párizsban le­hetnek ilyenek: hosszú, belső, fedett folyosó­ról, mint egy szállodá­ban kétoldalt ajtók. Több kis szoba egy­más melett, egy közös konyhával és fürdőszo­bával. Joe bácsi ajtaján ha­talmas fekete tábla, világos betűkkel: An­gol—német nyelvtanár. A kopogásra nagy sokára megszólal: — Ki az...? Darling, nem vagyok itthon. A megbeszélt idő­pontban otthon van, illetve fekszik a re- kamién, délelőtt li­kőr. Mindenhol angol magazinok .folyóiratok és könyvek -m polcon, íróasztalon, földön, szőnyegen a rekamié melletti hatalmas rá­dión, még a magneto­fonon is. Angol és ame­rikai kiadványok, meg rengeteg por minden­hol. — Egy kis mjüzik, good? — és bekapcsol­ja a hatalmas magne­tofont — Coltrain, Da­vies jó kis tömény cool. — s ritmusra mozgatja a fejét. — Figyeld, ez nem igaz... — De az sem, hogy az ittenieknek fogal­muk sincs, mi a dzsessz. Felolvasom, mit írtam kiváló dzsesz-zenészeinkről, csak úgy, magamnak. Joe bácsi dzsesz-bo- lond. Ha szól a „mju- zik”, ilyenkor egyálta­lán nem bácsi, inkább csak Joe. Mint egy va­lódi Joe. — Dzsesz mjuzikunk stradiváriusz. Mondom is nekik azt hiszik, hogy az olasz hegedű­márkáról beszélek. Hát csak higgyék. De fél­nek tőlem. Ha elme­gyek valahová, rög­tön futótűzként ter­jed: itt a Joe, játsszunk valamit... — Ja, a múltkor te kopogtál! 1 am sorry. Egy kis nő volt ná­lam... Joe bácsinál mindez lehetséges, bár igen csak bácsi, közelebb a hetvenhez, mint a hat­vanhoz. Egyszer hónapokra eltűnt. Suttogták, hogy lezárták. Állítólag ki­adta a szobáját párok­nak, akiknek nem volt lakásuk és más lehető­ségük. — Stradiváriusz az egész — jelent meg egyszer újra a hotel­ban. Fényes amerikai ruhájában előkelő je­lenség volt. Kopasz fe­jén a pár hajszál szé­pen oldalra fésülve. — Csupa öreg min­denhol. Ha az üzletve­zető helyében lennék, kettéosztanám a helyi­séget: egyik, nagyobb részén a fiatalok, a má­sik részen legyenek az öregek. — Hogy én hová ül­nék. Well, boy, hármat találgathatsz. Engem nem engednének a fi­atalokhoz? Ahol MPBíSÍG 3 IC«.-, augusztus ?t., szombat dzsesz van? Ugyani édesapám, bye-bye... í A hallban elegánst angolokkal és ameri-± kaiakkal beszélget \ naphosszat. A ruhatá-i ros, a pincérek Joe\ bácsinak és tanár urnáké szólítják. \ Nála egy angol órát 40 forintba kerül. Fő-\ leg dzsesz-zenészeket,\ pincéreket, portásokat, í énekeseket, de orvoso-t kát, és külkereseket is5 oktat. t — Későn fekszem le* Éjjeli bagoly vagyok.l Ha hazamegyek, ofM hon még egy kis mju-\ zik, aztán írok valamit,t csak úgy magamnak vagy angol könyvet oM vasok. KényelmesenS élek, fiúkám... Délfelét felkelek... % — Stradiváriusz\ boy... sokáig éltemi kint Angliában. Ame-í rikában. A feleségemé ragyogó volt... Mindigí demokrata voltam.k Csak azt nem szeretem,S ha nem szolgálják kii rendesen az embert. S Joe viszont ritkánk mondja étteremben,> hogy stradiváriusz. Ta-\ nítványaihoz jár, ele-'- gáns kiszolgálást kap. c — Hagyjanak engem( békén. Akkor jó. Én is? békén hagyok minden-t kit. Legfeljebb annviii mondok, hogy stradi-é váriusz. . Berkovits Gyórg;, már megkezdték. Idáig mint« egy 300 holdat szántottak fel. A munkát az időjáráson kívül az nehezíti, hogy a kukorica későn érése miatt, a szántásra is később kerülhet sor egyes helyeken. A szántáson jelenleg négy erőgép dolgozik. A ké­sőbbiekben még négy kapcso­lódik a munkába, ugyanakkor pedig négy gép az egyéb talaj­munkákat végzi. A szántáson kívül megkez­dődött a vetőmagok előkészíté­se. A szükséges vetőmag egy részét maga a közös gazdaság biztosítja, a másik részét pedig csere útján szerezték be- ? Ügyelnek arra, hogy csak jó s minőségű mag kerüljön a föld­ibe. Ügy tervezik, hogy szep­tember közepére végeznek az ? összes őszi vetőmag tisztításé­ival. ü A vetések ugyancsak szep­tember 15-e között kezdődnek a és október elejére földbe kerül »az őszi árpa és a rozs. A közös 5 gazdaság célja, hogy időre el­> vessék mindenből a tervezett : mennyiséget. Ez az egyik elő- ) feltétele a jövő évi kedvező ? termésnek. » Az őszi szántás és vetés mel- l lett szüretre is készül a terme- ilőszövetkezet. A termés ugyan »nem a legjobbnak ígérkezik, , hiszen mintegy 30—40 százalé- íkos veszteség érte a termelő- ? szövetkezetei a csapadékos idő­> járás és a peronoszpóra miatt. ^Mintegy 117 hold szőlőterüle- £tük van és 2100 mázsa termést; »szerződtek le. A szüretre a fel­ikészülés megtörtént, sem mun- ikaerőben, sem szállító jármú- ? ben nem lesz hiány. A munká­ból függően 100—120 ember dol- Jgozik majd a szüreten. I, A közös gazdaság vezetői, »tagsága egyaránt felkészült az ;őszi munkákra. Tavaly közel 31 i forintot fizettek ki egy munka­egységre, az eddigi eredmények > alapján az idén sem lesz keve­|sebb ennél. S most is rajtuk ^ múlik elsősorban, hogy jövőre »is megtalálják a számításukat. ; Ehhez nagymértékben hozzájá- brulnak majd az őszi munkák ^eredményei is. K. L. verőkből pedig mintegy 80 hol­dat tervez. Azért, hogy a vetés idejében, optimális körülmé­nyék között megtörténjen, kö­rültekintően, gondosan kell a munkát megtervezni és elvé­gezni a termelőszövetkezetben. Az őszi munkák tervei most készülnek. Elkészülte után hat brigádértekezleten tárgyalják meg, a gazdák itt elmondhat­ják javaslataikat, észrevételei­ket. Külön megtárgyalják a pártgyűlósen is, ezután kerül a terv a közgyűlés elé. Az őszi vetőszántást azokon a helyeken, ahol lehetséges, Az őszi munkákra készülnek az atkári 9 9 Uj Elet Termelőszövetkezetben Négy erőgép dolgozik a szántáson — Október elejére földbe kerül az őszi árpa és a rozs üzemvitelt és az előleget sa­ját erőből, illetve az ez évi be­vételből fizették. Sőt ebben az évben a tartalékot még gya­rapítani akarják. Érdekes az elnök számvetése, amikor azt mondja, hogy mi­vel nem vették igénybe a ban­kot a fizetések kiegyenlítésére, százezer forintot takarítottak meg. — Mert ha a bankból vesz- szük a pénz, csupán a kamat 50 ezer forint. Így pedig a bentlévő pénzünk után kapunk 50 ezer forintot. Érdemes tehát tartalékolni. — IGAZA VAN, érdemes jól gazdálkodni. Tanulság, hogy a tsz-vezetők ne csak a mező- gazdasági szakkérdésekkel le­gyenek tisztában, hanem a pénzgazdálkodás terén is. A gyöngyösi Üj Élet Tsz példája is bizonyítja, hogy az emberi akarat, a jó szervezés csökkenteni tudja a természeti viszontagságokat. Laczik János már szép termést is takarí­tunk be terven kívül, ami 600 mázsa csemegeszőlőt jelent. És ez a terven kívüli termés hozzájárul ahhoz, hogy a 20— 25 százalékos peronoszpórakárt év végén észre sem veszi a tag­ság. Egyébként a kár ellenére 30 mázsás átlagtermésre szá­mítanak az Üj Élet Tsz-ben­Az időjárás próbára tette ugyan a tagságot, a vezetőket' egyaránt, ám ennek ellenére a 7 millió 200 ezer forintos ár­bevételi terv teljesítve lesz. Így mondta az elnök, aki nem szavakkal játszó ember. De hozzátette, hogy a tagság to­vábbi szorgalma szükséges eh­hez. Igyekezetben pedig nem lesz hiány, mert az elmúlt évek is a tagság munkaszere­tetét dicsérik. Jól gazdálkod­nak itt a pénzzel a vezetők. Ahogy a könyvelés adatai is bizonyítják, a tavaly tartalé­kolt kétmillió forinthoz még hozzá sem nyúltak. Az idei A tervek valóra válnak ■ nunk. Az adminisztrációs • munkaterület, az alkalmazotti állomány szükségességének ■ megítélése ad erre indokot. ■ Miből kellene kiindulni? Mindenekelőtt azt lenne jó felülvizsgálni a vállalatok­nál, milyen papírmunkák a szükségesek, és mik nélkülöz­> hetők, illetve szüntetendők meg. Ha ez a meggondolás válna az intézkedések rúgójá- vá, nemcsak a létszámgazdál­kodás néhány fölösleges nyű­gétől szabadulhatnánk meg, hanem az ügyviteli munka is meggyorsulna és hatékonyabbá válna. Végső soron a vállala- - tok produktivitása nőne meg. Az íróasztal azonban eléggé bűvös terület nálunk. Száma is egyre gyarapodik, az irodák­ban is egyre nagyobb gond az újabb íróasztaloknak helyet találni. Igaz, ezeknél az íróasz­taloknál olyan személyek is ünek, akik így, vagy úgy, va­lamilyen szocialista összeköt­tetéssel rendelkeznek, tehát kényes dolog elmozdítani őket a megszokott íróasztal mellől. Elvben ugyan semmi akadálya nem volna, de hát a gyakorlat nálunk még nem mindig fedi maradéktalanul az elméletet — sajnos. CT a tehát a létszám körüli bújócskára maga az élet kényszeríti a vezetőket, meg kell változtatnunk azokat a ki-kapukat, amik lehetővé, sőt szükségessé teszik az érvényes rendeletek kijátszását. Az ilyenfajta ügyeskedés méltat­lan hozzánk, az a rendelet pe­dig, ami ezt kikényszeríti, ré­gen megérett a papírkosárra. (g. molnár) és a létszámmal, és most már néhány vállalat esetében nyíl­tan is tudok erről szólni. A létszámgazdálkodásunk olykor még érthetetlen kacskaringók­kal erőlködik, mint ahogy megtörtént a Vas- és Fémipa­ri Vállalatnál, ahol a decem­beri határozat végrehajtása nyomán elbocsátottak több mint harminc munkást, né­hány héttel később pedig negyven főt vettek fel. A zt mondják a vasasok, még mindig jobban jár­tak így, mert a gyenge mun­kásoktól, a fegyelmezetlenek­től. az igazolatlan mulasztásra hajlamosaktól sikerült meg- szabadulniok. Igaz, néhány ér­tékes embertől is, akiket a ké­sőbbiek során már nem tudtak visszacsalogatni, mivel idő­közben máshol elhelyezked­tek. Nem a vállalat hibájából történt ez a létszámingadozás, ez is tény. De semmiképpen sem dicsérhető a bizonytalan­kodás. Nem szül jó hangula­tot a munkások körében, az biztos. Az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárában szintén volt munkáselbocsátás, és nem minden esetben a leg­gyengébb munkaerőtől váltak meg. Általában az is igaz, hogy az eddigi létszámcsökkentések az alkalmazotti létszámot nem érintették. Nincs értelme a decemberi párthatározat vonatkozó ré­szének végrehajtását most új­ból elemezni, mert azt lénye­gében és átfogóan helyesen ol­dottuk meg, de a végrehajtás során tapasztalt szemlélet egy részével érdemes vitatkoz­TV/Í inden hivatalos formula x nélkül beszélgettem az egyik vállalat főkönyvelőjével. A színhely a strand volt, eb­ből is látszik, hogy csupán két régi ismerős mondóit vé­leményt bizonyos dolgokról, tehát illetlenség lenne főköny­velő barátomat a nyilvános­ságnak kiadni, még inkább an­nak minősülne az általa el­mondottakat a vállalat megne­vezésével nagydobra ütni. De amit közölt, név nélkül is na­gyon érdekesnek tartom, sőt: nem is egyedi jelenségnek. Minden kertelés nélkül a szemébe mondtam: — Baj van nálatok a terme­léssel és a munka minőségé­vel. Kicsit ideges lett, így véde­kezett: — Az országos átlagnál nem vagyunk rosszabbak. — Ezzel a megállapításoddal nem vitatkozom, de még min­dig nem mentség arra, hogy sok legyen a lógósotok. — Nem olyan egyszerű ez. Minket az átlagbér is köt. Kénytelenek vagyunk a lógó- sokat is eltűrni, hogy a jó munkásoknak többet tudjunk adni. És itt meg is állhatunk. Le­het, hogy főkönyvelő barátom­nak „papírforma” szerint iga­za volt. Az ügynek ezt a ré­szét nem vitatom, bár tudok olyan lehetőségről, hogy a megtakarított bérösszeget a kiemelkedő teljesítmény elis­merésére fel lehet használni. Ez teljesen a vállalat vezetősé­gén múlik. De hát nem csak ők játsza­nak ilyen bú jócskát a bérrel Bújócska nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents